Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-02 / 128. szám, péntek
szú 5 VI. 2. A gyártók, az eladók és a vevők találkozója Kinek volt hasznos a vásár? Brno az évek során „hozzászokott“ a nagy forgalomhoz: a vásárváros fokozott látogatottságnak örvend valamennyi rangos kiállítás ideje alatt. Idén május 26-tól ezrek keresték fel az árusítással egybekötött termékbemutatót. A 27-szer megszervezett rendezvényre a legtöbben vásárlási céllal utaztak. Már az első napon 127 millió korona, szombaton pedig 60 millió korona forgalmat bonyolítottak le a kiállító szövetkezetek, vállalatok, üzemek. Az első napokban 6 milliárd korona értékű szerződést írtak alá a kereskedelmi szervezetek és a gyártók képviselői. A belpiac tükre A számok ellenére a vásárlók közül sokan tértek haza csalódottan. Hiába a meghirdetett cél: az ipari szövetkezetek és a helyi gazdálkodási vállalatok tevékenységének, termékeinek összehasonlítása, az innováció elősegítése - ez a szakemberek szükebb csoportjára tartozik és a széles tömegeket kevésbé érdekli. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a látogatók gyönyörködnek a kirakatokban, hosszasan nézelődnek a pavilonokban, mi újat találnak, de túlnyomó többségüknek az a vágya, hogy a látott, egyébként hiánycikknek számító árut megvegye. Aztán, amikor azt tapasztalja, hogy az lem előterébe az aranyérmes, elegáns női retikülök kerültek. Néhány méterrel tovább újabb tömött sor: a piest’anyí Pieát'anka leánykaruháit úgy veszik, mintha ingyen osztogatnák. Az igényes, különleges ruhákat kedvelők az ostravai Slezanka előtt estek ámulatba: az alkalmi kötött együtteseket megrendelhették az érdeklődők. Hétköznap lévén, kevés volt a gyermeklátogató, pedig a do- mazlicei Chodovia fából készült játékainak bizonyára ők örülnének a legjobban. A sok szép, érdekes megoldású világítótest láttán is sokan sóhajtoztak, de azt is sajnálták, hogy a Banská Bystrica-i Rozkvet egyszerű vonalú, mutatós kerámiái csupán a következő évben kerülnek A bútor iránt változatlanul nagy az érdeklődés elképzelése nem valósul meg köny- nyen, járja a standokat. Lehet, hogy ellentmondásosnak tűnnek ezek a sorok, hisz a nagy forgalom és a megfelelő áru hiánya ellentétes, de valójában mégis ez jellemezte a vásárt. A megnövekedett vásárlóerő és a hiányos áruválaszték szinte természetszerűleg váltja ki a fokozott vásárlási lázat. Egyedülálló alkalom ez a rendezvény, ahol hazánk szinte valamennyi ipari szövetkezete, helyi gazdálkodási vállalata felsorakoztatja termékeit. Azzal a céllal is, hogy megismerjék majdani vásárlóik igényeit. Úgy tűnik, az utóbbi években egyre inkább feleslegessé válik az ilyen jellegű piackutatás, hisz az igények csupán igények maradnak. A kereskedelem igyekezete is szinte kárbavész, amiből az országban nincs elegendő, azt Brnóban sem tudják kínálni. Az odautazókat viszont mindez kevésbé érdekli, ők a pénzükért árut szeretnének. Ötletekből nem volt hiány Hogy az ipari szövetkezetek tevékenysége milyen sokrétű, arról meggyőződhettünk a kiállításon. Mintegy 250 féle szakmát művelnek tagjaik és 25 ezer fajta árut adnak a piacra. Hogy a látogatók az újat, a vonzót keresték, az természetes, hisz akik évek óta rendszeresen figyelemmel kísérik a kínálatot, meggyőződhettek róla, akaratból, ötletekből nincs hiány ezeken a munkahelyeken. Másfél éve már az új gazdasági feltételek szerint dolgoznak, viszont gondjaik - az alapanyagok, a korszerű gépek és berendezések hiánya, valamint a szűkös devizakeret - továbbra is negatívan befolyásolják munkájukat. Mindez érződött az idei bemutatójukon. A számukra kijelölt hatalmas pavilonban hömpölygött a tömeg a vitrinek között. A bejáratnál a brnói Snaha cipőinek szemrevételezését senki sem hagyta ki. Tetszetősek, divatosak. Akik vásárolni akartak, beálltak a hosszú sorba. A teplicei Snaha táskái közül a következő év kollekciója ragadta meg az érdeklődők figyelmét, a bratislavai Kozatex színvonalas termékei közül a figyeforgalomba. Amikor a décíni Kovo- cas vitrinjeit nézegettem, eszembe jutott: ha ez az összes háztartási boltban így nézne ki! Meglehetősen hasznos termékcsaládot sorakoztattak fel: „dróthálós“ szifont kiegészítőkkel, többféle színben. Az erkélyről végignézhettük a divatbemutatót, a látogatók élőben is látták a szebbnél szebb ruhákat, kiegészítőket. Azt viszont már mondanom sem kell, milyen bosszantóak voltak az igen gyakori feliratok a standokon: Az itt kiállított darabokat nem árusítjuk, vagy pedig: Mindent eladtunk. A bútor - elfogyott Nem volt ez másképp a helyi gazdálkodási vállalatok standjainál sem. A díjazott termékeket nézve a látogatók nemigen állták meg, hogy ne tegyenek megjegyzést. Nem az odaítélés miatt, mert ezek a használati tárgyak, ruhadarabok valóban szépek voltak, hanem az elérhetetlenségüket kifogásolták. A bútorral kapcsolatban is érdemes néhány szót ejtenünk. Évek óta jóval keresettebbek a kis sorozatban, megrendelésre gyártott szekrénysorok, szobaberendezések és elemes bútorok, mint az állami vállalatok termékei. Nem ok nélkül. Számtalan innovált terméküket hozták el a gyártok, ötletes lakáskiegészítők egész sorát is láthattuk. Sajnos, a tavalyi „bútorláz“ kisöpörte a kereskedelem összes raktárát. Ez is oka annak, hogy a cégek nagy része már az első nap „bezárta a boltot", már megrendeléseket sem vettek föl. Egyrészt érthető magatartásuk: minek hitegetni a vevőt, ha termelési kapacitásuk csupán három-négy év múlva engedné meg, hogy sor kerüljön rá. De érthető a látogatók felháborodása is; minek mutogatják, ha nincs belőle elegendő. Nemcsak a lakberendezési tárgyakat, az egyéb hasznos, a következő évre tervezett apróságokat is bizonyos fenntartásokkal szemlélték a látogatók. Pedig egy pillanatra sem vonható kétségbe a vállalatok igyekezete a termékbővítés érdekében és a legtöbben elhitték azt is, hogy őszintén gondolták az Itt vagyunk, a rendelkezésükre állunk jel mondatot. A 129 helyi gazdálkodási és szolgáltató vállalat viszont, az ipari szövetkezetekhez hasonlóan - bár az elmúlt évben is a tervezettnél jóval nagyobb mennyiségű árut szállított a hazai piacra - a legjobb igyekezete ellenére sem tudja a nagy gyártók, a kereskedelem fo gyatékosságait pótolni. Pedig a bú torokon kívül (a szlovákiai vállalatok közül a myjavai Kodreta és a Po- vazská Bystrica-i Povazan termékei voltak kiemelkedőek) a ruházati cikkeket, a bőrdíszműveket, vegyszereket és az egyéb, a háztartásokban nélkülözhetetlen cikkeket is bemutattak, igazolva, hogy az új gazdasági feltételek mellett is tovább fognak lépni. Ez is vásár! Aki sok mindent akart látni a kiállításból, annak erőre, kitartásra volt szüksége. A látogatók többsége dél körül már elfáradt, A járdákat szegélyező padok megteltek, de nem panaszkodhattak, hogy nincs enni és inni való. Ételből, italból a választék valóban bő volt. Viszont az is igaz, az árát is megkérték. Szinte valamennyi standon 20 százalékos felárral kínálták az élelmiszert. Bizonyára úgy gondolták, itt senki sem nézi a filléreket, a koronákat. Már kezdünk hozzászokni, hogy a nagyobb rendezvényeken rendszeresen helyet kapnak a nemzeti bizottságok engedélyei alapján szolgáltató tevékenységet végzők, illetve árukészítők. Brnóban is övék volt egy része a kiállítási területnek. Nem panaszkodhattak, portékáik iránt volt érdeklődés: ők ugyanis a legújabb divatot hozták, kínálták. A farmeranyagból varrt szoknyákon kívül blúzok, gyermekruházati cikkek, szabadidő-együttesek alkották elsősorban a kínálatot. Azt hiszem a „gyűrött“ szoknyák vagy a házilag összevarrott kötött holmik vásárlói nemigen figyeltek a ruhadarabok minőségére. Az engedélyeket kiadó nemzeti bizottságok illetékesei sem igen nézik meg milyen minőségű tevékenységet engednek útjára. Vagy azt tartják, ha van ki megveszi, hát csinálják? De az árakat - ezek a legtöbb sátorban ki voltak függesztve - jóváhagyó szerv sem elég objektívan végezte dolgát. Nem, nem az ellen szólok, hogy a vállalkozók tarkítsák az állami vállalatok és az egyéb gyártók kínálatát, hanem arra kellene törekedniük, hogy csupán a megfelelő minőségű, és egyben ízlésformáló darabok kerüljenek az árusok asztalára. Közeledett a zárás ideje, a látogatók csomagjaikat cipelve indultak a kijáratok felé. Alig akadt, akinél ne lett volna legalább egy táska. Volt, aki vasalódeszkát, kemping grillezőt, szőnyegtisztítót vagy játékautókat vitt. Másutt ritkán kapható élelmiszer, import befőtt, édesség, mogyoró volt a táskákban. A parkolóhelyekről rendőrök segítették útjukra a hazánk szinte valamennyi részébe utazókat, akik között elégedettek és elégedetlenek is akadtak. DEÁK TERÉZ Előzetesen a: új törvényekről MIN DOLGOZNAK AZ IGAZSÁGÜGYMINISZTÉRIUM SZAKEMBEREI? Az átalakítás szükségleteinek következtében számos évtizedes jogszabály vesztette érvényét vagy módosult a közelmúltban. Hogy csak a fontosabbakat, a valamennyiünket közvetlenül érintőket említsük; új törvény született az állami vállalatról, a mezőgazdasági adóról, de módosították egyben a Munka Törvénykönyvét, részben a Polgári Törvénykönyvet, a gyermekgondozási és az anyasági segélyről szóló törvényeket, a büntető jogszabályokat, a Belkereskedelmi Törvényt stb. Az átalakítás jogalkotási programja azonban még egyáltalán nem ért a végére. Milyen törvények előkészítésén dolgozik az SZSZK Igaz- ságügyminisztéríumának jogalkotási osztálya? - kérdeztük meg dr. Fekete Imrétől, az osztály vezetőjétől.- A legsürgetőbb feladatunk a Büntető Törvénykönyv, a Büntető Perrendtartás, a Polgári Perrendtartás, a Közjegyzői Rendtartás módosításának előkészítése, továbbá az előzetes fogvatartásról szóló törvény megfogalmazása, távlatilag pedig a Családjogi Törvény módosítását készítjük elő, valamint egy olyan törvényt, amely lehetővé tenné és szabályozná az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát.- Mi a célja a büntetőjogi szabályok megváltoztatásának?- Egy mondatban nehéz lenne erre válaszolni, mivel ezzel párhuzamosan több célt is követünk. Egyrészt csökkenteni akarjuk a bűntettként nyilvántartott cselekmények számát, ösztönözni kívánjuk a jogalkalmazó szerveket arra, hogy szabadságelvonással nem járó büntetéseket, például pénzbüntetéseket alkalmazzanak a jelenleginél gyakrabban a szabadságvesztés helyett, és szükségesnek tartjuk a büntetőeljárás gyorsabbá, hatékonyabbá tételét is. A másik oldalon viszont megfelelő módon biztosítani kell a társadalom érdekeinek, és természetesen a gyanúsított alapvető jogainak hatékony védelmét is. Látszólag ellentmondásos, hogy mindemellett új büntetőjogi tényállások beiktatását is előkészítettük. Látni kell azonban, hogy majd három évtizeddel ezelőtt a törvényhozók még csak nem is számolhattak a századvég pestisével, az AIDS-szel, gyakorlatilag ismeretlen volt a vandalizmus és a környezetkárosítás fogalma.- Az említett társadalomellenes cselekmények egy része azonban már jelenleg is büntetendő, bár az AIDS-szel való fertőzést a fertőző betegségek terjesztésének vagy a közveszélyokozásnak, a környezet károsítását szintén közveszélyokozásnak nevezi a büntetőjogi gyakorlat, a vandalizmust pedig a garázdaságra vonatkozó vagy a szocialista tulajdont védő rendelkezések alapján üldözik. Mi az oka annak, hogy az új büntetőjogi rendelkezések már kifejezetten számolnak az AIDS terjedésével, a környezet büntetőjogi védelmével, s a vandalizmusnak nevezett, merőben öncélú pusztítással?- Hosszú távon nem igazán célra vezető például a természet, az élet- feltételek ellen elkövetett cselekményeket a közveszélyokozásra vonatkozó rendelkezések alapján büntetni, bár a környezetkárosító cselekmények kétségtelenül közveszélyokozásnak is tekinthetők. Elkülönítésüknek azonban minden bizonnyal tudatformáló hatása is lesz, hiszen környezetünk így egyedileg hangsúlyozott büntetőjogi védelmet kapna. Ugyanilyen tudatformáló hatása lehet az AIDS terjesztéséről és a vandalizmusról szóló rendelkezéseknek is. Ugyanakkor nem minden vandál cselekményt lehetett eddig büntetőjogi büntetéssel sújtani. Ha valaki szétverte a telefonfülkét, felhasogatta a busz üléseit, csak akkor lehetett bíróság elé állítani, ha a kár összege meghaladott egy bizonyos mértéket, vagy ha nyilvánosan, azaz legalább három személy szeme láttára követte el cselekményét. Ez pedig egyértelműen korlátozta a bűnüldözés lehetőségeit.- A Polgári Perrendtartást, a Közjegyzői Rendtartást és a Családjogi Törvényt a legutóbb 1982-ben módosították, vagyis mindössze hét éve, ami nem hosszú idő a törvények életében. Mi indokolja az újabb módosításokat és milyen változásokkal számolhatunk?- A polgári perrendtartásban egy különleges, gyorsított eljárás bevezetése vált szükségessé. Látni kell, hogy a bíróságok ma jelentősen túl vannak terhelve, egyebek között olyan perekkel is, melyekben többnyire nem vitás a felperes követelésének jogalapja, s a pertárgy értéke sem jelentős. Ilyenek például a lakbérperek, az egyes szolgáltatások (mint például a Multiserviz általi kölcsönzések) díjáért indult perek, vagy a közlekedési vállalatok által a jegy nélkül rajtakapott utasok ellen indult perek a jegy árának és a 100 koronás bírságnak megfizetéséért. Ezek a perek pusztán mennyiségükkel is felemésztik a bírák erejét, idejét, elvonják a figyelmüket a komolyabb, fontosabb és jogilag is bonyolultabb ügyektől. Az elképzelés az, hogy összevonnánk a fizetési meghagyásos eljárást és a munkabérre vezetett végrehajtás iránti eljárást. Ez lehetővé tenné, hogy a vállalatok egyetlen eljárásban, perben, s rendkívül gyorsan hozzájussanak a pénzükhöz, A közjegyzői rendtartásban az állampolgárok ügyeinek intézését kívánnánk elsősorban meggyorsítani azzal, hogy számos iratot, okmányt, igazolást, melyek beszerzése ugye, olykor sok időt vesz idénybe, becsületbeli nyilatkozattal pótolhatnának. A hagyatéki eljárást azonban ez nem érintené, mivel ott alaposabb bizonyításra van szükség, hiszen az örökösök között mindig fennáll az érdekellentétek veszélye. A Családjogi Törvényben módosulnának a házasság felbontásának feltételei. Az egyik elképzelés szerint például lehetővé válna a kölcsönös megegyezésen alapuló válás, ha a házastársaknak nincs kiskorú gyermekük és megállapodnak a közös vagyon megosztásának, a lakás további használatának, esetleg a házastársak egyike által követelt tartásdíj kérdésében is. (m-n.) Akik hazánkban választják a szejm képviselőit A Gabcíkovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszeren dolgozó lengyel Budimex építőipari vállalat vezetőjével, Stanislaw Ko- zinski mérnökkel, folytatott beszélgetésünk meggyőzött arról, hogy lengyel barátaink szívügyüknek tartják ezt a gigantikus építkezést. Látogatásunk egyik fő célja volt, hogy alaposabban megismerjük e kis közösség mindennapi gondjait, különös tekintettel arra, hogy vasárnap parlamenti választásokat tartanak a Lengyel Népköztársaságban. Kozinski mérnök elégedetten szólt a Hydrostav gabcíkovói üzemének rugalmasságáról, amely helyiséget bocsát rendelkezésükre a választásokhoz. Választóbizottságot hoztak létre, melynek fő célja nemcsak az aktus demokratikus voltának biztosítása, hanem az azt megelőző időszak hatékony politikai agitációja is. Stanislaw Nowak, a pártalapszervezet elnöke megállapította:- Maga a választás a felszabadulás óta a legdemokratikusabbnak ígérkezik Vállalatunk vezérigazgatója is a parlamenti képviselőjelöltek között van. Azt szeretnénk, ha a megválasztása esetén a parlamenti üléseken tolmácsolná nézeteinket, kérelmeinket. A vállalat dolgozói remélik, hogy hazájukban a választások eredményeként megszilárdul a rend és a fegyelem, mely a kibontakozási folyamat alapfeltétele. Szeretnék továbbá azt is, hogy a sokat emlegetett demokráciát egyesek ne tévesszék össze az anarchiával, amely politikai káoszhoz vezethet. Vallják: az inflációt csak becsületes munkával lehet megállítani, ennek alapfeltétele pedig a gaz- dasági-politikai reformok megvalósítása. Az itteni 380 dolgozó közül 25 tagja a Lengyel Egyesült Munkáspártnak. No- wak elvtárs külön hangsúlyozta: annak ellenére, hogy távol vannak hazájuktól, együtt élnek a párt problémáival. Havi gyűléseiken értékelik a kitűzött feladatok teljesítését, külön kiemelve az élenjárókat, s elmarasztalva azokat, akik szubjektív okok miatt nem végzik a munkájukat megfelelően. Fokozott figyelmet fordítanak a párttagok ideológiai nevelésére. Ennek hatékonyságát főleg - ahogy No- wak elvtárs elmondta - elsősorban a napi feladatok maradéktalan teljesítésével, a tagoknak a pártonkívüliekre gyakorolt hatásával mérik. A lengyel sajtót naponta kapják, ezenkívül a rádióból is tudomást szerezhetnek az otthon történtekről. A vízlépcsőrendszeren végzett munkájukról fontosnak tartották megemlíteni: tervfeladataikat az év eleje óta száz százalékra teljesítik, és külön hangsúlyozták, hogy az idén túl szeretnék teljesíteni a rájuk háruló feladatokat. Munkájukat, mely elsősorban a vasazás, zsaluzás, igyekeznek jó minőségben elvégezni, s ha szükséges, segítenek a betonozásban is. Elismerően szóltak a szociális gondoskodásról. Szállodai körülmények között laknak, külön konyhájuk van, amelyben lengyel szakácsok gondoskodnak a hazai ízekről. Naponta kilenc órát dolgoznak, és hathetes időközökben látogatnak haza. Elegendő idejük van pihenésre is. Saját könyvtáruk várja az olvasni vágyókat, mozielőadásokat is tartanak és vasárnaponként saját autóbuszukkal szerveznek kirándulásokat. Kívánságuk az, hogy az építkezés továbbra is internacionalista egyetértésben folytatódjék, s a jövő év júliusában a terveknek megfelelően ott lehessenek az első turbina indításánál. CSÉPI GYÖRGY
