Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-16 / 140. szám, péntek

ÚJ szú 3 989. VI. 16. Mihail Gorbacsov NSZK-beli látogatásának zárónapja A tudományos múltértékelés szükségessége Ma Budapesten, a Hősök terén gyászszertartáson adják meg a végtisztességet Nagy Imrének és sorstársainak. Nagy Imre - aki tudvalévőén az 1956-os tragikus napokon a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke volt - életpályájával, politikai szerepé­vel különösen az elmúlt hetekben számos újság és folyóirat foglal­kozott. A Rudé právo és a Pravda tegnapi számában áttekintést és rövid értékelést közölt Nagy Imre életéről, valamint közéleti pályafu­tásáról. Ugyanerről a témáról olvashattunk elemzést az elmúlt napokban a Novoje Vremja című szovjet külpolitikai folyóiratban; a Társadalmi Szemle, az MSZMP elméleti folyóirata pedig még az év elején különszámot jelentetett meg. (Folytatás az 1. oldalról) A Kohl kancellárral aláírt közös nyilatkozatot a szovjet vezető úgy értékelte, mint a két ország közti kapcsolatok új koncepciójának és új minőségének bizonyítékát. Ez egye­dülálló politikai dokumentum, mon­dotta, mivel olyan két ország képvi­selői írták alá, melyek eltérő politikai rendszerekhez és katonai tömbök­höz tartoznak, ugyanakkor fontos szerepet játszanak a világban. A Szovjetunió és az NSZK felelősen értékelte a múltat, annak jó oldalai­val és tragédiáival együtt. A doku­mentum a bonyolult történelmű két nagy európai ország viszonyában új elem. Mihail Gorbacsov egyben hangsúlyozta, mindkét fél a politikai realizmus pozíciójából indult ki, fi­gyelembe véve a kölcsönös érdeke­ket, minden ország biztonságát és békés jövőjét. Nyilatkozatában a szovjet államfő hangsúlyozta, országa szorgalmaz­za Európában a katonai konfrontá­ció veszélyének felszámolását, a bi­zalom megszilárdítását, a hagyomá­nyos fegyveres erők és fegyverzet radikális csökkentését olyan szintre, amely kizárná a támadó hadművelet lehetőségét. A Szovjetunió a nukle­áris és vegyi fegyverek teljes felszá­molásának a híve. A biztonság fontos helyet foglalt el a tárgyalásokon - mondotta. Szó­ba kerültek a Szovjetunió és az NSZK sorsának egyértelmű össze­függései, a két ország európai és globális méretű felelőssége. Erről szólva Mihail Gorbacsov kitért a NA­TO ésszerű nyilatkozatára. Szerinte a dokumentumban több konkrét és jelentős, konstruktív elem van. Ez reményt kelt arra, hogy a bécsi tár­gyalásokon meg lehet találni a köl­csönösen elfogadható döntéseket. Ugyanakkor felhívta a figyelmet ar­ra, a brüsszeli dokumentum jelentős mértékig a régi hidegháborús filozó­fiából indul ki, bízik a nukleáris fegy­verek elrettentő hatásában és az erőre épít. Gorbacsov sajnálkozás­sal jelentette ki, hogy - tekintet nél­kül a világban jelenleg lejátszódó pozitív folyamatokra - a nyilatkozat nem jelent majd áttörést. Bevezető nyilatkozata után Mihail Gorbacsov az úgynevezett európai ház építésével összefüggő számos kérdésre adott választ. Kijelentette, (ŐSTK) - Mint ismeretes, a lengyel választások első fordulójában, az orszá­gos listán indult 35 politikus közül csak ketten szerezték meg a szükséges szava­zatmennyiséget. Az államtanács a héten megváltoztatta a választási törvényt, s a módosítás lehetővé tette, hogy a va­sárnapi második fordulóban új jelöltek indulhassanak a fennmaradt 33 mandátu­mért. Minden egyes helyre két jelölt pá­lyázik. A LEMP-nek jutó 17 mandátumért versenyben álló jelöltek listáját szerdán tették közzé Varsóban. Közöttük van Ma­rian Orzechowski, a LEMP KB PB tagja, a KB titkára, Kazimierz Cypryníak, a LEMP KB PB tagja, Zbigniew Sobotka, a politikai bizottság póttagja, Marian Ste- pien, a LEMP KB titkára, Jozef Oleksy, szakszervezeti ügyekkel foglalkozó mi­niszter és a párt több más vezető politi­kusa. A Trybuna Ludu tegnapi kommentár­ja hangsúlyozza, hogy a LEMP-nek a par­lamenti választásokon elszenvedett vere­ségből helyes következtetéseket kell le­vonnia. Ez a párt struktúrájára és prog­ramjára egyaránt vonatkozik, annek érde­kében, hogy a LEMP visszanyerje a tár­sadalom bizalmát és támogatását. A lap beszámolt arról a tanácskozás­ról, amelyet Jozef Slisz, a Paraszt Szoli­daritás elnöke folytatott Román Kupijá­(ÖSTK) - Újabb kubai egységek - mintegy 1200 fő - hagyták el Angolát, közölte az ANGOP hírügynökség. A kubai csapatok távozása szerves része a dél­nyugat-afrikai rendezési folyamatnak, s a csapatkivonás a tavaly decemberben aláírt havannai-luandai megállapodás­ban rögzített menetrend szerint történik. E dokumentum szerint az 50 000 főnyi kubai katona hazaszállítását 1991. július 1-ig kell befejezni. Ez év januárja óta összesen 10 ezer kubai katona tért haza. A namíbiai fővárosban, Windhoekben az ENSZ sajtószóvivője elmondta, a vi­lágszervezet mindent megtesz azért, még sok problémát kell megoldani ahhoz, hogy valamennyi nép érde­kében fel lehessen építeni az euró­pai házat, figyelembe véve e népek választását, hagyományait és törté­nelmét úgy, hogy létrejöjjenek a fel­tételek az egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködéshez. Ko­molytalan dolog lenne azt állítani, hogy e ház építésének egyedüli akadálya az úgynevezett berlini fal. A falat meg lehet szüntetni, ha meg­szűnnek azok az okok, amelyek szükségessé tették felépítését - hangsúlyozta. Az USA és Kanada részvételéről az európai ház építésében elmond­ta, a Szovjetunió politikájának nem célja az Egyesült Államok háttérbe szorítása és érdekeinek korlátozá­sai. Ez elhajlást jelentene a szigorú realizmus elveitől, melyekhez a Szovjetunió tartja magát. A világ helyzetének reális értékelése vezet­te a Szovjetuniót az új gondolkodás- módhoz. Ezzel kapcsolatban érté­kelte a szovjet-amerikai viszony je­lentőségét, valamint Amerika szere­pét a mai világban, amiből az követ­kezik, hogy az európai ház építésé­ben számítanak az USA és Kanada aktív részvételére. összefüggéseiben kell látni az Európában lévő amerikai fegyverek problémáját - mondotta a továb­biakban Gorbacsov. Megállapította, aligha lehet számítani egy „megbíz­ható európai ház“ felépítésére, ha a földrészen nem korlátozzák lénye­gesen a katonai konfrontációt. Sze­rinte ezeknek a problémáknak a megoldására van remény, s rámu­tatott a bécsi tárgyalásokra. Mihail Gorbacsovot megkérdez­ték a Szovjetunió álláspontjáról a kí­nai eseményekre vonatkozóan. Azt válaszolta, már a közelmúltban tett kínai látogatása idején, amikor Pe­kingben már zajlottak az esemé­nyek, úgy vélekedett, azokat párbe­széddel kell megoldani, miáltal eny­hülne kiélezettségük. Sajnos, az ot­tani események később tovább éle­ződtek. Úgy vélem - mondotta -, ezekről még ma sem tudunk min­dent. Éreztem, hogy sem nekünk, sem az NSZK kormányának nincse­nek pontos információink. Ezért most nagyon felelősségteljesen és átgondoltan kell eljárnunk az értéke­val, a Falusi Ifjúság Szervezetének (ZMW) elnökével. A konzultációk után bejelentették, hogy a két szervezet együtt kíván működni mind az új parlamentben, mind pedig a vidéki városokban és a fal­vakban. A vasárnapi második fordulóban a ZMW jelöljeit pedig támogatni fogja a Szolidaritás is. Egy érdekes hír: varsói politikai és újságírói körökben azt beszélik, hogy Zbigniew Brzezinski, az ismert amerikai politikus továbbra is Varsóban tartózko­dik, s nem kizárt, személyesen ügyel fel arra, hogy az ellenzék miként készül a va­sárnapi választásokra. A Gazeta Wyborcza tegnap név sze­rinti tanácsokat adott a választóknak arra vonatkozóan, hogy a LEMP és a két másik koalíciós párt jelöltjei közül kire szavazzanak és kit húzzanak ki a válasz­tási listákról. xxx A varsói vajdasági bíróság szerdán vette nyilvántartásba két újonnan legali­zált szervezetet, a képzőművészek füg­getlen szövetségét és a független írószö­vetséget. (Hétfőn ugyanez a bíróság a Lengyel Újságírók Szövetségét vette nyilvántartásba.) Ezek a szervezetek 1981-ig, vagyis a rendkívüli állapot kihir­detéséig tevékenykedtek, akkor ugyanis betiltották őket. hogy a namíbiai menekültek hazatérése az eredeti harmonogram szerint történjen. Tájékoztattak arról is, hogy műszaki okok miatt el kellett halasztani néhány különre- pülőgép startját, ezeknek kell ugyanis Namíbiába szállítani több mint 40 ezer menekültet, akik a dél-afrikai elnyomás elől Zambiába, Angolába és néhány más szomszédos országba távoztak. A szóvi­vő úgy vélte, hogy a hathetes hazatelepí­tési tervet tartani tudják. A hazatelepítés egyébként hétfőn kez­dődött, akkor tért vissza a menekültek első, 700 fős csoportja. lés során - hangsúlyozta Gorba­csov. Elmondta a továbbiakban, bizo­nyos mértékű nyugtalanság van amiatt, ami Kínában zajlik. Mindenki attól tart, hogy ebben a nagy ország­ban meghiúsul a mélyreható refor­mok és változások folyamata. Ez károsítaná a nemzetközi légkör ja­vulását. Azt szeretnénk - hangsú­lyozta Gorbacsov -, hogy a kínai nép és kormánya találjon olyan kiu­tat, amely megfelelne a kínai nép érdekeinek és a mi közös várakozá­sunknak. Ez, s nem más diktálja megfontolt és komoly politikánkat - hangsúlyozta a szovjet államfő. A sajtóértekezleten kb. 600 újság­író vett részt, s az eseményt a tele­vízió több országba sugározta. A sajtóértekezlet után az államfő rezidenciájában Richard von Weiz­säcker és Helmut Kohl búcsúzott el Mihail Gorbacsovtól és feleségé­től. A két ország himnuszának el­hangzása után Mihail Gorbacsov és Richard von Weizsäcker ellépett a díszegység előtt. Az ünnepélyes búcsúztatáson részt vettek a szovjet államfő kísére­tének tagjai, Hans-Oietrich Gen­scher és további személyiségek. Ezután Mihail Gorbacsov Bonnból vonattal Dortmundba utazott. Dortmundba a szovjet vendége­ket elkísérte Johannes Rau Észak- Rajna-Vesztfália tartomány minisz­terelnöke és felesége. Dortmundban a szovjet vendég ellátogatott a Hösch Művekbe, találkozott annak alkalmazottjaival, valamint az acéli­pari vállalatok tanácsaival. A szovjet vendég ezután a Düs­seldorf melletti Benrath várban talál­kozott Johannes Rau tartományi kormányfővel. Mihail Gorbacsov és kísérete ezt követően a düsseldorfi repülőtérre hajtott, majd a késő délutáni órák­ban hazarepült. néhányB^MI MŰSORBAN GEORGE BUSH óva intette a Közös Piac tagországait attól, hogy esetleg kor­látozzák az Egyesült Államokból szárma­zó áruk bejutását a nyugat-európai pia­cokra. Az amerikai elnök ezt Jacques Delors-nak, az Európai Közösségek Bi­zottsága elnökének fogadásán jelentette ki. RICHARD GEPHARDT, Missouri ál­lambeli demokrata képviselőt választották meg a többségben levő demokraták kép­viselőházi csoportjának új elnökévé. Gep- hardt tavaly indult az elnökválasztáson, s most Thomas Foleyt váltja fel tisztségé­ben, akit múlt héten a távozásra kénysze­rült Jim Wright utódául választottak meg a képviselőház elnökévé. AZ AMERIKAI ÁLLAMOK SZERVE­ZETÉNEK küldöttsége befejezte második panamai misszióját. A panamai politikai erőkkel folytatott tárgyalások után a kül­döttség azt indítványozta, hogy a hadse­reg, a kormány és az ellenzék közötti hármas tárgyalásokon tegyenek kísérletet a májusi választási eredmények semmis­sé nyilvánítása után kialakult helyzet megoldására. A delegációnak július 19-ig kell jelentést előterjesztenie az AÁSZ-ban missziójának eredményeiről. AZ AFGÁN fegyveres erők Nangarhar kelet-afgán tartományban mintegy 570 szélsőségest tettek ártalmatlanná, akik Dzselalabad tartományi székhely keleti városnegyedét lőtték, közölte a Pajam hírügynökség. WILLIAM CROWE tengernagy, az Egyesült Államok fegyveres erői vezérkari főnöki testületének elnöke szovjetunióbeli látogatása során találkozott Jevgenyij Ve- lihov akadémikussal. Ezenkívül megbe­széléseket folytatott szovjet katonai kép­viselőkkel kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó kérdésekről is. MITTERRAND francia elnök lengyel- országi látogatásának második napján tá­mogatásáról biztosította azt a javaslatot, hogy a hitelező tőkés pénzintézmények tegyék lehetővé Lengyelországnak tarto­zásai előnyösebb feltételek melletti tör­lesztését. A CHILEI katonai junta jóváhagyta az alkotmányos reformok tervezetét, amely­ről a kabinet május végén állapodott meg a 17 politikai pártot tömörítő ellenzéki koalícióval. A javaslatot népszavazásra bocsátják, ennek időpontját Pinochet el­nök később jelenti be. RONALD REAGANT II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte. Bush elnök előde az első amerikai exállamfő, akit ebben a megtiszteltetésben részesítettek. Valamennyi cikk szerzője meg­említi, hogy Nagy Imre szegény­paraszti családból származott, s már fiatal korában bekapcsoló­dott a munkásmozgalomba. Az el­ső világháború során orosz fog­ságba esett, ahol sok társához hasonlóan rá is meghatározó erő­vel hatottak a nagy október esz­méi. Itt jelentkezett a bolsevik párt­ba, s meggyőződéses kommunis­taként harcolt a polgárháborúban is. A Magyarországi Tanácsköz­társaság leverése után egy ideig illegalitásban tevékenykedett, rövi­desen azonban elfogták és bebör­tönözték. 1928-ban emigrált a Szovjetunióba. Moszkvában az agrártudományi, majd a Központi Statisztikai Intézet munkatársa volt. A második világháború kitöré­sétől a moszkvai Kossuth Rádió adását szerkesztette. Magyaror­szág felszabadulása után Nagy Imre a Debrecenben székelő első ideiglenes magyar nemzeti kor­mányban pozitív szerepet töltött be különösen a földosztás ügyében. A Novoje Vremja megállapítja, hogy az ötvenes években Rákosi és Nagy Imre között - aki 1953-tól 1955-ig a magyar kormány élén állt - megbénító hatalmi harc bon­takozott ki. Emlékeztet arra is, hogy Sztálin halálát követően Nagy Imrét Berija és Malenkov jelölte - Rákosi ellenében - kor­mányfőnek. A szovjet folyóirat ér­tékelése szerint az ötvenes évek­ben Nagy Imre számos vonatko­zásban pozitív szerepet játszott. Ekkor ismerte fel, hogy a szocializ­mus fejlődésének általános tör­vényszerűségei csupán a nemzeti sajátosságok, a történelmi tradíci­ók tiszteletben tartásával érvénye­sülhetnek. Megértette: igazságot kell szolgáltatni az ártatlanul meg­hurcolt kommunistáknak és más haladó gondolkodású emberek­nek, s tudatosította azt is, hogy a parasztság érdekében nem a kényszerített, hanem az önkén­tes szövetkezeti mozgalmat kell előnyben részesítenie. A nép ér­dekeinek jobban megfelelő változ­tatásokat igyekezett végrehajtani a politikában. 1956 elejére már az olyan demokratikus szocializmus álláspontját vallotta, amely fellé­pett a sztálinizmus ellen, az ember tiszteletéért és a társadalmi rend­szer humanizmusáért. Ugyanakkor tragikus frakciős harcok konfliktusaitól sem tudta mentesíteni magát. A Rudé právo és a Pravda szerzői is rámutatnak arra, hogy nem volt elegendő ereje és hajlékonysága pozitív elgondo­lásainak következetes végrehajtá­sára. 1956 tragikus napjaiban került ismét vezető posztra. Az október 23-át követő eseményekről szól­va a szovjet folyóirat cikkírójának az a véleménye, hogy a városi lakosság széles tömegeinek jogos elégedetlenségét, a megújulást célzó egészséges társadalmi tö­rekvéseket ellenforradalmi erők tragikus módon a népi demokrati­kus rendszer ellen fordították. A szerző egyebek között ezért is vitatja a ,,népfelkelés“ minősítés helyességét, mert - mint írja - a lakosság nagy része a váro­sokban is, de főleg a falvakban nem vett aktívan részt az esemé­nyekben. Inkább mélyen demokra­tikus, pozitív folyamatról, a szocia­lista elvekhez, a szocialista de­mokráciához' való visszatérésről lehetne beszélni. De ebbe a moz­galomba kezdettől fogva bekap­csolódtak -, hogy saját céljaik elé­résére használják fel - szocializ­musellenes erők, amelyek a pol­gári restaurációra számítottak. A cikkek részletesen foglalkoz­nak Nagy Imre ellentmondásos magatartásával. A Rudé právo és a Pravda idézi október végi kije­lentéseit, amelyek végletesen el­lentmondásosak voltak, napról napra szélsőségesen változtak. Kezdetben Nagy Imre elutasította Losonczy és Donáth javaslatát, hogy a fegyveres felkelést ismerje el forradalomnak, október 28-án viszont bejelentette a tűzszünetet és az eseményeket nemzeti de­mokratikus mozgalomnak nevez­te, törvényesnek ismerve el a kü­lönböző forradalmi tanácsokat. Az október végi és a november eleji eseményeket ismertetve a szerzők megemlítik a többpárt­rendszer kialakulását az egymást váltó koalíciós kormányokat, ame­lyek november elejére elvesztették a helyzet feletti ellenőrzést. A Tár­sadalmi Szemle különszáma meg­állapítja: ,,(...) ebben a rendkívül nehéz és bonyolult, rossz öröksé­gekkel terhelt helyzetben a Nagy Imre kormány nem állt a helyzet magaslatán. Állandó engedmé­nyekkel, a követelések nyomán végrehajtott újabb visszavonulá­sokkal nem tudta kielégíteni az utca igényeit, sőt, inkább olajat öntött a tűzre. Inkább sodródott az eseményekkel, mintsem uralta azokat. (...) A kormány ezekben a napokban már nem rendelkezett fegyveres erőkkel, hiszen azok zö­mében szétestek. Új, kormány hű karhatalom gyors kiépítésére azonban érdemi kísérlet nem tör­tént.“ Ebben a súlyos helyzetben Nagy Imre végzetes lépésre szán­ta el magát. A Minisztertanács el­nökeként kijelentette Jurij Andro- povnak, a Szovjetunió akkori bu­dapesti nagykövetének, hogy a Magyar Népköztársaság kilép a Varsói Szerződésből. Ez a lépé­se törvénytelen volt, mert nem bír­ta a parlament támogatását. A szovjet folyóirat részletesen ismerteti Nagy Imre és társainak romániai internálását, s végül azt, hogy 1957-ben a magyar belügyi szervek megkezdték ügyükben a vizsgálatot. A Novoje Vremja hangsúlyozza: ,,Az 1956-ban történtek értékelése magától értetődően elsősorban a magyar kormány, az MSZMP és a közvélemény dolga. Ez vonatko­zik a Nagy Imre elleni kemény ítélet felülvizsgálatára is. Érthető a magyar vezetés törekvése, hogy mindez tegye lehetővé a nemzeti megbékélést és ne újabb társadal­mi összeütközést hozzon. Nagy Imre a nemzet számára oly nehéz órában került hatalomra, megkísé­relte kivezetni az országot a vál­ságból. De elszigetelődött, s nem tudott megbirkózni a helyzettel. Határozatlansága és külpolitikai tévedései elmélyítették a válságot. Nagy Imre halála tragikus volt. Ideológiai örökségének és ellent­mondásos, különösen 1956 őszén kifejtett tevékenységének elemzé­se még tudományos viták tárgya lesz.“ A szerző végezetül rámutat arra is, hogy nehezen lehetne az akkori eseményeket és bennük a Szov­jetunió szerepét a „hidegháború“ nemzetközi feltételeinek összefüg­géseiből kiragadva megítélni. Vé­gezetül megállapítja: „Helytelen és történelmietlen lenne az 1956- os magyarországi eseményeket annak a mai magatartásnak a fé­nyében vizsgálni, amely szerint a Szovjetunió elutasítja a nemzet­közi problémák erő alkalmazásá­val történő megoldását.“ A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa nyilatkozatot adott ki, amelyben kegyelettel emlékezik Nagy Imrére és sorstársaira. A do­kumentum megállapítja, hogy a kormány törvényjavaslatot ter­jeszt az Országgyűlés elé az állam­ellenes cselekményekért felelős­ségre vont résztvevők ártatlansá­gának megállapításáról. A LEMP-nek a választási vereségből helyes tanulságokat kell leszűrnie Újabb kubai egységek távoztak Angolából Folyik a namíbiai menekültek hazatelepítése

Next

/
Thumbnails
Contents