Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-02 / 128. szám, péntek

VITAFÓRUM A SZOLGÁLTATÁSOKRÓL Egymás Élénk érdeklődés, tartalmas tájé­koztatók s parázs vita jellemezte a közelmúltban Rimaszombatban (Rimavská Sobota) megrendezett nyilvános fórumot, melyen a város vezetői s néhány vállalatának képvi­selői találkoztak a választópolgárok­kal. Egyetlen, ám fölöttébb időszerű téma került megvitatásra; a szolgál­tatások színvonala, fejlesztésének lehetőségei. Bevezetésképpen az elért ered­ményekről és a legközelebbi idő­szak terveiről hangzottak el tájékoz­tatók, majd az írásban leadott, s a helyben megfogalmazott kérdé­sekre válaszoltak az illetékesek. A legtöbb lakost érintő problémák a lakótelepeken tapasztalhatók. A kérdésekre adott válaszokból ki­derült, hogy a legdinamikusabban épülő nyugati lakónegyedben még az idén elkészül a nagy alapterületű élelmiszerüzlet, s az épülő húsztan­termes iskola mellé 120 személyes óvodát és bölcsődét is terveztek. A távolabbi jövőt illetően egy körzeti egészségügyi központ építését is tervezik, s az alapvető szolgáltatá­sokhoz is helyben hozzájut a lakóte­lep több mint ötezer lakosa. A tervek megvalósulásáig ideiglenes megol­dásokat alkalmaznak a kereskede­lemben és szolgáltatásokban egy­aránt. A többi városrész fejlesztéséről sem feledkeznek meg a vezetők. Ami az üzlethálózatot illeti, a belvá­rosban megkezdik a vas és elektro­mos műszaki cikkeket árusító üzle­tek rekonstrukcióját, s tervezik a ci­pő- és a bőrdíszmúáru bolt felújítá­sát is. A legnagyobb horderejű vál­lalkozásnak azonban kétségtelenül a Jednota fogyasztási szövetkezet beruházása Ígérkezik. A tervek már elkészültek egy 35 millió koronás áruház építésére, ám egyelőre nem találtak kivitelező vállalatot a meg­valósításra. Nagy a valószínűsége annak, hogy a Banská Bystrica-i Magasépítő Vállalat helyi üzeme lesz a kivitelező, ebben az esetben gondjait 1993 végére felépülhet a várva várt létesítmény. Az egyéb jellegű szolgáltatásokat illetően sem lehet elégedett a város lakossága, tagadhatatlan azonban, hogy az utóbbi években mind a járá­si szolgáltató vállalat, mind pedig a járási ipari vállalat sokat tett a helyzet javításáért. Említésre mél­tó, hogy - bár az anyagi források mindkét szolgáltatóvállalatnál be­szűkültek - a fejlesztésekről, beru­házásokról egyikük sem mond le sem a közeli, sem a távoli jövőben. Persze nemcsak a szolgáltatások és az üzlethálózat bővítéséről esett szó a vitafórumon, hanem ezek je­lenlegi helyzetéről, színvonaláról is. Néhányan felvetették egyes üzletek, begyűjtőhelyek nyitva tartási idejé­nek rugalmatlanságát, s többen is szóltak a közvéleményt bosszantó, s egyre jobban terjedő pult alatti árusításról. A kereskedelem képvi­selői nem tagadták a vádakat, ám szinte egyöntetűen hangoztatták, hogy a jelenséget az áruhiány idézi elő.- Nagyon nehéz helyzete van a kereskedelmi felügyeletnek - han­goztatta ezzel kapcsolatban a Ház­tartási Cikkek vállalat jelenlévő kép­viselője amikor például három járás, s annak valamennyi boltja és vásárlója között kell elosztania 150 darab hajlakkot. Merthogy ilyen téte­lekben kapják havonta, kéthavon- ként a keresett cikkeket. A kenyér minősége kapcsán is sok kérdést tettek fel a jelenlévők. A legtöbb vásárló azt kifogásolta, hogy nem kerül a hét minden napján friss kenyér az üzletekbe. A pékü­zem igazgatója ezt cáfolta. Tudomá­sa szerint a város valamennyi üzle­tét naponta látják el pékáruval, s a nagyobb forgalmú helyekre két­szer, háromszor is szállítanak. A je­lenlévő üzletvezetők nem a szállítá­sok tényét vonták kétségbe, hanem a frissességet, s ezzel összefüggés­ben természetesen a minőséget is. A jelenlévők viszont egyetértettek abban, hogy a nagyiparnak nem ismerve árthat a konkurencia. Ezért örvende­tesek a vidékről érkező hírek, me­lyek több kis pékség helyreállításá­ról szólnak. Nem elégedettek a fogyasztók a húsellátással, a húskészítmények minőségével sem. Ami a tőkehúst illeti, már csak egy-két boltban vásá­rolható a csomagolt hús elterjedése miatt. Többen kérik a hagyományos húskimérési forma visszaállítását. A másik, nyilván ennél is nagyobb gond, hogy hétvégeken már rend­szerint üresek az üzletek polcai. A hentesáru választéka körül sincs minden rendjén. A húskombinát képviselője a panaszokra válaszolva elmondta, hogy mintegy hetven féle húskészítmény gyártására képesek, közülük 19 innovált termék, ám cso­magolóanyag hiánya miatt ezeknek alig felét gyártják rendszeresen. A tejtermékek hiánya sem újkele­tű a város boltjaiban, s a helyzet azért bosszantó, mert a járás mező­gazdasága tejből nemcsak a saját szükségletét fedezi, hanem más vi­dékek ellátását is. A szocialista szektortól évente több mint 64 millió liter tejet vásárol a helyi tejüzem, ám képtelen ennek feldolgozására. Tej­ből, vajból és tejfölből ugyan nincs hiány az üzletekben, jogúdból, túró­ból, krémekből és sajtokból azonban nem tudják kielégíteni az igényeket. Az említett áruféleségeket a szom­szédos járásokból, sőt távoleső ke­rületekből kell a kereskedelemnek beszereznie, ami nemcsak körülmé­nyes, hanem drága is. Megnyugtató megoldást csak egy új tejfeldolgozó üzem építése jelenthet, melynek ügye évek óta húzódik, s félő, hogy tovább bonyolódik a rimaszombati élelmiszerüzemek leválásával, illet­ve kombinátba tömörülésével. Mindent egybevetve; közönségsi­kere volt a vitafórumnak. A gondok többségét ugyan nem sikerült hely­ben orvosolni, de a lehetőségeket már tisztában látják a járási székhely polgárai. S a jelenlegi helyzetben ez sem kevés. HACSI ATTILA KOMMENTÁLJUK Minőség és csomagolás Élelmiszeriparunk az utóbbi években kétségtelenül sokat fej­lődött. Mindemellett az ágazat a fogyasztók igényeit távolról sem tudja kielégíteni. Egyrészt azért, mert nem elég bő a választék, másrészt az egyes élelmiszerek minősége is sok kívánnivalót hagy maga után. A mezőgazdaság elegendő alapanyagot biztosít az élelmiszer- ipar számára. A társadalom tehát joggal várhatja el, hogy döntő fordulat következzen be a feldolgozásban és az élelmiszeripari cikkek csomagolásában is. Nem mindegy, hogy milyen körülmé­nyek között tárolják az élelmiszereket és milyen csomagolással védik minőségüket. Sokszor a nagy költségekkel előállított, tápanyagdús élelmiszerek jelentős része épp a csomagolás miatt válik alkalmatlanná a fogyasztásra. Az élelmiszeriparban is véget kell vetni az elavult szemlélet­nek, és a gazdasági mechanizmus átalakításának szellemében keresni kell az új és korszerű módszereket. Ehhez természetesen új hozzáállás szükséges. Egyes vállalati vezetők nem szívesen változtatnak termelési programjaikon, és nehezen honosodott meg a tej fóliás csomagolása is. Igaz, ezen a téren még vannak problémák, de ma már nagyon ígéretes lehetőségek mutatkoz­nak. A Tetra Brikk csomagolóanyagban két hónapig is jó minő­ségben tartósítható a tej. Olyan csomagolóanyag kifejlesztésé­vel is kísérleteznek, amelyben a tej fél évig is eltartható. Sajnos, egyes vállalatok monopolhelyzete miatt még mindig lassú a fej­lesztés, de biztató, hogy például a slusovicei Agrokombinát és más vállalatok is már tervezik az újszerű csomagolóanyagok gyártását. A hústermékek csomagolásában egyre nagyobb teret kap a vákuum- és a világméretekben, főleg az ipari központokban elterjedt fóliacsomagotás. Tervezik, hogy a konyhakész zöldsé­get, sőt, zöldségsalátákat is fóliába csomagolva fognak árusí­tani. Az új csomagolási módszerek egyik nagy előnye, hogy nem drágítják a termelést. A gyártási folyamatok is gyors üteműek. A vákuumos csomagolásban a különböző élelmiszerek tovább megőrzik eredeti tápanyagtartalmukat, a zöldségfélék pedig vitamintartalmuk nagy részét. A csomagolástechnika fejlődésével nemcsak a belföldi piac gazdagodik, hanem exportlehetőségeink is lényegesen megnö­vekszenek, ami nem elhanyagolható szempont. Az élelmiszer­ellátottság növelésével egyidejűleg arra is kell gondolnunk, hogy élelmiszereinkkel jelentős devizát szerezzünk népgazdasá­gunknak. A csehszlovák élelmiszeripari termékek ugyanis kere­settek a világpiacon. Egyes jó minőségű cikkekért korszerű feldolgozógépeket, adalékanyagokat, és nem utolsósorban a nálunk nem előállítható alapanyagokat is szerezhetünk be. Ez pedig a lakosság ellátása szempontjából nem elhanyagolható tényező. Az élelmiszergyártás szempontjából a jövőben a minőség és a csomagolás kerüljön az előtérbe. Ha ez sikerül, akkor nem növekednek túlságosan az előállítási költségek, s csökkennek a tárolással járó veszteségek is. Bővül a választék, és a fogyasz­tók is elégedettebbek lesznek. BALLA JÓZSEF Vállalatok hozzájárulásával Művesekezelés Poprádban ORVOSI TANÁCSADÓ A mértéktelen gyógyszerfogyasztás A Magas-Tátra alatti Poprádi járásban negyven olyan beteget tartanak nyilván, akiknek élete összefügg a művesekeze- léssel. Ezek a betegek eddig hetente 2-3 alkalommal kényszerültek arra, hogy Poprádból a hozzájuk legközelebbi müve- se-központba, Kassára (Kosice) utaz­zanak. Erről az utazgatásról már valóban múlt időben beszélhetünk, mert május köze­pén átadták a Poprádi Kórház belgyógyá­szati osztályán létesített műveseközpon- tot, ahol a szomszédos járásokból érkező betegeket is fogadják, ellátják. Nem kis gondot okozott a járás és az egészségügyi intézmények vezetői ré­szére a szükséges készülékek, műszerek beszerzése, ami csaknem 4,5 millió devi­zakorona ráfordítást igényelt. A költségek egy részét a Szlovák Egészség- és Szo­ciális Ügyi Minisztérium, további részét pedig a sviti Chemosvit, Tatrasvit, a pop­rádi vagongyár és Tatral'an vállalatok fe­dezték. Több kisebb üzem dolgozói az építésnél és egyéb munkálatoknál nyúj­tottak segítséget. Szép példája ez a tár­sadalmi összefogásnak. Az új központban nyolc ágy áll a bete­gek rendelkezésére, minden ágy mellett a szükséges műszerek. Színes televíziós készülékek teszik kellemesebbé a müve- sekezelésben részesülő betegek hatórás ott tartózkodását. Két külföldi cégtől a vi­lágviszonylatban legkorszerűbb műszere­ket sikerült beszerezniük. A kórház veze­tői jogos büszkeséggel mondják, hogy ez a központ jelenleg a legszebb, legkorsze­rűbb hazánkban. A poprádi szakorvosok joggal állítják ezt, hiszen több alkalommal ellátogattak hazánk, valamint az NSZK és Svédország hasonló intézményeibe, ahol sok tapasztalatot gyűjthettek s így össze­hasonlításokat is végezhetnek. A vesebetegek száma nemcsak a Poprádi, hanem a szomszédos járások területén is állandóan növekszik. A jelen­tős beruházásnak köszönhetően most már megfelelő ellátásban részesülhet­nek. (kulik) A huszadik század emberére, sok más egyéb mellett, a fokozott gyógyszerfogyasztás is jellemző. Annak ellenére, hogy a gyógyszer­gyárak a legmodernebb technoló­giákat alkalmazzák, és egyre na­gyobb mennyiségben valamint vá­lasztékban állítják elő a különböző készítményeket, mégis - a fokozott kereslet következtében - sokszor hiány van bizonyos gyógyszerekből. Ez a fokozott kereslet pedig legtöbb­ször a gyógyszerekkel való vissza­élések és a mértéktelen fogyasztás következménye. Gyógyszerrel való visszaélésről akkor beszélünk, amikor valamely készítményt esetleg készítményeket ok nélkül illetve mértéktelenül alkal­mazunk. A mértéktelen gyógyszer- fogyasztás pedig az, ha az ember akkor is szedi a gyógyszert, amikor az már orvosi szempontból nem in­dokolt, esetleg akár ellenjavallt is lehet. Az ilyen fajta gyógyszerfo­gyasztásnak az egyedüli oka az, hogy a gyógyszer szervezetbe való rendszeres bevitele az egyénnél testi és főleg szellemi szempontból bizonyos kellemes állapotot vált ki, és idővel egy olyan függőség alakul ki, ami arra kényszeríti a beteget, hogy az adott gyógyszert újra és újra fogyassza. A mértéktelen gyógyszerfogyasz­tás nagyon komoly egészségügyi és társadalmi probléma, melyet a civili­zációs betegségek közé sorolunk. Bizonyos felmérések szerint a mér­téktelen gyógyszerfogyasztás ha­zánk lakosságának 2-3 százalékát érinti, de ez az arány bizonyos szo­ciális csoportokban (főiskolások, fe­lelős beosztású emberek, háztartás­beli nők, színészek stb.) akár 20-30 százalék is lehet. A legnagyobb kereslet a fájda­lomcsillapítók és a nyugtatószerek után van. A modern nyugtatószerek - trankvillánsok - sikere abban rej­lik, hogy előnyösen befolyásolják a neurotikus, szorongásos feszült­séget anélkül, hogy nemkívánt agy­törzsi mellékhatásokat váltanának ki. A zaklatott nagyvárosi életforma, a felgyorsult életmód, a halmozódó stressz hatásai ellen sokan a trank­villánsok egyre nagyobb mennyisé­gű fogyasztásával védekeznek. Az orvosi előírásnak nem megfelelően szedett gyógyszer, melyhez idővel hozzászokik a szervezet, fokozato­san arra kényszeríti a gyógyszerfo­gyasztót, hogy a kívánt hatás eléré­sének érdekében állandóan növelje az adagokat. A szenvedély állapota nem más, mint legyőzhetetlen vágy a szóban forgó gyógyszer bevételé­re, melynek a megszerzése minden­nél fontosabb az egyén számára. A modern nyugtatószerek hazánk­ban vénykötelesek (csak orvosi előí­rásra kaphatók), mégis aki nagyon akarja, különböző úton-módon „be­szerezheti“ őket. Vannak betegek, akik kimondottan kényszerítik az or­vost a nyugtatok felírására, mond­ván, hogy az adott gyógyszeren kí­vül semmi más sem segít nekik. Sajnos, azt azonban kevesen tudják, hogy az idegnyugtatók ki­sebb adagjainak rendszeres fo­gyasztása is már káros mellékhatá­sokat válthat ki. Gyakoriak a nemkí­vánatos idegrendszeri hatások mint pl.: mozgásszegénység, az izomfe­szültség növekedése, reflexek csök­kenése stb. A túladagolás pedig már tartós zavarokat vált ki: görcsös álla­potok, nyálfolyás, bőrkiütések, sár­gaság, vérszegénység. A trankvil­lánsok állandó szedése a szexuális zavarok és a depresszió egyik meg­lehetősen gyakori kiváltó oka. Csehszlovákiában a fájdalomcsil­lapítók szedése is egyre növekedő tendenciát mutat. Elsősorban a kö­zépfokú nők körében van elterjedve. A feltüntetett okok közül a leggyako­ribbak a fejfájás és a mozgásszerv­rendszeri fájások. Kezdetben elég 1-2 tabletta a fájdalom enyhítésére, később, amikor a szervezet már hozzászokik a gyógyszerhez fokozni kell az adagot, hogy elérjük a kívánt hatást. A kifejlett gyógyszerszenve­délynél a beteg naponta akár 10-15 tablettát is elfogyaszt, miközben az elért hatás csupán minimális és na­gyon rövid ideig tart. Néhány éven belül a betegnél viselkedésbeli vál­tozások is megfigyelhetők. Csökken a testi és szellemi teherbírás, a munka és a környezet iránti érdek­lődés és az önkritika. A mértéktelen gyógyszerfogyasz­tás egyik fő táptalaja az „öngyógyí­tás“ gyakorlata. Az öngyógyítók gyakran vakon hisznek bizonyos, számukra könnyen elérhető gyógy­szerek hatásában, melyeket marok­számra fogyasztanak bizonyos tü­netek - vagy vélt tünetek - megjele­nésekor. Az öngyógyítók tehát leg­többször gyógyszerhalmozók is, akiknek minden betegségre van egy-két jó gyógyszerük és biztos gyógyulást igérő tanácsuk. Az ilyen fajta gyógyítás komoly egészségká­rosodáshoz is vezethet és a legtöbb esetben a mértéktelen gyógyszerfo­gyasztás és gyógyszerszenvedély kialakulásának megalapozója. A gyógyszerekkel való visszaélé­sek közé soroljuk azokat az esete­ket, amikor a beteg az orvos által előírt gyógyszereket nem a javallat szerint szedi be, vagy a felírt gyógy­szerek közül csak azokat használja, melyeket saját maga tart fontosnak. Bizonyos felmérések alapján az ilyen betegek a lakosság 13-25 szá­zalékát képezik. A gyógyszervisszaélések egyik modern formája a dopping, melynek célja a szervezet testi vagy szellemi teljesítőképességének növelése. Dr. RÁCZ GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1989. VI. 2. A nyitrai (Nitra) új péküzem már a hatodik létesít­mény, melyet a magyarországi Komplex vállalat kivitelezett Cseh­szlovákiában. 36 hónap alatt ké­szült el. Az Elgép által szállított technológia a leg­korszerűbbek kö­zé tartozik. Az építkezés szép példája a KGST- tagállamok közötti együttműködés­nek. Felvételün­kön a magyaror­szági Fehér Zol­tán ellenőrzi a liszt adagolását. (ÓSTK-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents