Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-22 / 145. szám, csütörtök

A CSKP KB 14. ülésének vitája JAROSLAV MÁDL, a CSKP KB tagja, a prágai Vasúti Építövállalat darukezelője A vasút a fejlődés és a műszaki fejlesztés jelentős tényezője volt mindig. így nekünk a vasuta­kon dolgozóknak és természetesen mint állampol­gároknak is, nem lehet közömbös, hogy a vasúti közlekedés műszaki színvonala az elmúlt években nagyon elmaradt a szükségletektől és nem zárkó­zott fel a világban tapasztalható fejlődéshez. Nem­csak a lakosság részéről érkező bírálat jogos tárgya, hanem gazdaságunk gyorsabb fejlődésének is féke- zóje. A kritikus időszak az 1986-os 1987-es év volt, amikor a vasutak munkájában a hiányosságok leg­inkább megmutatkoztak. A vasúti közlekedés műszaki állapotának felújítá­sára irányuló határozatok főleg a 2005-ig meghatá­rozott fejlesztési koncepció mindannyiunkat re­ménnyel tölt el, hogy a megoldásra érett problémá­kat gyorsan kiküszöbölhetjük. Tudatában vagyunk annak, hogy nem kicsi összegről van szó, amelyet a társadalom a vasút fejlesztésébe befektet. Szük­séges meggyorsítani a pályák, az épületek, a moz­donypark, a személy- és teherszállító kocsik moder­nizálását az új elektronikus forgalomirányító rend­szerek bevezetését és megoldásra vár a vasutaknál dolgozók szociális ellátásának néhány kérdése is. Beneáov u Prahy-i javítóüzemünkben ezért fi­gyelmet fordítunk minden olyan intézkedésre, amely rövid időn belül segíthet rajtunk, legyőzheti lemara­dásunkat az új technika alkalmazásában, mégpedig úgy, hogy az adott feladat megoldása és gyakorlati alkalmazása között minél rövidebb idő teljen el. Ennek érdekében jó szolgálatokat tesz az a realizá­ciós műhely, amelyben a vállalat technikusai és munkásai is közösen végzik dolgukat. A jó munka­helyi együttműködésben a műszaki fejlesztés ered­ményei gyors kihasználásának egyik alapvető felté­telét látom. Például csak így sikerülhetett gyorsan legyártani azt a berendezést, amelyet a Csehszlo­vák Államvasutak speciális igényeinek megfelelően az ország egyetlen vállalata sem volt hajlandó elkészíteni. Ez egy olyan aszanációs vonal, amelyet a falazott és betonhidak, tartófalak és alagutak alsó építményeinek felújításánál, de például a régebbi épületek tervezett rekonstrukciójánál is fel tudunk majd használni. A prágai metró számára sikerült olyan berendezést gyártanunk, amely a sínek talpfa nélküli elhelyezésénél furatokat készít a csavarok rögzítéséhez. Készítettünk egy kombinált sínfúrógé­pet speciális pályaszakaszok és váltók építéséhez és egyéb berendezéseket is, amelyek megkönnyítik munkánkat, munkaerőmegtakarítást jelentenek és növelik a termelékenységet. A műszaki fejlesztés gyakorlati átültetése azon­ban nem megy mindig könnyen. A határidők lerövi­dítését gátolja az anyaghiány, az, hogy lehetetlen a szállítói-megrendelői kapcsolatok keretében terv­szerűen mindent bizosítam Itt csak az érintett dolgozók érdeklődése, kezdeményezése segít. Ott ahol nem győzzük erővel, vagy megfontolás után rájövünk arra, hogy a berendezést már kifejlesztet­ték és a gyakorlatban alkalmazták, ahol csak az időt és a pénzt vesztegetnénk, olyan esetekben a válla­latvezetéstől azt kérjük, hogy a műszaki fejlesztést együttműködés útján biztosítsuk az országon belül, s ha ez nem lehetséges, akkor importtal. Azoknak a berendezéseknek a behozatalára, amelyek való­ban fejlettek és gazdaságilag kimutatható hasznuk van, mindig meg kell találni az anyagi eszközöket. JAROMÍR OBZINA, a CSKP KB tagja, a CSSZSZK kormányának elnökhelyettese Az Állami Tudományos-műszaki, Beruházási és Fejlesztési Bizottság egy évvel ezelőtt elfogadta az előttünk álló problémák megoldására vonatkozó elveket és a szükséges intézkedések javaslatát, majd azt írásban benyújtotta a kormánynak megvi­tatásra. Osztom azt a véleményt, hogy az ott java­solt intézkedések napjainkban is aktuálisak, de tekintettel arra, hogy az itt benyújtott alapanyagok ezeket nem tartalmazzák, néhányat közülük szeret­nék megemlíteni. Azt javasoltuk elsősorban, hogy az alapkutatási kapacitások mintegy 20 százalékát, az alkalmazott kutatás kapacitásainak pedig megközelítően 80 százalékát irányítsák át a korábbi költségvetési gazdálkodásból az önelszámolás elvei szerinti gaz­dálkodási szférába, s hogy a többi kapacitást hagy­ják meg a költségvetésből történő pénzügyi finan­szírozás keretében. Ezzel azonos feltételeket sze­rettünk volna biztosítani valamennyi alapkutatási munkahely számára, tartozzon a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia vagy pedig más intézetek hatáskörébe. Másodszor javasoltuk, hogy 1991-től a kutatóintézetek a központi pénzforrásokból és a tudományos intézetek részére szánt egyéb eszkö­zökből csak abban az esetben részesüljenek, ha szerződésben kötött, konkrét kutatási feladatokkal bízzák meg őket. Röviden, nem az intézeteket kell anyagilag támogatni, hanem a szükséges kutatási feladatok megoldását. Harmadszor feladatul adtuk a minisztereknek és a többi alkotmányos társadalmi tényezőknek, az államigazgatás szövetségi, nemze­ti és központi szervei vezetőinek, hogy 1989 végéig de legkésőbb a 8. ötéves terv befejezéséig döntsék el, milyen új intézményeket létesítenek, melyeket kell feltétlenül megerősíteni, melyeknek a hatáskö­rét korlátozzuk, és melyek személyi állományát csökkentjük és hogy melyek azok az intézmények, amelyeket megszüntetünk. Negyedszer, a CSSZSZK kormányának felügyelete mellett létre kell hozni a tudományos-műszaki fejlesztés közpon­ti állami alapját, amelyből finanszírozni fogjuk a kor­mány által jóváhagyott állami fejlesztési programo­kat, esetleg célirányos tartalékokat hozunk létre, s megtérítendő, vagy a térítés mentes anyagi javak­ról, azon szervezetek részére, amelyek maximálisan hatékony és kockázati programok megoldásával foglalkoznak majd, vagy pedig kötelezik magukat e programok megoldásának gyorsítására és gyakor­lati termelési megvalósítására. Most pedig az átalakítás során jelentkező né­hány problémáról szeretnék szólni. Az átalakítás feladatai eddig is figyelmünk középpontjában álltak, s jelenleg sincs másképp. Ennek ellenére helyénva­ló ma is szólni arról, hogy miként kellene hozzájárul­nunk a nyitott kérdések megoldásához. Az egyik hiányosságot az a tény jelenti, hogy a csehszlovák gazdaságnak nincs egységes irányítási központja, meghatározott hatás- és feladatköre, sem struktúrá­ja és megfelelő belső szerkezete. Tény, hogy előbb történt meg az állami vállalatról szóló torvény kidol­gozása és annak törvénybe iktatása, s utána dolgo­zunk jelenleg is a CSKP programja alapelveinek előkészítésén, valamint az új alkotmány javaslatán, csak ezután fogjuk megvitatni a népgazdasági ter­vezésről szóló törvényt és így természetesen sok nehézséggel találkozunk és sok a bizonytalanság a konkrét problémák megoldását illetően. Az állami vállalatok és a minisztériumok szintjén sem lehet tudni biztosan, hogy az átalakítás során létesített egyik vagy másik intézmény közül melyik viszonylag hosszú lejáratú, melyiknek van ideiglenes hatásköre és ezért távlatilag nehéz bizonyos következtetések levonása. Ez az átalakítás gyakorlati megvalósítását nem segíti elő. Ráadásul lépten-nyomon bebizonyo­sodik, hogy a csehszlovák gazdaság komplex meg­ítélésének és fejlődésének össztársadalmi koncepci­ója szempontjából elégtelennek bizonyul jelenlegi felkészültségük az átalakítás megvalósításának át­gondoltságát illetően. További alapvető hiba is ész­lelhető a központ esetében tekintve, hogy minden konkrét probléma megoldása során vagy elégtelenül megoldott viszonyokba ütközünk, amelyek kedve­zőtlenül befolyásolják az ^alakítás komplex sikeret. Tekintettel arra, hogy az állami vállalatról szóló törvényt már elfogadtuk, és az kötelező érvényű, ezt a tényt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A párt programja és az új alkotmány elveinek elfogadása, éppúgy, mint a népgazdasági tervezésről szóló törvény bizonyos kiegészítéseket követel meg, mó­dosításokra van szükség, esetleg változásokra, vagy egyszerűen ki kell iktatnunk azokat a kérdése­ket, amelyek nem lesznek összhangban ezzel az alapvető politikai programdokumentummal. Politi­kailag, tárgyszerűleg és módszertanilag elfogadha­tatlan, hogy ezek az alapvető dokumentumok alá legyenek rendelve olyan téziseknek, amelyeket tár­sadalmilag, politikailag és jogilag alacsonyabb ér­tékrendű dokumentumok tartalmaznának. Részlet- kérdés ugyan, de gazdaságilag rendkívül fontos problémát jelent például az a tény, hogy mind ez idáig nem létezik a belső csehszlovák gazdasági viszonyok komplex értelmezésének állami koncep­ciója, annak programszerű és gyakorlati irányítása. E problémák még inkább kiugróan jelentkeznek, ha tudomásul vesszük, hogy a CSSZSZK kormánya először is, határozatában önállóan megállapítja a külpolitika éves koncepcióját, ami gyakorlatilag befolyásolja a csehszlovák diplomáciai aktivitást es fő politikai orientációját. Másodszor, jóváhagyja a külkereskedelem éves politikai irányelveit, ame­lyek gyakorlatilag tartalmazzák a csehszlovák kivitel és behozatal, az ár és fizetési viszonyok makro- strukturális problémakörét elsősorban a baráti or­szágokkal meglévő kapcsolatainkban Harmadszor, jóváhagyja a pénzügyi tervet, és végül a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában a csehszlovák szervek feladatait. Az itt említett valamennyi önálló dokumentum nem teljesen ágazatilag csak részben érinti a szo­cialista gazdasági integráció folyamatait, éppúgy, mint a kapitalista országokkal folyó gazdasági kap­csolatainkat, amelyeket aztán nagyon gyakran egy­mástól elkülönülten, önállóan old meg. Ez koránt­sem ideális állapot. Éppen ezért megfontolás tár­gyává teszem, hogy az átalakítás további folyama­tában előbb oldjuk meg ennek az ágazati szemlélet­nek a leküzdéséi, arra törekedjünk, hogy jogegyen­lőségen alapuló kapcsolatok alakuljanak ki a gyártó és külkereskedelmi vállalatok között és hogy bizto­sítsuk a szocialista és a kapitalista országokkal folytatandó külgazdasági kapcsolatok komplex megítélését, azok alakítását, beleértve a velük törté­nő közös vállalatok alapítását is. Harmadik megjegyzésem az átalakítás jelenlegi értelmezésére és a jelenlegi politikai helyzetre vo­natkozik. Egyetértek a Milos Jakes elvtars által előterjesztett beszámoló tartalmával. Az átalakítás több szocialista országban különböző kísérő jelen­ségekkel folyik. Ha nem akarjuk az átalakítás körüli antiszocialista spekulációkat passzívan eltűrni, szükségszerű, hogy az átalakítást mint össztársa- dalmilag és programszerűen új, a szocialista építés magasabb minőségi szakaszát szemléljük; az egyes szocialista országok, de a szocialista világközösség viszonylatában is egészként szemléljük, úgy mint történelmileg létrejött társadalmi-gazdasági formá­ció törvényszerű fejlődését ami a nagy októberi szocialista forradalom győzelmével vette kezdetét: világviszonylatban, Csehszlovákiában pedig a népi demokratikus forradalom győzelmével és a dolgozó nép 1948 februári győzelmével kezdődött el. Nincs szó tehát országunkban valami ,,új szocia­lista forradalomról", ami tagadná a korábbi szocia­lista fejlődést, hanem egy új történelmi szakasz forradalmi szocialista folyamatáról van szó, amely a marxizmus-leninizmus bevált elvei alapján formá­lódik a proletár internacionalizmus talaján a világfor­radalmi folyamatok tapasztalatainak általánosításá­val, a legközelebbi jövő szocializmus-koncepciójáról van tehát szó. Olyan feladat megoldására törek­szünk, amelynek célja „kialakítani a szocializmus korszerű koncepcióját, amely megfelel a 20. század és a 21. század eleje realitásainak". A szocialista társadalom fejlődésének program- szerű, minőségileg új szakaszáról van tehát szó. Éppen ezért teljes egészében természetesnek tar­tom, hogy itt ebben a teremben, az átalakítást valamennyien ne a „szocializmus alkonyaként", egy „történelmi tévedés végeként" értelmezzük, miként azt a burzsoá világ vagy a szocializmus renegát elemei teszik, ha átalakításról beszélnek. Nincs szó a szocializmus és kapitalizmus konver­genciájáról sem a fejlődés adott szakaszában és még kevésbé a kapitalizmus restaurációjáról, ahogy azt Milos Jakeé elvtárs felszólalásában is hangsú­lyozta. A valóságban öntudatos, céltudatos szocia­lista program kidolgozása folyik. A jelenlegi időszak kétségtelen politikai ténye, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a szo­cialista világrendszer politikailag és gazdaságilag egyik legszilárdabb országa, de egyúttal az az ország is, amely ellen a legdurvább és legerősebb támadásokat intézik a külföldi antikommunisták. Ez bennünket minden szerénységünk ellenére öröm­mel tölthet el. A jogos büszkeség érzését kelti, azonban ezek a tények sem vezetnek és nem is vezethetnek önelégültséghez. Ennek nincsenek meg az objektív okai és minden önelégültség, s min­den olyan veszély, ami miatt nem folytatnánk el­szánt harcot, nagyon gyorsan veszélyessé, sőt sorsdöntővé válhatna. A fő veszélyt az jelenti, amit nem látunk, ami fölött átsiklunk, vagy ami ellen nem harcolunk. Éppen ezért üdvözlöm Milos Jakes elvtársnak a központi bizottság elnöksége nevében tett kijelen­tését a jelenlegi helyzettel kapcsolatban, és azt javaslom, hogy bízzuk meg a párt központi bizottsá­gának elnökségét, hogy a központi bizottság vala­mennyi bizottságában az elkövetkezendő időszak­ban az elnökség felelős tagjai és a központi bizott­ság titkárai fejtsék ki a kb elnökségének álláspontját valamennyi kérdéshez és problémához. Például a mai beszámoló alapján, amelyet a CSKP KB minden bizottságában meg kell vitatnunk, általáno­sítsuk a tapasztalatokat, s azokat terjesszük a CSKP KB legközelebbi ülése elé, hogy azok alapján alapvető intézkedéseket foganatosíthas­sunk. Végezetül szeretném összefoglalni az elmondot­takat. Az a véleményem, hogy a legszükségesebb számunkra az átalakítás politikai koncepciójának és stratégiájának megvilágítása, annak olyan értelme­zése, hogy az Csehszlovákiában a szocialista épí­tés minőségileg új, magasabb szintű szakasza. Ezáltal a maximális mértékben csökkentsük annak lehetőségét, hogy e forradalmi folyamatban olyan ellenforradalmi, antiszocialista és reakciós politikai erók élősködhessenek, amelyek különböző illegális, féllegális és ellenzéki csoportosulások soraiba tö­mörülnek. így egyúttal kizárhatjuk annak lehetősé­gét is, hogy fölösleges félelemmel töltsön el bennün­ket minden más vélemény egy-egy vita során, ha az a vita a szocializmus elveinek betartásával folyik. Másodszor feltétlenül ki kell alakítanunk a szo­cialista demokrácia fejlődésének további koncepció­ját, a szocialista államiság megvalósításának, a szo­cialista személyiség fejlődésének sokoldalú lehető­ségeit és a maximális mértékben zárjuk ki - lenini terminológiával szólva - Csehszlovákiában a „de­mokratikus ellenforradalom" sikerébe vetett minden reményt. Minden bizonnyal elbíráljuk a további felmerülő kérdéseket és javaslatok születnek megvitatásuk további formáira, azonban az átalakítás koncepciója politikai értelmezésének és a szocialista demokrácia fejlődésének problematikáját elsőrendű fontosságú­nak tartom, mert az a véleményem, hogy ezen a területen is kötelességünk pártunk eszmei es akcióegységének megszilárdítása. ADÉLA HYNKOVÁ, a CSKP KB póttagja, a berouni Tiba vállalat szövőnője Mai ülésünkön a tudományos-műszaki fejlesz­téssel foglalkozunk, amely népgazdaságunk legfon­tosabb alkotóelemei közé tartozik. Üzemünk párt­szervei és -szervezetei tevékenységük egyik meg­határozó összetevőjének a pártellenőrzés érvénye­sítését tartják. Tapasztalataink arra utalnak, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés területén ez nem volt mindig egyszerű dolog. Az volt ugyanis a ten­dencia, hogy e kérdésben a pártszervezetek inkább csak a tájékoztatott szerepét töltötték be anélkül, hogy aktívan befolyásolták volna a tudományos- műszaki fejlesztés politikáját. Ezen a helyzeten változtatni akarunk, s ezért új munkamódszereket kezdünk alkalmazni - az elemzések feldolgozásától kezdve a számonkérésig. Hiszen éppen most, az évzáró taggyűlések időszakában kell megoldani olyan problémákat is, amelyeket mi magunk nem tudunk befolyásolni. Ezekről szeretnék nagyon rövi­den szólni. Ágazatunk hosszú évekig az elmaradottak közé tartozott. Csak az utóbbi időben került korszerű technika üzemeinkbe. A korszerűsítés azonban na­gyon lassan folyik, és sok esetben elveszíti komple­xitását, egységét. Én már a CSKP KB 9. ülésén is szóltam arról, hogy milyen gondot okoz a berouni Tiba üzemünk fonodájába beszerezni a gépeket, amelyeket a nyitrai (Nitra) Elitex vállalat gyártott. A gyártást azonban leállította és annak jogát eladta a Őerveny Kostelec-i Elitex vállalatnak, amely ez ideig sem kezdte el a szállítást, s mi a régi gépeken rossz minőségű fonalat készítünk. Mindezt ugyan tudatták velünk és részletesen megindokolták, csak­hogy ez ideig még semmilyen magyarázat sem oldotta meg a gondokat. Úgy véljük, hogy gép­iparunknak - amely nem is olyan régen még magas színvonalú textilgépeket gyártott - komolyan kellene foglalkoznia ezzel a helyzettel üzemünk korszerűsítése folytatódik a szövő­részlegen is, ahová 176 darab STB típusú szovjet szövőgépet szerelünk pótmegoldásként a tervezett Contis gépek helyett, amelyek sorozatgyártását nem kezdte meg gépiparunk. Elmondhatjuk viszont, hogy a szovjet technika növekedést eredményez a munkatermelékenységben és főleg minőségi javu­lást az árutermelésben. A Szovjetunióból tehát olyan gépeket kapunk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy termékeink felvegyék a konkuren­ciaharcot a világpiacon és devizabevételhez juttat­ják állami vállalatunkat, illetve egész társadalmun­kat. Ezt az új technikát természetesen legalább két műszakban üzemeltetjük, szerelését pedig úgy vé­gezzük el, hogy közben nem csökkentjük termelési feladatainkat. A korszerűsítés - amely mintegy 70 millió korona értékű berendezés szerelésével és 20 millió korona értékű építőipari munka elvégzésével jár - beruházója és fő kivitelezője a mi üzemünk. Annak ellenére, hogy a határidő nagyon rövid, közel 20 millió korona értékű beruházási munkát végzünk el 18 hónap alatt, természetesen kitűnő minőség­ben. Ehhez üzemünk valamennyi dolgozója maxi­mális igyekezetére és munkakedvére van szükség. Gyakran ütközünk különböző problémákba és nehéz­ségekbe, amelyek fékezik az építkezés ütemét, főleg az építőipari munkák esetében Emellett nekünk is sok gondunk akad, főleg az építőanyag beszerzése miatt, mert a szállítói-meg­rendelői kapcsolatok valóban nem olyan színvona­lúak, mint azt elvárnánk. Nem akarok emlékeztetni arra, hogy mindannyian megrendelők és egyszer­smind gyártók is vagyunk, inkább a nagyon jó tapasz­talatokról szólnék, mert azokból is akad jócskán. Felbecsülhetetlen segítseget jelent számunkra né­mely üzem megértő hozzáállása. Példaként említ­hetném a Králüv Dvűr-i Cementgyárat, a Prefát, a prágai Montostavot és még sorolhatnám. Nagy gondot okozott viszont számunkra, hogy a múlt hó­napban felfüggesztették a már korábban említett szovjet szövőgépeket kiegészítő klímaberendezés szerelését. Meg kell vizsgálni, vajon hogyan lehetsé­ges ez, amikor az üzemben elő van készítve az építőanyag túlnyomó része és a klímaberendezés csaknem 1 millió korona értékű gépi tartozéka, amelyekben sok emberi munka és óriási társadalmi érték párosul. Azzal, hogy a feladatot nem végezzük el, nem csupán az ú| technika marad kihasználatlanul, hanem lényegesen rontjuk a szövődébe n dolgozó nők munkakörülményeit, ráadásul népgazdaságunk számára sem takarítunk meg szinte semmit. Nem akarom, hogy a párt szolgáljon útmutatással gazda­sági problémák megoldásához, de dolgozóink s főleg a párttagok napról napra kérdezik, vajon mi értelme van az ilyen intézkedéseknek Ezért kötelességem­nek érzem itt is szólni ezekről a dolgokról és helyet adni meggyőződésemnek, hogy a mi esetünk és a hozzá hasonlók olyan megoldást nyernek, amely garantálja a szükséges hatékonyságot, s a hazai tudományos-műszaki fejlesztés jogos szükségleteit. JAN LUDVÍK, a CSKP KB tagja, a plzeni Skoda állami vállalat igazgatója Pártaiapszervezetünk mindig arra törekedett, hogy a vállalatok teljesítsék a párt kongresszusi határozatait. Az egyik központi terület a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés, de főleg az intenzifikációra gyakorolt hatása. Elkészült a tudományos-műszaki fejlesztésről és eredményeiről szóló ún. közös doku­mentum. A párt vállalati szervei évente többször is megvitatják és ellenőrzéséből levonják a megfelelő következtetéseket. A dokumentum minden felelős dolgozónak és szervezet számára meghatározza a feladatokat. A teljesítést ellenőrzik, értékelik és nyilvánosságra hozzák. A tudományos-műszaki fej­lesztés figyelemmel kísérése a szükséges eredmé­nyek elérésének egyik fő módszere. A plzeni vállalat mintájara minden üzemnél kidolgozták a megfelelő dokumentumokat. Milyenek a Skoda állami vállalat eredményei? A 7. ötéves tervidőszak alatt az árutermelés 22 százalékkal emelkedett. 2,1 százalékos anyagfel­használás-csökkentés mellett. A nyereség 2,3-szor, a munka termelékenysége 33 százalékkal, a terme­lési alapok jövedelmezősége 2,6-szor emelkedett. A 7. ötéves tervidőszakban a nem szocialista országokba irányuló export 40 százalékkal lett na­(Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÍ 4 1989. VI.

Next

/
Thumbnails
Contents