Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-20 / 143. szám, kedd

Karel Julis szövetségi miniszterelnök-helyettes, kohó-, gép­es elektrotechnikai ipari miniszter beszámolója a CSKP KB 14. ülésén A CSKP KB 9. ülésének határozata feladatul adta a gépipar, elektrotechnika és kohászat eddigi fejlődésének értékelé­sét. Annak ismeretében, hogy e komple­xum kulcsfeladatot teljesít Csehszlovákia gazdasági fejlődésének stratégiájában. Ugyanakkor kiutat kellett javasolni e funk­ciójának minél hatékonyabb teljesítése érdekében. A gépipar fejlesztési stratégiájával 1976-ban és 1984-ben foglalkozott a CSKP KB ülése. Ezenkívül a tudomá­nyos-műszaki haladás kérdéskörével kapcsolatosan ugyancsak a CSKP KB ülése tűzte napirendre 1981-ben, 1983- ban és 1987-ben A gépipar kiemelt fej­lesztését a CSKP XVI. és XVII. kongresz- szusa is megerősítette. Mindez igazolja, a CSKP állandó figyelmet fordít a kohá­szati, gépipari és elektrotechnikai komp­lexum fejlesztésének. A CSKP KB 3. ülésén 1976-ban, vala­mint ugyanezen központi pártszerv 10. ülésén 1984-ben számos feladatot kaptak a gépipari reszortok, akárcsak a gépipar támogatására vonatkozóan más ága­zatok. Elkészült e határozatok teljesítésének elemzése. Eredményeit részletesen a mellékelt anyagok tartalmazzák, össze­foglalva megállapítható, a feladatokat he­lyesen fogalmazták meg, ám egy részü­ket nem sikerült teljesíteni. A gépipar és az elektrotechnikai ipar a többi népgazda­sági ágazatba irányuló szállításait meny- nyiségben ugyan teljesítette, esetenként túl is lépte, de továbbra is nehézségek vannak a műszaki színvonal terén, a vá­lasztékkal és a külföldi termelőkhöz viszo­nyítva a termékek minőségével és költ­ségszintjével. Alapjában véve a gépipar teljesítőképessége nem növekedett. Más­felől viszont nem teljesítették az említett két plenáris ülésen elfogadott feladatokat. Ezek a gépipar és az elektrotechnika fejlesztésének és főként korszerűsítésé­nek konkrét megoldására irányultak. A fő ok abban keresendő, hogy ezeket a fela­datokat nem sikerült beépíteni az ötéves tervekbe, és a rendelkezésre álló eszkö­zök keretén belül nem lehetett ezeket a célkitűzéseket megvalósítani. így a gép­ipar műszaki bázisának elöregedésében mutatkozó hosszú távú kedvezőtlen fejlő­dés tovább mélyül. Az intenzifikációs folyamat elégtelen mértékben érvényesül a kohászatban, a gépiparban és az elektrotechnikában, folytatódnak az extenzív fejlődési tenden­ciák. Az alapeszközök gépállományának hatékonysága a nyolcvanas évek elején elért szinten marad. Stagnál a műszak­szám. Rosszabbodik a helyzet a kész­letellátásban. A teljesítmény költségszint­je folyamatosan a tervben megszabottnál lassabban csökken. Az elégtelen anyag­takarékosság, a termelés választékösz- szetételének megoldatlansága, akárcsak a műszaki fejlesztés elégtelen mértékű alkalmazása az említett idő alatt a terme­lés hatékonysága növekedésének stag­nálásához vezetett. A direktív irányítás eddigi rendszere és a következetes költséggazdálkodás ugyan megvédtek bennünket az inflációs tendenciáktól, de a gondtalan irányítás sztereotípiájához vezettek. A rendszer túlzott merevsége és alkalmazkodóképte­lensége a progresszív változásokra való hajlam elvesztéséhez, a központra való támaszkodáshoz és az olyan irányítási rendszer tökéletesítéséhez vezetett, amelyre a mutatók, paraméterek és krité­riumok növekvő száma volt a jellemző. Ezek alapján értékelték ugyanis a vállala­tok tevékenységét. Kedvezőtlen hatást keltett a világgazdaság fejlődésében mu­tatkozó változásokkal és folyamatokkal szembeni erős elszigeteltség. Ennek a leginkább nyugtalanító jele a munkater­melékenység alakulásában mutatkozott Ezt ma az iparilag fejlett országok terme­lékenységének mintegy a felére becsülik. A kohászati, gépipari és elektrotechni­kai komplexum külfölddel szembeni nyi­tottságának foka elégtelen. A gazdaság nyitottságát komplex népgazdasági kate­góriaként kell értelmezni, s ebben egyen­súlyban kell lennie mindkét oldalnak, vagyis a kivitelnek és a behozatalnak. A nagyobb nyitottság és általában a nem­zetközi árucsere növelésének korlátozó tényezője a gépipar behozatali lehetősé­geivel azonos. E téren a nyitottság na­gyon alacsony szintet ér el. Behozatalból a népgazdasági szükségleteknek mind­össze 20 százalékát fedezzük. A gépipari kivitel és behozatal aránya megközelítő­leg 2:1. Ily módon a gépipari termékek külkereskedelmében a nagy szaldó eléré­sére irányuló egyoldalú törekvés olyan korláttá vált, amit újra kell értékelni. A kohászat, gépipar és elektrotechnika hosszú távon számottevő exporthányada az ország kivitelében tehát nem párosult megfelelő mértékű gépek és berendezé­sek behozatalával Csehszlovákia import­jából. Ez főleg a nem szocialista országok viszonylatában érvényes. Ugyanez más összefüggésben is jelentkezett: mivel a szocialista országok a korszerű techno­lógiákhoz szükséges gépeket csak ala­csony szinten tudták szállítani, mindez oda vezetett, hogy a technológiai fejlesz­tést teljes választékában saját erőből old­juk meg, mégpedig a népgazdaság nö­vekvő szükségleteinek fedezésére. Ezért lehetetlen volt a választék teljes szélessé­gében megőrizni a szükséges műszaki színvonalat. Megmutatkozott ez a gépek és berendezések értékesítési árának csökkenésében, akárcsak a versenyké­pesség és a világ kiviteléből részesülő csehszlovák gépipari és elektrotechnikai termékek exportarányának visszaesé­sében. Lassú a szerkezetváltás Ennek a fejlődésnek a legkomolyabb következménye a szabadon beváltható pénzeszközök máig tartó krónikus hiánya Annak érdekében, hogy megtartsuk az egyensúlyt, drasztikus módon korlátoztuk a nem szocialista országokból érkező csúcstechnika és korszerű technológiák behozatalát. A korlátozó intézkedések rá­adásul érintették az alapanyagok egész sorának behozatalát is. Az importellenes intézkedések stratégiája és a szerkezeti változások összeegyeztethetetlennek bi­zonyultak, és végeredményben nagymér­tékben a hatékonyság ellen irányultak, mert a mindenáron történő kivitellel kény- szeritettek a szabadon beváltható pénz­eszközök beszerzéséhez. Ez a fejlődés lényegében valamennyi szocialista orszá­got elérte. Gépiparunk nem reagált kellő rugal­massággal az iparilag fejlett országokban a tudományos-műszaki haladás 80-as évek elején jelentkező új szakaszára. Lassan változott a hagyományos termelé­si szerkezet, és főként az olyan termelési programok nem fejlődtek a már fejlett országokban tapasztalt gyorsasággal, amelyek nagyobb mértékben alkalmaz­zák a műszaki haladás korszerű ismere­teit. Ezt a stagnálást erősítette az a tény, hogy a csehszlovák termelők többsége hosszú távon számolhatott átlagos szín­vonalú termékei szocialista országokban történő értékesítésével. A felsorolt negatív jelenségek nem értékelhetik le a becsületes munkát és a dolgozókollektívák igyekezetét Az ob­jektív igazság érdekében ugyanis a ked­vező eredményekről is kell szólni. Csehszlovákiában megbirkóztak olyan magasfokúan igényes termeléssel, mint az atomenergetika, a mikroelektronikai alkatrészek és a színes fénycsövek előál­lítása, a speciális technika és mások. Elfogadható színvonalon van hazánk az energetikai, petrolkémiai, vegyipari, élel­miszeripari és egyéb beruházási egysé­gek szállítása terén. Lépést tartunk az élvonalbeli termelők színvonalával a szer­szám- és textilgépek, a szivattyúk, a sze­relvények, a gőz- és vízturbinák, a komp­resszorok, a kiválasztott repülőgép-típu- sok és más gépek terén. Csökkent az anyagigényes ágazatok aránya és növe­kedett a kvalifikált gépgyártás és elektro­technika mértéke. A jellemző mégis az volt, hogy a valódi csúcstermékek aránya nem ért el számottevő szintet. Ez elsősor­ban a termékek széles körű választéká­nak és a nem eléggé színvonalas alszállí- tói és komplettizáló háttériparnak a követ­kezménye, Megmutatkozott: valamennyi érintett ágazat magas színvonalú hozzá­járulása nélkül lehetetlen a kiváló végter­mékek előállítása. Nem maradhat figyelmen kívül a gép­ipar és elektrotechnika hozzájárulása számos terület iparosításához, a munka- kultúra és az emberek életszínvonalának javításához.- Időnként túlértékelték a munka- és szociális biztonságot, ami szociális gond­talanságba nőtt át. A központra hárult át a vállalatok részleges problémáinak je­lentős hányada, több vezető dolgozó nem irányított, s akkor is felülről várta a dön­tést, amikor ahhoz szükséges jogkörrel rendelkezett. Mindenhatóvá váltak az új­raelosztási folyamatok, a jó vállalatok a gyengékre és alkalmatlanokra dolgoz­tak. Ezzel egyidőben a központ megoldat­lan ellentmondásokba került, mivel az állandóan csökkenő forrasképzés nem tette lehetővé az újraelosztásra szánt eszközök növelését. Az objektív külső tényezők kíséreté­ben negatív szerepet töltöttek be azok a vállalat, termelési-gazdasági egység és reszort szintjén jelentkező irányítási kö­vetkezetlenségek és felületességek, amelyek keletkezésüktől fokozatosan mi­nél nagyobb hangsúllyal bírtak. Vitatha­tatlan viszont, hogy a kijelölt beruházási kerettel ésszerűbben is lehetett volna gazdálkodni, ugyanezt célszerűbb területi elosztásban felhasználni, keményebben megkövetelhették volna a gépek és be­rendezések nagyobb fokú kihasználtsá­gát, nagyobb nyomást gyakorolhattak vol­na a beruházások tervezett paraméterei­nek elérésére. Kevésbé kellett volna meghátrálm a dolgozók létszámának nö­velésére irányuló törekvésekkel szem­ben, következetesebben kellett volna ér­vényesíteni a teljesítőképes és nem telje­sítőképes dolgozók közti különbséget és legfőképp fokozott hangsúllyal kellett vol­na érvényesíteni a tárgyszerű döntésho­zatalt a kényelmes, adminisztratív bürok­ratikus módszer kárára. Az eddigi tervezési és irányítási rend­szernek - annak ellenére, hogy a gépipari termelési bázis építésében pozitív szere­pet töltött be - kimerültek a lehetőségei. Abban a pillanatban, amikor minden terü­leten a munka intenzitása vált meghatáro­zóvá. Ebből gyökerezik az egész-gazda­ság mechanizmusa alapvető átalakításá­nak szükségszerűsége, akarcsak a kohá­szat, gépipar és elektrotechnika komple­xumáé is. Ezután arra kell törekedni, hogy az új feltételeket kihasználjuk a komple­xum teljesítőképességének növelésére és a társadalmi fejlődésben betöltött sze­repének megerősítésére Az innovációs folyamat ellentmondásai Az alapvetően döntő fontosságú kér­déskörök közül a legelsőnek a műszaki és technológiai fejlődést és a termelési-mű­szaki bázis helyzetét tartjuk. A Szövetségi Kohászati, Gépipari és Elektrotechnikai Minisztérium által irányí­tott szervezetekben 1 290 000 ember dol­gozik. Ebből mintegy 90 ezer a tudomá- nyos-kutató bázis munkatársai, ami az összlétszám 7 százalékát teszi ki. Figyelembe véve a gépiparban és elektrotechnikában zajló innovációs folya­matok gyors ütemét, ez a létszám jelenleg elégtelen. Nem felel meg a szükségletek­nek a tudományos-kutató bázisban dol­gozók összetétele és ösztönzése, a mun­kahelyek ellátottsága, elégtelen munka folyik a tudományos-műszaki informá­ciókkal. Folyamatosan alacsony színvonalú a vállalatok innovációs aktivitása is. Eddig nem érvényesült a konkurrencia hatása, túlsúlyba került a hosszú távú biztosított és stabil megrendeléseken alapuló érté­kesítésekből fakadt elégedettség, minde­nekelőtt a szocialista országok irányában. Számos esetben a megrendelők ráadásul még fékezték is az innovációt, mert az újszerű gépekhez és berendezésekhez termelési rendszereket kellett volna kiépí­teniük, a korábbiakon viszont nem kívánt változtatni. Ellentmondásos helyzet alakult ki a tu­dományos-műszaki bázis munkahaté­konyságának értékelésében. Az állami kutatási terv a végső értékeléssel kedve­zően zárult. Minden évben a felettes szerv átfogó módon, ám kedvezően érté­kelte a tudományos-műszaki bázis egyes szervezeteinek munkáját, és ugyanakkor ugyanezt a bázist bírálták a bel- és kül­piacra szállított termékek alacsony szín­vonaláért. Ráadásul e bázis egyes mun­kahelyeinek munkavégzésében létező valós és lényeges differenciálódás ellené­re, munkájukat egyenlő módon ítélték meg. Bizonyíthatóan egész sor olyan proto­típus született, amelyeknek volt esélyük az érvényesülésre, sok esetben azonban ipari megvalósításukra nem került sor. Okozta ezt a komplettizáló elemek, a spe­ciális anyagok vagy éppen az elektronikai alkatrészek hiánya, máshol nem állt ren­delkezésre a termelési technológia vagy bizonytalanság merült fel az értékesítés körül. Mégis a legbonyolultabb helyzet köz­vetlenül a kivitelező üzemekben, vagyis a tudományos-műszaki haladás döntő fontosságú láncszemeiben mutatkozott. Pedig a sorozatgyartás határozza meg a kutató-fejlesztő munka végső hatékony­ságát. Nem ösztönzött a terv a könnyű, kevésbé anyagigényes termékek gyártá­sára, mivel ezek a költséggazdálkodás­ban a kalkulációs képlet szerint olcsóbbak lettek és nehézségek merültek fel a terv mennyiségi követelményeinek teljesíté­sében. Komoiy akadályt jelentett, hogy az új termelés bevezetése további ráfordítá­sokkal járt a technológiában, s ezzel pe­dig a terv nem számolt. Sikertelenül vég­ződött a tudomány és kutatás, illetve a beruházások tervének összekapcsolá­sa. Semmi sem kényszerítette a termelőt a termékválaszték megváltoztatására, mi­vel innovációs nehézségek nélkül is telje­sítette a tervet és értékesítési gondokkal sem kellett szembenéznie. Mindezek ellenére jó eredmények is születtek. Értékelni kell számos kollektíva kezdeményező hozzáállását. Ők az adott esetben is elérték a külföldi csúcstermé­kek paramétereit. Számos példából csak egyetlen: az Unicovi Gépgyárban kifej­lesztették a KU típussor külszíni fejtőgé­peit. Kis konstruktőr-kollektívának kiváló gépet sikerült elkészítenie. Technológiai lemaradás Nagyon kedvezőtlen szerepet játszott a korszerű technológiák lassú alkalmazá­sa, a termelés, a kiegészítő és szolgáltató folyamatok rugalmas, komplex automati­zálását elősegítő CNC-technika ugyan­csak lassú bevezetése. Nem emelkedett a szerelő és kézimunka, akárcsak a ki­egészítő, szolgáltató és anyagmozgató munkák gépesítési és automatizálási színvonala. Ez továbbra is a termelés munkaigényességének közel 50 százalé­kát teszi ki. A termelőgépek és -berende­zések automatizálási színvonala ala­csony: a gépeknek mindössze 13,7 szá­zaléka rendelkezik részbeni vagy teljesen automatizált munkaműveletekkel E téren a csehszlovák fejlődés messze elmarad az iparilag fejlett országok üte­métől, Például az NSZK-ban 1976 és 1985 között a NC és CNC vezérlésű szerszámgépek száma 8000-ről 68,4 ezer darabra emelkedett, tehát több mint a nyolcszorosára Gépiparunkban az 1978-ban gyártott 2,5 ezer darabról nap­jainkig 6 ezer darabra, vagyis a 2,4- szeresére emelkedett a termelőgépek száma. A technológiák összetétele és a munkaigényesség az elmúlt két ötéves tervidőszakban lényeges változások nél­kül maradt. A korszerű termelési technika alkalmazásában mutatkozó lemaradás a csehszlovák gazdaságban tovább mé­lyül. A technológia elégtelen fejlesztése rendkívül kedvezőtlenül befolyásolta az elektrotechnikai ipart, amelynek vala­mennyi népgazdasági ágazatunk számot­tevő intenzifikációs tényezőjévé kellett volna válnia A szükségletekhez képest jelentős lemaradás mutatkozott az elekt­rotechnikai alkatrészbázis termelési tech­nológiáinak fejlesztésében, s ez az alkat­részhiányban, az alkatrészek alacsony színvonalában és magas árukban jelent­kezett. Ugyanez a fejlődés jellemző a gépipar egyéb ágazataira is. 1970 és 1986 között valamennyi termelőgép átlagos életkora 14,4-ről 18 évre emelkedett. A gép­iparban az üzemenkénti új gépek átlagos évi növekménye az ötödik ötéves tervidő­szakbeli 11 gépről a hetedik ötéves terv­időszakra hét gépre csökkent. A beruházások volumene a kohászati, gépipari és elektrotechnikai komplexum­ban 1976-tól 1988-ig 233 milliárd koronát tett ki. Az elmúlt tizenhárom év alatt beszerzési áron számítva az alapeszkö­zök volumene 205,7 milliárd koronáról 418 milliárdra, vagyis 103 százalékkal növekedett. Ha összehasonlítanánk az árutermelés, a teljesítmények, a nyereség és a beruházási eszközök növekedési ütemét, akkor csupán a hatodik és hete­dik ötéves tervidőszakban a termelés 71, a teljesítmények 100, a nyereség 150, de a beruházások csak 56 százalékkal növe­kedtek. Ily módon szinte szembetűnő a kohászati, gépipari és elektrotechnikai termelés társadalmi forrásképzésből ki­vett növekvő hányada és a beruházási lehetőségek lassuló üteme közti különb­ség. Folytatódott a termelési terület ex­tenzív bővítése, a termelés növekményé­nek jelentős részét a dolgozók létszámá­nak emelésével érték el Ez a fejlesztési stratégia magán viselte a csehszlovák gazdaság extenzív fejlesztésének általá­nos legyeit. Számos vállalat már az élő­munka-megtakarítást eredményezhető korszerűsítési és felújítási beruházások javaslásában is a dolgozói létszám eme­lését kérte. Az elektrotechnika fejleszté­sével kapcsolatban a területi szervek ré­széről is a dolgozói létszámkeret - gyak­ran a lebontott állami tervet meghaladó - növelése merült fel. Az 1981-1987 között elkészült gépipari beruházások be­rendezéseinek csak a kisebbik része jó technológiai színvonalú, s gyakorlatilag minden második beruházáson nem érték el a tervezett paramétereket Alábecsül­ték az új beruházások és felújítási mun­kák környezetvédelmi szempontjait is. Az alapeszközök nagymértékű erkölcsi és fizikai elhasználtságának mai helyzetéből a termelési-műszaki bázis felújítási és korszerűsítési programjának megvalósí­tása jelenti a kiutat. Ugyanakkor szükség van e bázis szerkezeti átalakítására és nagyobb mértékű kihasználtságának biz­tosítására. Az elavult gépi berendezések jelentős hanyadat - nagyjából egyharmadát - fel kell számolni A felújítás és korszerűsítés programját szelektív módon kell megvaló­sítani, a szerkezeti elképzelésekből és az egyes vállalatok hatékonyságából kiindul­va. A korlátozott forrásokra való tekintettel a korszerűsítés folyamatát a kilencedik ötéves tervidőszakot meghaladó évekre kell majd elosztani. Csupán a kilencedik ötéves tervidőszakban a korszerűsítés keretében mintegy 120 milliárd koronát kell majd gépi beruházásokra fordítani. E beruházási volument a Szövetségi Ko­hászati, Gépipari és Elektrotechnikai Mi­nisztérium az Állami Tervbizottsággal tovább egyezteti. Messziről sincs szó csak a központnak arról a döntéséről, milyen mértékben vegye ki részét a beru­házások összességéből a kohászati, gép­ipari és elektrotechnikai komplexum. Arra is oda kell figyelni, hogy elegendő meny- nyiségben szerezzék be a korszerű tech­nikát akár itthoni forrásból, akár behozatal útján. E technika számottevő részét a nem szocialista országokból kell majd importálni. Éneikül lehetetlen a műszaki színvonal emelése, a termelés hatékony­ságának növelése. Igyekezni kell a prog­resszív termelési berendezések cseréjé­nek elérésére a KGST-tagállamaival, és tovább kell fejleszteni e berendezések gyártását saját kapacitásainkban. Az új gazdasági modell bevezetésével és az önfinanszírozás elvének érvényesí­tésével változik a vállalatok hozzáállása a beruházásokhoz is. Beruházniuk első­sorban azoknak a termelőknek lehet majd, amelyek elegendő saját forrást ké­peznek. Más országokhoz hasonlóan a központ majd a kiválasztott beruházá­sokat támogatja, éspedig azoknak az ál­lami programoknak a közreműködésével, amelyeket hitel- és leírás-politikai eszkö­zökkel és dotációval valósít meg. így alakulnak ki a feltételek az elsősorban exportorientált termelési program fejlesz­tésére. Lényegesen nagyobb mértékben élünk majd a külföldi partnerek tőkerésze­sedési lehetőségeivel. Az elvonások, kamatok és leírások szabályainak megfelelő mértékben kell hatékonyaknak lenniük, hogy megakadá­lyozzák a beruházási eszközökkel való pazarlást. Nem lehetnek viszont annyira szigorúak, hogy a vállalatok többségénél akadályozzák a korszerűsítést, felújítást és a távlati termelési programok beveze­tését. A közvetett gazdasági szabályzók­nak lehetővé kell tenniük, hogy egy érté­kesítési távlattal rendelkező, átlagos ha­tékonyságú vállalatnak meg legyenek a feltételei a termelési programok folya­matos innoválására és termelési alapjá­nak korszerűsítésére Változó arányok Egyik vállalat sem lép az új irányítási rendszerbe azonos feltételek között. Elté­rések vannak a dolgozók alapeszköz­ellátottságában, az állóalapok összetéte­lében és elavultságában Úgyszintén a termékek nagykereskedelmi árának ed­dig sokszor szubjektív meghatározása jogtalanul juttat valós eredményeiktől füg­getlenül néhány szervezetet előnyhöz vagy hátrányhoz. Ezeknek a folyamatok­nak a szabályozása a központ részéről a gazdaság mindennapi irányításának egyik összetett kérdése. Szükséges lesz gyorsítottan átdolgozni a hitelpolitika szabályait, beleértve a korszerűsítés ke­retében megvalósuló közép távú beruhá­zási hitelek előnyben részesítését és hoz­záférhetőségét. A kohászati, gépipari és elektrotechni­kai komplexum ágazati szerkezetében az 1970 utáni időszakban jelentős változá­sokra került sor. A kohászati ipar aránya az 1975-ös 40 százalékról 1988-ig 29,9 százalékra csökkent. A gépipar és elekt­rotechnika aránya pedig 60-ról 70 1 szá­zalékra emelkedett A gépipar és elektro­technika egészéből az elektrotechnika tervezett 22 százalékos részaránya a nyolcadik ötéves tervidőszakban meg­valósul. Ennek ellenére az elektronika gyors ütemű növekedése nem fedezi a csehszlovák gazdaság szükségleteit. Ugyanis az elektronika valamennyi ipari országban a gépipari termelésnel 2-4­(Folytatás a 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1989. VI. 20

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents