Új Szó, 1989. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-16 / 140. szám, péntek

A CSKP KB-nak a tudományos-műszaki fejlesztéssel, a kohó-, a gép- és az elektrotechnikai iparral kapcsolatos határozatai teljesítésének ellenőrzéséről Frantisek Hanusnak, a CSKP KB titkárának a Központi Bizottság 14. ülésén elhangzott beszámolója Elvtársak, amint Milos Jakes elvtárs, a CSKP KB főtitkára közölte, a 14. ülés ellenőrzi ho­gyan teljesítettük a központi bizottság határozatát a tudományos-műszaki fej­lesztésről, a kohászatról, a gépiparról és az elektrotechnikáról. Megvitatja azokat a feladatokat, amelyek az átalakítás gya­korlati megvalósítása során ezen a terüle­ten előttünk állnak. Megkapták Pavel Hrivnák és Karéi Julis elvtársaknak, a kor­mány alelnökeinek írásbeli jelentését és a többi alapanyagot is, ezért a központi bizottság elnökségének megbízásából beszédemben csak néhány kérdéssel foglalkozom. A XVII. pártkongresszus, a központi bizottság 7. ülésének és további tanács­kozásainak határozatai kitűzték a szociá- lis-gazdasági fejlesztés meggyorsításá­nak, a gazdaság alapvető átalakításának, a társadalmi élet valamennyi területe át­alakításának irányvonalát. A dolgozók döntő többsége, az állampolgárok és a fi­atalok zöme teljes mértékben támogatja ezt az irányvonalat, megérti, hogy ez az egyedüli út vezet az életszínvonal további emeléséhez, a szocialista Csehszlovákia nemzetközi helyzetének megszilárdításá­hoz, népgazdaságunk nagy lehetőségei­nek kihasználásához, tnnek az irányvo­nalnak a megvalósítása megköveteli, hogy gyorsabban intenzifikáljuk gazdasá­gunkat, kihasználva azokat a lehetősége­ket, amelyeket a tudományos-technikai forradalom mai szakasza, a nemzetközi együttműködés teremt, főleg a Szovjet­unióval és a többi KGST-országgal. A tu­domány és a technika az ember alkotó erőfeszítéseivel együtt dönt a munkater­melékenység növelésének üteméről, a termelés tüzelőanyag-, energia-, alap­anyagigényének csökkentéséről, az ex­portképesség fokozásáról, az emberek szükségleteinek kielégítéséről, a környe­zetvédelemről, szocialista céljaink meg­valósításáról. A tudományos-műszaki ha­ladás gyorsabb érvényesítésében kulcs- fontosságú szerepe van a kohászatnak, a gépiparnak és az elektrotechnikai ipar­nak. Ezek az ágazatok a népgazdaságon belül a korszerűsítés fő hordozói. A központi bizottság ülésein a múltban többször foglalkoztunk ezekkel a kérdé­sekkel, de ennek ellenére annak tudatá­ban térünk vissza ismét hozzájuk, hogy ma különösen időszerűek. Szükségesnek tartjuk, hogy következetesen ellenőrizzük a határozatok megvalósítását, kiemelve közben a pártszervek és -szervezetek felelősségét, s növelve a megvalósításu­kért felelős kommunisták munkájával szemben támasztott igényeket. Egyúttal tudatosítjuk, hogy a társadalom átalakítá­sa és demokratizálása új alapot és új kivezető utakat teremt. Egyre nagyobb szerepet játszik az idő, hiszen a tudomá­nyos-technikai forradalomnak döntő sze­repe van a kapitalizmussal folytatott osz­tályharcban. A szocializmus és a világbé­ke megőrzése szempontjából létkérdés, hogy helytálljunk ebben a verenyben. Minden habozás és halogatás nélkül Napjainkban, amikor folyik a fejlesztés távlati tervének, a 9. ötéves tervnek a ki­dolgozása, s pontosítjuk a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel felté­teleit és lehetőségeit, nem akarunk vala­mennyi problémára reagálni. Nem akarjuk meghatározni a tudományos-műszaki fej­lesztés konkrét tartalmát, a műszaki és technológiai innováció irányzatát, melyet a központban és a vállalatoknál is az illetékes szerveknek és szervezeteknek kell megszabniuk. Nem helyettesíthetjük és nem is akarjuk helyettesíteni az ott dolgozó szakembereket, a párt vezető szerepének annak az értelmezéséből in­dulunk ki, amelyet a központi bizottság 9. ülése tavaly áprilisban fogalmazott meg. Azt javasoljuk, hogy ehhez a napi­rendi ponthoz foglaljunk állást, a központi bizottság mondjon véleményt az eddigi fejlődésről és a fő problémák megoldásá­nak módjáról. (gy tehát az előző határozatok teljesí­tésének ellenőrzése és az új követelmé­nyek felismerése alapján meg kell hatá­roznunk azokat a halaszthatatlan felada­tokat, amelyeket a XVIII. pártkongresszus előkészítése keretében meg kell olda­nunk. Ezeken a kulcsfontosságú területe­ken meg kell gyorsítanunk lépésünket, a központi szervekben és a dolgozókol­lektívákban a párt, a kommunisták figyel­mét arra kell fordítanunk, hogy ezeket a feladatokat nagyobb intenzitással, min­den habozás és halogatás nélkül meg kell oldani. A mai tanácskozás előkészítése során kihasználtuk a pártszervek és szerveze­tek ismereteit, azoknak a felméréseknek az eredményeit, amelyeket a központi bizottságnak a tudománnyal és techniká­val foglalkozó bizottsága kezdeményezé­sére valósítottak meg, azokat a javaslato­kat, amelyek az informatikáról, a minő­ségről az elektronikáról, a vállalaton belüli irányításról tartott szemináriumokon hangzottak el, továbbá a tudomány, a ku­tatás képviselőivel, a vezetőkkel folytatott beszélgetéseken elhangzott ötleteket, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Cseh­szlovák Tudományos-Műszaki Társaság tisztségviselőinek tapasztalatait, valamint azokat a vitákat, amelyek a Rudé právó- ban és más tájékoztató eszközökben zaj­lottak le. Mindezek azt bizonyítják, hogy széles körű eszmei és politikai szervező munka bontakozott ki a CSKP KB 5. ülése hatá­rozatainak megvalósítása érdekében. Ez a munka a tudományos-műszaki fejlesz­tés kérdéseinek magyarázására és a dol­gozók széles rétegeinek megnyerésére irányult. A pártszervek és szervezetek mélyrehatóbban és rendszeresebben foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. Az egyes kerületekben és járásokban s több vállalatnál programokat, terveket dolgoz­tak ki ezzel kapcsolatban. A pártszervek és a taggyűlések gyakrabban foglalkoztak ezzel a problematikával. Ott, ahol a párt- szervezetek és a gazdasági vezetők tu­datosították a feladat fontosságát, ott szá­mos jó eredményt értek el. így például eredményesen dolgozott a prágai ÖKD félvezetőket gyártó üzeme, a rakovníki Rakona, a Sezimovo Ústíi Kovosvit, a hranicei Sigma, az Elitex konszern, a jabloneci Liaz, a kunovicei Let, a brati­slavai Hegesztési Kutatóintézet, a Nővé Mesto nad Váhom-i Automatizálási és Gépesítési Kutatóintézet, a púchovi Má­jus 1. Gumigyár, a Robot tudományos­műszaki társulás és számos egységes földműves-szövetkezet. A Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lomban tevékenykedő kommunisták erő­feszítései eredményeként bizonyos hala­dást értünk el abban, hogy a munkakez­deményezés a belső tartalékok mozgósí­tására, a tudomány és technika gyorsabb gyakorlati alkalmazására irányuljon. Eh­hez hozzájárul a brigádrendszerü munka- szervezés és javadalmazás terjedése, a csaknem 20 ezer komplex racionalizáci- ós brigád, az újítók és a feltalálók mozgal­ma Ugyancsak nagyra értékeljük, hogy a kohászatban, a gépiparban és az elekt­rotechnikai iparban a dolgozókollektívák döntő többsége a kezdeményezés fej­lesztésének élére állt és áldozatkészen teljesítette a tervfeladatokat. Amint az alapanyagokból kitűnik, a SZISZ-alapszervezetek fokozták aktivi­tásukat, de ugyanez mondható el a Zenit mozgalomról, több ifjúsági tudományos­műszaki klub alakult, ezek keretében csu­pán a számítástechnikai szakkörökben több mint 100 ezer fiatal dolgozik. Nagyra értékeljük, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség a fiatal nemzedéket a környe­zet alakítása és védelme iránti felelősség­re neveli. Aktívabbá és konkrétabbá vált a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság tevékenysége. Ezt tanúsítja, hogy hozzájárult a termelés-előkészítő szakaszokon 2000 automatizált munka­hely létesítéséhez. Nem értük el a szükséges fordulatot A felsorolt pozitívumok, a kétségtelen haladás és a részeredmények ellenére nem értük el eddig a szükséges fordula­tot, a kívánt eredményeket, a központi bizottság 1984. áprilisi 10. ülésének, a gépipar, az elektrotechnikai és kohóipar fejlesztésére vonatkozó határozatainak, valamint a központi bizottság 1987. már­ciusi 5. ülésének a tudományos-műszaki fejlesztésre vonatkozó határozatai valóra váltásában. Ennek több oka van. A központi bizott­ság és a területi pártszervek fokozott figyelmet szenteltek ezeknek a kérdések­nek, de ez sem volt elég hatékony. Nem voltak elég következetesek és igényesek a határozatok teljesítésének ellenőrzése­kor, nem vonták le a megfelelő következ­tetéseket nemteljesítésük esetében. A pártszervezeteknek nem sikerült aktivi­zálniuk azt az egész szférát, amely a tu­domány és technika gyakorlati alkalma­zásáról dönt, a kommunisták munkájának értékelése során nemegyszer találkoz­hattunk engedékenységgel, hamis kolle­gialitással, kerülték a konfliktusokat és elnézték a kényelemszeretetet. A vezető posztokon dolgozó kommu­nisták sok esetben nem tanúsítottak kellő megértést a tudomány és technika leg­újabb ismereteinek kihasználása, a tudo­mányos-kutatási alap célszerűbb és progresszívebb irányvonala, a termelést előkészítő szakaszok munkája hatékony­ságának növelése, a hatékony építkezési beruházások és a korszerű kapacitások kihasználása iránt. Ez a központi szervekben és -szerve­zetekben dolgozó kommunisták munkájá­ra is vonatkozik. A központi bizottság ide vonatkozó határozatai teljesítésére hozott kormányhatározatok megvalósítása nem volt elég eredményes, az erőket és esz­közöket nem sikerült a kulcsfontosságú feladatokra összpontosítani, nem helyez­tek megfelelő hangsúlyt a termelésben, a környezet alakításában és védelmében elért konkrét eredményekre. Az Állami Tervbizottságban, valamint az Állami Tudományos-Műszaki és Beru­házásfejlesztési Bizottságban dolgozó kommunisták sem teljesítették teljes mér­tékben feladataikat. Munkamódszereik és munkájuk eredményei lényegében nem változtak. Gyakoriak a formális, bürokrati­kus megközelítések, elsősorban az állami célprogramok kidolgozásában, teljesíté­sük egybehangolásában, az állami tudo­mányos-műszaki politika megvalósításá­ban, valamint a beruházások állami szak­véleményezésének minőségében. Ennek következtében nem sikerült olyan kap­csolatot kialakítani a tudományos-műsza­ki fejlesztési terv, valamint az állami terv többi része között, hogy a népgazdasági terv valóban a népgazdaság műszaki át­alakításának eszközévé váljon. A szükséges szerkezeti változások lassan valósultak meg. Súlyos fogyaté­kosságok fordultak elő a továbbiakban is a beruházási folyamatban - a népi ellen­őrzési bizottság felméréseinek tanúsága szerint csúsztak az építési határidők és az építkezések nem érték el a tervezett műszaki-gazdasági mutatókat. Nem telje­sítettük a feladatokat a rekonstrukcióban és korszerűsítésben. A vállalatokat nem ösztönözték a kutatási eredmények na­gyobb mértékű és gyorsabb kihasználá­sára, nem változott lényegesebben a ter­melést előkészítő szakaszokon dolgozó alkotó szakemberek helyzete, sem pedig az általuk elért eredmények, nem állt be a kívánt fordulat a termelés minőségében. Az emberi tényező, a konkrét szemé­lyek munkájában előforduló fogyatékos­ságokon kívül erős hatást gyakorolt itt az elavult irányítási rendszer, az elöregedett termelési szerkezet és az extenzív fej­lesztés irányzata. Ilyen összefüggések­ben rendkívül jelentős volt a CSKP KB 7. ülése, amely a régi adminisztratív uta- sításos mechanizmus visszautasításával választ adott arra, mi az egyik alapvető oka annak, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés nem teljesíti feladatát. Kitűzte a gazdasági mechanizmus átalakításá­nak konkrét alapelveit, ezeket lépésről lépésre meg is valósítjuk. Erről az útról nem szabad letérnünk. Ugyanakkor hely­telen lenne, ha úgy vélnénk, hogy az új gazdasági mechanizmus minden problé­mát megold. Átmeneti időszak áll előt­tünk, amely számos bonyolult kérdést vet majd fel, keresnünk kell az egységes rendszerjellegű és tárgyi megoldásokat. Nem szabad, hogy az előttünk álló ne­hézségek kedvünket szegjék, az előfor­duló fogyatékosságokat nem azonosít­hatjuk az átalakítással, látnunk kell a vég­ső célt és következetesen feléje kell ha­ladni. Napjainkban egy ország sem enged­heti meg magának, hogy ezeket a felada­tokat a tudomány és technika világszínvo­nalú eredményeinek kihasználása nélkül oldja meg. A tudományos-műszaki fej­lesztés ismereteinek gyorsabb érvényesí­tését azonban nem segíti elő az sem, hogy a KGST-országok együttműködésé­nek mechanizmusa, a programok elfoga­dása ellenére, nagymértékben kimerítette lehetőségeit. A fejlett tőkés országok szi­gorú diszkriminációs intézkedéseket hoz­tak velünk szemben, de nem sikerült kiküszöbölni azokat a törekvéseket sem, hogy a problémákat olyan esetekben is saját erőnkből oldjuk meg, amikor az indokolatlan és helytelen. A tudományos-műszaki fejlesztés ki­használása és a gépipar feladatainak tel­jesítése értékelésekor nemcsak a felülbí­rálásról van szó, hanem ezzel párhuza­mosan keresnünk kell a mai helyzetből kivezető utakat. Ez azt jelenti, hogy objek­tiven kell elemeznünk a helyzetet, kihasz­nálni mindazt, ami bevált, már az átalakí­tás mai szakaszában, a XVIII. pártkong­resszus előkészítésének időszakában le kell vonni a tanulságokat a fogyatékossá­gokból. A további haladás döntő feltételé­nek tartjuk azt, hogy a pártszervek és -szervezetek többsége nem elégszik meg a mai helyzettel, keresi annak módját, hogyan aktivizálhatnák a kommunistákat a központi bizottság határozatainak meg­valósítására. Minden tudósnak, kutató­nak, technikusnak, vezetőnek vagy mun­kásnak fel kell vetnie a kérdést, hogyan járul hozzá személyesen, mit tehet a ha­ladásért és e szerint kell cselekednie. Ezt bizonyára elősegítik azok a feladatok, amelyeket a párttagokkal és tagjelöltekkel folytatott beszélgetéseken határoztak meg. Fontos lesz, hogy a következő idő­szakban következetesen és igényesen ellenőrizzék teljesítésüket. Alapvető változások, mélyreható átalakítás A feladatok és a felelősség minde­nekelőtt a központi szervekre és -szerve­zetekre, a kutatási-fejlesztési alapra és az állami vállalatokra hárul. Ezért a központi bizottság megköveteli, hogy kommunista dolgozóik nagyobb bátorsággal és határo­zottsággal érvényesítsék a tudományos­műszaki haladást. Tudatosítaniuk kell, milyen követelményeket támaszt a szo­cialista társadalom fejlesztése, a tudomá- nyos-technikai forradalom mai szakasza, amely alapvető változásokat idéz elő nemcsak a termelésben, hanem a munka és az élet valamennyi területén is. Ez megköveteli, hogy a tudományt és a technikát hatékonyabban összekap­csoljuk a termeléssel, alapvetően meg­változtassuk a beruházáspolitika irányvo­nalát, mélyrehatóan átalakítsuk a nép­gazdaság struktúráját, rugalmas és haté­kony gazdasági mechanizmust alakítsunk ki a gazdasági szabályozók kihasználása alapján. Meg kell változtatni a termelés szervezését is, az irányításban alkalmaz­ni kell a számítástechnikát, amely teljesen új megközelítéseket tesz lehetővé. Ez természetesen megköveteli, hogy jelen­tős változások menjenek végbe az okta­tásban, a káderek felkészítésében, amint azt a párt központi bizottságának márciusi 13. ülése is megállapította. A tudomány és technika új ismereteinek nagyobb mér­tékű alkalmazása a termelésben, a prog­resszív technológiák megváltoztatják a munka tartalmát és jellegét, a társadal­mi és személyi szükségletek szerkezetét. Ezért, az egyre magasabb műveltségi szintet, a kulturális fejlődést, az élet anya­gi feltételeinek és az emberek szükségle­teinek megváltozását össze kell kapcsolni a politikai, társadalmi szervek és -szerve­zetek munkamódszereivel. Ez lehetővé teszi, hogy jobban kihasználjuk szocialis­ta rendszerünk előnyeit, fejlesszük az alkotókezdeményezést, jobban kamatoz­tassuk dolgozóink kulturális színvonalát, műveltségét, leleményességét és tapasz­talatait. Eddigi tapasztalataink szerint a tudo- mányos-műszaki haladás gyorsabb üte­mének, a legfejlettebb országokkal szem­beni lemaradásunk fokozatos megszün­tetésének alapvető feltétele, hogy ne ve­szítsünk több időt, az eddiginél határozot­tabban oldjuk meg gazdaságunk megé­rett szerkezeti problémáit. Abból indulunk ki, hogy ezek megoldása sok időt és jelentős eszközöket igényel. Az elsietett megoldások lényegesen nagyobb népgazdasági veszteségeket eredményezhetnének, mint a túlzottan nagy beruházással járó, nyersanyag-, anyag- és energiaigényes hagyományos termelés, amely ráadásul aránytalan öko­lógiai megterhelést is jelent. Ez megkí­vánja a nem perspektivikus termelés fo­kozatos leépítését, s hogy a feldolgozó- ipar azon progresszív ágazataira helyez­zünk hangsúlyt, amelyek lehetővé teszik a nyersanyagok jobb értékesítését, a ku­tatók, mérnökök, illetve a kétkezi dolgo­zók hatékonyabb munkáját. Azokra az ágazatokra kell összpontosítani az erőn­ket, amelyekben reális esélyünk van arra, hogy megközelítsük a világ élenjáró ter­melőit. E változások programjának kidol­gozása és megvalósításának elkezdése így halaszthatatlanná és a 9. ötéves terv, valamint a távlati tervek előkészítésének alapvető részévé válik. A kormány inten­zíven foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Mégpedig úgy, hogy a róluk folyó vita a párt XVIII. kongresszusa előkészületei­nek elválaszthatatlan részévé válhasson. Célkitűzéseinket a tudományos-mű­szaki forradalom eredményeinek kihasz­nálását és a termelés szerkezeti változá­sait illetően teljes mértékben a munkás- osztály és valamennyi dolgozó érdeké­hez igazítjuk. A párt nem akarja a nép rovására megoldani a gazdasági problé­mákat. Társadalmunk szocialista és az is marad, amely mindenki számára szava­tolja a munkához, az igazságos javadal­mazáshoz és a szociális igazságosság­hoz való jogot, a jövőt és a jó életet mindenkinek, aki kezdeményezőkész­séggel és felelősséggel végzi munkáját. Elvárjuk, hogy minden dolgozó, kollektíva és vállalat idejében ismerje fel helyét a szükséges változások folyamatában. Ezzel egyidőben a termelésben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fegyelemre és a rendre, a munka nagyfokú gazdaságos­ságára és a jó munkaszervezésre, ame­lyet a korszerű technika és technológia amúgy is megkövetelne. A munka minő­ségével és eredményeivel, valamint a munkaerőállomány ésszerű kihasználá­sával szemben támasztott igények növe­lését, illetve az egyenlősdi megszünteté­sét össze kell kapcsolni az emberek jogos szociális biztonságáról és fejlődéséről va­ló gondoskodással. Aktívabb tudományos és műszaki munkát Az anyagi és pénzforrások relatív hiá­nyának, a sok termelési kapacitás műsza­ki elöregedésének és mindezzel egyidő­ben a gazdálkodás új mechanizmusa for­málódásának feltételei között abból kell kiindulnunk, hogy a tervezett strukturális változások megvalósításának módja sok­féle lesz. Ezért nem valósíthatók meg csak költséges és különösen igényes munkaerő-átcsoportosítások árán, de fő­leg a meglevő potenciál hatékony, rugal­mas kihasználásával és korszerűsítésé­vel, s a szakágazat- és ágazatközi gaz­dálkodó szervezetek létesítésével, ame­lyek a munkások és a technikusok hagyo­mányaira, termelési ismereteire kötőd­nek. Ebben majd teljes mértékben a ta­pasztalt pártszervezetekre támaszkodha­tunk és e folyamatokba be lehet vonni az illetékes vállalatok szocialista önkor­mányzatát, társadalmi szervezeteit is. Jelenleg, amikor a termelőerők fejlő­dése objektiven a tudomány és a technika felhasználásának mértékétől függ, jelen­tősen növekszik a tudósok, technikusok és a munkások feladata, akik az értékek közvetlen alkotói, megvalósítói és érde­kükben áll az új ismeretek hasznosítása. Munkájukat a párt nagyra értékeli. Ezzel együtt hangsúlyozzuk, hogy az állami és vállalati tudományos-műszaki, politika egyik alapvető feladata az ő további akti­vizálásuk. Nem csupán szavakkal, hanem konkrét intézkedésekkel is. Ezért a kom­munistáktól, vezető dolgozóktól azt igé­nyeljük, hogy a kezdeményező, alkotó és bátor emberek számára megteremtsék a szükséges feltételeket és mind anyagi­lag, mind erkölcsileg jobban értékeljék munkájuk eredményét. Továbbá azt, hogy határozottabban éljenek a kiemelke­dő tudósok, tervezők, konstruktőrök, technológusok és munkások differenciált jutalmazására már módot adó valamennyi lehetőséggel. Tegyék számukra lehetővé a világgal való kapcsolatteremtést és sza­badítsák meg őket a rutinmunka kénysze­rétől. Fordítsanak külön figyelmet minden fiatalra, főleg a tehetségesekre. Végeze­tül igényeljenek ezektől a dolgozóktól nagyfokú társadalmi- és munkaelkötele­zettséget és megfelelő eredményeket. A pártszervezetekre is nagy felelősség hárul e téren, hogy politikai munkával segítsék a tudományos-műszaki értelmi­séget és tevékenységéhez megfelelő te­ret biztosítsanak. Valamennyi határozatunk és célkitű­zésünk csak a dolgozók ismereteinek és tenmakarásuknak legszélesebb körű hasznosításával valósítható meg. A tudo­mány és a technika fejlődésének meg­gyorsítása mellett mindebben kiteljesedik a munkásosztály gyakorlati feladata és újabb lehetőségek tárulnak fel a Forradal­mi Szakszervezeti Mozgalom, a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség és a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság számá­ra, a műszaki haladás és a jó minőségű munka elősegítéséhez. Különlegesen fontos feladat kihasználni a fiataloknak azt a természetes igyekezetét, hogy részt vegyenek mindenben, ami új és haladó. Be kell kapcsolni az ifjúságot a koncepci­ók kialakításába és azok megvalósításá­ba is, hiszen ők a letéteményesei gazda­ságunk jövőbeni alkotó potenciáljának. A központi szervek kommunistáitól el­várjuk, hogy az emberek szükségleteinek kielégítéséről való gondoskodással egyi­dejűleg alkotó képességük fejlesztéséhez is kialakítsák a szükséges szervezési és tárgyi feltételeket. Mindez elősegíti a tu­dományos-műszaki haladást, amelyet a továbbiakban nem értelmezhetünk

Next

/
Thumbnails
Contents