Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-17 / 141. szám, szombat

ÚJ szú 3 1989. VI. 17. A CSKP KB állásfoglalása a tudományos-műszaki fejlesztésről, a kohó-, gép- és elektrotechnikai iparról hozott határozatok ellenőrzéséről A Központi Bizottság az el­hangzott felszólalások, beszámo­lók s a vita alapján megállapítja, hogy a korábban jóváhagyott in­tézkedések végrehajtása némely területen s több termelési és tu­dományágban hozzájárult a nép­gazdaság műszaki és gazdasági színvonalának emeléséhez. A je­lentős tudományos-műszaki és termelési potenciálnak köszönhe­tően megoldhatóvá vált számos igényes és bonyolult népgazda­sági feladat. Továbbá is érvénye­sek a párt-, állami és gazdasági szervekben és szervezetekben te­vékenykedő kommunisták szá­mára a tudományos-műszaki fej­lesztés, a kohászat s a gép- és elektrotechnikai ipar fejlesztése kapcsán kitűzött feladatok. De lassan haladunk a felé a meghatá­rozó cél felé, hogy a tudományos­műszaki fejlesztés és a gépipar az intenzív gazdasági és szociális fejlesztést dinamizáló tényezővé a népgazdaság nagy teljesítőké­pességének alapvető tényezőjévé váljék. A lassú előrehaladás főleg a kohászatban, gép- és elektro­technikai iparban nyilvánult meg. Noha ezek az ágazatok meghatá­rozó mértékben járultak hozzá a csehszlovák gazdaság fejleszté­séhez, nem reagáltak elég rugal­masan a tudományos-műszaki fejlesztés nemzetközi fellendülé­sére a hazai népgazdasági szük­ségleteknek megfelelően. A központi szervek - főleg a Tudományos-Műszaki Fejlesz­tési és Beruházási Állami Bizott­ság s az Állami Tervbizottság - mind ez ideig teljesen nem ala­kították ki a tudományos-műszaki fejlesztés hosszú távú és koncep­ciózus irányvonalát, s nem hoztak létre hatékony mechanizmust eredményeinek széles körű fel- használására s a tudományos ku­tatás, a termelés és a gazdaság, illetve a társadalom szociális és ökológiai céljai kapcsolatának erősítésére. A kialakult helyzet alapvető okai közé tartozik a régi gazdasági struktúra, a túl széles termékskála, valamint az energia- és anyagigényesség. Nem követ­kezett be jelentős változás a nem­zetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás terén. A beruhá­zások nem váltak elegendő mér­tékben a tudományos-műszaki fejlesztés fontos eredményei fel- használásának s az elengedhetet­len szerkezetváltásnak az eszkö­zévé. Mindez az ipar - mindenek­előtt a gépipar - állóeszköz-állo­mányának elöregedésében nyil­vánult meg. Ezt a helyzetet az eddigi irányítási rendszer és a vállalatoknál alkalmazott ered­ményértékelési és javadalmazási módszerek okozták, amelyek nem ösztönözték a tudományos-mű­szaki fejlesztés eredményeinek felhasználását, s nem teremtettek megfelelő feltételeket a vállalko­zószellem kibontakozásához. Hiányzik a nagyobb bátorság a kockázatvállalásra. A gazdasági feljesztés meg­gyorsításához a legnagyobb tar­talékok az élenjáró munkások, műszaki szakemberek és tudósok alkotóképességének kamatozta­tásában, valamint az irányító- és szervezőmunkában rejlenek. A társadalom jelenlegi fejlődé­se és Csehszlovákia Kommunista Pártja XVIII. kongresszusának előkészületei kapcsán felmerülő szükségletek áttekintése alapján a Központi Bizottság elengedhe­tetlennek tekinti, hogy a pártszer­vek és -szervezetek, valamint az állami, gazdasági és önigazgatási szervekben s a társadalmi szerve­zetekben dolgozó kommunisták tevékenységét a következő fel­adatokra irányítsa: Dolgozzák ki és a gyakorlatban alakítsák ki az egységes népgaz­dasági végrehajtási központ ész­szerű szerkezetét, valamint szab­ják meg tevékenységét s a köz­pont és az állami vállalatok közöt­ti viszonyokat. Az intenzív típusú fejlesztési orientációt illetően: továbbra is a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítását kell meghatáro­zónak tekinteni. Arra kell töreked­ni, hogy az e téren született ered­mények tükröződjenek a bővített szocialista újratermelés minden területén, a gyártási eljárások színvonalában és szerkezetében s az előállított termékek minősé­gében és használati értékében. A fejlesztést következetesen össze kell kapcsolni azokkal a szociális, gazdasági és ökoló­giai célokkal, amelyeket a társa­dalom tűz ki. Gazdasági, szociális és tudományos-műszaki fejlesz­tési stratégiánknak egyértelműen a népgazdaság átfogó rekstukru- ralizálásához, valamint a prog­resszív változások felerősödésé­hez és a társadalmi szempontból nem hatékony termelés egyidejű korlátozásához kell vezetnie. Sok­kal szélesebb körben kell felhasz­nálni a tudományos-műszaki fej­lesztés, főleg a termelési koope­rációval s licencvásárlással ösz- szekapcsolt tudományos-müsza- ki együttműködés külső erőforrá­sait, a tudományos-műszaki in­formációkat s a korszerű beren­dezések behozatalának lehetősé­geit. A gazdasági mechanizmus át­alakításának keretében oly mó­don teremtsék meg a hatékonysá­got és innovációt szolgáló lég­kört, hogy a műszaki szempont­ból progresszív vállalatok az in­nováció üteméhez és minőségé­hez közvetlenül kötődve az átla­gosnál nagyobb eredményt érje­nek el. E cél szolgálatába kell állítani a gazdasági szabályozó­kat, főleg a pénzügyi, hitel- és árpolitikát. A tudósok, műszakiak, élenjáró dolgozók és művezetők esetében a termelés-előkészítés­ben, a tervezésben, a kutatásban és a fejlesztésben egyaránt a va­lóban elért eredmények alapján történő jelentős bérdiferenciálás elvét kell érvényesíteni. A műsza­ki alkotótevékenység során szü­letett eredményekkel mint anyagi értékekkel kell gazdálkodni, és hatékonyan kell őket felhasználni. A gazdasági szabályozókat úgy kell alkalmazni, hogy minden vál­lalat és szervezet számára a haté­kony környezetvédelem előnyö­sebb legyen a környezet szennye­zésénél. Az ezzel összefüggő kér­déseket a CSKP KB környezetvé­delemről tartandó ülésének elő­készületei során kell lebontani. A beruházásoknak, a technoló­giai folyamatoknak a szerkezet- váltással összhangban történő gyors korszerűsítését és felújítá­sát kell szolgálniuk. Egyszerűsít­sék a beruházás irányítására vo­natkozó eddigi előírásokat, bele­értve az építkezések tervdoku­mentációinak terjedelmét is. Gyökeresen változtassák meg a munkakörülményeket a kutató- és fejlesztőintézetekben, valamint egyéb munkahelyeken, éspedig úgy, hogy az érdekeltség közvet­lenül a munka minőségétől és eredményeitől függjön. E téren is alkalmazni kell a gazdasági me­chanizmus átalakításának szabá­lyait, s eközben tiszteletben tarta­ni a tevékenység jellegéből adódó sajátosságokat. A központra há­ruló szerep erősítése érdekében olyan központi műszaki fejleszté­si alapot kell létrehozni, amely lehetővé teszi a jelentős műszaki és technológiai megoldások ru­galmas támogatását. Teljes mér­tékben ki kell bontakoztatni az alkotó tudományos-műszaki ér­telmiségnek a fejlesztési célok jsrogresszív módon való elérése érdekében végzett munkáját és támogatni az erre irányuló kezde­ményezéseit, valamint tagjait az elért eredményeknek megfelelő társadalmi elismerésben részesí­teni. Különösen sürgető a fiatal értelmiségiek képességeinek ka­matoztatásához és érvényesülé­séhez szükséges feltételek meg­teremtése. Az átalakítás céljaival össz­hangban határozzák meg, és fo­lyamatosan pontosítsák az állami tudományos-műszaki politika stratégiáját, s következetesen kell irányítani kidolgozását és megva­lósítását. Folyamatosan fel kell mérni a népgazdaság kulcsfon­tosságú területeinek műszaki és gazdasági színvonalát, emelésére intézkedéseket kell javasolni és nemzetközi összehasonlításokat végezni. Az átalakítás előrehala­dásával összhangban erre vonat­kozóan mielőbb dolgozzanak ki és alkalmazzanak új munkaformá­kat és -módszereket. Tegyék je­lentősen rugalmasabbá és egy­szerűsítsék a tudományos-mű- szaki fejlesztési folyamat közpon­ti irányítását és tervezését. Javít­sák a beruházások állami ellenőr­zésének minőségét. Érjenek el kellő hatékonyságot az alap- és alkalmazott kutatás­ban, valamint a társadalom gaz­dasági és szociális fejlesztése szükségleteinek tudományos­műszaki szempontból történő ki­elégítésében. Gyorsítsák meg, és tegyék hatékonyabbá az ökológia, az elektronizálás, az informatika, valamint a biotechnológiák s új alapanyagok felhasználása és fel­dolgozása, továbbá a hulladék- mentes technológiák alkalmazá­sa, valamint a másodlagos nyers­anyagok felhasználása terén ki­fejtett tudományos kutatótevé­kenységet. Alkalmazzák a terme­lési szférával, mindenekelőtt a kulcsfontosságú területekkel való együttműködés szerződéses formáit. Célszerűen finanszíroz­zák a tudományos feladatokat, s alkalmazzák az önelszámoló gazdálkodás elvét. A társadalomtudományok te­kintetében elsőrendű feladatnak tekintsék a termelőerőknek s a szocialista társadalom terme­lési viszonyainak továbbfejleszté­sével összefüggő meghatározó kérdések lebontását. Figyelmü­ket, főleg a gazdaságfejlesztéssel összefüggésben, az átalakítás fo­lyamán felmerülő időszerű felada­tokra, szociális összefüggéseikre és teljesítésük irányítására össz­pontosítsák. Terjesszenek elő ja­vaslatokat - köztük több megoldá­si változatot is - a párt- és állami szervek s a gazdasági szerveze­tek döntéshozatalához. A közpon­ti szervekkel s a vállalati szférával egyaránt szorosan együttműköd­ve dolgozzanak ki a kohászati, gépipari és elektrotechnikai komplexum továbbfejlesztésére vonatkozó, a változtatások végre­hajtásán a régi műszaki eszközök gyors ütemű rekonstrukcióján és korszerűsítésén s főleg a Szovjet­unióval való nemzetközi munka- megosztás jelentős elmélyítésén alapuló koncepciót. Eközben le­gyenek tekintettel a külpiacon megváltozó értékesítési lehetősé­gekre, s törekedjenek a speciális termelés szükségleteinek csökke­nésére. A kohászat, gépipar és elektrotechnika fejlesztési kon­cepcióját használják fel a 9. öt­éves tervidőszakra vonatkozó irányelveknek és hazánk 2005-ig terjedő hosszú távú tervének ki­dolgozása során. Szervezzék meg a felszabaduló termelési, kutatási és fejlesztési kapacitások hatékony s perspek- tív felhasználását. Határozzák meg a progresszív termelési ága­kat, amelyek gyártmányai gyor­san és előnyösen értékesíthetők nemzetközi és hazai piacon egy­aránt. Ezt a központ is támogatni fogja. Rendkívüli figyelmet fordít­sanak az elektronika kiemelt ágai­nak fejlesztésére és az alkatrész- bázis bővítésére s a tudományos- műszaki fejlődés meggyorsításá­hoz szükséges feltételek megte­remtésére. Ezzel összhangban dolgozzák ki a szükséges korláto­zási programokat s hárítsák el a munkáltatás! és szociális köve­telményeiket. Minden állami vállalatnál dol­gozzanak ki műszaki, valamint termelés- és kereskedelempoliti­kai programokat az önfinanszíro­zás, a termékminőség javítása s a világpiacon értékesíthető ter­mékek részarányának jelentős növelése érdekében. A programo­kat a tudományos-műszaki isme­reteknek s a dolgozók alkotó po­tenciáljának komplex felhasználá­sára alapozzák. Jelentős mérték­ben emeljék a vállalaton belüli irányításnak s a teljes önelszámo­lás elve érvényesítésének színvo­nalát, valamint fokozzák a kollek­tíváknak és egyéneknek a munka­eredmények elérésében és a szakképzettség növelésében való érdekeltségét. Rendszeresen és céltudatosan működjenek együtt az FSZM szerveivel, a szo­cialista önigazgatási szervekkel és a tudományos-műszaki társa­sággal, hogy ezek hozzájárulja­nak a vállalati és társadalmi szük­ségletek közötti összhang megte­remtése céljából történő haté­kony fejlesztéshez. A gazdasági szervezetektől kö­veteljék meg hogy következete­sen szervezzék meg már a 9. öt­éves tervidőszak első esztendejé­ben a hazai piacnak a háztartási munkák megkönnyítését s a sza­badidő célszerű felhasználását szolgáló, jó minőségű és műszaki szempontból korszerű gépipari és elektronikai cikkekkel való ellátá­sát. Ezzel egyidejűleg bővítsék a szervizszolgáltatásokat, és ja­vítsák minőségüket. A párt gazdasági és szociálpo­litikájának megvalósítása során az emberre mint az értékek létre­hozójára és felhasználójára kulcsfontosságú szerep hárul. Az átalakítás célja, hogy a társada­lom minden alkotóereje mozgás­ba lendüljön. Ez megköveteli, hogy a pártszervek és -szerveze­tek minden munkahelyen javítsák a politikai szervező- és ideológiai munka minőségét, s támogassák azokat a dolgozókat, akikben él a szocialista vállalkozószellem, kezdeményezlek, alkotásra képe­sek és össze tudják tartani a kol­lektívát A CSKP Központi Bizottsága nagyra értékeli a kohó-, gép- és elektrotechnikai ipar dolgozóinak, tudósoknak, kutatóknak és újítók­nak, akik aktívan hozzájárulnak fejlesztési céljaink eléréséhez, az áldozatos munkáját. A CSKP Központi Bizottsága elvárja, hogy a kommunisták egyöntetű támogatásukról bizto­sítsák a Központi Bizottság 14. ülésén jóváhagyott határozatokat, s megszervezik - főleg az állami vállalatoknál és szövetkezetek­ben - a perspektív fejlesztési programok kidolgozását, vala­mint, hogy élére állnak a teljesíté­sükre tett erőfeszítéseknek. Kifejezi meggyőződését, hogy Csehszlovákia népe nemzeti fel­szabadító harca tetőzésének és hazánk szovjet hadsereg általi fel­szabadításának 45. évfordulója új ösztönzést ad a munkakezdemé­nyezésnek és a szocialista ver­senynek a kitűzött feladatok meg­valósítása érdekében történő ki­bontakoztatása során. T ermészeténél fogva az ember hajlamos arra, hogy túlértékel­je azt, ami jó, ami pozitív, ami reményt- keltó. Nyílván csak a jövő ad majd igazi értékelést a bonni „Gorbacsov-napok- ról" - aszerint, hogy mi valósul meg a gyakorlatban is az elhatározásokból és a papírra lefektetett, hivatalos doku­mentumok formájába öltöztetett gondo­latokból, tervekből. Mégsem túlzás, hogy Mihail Gorbacsov NSZK-beli láto­gatásának minden egyes mozzanata azt jelezte: itt valami véget ért, s még inkább valami új kezdődött. A két or­szág viszonyában éppúgy, mint össz­európai méretekben. A lelkesedés helyénvaló, különösen a szovjet-nyugatnémet közös nyilatko­zat elolvasása után. A jogosan történel­minek nevezett dokumentumnak ugyanis szinte minden mondata ara­nyat ér. Kulcsszava a „közösen“, ami­nek jelentősége főleg akkor válik egyér­telművé, ha figyelembe vesszük, hogy politikai, katonai, gazdasági súlyánál fogva - legalábbis Európát véve alapul - a két tömb legerősebb, vezető álla­mairól van szó. Amikor a két ország a korábbi aggo­dalmak és félelmek okainak a felszá­molása, a kölcsönös megértés, a ro- konszenv, sót a barátság elmélyítése mellett kötelezi el magát, akkor az nem csupán nekik jó, hanem az Atlanti­óceántól az Uraiig mindenkinek. Igen, a másik kulcsszó „Európa“, amely megosztottságának eltüntetése a leg­főbb cél. Persze, azzal párhuzamosan, hogy garantálják minden nemzet és állam jogát sorsa szabad megválasztá­sára. S ha jogról esik szó, álljon minde­nek felett a nemzetközi jog, amelyet politikai és társadalmi berendezkedé­sére való tekintet nélkül mindenki tisz­teletben tart. A jövő Európa-képét vázolja fel a közös nyilatkozat, amikor a kontinens történelmileg kialakult hagyományaira építkező közös ház mellett száll síkra. A mi földrészünk szenvedett a legtöb­bet a két világháború során, ezért Euró­pa kötelessége a stabil béke, a jószom­szédi kapcsolatok megteremtése, a konstruktív együttmüködés ösztönzé­se. Ez pedig kizárja, hogy az egyik ország féljen a másiktól, hogy azt ellen­ségének tartsa. Megköveteli viszont minden állam épségének és biztonsá­gának a tiszteletben tartását, a leszere­lési folyamat állandósítását, az intenzív párbeszédet minden kérdésről, az em­« ni // A ¡ovo Europa-kepe béri jogok messzemenő érvényesíté­sét, az emberek és az eszmék szabad cseréjét, a kölcsönösen előnyös gazda­sági együttműködést, a környezetvé­delmi erőfeszítések összehangolását. És hogy ez a kontinens sokszínű, az nem baj: a közös kincsestár így csak gazdagabb. A nemzetiségek pedig kul­túrájukkal az európai szellemi értékek szerves részét alkotják, úgyhogy meg­érdemlik törvényes érdekeik védelmét. Persze, tovább lehetne még sorolni, mi minden mellett kötelezi el magát a Szovjetunió és az NSZK, de taián ennyiből is kiviláglik, hogy az európai tudat formálása irányába eddig példa nélkül álló lépés történt. A politika őszinteségének a próba­köve, a szavak és tettek összhangjának fokmérője, a gazdasági és a tudomá- nyos-műszaki együttműködés - hang­zott el a szovjet-nyugatnémet csúcsta­lálkozón. Gorbacsov Kölnben úgy fo­galmazott: miközben a politikában és a kultúrában „vasfüggönyök" hullanak le, a gazdasági gátak nem, vagy csak túl lassan szűnnek meg. És hiába hall­ható gyakran a nyugati politikusok szá­jából, hogy az egységes nyugat-euró­pai piac megteremtésének a dátuma, azaz 1992 nem lesz az Európát végleg kettéosztó fal befejezésének az idő­pontja, az aggodalmakat nem oszlatták el meggyőző gazdasági-politikai ének­kel. Amíg létezik például a COCOM- lista, addig nem beszélhetünk a teljes bizalom meglétéről, a hátsó gondolatok nélküli együttműködési szándékról. Talán ez is másképp lesz a bonni Gorbacsov-látogatás után. Mindkét fél elismerte, hogy nincs szilárdabb alapja a jószomszédságnak a gazdasági összefonódásnál. A Szovjetuniónak és az NSZK-nak szüksége van egymásra, mint ahogy Európának is szüksége van a két ország közötti bizalomra. Ezt az erősödő bizalmat bizonyítja az a 11 megállapodás, amely kezdve a kölcsö­nös beruházás védelemmel, a mene­dzserképzésen, a diák- és tanárcserén, a gazdasági és kulturális központok létesítésén stb. át, egészen a Kremlt és a kancellári hivatalt összekötő forró drót létesítéséig terjed. Mi ért tehát véget, és mi kezdődött el a bonni négy nappal? Gorbacsov meg­fogalmazása szerint az ún. háború utá­ni időszak, vagy ha úgy tetszik: a hideg- hábom zárult le, s a most nyílt új fejezet remélhetőleg lehetőséget teremt a még kétségtelenül meglévő előítéletek, ag­godalmak és félelmek eloszlatására is. Jl Mihail Gorbacsov a múltban már IVI többször bizonyította, hogy készült „németből", érveinek alátá­masztására gyakran hívta segítségül a német klasszikusokat, pl. Goethét vagy Schillert. Bonnban ez utóbbit idéz­te, aki szerint az ember azáltal növek­szik, ahogyan céljai növekszenek. Nos, a Szovjetunió és az NSZK most való­ban a 21. századhoz méltó célokat tűzött ki maga - s Európa -elé... PAPUCSEKU. GERGELY

Next

/
Thumbnails
Contents