Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-17 / 141. szám, szombat

ÚJ szú 5 989. VI. 17. A CSKP KB 14. ülésének vitája (Folytatás a 4. oldalról) latainkat gyakorlatilag a haszon nem érdekli, mivel csaknem az egészet elvonják tőlük. A jutalmazás terén tapasztalható deformációk ahhoz vezetnek, hogy a szakképzést nem igénylő munkát sok esetben jobban fizetik, mint a szakkép­zettet, és a jelenlegi bérkatalógus nem teszi lehető­vé vállalataink számára, hogy ezen változtassanak. Mindezekről a fogyatékosságokról már régóta vitatkoznak a vállalatoknál, és nem kevésbé régóta kérik a megoldásukat. Az idő tényező fontosságát akarom itt aláhúzni. Dolgozóink ugyanis kezdenek türelmetlenné válni Azt várták, hogy már a központi bizottság ötödik és hetedik ülése után ezeket a fo­gyatékosságokat határozottan kiküszöbölik. Azon­ban vállalataink tevékenységének tartalmában gya­korlatilag semmi javulás nem történt. Úgy gondolom jól tette a kormány, amikor célul tűzte, hogy egy évvel korábban teremti meg a le- giszlatív és egyéb feltételeit az említett fogyatékos­ságok eltávolításának, tehát már 1990. I. 1-ig. Eddig az időpontig olyan körülményeket kell kialakí­tanunk, hogy minden állami vállalat legfőbb érdeke legyen a termelési költségek a lehető leggyorsabb csökkentése és a lehető legnagyobb érték kialakítá-. sa. Máskülönben az önelszámolásról és az önfinan­szírozásról csupán propaganda szólamokat fogunk hangoztatni. Még egy súlyos tényre kívánok figyelmeztetni: a nagykereskedelmi árak átalakításában szerzett gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az árhi­vatalok elfogadták a vállalati kalkulációkat, melyek sok esetben nem tartják tiszteletben a társadalmilag szükséges munka objektíve szükséges mennyisé­gét. Az a kelletlenség, amely megmutatkozik abban, hogy vállalatainkat kitegye a világpiaci árak nyomá­sának ahhoz vezet, hogy számos terméket gazda­ságtalanul exportálunk, azonban a vállalatok ezt semmiképpen sem érzik meg. Az árnak a központi irányítás pontos eszközévé kellene válnia. Az árhi­vatal szerveinek a társadalom érdekeit kellene érzé­keltetni a nagy használati értéken, amely a jelenlegi árképzés miatt háttérbe szorul. Noha 1990. január 1-íg létrejönnek a szükséges feltételek, még nagy politikai szervező és eszmei- nevelő munka vár ránk. Akarva akaratlan olyan kádereink vannak, akiket a hosszú ideig ható exten- zív irányítási modell nevelt, és nekünk őket nemcsak új gazdasági gondolkodásra kell megtanítanunk, hanem mindenekelőtt viselkedésre. Alkalmat kell biztosítanunk főleg a fiatal kádereinknek. Kerületi bizottságunk úgy irányítja a járási bizottságokat és a vállalati pártszerveket, hogy elsőrendű figyelmet az átalakítás tartalmának és ne a szervezeti kérdé­seinek szenteljenek. A központi bizottság 7. ülése után és kerületi pártbizottságunk azt követő tanács­kozásain sikerült a kerület üzemeiben kidolgoznunk Két kérdéscsoportról akarok beszélni: a nemzeti­ségi kapcsolatok megoldásáról, a CSKP nemzetisé­gi politikájának érvényesítéséről és az új gazdasági mechanizmus bevezetésének eddigi eredményeiről a Közép-szlovákiai kerületben és a Losonci (Luce­nec) járásban. Azért erről, mert magyar nemzetisé­gű vagyok és egy olyan falu - Söreg (áurice) - földműves-szövetkezetének elnöke, amelyben a lakosok 95 százaléka magyar nemzetiségű. Csehszlovákia magyar nemzetiségű állampolgá­rai tevékeny részt vállalnak hazájuk szocialista tár­sadalmának építéséből. Teljes mértékben érvénye­sülhetnek a gazdasági és a politikai életben, a kultu­rális és más tevékenységben. Kétségkívül pár­tunknak van ebben a legnagyobb érdeme, mivel felelősségteljesen oldotta és oldja meg a nemzetisé­gi kérdéseket. Azokban a községekben, ahol együtt élnek a szlovák és a magyar nemzetiségű lakosok, nem voltak és nincsenek nemzetiségi ellentétek. Egymás mellett él és dolgozik a szlovák és magyar, együtt beszélik meg gondjaikat, együtt töltik sza­badidejüket. Mindezt számtalan példával szemlél­tethetjük a mi Losonci járásunkból is, akár a Kovo- smalt állami vállalat fülekí üzeméből, akár a Mier bútorüzemből vagy az itteni állami gazdaságból és a járás szövetkezeteiből is. A járási, városi és helyi nemzeti bizottságok és ezek közép-szlovákiai szer­vei jó feltételeket teremtenek a magyar nemzetiségű lakosok jogainak érvényesítéséhez az anyanyelvi oktatásban is. A középiskolákat és gimnáziumot végzett fiatalok eredményesen kapcsolódnak be a termelőmunkába vagy sikeresen folytatják tanul­mányaikat hazánk legkülönfélébb főiskoláin és egyetemein. A magyar nemzetiségű állampolgárok - elsősor­ban a Csemadok tagjainak - társadalmi elkötele­zettségét nagyra értékelte az SZSZK Nemzeti Frontja KB Elnökségének határozata 1986-ban, amikor a Csemadokot felvette tagszervezetei sorá­ba. Az említett pozitívumok mellett vannak olyan erők, amelyek szeretnék a szlovákok és a magya­rok békés együttélését kétségessé tenni és nacio­nalista hangulatot akarnak szítani. Az igazság ugyanis az, hogy az elért eredmények mellett van­nak még hiányosságok is. A szülők joggal teszik szóvá, ha a 95-98 százalékban magyar nemzetisé­gű lakosú falvakban nincs az óvodának magyar tanítási nyelvű osztálya. Még a járási székhelyen, Losoncon - ahol a lakosok egynegyede magyar nemzetiségű - sincs az óvodákban magyar tanítási nyelvű osztály. Helytelen volt, hogy megszüntették a kisközségekben a magyar és a szlovák iskolákat. Az iskolák integrálása következtében ezekből a fal­vakból sok tehetséges fiatal agronómus, zootechni­az átalakítás programjait, amelyek tartalmaznak gazdasági, műszaki feladatokat, s előirányozzák az emberek fölkészítését is az eszmei-nevelő és ká­dermunkára. Ezeket a programokat pártellenőrzés alá helyeztük, és következetesen törekszünk nem­csak megvalósításukra, hanem folyamatos tökélete­sítésükre is. Az a cél, hogy a párt támogassa az önelszámolás bevezetését a vállalatoknál, s a fölké­szülést az önfinanszírozásra, az irányítás struktúrá­jának racionalizálására és a káderekkel végzett munkára. Feltételezzük, hogy a központi bizottság jelenlegi ülése után, együttműködve a tudományos-műszaki társasággal, a kerületben megvalósítjuk a műszaki értelmiség aktívaértekezleteit. Szükségesnek tart­juk, a műszaki értelmiség megnyerését, a tervezők munkája jelentőségének a kutatómérnökök és tech­nológusoknak az innoválás meggyorsításában, a vi­lágszínvonalú termékek előállításában és az opti­mális technológiai eljárások bevezetésében betöltött szerepének hangsúlyozását. Egyedül ők garantálják a feldolgozás magas műszaki színvonalát. Tudatában vagyunk annak, hogy ez az emberek­kel végzett munka igényes programja, amelyben helye van az ideológiai ráhatás minden eszközének, a pártiskolának és a tömegtájékoztatás eszközei­nek. Ez év elejétől kerületi napilapunkban a Nová svobodában havonta közzé tesszük a jövedelem­képzés, a munkatermelékenység, a módosított saját teljesítmény és az összráfordítás tervének teljesíté­sét. A nyilvános tájékoztatásnak ez a formája, amikor a vállalat és igazgatójának neve is nyilvános­ságra kerül, számunkra teljes mértékben bevállt, és a vállalatoknál sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a minőségi mutatóknak mint korábban. Teljes felelősséggel láttunk hozzá a 9. ötéves terv területi tervének előkészítéséhez. A 8. ötéves terv területfejlesztési tervének teljesítésében szer­zett tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a központi szervek a kerület területi tervét, melyet a CSSZSZK kormánya hagyott jóvá, sok esetben nem méltányolják, lebecsülik vagy végsősoron egyáltalán tudomásul sem veszik. Az ilyen eljárást helytelennek tartjuk. Kerületünkben a területi terven végzett munkát a párt XVIII. kongresszusát megelőző kampány fontos részének tartjuk. Arra törekszünk, hogy az átalakítás tartalma, a vállalatoknál és az üzemekben a párt vezetésével a gazdasági vezetés és az önigazgatás szerveinek konkrét tevékenységévé váljon, és a mindennapi munkában nagyobb támo­gatást nyújtsanak nekik a szakszervezetek és a Szocialista Ifjúsági Szövetség. Mindamellett a fő hangsúlyt a dolgozók kezdeményezésének kibonta­koztatására helyezzük, mivel fontos eleme ez az irányításban való részvételüknek, és szerves része a szocialista demokrácia elmélyítésének. kus és más fiatal szakember ment el, hogy iskolás­korú gyermekeiknek ne kelljen tíz vagy több kilomé­tereket utazniuk naponta, s hogy ne legyenek rá­kényszerítve, hogy ne anyanyelvükön tanuljanak. Nemegyszer azt halljuk, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákat végzett fiatalok nem rendelkeznek a szükséges ismeretekkel. A megoldást abban lá­tom, hogy legyen elegendő, szakmailag jól felkészí­tett pedagógus, de megfelelő anyagi feltételeket is kell számukra teremtenünk, akkor érvényét veszti az előzőekben idézett vélemény. Gond van a tankönyvekkel is. Saját magam is meggyőződtem róla, hogy szinte szolgamód szó szerint fordítják ezeket a szlovák eredetiből magyar­ra, szakszerűtlenül, sokszor idejét múlja, elavulttá válik némelyik, mire a tanulók kezébe kerül. Sokszor képezi bírálat tárgyát a pártgyűléseken az első pillantásra jelentéktelennek tűnő ügy, hogy azokban a községekben, ahol szlovák és magyar nemzetisé­gű lakosok élnek, a középületek, iskolák, kulturális intézmények, üzletek feliratai nem kétnyelvűek. Ezen a helytelen gyakorlaton is változtatni kell. A magyar nyelvű könyvkiadás gazdag és jó színvo­nalú. A nemzetiségi sajtó, az ifjúsági és gyermekla­pok színvonala nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. Azt javaslom azonban, hogy tegyék megfontolás tárgyává a televízió magyar nyelvű adásának kiszélesítését. Magának az adás­nak kellene jobban a Csehszlovákiában élő magya­rok életére és munkájára összpontosulnia, hogy az ne csak a cseh és a szlovák anyagok mechanikus átvétele legyen, mint ezidáig. 1989. január elsejétől az új gazdasági mechaniz­mus elvei érvényesülnek a mezőgazdasági-élelmi­szeripari komplexumban. Az efsz-ekben szervezeti­leg nem történt lényeges változás, mivel a szövetke­zetek megalakulásuktól fogva - az elnököt is bele­értve - maguk választották saját szerveiket, s az év végi zárszámadáskor csak azt oszthatták szét, amit megtermeltek. Jól bevált az üzemeknek a MÉM kerületi és járási osztályai által történő irányításának mostani formája is. Kár, hogy a többi ágazatban és intézményben még a régi irányítás van érvényben. A reszorttól kevesebb,,papírt“ kapunk, gyakorla­tilag elemzést, ülést csak egyszer készítünk, illetve tartunk negyedévenként. Sajnos, a többi intézmény nem csökkentette a papírmunkát, sok esetben még több kimutatást kémek, mint eddig. A mezőgazda- sági üzemek sokrétű gazdasági tevékenységet foly­tatnak. Ezek anyagi fedezete azonban nem mindig biztosított, gyakorlatilag nincsenek hozzá alapok. Ez még nem is lenne gond, ha a szállítói-megrendelői kapcsolatok működnének, ha egyszerű megrende­léssel hozzájuthatnánk a szükséges anyagokhoz, alkatrészekhez, gépekhez stb. De a helyzet az, hogy úgyszólán hajszolni, kutatni kell, sokszor tör­vénytelen úton lehet csak megszerezni a szükséges anyagokat, alkatrészeket. Talán hasznos lenne, ha legalább átmenetileg, amíg nem lesz elegendő, megtalálnák a megfelelő módot, hogy szétosszák az üzemeknek a meglévő alapanyagokat. Az új gazdasági szabályozók érvényesítése az elmúlt hónapokban feltárt néhány problémát. A bér­tömeg után fizetett adó célja a munkatermelékeny­ség növelése. Meg kell azonban mondanom, hogy a mezőgazdasági termelés némelyik részlege erre nem volt megfelelőn felkészülve. Konkrétan a zöld­ség- és gyümölcstermesztésben például, ahol a bérráfordítás ötven százaléknál is magasabb. Ha A Dél-csehországi kerület lakosainak ellátása sütőipari termékekkel nagyon bonyolult probléma. Egyrészt a kerület a legritkábban lakott Csehszlová­kiában, másrészt júliusban és augusztusban a ter­melés a téli hónapokkal összehasonlítva néha a fe­lével is megnövekszik. Ezek a tények nagyon ked­vezőtlenül befolyásolják a nyereségképzést, és összehasonlítva az észak-csehországi és az észak- morvaországi pékségekkel a szállításra 6 millió koronával többet kell költenünk. A nyári időszak befolyásolja a kapacitási igényeinket is, amelyeket azután - a sütőipari termelés sajátosságai miatt- a további hónapokban nem lehet teljesen kihasz­nálni. E helyzetet döntő mértékben a határmenti járások sajátosságai idézik elő, főleg a Prachaticei és a Cesky Krumlov-Í járáséi. Ugyanakkor mivel a nagykereskedelmi árak kialakításában ismét a költségekből kiinduló módszert alkalmazták, a dél­csehországi sütödék más vállalatokkal összehason­lítva jogtalan hátrányba kerülnek. Példaként a Pra­chaticei járás üzemét hozhatom fel, amelynek éven­te - minden racionalizációs intézkedés ellenére- körülbelül 200 milliós a vesztesége. Értékeljük a CSSZK kormányának június 6-án tartott ülését, amely többek között a nyugati határ közelében fekvő járások helyzetét is elemezte s ennek alapján a poli­tikai, gazdasági és ökológiai szempontokat figye­lembe véve további megoldásokat javasol majd. A fent ismertetett hátrányos gazdasági hatások csökkentése nem lehet teljes mértékben a Dél­csehországi Sütőipari Vállalat hatásköre, ezért meg­oldásukban a központi szerveknek is segíteniük kell. Ellenkező esetben a kialakult helyzet ahhoz vezet, hogy korlátozni kell a vállalati alapok feltöltését, többek között a fejlesztési alapét is. A dél-csehországi sütőipari vállalatok tudomá­nyos-műszaki fejlesztési terve kétfajta feladatot tar­talmaz. Egyrészt ágazati feladatokat, amelyek min­denekelőtt a gyártási technológia és az új sütőipari és cukrászati termékek kifejlesztését jelentik, s emellett a meglévő géppark tökéletesítését, köztük a Robotron típusú számítógépek felhasználására kialakított koncepció megvalósítását. Ezek a felada­tok egész Csehszlovákia minden sütőipari vállalatá­nak közös tudományos-műszaki fejlesztési tervébe is beletartoznak. A vállalat ebben a tervben nem­csak a költségeket viselő megrendelőként és fel­használóként szerepel, hanem egyre inkább aktív megoldóként is. A feladatok második csoportját azok a műszaki- fejlesztési tervek képezik, amelyek csupán vállalati jellegűek. Ezekben speciális vállalati problémákat oldunk meg, amelyek az üzemeltetési sajátosságok­ból és a helyi hagyományokból erednek. A terv ezen részének keretén belül finanszírozzuk az ésszerű Külkereskedelmünkből a KGST-tagállamok megközelítőleg 75 százalékkal részesednek. Ez jóval több, mint az egész közösség átlaga, amely mintegy 64 százalékot tesz ki. Nehéz megállapítani, hogy ez az arány hogyan változik meg a feltételezett szerkezeti módosításokkal összefüggésben. A csehszlovák gépipar termékei a szocialista orszá­gokba irányuló kivitel volumenének 63 százalékát teszik ki. A Szovjetunióba ráadásul kivitelünk 68 százaléka kerül, de már a legközelebbi időszakban a szocialista országokkal és az iparilag fejlett tőkés államokkal kialakított kapcsolatok bővítése és az elkerülhetetlen válogatás következtében valóban ugrásszerűen növekednek majd a termékeink mű­szaki színvonalával szembeni követelmények. Ezzel együtt hasonló nyomás nehezedik az árakra is, mert például a termelési alap elöregedése, a termelés technológiai színvonala és ebből következően az alacsony munkatermelékenység miatt egyenlőre nem érjük el a világpiaci árakat. A műszaki és vele együtt az árszínvonalat továbbra is befolyásolja majd a termékek elektronizálása és a termelés automatizálása, amelyek nemcsak a gépipari terme­lés szerkezeti változásainak döntő fontosságú ele­mei. Tudatosítanunk kell, hogy a számunkra nem hatékony, anyag- és energiaigényes termékek más országokba való juttatása irreális. Egyetlen ország sem fog - megfelelő hatékonyság híján - az ilyen termékek iránt érdeklődni. Szükséges tehát a kiútkeresés. Mi a termelés szakosításában és a nemzetközi kooperációban látjuk ezt. Annak ellenére, hogy a mindennemű termelési szakosodás 90 százalékban a gépiparba és az elektrotechnikába összpontosul, úgy mutatko­zik, hogy csak a fínális termelés szakosítása nem a termelés nincs gépesítve, az üzemek nem lesznek hajlandóak ezeket az élőmunkát ilyen mennyiség­ben igénylő terményeket termeszteni. A mezőgazdasági üzemekben a mostani adó­rendszer mellett a munkadíjként kifizetett száz koro­nából 22 koronát elvisz a szociális biztosítás és a bértömegből 61 koronát az adó. Summa summá- rum - a szövetkezet száz kifizetett korona után az államnak ad 83 koronát. Azt javaslom, hogy ezt a tényt menet közben vizsgálják felül, s ha lehet, módosítsanak, javítsanak rajta, mert nem telt el még fél esztendő sem, és a szövetkezeteknek már pénzügyi gondjaik vannak. Csak használna az ügy­nek, ha a nyereségadó megállapítását átgondolnák, mivel a minimális adómentes nyereség nem prog­resszív. táplálkozást elősegítő'üj termékek fejlesztését, főleg a kerületi specialitásokét. Ebből a célból hoztuk létre Treboriban azt a fejlesztőműhelyt, amelyet irányítok. A vállalati feladatok olyan témákat is tartalmaz­nak, mint amilyen például a cukrászati termelés gépesítéséhez szükséges kis sorozatban gyártott gépek és berendezések fejlesztése és gyártása. Ezek jelentősen növelik a munka termelékenységét, a termékek minőségét, ugyanakkor már régóta jelen­tik az élelmiszeripari gépgyártás adósságát is ve­lünk szemben. Ezért biztosítja gyártásukat és fej­lesztésüket a vállalat saját műhelyeiben, Ceské Budéjovicén. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum finanszírozásának új alapelvei szerint a vállalatnak lehetősége volt ezeket a feladatokat 1989 után 2 millió 700 ezer korona értékben megva­lósítani. Ezek az eszközök a fejlesztési alap részét képezik és a műszaki fejlesztés költségeinek fede­zésére előnyösen képezheti őket a vállalat saját költségeiből. Annak ellenére, hogy ez a vitathatatlan előny létezik, tehát hogy ezeket a költségeket nem terheli adó és elvonás, a vállalat feltételei között a műszaki fejlesztés költségeinek fedezése tovább­ra is tartós probléma marad. A 2,7 milliós költségve­tés ugyanis a gazdálkodási eredmények jelentős részét teszik ki. További ezzel összefüggő probléma a bővített újratermelés költségeinek fedezése. Ezzel össze­függésben hivatkozom a CSSZSZK kormányának ezévi június 8-i határozatára, amelyben jóváhagyta 1991-től a kiindulási alapok kiegyenlítésének elveit. Ezek az elvek az alapeszközök elhasználtsági foká­val összhangban oldják meg a kiegyenlítést azzal, hogy a levonásokat azoknak az állami vállalatoknak a javára osztják el újra, amelyeknél az alapeszközök az országos átlagnál jobban elhasználódtak. Arról van szó tehát, hogy az állami vállalatoknak egyfor­ma esélyt adjanak a sikeres gazdálkodáshoz. Ez az igyekezet egyébként a nagykereskedelmi árak áta­lakításának alapelveiból is következik, főleg abból az elvből, amely minden vállalat és szakágazat számára egyforma mértékű rentabilitást irányoz elő. A dél-csehországi pékekre és cukrászokra, de az egész mezőgazdasági és élelmiszeripari komple­xum minden dolgozójára mindig számítani lehetett Megfelelően értelmezzük társadalmi kötelességün­ket, tehát azt, hogy fogyasztóinkat jó minőségű termékekkel lássuk el. Ezt kifejezésre juttattuk ab­ban a válaszban is, amit a februári győzelem 41. évfordulója alkalmából közzétett felhívásra adtunk. A dél-csehországi élelmiszeripar jó tradícióinak továbbfejlesztésére és a vásárlók igényeinek kielé­gítésére állami vállalatként is tovább törekszünk majd. lesz elegendő. Szükséges lesz a kölcsönösen cse­rélhető komponensek szakosítására is orientálódni. Ugyanis a csehszlovák gépipari kivitelben 1987-ben a kooperációs termelés még a két százalékot sem érte el. Például a beruházási gépgyártás a KGST-tagál- lamokban jelentős mértékben kiépült, de több kapa­citás nemcsak hogy átfedi egymást, hanem nincs is kellőképpen kihasználva. Másfelől viszont továbbra is szükséges a termelési technológiák korszerűsíté­se, beleértve a gépipari technológiákat is. E ágazat­ba eddig a csúcsszínvonalú berendezéseket és részegységeket magas kilogramm-árakon hozzuk be. Itt nyílik lehetőség termelőink számára, beleért­ve a tervezést, a technológiai folyamatok irányítását, de a szállítói-mérnöki tevékenységet is. Bonyolult például a személygépkocsik iránti szükséglet fede­zésének megoldása. Ez a KGST-tagállamok java­solt szociális programjában az előkelő helyen szere­pel. Az új közös személygépkocsi-gyártás beveze­tése a KGST-országokban nem tartozik a legújabb ötletek közé. Semmi esetre sincs szó arról, hogy egyetlen uniformizált, nagy sorozatban gyártott autó közlekedjen ezekben az országokban. Ma a tagálla­mok több mint tíz autógyárban kétmilliónál több személygépkocsit gyártanak. A KGST megalapítá­sának 40. évfordulója alkalmából elhangzott, hogy az elmúlt négy évtized alatt személygépkocsi-gyár­tásunk együttvéve annyit produkált, mint néhány nagy világszínvonalú autógyár, és közben lakossá­gunk szükségleteit abszolút mértékben mégsem tudjuk kielégíteni. Ha a tagországokban a személy- gépkocsi-gyártást a háromszorosára akarnánk nö­velni, vagyis hat millió darabra, akkor száz milliárd (Folytatás la 6. oldalon) PÖLHÖS KÁROLY, a CSKP KB póttagja, a Sóregi (Surice) Efsz elnöke STANISLAVA STECHOVÁ, a CSKP KB póttagja, a Dél-csehországi Sütőipari Vállalat treboni fejlesztöműhelyének vezetője LADISLAV GERLE, a CSKP KB tagja, a KGST titkárhelyettese

Next

/
Thumbnails
Contents