Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1989-05-07 / 107. szám, vasárnap
ÚJ szú 5 1989. V. 7. Negyvennégy év Viktor Lomakin szemével A Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott csehszlovákiai nagykövete, Viktor Pavlovics Lomakin a fasizmus feletti győzelem és hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából interjút adott Zdenék Horenínek, a Rudé právo főszerkesztőjének. Lomakin elvtárs fáradthatatlan aktivitása, tapasztalatai a csehszlovák-szovjet kapcsolatok minden területével szorosan összefüggenek. A beszélgetés, szimbólikusan, 1945. május 9-ének a felelevenítésével kezdődött. A Szovjetunió nagykövete elmondta, hogy nagyon jól emlékszik erre a napra. Kujbisev városában tanult ekkor, és reggel négy órakor hallotta a rádióban a szovjet információs iroda bejelentését a háború befejezéséről. Ez a hír kivitte az embereket az utcára, ahol senki sem tudta, s nem is akarta titkolni örömét és meghatódottságát. Ünnepeltek. A győzelem napját ünnepelték. Arról is beszélt, hogy Csehszlovákiával először Habarovszk városában került kapcsolatba, ahol a kerületi pártbizottságon dolgozott. Itt a város központjában fedezett fel egy emléktáblát azon a helyen, ahol a húszas évek elején kivégezték az osztrák-magyar hadsereg egyik katonazenekarának tagjait. Később a levéltárakban nyomozott az esemény után és megtudta, hogy a zenekar tagjai csehek voltak, és életükkel fizettek azért, mert az egyik fehérgárdista generális fogadásán a cári himnusz helyett az Internacio- nálét játszották el. Később, 1970-ben már a kerületi pártbizottság első titkáraként találkozott Lomakin elvtárs Vlagyivosztokban akkori köztársasági elnökünkkel, Ludvík Svobodával. Akkor persze még nem sejthette, hogy 1984. május 2-án már mint nagykövet érkezik majd Prágába. Arra a kérdésre, hogy valóra váltak-e a nagyköveti tisztség elfoglalásakor kitűzött céljai, elmondta, hogy nagyrészt igen. Bizonyítja ezt az elmúlt öt év alatt a kapcsolatok dinamikája, és főleg az, hogy az utóbbi időben az együttműködés új szakaszba lépett, új minőségi töltetet kapott. A két ország között következetesebben érvényesülnek és szilárdulnak meg az együttműködés, az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet, bizalom és a kölcsönös érdekeltség alapelvei, s őszintébb lett a viszony. Be kell vallanunk, hogy az ezt megelőző .időkben nem mindig volt így. Természetesen - tette hozzá - ez nemcsak a nagykövet és a nagykövetség érdeme, hanem általában a szovjet és csehszlovák félé. Kifejezése annak az igyekezetnek, hogy a kapcsolatok tökéletesítésével közelebb hozzák egymáshoz a két nemzetet. Noha ezt a témát a diplomáciai titoktartás kötelezettsége védi, Lomakin elvtárs mégsem zárkózott el azon kérdés elől, hogy nagy vonalakban mit tartalmaz diplomáciai levelezése országával, mit tanácsol Csehszlovákiával kapcsolatban feletteseinek. Reméli - válaszolta - egykor majd a levéltárak kutatói megállapíthatják, hogy a nyolcvanas évek második felében a nagykövetség levelezését objektivitás, kiegyensúlyozottság és őszinteség jellemezte. Az utóbbi években ugyanis az SZKP vezetése különös hangsúlyt helyez arra, hogy a külföldi képviseletekről érkező információk megbízhatóak, pontosak legyenek. Nem titok, és erről már Gorbacsov elvtárs is beszélt a szovjet külügyminisztérium egyik tanácskozásán, hogy régebben néha „hozzáigazították" az információkat a legfelsőbb moszkvai vezetés nézeteihez, és nemegyszer megszépítették azokat. Megbízható információk hiányában azonban nem lehet helyes döntéseket hozni. Ezért jelentéseiben nagy hangsúlyt helyez arra, hogy megmutassa, mi az, ami Csehszlovákiában a szocializmus építése során bevált, és sok konkrét javaslatot küldenek a Szovjetunióban felmerülő problémák megoldásához. Az sem titok, hogy néha erélyesen kell fellépni azokkal a szovjetunióbeli vállalatokkal és hivatalokkal szemben, amelyek a szerződésekből eredő kötelezettségeiket nem teljesítik. Az utóbbi időben a szovjet központi hivatalok és szervezetek is sokkal jobban odafigyelnek a külképviseletek kívánságaira, és ezekre naprakészen reagálnak. Olyan példák is előfordulnak, hogy a nagykövetségnek a csehszlovák partnerekhez kell fordulnia, ha azok nem teljesítik ilyen, vagy olyan kötelességeiket. Az az elvem - mondta Lomakin elvtárs -, hogy ha a Szovjetunióban jobban megoldjuk a dolgokat, akkor ez segít Csehszlovákiának és ugyanez érvényes fordítva is. A Rudé právo főszerkesztője ezután a Szovjetunió társadalmi és gazdasági életének átalakításáról faggatta a szovjet nagykövetet, aki az utóbbi időszak legjelentősebb eseményeinek az SZKP 19. országos értekezletét és a Szovjetunió népi küldötteinek megválasztását tartja. Ez utóbbi egyértelműen megmutatta, hogy a szovjet emberek döntő többsége a jövőt az átalakításban látja, mégpedig a szocializmus alapjain. A nagykövet véleménye szerint a szovjetunióbeli átalakítás meríthet a csehszlovákiai tapasztalatokból is. Sok érdekeset látnak például az itteni politikai rendszer megszervezésében, a Nemzeti Front tevékenységében. Érdekli a szovjet elvtársakat a CSKP szociális politikája és sok tanulság vonható le hazánk mező- gazdaságának megszervezéséből is. Viktor Lomakin szerint jól fejlődik szövetkezeti mozgalmunk és példaértékű nálunk a lakásépítés is. Rátérve a nehézségekre arról beszélt, hogy a gazdasági és tudományos együttműködés új szakasza kezdődött a Szovjetunió és Csehszlovákia között. Az árucsere sokéves, dinamikus növekedését most csökkenés váltotta fel és az sem titok, hogy a Szovjetunió fokozatosan az adós helyzetébe került, ami régebben nem fordult elő. Ennek egyik alapvető oka az árucsere elavult szerkezete, amely nem felel meg a két ország reális lehetőségeinek. A Csehszlovákiába irányuló szovjet export 70 százalékát fűtő- és nyersanyagok teszik ki és ezek világpiaci árában tapasztalható bármilyen kis mozgás azonnal megmutatkozik a kereskedelemben. Kapcsolataink további gyengéje a specializáció és a kooperáció nem kielégítő fejlettsége. Ezen a területen nagyok a lehetőségek, amelyeket még távolról sem használtunk ki. Példa erre az is, hogy a csehszlovák vállalatokat néhány kapitalista cég is megelőzi a közös vállalatok létesítésében. Ennek több oka van, a vállalatok nem kellő érdekeltségétől az árak kérdésén keresztül egészen a jogi problémákig, de azt is észre kell venni,*hogy lassanként ezek az akadályok megszűnnek. Ugyanígy bírálható a szovjet nagykövet szerint a közvetlen kapcsolatok rendszere is. Négyszáz ilyen szerződésünk van, de az árucserében ez csak néhány tized százaléknyi arányt képvisel. Lomakin elvtárs véleménye szerint ebből kiutat az jelent, ha mindkét országban tovább folytatódik a gazdasági reform, megerősödik a vállalatok önállósága, és érvényesülnek az önelszámolás elvei. Ezek után Zdenék Horení a turizmus kérdéseire terelte a szót. Ezzel kapcsolatban Lomakin elvtárs elmondta, hogy csökkent ugyan a szervezett turizmus keretében utazók száma, de megnövekedett az egyéni utazásoké. Itt is felmerül azonban néhány probléma, amelyek elsősorban az utazási irodák gazdálkodásának új körülményeivel, az elszállásolás nehézségeivel és a szolgáltatások színvonalával függnek össze. Sok a panasz arra, hogy a Őedok emelte a turistautak árát. Úgy tűnik, nem ez a legjobb módja annak, hogy az ilyen szervezetek javítsák anyagi mérlegüket. Az emberek közötti kapcsolatokat ugyanis nem lehet csak az ökonómia szemüvegén keresztül nézni, ezeknek magasabb rendű fontosságuk van, amelyet nem lehet koronára vagy rubelra átváltani. Fontos tehát a javulás érdekében az, hogy egyszerűsítsék az utazások lehetőségeit, kerüljék a formalizmust oly módon, hogy lehetővé váljék az utazások nem hagyományos formáinak megszervezése, például a vállalatok közötti, szakszervezeti, vagy ifjúsági kapcsolatok bázisán. A legfontosabb ezen a területen az ifjúsági turisztika és a nagykövet úgy véli, hogy azok, akik megakarják ismerni hazánkat, nem feltétlenül az Inturiszt szállodáiban akarnak lakni. Ezért a nagy idegenforgalmi központokban most ifjúsági sátortáborok létesülnek, a Bajkál-tónál például egy szovjet-csehszlovák ifjúsági turisztikai központ. A Szputnyik Ifjúsági iroda utakat tervez a szibériai folyókhoz, a Szovjetunió északi részére az Altáj hegységhez és más, eddig kevésbé látogatott helyekre. Ezek a tervek is mutatják, hogy az ifjúsági utazások terén a két ország kapcsolataiban még nem mondták ki az utolsó szót. Eléggé fontos probléma viszont- vetette fel a Rudé právo főszerkesztője - azoknak a formalitásoknak a kérdése, amelyeket el kell intézni, mielőtt tőlünk a Szovjetunióba, vagy akár onnan ide utazhat valaki. Bizonyára az útlevelekkel és egyéb elintéznivalókkal összefüggő kérdéseket is egyszerűsíteni kell majd. A magánjellegű utazások számának növelése, de minden egyéb kapcsolat kiszélesítése és elmélyítése is megköveteli az utazások körüli intéznivaló mennyiségének és időigényességének a csökkentését- mondta Viktor Lomakin -, mégpedig mindkét fél részéről. A csehszlovák fél a Szovjetunióba szolgálati- tag, üdülésre, gyógykezelésre, vagy magánjellegű utazásra készülők útleveleinek intézését javasolja egyszerűsíteni. A szovjet turisták csoportjai Csehszlovákiába már a személyazonossági igazolványokkal jöhetnek. Mi most azt javasoltuk a csehszlovák félnek, hogy a szovjet állampolgárok magánútjaihoz is elegendő legyen a szovjet személyazonossági igazolvány egy különleges betétlappal kiegészítve. Reméljük, hogy a két ország illetékes szervei a megfelelő gyorsasággal meghozzák ez ügyben a döntést. Ugyanakkor, felmerül az utazás, jobban mondva a közlekedési eszközök kérdése is. Moszkva és Prága között mindkét irányba két vonat jár naponta, és négy légijárat, amelyekre nagyon nehéz jegyet kapni. így azután a turizmus kérdése bizonyára egy sor más területet is érint majd. A kulturális témákról szólva Zdenék Horení megkérdezte a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetét, melyik írónk könyvét vinné magával legszívesebben a szabadságára. Nagyon szeretem a Karéi Őapek írásait, főleg a Harc a szalamandrákkal című regényét - válaszolta Viktor Lomakin -, de szívesen olvasom Haáek könyvét is Ővejknek, a derék katonának a kalandjairól. Ez volt az első könyv, amely közelebb hozta hozzám Csehszlovákiát, és nagyon megszerettem. Ugyanakkor, ha ajánlást kellene adnom a szovjet irodalomból önök számára, nagyon nehéz helyzetbe kerülnék. A mi irodalmunk nagyon sokféle és sokrétegű, s emellett nem egy írónk most inkább publicisztikával foglalkozik. Ezért sok érdekesség jelenik meg az irodalmi folyóiratokban is. Ezek mindegyike nagy figyelmet érdemel. A beszélgetés végül azzal a kérdéssel zárult, hogy az ünnep alkalmából mit kívánna Viktor Lomakin, a szovjet állampolgár, a csehszlovákiai olvasóknak. - Minden csehszlovák állampolgárnak - hangzott a válasz -, akik iránt őszinte szimpátiát érzek, elsősorban békét, a CSKP irányvonalának teljesítésében s az átalakítás és a demokratizálás folyamatában sikereket, szerencsét kívánok és azt, hogy virágozzék az önök gyönyörű országa.-széAz államhatár nem akadály Kelet-Szlovákiából sok ipari és mezőgazdasági üzem tart fenn kapcsolatot kárpátontúli (Kárpát-Ukrajna) vállalattal, gyárral. Számuk több tucatra tehető. Vannak, amelyek egyelőre csak a mindkét fél számára hasznos együttműködés feltételeit keresik, ám olyanok is akadnak, amelyek már jóval előbbre tartanak. Ez utóbbiak közé tartozik például a áacai (Koáice-őaca) Vetőmagtermesztő Állami Gazdaság is. A Kassához közeli mezőgazdasági üzem a Szovjetunió kárpátontúli - területéről jelenleg három vállalattal - két kolhozzal és egy szovhozzal - barátkozik. Eleinte, évekkel ezelőtt, csak egy üzemmel vette fel a kapcsolatot, ám mivel az együttműködést igen hasznosnak találta, s ugyanúgy a külföldiek érdeklődése is megnőtt, a kapcsolatokat a két szomszédos szocialista ország egyezményei alapján kibővítette. Az Ida patak menti üzemben ma már nem számít érdekességnek, hogy a dolgozók között - az állattenyésztésben, a kertészetben vagy az építkezéseken - külföldi munkások is vannak. A helyiek megszokták ezt, s ugyanúgy a vendégek is otthonosan élnek és dolgoznak itt. Gaño István igazgató szerint sincs semmi különös ebben.- Néhány évvel ezelőtt felmerült a kérdés, nem lenne-e helyes, gazdaságos - a nemzetközi kapcsolatok kiépítése. Nos, számításba vettük a mutatkozó előnyöket és a vele járó kis többletmunkát, s az jött ki, hogy érdemes belefognunk. A magyarországi baráti üzemekkel a korábbi hagyományokra építve bővítettük kapcsolatainkat, majd annak a tapasztalataiból kiindulva a hozzánk szintén közeli kárpátontúli-te- rületen is találtunk megfelelő partnergazdaságokat. Jelenleg egy vi- nogradovói - nagyszőlősi szovhozzal, valamint a rakosinovói - rákosi és lucski - nagyréti kolhozzal igyekszünk elmélyíteni a gazdasági együttműködést. S nemcsak papíron, nemcsak szavakkal. A Külkereskedelmi Minisztériumnak, továbbá a kerületi és járási párt-, valamint állami szerveknek köszönhetően mostanában évente mintegy 20 millió korona értékű a közös munkánk. Mivel mi vetőmagtermesztő állami gazdaság vagyunk, a testvérüzemünk felkérésére elsősorban a mezei munkában segítünk nekik. Vetőmagot adunk, részt veszünk a mag- ágykészítésben, vetésben, a növényápolásban s a termésbegyűjtésnél is jelen vannak a szakembereink. Tavaly 500 hektár gabonatermesztését vállaltuk, s 5,96 tonnás terméshozamot értünk el. Az idén 2000 hektár területen folyik ott közös erővel a növénytermesztés. Segítünk a borsó, a búza- a tavaszi árpa, néhány takarmánynövény és a burgonya termesztésében.-S mivel viszonozzák önöknek ezt a kárpátontúliak?-Szintén munkával - jegyezte A Csehszlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Botanikai Kutatóintézetének tudományos dolgozóit a magasabb rendű növények fehérjetartalmával kapcsolatos kutatómunkáért a CSTA díjával tüntették ki. Munkájuk eredménye az egész világon nagy visszhangratalált. Felvételünkön dr. Éva Klozová (balra), dr. Véra Turková és dr. Véra Hadaóová kandidátusok (Jan Vrabec - ÖTK) meg Janó István, az üzemi pártbizottság elnöke. - Nálunk néhány évvel ezelőtt - folytatta - munkaerő- hiánnyal küszködött az állattenyésztési ágazat. Elmondtuk ezt akkor a szovjet partnerüzemeink képviselőinek, s ők azt javasolták, a mezei munkáért megbízható, dolgos állat- gondozókat adnak cserébe. Éltünk a lehetőséggel, s már második éve alkalmazzuk őket. Most 6-6 kárpátukrajnai állatgondozónk és fejőnk van. Félévenként cserélődnek. Tudjuk, ez nem végleges megoldás, ám nekünk az Ínséges időben jól jött. Ha lesz elegendő és megfelelő helyi érdeklődő, akkor a megállapodás szerint felbontjuk ezt a szerződést. Ugyanakkor voltak itt már ácsok és kőművesek is a Szovjetunióból, s ha kell, lesznek is még. Említést érdemel, hogy nemcsak építőmunkásokat kapunk onnan, nemcsak munkaerőre számíthatunk, hanem mint a legfrissebb példa is igazolja, építőanyagra is. Persze mindezt, s ugyanúgy a mezőgazdasági gépek cseréjét is, hivatalosan, az előírásoknak megfelelően számoljuk el egymás között. Eddig egyikünk sem fizetett rá, mert csakis olyan munkákat vállalunk, amelyek mindkét félnek gazdaságosak.- Itt van például a poFovi gyümölcsösünk - vette át a szót ismét az igazgató. - Megmondom úgy, ahogy van, egy időben elhanyagoltuk azt a szép, nagy kertet. Hogy miért, az más kérdés... A közelmúltban úgy láttuk, jó lenne azt felújítani. Idén ám, de a felújítást nem bízhattuk szakképesítetlen emberekre, s any- nyi hozzáértő dolgozónk nem volt, hogy az ottani feladatokat igen gyorsan elvégezzék. Szerencsénkre a nagyrétiek vállaltak, hiszen ott van gyümölcskertészet, így az ó közreműködésükkel a mi gyümölcsösünk is kezd magához térni. A áacai gazdaságban bíznak az együttműködés további javításában is. Azt mondják, még van néhány termelési ágazat, ahol a partnerüzemek tapasztalatait érdemes lesz kamatoztatni. Jóllehet, ók pontosan tudják, hol mit érdemes és mit lehet átvenni egymástól, hiszen gyakran megfordulnak egymás gazdaságaiban, földjein, kertjeiben, s rendszeresen megvitatják munkájuk eredményeit, a sikereket és a gondokat egyaránt. Az említett üzemek képviselői bizonyára ma is, a kelet-szlovákiai és a kárpát-ukrajnai dolgozók Vyánó Nemecké-i határtalálkozóján is beszélnek majd a közös dolgaikról, közös feladataikról. GAZDAG JÓZSEF
