Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-16 / 113. szám, kedd

Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája

ÚJ SZÚ

5

989. V. 16.

(Folytatás a 4. oldalról)

tevékenyebben vegyenek részt a gazdasági és társadalmi gondok leküzdésében. A csehszlovák és a szlovák kormánnyal folytatott tanácskozások eredményei is a SZISZ azon feladatainak és helyének megértéséről tanúskodnak, melyeket a szövetség tölt be a gyermekek, diákok, ifjúmunkások és a fiatal családok‘problémáinak megoldásában.

V\z ifjúság a saját szemével akarja látni a világot, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Mint minden új nemzedék, a maiak is elégedetlenebbek és kritikusabbak az eredmények, de a jelenségek és a történelmi események megítélésében is, mint a felnőttek. Vajon milyen mértékben vesznek részt a fiatalok a SZISZ munkájában, céljaink és szándékaink megvalósításában? A többség, természetesen, részt vesz, hiszen a jövőjükről van szó. De az ifjúság nem minden esetben van felkészülve az életre, arra, hogy ami új, ami haladó, az nem valósítható meg könnyen és konfliktusok nélkül. Következménye ez a nevelésnek, a család hatásának, valamint annak, hogy gyakran leegyszerűsítik a szocializmus fejlődéséről alkotott elképzeléseket. Vannak jó képességű, harcos szellemű fiataljaink, eredményesen működő, aktív SZISZ- szervezeteink. Az ifjúság egy része azonban azt vallja, hogy: ,,Nem nyerni, de veszíteni sem“. Ez nyugtalanít bennünket. Ez érezhető a szövetség tevékenységében is, a tagság egy része eléggé személytelennek mutatja magát.

A fiatalok hatvan százaléka nem tagja a SZISZ- nek, jóllehet nem mindegyik él közülük a mi hatásunk nélkül, sokan tevékenykednek más társadalmi szervezetekben. Mégsem hunyhatunk szemet a jelenség fölött. Törekednünk kell arra, hogy megismerjük a fiatalok nézeteit, párbeszédet folytassunk velük, megnyerjük őket céljainknak és szándékainknak. Ezért a mi programunknak is nyitottnak kell lennie, állandóan fejleszteni kell mint olyan alapot, amelyre épülhet az ifjúság egyesítésének befejezetlen folyamata.

Mai és holnapi tevékenységünket a Pionírszervezetben, valamint az ifjúsági szövetségben nem tudjuk elképzelni az iskola és a pedagógusok nélkül, azok között az új feltételek között, melyeket az átalakítás hoz magával. Köszönetét szeretnék mondani az oktatásügy dolgozóinak a nem könnyű és felelősségteljes munkájukért, az együttműködésért is, és szeretném megígérni, hogy a SZISZ segít mindenütt ott, ahol a szocialista iskolának erre szüksége lesz. Mindenekelőtt abban, hogy a pedagógus és az iskola nyerje vissza társadalmi rangját. Nagyra értékeljük a csehszlovák nevelési-oktatási rendszerről készült analízist. Ha a művelődés valóban „stratégiai beruházás“ a népgazdaság számára, akkor a nevelés kulcskérdés a társadalom jövője szempontjából. Tudjuk, milyen nehéz megbirkózni a helytelen, leegyszerűsítésekkel, ezért síkraszál- lunk a pedagógusok, a nevelők, a pionírvezetők, az ifjúsági szövetség tisztségviselői iránti bizalomért. Azért a bizalomért, amely helyett még mindig kimutatásokat követelnek meg. Nem művelünk és nem nevelünk így, hanem óraszámokat mutatunk ki, például idegen nyelvekből, történelemből, polgári nevelésből, vagy a nevelő jellegű rendezvények számát soroljuk föl a jól nevelt és művelt gyerekek, diákok számbavétele helyett.

Az eredményekkel alátámasztott bizalom lehet a nyilvános ellenőrzés tárgya. És a nyilvános ellenőrzés, az közéleti elkötelezettséget is jelent. Itt elkerülhetetlenül jelentkezik az a követelmény, hogy tovább demokratizáljuk az iskola irányítási és döntési rendszerét. Helyénvaló a nyilvánosság részvételének kérdése is, a gyakorlati szakemberek, szülők, tanulók, diákok részvétele a tanulás, az iskola vagy a kollégium irányításában.

Számos főiskolán, középiskolában és szakmunkásképzőben küzdenek szövetségünk szervezetei az önállóságért. Az aktivizálódásra elég tér nyílik a kollégiumok ifjúsági önigazgatási alapelveinek érvényesítése során is. Úgyszintén elgondolkozunk a diákok nézeteiről, miszerint a SZISZ tevékenységét elkerülhetetlenül szükséges megszabadítani a kötelező pedagógiai felügyelettől, az időhatároktól vagy az úgynevezett engedélyezett tevékenységi formáktól. Ezek, úgymond, szerkezeti feltételek, amelyek csak a kölcsönös tisztelet és bizalom légkörében tudnak érvényesülni. Az ifjúsági szövetség számára sem lesz ez könnyű, hiszen ez nagyobb személyi felelősséget követel meg a szövetség tisztségviselőitől. De nemcsak ezekről a problémákról akarunk beszélni, teljes mértékben részt akarunk venni az alap-, közép- és főiskolákról szóló törvény novellizálásának széles körű vitájában, ugyanígy a különböző irányelvek, előírások, alapelvek előkészítésében.

Nemrégiben idéztük fel a Pionírszervezet tevékenységének negyven esztendejét, ennek során ' szóltunk az egyik gondról is - az önkéntes pionírvezetők hiányáról. Nem tudjuk őket megfizetni, és olykor hiányzik a jó szó is. Nem ritkán nehezítjük munkájukat öncélú előírásokkal és kimutatások megkövetelésével is. Paradox helyzet áll így elő: nem szervezett csoport könnyebben szervezhet kirándulást, tábort vagy vásárolhat videót, mint a miénk. Amit nem lehet a SZISZ-nek, a SZISZ Pionírszervezetének, azt lehet másoknak. Ez azt jelenti számunkra, hogy következetesebben kell érvényesítenünk szervezetünk előnyeit, az általa nyújtható garanciákat az államigazgatás szerveivel kialakított kapcsolatokban. A feladatok megoldásának alapja azonban: az ifjúsággal végzett önkéntes szervezeti munka tekintélyének lényeges növelése.

Mindenkor, amikor gyorsul a fejlődés tempója és forradalmi változások mennek végbe a társadalomban, kétségtelen annak a tevékenységnek a jelentősége, melyet a kommunista párt végez az ifjúság körében. Az eszmei és osztályszempontból megosztott világban viharos politikai harcok tárgyává válik az ifjúságra gyakorolt hatás. A társadalom komplex átalakításakor, melyet a kommunista párt szervez, szükséges, hogy az ifjúsági szövetség növelje politikai hatását, kihasználva azt az ifjúság és a szocialista társadalom fejlődése új és eddigi megoldatlan problémáinak megoldására. Ezzel párhuzamosan, a mindennapi munkában, szervezni kell az'ifjúsági szövetség szükséges átalakítását, mérlegre kell tenni minden gyakorlati lépést, helyes-e az, vagy sem. Ez többek között megköveteli főként a fiatal kommunisták tevékenységének javítását.

A jelen és a közeljövő szempontjából döntő fontosságú ezzel összefüggésben a CSKP tagjelöltjeinek kiválasztása. Jó dolog, hogy a pártban az úgynevezett mutatók helyett az alapszervezetek jogköre bővítésének szükségességéről beszélnek a tagfelvétellel kapcsolatban. Ez is alkalom lehet arra, hogy fiatal emberek politikai érésük és spontán érdeklődésük alakulásának időszakában lépjenek a CSKP-ba, azokkal szemben, akiket pragmatikus szempontok vezérelnek a belépéskor, akik előnyöket várnak a párttagságtól és ezzel lejáratják a párt tekintélyét közvetlen környezetükben.

Tudatosítjuk, hogy az átalakítás során, ma és holnap, nem a szép szavak játszanak szerepet - ünnepi szólamok, forró kívánságok. Hanem összetett folyamatról van szó. Meg kell változtatni és szüntetni mindazt, ami árt a szocializmusnak, ami rontja hitelét, elvonja erejét - csökkenti az emberek képességét. Az átalakítás, mint minden új, fájdalmak és küzdelmek közepette megy végbe, következetlenségekkel és hibákkal is jár. Ezeket nem szabad igazolni, hanem kiküszöbölni kell őket. Vonatkozik ez a mi szövetségünk munkájára is.

JAN BUDA, az SZLKP KB póttagja, a kassai (Kosice) Szlovák Műszaki Főiskola gépészeti karának dékánja

Tisztelt elvtársak, a mérnök- és tudósképzes néhány viszonylatára mutatnék rá a következőkben a CSKP KB 13. ülésének gazdag szellemi anyagához kapcsolódva. A mérnökök nevelésében és tudásuk gyarapításában kívánatos az egyensúly megtartása, az egyik oldalon az erkölcsi és akarati tulajdonságok, - ezek a mérnöki elkötelezettségben és kitartásban nyilvánulnak meg - és a másik oldalon az ismeretek között, amelyekből konkrét szituáció szerint lehet kevés vagy esetleg sok is. E két dolog nagyban függ attól, amit emberi tényezőnek nevezünk, s e két tényező megnyilvánulásai konkrét helyzetekben is tapasztalhatók, főleg az innovációs folyamatokban.

A nagy művek prognosztizálása, modellezése és megtervezése a nehéz tudományos programok megoldása ismereteket, tudást, tapasztalatokat igényel. A mérnökök és a tudósok száma, tudásszintje visszatükrözi a társadalom tudásalapját. A tudósok és mérnökök fölöslege vagy hiánya mind ez idáig nincs feltérképezve. Megállapítható, hogy a tervezésből hiányzik az ehhez szükséges módszer is. Véletlen szondázás esetén a mérnökök száma kielégítőnek mutatkozik. Úgy tűnik viszont, hogy az iparban kevés a tudományos fokozattal bíró dolgozó, a Nehézgépipari Művekben például 600 dolgozóra esik egy, aki a tudományok kandidátusa. A tudáshiány, az új programok projektek és innovációk során csak a termelés előkészítésének utolsó fázisában kompenzálódik mégpedig licencvásárlás útján.

A tudományos-technikai haladásban való lemaradásunk és az iparnak a tudományos nevelés iránti gyenge érdeklődése okainak feltérképezése során a következő ismereteket kell megfogalmaznunk:

1. A nagy projekteket irányító a mérnökök és tudományok kandidátusai szakmai orientációjában leginkább a szintézisre való hajlamot hiányolják. A tudományos oktatás azonban elsősorban az analitikus kultúrát műveli, mégpedig a részletességre való hajlam jegyeivel. A tudományos kutatás felap- rózódása az elvi hozzáállást is behatárolja, és csak a szükkörű problémák mély megismeréséhez vezet. Az iparban meginduló innováció ennek az irányzatnak a megváltoztatását igényli, mivel a technika, a szociális szféra, a gazdaság, az etika és más területek nem egymástól függetlenül fejlődnek, hanem kölcsönhatásaik mindinkább elmélyülnek. A mi karunkon olyan nevelési módszert próbálunk találni, amely az információs modellre épülő sokirányú szintézist ösztönzi. Itt főleg az „alulról fölfelé" módszere kap hangsúlyt, a „felülről lefelé“ helyett.

Megállapíthatjuk, hogy a számítástechnika és az informatikai eszközök alkalmazásának oktatása megfeledkezik e technikának a mérnöki munkára (vagy egyéb professzióra) való integrálásáról. Tapasztalt tervezők, konstruktőrök vagy technológusok emlegetik gyakran, hogy ók személyesen a számítógépes támogatórendszerben érdekeltek. Olyan tudományos és mérnöki felkészítést igényelnek, ahol a nevelés nem azon alapulna, hogy miként viszi át a rendszer az információt, hanem azon, hogy milyen információt visz át, hogyan dolgozza fel számítógépen és felkészültek-e erre a módszerre egyáltalán. Ezért kidolgozzuk a számítástechnika érvényesítésének elosztását, pontosabban a számítógépes támogatást az egyes szakterületek rendszertani jellemzői alapján (nálunk a karok szerint).

2. Némelyik rendszerelméleti szakember vagy tudományos kutató az ipar területéről a vizsgált

problémakör mélyebb felülvizsgálatát szeretné, mégpedig a távlatok, a valószínűség és a verseny- képesség szempontjait figyelembe véve. A fiatalabb mérnökök kritizálják az automatizálás és a robotika minőségét, és ezeknek súlyát a fejlődést irányító elképzelésekben. Megemlítődik ilyenkor a szakkáderek előkészítésének színvonala is, s mellette a műszerellátottság, és a kutatási irányok helyes és bátor megválasztása. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy még nem létesült híd a tudomány és a gyakorlat között. Érdekellentét mutatkozik az akadémiai és főiskolai tudományos kutatás és a termelés fejlődésének meggyorsítása között. Az elsőben a jövőt tartják szem előtt, a második már ma vagy holnap akarja a hasznot.

Ennek az ellentmondásnak a leküzdéséhez hasznos lehet mélyebben vizsgálni az ismeretek megfogalmazóinak és felhasználóinak együttműködését. A tudományos-kutatási módszer integrálása az ismeretek létrehozásában és felhasználásában nehéz feladatnak látszik, ha a felhasználók és alkalmazók tarka összetételét vizsgáljuk. Az oktatási rendszerek és a gyakorlat összehasonlítása során az integrációs törekvések olyan nehézségekbe ütköznek, amelyekről még a közvetlenül érdekeltek is keveset vitatkoztak, és leküzdésükre nincsenek egységes elméleti szabályok.

Fokozatosan rájövünk arra, hogy eddig formálisan sincs meghatározva az a mag, amelyre a mérnöki tanulmányok rendszere épülhetne, pedig erre szükség van. összpontosíthatjuk például figyelmünket a leíró ismeretek helyzetére. A gyakorlati képzés oktatására tartják alkalmasnak, mivel leíró tantárgyak gyorsan magukba szívhatják a kutatások eredményeit, de nem nagyon tartósak. Nemcsak az alkalmazók emlékezőtehetsége miatt, hanem az információk elöregedése miatt is. Meg kell ismerni a leíró ismereteket, amelyek nem alakítják az alapvető tudást, nem adhatnak teljes érettséget.

Kassán a mi gépészeti karunkon viszonylag jó tudásalap alakult ki és jó az ezt támogató anyagitárgyi feltételek összessége is a mérnöki tanulmányok fejlesztéséhez. Tervezetünk a tanulmányok tökéletesítésére figyelembeveszi az eddigi csehszlovák modell pozitívumait is, és ebbe integráljuk a konstrukciós, a technológiai, a gép- és termelés- irányítási mérnöki munka számítógépes támogatásának modern igényeit ugyanúgy, mint az oktatás tartalmi megújítását is a jövő üzemeinek technikai szintjéhez mérhető felkészítésben.

Terveink alapvető elgondolása a mérnöki tanulmányok átalakítása során az, hogy figyelembe vesszük az ilyen szakember profilját, tudásával szembeni elvárásokat, amelyek különbözhetnek a gazdaságos termelés gyártmányainak megtervezése, a termelési rendszerek tervezése, a rendszer karbantartója és a rendszer felépítésének tervezője esetében. Sajnos, nincs kellő ismeret azzal kapcsolatban, mennyire használják ki a mérnököket szakmájukban, és hogy az új irányzatok milyen tudományos orientációt kívánnak. A főiskolai mérnökképzést nyitott rendszernek tartjuk, s mint ilyent, állandóan gazdagítani és korrigálni kell.

Végül kifejezem a mérnöki tanulmányok átalakításával kapcsolatos elméleti és gyakorlati munka pártszellemű irányítására vonatkozó nézetemet. Ennek meg kellene engednie a problémák komplex feltérképezését, a nyílt párbeszédet és a kísérleteket is. A tudományos-műszaki haladás időszakában nehéz megmondani, hogy mire van erőnk, és mire nincs. Az így megformált korlátozások a jövőben negatívan hatnak majd. Ki kell számítani, mennyit adunk az oktatásra, és meg kell határozni, hogy azt kinek adjuk. Igazságos és perspektivikus lenne azokat támogatni, akik aktuálisnak és hatékonynak mutatkoznak eredményeik alapján, s ezeket nemcsak a munkában, hanem az ebből származó haszon elosztásában is figyelembe kell venni. '

JOZEF HREBÍK vezérezredes, az SZLKP KB tagja, a Keleti Katonai Körzet parancsnoka

A CSKP XVII. kongresszusa határozataiból adódó feladatok és a katonapolitikai dokumentumok megvalósítása folytatódott a katonai középiskolákban, s hozzájárult a Csehszlovák Néphadseregben a CSKP vezetői szerepének elmélyítéséhez és az életre, valamint a tevékenység minden területére gyakorolt befolyásolásának erősítéséhez. Megszilárdult a parancsnokságok a politikai szervek és pártszervezetek egységes erőfeszítése, a kommunista nevelésben és az oktató-nevelő folyamatában.

A CSKP XVII. kongresszusának és a hadsereg pártaktíva értekezletének határozatát lebontották a katonai középiskolák konkrét feltételeikre. Végrehajtották a szükséges változtatásokat az egész oktatási-nevelési folyamatban a tanulók és a hallgatók kommunista nevelésének tervében. Az elemzés megmutatta, hogy intenzívebbé vált a nevelőmunka a katonai középiskolákban, amely elsősorban a tanulók és hallgatók tudományos világnézetének formálására, szocialista hazafiságra és internacionalista nevelésükre, a tanuláshoz és a katonai hivatáshoz való öntudatos viszonyra és azon képességeik elmélyítésére irányult, mely lehetővé teszi számukra, hogy a Csehszlovák Néphadseregben a meghatározott tisztségeket betöltsék.

A fegyelem erősítésére tett intézkedésekkel sikerült az életet szervezettebbé tenni, javítani a katonai fellépést és fegyelmet a tanulók és hallgatók túlnyomó többségének viselkedését. Némely egyének még így is követnek el fegyelmi kihágásokat. Ennek oka abban van, hogy az irányító-szervező munka nem irányul következetesen az alapvető rendtartás teljesítésére. Kedvezőtlenül befolyásoljam helyzetet az a tény, hogy sok fölvett jelentkező belépése után nem tud megfelelő viszonyt kialakítani a katonai hivatáshoz és nem hajlandó alávetni magát a katonai fegyelem követelményeinek. A jelentkezők jelentős részénél kifejlett neurózist és más negatív tulajdonságokat tapasztalhatunk. E téren a következő években a jelentkezők megválogatásánál szigorúbbaknak kell lennünk.

A katonai középiskolákba jelentkezők ismeretei, erkölcsi és akarati tulajdonságai nagyon alacsony színvonalon vannak, összehasonlítva a hasonló jellegű civil iskolák jelentkezőiével. Ezt alátámasztják a felvételi megbeszélések eredményei is. Példá-. ul ebben az évben az alapiskolák 8. osztályos tanulói a felvételin matematikából 2,96, anyanyelvből 3,T2-es átlagot értek el. Jelenleg az említett okokhoz járulnak még osztályszempontot tagadó pacifista hatások a hallgatók egy részére, melyeket a szocialistaellenes erők és a politikai ellenzék terjeszt.

Az egésznapos kollégiumi oktatási rendszer, az oktatók és parancsnokok egyéni munkája biztosítja, hogy fokozatosan behozzák hátrányukat, és a négy év alatt olyan minőségű ismeretekre tegyenek szert, hogy felvehessék a versenyt a civil középiskolák tanulóival. Ismereteik lehetővé teszik számukra a katonai főiskolákon való továbbtanulást, ezeken a katonai gimnáziumok végzősei mellett a katonai szakközépiskolák tanulóinak 20 százaléka tanul tovább.

Mindezeknek a problémáknak a megoldása végett elsősorban a parancsnoki-pedagógusi testület fölkészültségét fokozzuk, hogy jobban elláthassák a tanulókkal és hallgatókkal folytatott nevelőmunka feladatait. Bővítettük az együttműködést az SZSZK Oktatásügyi, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumával. Velük együttműködve átalakítottuk a katonai középiskolák tananyagának tartalmát, javítottuk az oktatók felkészültségét és az oktató-nevelő folyamatot.

Az oktatási-nevelési folyamat tartalmát - összhangban társadalmunk átalakításával - céltudatosan tökéletesítjük és minőségét javítjuk a tudományos-műszaki fejlődés alapján. Abban a törekvésünkben, hogy megfeleljünk a katonaság követelményeinek, az új fegyverek és haditechnika bevezetésének, kihasználjuk a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek, mindenekelőtt a Szovjet Hadseregnek a tapasztalatait.

A katonai középiskolák tevékenysége pozitív eredményeket hozott. Az oktatás és a kiképzés tartalmának folytonos korszerűsítése a végzősök nagyon jó színvonalú fölkészültségét biztosítja. Az oktatás elektronizálása fokozatosan eléri az 1990- es évre előirányzott szintet. Nővé Mesto nad Vá- homban saját központot hoztunk létre a programozott oktatás módszertani irányítására. Hasonló központot építünk ki videó programok létrehozására és a videotechnikának az oktatásban való meghonosítására Presovban.

A katonai gimnáziumokban, melyek fő bázisai a katonai főiskoláknak, megerősödött az oktatás politechnikai jellege, a tanulóknak a mémökpa- rancsnoki tanulmányokra való irányítása végett. A katonai szakközépiskolákban, amelyek zászlósi funkciók betöltésére készítenek fel, bevezettük a számítástechnika és automatizálás alapjait, az iskolai szakképzettség szükségletei szerint differenciálva.

Azok a feladatok és intézkedések, amelyeket a CSKP KB 13. ülésének határozata az iskola számára kitűzött az átalakítás jelenlegi körülményeire most dolgozzák ki az 1993-ig terjedő időszakra, összhangban ennek az ülésnek a határozatával és a Csehszlovák Néphadsereg parancsnoksága kato- nai-polítikai dokumentumaival az oktatási-nevelési folyamat további javítása végett a további időszakban figyelmünket a katonai középiskolákban mindenekelőtt a CSKP vezető szerepének elmélyítésére, a párt iskolapolitikájának megvalósítására összpontosítjuk. A káderek képzésének tartalmi átalakításában a párt alapszervezeteinek az irányító munkára és a kádermunkára gyakorolt befolyásának erősítése végett rendszeresen szilárdítjuk a katonai középiskolák kapcsolatát a gyakorlattal, lényegesen korszerűsítjük az oktatási-kiképzési bázis és a tanítás modernizálása mellett javítjuk az életfeltételeket. A parancsnoki kar és az oktatói testület komplex felkészítésével erősítjük helyzetét az iskolákban. A katonai szakközépiskolák végzőseinek tökéletesebb gyakorlati felkészítésével igyekszünk javítani a Csehszlovák Néphadseregben az egyes betöltött funkciók ellátását, az erkölcsi, akarati tulajdonságok, a testi és pszichikai felkészülés tökéletesítésével segítünk leküzdeni a katonai szolgálat bonyolult és nehéz akadályait.

Kérlelhetetlen harcot hirdetünk a tanulásban mutatkozó középszerűség ellen, fokozzuk a katonai hivatásra való felkészülés motiválását azzal a céllal, hogy korlátozzuk a kilépéseket; azonban nem azon az áron, hogy a katonai szakközépiskoláink végzősei alkalmatlanok és politikailag nem megfelelők maradjanak.

A pártszervezetekben a CSKP KB 13. ülésének határozatait konkrét feladatokra bontják le, és minden kommunistának konkrét feladatot adnak megvalósításában; tükröződik ez az évzáró pártgyűlések előkészületeiben is. A határozatok megvalósításától azt várjuk, hogy a katonai középiskolák minden téren vonzóakká válnak, és pedagóguskollektíváik minősége, nevelési és oktatási rendszerük folytán kaput nyitnak az érdekes és társadalmilag jelentős katonai hivatásnak.