Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-24 / 147. szám, szombat
ÚJ szú 5 1989. VI. 24. A CSKP KB 14. ülésének vitája (Folytatás a 4. oldalról) hogy Csehszlovákia adóssága 4,5 milliárd dollár. Jelenleg ez az összeg már 6.7 milliárd dollárt tesz ki. Érdekes lenne tudni azt, hogy vajon ki használta fel ezt az összeget. Vajon tudományos műszerek és technikai berendezések vásárlására fordították-e vagy élelmiszerekre, egyszóval mire költöttük mindezt? Köztársaságunkban a helyzet egészében véve jó, de ne leplezzük azt se, hogy sokan - és a párttagok sem kivételek - várakozó álláspontra helyezkednek és passzívakká válnak. Nem ellenzik a párt politikáját, de nincsenek elkötelezve sem jelenlegi politikánk mellett. Ebben a helyzetben törvényszerűen politikai vákuum jön létre, amelybe rögvest benyomul az ellenzék, demagógiájával együtt. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, ami körülöttünk történik. Személy szerint azok közé tartozom, akiket őszintén aggaszt az, hogy Lengyel- országban és Magyarországon a helyzet drámai események határáig fajult. Sajtónknak, rádiónknak és televíziónknak arra kellene törekednie, hogy közvéleményünk többet tudjon meg arról, milyen a mi álláspontunk ezekről és csehszlovákiai kérdésekről is. Arról továbbá, hogy hogyan foglal állást a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, s nem pedig destruktív csoportok és felelőtlen elemek állásfoglalásait kellene taglalni. Arról, hogy milyen események következhetnek be, hogy miként fog a KGST tevékenykedni és mi oldódhat meg keretein belül, hogy miként fogjuk összeállítani ötéves tervünket, ha körülöttünk gazdasági és politikai káosz uralkodik? A jól ismert gondokat már évek óta bírálják, de gyakran nem látni a bajok orvoslását. Ezért nem lehet csodálkozni, hogy csökken a népnek a párt és a kormány politikájába vetett bizalma. Számítanunk kell arra, hogy az imperialista országok fokozzák Csehszlovákia-ellenes kampányukat. Nyílt titok, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság az útjukban áll, ezért mindenáron a köztársaság szétbomlasztására, a párt és a nép egységének a megbontására törekednek. Felmerül a kérdés, hogy hogyan fogunk reagálni, miként fogunk élni és dolgozni. Kétségtelenül a legfontosabb tényező jelenleg és a jövőben is a párt központi bizottságának és elnökségének egysége, hogy ne kerüljön sor torzulásra és a párt politikájának önkényes értelmezésére. Csakis ez szavatolja azt, hogy teljesíteni tudjuk népgazdaságunkban a tudományos-műszaki fejlesztéssel és az átalakítással összefüggő feladatokat. Van mire alapoznunk. Jakes elvtárs arról tájékoztatott bennünket, hogy Gorbacsov elvtárs megerősítette: tiszteletben kell tartani a nemzeti sajátosságokat. Ha szilárdan a marxizmus-leninizmus elvein állunk és egyidejűleg tiszteletben tartjuk nemzeti sajátosságainkat - amint ezt Klement Gottwald is tette -, az átalakítás és politikánk sikeres lesz, amely a csehszlovák nép, a szocialista hazafiság, valamint a szocialista és proletár internacionalizmus javára válik. Ezzel nem gyengítjük, hanem ellenkezőleg, szilárdítjuk a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat. Három év telt el pártunk XVII. kongresszusa óta. Meggyőződésem, hogy az elfogadott irányvonal egészében véve helyes. A teljesítése körül mutatkozó nehézségek többnyire szubjektív, s nem objektív jellegűek. A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság okai sem a XIII. kongresszus határozataiban keresendők, hanem abban, hogy az akkori központi bizottság nem a határozatok végrehajtását és a hibák helyrehozását célzó kidolgozott reform teljesítésére összpontosított, hanem engedett a megfelelő politikai és káderelőkészületeket nélkülöző problémafelvetést célzó nyomásoknak. Napjainkban olyan hangok hallatszanak és szívósan meg is próbálnak győzni bennünket arról, hogy úgymond nálunk rosszabbul állnak a dolgok, mint Lengyelországban és Magyarországon és amíg nálunk nem lesz ilyen bomlás és politikai káosz, addig talán nem is leszünk eléggé demokratikusak. Itt az ideje annak, hogy nyíltan és hangosan kijelentsük: ez hazugság és félrevezetés. Csehszlovákiában nincs gazdasági és politikai válság. Valótlanok azok az állítások, hogy a mi nehézségeink a politikai rendszer és az egész szocialista rendszer válságát jelentik. Káderválság, az valószínűleg van, de ez nem a rendszer válsága; káderválság olyan értelemben létezik, hogy egyesek elkényelmesedtek és nem akarják felfogni azt, hogy mi mindent kel! tenni a kongresszusok, valamint pártunk és kormányunk határozatainak következetes teljesítése érdekében. Nem szabadna megengednünk, hogy beigazolódjon Brzezinski úr állítása, miszerint a történelmi optimizmust apokaliptikus pesszimizmus váltotta fel, aminek ők örülnek. Problémáink és nehézségeink vannak, de ez minden család vagy egyén életében előfordul, s az új társadalom építése sem nélkülözi a gondokat és nehézségeket. Sajnos, velejárói a tragikus, illetve nagy tévedések és hibák is. Tisztában kell lennünk azzal, hogy aki elnézi a sorozatos kudarcokat, az ellenséges elemek malmára hajtja a vizet. A szocializmus hiányosságainak felnagyításával próbálják dezinformálni közvéleményünket és azt próbálják elhitetni, hogy helytelen úton járunk. Szerencsére, megszívleltük az 1968-as év tanulságait. A szocializmus sorsa számunkra nem lehet közömbös. Mi a szocializmus hívei vagyunk. Az internacionalizmus kifejezés ugyan kiveszik szótárunkból és lapjaink hasábjairól, de nem veszhet ki szíveinkből és tudatunkból. Beszédének végén Biíak elvtárs kitért néhány külpolitikai és káderkérdésre is. JOSEF KRÁL, a CSKP KB tagja, a Hranice nad Moravou-i Sigma vállalat lakatosa A CSKP KB 5., a tudományos-műszaki fejlesztésről tartott ülésének határozatait a Sigma konszernben is következetesen feldolgoztuk. Az egyes problémaköröket két alapvető szempontból csoportosítottuk, mégpedig az uj gyártási technológiák biztosítása, valamint a termékinnovációk szemszögéből. A gyártási technológiák területén az intenzív fejlesztésre helyeztük a fő hangsúlyt, mégpedig az automatizáció folytatására, a korszerű technológiai elemek, köztük a robotok, illetve a célgépek bevezetésére. Meg kell állapítani, hogy a technológiai innovációt a maga komplexitásában nem sikerült a kívánt mértékben eddig biztosítani. Erre azért nem került sor, mert egyfelől korlátozva voltak saját beruházási eszközeink és nem a kívánt mértékben kaptunk anyagi támogatást, különösen a korszerű technika területén tervezett vásárlásainkhoz, de legalább ennyire számottevő ok a hazai termelők nem elégséges kapacitása is. Pozitívumok jelentkeztek viszont elsősorban a termelőbázis fejlesztésében, mégpedig az integrált termelési folyamatok kiépítésében az automatizált termelési rendszerek megvalósításában továbbá néhány részfeladat megoldása terén, amely a csúcstechnológiákkal van összefüggésben. Ezért a konszernen belül kialakítottuk a szakágazati technológiák részlegét, amelyek fő feladata biztosítani ezt a termelést és a célgépek fejlesztését. A Sigma konszernen belül a termékinnovációnak rendkívüli figyelmet szentelünk. A legutóbbi időszak egyik legfontosabb eredménye, hogy sikerült megoldani, majd bevezetni az olajbányászat számára alkalmas szivattyúberendezések sorozat- gyártását, mégpedig egyetlen esztendő alatt. Ez egyúttal gyakorlatilag új termelési programot is jelent, célja a Szovjetunióba irányuló export. A Sigma konszernnel szemben támasztott magasabb követelmények biztosítása érdekében széles körű beruházásba fogtunk, ennek befejezési határideje 1992. A központi szervek részéről megígérték, hogy azoknak a vállalatoknak, amelyek széleskörű beruházásba fogtak csökkentik a nyereség utáni elvonásokat, a korábbi 65 százalékról 50 százalékra. A mi esetünkben azonban eddig ez az intézkedés nem valósult meg, ami kedvezőtlenül befolyásolja az önfinanszírozás területét. Az élelmiszerprogram megoldása szempontjából nagyon jelentős lépésnek tartjuk, a „szélesnyomtávú“ öntözőberendezések gyártásának megkezdését; a biotechnológia céljaira alkalmas szerelvényeket és speciális szivattyúkat gyártunk és egyúttal itt elértük azt is, hogy a sajtolt forgórészek gyártásában kidolgozott szabadalmunk licencét már négy orszáaba is eladtuk. Továbbra sem kerültek háttérbe az atomerőművek részére gyártott komponensek sem termelési programunkban. Az egyik legfontosabb importpótló intézkedésünk az volt, hogy megkezdtük a speciális szervomeghaj- tású szerelvények fejlesztését, s ennek következtében mintegy 70 millió devizakoronát takarítunk meg évente. Az állami vállalattal szemben támasztott alapfeladatok megoldásában a tudományos-műszaki fejlesztés területén lehetővé vált, hogy a vállalat kiépítse tudományos-műszaki bázisát, amelyet a konszern egyes vállalatainak kutatási-fejlesztési bázisa és a Sigma kutatóintézete alkot. Ennek eredménye, hogy az 1988-as esztendőben az új termékek értéke csaknem 0,2 milliárd koronát ért el, miközben a magas műszaki-gazdasági színvonalú termékek értéke - amelyekkel szemben alapkövetelmény, hogy elbírják az összehasonlítást a világban gyártott csúcsszínvonalú ilyen termékekkel - több mint 1,1 milliárd koronát tett ki. A tudományosműszaki fejlesztés tervfeladatainak megállapításakor következetesen abból indulunk ki, hogy a megnövekedett feladatokra befektetett pénzeszközöket a vállalatnak legkésőbb két vagy három éven belül vissza kell fizetnie a megvalósítás után. Az önfinanszírozás rendszerét rendkívül fontosnak tartjuk elsősorban a Sigma kutatóintézet szempontjából. Ez nemcsak a kiadások csökkentését jelenti egyúttal - azáltal, hogy megnőtt teljesítménye hanem elmélyült a kutatásban dolgozó munkatársaknak az a tudata, hogy munkájuk iránt konkrét, valós érdeklődés nyilvánul meg. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a megoldás után azt a lehető legrövidebb időn belül alkalmazni kell a gyakorlatban mégpedig magas minőségi követelmények mellett és hozzáférhető áron. Ebből a szempontból meg kell említenem, hogy ez irányban kedvezőtlenül hat a jövedelmekből történő elvonások emelése. Az a véleményem, hogy a vállalati kutatóintézetek esetében is hasonló módon kellene eljárnunk mint ahogy az megfontolás tárgyát képezi az állami kutatóintézetek esetében, azaz a feladatok megoldásán dolgozók béradóját lényegesen csökkenteni kellene. Ugyanis azok az egyik számára szigorúbbak, míg a másik számára enyhébbek. Úgy gondolom, hogy gazdaságunkban ennek nem szabadna így lennie. Az állami vállalattá történt átalakítás után új javadalmazási rendszer kidolgozása van folyamatban a kutatási fejlesztési munkatársak esetében. A döntő fontosságú feladatok megoldását úgy biztosítjuk, hogy konkrét kutató, illetve megvalósító munkacsoportok alakulnak. így közvetlen kapcsolat alakulhat ki a kutatási és fejlesztési munkatársak, valamint a termelésben dolgozók között. Az így megalakított kollektívák anyagilag érdekeltek a technológiai és a gazdasági mutatók teljesítésében akárcsak a megoldás határidejének lerövidítésében és a megvalósítás meggyorsításában. Tekintettel a termékválaszték fejlesztéséről hozott határozatokra, akárcsak az állami vállalat termelőbázisának fejlesztésére, mindenekelőtt a döntő fontosságú szakmai csoportok biztosítása kap majd hangsúlyt. Ezek között meg kell említenünk a beruházási egységek tervezőit, a konstruktőröket, a fejlesztési technológusokat és kohászati szakembereket, valamint az elektronikai szakembereket. Arról van szó, hogy megteremtsük azon feltételeket, amelyek közt megoldanánk a társadalmilag fontos tevékenységet végző szakemberek jelentősége és munkájuk értékelése közötti ellentmondásokat. Ezzel remélhetőleg fel tudnánk kelteni a fiatal konstruktőrök egészséges szakmai büszkeségének kialakulását, jó munkájukat pedig erkölcsileg és anyagilag is megfelelően tudnánk értékelni, amit ez idáig nem nagyon sikerült megvalósítanunk. A termelési bázis műszaki lemaradásában tapasztalt negatív irányzatok tovább folytatódnak. Mind a mai napig csak alig 15 százalékban sikerült a korábbi hagyományos műszaki berendezéseket korszerű gyártási technológiával pótolni, a számjegyvezérlésű és egycélú felhasználást szolgáló szerszámgépeket is ide sorolom. A gyorsabb fejlődést gátolja nemcsak az, hogy a gépgyári berendezéseket gyártó vállalatok nem rendelkeznek kellő kapacitással, hanem saját beruházási eszközeink korlátozott mennyisége. Például a hranicei Sigma konszernvállalat gépeinek „átlagéletkora" kereken húsz év. Ez nagyon is figyelmeztető tény. A csúcsz- színvonalú, a világszínvonallal összehasonlítható termékek gyártásának megvalósítása érdekében természetesen elengedhetetlen, hogy csúcsszínvonalú gyártási technológiával rendelkezzünk. Bizonyos mértékig e kedvezőtlen helyzeten célgépek fejlesztésével és azok gyártásával igyekszünk segíteni, hiszen ezek a gépek az új, gazdasági szempontból jövedelmező termékek gyártásának bevezetése szempontjából feltétlenül szükségesek. Ebbéli igyekezetünk sikeréért nagyon sokat tesz a hranicei Sigma vállalat komplex brigádja, amely a jelenlegi időszakban többek között biztosítja a mélyfuratok elvégzésére alkalmas szerszámgépek fejlesztését és gyártását. Ennek a célnak az elérése közvetlenül kapcsolódik exportfeladataink teljesítéséhez. A gépet rendkívül rövid idő alatt fejlesztettük ki és kezdtük el gyártani - nem egészen négy hónap alatt. Mindezzel azt is bizonyítjuk, hogy a legjobb szakmunkások és az alkotó szellemben dolgozó konstruktőrök szoros együttműködésével egész sor problémát meg lehet oldani. Annak ellenére, hogy a legfelsőbb szinten is számos tárgyalást folytattunk azért, hogy a gépipari gépgyártó vállalatok végezzék a számjegyvezérlésü szerszámgépek generáljavításait, ezt még sem sikerült elérnünk. Ha tovább tart ez a helyzet és nem találunk megoldást, akkor ezeket a korszerű, beruházási szempontból nagyon igényes technológiai berendezéseket fokozatosan le kell írnunk. További és nem kevésbé komoly problémát jelent számunkra, az amiről már a legutóbbi tanácskozásunkon is szóltam, a kohászat termelési bázisa korszerűsítésének problematikája. A korszerű termelés nem képzelhető el a vékonyfalú öntvények, a nagy pontosságot kívánó öntési technológiák nélkül, hiszen ezek lényegesen befolyásolják a végtermékek minőségét és súlyát. Csehszlovákiában nincsenek olyan szakosodott gyártók, akik a kohászatban szükséges technológiai berendezéseket számunkra legyártanák és éppen ezért 1990-től kénytelenek leszünk néhány szükséges kohászati elemet a magunk számára saját erőnkből biztosítani. Az a véleményem, hogy ez az állapot tovább tarthatatlan és erre központilag kellene megtalálni a megoldást. MILÁN KUBÁT, a CSKP KB póttagja, a Cseh Műszaki Főiskola Elektrotechnikai Karának tanszékvezetője Szeretném hangsúlyozni, hogy pártunk több mint két éve halad a gazdasági és társadalmi átalakítás igényes, kitaposatlan útján. És mind gazdasági, mind politikai téren sikerül megőriznie nyugodt és szervezett lefolyását. Ez nem jelenti azt, hogy minden problémamentesen zajlik. Ellenkezőleg: probléma és nehézség van elég, némelyik pedig konfliktusokba torkoll. De az e helyzetek fölötti uralom a pártnak, szerveinek és szervezeteinek, a kommunistáknak, más pártok velük együttműködő dolgozóinak és a pártonkívülieknek a kezében van. Ez olyan állapot, amit véleményem szerint annál is inkább kell értékelni, mert viszonyítható más szocialista országok helyzetéhez, ahol jóval bonyolultabb, a gazdasági, politikai problémák összehasonlíthatatlanul nagyobbak és élesebben jelentkeznek. Ezzel az értékeléssel nem akarom az önelégültség érzetét kelteni, csupán arról van szó, hogy a párt továbbra is a helyzet ura legyen, biztosítani kell az átalakítás további szervezett lefolyását, időben és gyorsan kell megoldani a veszélyes helyzeteket és tompítani kell az aránytalanul nagy kockázatot. Mindez az emberek, főként pedig a vezető dolgozók és az irányító szervek tevékenységével függ össze. Az átalakítás a vezető beosztásokban kádercserékkel jár. Az irányítási apparátus radikális csökkentésére kerül sor. Egyfelől ez szükséges, másfelől viszont nem tagadhatjuk, hogy néhány fontos területen a vezető beosztású dolgozókat aránytalanul nagy mértékben kezdik cserélni. Azokhoz csatlakozom, akiknek az a véleménye, hogy szükséges az alkotói nyugtalanság, de ezt a káderekre gyakorolt igényességgel és nem csupán folyamatos kádercserével lehet elérni. Az átalakítás által hozott fontos változás a vállalatok munkájának új gazdasági feltételeiben jelentkezik. Már az állami vállalatok keletkezése, önállóvá válásuk, az irányítás középső szintjének felszámolása is néhány pozitív vonással jár. A vállalatok olyan problémákkal kezdtek foglalkozni és megoldást keresni rájuk, amelyekre korábban felülről kaptak választ. Vonatkozik ez az ellátásra, a szociális fejlesztésre, valamint a termelési-műszaki bázis fejlesztésére és más területekre. Ugyanakkor a központi bizottság ülése elé terjesztett alapanyagok és a statisztikai kimutatások azt jelzik, hogy a vállalatok innovációs aktivitásában, a tudományos-műszaki fejlesztésben, a munkatermelékenység növekedésében, a hiánycikkek és a progresszív termékek előállításának növelésében egyelőre nem kerül sor a szükséges áttörésre. A vállalatok továbbra sem tárják fel tartalékaikat, az igazgatók óvatosak és bizalmatlanok, igyekeznek kedvező feltételeket teremteni az elkövetkező időszakra azzal, hogy eltakarják tartalékaikat. Röviden mondva, ügyeskednek. Miért van ez így? Mert óvatos - mondhatnánk úgy, hogy spekulál - a központ is. A gazdasági feltételeket, pontosabban a nyereséget és az elvonásokat egyelőre csak erre az esztendőre szabták meg központi szerveink a vállalatoknak. A jövő esztendőre és a 9. ötéves tervidőszakra egyelőre nem. Ezt egyértelműen megállapítottuk az állami vállalatról szóló törvény érvényesítésével kapcsolatos képviselői felmérésünk során. Ez egyben lehetőséget ad a központnak, hogy az ideitől eltérő szabályokat hirdessen ki 1990-re és a 9. ötéves tervidőszakra A központi bizottság tanácskozása elé terjesztett anyagok hangsúlyozzák az elektronika fejlesztésének meggyorsítását, s azon belül is az elektronikai alkatrészbázis megerősítését. Társadalmunk előtt azonban új problémakörök nyílnak meg. Ezek közül is elsősorban az informatika fejlesztése, amely mellett lelkesen kiállunk, másfelől viszont az elmúlt években meghirdetett elektronizálási és automatizálási programokat még távolról sem fejeztük be. Csehszlovákia egyrészt egész sor kedvező eredményt ért el a színes televíziókészülékek, a video- magnetofonok, az alkatrészbázis, a távközlési technika fejlesztésében, másrészt viszont ez távolról sem elég a fejlett országokhoz viszonyított elektronikai lemaradásunk behozásához. Ennek kettős oka van. Nincs elegendő beruházási eszköz a korszerű elektronikai technológiák fejlesztésére, ugyanakkor a termelővállalatok alacsony fokú innovációs ösztönzése következtében az elektronika műszaki fejlesztése is lemarad. Mindkét okot végeredményben az irányítás hiányosságai befolyásolják. Ezért az előterjesztett anyagokban is az szerepel, hogy az elektronikai termelés bevezetése beruházásigényes. Ismét döntés előtt állunk, ezentúl hogyan ruházzunk be az elektronikába, a korábbiaknál bonyolultabb gazdasági feltételek között. Elkészültek az elektrotechnika és az elektronika további fejlesztésének javaslatai, amelyeket a Szövetségi Kohó-, Gép- és Elektrotechnikai Ipari Minisztérium megvitatása terjeszt elő. Azzal a céllal, hogy a társadalom tudja elkülöníteni az ezekre a programokra szükséges eszközöket. Nyilvánvaló, hogy sem Csehszlovákiában, sem más országokban az elektronikában számottevő előrelépést nem lehet elérni csak a vállalati eszközök felhasználásával. Szükséges lesz, hogy vállalkozóként az állam is bekapcsolódjon. Ezért feltétlenül indokolt e téren is az állami programok meghirdetése, és jónak tartom, hogy az előterjesztett anyagokban lényegében számolnak vele. A kiválasztott elektronikai programok fejlesztésére előterjesztett javaslatokat gyorsított eljárással kell megítélni, ki kell egészíteni és meg kell valósítani őket. E programok közé tartozik a megrendelői integrált áramkörök kérdése, a számítástechnika kiválasztott periférikus egységei fejlesztése, a távközlési technika és a fogyasztási elektrotechnika meghatározott választéka. Prága e téren újra érdekes kezdeményezéssel jelentkezik. Felkészült káderek, termelési kapacitások állnak rendelkezésükre, ezt csupán korszerű technológiai felszereltséggel kell kielégíteni, amit pedig rövid idő alatt el lehet érni. Az erők összevonására és irányítására idén létrehozták a prágai tudományos-termelési társulást, amely a mikroelektronika és az optoelektronika területén tevékenykedik. Nincs szó Prága lokálpatriotizmusáról, csupán a szervezetek erejét vonták össze ésszerűen, azokét, amelyeket technológiai és területi közelségük tart össze. A társulás három szűk, de nagyon szükséges kiválasztott területre orientálódik: a Cé- mos technológiában készülő megrendelői integrált áramkörökre, a villamostérrel irányított új nagy teljesítményű félvezetős egységekre és a kiválasztott optoelektronikai alkatrészekre. A társulás öt ipari és tudományos szervezetet kapcsol össze, s ezek erejüket ily módon összpontosítják. Szükséges hozzá az állam vállalkozói részvétele is, ennek megtárgyalása folyamatban van. A főváros tudományosműszaki és termelési potenciáljának felhasználásával ily módon akarunk hozzájárulni az elektronika további fejlesztéséhez, az átalakítás megvalósításához.
