Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1989-05-12 / 110. szám, péntek
A szlovákiai oktatásügy feladatai az átalakítás időszakában, a CSKP KB 13. ülése után (Folytatás a 3. oldalról) társadalom dekadens rétegeinek értékei között. Elsősorban az oktatást, a tanító és a tanuló kapcsolatát, a tanulók közti kapcsolatokat és az iskola tevékenységének légkörét kell hogy jellemezzék a neveiés magas fokú, sokoldalú értékei. Szüntelen figyelmet kell fordítani a világnézeti, az internacionalista és a hazafias nevelésre. Ki kell küszöbölni belőle a formalizmust, a tudálékosságot, helyettesítve azt az élő szóval, a személyes példaadással, az időszerűséggel, a nyíltsággal, a véleménycserével, a valódi munkával és aktivitással. Szükséges, hogy az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Test- nevelési Minisztériuma a társadalomtudományok és a tapasztalt pedagógusok segítségével átdolgozza a társadalomtudományi tantárgyak tartalmát és struktúráját, valamint esetleges integrációjukat, hogy növekedjen nevelő hatásuk. Támogatjuk azt a javaslatot, hogy az emlékezetes duklai harcok színhelyén erdei iskola formájában hozzák létre a nemzetközi barátság duklai iskoláját. Sürgető fontosságú követelmény a fiatalokat a munka, az anyagi és a szellemi javak teremtése iránti tiszteletre nevelni. Ez minden iskolában megkívánja a munka, a fegyelem és a rend légkörének kialakítását, a tanulókat és a diákokat arra nevelni, hogy tanulmányi eredményeikért felelősséget érezzenek. Ezzel kapcsolatban szükséges, hogy az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma, valamint további tárcák átértékeljék és tökéletesítsék a munkára nevelést, a pályaválasztásra felkészülést, a diákok és a tanulók hivatalos jellegű formálását. Sok mulasztás történt az esztétikai nevelésben. A szellemi élet elsekélyese- dése, az egyoldalú orientáció az anyagi javakra, az élet- és a munkakörnyezet kulturáltságának elhanyagolása gyöngítette a fiatalok esztétikai érzékelését, érzéseit és ízlését. Az esztétikai nevelést nem bízhatjuk csak az iskolára. Ezzel kapcsolatban nagy felelősség hárul a művészeti szövetségekre, a kulturális intézményekre, a tévére, a filmre, a színházra stb. Át kell értékelniük a széles nyilvánosság körében kifejtett tevékenységük tartalmát és szervezésének módját. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az iskolában eltöltött évek nemcsak felkészítenek az életre, hanem részét is képezik annak az életnek, amelyet a fiatal a művelődés mellett ki akar tölteni társadalmi aktivitással és kedvteléseivel is. Fontos támogatnunk a fiatalok érdeklődését a politikai és a társadalmi történések, különösképpen az átalakítás és a demokratizálás időszerű feladatai iránt, lehetővé téve számukra, hogy cselekvően részt vegyenek ezekben a folyamatokban. Napjainkban nagy lehetőség nyílik a Szocialista Ifjúsági Szövetség és Pionírszervezete előtt, hogy mentesüljön a formalizmustól, a fiatalok reális életének kérdéseivel, a művelődés, az önképzés problémáival foglalkozzon és részt vegyen az iskola munkájának tökéletesítésében és korszerűsítésében. A nevelésben fontos szerepe van a szabadidőnek és a szakköri tevékenységnek. Ennek keretében össze kell hangolni a pihenést, a szórakozást és a társadalmilag hasznos munkát, jobban kell fejleszteni a fiatalok képességeit és tehetségét. Olyan körülményeket kell megteremteni, hogy minden fiatal foglalkozhas- sék kedvteléseivel. Viszont a felesleges túlszervezettségtől, az áttekinthetetlenül sok akciótól és versenytől mentesen. A szakköri és az eszmei-nevelő munka vezetésébe meg kell nyerni s ki kell választani a legtapasztaltabb, politikailag fejlett pedagógusokat, szülőket, az élenjáró dolgozókollektívák tagjait. Áz ifjúság körében végzett munkát fontos társada- lom-politikai tevékenységként kel! értékelni. Életre kell kelteni és fejleszteni kell az iskolán kívüli nevelés rendszerét. Ennek érdekében úgy kell egyeztetni a társadalmi és az egyéb szervezetek nevelő és szakköri tevékenységét, hogy az összefüggjön az iskola nevelő és oktató munkájával. Ezzel egyidejűleg bővíteni kell főleg az iskolák napközi otthonainak és a kluboknak anyagi-műszaki bázisát. Szlovákiában jelenleg 2032 iskolai napközi otthon, 399 klub, 128 pionír- és ifjúságház van, ami teljes mértékben nem fedi a gyerekek és az ifjúság szükségleteit és a szakköri tevékenységgel kapcsolatos igényeit. Ezzel a problémával foglalkozniuk. kell az államigazgatás központi szerveinek csakúgy, mint a nemzeti bizottságoknak. Különösképpen fontos a gyerekek és az ifjúság egészségéről és testi fejlődéséről való gondoskodás. Fígyelmeztetőek a gyerekek és az ifjúság fizikai gyöngesé- géről, pszichikai és erkölcsi stabilitásuk hiányáról és az egyéb higiéniai-egész- ségügyi problémákról szóló tények. Ez mindenütt megkívánja a megoldás szükséges előfeltételeinek megteremtését, a szellemi megterhelés ésszerű összehangolását a fiatalok testi aktivitásával. A család meghatározó szerepe A gyerekek és az ifjúság nevetésében nagy felelősség hárul a családra. Az ideológiai kérdésekről szóló októberi ülésünkön ennek a problémának kiemelt figyelmet szenteltünk. Tekintettel fontosságára, most ismét foglalkozunk vele. A szülők azok, akik elsőként sokoldalú példát mutatnak magatartásukkal a gyerekeknek, az érzelmi megnyilvánulások, az élet szokványos és bonyolultabb helyzeteiben való megnyilvánulás példáját. A szülő hatása gyerekének egész életére kiterjed. A család s a családi közeg erőteljesen hat, s nem mindig helyes irányban, a gyerekek és az ifjúság pályaorientációjára is. A családokban a gyermeknevelés feltételeinek további tökéletesítése mellett a szülőket jobban kell felkészíteni a neveléssel összefüggő kötelességeik teljesítésére. Az iskolának és a családnak a legszorosabban együtt kell működnie. Ennek érdekében át kellene értékelni a szülői munkaközösségek helyzetét és tevékenységét. A családokban a gyerekekről való gondoskodás fölött nagyobb nyilvános ellenőrzést kellene gyakorolnia a társadalomnak, a szülők munkaadóinak, a Nemzeti Front szervezeteinek, a nemzeti bizottságoknak. Rendkívüli figyelmet kell fordítanunk az ingerszegény szociális közegből származó gyermekek nevelésére. Ezt megkívánják azok a fogyatékosságok, amelyek a nevelés és a gondoskodás viszonylatában a családoknak aránylag nagy hányadában tapasztalhatók. Különösképpen komoly probléma a cigánygyerekek beiskolázása. Ez eredményesebb megoldásokat kíván, s annak meggátolását, hogy visszaéljenek a nagyvonalú szociális ellátással. Differenciáltan kell eljárni, szem előtt tartva a területi sajátosságokat, és a cigány polgártársakat bevonva saját problémáik megoldásába. Elismerést érdemelnek azok a cigány családok, amelyek gyermekeik számára igyekeznek megteremteni a jó nevelés és oktatás előfeltételeit. A cigánytanulók előmenetelében és iskolalátogatásában igen jó eredményeket érnek el a breznói Pionierska utcai, továbbá az érsekújvári (Nővé Zámky), a komjáti (Komjatice), a tőketerebesi (Trebisov) Gorkij utcai alapiskolában. Banská Bystri- cában a Vörös hadsereg utcai alapiskola cigánytanulóit beosztották olyan osztályokba is, amelyekben megemelt óraszámban oktatnak idegen nyelveket, A nevelésben a művészeti, a műszaki tevékenység, a testnevelés, a honvédelmi nevelés és a sport feltételeinek megteremtésében, továbbá a tanító, a nevelő, a szülők, főleg az anyák nevelőmunkája szociális és munkafeltételeinek kialakításában igen sokat tehetnek az olyan társadalmi szervezetek, amilyen az FSZM, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség, a Honvédelmi Szövetség, a CSSZBSZ és a Szlovákiai Nőszövetség. Szervezettebben kell gondoskodni a termelő, a gazdasági szervezetek, a tudományos és kulturális intézmények, valamint az iskola és a család együttműködéséről. Fontos, hogy az iskola és a család ne csak segítsen, hanem teljes felelősségtudattal maga is konkrét feladatokat vállaljon és tevékenysége ne legyen kampányszerű. Az iskolákban különösképpen jelentős szerepe van a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek és Pionírszervezetének. Az általunk megtárgyalt oktatásügyi feladatok teljesítése elképzelhetetlen cselekvő részvételük nélkül. Társadalmunk a napokban megemlékezett a Pionírszervezet megalakulásának 40. évfordulójáról. E jubileum alkalmából jókívánságainkat fejezzük ki a gyerekeknek és az ifjúságnak. Köszönettel nyugtázzuk azoknak a tanítóknak munkáját, akik bizonyították a gyerekek és az ifjúság iránti jó viszonyukat és aktív tevékenységet fejtenek ki a Szocialista Ifjúsági Szövetségben, valamint Pionírszervezetében. A gyerekekről, az ifjúságról, a családról és a pedagógusról való gondoskodás számos feladatát látják el a nemzeti bizottságok, főleg a nagyobb városokban. A falvakon is el kell érni azt, hogy a képviselők, a szülők, a tanítók és a széles közvélemény segítségével rendszeresebbé váljon az ifjúság körében kifejtett munka. Az iskolán kívüli valamennyi nevelő tényező sokrétű nevelő és oktató tevékenysége megkívánja a nagyobb céltudatosságot és a jobb egyeztetést. A nemzeti bizottságok feladata megválasztani az egyeztetés helyi körülményeknek megfelelő módját. Az ifjúságra gyakorolt egységes nevelő hatás általános koncepciójának kidolgozásával az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumát bízták meg. A rádió, a tévé, a sajtó és a film növekvő hatást gyakorol a fiatalok tudatára. Ez feljogosít bennünket arra, hogy ezektől az intézményektől elvárjuk a nagyobb mérvű koncepciozitást; magas fö- kú követelményeket támasztunk a tanköteles fiatalokra gyakorolt eszmei-poiitikai, nevelő és oktató, kulturális-esztétikai és erkölcsi befolyásukkal szemben. Dicséretet érdemel a televízió és a rádió munkája a gyerekek, az ifjúság és a felnőttek oktatásában. De ezen a területen is keresni kell az új módszereket, hogy hatékonyabban részt vegyenek a pedagógusok és a szülők oktatásában, felkészítésében, az egész életen át tartó művelődési rendszer kialakításában. Differenciált megoldásokat Elvtársak, oktatásügyünk igényessége és feladatainak átfogó jellege összefügg azzal, hogy különböző típusú iskoláink vannak, ami megkívánja problémáink konkrét és differenciált megoldását. Joggal lehetünk büszkék az iskoláskor 'előtti nevelőmunkánkra. A szociális és a pedagógiai gondoskodás színvonalát tekintve, nemzetközi méretekben a legfejlettebbek közé tartozik. Az óvodák sűrű hálózata manapság lehetővé teszi, hogy óvodákban gondoskodjunk a 3-5 éves gyerekek 92,8 százalékáról. Az ingerszegény közegből származó gyerekek nevelésében, illetve a gyerekek iskolára történő felkészítésében elismerést érdemlő munkát végeznek. Ezeknek az intézményeknek továbbra is fontos szerepük lesz abban, hogy biztosítsák a gyerekek átmenetét a családból a gyermekkollektívákba. Ezért célunk az, hogy minden gyereknek lehetővé tegyük az óvoda látogatását. Keresni kell annak módját, hogy az inger- szegényebb közegből származó gyerekekek és a cigánygyerekek már hároméves koruktól kötelezően látogassák az óvodát. Az óvodáknak és a bölcsődéknek az iskolai egészségügyi szolgálattal együtt jobban kellene gondoskodniuk a gyerekek egészségéről és fizikai fejlődéséről is. Magától értetődővé kellene válnia annak, hogy a szocialista szervezetek szociális programjainak keretében, alkalmazottaik szükségleteinek megfelelően óvodákat építenek és üzemeltetnek. Az új lakótelepeken az ilyen intézményeket rugalmasabban és koncepciózusabban kell építeni, úgy, hogy többrendeltetésűek legyenek. Az alapiskolákban következtek be a legnagyobb változások. Új tartalmú az oktatás, kidolgozták az új tanterveket és tankönyveket. Ezek a változások nagy igyekezetei és magas fokú elkötelezettséget követeltek meg az oktatásügyi tárca, dolgozóitól, s jelentős anyagi beruházásokat a társadalomtól. Szlovákiában az 1988/1989-es tanévben 2295 alapiskolánk van, ebből 919 alsó tagozatos. Ezeket az iskolákat csaknem 750 ezer gyerek látogatja. A 35 500 pedagógus 81 százaléka nő. A pedagógusok és a szülők gyakran figyelmeztetnek arra, hogy a végrehajtott változások terjedelme, mélysége és hatékonysága még nem felel meg teljes mértékben a politikai szervek szándékainak. A tanulók és számos tanító már az alapiskolában túlterhelt a tananyaggal. Az iskola ezért kötelességeit nemegyszer áthárítja a családra. A heti óraszám magas. Ennek következtében nemcsak hogy nem fejlődik a tanulók kreativitása, amelyet annyira igénylünk, hanem problémákat okoz a tananyag puszta elsajátítása is, ezen túlmenően megcsappan a művelődés iránti érdeklődés. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az oktatásügyi igazgatásnak javasolja a túlterheltség, a tananyag túlméretezettsége kérdéseinek megítélését és megoldását. A túlterheltség előidézője az osztályokban a gyerekek nagy száma és a két- váltásos oktatás. Jelenleg egyes régiókban az osztálylétszám 30,6 és 40,5 között mozog. A szövetségi kormány és az SZSZK kormánya ezzel kapcsolatban megfelelő intézkedéseket fogadott el. A „műszakszám“ a legnagyobb a Őadcai (13,92 %) és a Bratislava-vidéki járásban (12,77 %). A nemzeti bizottságoknak törekedniük kell az alapiskolákban a kétvál- tásos oktatás mihamarabbi megszüntetésére. Ezt a feladatot 1995 végéig kell teljesíteni. Sok esetben kedvezőtlen társadalmi hatása volt a kisiskolák megfontolatlan felszámolásának, amire joggal mutatott rá a CSKP Központi Bizottságának 13. ülése. Szlovákiában főleg 1970-től integrálták az iskolákat. Azóta megszüntettek 1526 kisiskolát, többnyire adminisztratív módon, megfeledkezve a pedagógiai, a kulturális, a népművelési és a politikai vonatkozásokról. Szlovákiában jelenleg 905 kisiskola van 14 088 tanulóval. Szükségesnek tartjuk, hogy a járási nemzeti bizottságok felülvizsgálják a kisiskolák megszüntetését, s a népszaporulatnak, a gazdasági és a káderfeltételeknek megfelelően, főleg a nemzetiségileg vegyesen lakta területeken, konkrétan megítéljék visszaállításuk lehetőségeit. Fontos gondoskodni megfelelő iskolai termekről és tanítólakásokról. Az alapiskolákban feltétlenül le kell küzdeni a tekintélyelvűséget, ki kell alakítani a kollektív tevékenységnek, az alkotó jellegű munkavégzésnek, az új ismeretek ösztönző és örömteli elsajátításának légkörét. El kell érni, hogy a gyerekek számára az iskolai oktatás vonzó legyen, az iskola számukra az örömteli, ösztönző élet színtere. Az alapiskolának tevékenységével gazdagítania kellene a gyermekkort, s a tanulót fokozatosan be kellene avatnia a munka világába. Nagyobb figyelmet kell fordítani a szlovák nyelv és irodalom oktatására, hogy elmélyítsük a nyelvi kultúrát és a hazafias nevelést. Figyelmesebben, rugalmasabban és tüzetes elemzések alapján kell dönteni a tanulók besorolásáról a kisegítő iskolákba. A tényleges szükségleteknek megfelelően bővíteni kell az ilyen iskoláknak és iskolai intézményeknek a hálózatát s befogadóképességét, ami főleg a bennlakásos kisegítő iskolákra vonatkozik. Szükséges, hogy az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma, továbbá az SZSZK Egészség- és Szociálisügyi Minisztériuma a nemzeti bizottságokkal együtt pontosítsák az ilyen iskolákban tanuló fiatalok hivatásra történő felkészítésének koncepcióját. Az anyanyelvi művelődés és a kétnyelvűség jelentősége Társadalmunk rendszeres figyelmet fordít a nemzetiségi iskolák életére és munkájára. Ennek során kiindul a marxiz- mus--leninizmus alapelveiből. Az állam egységes gazdasági, szociális és kulturális politikája bázisán megteremti a magyar és az ukrán nemzetiségű polgártársak kulturált életének előfeltételeit, a nemzeti kisebbségek számára lehetővé teszi az anyanyelvi művelődést. Kiépült a nemzetiségi óvodák, alap- és középiskolák olyan hálózata, amely fedezi a nemzeti kisebbségek gyerekei oktatásának szükségleteit. A nemzetiségi iskolákban tökéletesebben kell nevelni a diákokat a csehszlovák hazafiságra és a szocialista internacionalizmusra, beleértve a szocialista nemzetiségi hovatartozás iránti viszony formálását. A nemzetiségi iskolák ellátottsága magyar és ukrán nyelvű tanszerekkel és tankönyvekkel, nem marad el a cseh és a szlovák iskolák mögött. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy nemzetiségi iskoláink helyzete és színvonala egybevethető nemzetközileg is, és nagyra értékelik. Annál érthetetlenebb, hogy egyesek nálunk és a szomszédos Magyarországon is tendenciózusan és felelőtlenül elferdítik a tényeket, befeketítik pártunk és szocialista államunk nemzetiségi politikáját. A nemzetiségi iskolákban továbbra is gondot jelent a kétnyelvű oktatás hatékonysága. A szlovák nyelv nem kielégítő elsajátítása sok esetben gátolja a nemzetiségi iskolák végzett tanulóinak további művelődését és szélesebb körű érvényesülését a társadalmi gyakorlatban. Ezzel összefüggésben jóval nagyobb figyelmet és gondot kell fordítani a nemzetiségi iskolák pedagógusaira, főleg nevelésükre és további képzésükre. Jobb felkészülésüket nyilván jól fogják szolgálni a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Kar konzultációs központjai, amelyek már ez idén működni kezdenek Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) és Komáromban (Komárno). Szocialista társadalmunk jelenlegi fejlődési szakasza jelentős vívmányának tekintjük, hogy a népesség egésze középfokú képesítésre tesz szert. Ez nevelésioktatási rendszerünk egységes láncszeme lett, ifjúságunk számára olyan műveltségi és nevelési szint elérését teszi lehetővé, amely felkészíti hivatása gyakorlására; az életre, a továbbtanulásra, képesítése bővítésére. Ez differenciáltan a középiskolák három típusa közvetítésével történik, mégpedig a középfokú szakmunkásképzőkben, a szakközépiskolákban és a gimnáziumokban. A középiskolák viszonylatában azonban több társadalmi, nevelési és koncepcióbeli probléma fonódik egybe. Ezzel kapcsolatban az SZSZK-ban felül kell vizsgálni a középiskolák hálózatát, pontosítva a tanulmányi szakterületek profilját, függóviszonyban a termelőerők regionális fejlődésétől és a feltételezett szerkezeti változásoktól. A középiskola minden típusának időelőnnyel kellene felkészítenie a szakembereket Szlovákia népgazdasága számára, elsősorban pedig a munkásosztály utánpótlását. Előtérben a munkásifjúság Az SZSZK-ban 309 szakmunkásképző középiskolánk van, 149 605 tanulóval, vagyis ezek az iskolák készítik fel a legtöbb fiatalt. Létrejöttek annak szerteágazóbb és kedvezőbb előfeltételei, hogy az ifjúság az iskolák e típusában is szert tehessen középfokú és teljes középfokú képesítésre, magasabb kvalifikációra, s rendelkezzék a további művelődés előfeltételeivel, beleértve a főiskolai tanulmányokat is. Társadalmunk szociális és gazdasági fejlődése meggyorsításának, a tudomány és a technika fejlesztésének és az új technológiák alkalmazásának követelménye szükségessé teszi, hogy Szlovákiában befejezzük a szakmunkás- képzők hálózatának építését. Ennek szükségességéről tanúskodik a magas „műszakarány“ is, amely például a bratislavai textilipari szakmunkásképző középiskolában eléri a 69,2 százalékot, a kassai (Kosice) szolgáltatási középiskolában a 66,6 százalékot, az érsekújvári (Nővé Zámky) gépipari szakmunkásképzőben az 52 százalékot stb. A munkásifjúság körében a munka iránti mélyreható viszonyra, a színvonalas eredmények iránti felelősségvállalásra és a választott szakma iránti jó viszonyra kell nevelni. Rugalmasan kell reagálni azokra a változásokra is, amelyeket a vállalatok igazgatásában főleg az önigazgatás érvényesítése idéz elő. Formálni kell a munkásember új tulajdonságait, hangsúlyt helyezve a kreativitásra és a kezdeményezésre, arra, hogy kellő hozzáértéssel és ügyismerettel részt vegyen a döntéshozatalban a bővülő demokrácia és önigazgatás körülményei között. A munkásfiatalok nevelésének problémái megkívánják főleg az iskolán kívüli nevelés hatékonyabb koncepcióját. Éppen a munkásfiatalok nevelésébe kell jobban bevonni a szocialista munka hőseit, a kiváló munkásokat, újítókat, feltalálókat, az élenjáró művészeket és a neves sportolókat. Több olyan szakmunkásképző iskolánk van, amely példát szolgáltat a munkásfiatalok felkészítéséről való jó gondoskodásra. Ez vonatkozik például a bratislavai nyomdászati, a sellyei (Sala) és a sviti vegyészeti, a martini gépipari, a Zlaté Moravce-i mezőgazdasági szakmunkásképző középiskolára stb. Értékeljük a bratislavai városi pártszervezet színvonalas nevelő tevékenységét, amelyet a munkás szakmákra készülő fiatalok napjainak szervezése sőrém fejt ki. A szakmunkásképzők komoly problémája, hogy kevés a képzett szakoktató és nevelő. Nevelői és szakmai szerepüket a fiatal munkások formálásában nem becsülik eléggé. Ezért, az SZSZK Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumának, valamint a szakmunkásképzők alapítóinak feladata kidolgozni a szakemberek felkészítésének egységes rendszerét. Halaszthatatlanná vált az olyan kérdés megoldása is, amilyen az ilyen iskolák igazgatása. Az ifjúság munkásszakmákra történő felkészítésének irányítását alapvetően és hosszú távra szólóan kell megoldani. Ezekben az iskolákban következetesen biztosítani kell az állam egységes oktatásügyi politikájának gyakorlását, szoros kötődéssel a vállalati szférára. A szakmunkásképző iskolák megfelelően hozzáértő irányításáért, tervezéséért és (Folytatás a 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1989. V. 12.
