Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-17 / 141. szám, szombat
A CSKP KB 14. ülésének vitája MÁRIA NAVRATILOVÁ, a CSKP KB póttagja, az érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrosvit állami vállalat mestere Hazánk népe egyetért az átalakítással és a demokratizálással, nagy reményeket fűz ehhez a folyamathoz. Az új alapelvek érvényesülése egyelőre ugyan lassan, de pozitívan hat dolgozóink aktivitásának növekedésére. Azért lassan, mert a párt- és állami szervek által megfogalmazott jó gondolatoknak nem mindegyike érvényesül a gyakorlatban. Ez a dolgozók egy részénél türelmetlenséget, sőt egyesekben aggodalmat vált ki, hogy miként is lesz a jövőben. A termelésben gyakorlatilag továbbra is fennállnak a korábbi problémák. Sót. Bizonyos területeken, főleg a szállítói-megrendelői kapcsolatok alakulásában a problémák elmélyülésének tanúi lehetünk. Pártalapszervezetünk munkájában azokból a gondolatokból indul ki, amelyeket a pértszer- vek tanácskozásain fogalmaztak meg. Azt hangoztatja, hogy az átalakításnak és a demokratizálásnak - miként azt a CSKP KB 13. ülésén Jakes elvtárs kifejtette - nincsenek alternatívái, ha valóban le akarjuk győzni a tehetetlenségi erőt, a gazdaságban előforduló fékező mechanizmusokat, és amennyiben a többi területen el akarjuk érni a társadalom fejlődésének új, megkívánt dinamikáját. Vállalatunknak, az érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrosvit állami vállalatnak a villamos világítótestek gyártása a fő feladata. Új utakat és módszereket keresünk az átalakítás alapelveinek konkretizálására. A világítástechnika döntő szerepet játszik a jövőről alkotott elképzeléseinkben. Egyrészt mint bevételi forrás a vállalati önfinanszírozás biztosításánál, másrészt - társadalmi szempontból - mint reális lehetőség az energiatakarékosság növelésére a termelőcsarnokok és közös helyiségek megvilágításánál. Ezen túlmenően a világítótestek gyártása számunkra a KGST-országokkal való sokoldalú együttműködés területét is jelenti. Például konkrét elképzeléseink vannak a Szovjetunió-beli ogyesszai Őrien vállalattal való közvetlen kapcsolat kialakítására, melytől a keresett irodai és pormentesen záródó speciális világítótestek gyártása termelési-technikai kapacitásának növekedését reméljük. A politikai helyzetet állami vállalatunknál stabilként értékelhetjük, biztosított a pártnak a dolgozókkal való kapcsolata, s nem fordulnak elő olyan negatív megnyilvánulások, amilyenekről a CSKP KB Elnökségének a februári győzelem 41. évfordulója alkalmából közzétett nyilatkozatában szó volt. Dolgozókollektívánkat szlovák, magyar és cseh nemzetiségű állampolgárok alkotják. Támogatásukról biztosították ezt a nyilatkozatot, amit mindennapi munkájuk eredményei is igazolnak. Vállalatunk az idén április 1 -jén alakult át állami vállalattá. Ezt megelőzően a pártszerveknek a szervezeti struktúra átalakításának második szakaszára vonatkozó irányelveivel összhangban létrehoztuk a vállalati pártbizottságot. A pártbizottság aktív szerepet vállalt a szocialista önkormányzati szervek és az igazgató megválasztásának előkészítéséből. Eddigi tapasztalataink szerint bevált a pártszervek kiépítésének ez a formája. Az önkormányzati szerveknek és a vállalat igazgatójának megválasztásánál szerzett tapasztalataink teljes mértékben igazolják a CSKP Központi Bizottságának azt az ajánlatát, hogy jobban ki kell használni a káderek kiválasztásában a pályázat nyújtotta lehetőségeket és keresni kell lehetőséget arra, hogy valamennyi dolgozó számára lehetővé tegyük a választásokon való részvételt. Vállalatunknál megteremtjük az alapfeltételeket a gazdasági átalakítás gondolatának alkotó kibontakoztatásához. A tudományos-technikai haladás eredményei gyors gyakorlati érvényesítésének szükségszerűségére a vállalati pártkonferenciák is felhívták a figyelmet, amelyek a helyzet elemzéséből kiindulva a konkrét megoldásokat keresték. Azon munkálkodunk, hogy az állami vállalat pártbizottsága és a dolgozókollektíva tanácsa aktív tényezőként szerepeljen a dolgozóknak a gondjaikra bízott javakról való gondoskodásra és a munkahelyi takarékosságra nevelésében. A mi szemszögünkből nézve, mindenekelőtt a szocialista termelők helyesen működő piacával összefüggő kérdéseket kell megoldani. Dolgozókollektíváinkban leggyakrabban az alap- anyag-ellátásban előforduló problémákat bírálják, amelyek a szállítói-megrendelői kapcsolatok ellentmondásaiból fakadnak. A problémák egy részét technikai fejlesztéssel és termékfelújítással igyekszünk megoldani. Csakhogy itt is számtalan hiányosság tapasztalható - gondolok itt például arra, hogy a termelés technikai előkészítésével foglalkozó részlegnek nincs megfelelő kapacitása a speciális munkaeszközök karbantartására és javítására. Ez korlátok közé szorítja az innovációs tevékenységet, ami egyes termékeink morális elmaradottságához, fejletlenségéhez vezet. Annak ellenére, hogy technikusaink és dolgozóink alkotóereje magas színvonalon van, amiről az egyes termékeinknek kijutott elismerés tanúskodik. Például a tavaszi brnói vásáron a sétányokra tervezett világítótesteink aranyérmet kaptak. Tudatosítjuk, hogy az új gazdasági mechanizmus feltételei között csak olyan vállalkozói aktivitással érvényesülhetünk, amely a progresszív technológiai megoldások kihasználására és a termékek kifogástalan minőségének elérésére alapozódik. A kiutat a tudományos-technikai és beruházási fejlesztésért felelős részlegek szervezési elrendezésének megváltoztatásában, munkájuk tervszerűvé tételében, továbbá a személyes anyagi érdekeltség alapelveinek továbbfejlesztésében és az önelszámoláson alapuló irányító tevékenység színvonalasabbá tételében látjuk. A pártmunka minőségi javítását szintén sürgető feladatnak tekintjük, különösen a CSKP XVIII. kongresszusának előkészítése időszakában. A most folyó beszélgetéseken a kommunisták hangot adnak annak a véleményüknek, hogy pártunknak politikai élcsapatként kell érvényesülnie, az átalakítás forradalmi folyamatának élén kell állnia, nem szabad eltérnie a marxizmus-leninizmus alapelveitől, amelyek a szocializmus építésének eddigi szakaszában teljes mértékben beváltak. MIROSLAV STÉPÁN, a CSKP KB Elnökségének tagja, a prágai városi pártbizottság vezető titkára Prágában a társadalmi politikai helyzet egészében véve stabilizált. Elmondható, hogy a kommunistáknak sikerült a „valami“ elleni harctól fokozatosan a „valamiért“ folytatott harcra összpontosítani erőiket. Ez szükségszerű fordulat, amelyet folyamatosan érnek el a város fejlesztésének pozitív programja, s annak biztosítása valamint megvitatása során. Itt például Prága város 2005-ig szóló társadalmigazdasági fejlődésének fő irányvonaláról is szó van. A nyílt politika a társadalmi-gazdasági fejlődés egész sor problémáját tárja fel, mert gyakorlatilag újra nyílttá teszi a korábban gyakorlatilag lezárt kérdéseket és problémákat. Legyen szó akár a Sztrahov alatti alagútról és az ezzel kapcsolatos bekötóút-rendszerről, a Malá Strana történelmi jelentőségű műemlékkomplexumainak megóvásáról és felújításáról, vagy akár a prágai tévétorony szükségességéről, vagy szükségtelenségéről folyó vitáról, a fiatalok között tapasztalható nézetek új jelenségeiről, a művészeti szövetségekben folyó alkotó jellegű vitáról, vagy pedig a főiskolákon és a vállalatokban folyó hasonló véleménycseréről. Lényegében olyan jelenségekről van szó, amelyek a nyilvános tájékozottság erősödő folyamatával kapcsolatosak. Mindez azonban szükségszerűen kiváltja a párt harcosságával szembeni újszerű igényeket és ezeknek a folyamatoknak a befolyásolásához való képességet és elszántságot. Előttünk az a feladat áll, hogy elválasszuk egymástól az ésszerű javaslatokat és a konstruktív bírálatokat a politikai spekulációktól, sót a jelenlegi fejlődés során tapasztalható olyan kísérleteket, amelyek ezen a területen az ,,élösködéshez" vezetnének. A főváros társadalmi, politikai légkörében ösz- szességében pozitív változás következett be, éppen a párt elszánt álláspontja következtében, a prágai lakosság tisztességes többségének állásfoglalása hatására a különböző struktúrák azon igyekezete ellen, hogy a társadalom stabilitását megbontsák és idesorolhatjuk a prágai lakosság százezres tömeggyűlését a győzelmes február 41. évfordulóján - az átalakítás és a demokratizálás támogatására, vagy pedig a Vencel-téri május elsejei felvonulás. Nyilvánvaló a nyilvánosság érdeklődésének növekedése azzal szemben, hogy a párt központi bizottságában mit teszünk, milyen problémákat, kérdéseket oldunk meg, mit fog megoldani a XVIII. kongresszus, mely kérdések alapvető fontosságúak és melyek másodlagosak? Az éppen a jelenlegi időszakban megnyilvánuló érdeklődés növekedése, a politikai történések iránt rendkívül fontos és üdvözöljük is ezt. Ismereteink szerint a dolgozók a jelenlegi helyzetet valóban reálisan látják. Elismerik, hogy a szocializmus építése során nem kis eredményeket értünk el, és nem akarnak semmit sem veszíteni az eddig elért életszínvonalból. Mind ez idáig nem sikerült megoldanunk számos bonyolult problémát, kezdve a szociális igazságosság következetes érvényesítésétől - amely az egyén konkrét hozzájárulás értékelésén alapul -, a népgazdaság aránylag alacsony szintű eredményein, vagy pedig az élő környezet felgyülemlett problémáin át, annak valamennyi ártalmas következményeivel, egészen a szociális biztonság automatizmusáig, ami nem mindig történt valamennyiünk becsületes munkája sürgető követelményei révén. Nem minden párt- szervezet értette meg teljes egészében a változásokat és a külső feltételeket, amelyek eredményeinket, de problémáinkat is és az egész pártmunkát új összefüggésekben tárják fel. Munkások, műszakiak és tapasztalt gazdasági /ezetők a vállalatokban kiutat és tetteket várnak. Sajnos ezeket nem minden esetben keresik önmagukban. Az a véleményem, hogy éppen az elkövetkező évzáró pártgyűlések és pártkonferencíák lennének azok a fontos fórumok, amelyeken egyesíteni kellene a továbbhaladás elveit a fő feladatok teljesítése érdekében. Gazdaságunk nehézségeit elsősorban a tapasztalható kivárás, a nem leküzdött megcsontosodás is előidézte. Tapasztalható a világgazdaság objektív törvényszerűségeinek nem minden téren történő figyelembe vétele. Másutt bizonyos munkahelyeken az úgynevezett stabilitásra való törekvés figyelhető meg, amelyet az óvatosság palástjával igyekeznek álcázni. Számunkra nem marad más hátra, hogy az elmondottakból lehetőleg mindent elmélyítsünk és biztosítsuk mindannak a teljesítését, amiről határozatot hoztunk és harcra keljünk azokkal, akik úgymond új címkével szeretnék eladni a „régi árut“. Arra törekszünk, hogy mindenütt világos legyen az a tény, hogy a párt és a gazdasági központ a dolgozókollektívák érdekeinek védelmében száll síkra, azok érdekében, amelyek az újonnan felvetődő kérdések megoldását vállalják, akik meg akarják változtatni termelési programjukat annak érdekében, hogy termelésük minősége lényegesen javuljon és nem félnek a szerkezeti változásoktól. Azonban feltétlenül szükséges megteremteni annak feltételeit, hogy a munkások, a műszakiak és a gazdasági vezetők képességei teljes mértékben érvényesülhessenek. A kedvezőtlen belső irányzatok hatásának példái az átalakítás jelenlegi folyamatában Prágában is megnyilvánulnak. Ide sorolhatjuk a szerkezeti változások halogatását, a korszerűsítés és a műszaki bázis felújításának késedelmeit, az állami vállalatok alapítóinak bizonyos passzivitását e vállalatokkal szemben a főváros iparában és a gyakran megnyilvánuló, a különböző igazgatóságok megszüntetett munkahelyein dolgozó kollektívák felmentésének nyílt halogatását stb. A városi pártbizottság elnökségének az a véleménye, hogy azokat a kommunistákat akik - képletesen szólva - feladataink megvalósításában a féket „tapossák“, a párt felelősségre vonja. A CSKP KB Elnökségének a győzelmes február 41. évfordulójára kiadott felhívása is bizonyítja, hogy a kommunisták túlnyomó többsége az átalakítást támogatja, és úgy értelmezi, hogy ez az egyedüli útja az előrehaladásnak. A párttagok egy részének nagyfokú passzivitása is tapasztalható, ami az alapszervezetekben eleve az akcióképesség, a tekintély és a politikai cselekvés hatását csökkenti. Ezidáig nem sikerült az átalakításnak és a demokratizálásnak a párton belül teljes mértékben érvényt szerezni. Egész sor párttagnál, sőt bizonyos szervezetekben is az az elképzelés uralkodik, hogy a fő feladat az, miszerint nem kell fölöslegesen vitázni, várni kell a kialakítandó irányvonalra, s nem kell kilépni a sorból. így azonban felmerül az a kérdés, hogy vajon valóban sikerül e megváltoztatnunk a pártmunka stílusát. A kommunistákkal folytatott beszélgetések újólag megmutatták, hogy milyen a helyzet saját kádereinkkel, miként nyilvánul meg a pártfegyelem az égető kérdésekben, miként tartjuk tiszteletben a pártalapszabályzatot, s miként dolgozunk annak szellemében. Úgy merül föl a kérdés, hogy úgymond a jelenlegi időszakban a párton belül kit kell elsősorban követnünk. Gondolok itt elsősorban a képzett, az önálló, bár gyakran, a konfliktusoktól sem mentes, akik azonban nem félnek nyíltan megmondani az igazat, s vállalni a felelősséget magukért és a kollektíváért. Éppen ezért az évzáró taggyűlések és pártkonferenciák káderszempontból történő előkészítésének is nagy figyelmet kell szentelnünk. Hiszen arról van szó, hogy a kommunisták legyenek az átalakítás élcsapata, hogy önállóan keressék az új megoldásokat, fogalmazzák meg az egyes munkahelyek konkrét céljait és előre tekintsenek. Gyakran esik szó a párbeszéd szükségességéről. Ilyen dialógus azonban még teljes egészében a pártban sem folyik. Ez érvényes minden szintre. Meg vagyok győződve arról, hogy ha nem sikerül elérni, hogy a nyílt párbeszéd ne legyen természetes az egész pártban, nem sikerülhet létrehozni a dialógust a dolgozókollektívákkal, az ifjúsággal, az értelmiséggel és a lakosság más csoportjaival. önbírálóan el kell ismernünk azt a tényt, miszerint Prágában érezzük, hogy az ideológiai munka nem mindenütt felel meg a párt jelenlegi szükségleteinek, akárcsak a kor követelményeinek. A társadalomban lépten-nyomon azt tapasztalhatjuk, hogy gyarapodnak a mindennapos, gyakran indulatos viták és konfliktusok. Az emberek teljesen új helyzetekkel, fogalmakkal és tényekkel találkoznak. És ez nemcsak a fiatalokról, hanem az idősebbekről is elmondható. Itt érezhetően megnyilvánulnak a legkülönbözőbb külföldi hatások is. A nem legális csoportosulások is változtatnak taktikájukon. A különböző tanácskozásokra, beszélgetésekre, összejövetelekre, a Nemzeti Front és a nemzeti bizottságok szerveinek és szervezeteinek akcióin rendszeresen megjelennek, kérdésekkel, véleményekkel, sőt provokációkkal lépnek fel. Azonban nem mindenütt vagyunk felkészülve ezek megválaszolására, álláspontunk megvédésére, a káros demagógia feltárására. Némely elvtársak szinte félnek attól, hogy a vitába „árcsák magukat“, hogy állást foglaljanak. Ennek azonban véget kell vetni. Nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy a különböző továbbképzések a könyv- és brossúrakiadás évek hosszú során kiépített rendszere természetesen nem elegendő. Napjainkban ugyanis a szocializmusnak olyan elméleti szakemberekre van szüksége, akik megalapozottan tudnak hozzászólni az idehaza és a nagyvilágban történő gyors változásokra, hogy így segítsék politikánkat és a társadalmat az okos mérlegelésre és a meggondolt cselekvésre ösztönözzék. Ehhez természetesen meg kell lennie a szándéknak ahhoz, hogy elemezzék a környező világot. Elsősorban a fiatalok, a fiatal párttagok szeretnének a társadalomtudományok képviselőitől nyílt állásfoglalást hallani a bonyolult problémákkal kapcsolatban, beleértve a szocializmus távlatait, annak reális lehetőségeit, hogy a bonyolult világban miként kell kellő tartalommal megtölteni azokat a célkitűzéseket, amelyeket magunkénak vallunk. Szakítani kell azzal a gyakorlattal, amikor az elméleti munkahelyek és egyáltalán a propaganda rendszere gyakran csak a politika pragmatikus dicséretében verseng kommentárjaiban és amikor fő feladatának legtöbbször csak bárminek az indoklását tekinti. A pártszervezetekben, különösen az üzemekben olyan véleményekkel találkozunk, hogy az alapvető fontosságú társadalmi problémákkal kapcsolatban nagyobb teret kell biztosítani a munkásosztály véleményének, az egyszerű emberek hangjának, a dolgozóknak. Igaz, hogy az újságok hasábjain, a rádió és a televízió adásaiban hemzsegnek a különböző fogalmak, azonban a tömegkommunikációs eszközök munkatársainak csak kis része olyan, hogy időt szentel annak, amikor a pártszervezetek elnökeivel, a dolgozókollektívákkal, az élenjáró dolgozókkal, tapasztalt konstruktőrökkel, vagy vállalkozó szellemű gazdasági vezetőkkel közösen elmélyülne a problémákban. Véleményem szerint napjainkban le kell küzde- nünk azt a gyakorlatot, amelyben továbbra is megfigyelhető lenne az illetékesség hiánya, a döntések névtelensége, a szavak üressége, akárcsak a dokumentumoké. Ugyanis ez is oka lehet a kommunisták és a párton kívüliek kivárást tükröző cselekvésének. Javulás ezen a téren csak akkor érhető el, hogyha a jövőben valóban a politikai és kádermunkában a minőséget helyezzük előtérbe. Határozataink erre vonatkozóan vannak. Sajnos el kell mondanom, hogy nagyon gyakran a régi kritériumok jutnak érvényre. A valóban politikus, erkölcsi és szakmai értékek gyakran a háttérbe szorulnak a régi szokások és eljárások mögött, akárcsak a dolgozó kollektívák nézetei. A kádermunka demokratizálásában feltétlenül többet kell tennünk, mint ahogy arról a CSKP KB 7. és 9. ülésén is szó volt. A Szovjetunióban tapasztalható mély, forradalmi változások a közvéleményben nagy visszhangra találnak. Különösen a Szovjetunió népi küldötteinek nemrég megtartott kongresszusa váltott ki nagy érdeklődést, vitát és különböző nézetek alakultak ki. Ebben nincs semmi rendkívüli. Nagyra értékelem azonban, hogy a párttagok, a pártonkívülíek, a fiatalok és az értelmiség nagyfokú érdeklődése nyilvánul meg a Szovjetunióval szemben, nagy figyelemmel kísérik a szovjet átalakítást. Ez olyan, számunkra kedvező plattform, amelyre építhetünk és többet tehetünk általa annak érdekében, hogy dolgozóink cselekvöbben kapcsolódjanak a feladatok megoldásába, amelyeket a központi bizottság az átalakítással és a demokratizálással kapcsolatban számunkra kijelölt. VÁCLAV VÁCLAVÍK, a CSKP KB tagja, az észak-morvaországi kerületi pártbizottság vezető titkára A párt észak-morvaországi kerületi bizottsága 1974 óta, amikor pártunk központi bizottsága először foglalkozott komplexen a tudományos-műszaki fejlesztéssel, állandó figyelmet szentelt ezeknek a kérdéseknek. Már ekkor kijelöltük a tudományosműszaki fejlesztés meggyorsításának fő irányait. Kerületünkben ekkor keletkeztek az első komplex racionalizációs brigádok, kutató, termelő és kivitelező csoportok, technikusaink racionalizációs tímjei. Minden évben sok milliós hasznot hoz a feltaláló és újító mozgalom. Kerületünkben kidolgoztuk a tudo- mányos-műszaki társaság kezdeményezésének kétéves programját, amely a 8. ötéves terv céljai teljesítésére és a 9. ötéves terv előkészítésére irányul. A gazdasági vezetők és a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság részlegei bizottságainak együttes ülésén megtárgyalták az elképzeléseket és a konkrét feladatokat, amelyek a tudományos-műszaki fejlesztés szempontjából döntőek a terv teljesítésében. így jártak el például az elvtársak a Julius Fucík Bányában és más vállalatoknál. Ennek ellenére nem lehetünk elégedettek az összesített eredményekkel. Különösen olyan ágazatokban, mint a kohászatba nehéz- és általános gépipar, az elektrotechnika és a közszükségleti cikkeket gyártó ipar. Ezeknek az ágazatoknak az üzemeiben készültek olyan gyártmányok, amelyek állják a versenyt a világszínvonallal. Például a Paskovi Cellulózüzemben sikerült hulladékmentesen lezárni az egész termelési folyamatot, a technológiát számítógép irányítja, úgy hogy a termelésben meglehetett szüntetni a mester funkcióját. Az Olomouci Szerszámgépgyárban sikeresen vezették be a rugalmas gyártási rendszert. A Trineci Vasműben üzembe helyezték a folyamatos acélöntés berendezéseit. Elegendő példa van arra, hogy érvényesíteni tudjuk a haladó technológiát, képesek vagyunk tökéletes termékeket előállítani, azonban nem meghatározó iránya ez iparunknak, inkább tehetséges, haladó és lelkes technikusok eredménye. Miért van ez így? Példákon mutattam be, mennyi politikai erőfeszítést tesznek a kerület pártszervei a tudományos-műszaki fejlesztés érdekében. Ezzel az igyekezettel szemben számos tendencia és tényező hat gazdaság irányításunkban, és a társadalom más területein. Mindezek a tudományos-műszaki haladást fékezik, sőt sok esetben ellene hatnak. Vegyük például a terveket - állandó érdek az, hogy a lehető legdrágábbak legyenek és az építők minél hosszabb ideig kivitelezzék. Az árképzés jelenlegi módja a vállalatokat nagy önköltségre ösztönzik az árak és a bérek úgy vannak kialakítva, hogy nem függnek a valós termelési értéktől. Válla(Folytatás a 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1989. VI. 17
