Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-22 / 145. szám, csütörtök

Hogyan tovább? Mihail Gorbacsov fogadta Crowe tengernagyot Sajtóértekezlet a látogatás eredményeiről (ÖSTK) - Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak elnöke tegnap a Kremlben fo­gadta William Crowe tengernagyot, az amerikai fegyveres erők vezérka­ri főnökei egyesített bizottságának elnökét. A találkozón jelen volt Mi­hail Mojszejev hadseregtábornok, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, a honvédelmi miniszter első helyettese. Crowe és Mojszejev tegnap sajtó- értekezleten összegezték tárgyalá­saik eredményeit. Az amerikai kato­nai vezető szerint a szovjet hadse­reg képviselői „szakmailag magas színvonalon állnak, tapasztaltak, jól képzettek, szorgalmas katonák és nagy hazafiak“. Crowe június 12-e óta tartózkodik a Szovjetunióban, s látogatásának legfontosabb eredménye a véletlen- szerű katonai konfliktus kirobbaná­sának elhárításáról aláírt szovjet- amerikai kormányközi megállapo­dás. Mint mondotta, a két nagyhata­lom katonai vezetői közötti kapcso­latok egymás céljainak és vélemé­nyének jobb megismerését szolgál­ják, hozzájárulnak a leszerelési fo­lyamat dinamizálásához, a kétségek és félreértések felszámolásához. „Nem azért jöttünk Moszkvába, hogy leszerelési kérdésekről tár­gyaljunk. Viszont meggyőződhet­tünk arról, hogy az új légkörben tárgyszerű párbeszédet lehet foly­tatni minden vitás dologról. A Szov­jetunió és az USA közelmúltbani javaslatai jó alapul szolgálnak az előrelépéshez a hétfőn felújított gen­fi tárgyalásokon“. Grósz Károly nyilatkozata Nagy Imre temetéséről és a pénteki KB-iilésröl (ŐSTK) - Grósz Károly, az MSZMP főtitkára kedden hivatalosan találkozott az Európai Demokratikus Unió képviselőivel, akik a magyar fővárosban tartották ta­nácskozásukat. Tájékoztatta őket az MSZMP tevékenységéről és a magyaror­szági politikai és gazdasági reformokról. Ezt követően nyilatkozott az MTI-nek, s egyebek között Nagy Imre és munkatár­sai temetésével foglalkozott. Azt a véle­ményt hangoztatta, nincs szükség arra, hogy a párt értékelje a temetést. Az aktus résztvevői fegyelmezetten búcsúztak el a halottaktól, ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy néhány szónok gyászbeszédét politikai propagandára használta ki. Grósz Károly szerint ezek a beszédek sem a halottakkal, sem a temetés részt­vevőivel szemben nem mutattak tiszte­letet. Az MSZMP Központi Bizottságának péntekre összehívott ülésével kapcsolat­ban a főtitkár elmondta, hogy a tanácsko­zás elsősorban a küszöbönálló pártkong­resszus előkészítésére összpontosít. Ez­zel függ össze a pártban kialakult helyzet megvitatása is. Ezért a tanácskozásnak három -napirendi pontja lesz: az új alap- szabályzat, a vezető szervek megválasz­tásának új módja és a párt programnyilat­kozata. A várható személyi változásokról szólva Grósz Károly hangoztatta, a jelölő- bizottság pénteken az MSZMP KB megü­resedett titkári tisztségeinek a betöltésére terjeszt elő indítványt. A június 16-i temetésen elhangzott néhány szovjetellenes és antikommunista megnyilvánulás továbbra is tiltakozást vált ki több szervezet, illetve dolgozókol­lektíva részéről. Ezek egybehangozó vé­leménye szerint maguk a szónokok von­ták kétségbe a nemzeti megbékélés előre meghirdetett szándékát. A Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövetségének el­nöksége felháborodását fejezte ki amiatt, hogy néhány szónok a gyászszertartást olcsó politikai propagandára használta ki. A nemrég megalakult ifjúsági szerve­zet, a DEMISZ egyik megyei bizottsága Orbán Viktorhoz intézett nyílt levelében azt veti a szemére, hogy beszédében jogtalanul hivatkozott az egész magyar ifjúságra, s a volt ifjúsági szervezet leg­rosszabb praktikáit elevenítette fel. A le­vél követeli, hogy Orbán Viktor közölje, kinek a nevében beszélt, s nyilvánosan kérjen bocsánatot a magyar ifjúságnak attól a részétől, amely nem ért egyet beszédével. Újabb amerikai szankciók Kína ellen (ŐSTK) - Az amerikai kormány kedden este megszakította a magas szintű' amerikaí-kínai kontaktusokat, s felszólított a Kínának nyújtandó nemzetközi fejlesztési hitelek befa­gyasztására. Mariin Fitzwater fe­hérházi szóvivő közölte, ezek a dön­tések mintegy válaszként foghatók fel arra, ahogyan Kína a saját belső problémáit oldja meg. Az új amerikai szankció következ­ményeként lemondták például Ró­bert Mosbacher amerikai kereske­delmi miniszter jövő hónapra terve­zett pekingi látogatását. Washingto­ni kormánykörök szerint a gazdasági intézkedések keretében befagyaszt­hatják azt az 1,4 milliárd dollárt, amelyet az elkövetkező hat hónap­ban a Világbank, valamint a Nem­zetközi Fejlesztési Bank nyújtana Kínának. Mindezek ellenére a Fehér Ház értésre adta, hogy hajlandó Kí­nával „produktív kapcsolatokat“ fenntartani, a megfigyelők vélemé­nye szerint ez azonban egyre ke­vésbé valószínű. Fitzwater amiatt is tiltakozott, hogy Kínában halálra ítél­ték a zavargások több résztvevőjét. Jao Ji-lin, a kínai kormány alel­nöke a Világbank kínai tagozatának képviselőjével folytatott tárgyalásain kijelentette: Pekíng folytatja a refor­mok és a nyitás politikáját. Elmond­ta, az országban jelenleg stabil a helyzet, s Kína teljes mértékben képes a Világbankkal és külföldi or­szágokkal aláírt megállapodások teljesítésére. Latin-amerikai hírek Elhalasztott tárgyalások (ŐSTK) - Másodszor is elriasz­tották a közép-amerikai csúcstalál­kozó időpontját. Salvador, Guate­mala, Honduras, Nicaragua és Costa Rica elnökének eredetileg május 14-15-én kellett volna találkoznia, de tekintettel a salvadori elnökvál­tásra (Jósé Napoleon Duarte he­lyébe Alfredo Cristiani lépett), a ta­nácskozást július elejére elhalasz­tották. Az újabb halasztás oka az, hogy Argentínában július 8-án iktat­ják be Carlos Saul Menem elnököt, s az ünnepségen a közép-amerikai államfők is részt vesznek. Az Egyesült Államok elutasította a kapcsolatok normalizálására vo­natkozó legújabb nicaraguai javas­latot. Washington ezzel párhuzamo­san ismét feltételek egész listáját terjesztette elő, amelyekhez a vi­szony rendezését köti. Az amerikai elnök szóvivője kijelentette, az USA nem hajlandó közvetlen párbeszéd­re Dániel Ortegával. Nicaraguának először meg kellene szüntetnie az Egyesült Államok által felforgatónak nevezett erők támogatását. A nica­raguai elnök a közvetlen tárgyalá­sokra tett javaslatát Miguel Obando y Bravó érsek közvetítésével a hét elején terjesztette elő. Caracasban tartott ülésén a Latin­amerikai Gazdasági Rendszer (SELA) a külföldi eladósodás problé­májában nem jutott konkrét megálla­podásra. A térség 26 országának képviselői úgy döntöttek, újabb ta­nácskozást hívnak össze a 400 milli­árd dollárt meghaladó adósságok rendezése ügyében kialakítandó kö­zös álláspont megfogalmazása ér­dekében. A mostani tanácskozáson előterjesztett javaslat az adósságál­lomány 50 százalékának a leírását, a törlesztések elhalasztását és a ka­matláb 5 százalékra történő csök­kentését indítványozta. A Dominikai Köztársaságban két napja folyik az általános sztrájk, amely során hétfőn a lakosság összecsapott a rendőrséggel. Egyes források szerint négy ember vesztet­te életét. Joaquim Balaguer elnök a katolikus egyház közvetítésével próbál egyezségre jutni a sztrájko- lókkal, egyelőre eredmény nélkül. Santo Domingóban üresek az utcák, az üzletek, a hivatalok, a bankok zárva tartanak, a tömegközlekedés szünetel. KOMMENTÁRUNK-----------­Ké tmenetes szavazás zajlott le a na­pokban a Közös Piac tizenkét tagorszá­gában: a 240 millió választásra jogosult állampolgár döntött a strassbourgi szék­helyű Európai Parlament 518 mandátu­mának sorsáról, öt nyugat-európai állam­ban már a múlt csütörtökön, a többi hét­ben pedig vasárnap járultak az urnákhoz, ám az eredményeket egyidejűleg, vasár­nap estétől kezdték közölni, nehogy a múlt heti választások befolyásolják a szavazás kimenetelét a később válasz­tó országokban. Az újjáválasztott testületről tudni kell, hogy a Közös Piac négy fő szervének az egyike a Miniszteri Tanács, a brüsszeli Bizottság és a Bíróság mellett. Az EGK megalakulása, vagyis 1957 óta létezik, ám egészen 1979-ig a tagjai nem válasz­tott, hanem delegált képviselők voltak. A testület képviselőit legelőször tíz évvel ezelőtt választották, s azóta a mandátu­mok száma a tagországok lélekszámának arányában oszlik meg. A parlament lényegében törvényho­zókból áll, azonban furcsa módon még­sem jogszabályok és egyéb rendeletek megalkotása a fő feladatuk, hanem az említett három fő közösségi szerv tanács­adó orgánumaként működik. Jóváha­gyása nélkül például nem fogadható el a Közös Piac éves költségvetése, amely­nek tervezetét azonban nem a parlament, hanem a Miniszteri Tanács dolgozza ki és terjeszti elő. A jövőben azonban várhatóan felérté­kelődik az Európai Parlament szerepe azzal összefüggésben, hogy Nyugat-Eu- rópa 1992-re gyökeresen átalakul, s a munkaerő, a szolgáltatások, a tóke szabad áramlását ettől kezdve gyakorlati­lag már nem akadályozzák a tagországok közötti határok sem. A most megválasz­tott parlament mandátuma 1994-ig szól, tehát a testület ugyanebben az összeté­telben ülésezik majd az átmenet nagyon fontos időszakában. Azzal számolnak, hogy jogköre kibővül és további döntések kulcsa kerül a kezébe. Ez a megnöveke­dő szerep, természetesen, az egyes tag­országokban meglehetős ellenérzést vált ki, mivel - főleg a britek - attól tartanak, hogy a strassbourgi testület ha­tásköre az egyes nemzeti parlamentek kompetenciájának a rovására szélesedik majd. Az Európai Parlament várható felérté­kelődését azonban a mostani választások egyáltalán nem tükrözték, hiszen a sza­vazók tömegesen maradtak távol az ur­náktól, pedig a közösség brüsszeli köz­pontjában azt várták, hogy épp az említet­tek miatt fokozott érdeklődés nyilvánul majd meg. Nem így történt, mert minden tagor­szágban átlagosan 7-8 százalékkal ala­csonyabb volt a részvétel, mint öt évvel ezelőtt. A tizenkét tagországban 40-45 százalék között mozgott az átlagos rész­vételi arány. Az érdektelenség például azt is jelentheti: a közvélemény nem bízik abban, hogy a strassbourgi testület a jö­vőben komoly döntésekbe beleszólhat. A megrögzött lokálpatrióták ezt nem is óhajtják, s ók azért maradtak most távol, mert inkább akkor mennek el szavazni, amikor a honi parlament megválasztására kerül sor. Vajon a mostani választások után ho­gyan alakul a parlament pártok szerinti összetétele, miként fest az új színskála? A parlamentben a képviselők nem orszá­gok, hanem pártok szerint tömörülnek. Az utóbbi öt évben a legtöbb képviselőjük a szocialistáknak volt (166), utánuk követ­kezik az ún. Európai Néppárt, vagyis a kereszténydemokraták (113), a demok­raták (66), a konzervatívok (50), a kom­munisták (48), a liberálisok (46), a Zöldek (20), a szélsőjobb 16 mandátummal. Az új összetételű testület a választási ered­mények nyomán ehhez képest jelentős mértékben megváltozik. A szocialisták pozíciói erősödtek (26 mandátummal töb­bet szereztek), a kereszténydemokraták és a konzervatívok lényegesen visszaes­tek (mínusz 7, illetve mínusz 33), a Zöldek viszont újabb mandátumokat hódítottak el (plusz 18, s ami a legaggasztóbb: rendkí­vül előretört a szélsőjobboldal és az eddig 16 helyett 21 képviselőt küldhet. A legszembetűnőbb a konzervatívok visszaesése Nagy-Britanniában. Marga­ret Thatcher pártja tízéves kormányzása óta az első választási vereséget szenved­te el, eddigi mandátumainak felét elvesz­tette, viszont az ő rovásukra előretört az ellenzéki Munkáspárt. Az NSZK-beli koalíciós keresztény pártok is aggódva nézhetnek a közelgő hazai parlamenti választások elé, mivel ők sem remekeltek, és mindenképpen Tegnap közölték a napilapok a lengyel választások végeredmé­nyeit. Á második fordulónak igazán nagy tétje nem volt, már csak a kor­mánykoalíció tagjai (a LEMP, a pa­rasztpárt, a Demokrata Párt és há­rom kisebb világi katolikus szerve­zet) versengtek egymással. Számítani lehetett tehát arra, hogy sokan nem mennek el szavaz­ni (az első fordulóban a hozzávető­leg 27 millió választópolgár 62,11 százaléka járult az urnákhoz). A má­sodik fordulóban 25,31 százalékos volt a részvétel, s ez már elgondol­kodtató. így fog tehát kinézni a lengyel parlament: a nemzetgyűlés két háza a szejm és a szenátus. A szejmnek 460 tagja van, itt eleve eldöntötték, hogy 65 százalék (299 mandátum) biztosan a kormánykoalícióé, s sza­bad versengés csupán a 35 száza­lékért (161) folyhatott. Korábban senki sem gondolta volna, hogy a Szolidaritás meg is szerzi mind a 161-et. A szenátus 100 tagú, itt is teljesen nyílt küzdelem folyt a man­dátumokért, nem voltak előre meg­határozott kvóták. A százból 99-et a Szolidaritás szerzett meg, s beke­rült még egy párton kívüli (Henrik Stoklasa, aki egyébként milliomos, saját gyara van). Nem teljesült a ko­alíciónak az a reménye, hogy leg­alább néhány helyhez jusson a fel­sőházban. Az összesen 560 tagú (460 + 100) nemzetgyűlésben az erőviszonyok: a kormánykoalíció 299 mandátumával szemben áll a Szolidaritás 260 (161 + 99) képvi­selői helye. Nagyon törékeny és viszonylagos ez a parlamenti egyensúly. Á kor­mánykoalíciónak ugyan megvan az abszolút többsége (több mint 50 százalék), de minősített (kétharma­dos) többsége nincs. Ha a szejmet nézzük, ott is csak abszolút többség van, ami elegendő a törvények elfo­gadásához, de nincs meg a kéthar­mados (308), amennyi az alkotmány módosításához, vagy a szenátus vétójának elutasításához kellene. soknak tartják a mintegy 8 százalékos szavazatvisszaesést. Felfigyeltetö vi­szont, hogy ugyanilyen arányban tettek szert több szavazatra az ultrajobboldali­ak, s így a szélsőségeseké lettek azok a mandátumok, amelyektől a CDU/CSU elesett. Franciaországban ugyanilyen tendencia érvényesült, a Le Pen-féle hír­hedt Nacionalista Párt most 10 százalék­kal több szavazatot könyvelhetett el, mint legutóbb. Olaszországban a keresztény- demokraták szerepeltek legjobban az el­nyert szavazatok 32 százalékával. A kommunista pártok visszaestek némi­leg és nyolc mandátumot veszítettek. Az erőviszonyok tehát jelentős mér­tékben átrendeződtek a strassbourgi par­lamentben, ami majd bizonyára érződik az új összetételű testület munkájában. A tagországokban a mostani választások kapcsán egyre erőteljesebben sürgetik azt, hogy a jövőben legyenek valódi euró­pai választások, tehát ne nemzeti listákat állítsanak össze, hanem a lajstromok le­gyenek kevertek, amelyeken például együtt szerepelnek az angol, spanyol, brit és olasz konzervatívok. A mostani gya­korlat szerint ugyanis a végeredmény úgy jön ki, hogy a nemzeti szavazások ered­ményei egyszerűen csak összeadódnak. Egyelőre nincs szó arról, hogy öt év múlva már új rendszabályok szerint vá­lasztanának, azt azonban mindenképpen el szeretnék érni, hogy 1994-ben na­gyobb érdeklődés kísérje a voksolást. Egyelőre Jacques Delors, a brüsszeli bi­zottság elnöke azzal vigasztalta csupán magát, hogy az amerikai elnökválasztá­son sem volt nagyobb a részvétel... P. VONYIK ERZSÉBET események margójára? Sokszor írtunk már az országos lista körüli bonyodalmakról, ezért most nem kell rá visszatérni. De tény az, hogy az ország legtapasztaltabb politikusai estek ki - például Ra­kowski kormányfő sem jutott be a parlamentbe -, azok a politikusok, akik a kormány részéről a kerekasz­talt kezdeményezték, s végig is csi­nálták, s így jelentős szerepet ját­szottak a közmegegyezés kialakítá­sában. Azok, akik a tárgyalásokon a Szolidaritás partnerei voltak. Az ő kibukásuk a Szolidaritásnak sem lehet jó. Nagyarányú nemzedékvál­tás következett be tehát a lengyel törvényhozásban, s ha önmagában csak ennyi történt volna, már az is megrázkódtatásokhoz vezetne. A LEMP szóvivője a kormánykoa­líció sikertelenségét elemezve kije­lentette, egyrészt az játszott közre, hogy a gazdasági gondok miatti elé­gedetlenség jellemző a lakosság hangulatára, másrészt pedig az el­lenzék választási kampányának ag­resszív, konfrontácíós jellege. Ellen­tétes volt a kerekasztal-megállapo- dások szellemével, hogy a magát semlegesnek tartó egyház nyíltan agitált a Szolidaritás jelöltjei mellett. („Minden szentmise egy választási nagygyűlésre hasonlított.“) A nem­zetközi joggal pedig az volt össze­egyeztethetetlen, hogy a Nyugat pél­dául anyagilag is támogatta a Szoli­daritás kampányát, ami nyílt beavat­kozásnak tekinthető, hiszen a vá­lasztások minden országban bel- ügynek számítanak. Nemcsak a Szolidaritás osztogat­ta a tanácsokat az embereknek, hogy kinek a nevét húzzák ki a kor­mánykoalíció jelöltjei közül, hanem a nyugati rádióadók és személyesen Brzezinski volt amerikai nemzetbiz­tonsági tanácsadó is. A Trybuna Ludu szerint a cél nyilvánvaló volt: „Bejuttatni a parlamentbe a Szolida­ritás állampolgári bizottságának kedvenceit, vagyis azokat, akik a kormánykoalícióból az ellenzék potenciális szövetségesei lehetnek. De nem biztos, hogy ez a húzás a LEMP reformirányzatát erősítette, lehet, hogy inkább gyengíti azt. Ugyanis politikai provokáció-szaga van a dolognak, azt tanúsítja, hogy az ellenzék politikájában a totalitári­us tendenciák erősödnek.“ Hogyan tovább? Ez most a fő kérdés. Kormányozhatatlanná válik a törvényhozás, ami pedig óhatatla­nul kihat az egész kormányzati mun­kára is? Ennek a veszélyét sem lehet kizárni. Valószínű, hogy lesz­nek heves viták, kisebb-nagyobb bökkenők. Az egyedüli megoldás - s ezt kívánja az egész ország érdeke hogy a kormány és az ellenzék a kerekasztal-tárgyaláso- kon született megállapodások, re­formintézkedések végrehajtására törekedjen, senki se helyezze az egyéni vagy csoportérdekeket a tár­sadalmi érdekek fölébe. Hogyan tovább? Ez lesz a LEMP KB néhány nap múlva sorrakerúlő ülésének témája. E tanácskozáson döntenek majd arról is, hogy ki le­gyen a párt jelöltje az államfői poszt­ra. Nyílt titok, hogy Wojciech Jaru- zelskit fogják javasolni. Áz előírások szerint egy hónapon belül az új nemzetgyűlésnek is össze kell ülnie s megválasztania az elnököt, aki majd a kormányfő személyére tesz javaslatot. Egyelőre ennyit ismerünk az elkövetkező hetek politikai me­netrendjéből. (-nák) SZÍNKÉPVÁLTOZÁSOK A több mint egymilliós Phenjan, a KNDK fővárosa várja a VIT-re érkező fiatalokat (Telefoto: ŐSTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents