Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1989-05-16 / 113. szám, kedd
Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája MÁRIA HADU§OVSKÁ, az SZLKP KB póttagja, a Slovenka nemzeti vállalat Vranov nad Toprou-i üzemének munkásnője Hozzászólásomban a Slovenka nemzeti vállalat Vranov nad Topl’ou-i 04-es üzeme mellett működő textilipari szakmunkásképzőről, az ifjú szakmunkásnemzedék felkészítéséről és a Vranovi járás alapiskoláinak gondjairól szeretnék szólni. A textilipari szakmunkásképző tízéves fennállása alatt jó szakmunkások százait készítette fel az 1800 tagú textilüzem számára amelynek mindmáig ez az egyetlen munkaerőforrása. A szakmunkásképzőben jelentősen emelkedett a pedagógusok szakképzettségének színvonala,, akik képesek megfelelő igényességgel felkészíteni a fiatal varrónőket és a kötődé munkásnőit. A szakmunkásképző jó eredményeket ér el az oktatásban és a nevelésben. A nevelés és művelődés hatékonyságának növelésére irányuló törekvéseket csak a műszaki-anyagi ellátottság elégtelensége fékezi. Ez leginkább a szakmai gyakorlaton tűnik ki. A varrógépek elavultak, elhasználódottak, nem alkalmasak a tanulók színvonalas felkészítésére. Az üzem vezetőségének nincsenek meg az anyagi eszközei a gondok orvoslására, a vállalat pedig az üzem pillanatnyi gazdasági helyzetéből indul ki, amely - a jelentős műszaki átalakítás miatt - nem a legjobb. A szakmunkásképző évi végrehajtási tervét, amelyet a vállalat és az alapító előre jóváhagyott, menet közbeni gyakori korlátozásokkal teljesítik, a szakmunkásképző építését minduntalan halogatják, de ez nem válik az intézmény hasznára, mivelhogy már tíz éve bérelt épületekben működik, amelyeket alapiskolák kénytelenek nélkülözni. Komoly megjegyzéseik vannak a jutalmazással kapcsolatosan a szakoktató mestereknek, a nevelőknek és a többi dolgozónak. A bérrendszer hatékonyságának növelését célzó intézkedések ll-dik szakaszába való átmenettel gyakorlatilag nem oldódott meg semmi. A textilipari szakoktató mesterek fizetése havi ezer koronával alacsonyabb, mint a járás többi szaktanintézeti mestereié. A szakmunkásképzők anyagi-műszaki ellátottsága, de az ifjú szakmunkásnemzedék nevelésének feltételei általában nagyon eltérőek az egyes ágazatokban. Ezért elvárjuk, hogy a jövőben a szaktanintézetek pénzügyi ellátottságát módosítsák, mégpedig úgy, hogy a fiatal szakmunkások felkészítése ne szenvedjen kárt egy állami vállalat kedvezőtlen gazdálkodása miatt, amelytől a szaktanintézet helyzete függ. Járásunkban kedvezőtlen szerkezetű a középiskolai hálózat. Három szaktanintézet, két szakközép- iskola és egy gimnázium nem elegendő. Az alapiskolából kikerült tanulók több mint 60 százaléka a Vranovi járáson kívül tanul tovább. A járási szervek erejét meghaladja, hogy új középiskolák építéséről gondoskodjanak. Az elmúlt időszakban járásunk polgárai megelégedéssel szemlélhették az iskoláskor előtti oktatási intézmények és alapiskolák anyagi-műszaki ellátottságának javítását. Ma ez azonban már nem elegendő. A gyerekek számának növekedése miatt, főként a járási székhelyen, kevés a tanterem, sokat éppen a középiskolák foglalnak le. Járásunk üdvözölte azt a lehetőséget, hogy az alapiskolákat fa- és panel alapanyagú tantermekkel bővíthetik. Ezzel reagál a járás Ludovít Kilár miniszter elvtársnak az SZLKP KB 13. ülésén elhangzott vitafelszólalására. A járási székhelyen ilyen módon akarjuk megoldani legalább két alapiskola tanteremgondjait és a járásban két- három tornatermet is építünk majd ilyen módon. Keressük a megoldást, hogy a lehető legrövidebb időn belül kiküszöbölhessük a kétváltásos oktatást. Kádergondokkal küzdünk az alapiskolákban. A legnagyobb problémák az alapiskola első fokozatán vannak, ahol 41 szakképzett tanító hiányzik az 1-4 évfolyamban. A tanítóhiányt részben nyugdíjas pedagógusokkal kompenzáljuk, de szakképzetlen pedagógusokat is alkalmazunk. Elvárjuk, hogy a mostani káderhiány megoldása érdekében a nyugdíjas tanítók kivételt kapjanak az egész iskolaévre, ami ideiglenesen javítana az alapiskolák helyzetén. Hisszük, hogy a főiskolai felvételiknél tekintettel lesznek járásunk szükségleteire és igényeire, és ennek megfelelően növelik majd a Vranovi járást érintő irányszámokat. Nem kevés feladat vár tehát ránk az iskolák anyagi-műszaki ellátottsága, valamint a nevelés és művelődés minőségének javítása terén járásunkban. JOZEF MRAVÍK, az SZLKP KB tagja, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának titkára Helyes, hogy az oktatás terén eddig elért eredmények összegezésével egyidejűleg tovább keressük az oktató-nevelő munka színvonalasabbá és hatékonyabbá tételének módozatait. Minél józanab- bul értékeljük a sikereket, annál felelősségteljesebben kell foglalkoznunk a fennálló problémákkal. Minden gazdaságilag fejlett országban tapasztalható a művelődés és oktatás forradalmasításának igénye, amely megszüntetné a tudományos-műszaki fejlődés szükségletei és az oktatás hagyományos módszerei között feszülő ellentéteket, s amely hasonló lenne a termelésben és a tudományos kutatásban bekövetkezett alapvető változásokhoz. Hisz a társadalom további gyors fejlődése elképzelhetetlen ezen változások nélkül. A mi szocialista társadalmunk is utat tör a számítógépek, az elektronika, a robotok, az informatika, és a biotechnológia világába, s egyben abba a világba, amely maximális fejlődést kínál mindannak, ami az emberben a legemberibb - az észnek, a humánumnak, a szellemi közegben kibontakozó sajátos és sokoldalú egyéni megnyilvánulásoknak. „A történelem ritmusa - írta Mihail Gorbacsov, Az ifjúságnak az átalakításról című könyve szlovák fordításához készült előszavában - egyre inkább azonosul az ember egyéni életének ritmusával, s az egyénen múlik, hogy személyes élete összefonódjon az ország, az egész nép életével." Tevékeny hozzáállást tanúsítani, a történelem együttformáló- jává válni - ezt kellene hogy kötelességünknek tekintsük mindnyájan, de különösképpen a fiatalok. A kor kihívására adott ilyesfajta válasz ugyanis minden történelmi korban az ifjú nemzedék többségére volt jellemző. Aligha szükséges bizonygatni, hogy a nagyszabású tudományos felfedezések, a legtökéletesebb technológia sem hozza meg a kívánt eredményt, ha nem áll mögötte a magas kulturális és erkölcsi nívón álló, társadalmilag aktív és politikailag öntudatos ember. Oktatásügyünknek és egész szocialista társadalmunknak ügyelnie kell azoknak a mechanizmusoknak a helyes működésére, amelyek biztosítják a jövő nemzedékeknek a világnézeti, erkölcsi és szellemi értékek átadását. A minden szférában folyó átalakítás feltételei között még szükségszerűbbnek mutatkozik az az igény, hogy következetesebben érvényesüljön az egész társadalom hozzájárulása és részvétele valamennyi oktatási és művelődési folyamatban. Itt nemcsak az anyagi-műszaki ellátás biztosításáról van szó, hanem a család, az iskola, az állami és gazdasági szervek, a párt- és társadalmi szervezetek szoros együttműködéséről az ifjú nemzedék arculatának alakításában. Az iskola ember- és személyiségformáló erő. Ebből logikusan következik, hogy elsősorban nevelő intézmény. Sajnos erről az igazságról sokan megfeledkeznek. Döntő fontosságú a tanító, a diák, a család és a társadalom közötti bizalom. A nevelés jövőbeli kulcsproblémája úgy birkózni meg az átalakítás folyamán felmerülő ellentmondásokkal, hogy ez a bizalom, amely a nevelómunka nélkülözhetetlen alapfeltétele, töretlenül' megmaradjon. Az egyes társadalmi területek átalakítása nem valósítható meg az emberek gondolkodásának átalakítása nélkül. A pedagógiai elmélet és gyakorlat előtt számos szokatlan és bonyolult feladat merül fel. Ezért el kell kerülni, hogy a történelmi események, személyiségek jelenleg folyó átértékelése, az irányítási rendszer átalakítása és az összes többi változás a közöny, az érdektelenség, a csalódottság, a kiúttalanság érzetét keltse, főleg a fiatal nemzedékben. A nevelésnek el kell vetnie a szövegmemorizálás gyakorlatát, át kell térnie az igényes, nyílt és őszinte párbeszédre. Az így értelmezett nevelőmunka sikerétől függ az oktatás hatékonysága és nem utolsósorban az ifjú nemzedéknek a szocializmus értékeihez való helyes viszonyulása. A jelenlegi időszakban nem elhanyagolható az a törekvés sem, amely az egész szocialista közösségben egy egységes nevelési modell kialakítását tűzte ki céljául, mint az egységes szocialista ideológiai, gazdasági és kulturális alapokon álló országok és népek közeledésének eszközét. Ezért kell pozitívan értékelni elsősorban hazai oktatásügyünk és a szovjet oktatásügy együttműködését. Például a szlovákiai oktatásügy baráti és hivatalos kapcsolatainak keretében évente 4100 tanító és diák utazik a Szovjetunióba, közülük több mint 800 hosszabb tanulmányokat folytat vagy ott végzi a főiskolát. A nevelés internacionalista jellegének fokozása, a szakmai és nyelvi felkészítés színvonalának javítása- érdekében az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma többszörösére kívánja emelni a Szovjetunióba kiküldött diákok számát, különösen azokban a szakmákban, amelyek világviszonylatban kiemelkedő színvonalúak. Ezek a részleges vagy beiktatott tanulmányok egy vagy két szemeszteresek lesznek. Nem központi irányítással, hanem a szlovákiai és a szovjet főiskolák közti közvetlen kapcsolatok révén valósulnak meg. Hasonló lehetőségekét kellene teremteni a kiválasztott - főleg az orosz nyelvi tagozatos - középiskolák számára is. A hazai és a szovjet társadalomban jelenleg folyó átalakításnak köszönhetően lényegesen megnőtt a tudományos együttműködés szerepe. Főleg a külföldi kapcsolatokat érintő jogkörüknek a központról a főiskolákra való decentralizálása teremtett alapvetően új lehetőségeket itthon és a Szovjetunióban egyaránt. Ennek hatása megmutatkozik az együttműködés fokozódásában és az új, nem hagyományos formák keresésében is. így például számítógépes hálózati közös laboratórium létesült a Bratislavai Műszaki Főiskola és a Moszkvai Polgári Légiforgalmi Főiskola között, közös laboratóriumot hozott létre és egyezményt írt alá a biotechnológia elméleti alapjaival foglalkozó szakemberek és pedagógusok cseréjéről a bratislavai Komensky Egyetem és a Moszkvai Állami Egyetem. Az idén létesít közös gyógynövénykutatási laboratóriumot a kassai (Kosice) Palánk Egyetem és az ungvári egyetem. Az SZSZK és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság egyetemei a radioaktív környezet- szennyezéssel kapcsolatban közös tervet dolgoznak ki a közeljövőben az UNESCO számára. Az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma a 9. ötéves tervidőszakban célprogramot dolgoz ki A szocialista személyiség és a fiatal nemzedék tudatának formálása címmel, amelynek egyik fejezete a társadalmi szervezetek működésének hatékonyságával, s ezen belül a Csehszlovák -Szovjet Baráti Szövetséggel foglalkozik. A felnőttoktatás egész rendszerének reagálnia kell a változó társadalmi valóságra. Ez pedig nem más, mint a tudomány és technika csaknem valamennyi területének dinamikus fejlődése, a politikai, gazdasági és társadalomtudományi ismeretek folyamatos bővülése. Megtalálni az optimális arányt, azt a mennyiséget, amelyet be lehet és kell venni a tankönyvekbe, az egyoldalú memorizálást a logikus gondolkodást fejlesztő, aktivitásra ösztönző módszerekkel helyettesíteni - ez nagyon nehéz feladatot jelent nemcsak nálunk, hanem külföldön is. Ezért az oktatás és nevelés tartalmi átalakítását úgy kell tekintenünk, mint egy elkerülhetetlen, alkotó jellegű folyamatot, amely nélkülözhetetlen alapját képezi az egész életre szóló folyamatos művelődés rendszere megteremtésének. BEATA KOCEJOVÁ, az SZLKP KB póttagja, a Közlekedési Számítástechnikai Központ igazgatóhelyettese Az elmúlt héten megragadta figyelmemet egy rádióhír, hogy Somorján (Samorín) megszüntetik a nyelvi tagozatot, mert ide jelentkeznek a legjobb tanulók és ezután a matematikai osztályba csak a gyengébbek maradnak. Nem tudok egyetérteni az ottani iskola igazgatójával, hiszen már maga az a tény, hogy a szülők nagy részének fontos, hogy gyermekük az oroszon kívül valamilyen más világnyelvet is beszéljen, azt mutatja, hogy idősebb és fiatalabb felnőttjeink nagy része már tudatosította, milyen fontos a jelenlegi időszakban egymás kölcsönös megértése, hogy minél többet meg kell tudni arról, amit különböző tudományos területeken a világban létrehoztak. Egy egyszerű látogatásnál, tanulmányi útnál az idegen nyelv ismerete nagyon jelentős szerepet játszik. Az üléshez kiadott statisztikai anyag bizonyítja, hogy nagyon rossz a helyzet, amely az idegennyelv-oktatásban tapasztalható. Jogosan kritizálták az SZLKP KB dolgozóival megtartott találkozókon az idegen nyelvek tanítását, főleg az ezzel kapcsolatos kapacitáshiányt és az ebből következő kivételezettséget, hogy a gyerekek nagy részének nincs lehetősége idegen nyelvet tanulni. Erre a helyzetre, elsősorban Bratislavában, figyelmeztetett vitafelszólalásában Ján Solovic, az SZLKP KB múlt évi, októberi ülésén. Ezekkel az észrevételekkel kapcsolatban az oktatási minisztériumtól alapvető állásfoglalást vártam. Az eredmény azonban nem volt konkrét, időben sem reális. A nyelvoktatás kiszélesítését távlatilag fogják megoldani és kísérletileg kipróbálni bővített óraszámban, de nem kötelező tantárgyként, miközben jól tudjuk, hogy milyen a viszonyulás a nem kötelező tantárgyakhoz. A nemzeti bizottság ígérte, hogy megoldja a bratislavai nyelviskola problémáit. Az eddigi helyzet a nyelviskolába való beiratkozásnál ebben az évben is megismétlődött: vasárnap reggeltől egész éjszakán keresztül várakoztak a beiratkozni szándékozók az iskola előtt, hogy biztosak lehessenek abban, sikerül a beiratkozás. A világban mutatkozó fejlődés - és ezt minden területen érzékeljük - afelé mutat, hogy a nyelvérzék nélküli emberek hátrányba kerülnek és veszítenek szakértelmükből. Nélkülözheti-e ma egy fiatal ember az idegen nyelvet? Legyen az akár matematikus, fizikus, orvos, konstruktőr vagy pincér, eladó, egy szálloda alkalmazottja, esetleg kalauz a gyorsvonaton, tehát szinte bárhol, bármilyen szakmában dolgozhat, elkerülhetetlen az idegen nyelv ismerete. Ahogy minden tudományos területen bővül a nemzetközi együttműködés, közvetlen kapcsolatokat kötnek a termelési szférában, de még a turisztikában is, napról napra egyre inkább szükséges lesz, hogy minden iskolatípusunkból olyan végzősök kerüljenek ki, akik a szaktudás mellett nyelvileg is jól felkészültek az életre, hiszen ez sem kevésbé fontos, mint a szaktudás. A kis nemzeteknek meg kell tanulniuk a nagy nemzetek nyelvét. Ez egyáltalán nem megalázó és nem elnemzetietlenítő. Ez napjaink szükséglete. Egyértelműen amellett vagyok, hogy már az alapiskolákban kötelező tantárgyként bevezessék az idegen nyelvek, főleg az angol nyelv oktatását, azért mert ez képezi a számítógépek nyelvének alapját és szorosan összefügg az iskolák elektronizálási programjával. A nyelvoktatásra a tanulmányok egész ideje alatt és minden iskolatípusban nagy hangsúlyt kell fektetni, hogy a végzősök legalább olyan tudással kerüljenek ki, amellyel külföldön „már nem adják el őket“, hogy megértessék magukat és nagyobb problémák nélkül tanulmányozhassák a szakirodalmat, és egyáltalán a külföldi irodalmat. Ezek az igények vonatkoznak természetesen minden olyan iskolatípusra is, ahol a vasúttal kapcsolatos szakmákat oktatják. A főiskolák közül az egyetlen ilyen Csehszlovákiában a zilinai Közlekedési és Távközlési Főiskola. A mi intézetünk jó tapasztalatokat szerzett az iskolával való együttműködés során, az iskolát elvégzők továbbképzésében főleg a kibernetika területén és a vasúti közlekedés közgazdasági szakterületén. Mindez az együttműködésről szóló kölcsönös megegyezés alapján történik, amelynek tervét minden évben pontosítjuk. Az elméletnek és a gyakorlatnak főleg a vasúti teherszállításban a számítástechnika bevezetése, területén jónak mutatkozott az a módszer, hogy intézetünk mindkét említett tanszéknek olyan terminálokat adott, amelyek a mi bratislavai számítástechnikai rendszerünkre vannak rákötve. A kidolgozott tervek eredményeit a diákok azonnal a gyakorlatban ellenőrizhetik. Ezenkívül az együttműködés más formáit is megvalósítjuk: a tananyagba besolrolták gyakorlati szakemberek előadásait, tanulmányi kirándulásokat valósítunk meg szakelőadással és vitával egybekötve, szakdolgozat-témákat adunk és irányítjuk ezeknek kidolgozását. Azt hiszem, hogy ha ez az iskola az intézetünkkel egy városban működne, akkor ez a kapcsolat szorosabb is lehetne. A közlekedési szakiskolákat végzettekkel szembeni új igények szükségessé teszik, hogy elgondolkodjunk az oktatás formáin, teret adjunk a közlekedésirányítás oktatásának. Ez alatt nemcsak azt értem, hogy megtanítsuk megoldani az egyes szituációkat, amelyek tulajdonképpen a vasúti előírásokkal egyértelműen adottak, hanem meg kell tanítanunk megoldani és irányítani a közlekedésben előforduló konfliktusos helyzeteket a távlati előrejelzések kidolgozását, és elsősorban arra vezetni tanulóinkat, hogy a vasúti közlekedés nagyon fontos szolgáltatás mind a népgazdaság, mind a lakosság számára, és ennek a közlekedés tulajdonképpeni biztosításán kívül komplex és szakmailag helyes információkat is nyújtania kell. A vasutas és állampolgár viszonya a személyszállításban vagy a vasutas és szállító kapcsolata a teherszállításban egyértelműen a szolgáltatásnyújtás alapjára kell hogy épüljön és ennek a szolgáltatásnak a minősége döntően megváltoztathatja a közvélemény véleményét a vasutakról. Még egy problémánál szeretnék megállni. Ez pedig a bratislavai alapiskolák elnőiesedése. A város alapiskoláiba 59 ezer gyerek jár, s ezekben a tanítók 92 százaléka nő (a szlovákiai átlag 81 százalék), amely az iskolaköteles gyermekek formálásában bizonyos egyoldalúságot okoz, a másik oldalon pedig oka a nagyszámú helyettesítésnek is. Az alapiskolák egyik legkomolyabb problémája, amelyet nagyon gyorsan meg kell oldanunk, a szakképzett férfi tanítók hiánya, főleg Ligetfaluban (Petr- zalka). Az egész városban mintegy 700 pedagógus hiányzik, ebben a városrészben 290. Ugyanilyen örömtelen helyzetben van a szociális, főleg a lakáskérdés megoldása, ebben a városrészben a kezdő tanítók esetében. Közülük 250 nem rendelkezik lakással. Erre a helyzetre 1988-ban a városi konferencia is felhívta a figyelmet. A problémát azonban eddig nem oldották meg. A nők számának magas aránya, a tanítókról való gondoskodás elégtelensége Szlovákia fővárosában az iskolarendszerben az alapiskolát a leggyengébb ponttá teszi. Az SZLKP KB városi bizottságának elnöksége a jelenlegi helyzetet politikai problémának tartja, amely gyors megoldást kíván jelenleg és távlatilag is. Szükség van arra, hogy a fiúkat megnyerjük az alapiskolai tanítói hivatás számára, előnyben részesítsük őket a felvételinél, meg kell oldani az alapiskolai oktatók bérének problémáit és egyéb szociális gondjait, beszámítva a soron kívüli lakáskiutalást is. A problémát halogatás nélkül és komplex módra kell megoldani, meg kell találni a tanítók motiválásának és stabilizálásának formáit, vissza kell adni a tanítói hivatás tisztességét, elsősorban az alapiskolákon. JURAJ JANO&OVSKY, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke A SZISZ nemrégiben megtartott járási konferenciáin, valamint az egyik ilyen kerületi fórumon felmerült a nevelés és az önművelés kérdése, ugyanúgy szövetségünk belső átalakításának kérdése is. Széles körű támogatást kapott az a törekvés, hogy nagyobb teret adjunk az alapszervezeteknek. Nagy figyelmet keltettek a Programunk - az átalakítás és demokratizálás című, illetve az ifjúságpolitikai törvény alapelveiről szóló dokumentumban közzétett javaslatok. Spontán vita alakult ki a gazdasági mechanizmus átalakításáról is. Hangsúlyozni kell, hogy magának az átalakításnak a folyamatai sem maradtak bírálat nélkül. A munkakollektívák tanácsaiban alacsony szintű a SZISZ-képviselet, ez arról tanúskodik, hogy akcióképességünk és tekintélyünk nem megfelelő, de arról is, hogy nem bíznak eléggé a fiatalok erejében és képességeiben. Figyelmeztető jel, hogy nem egy munkahelyen, iskolában, városban vagy faluban csupán a megelőzésre szűkül le a fiatalok iránti viszony: „nehogy bajt csináljanak a fiatalok“. Vajon tudunk-e mindenütt felelni arra a kérdésre, tulajdonképpen kinek van szüksége aktív ifjúságra. Éppen ezért becsüljük nagyra annak hangsúlyozását, amint az az SZLKP KB utóbbi üléseinek határozataiban is megfogalmazódott, hogy nem beszélni kell az ifjúsághoz, hanem beszélgetni vele. A Ladislav Adamec, Ignác Janák és Iván Knotek elvtársakkal nemrégiben rendezett találkozók példák az ifjúsággal folytatott hasznos párbeszédre. A fiataloknak minden szinten szükségük van efféle találkozókra, vitázni akarnak, objektív álláspontokat keresnek a múltról és jelenről, éppen azért, hogy ők a jövőben már ne ismételjék meg a hibákat, hogy (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ szí 4 1989. V. 1
