Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-07 / 107. szám, vasárnap

c. kis ___: V NYELVŐR A nép marsallja Egy Hadtörténész jegyzetei Georgij Zsukovnak, a Szovjetunió marsai íjának arcképéhez Az 1985. május 8-án, a győzelem 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi gyűlésen mondott beszédé­ben Mihail Gorbacsov kijelentette:- A győzelem forrása a szocializ­mus, a szovjet életmód természeté­ben, a nagy honvédő háború össz­népi jellegében rejlik. A háború, mint hatalmas megpróbáltatás, rendkívül élesen és reálisan igazolta, hogy éppen a néptömegek a történelem döntő ereje... A háborúban milliók vettek részt. De nem jellegtelen tö­megként szerepeltek ebben a pél­dátlan méretű csatában. Hősiessé­gükben világosan megnyilvánultak a nagy honvédő háború katonáinak kiváló személyes tulajdonságai - Alekszandr Matrozov közlegénytől kezdve egészen Georgij Konsztan­tyinovics Zsukov marsallig. A második világháború híres had­vezérének neve a Szovjetunióban és külföldön egyaránt közismert. A szovjet nép büszke Zsukov mar- sallra, mivel saját nemzeti hősének tartja, óstehetség, aki az orosz nép legkiválóbb vonásait testesítette meg, e nép bátorsága, kitartása és tántoríthatatlan jelleme, a törhetet­len akarat példáját nyújtotta. Mihail Solohov író jogosan nevez­te Georgij Zsukov marsallt szuvorovi iskolájú, nagy hadvezérnek. Zsukov azonban nemcsak méltó örökös volt; alkotó szellemben továbbfejlesztette a múlt hadművészete kincsestárá­nak legjavát. Zsukov, mint kiváló katonai vezető, éppen a szovjet hadsereg hadvezérének vonásaival rendelkezett - ez a hadsereg olyan erős és tapasztalt ellenféllel harcolt, amilyen a német fasiszta Wehr­macht volt. A hadtörténészekre és a történetírókra vár még az a fel­adat, hogy nagyszabású művet al­kossanak Zsukov hadvezéri művé­szetéről. Georgij Zsukov életútja nem volt rózsákkal telehintve: kiszámították, hogy a népi marsallt majdnem ne­gyedszázadig sújtotta különféle ül­dözés - életének egyharmad részén keresztül! Hét évig volt „kegyvesztett“ Sztálin idején (1946-1953 között), s 1957-től 1965-ig újra kegyvesztett lett. Leonyid Brezsnyev idején Zsu­kov marsall időnként újra ilyen hely­zetbe került. így festett annak a mar­sallnak a nehéz sorsa, akire Nyikita Hruscsov a képtelen „bonapartista" címkét ragasztotta... Alekszandr Vaszilevszkij marsall, Zsukov jó barátja és harcostársa azt írta róla, hogy „kitűnt meglehetősen határozott és szigorú jellemével, a kérdéseket bátran oldotta meg, teljes felelősséget vállalt a hadmű­veletek vezetéséért... A hadműve­letek kidolgozásával kapcsolatban Georgij Zsukov alkotó szemléletet tanúsított, eredeti módon határozta meg a csapatok tevékenységének módjait. Úgy vélem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy Georgij Konsztantyinovics Zsukov - az egyik legnagyszerűbb alak a nagy honvédő háború hadvezérei között". Zsukov arcképében hasonló vo­násokat lát Szergej Styemenko had­seregtábornok is, aki sok évig dolgo­zott a marsall közvetlen vezetése alatt. A vezérkar a háború éveiben című, általánosan ismert emlékira­taiban Styemenko megállapította, hogy „6 nagy hadvezéri tehetségű, bátor és eredeti nézeteket valló, döntéseinek megvalósításában igen határozott ember volt, aki a kitűzött katonai célok elérésével kapcsolat­ban semmilyen akadálytól sem riadt vissza. Georgij Konsztantyinovics, ha érezte, hogy valamilyen kérdés­ben igaza van, nem átallott élesen ellentmondani Sztálinnak, amit senki más nem mert megtenni“. Más tanúbizonyságokat is lehet idézni, amelyek kialakítják a tehet­séges hadvezér arcképét. Emlékek, gondolatok című memoárjában ma­ga Zsukov ezt írta: ,.Számomra a legfontosabb a hazának, népem­nek a szolgálata volt. Tiszta lelkiis- merettel mondhatom: mindent meg­tettem, hogy teljesítsem ezt a köte­lességemet... Legnagyobb örö­meim napjai egybeestek a haza örö­meivel. A haza aggodalmai, veszte­ségei és keserűségei mindig jobban izgattak, mint a személyes aggodal­maim. Azzal a tudattal éltem le az életemet, hogy hasznot hajtok a népnek, ez pedig minden ember élete számára a legfontosabb". Zsukov neve 1939-ben, a Halhin- Gol folyó menti emlékezetes esemé­nyek idején vált ismertté. Éppen itt, ahol előbb hadtestparancsnok volt, azután pedig az 1. hadseregcsoport parancsnokának tisztét töltötte be, kapott először lehetőséget arra, hogy tanúságot tegyen hadvezéri tehetségéről. Sikeresen alkalmazta a számbeli fölényben levő ellensé­ges erők bekerítésének bátor manő­verét. Ez volt az első kísérlet az ilyen hadművelet végrehajtására, amelyet a történészek „a Halhin-Gol menti Cannae“-nek neveztek el. A nagy honvédő háború csatáinak idején Zsukov az „Urán“ terv egyik alkotó­ja volt, ez a „sztálingrádi Cannae“ néven vonult be a történelembe. A fasizmussal vívott háború éveiben Zsukov különböző frontoknak - a Tartalék, Leningrádi, Nyugati, 1. Belorusz Frontnak a parancsnoka volt. Mint a legfelsőbb főparancsnok főhadiszállásának tagja és ennek teljhatalmú képviselője a frontokon, Zsukov sok stratégiai hadművelet kidolgozásában vett részt. Az Állami Honvédelmi Bizottság és a főhadi­szállás megbízásából ellátogatott a harcoló hadsereghez - segített a parancsnokságnak, összehangol­ta a legfontosabb irányokban harco­ló frontok hadműveleteit. Zsukovot rendszerint oda küldték, ahol a leg­nehezebb volt a helyzet. Georgij Zsukov nevével függnek össze az olyan, igen fontos csaták­ban aratott győzelmek, mint az el­lenség szétzúzása Moszkva környé­kén, a sztálingrádi csata, a Lenin­grád blokádjának áttörésére irányuló hadművelet, a Voronyezstől délre levő fasiszta csapatok bekerítését és megsemmisítését célzó hadmű­velet, amely „a Don menti Sztálin­grád“ nevet kapta. Május 8-án ünnepeljük a szerve­zet megalakulásának 125. évfordu­lóját. A Vöröskereszt- és Vörös Fél­hold-szervezetek e napon emlékez­nek meg az alapító Henry Dunant születésének évfordulójáról is. A világnap hagyománya a béke ünnepélyekig nyúlik vissza, melyek szervezője már a II. világháború előtt a Csehszlovák Vöröskereszt volt. A szervezetek jelszava tükrözi sokoldalú tevékenységüket, amelyet nemes célok érdekében folytatnak, emberi életek megmentéséért, és az egészségért. Ez a mozgalom a harctéri sebesülteknek való segít­ségnyújtás gondolatából nőtt ki. Je­lenleg a szervezet sok másfajta se­gítséget is nyújt: anyagi természetűt, a természeti és háborús csapások sújtotta vidékek lakosságának, tag­jai fogolytáborokat látogatnak meg és közvetítenek a harcokban egy­mástól elszakadt családtagok kö­zött. A Vöröskereszt önkéntes, in­gyenes véradást, elsősegélynyújtási tanfolyamokat szervez, gondoskodik az idős és beteg emberekről s egészséges életmódra nevel. A Vöröskereszt és Vörös Félhold mozgalomba a világ 148 országába 250 millióan kapcsolódtak be. Ta­valy a Nemzetközi Bizottság 44 kül­döttsége működött a világ 88 orszá­gában. A küldöttek 36 országban A kurszki ívben lezajlott harcko­csicsata, a nagyszabású dnyeperi- kárpáti hadművelet, a belorussziai „Bagratyion hadművelet - amely az egyik legnagyobb támadó hadműve­let volt - a Lengyelország felszaba­dítására irányuló visztulai-oderai hadművelet és végül a végső ütkö­zet, a Berlinért vívott csata - vala­mennyi előkészítése és megvívása Georgij Zsukov marsall közvetlen irányításával történt. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy amikor Georgij Zsukov a fron­ton tartózkodott, az Állami Honvé­delmi Bizottság és a főhadiszállás felelősségteljes feladatait Alek­szandr Vaszilevszkij marsallal szo­ros együttműködésben hajtotta vég­re. Vaszilevszkij abban az időben a vezérkar főnöke és a főhadiszállás tagja volt. Büszke vagyok arra, hogy 1941- ben történetesen a Nyugati Front csapatainál szolgáltam, amelynek parancsnoka Georgij Zsukov had­seregtábornok volt. Szerény szakasz­parancsnoki beosztásomban akkor hallottam először Georgij Konsztan­tyinovics Zsukovról. így, „távolból“ történt a mi megismerkedésünk. Zsukovot először a Vörös téren ren­dezett győzelmi díszszemle idején láttam, amelyet a marsall fogadott, összevont zászlóaljunk akkor a Tör­ténelmi Múzeum épülete előtt állt. És egyszercsak két híres hadvezér léptetett oda hozzánk fehér lovon (a díszszemle parancsnoka Konsz- tantyin Rokoszovszkij volt). Zsukov üdvözlésére fergeteges hurrákiál- - tással válaszoltunk. Azután végig­hallgattuk beszédét, amelyet a Mau­zóleum mellvédjéről mondott.-A Vörös Hadsereg nemcsak megvédte hazánk szabadságát és függetlenségét, hanem Európa né­peit is megszabadította a német igá­tól - mondotta akkor Zsukov. E beszéd teljes szövegét később magnetofonszaiagra vettem fel, és drága ereklyeként őrzöm, ugyanúgy, mint az Emlékek, gondolatok című kötetet, amelyet a marsalltól kaptam emlékbe, és a dedikált fényképét. Georgij Konsztantyinovics Zsu- kovval személyesen 1968 nyarán ismerkedtem meg a Barviha szana­tóriumban. Akkor a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériuma Hadtör­téneti Intézete nagy honvédő háború osztályának vezetője voltam. Ké­sőbb gyakran jártam Zsukov szosz- novkai nyaralójában, beszélgettem vele, teljesítettem néhány megbízá­sát az Emlékek, gondolatok című könyv második kiadásának sajtó alá rendezésével kapcsolatban. V. MOROZOV ezredes, a Szovjetunió Állami-díjasa, a Frunze-díj kitüntetettje (TASZSZ) 770 börtönt és fogolytábort látogat­tak meg s a szervezet 38 országba összesen 44 ezer tonnányi élelmet és más árut küldött. Élelmiszerse­gélyt kapott többek között Észak- Etiópia, Angola, Mozambik, Liba­non, Nicaragua, és Örményország. A Nemzetközi Bizottság kereső szolgálata, amely már 120 éves, tavaly 1 millió 850 ezer híradást továbbított. A Vöröskereszt és Vörös Félhold társaságok Nemzetközi Ligája tá­mogatja az újonnan alakult szerve­zetek fejlődését is. Szakembereket közvetít, hogy segítsenek szülőott­honok és nevelőintézetek tranzfú- ziós állomások alapításában, hogy tanfolyamokat szervezzenek vagy az egészségügyi alapellátásban dol­gozzanak. A Vöröskereszt nemzeti szervezetei nagyon eltérőek, attól függően, milyen körülmények között dolgoznak, de mindegyikre jellemző az emberiség, függetlenség, pártat­lanság, semlegesség,, önzetlenség, így egyre közelebb jutnak a közös jelszóban megfogalmazott célhoz: emberséggel a békéért. A Csehszlovák Vöröskereszt nemzetközi fórumokon sok javasla­tot tett már és nemzetközi tevékeny­ségével alapítása óta már több mint 100 évvel ezelőtt meghirdetett ne­mes célokat szolgál -bj­Egészségügyi Világnap A „filmszurkolók“ Arról olvasok, hogy a fiatalok szemináriumot rendeztek a filmek alkotásáról, s ezen nemcsak ifjú filmesek, hanem „nézők, filmszurko­lók“ is részt vettek. Filmszurkolók - íme, egy szó, amely a fordításnak köszönheti létrejöttét. De nagyon reméljük, hogy a szó minősítést csak most az egyszer alkalmaztuk rá, máskor nem lesz erre lehetőségünk, mert nem terjed el. Szónak pedig csak azt a nyelvi elemet nevezhetjük, amelyet az adott nyelvet beszélő társadalom elfogad: megért és használ. Mit is jelent a szemináriumról hírt adó közleményben a filmszurkoló szó? Talán az analógia segítségével nem is nehéz megállapítani. Mert van ugyebár szurkoló szavunk amelyet arra a személyre alkalmazunk, aki a sportban vagy valamely játékban szívvel-lélekkel az egyik fél győzelmét kívánja, és a mérkőzést vagy a játékot ezért szorongva, izgulva kíséri figyelemmel, esetleg biztatva is a játékost. A futballszurkoló összetett szó sem ritka; volt tehát analógia ahhoz, hogy a filmszurkoló papírra kerüljön. De azt is elárulhatjuk, hogy nem a szükség szülte; nem azért alkotta meg valaki, mert szükség volt rá; például, hogy megvolt a fogalom, s a magyarban még nem volt neve. Erről szó sincs. A filmszurkoló a filmovy fanúáíkvéIt magyar megfele­lőjeként került a szövegbe. A fanúáik szót a szlovák nyelv a labdarú­gással kapcsolatban is használja, de a sport egyéb területein, sőt a művészetekkel kapcsolatban is előfordul a rajongók, csodálók megnevezésére. A magyarban viszont a filmet kedvelők nem nevez­hetők szurkolóknak. A szurkoló szóban benne érezzük még a szurkol ige ,izgul4, .szorong* jelentést is. A sportversenyeket vagy egyéb mérkőzéseket végigizguló személyek tehát okkal nevezhetők szurko­lóknak, de a filmet kedvelők nem, hiszen az ő esetükben más jellegű érzelmekről van szó. Ókét a magyarban jólismert és használatos filmrajongó szóval szoktuk megnevezni. Rajongónak azt a személyt nevezzük, aki valamiért lelkesedik, valami iránt elragadott szeretetet érez. Rajongani lehet a zenéért, a természetért, a munkáért, a művé­szetért, a sportért stb. De a rajongás nem azonos a szurkolással. Ezért a magyarban különbséget kell tenni (és különbséget is teszünk) a rajongók és szurkolók között. A filmmel kapcsolatban csak a filmra­jongó összetett szót használjuk; itt ugyanis nem általános jelenség a szurkolás; ez esetleg csak a filmfesztiválokon fordul elő. De a labdarúgással kapcsolatban előfordul mindkét szó. Á futballrajongó az értelmező szótárakban is megtalálható elem: azt a személyt jelöli, aki rajong a futballért, különösen a mérkőzésekért. A futballszurkoló meg azt, aki a labdarúgómérkőzést, az egyik csapat győzelmét kívánva, esetleg biztatással segítve figyelemmel kíséri. JAKAB ISTVÁN Halló! Itt Kemény beszélek! Valamelyik reggel ezekkel a szavakkal reccsentett rám egy érdes férfihang a telefonban. A kapcsolás téves volt, de bosszúságot mégsem ez keltett bennem, hanem bemutatkozásának furcsa és hibás nyelvi megformálása, amelyről azt gondolná az ember, hogy minden ép nyelvérzékű magyar beszélő fülét sérti. Mivel azonban gyakran találkozunk vele, érdemes néhány szót ejteni róla. A hibáztatott mondat legfontosabb eleme kétségkívül a Kemény tulajdonnévi alany, hiszen a hívott fél ebből tudja meg, kivel is beszél. A tulajdonnév azonosításra szolgál. Ennek segítségével különböz­tetjük meg az egyedet. Ha a személynévnek erre az azonosító funkciójára gondolunk, azonnal világos, hogy a címben szereplő mondatot a Kemény személynév és az első személyű beszélek igealak között feszülő ellentmondás teszi hibássá. Az azonosításra ugyanis általában nem magammal, hanem inkább a másik emberrel kapcsolatban van szükségem. Saját magamra legfeljebb az én névmású alannyal utalok. De tulajdonnévvel csak bemutatkozáskor jelölöm meg magamat. Ilyenkor viszont vagy egyáltalán nem haszná­lok igealakot, s csak ennyit mondok: Kemény Péter, esetleg: Kemény; vagy ezt: Kemény Péter vagyok, illetőleg: Kemény vagyok. Ez a bemutatkozási forma nemcsak szemtől szémben, hanem telefonon is hibátlan. Ha viszont az utóbbi esetben mégis a beszél igét kívánja valaki használni, akkor már a hívott fél szempontjából kell magáévá tennie, akinek számára ő egy Kemény (Péter) nevű másik személy, s akiről - éppen ezért - csakis egyes szám harmadik személyben mondhat bármit is, tehát telefonhívás esetén: Kemény (Péter) beszél. Nem tettem még említést a bemutatkozási forma harmadik elemé­ről, az itt határozószóról, pedig ez sem jelentéktelen. Amennyire helyes ugyanis ennek a használata az Itt Kemény (Péter) beszél! és az Itt Kemény (Péter)! formákban, annyira helytelen és hibás lenne egy ilyen bemutatkozás: Itt Kemény (Péter) vagyok! S ez csak még világosabbá teszi az Itt Kemény beszélek! mondat alanya és állítmá­nya közötti ellentmondást. Több lehetőségünk is van tehát arra, hogy a telefonban való bemutatkozáshoz megfelelő nyelvi formát válasszunk: az Itt Kemény (Péter) beszél!, Itt Kemény (Péter)!, Kemény (Péter) vagyok!-féle mondatok fölöslegessé teszik a címbeli nyakatekert, nyelvünk szelle­métől idegen kifejezés használatát. S végül még egy, inkább stilisztikai kérdés. A bemutatkozásban mind a teljes személynév (Kemény Péter), mind a vezetéknév önmagában (Kemény) használható. Kétségtelen azonban, hogy a tel­jes név szerényebbnek, udvariasabbnak hat, mint a vezetéknév önmagában. Az Itt Kemény Péter beszél!, a Kemény Péter vagyok! több megbecsülést fejez ki a hívott fél iránt, mint az Itt Kemény beszél! vagy a Kemény vagyok! Az Itt Kemény Péter! helyetti Itt Kemény!-ről nem is beszélve: ez már bizonyos fokú önteltséget, pökhendiséget hordoz. A mondanivaló nyelvi megformálása a mindennapi érintkezés apró megnyilvánulásaiban is árulkodik a beszélő műveltségi szintjéről. Kár lenne, ha a hibás vagy udvariatlan formájú bemutatkozás a valósá­gosnál kedvezőtlenebb képet festene bárkiről is. B. LŐRINCZY ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents