Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1989-05-12 / 110. szám, péntek
A szlovákiai oktatásügy feladatai az átalakítás időszakában, a CSKP KB 13. ülése után ÚJ SZÚ 3 1989. V. 12. (Folytatás az 1. oldalról) strukturális változásai, a munka jellege, az életmód változása, a kulturális színvonal növekedése, az önigazgatás alkotó érvényesítése a társadalmi élet irányításában, valamint a szocialista demokrácia elmélyítése. Mindennek át kell vetülnie iskoláink életébe, munkájába is. Az ilyen feltételek között megváltozik a nevelés és a művelődés feladata is, amely elsősorban a tudományos-műszaki haladás dinamikájával, az emberek professzionális felkészítésének gyorsan változó tartalmi követelményeivel és az egész életen át tartó művelődés szükségességével függ össze. Milos Jakes elvtárs, a CSKP KB főtitkára a 13. ülésen ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Ennek a kérdésnek a jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy az oktatásügy meghatározza, milyen lesz az emberek felkészítése és nevelése. Főleg arról van szó, milyen színvonalon végezzük az ifjú nemzedék felkészítését, amely fokozatosan átveszi a felelősséget társadalmunk fejlődéséért és az ő tevékenységüktől függ majd a továbbiakban, milyen lesz az élet szocialista hazánkban." A kor egyértelmű követelménye a személyiség sokoldalú, harmonikus fejlődése. Ezt csak úgy érjük el, ha megszabadítjuk az iskolát az egyoldalúságtól, ha a tanulóknak és diákoknak nemcsak megfelelő ismereteket és tudást adunk, hanem felébresztjük bennük az érdeklődést a művelődés iránt, fejlesztjük ismeretszerző készségüket, hajlamukat az intellektuális és produktív munkára, fejlesztjük képességüket önállóan, logikusan, alkotóan, de kritikusan is gondolkodni és az életben ezek szerint cselekedni. Másszóval, az iskolának jól felkészült, kulturált, alkotó, magas erkölcsi normákkal bíró állampolgárokat kell nevelnie. Ez azt igényli, hogy átgondoltan és reálisan összekössük a nevelést az élettel, az ember és a társadalom konkrét feltételeivel és szükségleteivel. Szlovákia feltételei között különösen sürgető és igényes a feladat, hogy az oktatási-nevelési rendszert mint olyat fejlesszük, amely nyitott a változásokra, rugalmasan viszonyul a gyakorlat és az ifjú nemzedék szükségleteihez és megfelelő alapot ad az egész életen át tartó művelődéshez. Mindez abból ered, hogy az SZSZK-ban elkerülhetetlen elérni a nemzeti jövedelem képzésének az országosnál magasabb tempóját és meg kell gyorsítani a gazdaság átállását az extenzívről az intenzív fejlődésre. Melyek a feltételei annak, hogy az oktatásügy e sürgető és igényes feladatait teljesíteni tudja? Elsősorban azokból az eredményekből erednek, amelyeket az oktatásügy fejlesztésében, az emberek műveltségének növelésében elértünk a szocialista építés időszaka alatt. A kommunista párt mindig összekapcsolta a gazdasági és szociális haladásért folytatott küzdelmet a kultúra és a művelés fejlesztésével. Az oktatásügy fejlődése és az egységes, állami és demokratikus oktatás megteremtése jelentős részei voltak a nemzetidemokratikus és a szocialista forradalom programjának. Kifejezésre jutott ez már a Szlovák Nemzeti Tanácsnak az oktatásügy államosításáról hozott döntésében még a szlovák nemzeti felkelés idején, és a Kassai Kormányprogramban is. Az oktatásügy forradalmi átalakítása és demokratikus fejlődése a februári győzelem után, az egységes iskolarendszerről szóló törvény elfogadása viszonylag rövid időn belül lehetővé tették nagyszámú szakképzett munkás, középiskolai és főiskolai végzettséggel rendelkező szakember felkészítését. Ezzel meggyorsult a szocializmus anyagi-műszaki bázisának kiépítése, Szlovákia iparosítása, a mezőgazdaság kollektivizálása és a kultúra szocialista fejlesztése. Az iskolák hálózatának kiszélesítésével a legelmaradottabb területeken, főleg Kelet- és Közép-Szlovákiában megteremtettük a középfokú oktatás lehetőségének feltételeit. A középiskolát végzettek számának növeléséhez kapcsolódott a főiskolák gyors fejlődése, amelyek száma már 1960-ban 16 volt és a hallgatók száma 1945-höz viszonyítva megháromszorozódott. Jelentős mértékben megváltozott a főiskolai diákok szociális és osztályösszetétele, közeledett a szocialista társadalom osztályszerkezetéhez. A főiskolák nagy szerepet játszottak a Szlovák Tudományos Akadémia megalapításában és Szlovákia egész tudományos és kutatóbázisának kiépítésében. Megteremtődtek annak a feltételei, hogy Szlovákiában is képesek legyünk felkészíteni a szakembereket a népgazdaság, a tudomány, a kultúra, a művészetek minden területére. Nem feledkezünk meg ugyanakkor a cseh szakemberek és főiskolák segítségéről, amellyel hozzájárultak a szlovák oktatásügy fejlesztéséhez, s ezt nagyra értékeljük. Meggyőző eredmények Az oktatásügy és az emberek műveltségének fejlődése Szlovákiában meggyőzően bizonyította a szocialista oktatás alapelveinek helyességét. Ennek eszmei alapjává a marxizmus-leninizmus tudományos tana vált, és jelentős befolyással volt az elmaradottság leküzdésére, népünk tudományos világnézetének kialakítására. Az oktatás kiépítésének és munkájának lenini alapelvei érvényesítésével nagyon nehéz feladatot hajtottunk végre és olyan eredményeket értünk el, amelyek kiindulóalapot képeznek az oktatás és művelődés további, még igényesebb feladatainak megoldásához. A szocialista oktatásügy kiépítése egyben a keresés folyamatát is jelentette Szlovákiában, és az aktuális feladatokhoz való alkalmazkodás jellemezte ezt. Nem folyt azonban töretlenül, problémák és hiányosságok nélkül. Az oktatásügy gyors, extenzív fejlesztése negatív vonásokat is mutatott, amelyek megmutatkoztak azokban az ellentétekben, amelyeket egyrészt az oktatásügy céljai és feladatai jelentettek, másrészt azoknak a megfelelő káderekkel, anyagi és műszaki eszközökkel való ellátása. A pedagógusok számának gyors növekedése, ugyanakkor az ifjú szakemberek előnyösebb érvényesülési lehetőségei más területeken ahhoz vezettek, hogy a tanítói foglalkozás presztízse csökkent, az oktatók felkészültsége nem felelt meg a szükségleteknek. Nem valósult meg kellő mértékben az iskola és az élet szerves összekapcsolása, a társadalomban és az oktatásban sem értették meg kellő időben a tudományos-műszaki forradalom sürgető igényeit. A hatvanas évek elején a párt elemezte az oktatásügy helyzetét és intézkedéseket foganatosított a hiányosságok kiküszöbölésére. Nem mindent sikerült azonban megvalósítani. A válságos időszakban a nem megoldott problémák és egyéb hiányosságok az oktatásügy területén nemcsak kritika tárgyává váltak, hanem a szocialista oktatásügy politikai eszmei alapjainak a jobboldali revizionista támadásaiba torkolltak, amelyhez megpróbálták kihasználni az oktatókat és a diákokat is. Oktatásügyünk minőségileg új szakaszának megkezdése a CSKP XIV. kongresszusán került előtérbe a fejlett szocialista társadalom szükségleteivel a népgazdaság intenzifikálásával, a tudományos-műszaki haladásnak a gazdaságra való növekvő befolyásával, a gazdasági és szociális szféra, s az egész társadalmi fejlődés dinamikájának meggyorsításával összefüggésben. A CSKP KB 1973. júniusi ülése meghatározta a fő irányokat és feladatokat az oktatásban és a fiatal generáció felkészítésében, és ösztönzést adott a csehszlovák oktatási-nevelési rendszer hosszú távú fejlesztési programjának kidolgozásához. Ezzel kezdődött az oktatási rendszer tartalmi és szervezési átalakításának folyamata. Változások és gondok Az eredmények azt mutatják, hogy az elmúlt időszakban elmélyült az oktatási rendszer demokratikus arculata, hozzáláttak a művelődés tartalmi és módszertani megújításához és részben javult az iskolák személyzeti ellátottsága, anyagiműszaki bebiztosítása is. Ezzel megteremtődtek a feltételek a fiatal generáció műveltségének, főleg a munkásfiatalok szakképzettségének növeléséhez, sajnos gyakran a gyakorlati képzés kárára. Lehetővé vált a középfokú műveltség elérése az egész népesség számára. Javult a tanulók és diákok szociális ellátottsága, bővült a főiskolák tudományos és kutató tevékenysége. A programba foglalt minden célt azonban nem sikerült elérni és emellett problémák egész sora merült fel a pártszervek határozatainak következetlen teljesítése miatt. Az oktatási-nevelési rendszer belső ellentmondásait nem elemezték kritikusan és nem születtek időben javaslatok a megoldásra. Az iskolák új minőségi szintre való emelésének folyamatába és a párt oktatási politikájának megvalósításába nem kapcsolódott be megfelelő mértékben az egész társadalom. Az iskolát csak mint az egyik ágazatot kezelték. A változások lényegében csak mint egyszeri intézkedések valósultak meg. Hiányzott a nevelés és oktatás eredményeinek állandó konfrontációja a szocialista oktatásügy alapelveivel és a társadalom szükségleteinek változásaival. Negatívan hatott a gazdasági fejlődés és a tudományos-műszaki haladás lassulása is. Az iskolák tevékenységében a nevelő funkció kárára előtérbe került az oktató szerep. A tartalmi modernizálás során túlságosan megnőtt a tananyag. A kívánt nyitottság helyett továbbra is a tartalmi unifikációra való törekvés játszotta a főszerepet. A meglévő problémák rugalmasabb megoldását gátolták az iskolák irányításának hiányosságai, a túlzott köz- pontosításra való törekvés, az adminisztratív, utasításos irányítási módszerek. Az irányítás ilyen módszereinél a művelődéspolitika kialakításába és megvalósításába nem kapcsolódtak be kellő mértékben a tanítók kollektívái, maga az oktató. Nem értékelték kellőképpen a pedagógussal folytatott párbeszédet, az ő alkotó kezdeményezését. A tanulót, a diákot nem tekintették az oktatás aktív résztvevőjének. Az SZLKP kongresszusa 1986-ban ösztönzést adott a kritikusabb értékeléshez az oktatási politika megvalósítása során jelentkező hiányosságok okainak feltárásához és ezek kiküszöbölésére irányította a figyelmet. Például a tanulók megterhelésének csökkentésére, a tananyag tartalmának racionalizálására az irányítás központosításának csökkentésére az iskolák jogainak bővítésére és a felsőfokú szakemberek képzésének a gyakorlattal való jobb összekapcsolására. Ezekkel a kritikus észrevételekkel összefüggésben kidolgozták a csehszlovák oktatási-nevelési rendszer elemzését. A Szlovákia feltételeire vonatkozó ezzel kapcsolatos jelentést a múlt év végén vitatta meg az SZLKP KB Elnöksége és az SZSZK kormánya és konkrét intézkedéseket hoztak az oktatásügy aktuális problémáinak a megoldására. Az eddigi fejlődés értékelése azt mutatja, hogy a sok hiányosság ellenére a szlovákiai oktatási rendszer képes a problémák leküzdésére az új feladatok végrehajtására. Ehhez a CSKP KB 13. ülése határozatainak szellemében szükséges az oktatás munkája és szervezése lenini elveinek érvényesítése az iskolák életének és irányításának demokratizálása. Teret kell kapnia az aktivitásnak, a kezdeményezésnek a tanulók, diákok, tanítók kollektíváinak önigazgatási tevékenységéhez, növelni kell az iskola munkája feletti társadalmi ellenőrzés hatékonyságát. A figyelem középpontjába kell kerülnie a pedagógusok politikai és munkaaktivitásának a hivatásukra való sokoldalú felkészülésnek, munka és szociális körülményeik javításának. A tanító, a pedagógus problémája az oktatási rendszer jelenlegi és perspektivikus fejlődése során mutatkozó problémái megoldásának legfontosabb láncszeme. Megnövekedett figyelmet kell fordítani azoknak az össztársadalmi feltételeknek a biztosítására, amelyek elősegítik az emberek műveltségének további növelését, a szakképzettség és a gyakorlati tapasztalatok kihasználását, a reszortszemlélet leküzdését. A nevelés és a művelődés az iskola és a család, de a termelés, a tudományos, kulturális és a társadalmi szervezetek szoros együttműködésében kell megvalósítani, pontosabban meg kell határozni ezek közül mindegyiknek a feladatait és felelősségét és össze kell hangolni tevékenységüket. Elvtársak! A vita, amely a mai ülésünk előkészítését megelőzte, azt mutatta, hogy nemcsak az oktatásügy dolgozói, a pedagógusok, de a nyilvánosság, az állampolgárok, a fiatalok is érdeklődnek az oktatás problémái iránt. Tudatosítják, a magas szintű művelődés fontosságát, a szak- képzettség értékét és a fiatalok jó nevelésének szerepét társadalomban való érvényesülésük az életben való önmegvalósításuk során. Céltudatos fejlesztés A műveltség fejlesztését a céltudatos változtatásokat oktatási-nevelési rendszerünkben, annak szerkezetében és tartalmában csak a prognózisok és távlati tervek alapján hajtható végre, amelyeket országunk és a nemzetközi munkamegosztás feltételeire kidolgoztak. Ennek során abból kell kiindulni, hogy elkerülhetetlen a műveltségi színvonal dinamikus növelésének útjára lépni, minőségét és sokoldalúságát fejleszteni, hogy az megfeleljen társadalmunk egészséges és hatékony gazdasági és szociális fejlődésének. A CSKP XVII. kongresszusa határozatainak megvalósítása a közép- és főiskolai végzettségű dolgozók számának 2000-ig való növelésével kapcsolatban kezdeményező és következetes hozzáállást igényel. Ennek a feladatnak a végrehajtása érdekében Szlovákiában a gimnáziumokba, szakközépiskolákba, a középfokú szakmunkásképzőkbe, amelyek érettségivel végződnek és teljes középfokú műveltséget nyújtanak, a kétezredik évig az egyes években született népesség 53 százalékának kell járnia. Ugyanígy növelnj kell a főiskolára felvettek számát a jelenleg 15,5 százalékról legkevesebb 18 százalékra egy-egy évjáratban. Az SZSZK tudományos-műszaki és szociális fejlődésével kapcsolatban aSzlo- vák Tudományos Akadémia által kidolgozott prognózisok azt mutatják, hogy a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberekre elsősorban a gép- : iparban, az elektrotechnikában, a mező- ' gazdaságban és a feldolgozóiparban lesz szükség. Feltételezhető, hogy jelentősen megnövekszik a munkaerő-szükséglet az egész terciális szférában, több szakembert igényel majd a szolgáltatóipar, az oktatásügy, az informatika, az egészségügy, a kultúra, a tudomány és a kutatás. A műveltség és a szakképzettség struktúrájának fejlődése nagymértékben a 14 éves serdülők helyes elhelyezésétől és szakmai orientációjától függ majd. Ezen a területen az elmúlt időszakban éppen elég probléma halmozódott fel, a társadalmi szükségletek és a fiatalok egyéni érdekeinek összehangolásával kapcsolatban. A Szlovák Műszaki-Fejlesztési és Tervezési Bizottság támogatásával az oktatásügyi és egyéb reszortok részvételével és szoros együttműködésben a tudományos akadémiával javítani kell az egyes iskola típusok végzőseinek számára vonatkozó igények hosszútávú terveit. A tervezés túlhaladott módszereitől el kell jutnunk azokhoz, amelyek biztosítani tudják a jövőben, számban, minőségben és profilban is az egyes iskolák végzőseit és miközben figyelembe veszik az új gazdasági mechanizmus és a vállalati önállóság hatását. A vállalatoktól és egyéb termelő szervezetektől megköveteljük, hogy kidolgozzák saját koncepciójukat és hosszú távú terveiket a kvalifikáció szerkezetére vonatkozóan úgy, hogy azok saját fejlesztési programjaik részei legyenek, ugyanakkor összhangba legyenek az állami tervekkel is. Különlegesen aktuálissá vált, hogy minden tárca aktív szerepet játsszon az oktatás és nevelés koncepciójának és irányainak meghatározásánál. Ehhez arra van szükség, hogy az ágazatokat és termelő szervezeteket, illetve a kutatóintézeteket bekapcsolják az oktatásügy fejlesztési programjának kidolgozásába, a tanulmányi ágak, az oktatás tartalmának és módszereinek meghatározásába. Nagyon határozottan túl kell lépni az extenzív fejlődésre jellemző módszereket, amikor a gyakorlati szféra többé-kevésbé csak elhelyezte az iskolák abszolvenseit, de már kevesebbet törődött azzal, hogy •optimálisan kihasználják őket és csak kivételes esetben vett részt előkészítésükben, szakképzettségük kialakításában. Ez is az egyik oka annak, hogy olyan hosszadalmasan oldjuk meg nemcsak az anyagi-műszaki problémákat, hanem a középfokú szakmunkásképző intézetek és a szakközépiskolák fejlesztésének alapvető kérdéseit is. Csak nagyon lassan érvényesül a főiskolákon folyó munka tartalmi és módszertani előkészítésének progresszívebb felfogása. Korszerű szemléletet Nincs kevesebb gond a dolgozók alkotó erejének, tudásának, szakképzettségének reális felhasználásával és értékesítésével sem. A gazdasági mechanizmus átalakítása népgazdaságunk intenzifiká- lása fokozatosan megteremti a feltételeket a műveltség és a szakképzettség teljesebb kihasználásához. Az oktatásban azonban nem várhatunk arra, hogy a gazdasági nyomás mikor idézi elő a termelési módszerek megváltoztatásának szükségességét, mikor hívja elő a munkások és szakemberek magasabb szakképzettsé- , ge kihasználásának igényét. A gyártás és egyéb tevékenységek modernizálására nemcsak a vállalatok gazdasági prosperitása növelésének érdekében van szükség, hanem annak érdekében is, hogy javuljanak a dolgozók szociális- és munkakörülményei. Ezek mellé sorolhatjuk ma már azt az igényt is, hogy lehetőség nyíljon az alkotóbb, érdekesebb munka végzésére, a szakképzettség jobb kihasználásával. Ez a szociális célkitűzés erősen befolyásolja a fiatalok viszonyát az egész társadalomhoz, a művelődéshez és hatással van oktatási és nevelési rendszerünk minőségére. Az új társadalmi feladatokat, amelyek előtt oktatásügyünk és az egész oktatásinevelési rendszer is áll, ma és a jövőben is csak úgy tudjuk bebiztosítani, ha a szocialista iskolarendszer fejlődésének alapvető törvényszerűségeiből indulunk ki. Ennek lényegét mindenekelőtt lenini elveiben, osztályszempontjaiban, politikussá- gában, demokratikusságában, az oktatás és a nevelés egységében, az iskola és az élet összekapcsolásában, az iskolának munka- és politechnikai karakterében kell keresni, az átalakítás nem jelent meghátrálást ezektől az elvektől, hanem alkotó és tevékeny megvalósításukat hozza magával. A szocialista társadalomfejlődésének minden szakasza megköveteli az oktatás és a nevelés helyes összehangolását. Nem kételkedhetünk abban, hogy ma a társadalomnak magasan képzett munkásokra, mérnökökre, közgazdászokra, orvosokra, tudósokra van szüksége, de ugyanígy szüksége van öntudatos és becsületes állampolgárokra is. Ezért elkerülhetetlen, hogy leküzdjük a neveléshez való viszony formális elemeit, jelentőségének alábecsülését, és csak az oktatás önműködően érvényesülő nevelői befolyására támaszkodjunk. Céltudatos nevelőmunkára van szükség, természetesen összekötve a művelődéssel, a szakmai felkészítéssel, a gyermekek és a fiatalok mindennapi életével. A nevelés területén, ahogyan azt a CSKP KB 10. ülése is hangsúlyozta, mindenekelőtt a szocialista személyiség formálásáról van szó, amely elsajátította a tudományos világnézetet, magáévá tette a szocializmus értékeit és normáit, műveltségével, dolgosságával, kulturáltságával, kötelességtudatával és felelősségével tűnik ki. Szocialista értékeinkre alapozwa Az össztársadalmi folyamatokhoz hasonlóan az oktatás és nevelés területén is a kipróbált pozitív értékekből kell kiindulni. Ez pedig a békének, a haladásnak, a humanizmusnak, a demokráciának, a szociális igazságosságnak, fiataljaink által nyújtott támogatás. Növekszik a fiatalok érdeklődése a művelődés, a tudomány, a technika és kultúra eredményeinek elsajátítása és kihasználása iránt. Ambíciói érzéke az új iránt, versenyszelleme, alkotó bátorsága arról tanúskodik, hogy a társadalmi haladás aktív résztvevője akar lenni. Az ifjúságnak ezeket a tulajdonságait okosan kell kihasználni és továbbfejleszteni, ki kell alakítani a teret és a feltételeket aktivitásához és érzékenyen kell „gazdálkodni“ kezdeményezőkészségével, lelkesedésével. A fiataloknak jobban tudatosítaniuk kell előnyeiket, tisztelniük kell az elért eredményeket és ezekre felelősségteljesen építeniük kell saját jövőjüket. Ez nem egyszerű. A jelenlegi társadalmi fejlődés a gazdasági, politikai, ideológiai, nemzetközi, tudományos-technikai, környezetvédelmi és kulturális kapcsolatok és viszonyok bonyolultsága a fiatalember tudatában, viselkedésében és cselekedetében új problémákat hoz magával. Mindenekelőtt az iskola hivatott a gyermekeket és a fiatalokat úgy felkészíteni, hogy eligazodjanak ezek között az új bonyolult feltételek között. Ezzel együtt az egész társadalomban határozottabban fel kell tárnunk és el kell távolítanunk a gyermekek és a fiatalok viselkedésében mutatkozó negatív jelenségek okait és szigorúan védenünk kell őket a negatív befolyásolásokra való kísérletek elől.. A társadalom és az ifjúság életében, következésképpen a nevelésben is na- gyob megbecsülést érdemelnek az erkölcsnek, a kultúrának, a magatartásnak, az érzelmi és a családi életnek az egyetemes értékei. Ezeknek az egyetemes értékeknek ténylegesen humánus jellege marxista-leni nista, osztályszemléletú értelmezésükből következik. A szocialista iskolának, a forradalmi humanizmus „műhelyének“ úgy kell hatnia, hogy a fiatalok képesek legyenek maguk különbséget tenni az igazi politikai, erkölcsi, esztétikai és egyéb értékek, illetve a kispolgári álértékek, a selejt, a giccs, valamint a burzsoá (Folytatás a 4. oldalon)
