Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-31 / 126. szám, szerda

ÚJ szú 5 189. V. 31. A múlt nem merülhet feledésbe... MEGEMLÉKEZÉS A SZLOVÁKIAI MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK 60 ÉVVEL EZELŐTTI SZTRÁJKJÁRÓL Meghallani és meghallgatni Egy szeminárium margójára Sok szó esik mostanában az átalakítás indokoltságáról, a felkészülés feltételeiről és arról, hogy milyen kilátások vannak a mezőgazdasági- élelmiszer-ipari komplexumban a termelés intenzifikálására. Erről volt szó Módra - Harmónián egy kétnapos rendhagyó szemináriumon. Azért volt rendhagyó, mert a hagyományoktól eltérően az előadások nagyon rövidek voltak, és utánuk amolyan kötetlen beszélgetés alakult ki az egyes tárcák képviselői és az újságírók között. Meghánytuk-vetettük, hányadán állunk az átalakítással, s melyek azok a lehetőségek, amelyeket a mezőgazdaságban jobban ki kell használni. A polgári Csehszlovák Köztár­saság időszakában lezajlott szlovákiai mezőgazdasági sztráj­kokról szólva történészek állapítot­ták meg, hogy azok mindenkor kivív­ják az utókor tiszteletét és megbe­csülését e megmozdulások résztve­vői és szervezői iránt. Még itt él közöttünk e küzdelmes idők számos tanúságtevője. Azok, akik nagybirto­kosokkal, csendőrökkel és hivata­lokkal hadakozva, hosszú napok fe­szültségét megélve, gyakran még kedvezőtlenebb bérért voltak kény­telenek tovább robotolni. A nagybir­tokokon fellángoló ellenállás egy­ségbe fogását ugyanis számtalan körülmény nehezítette. A kommu­nisták kitartó szervezőmunkája nyo­mán, a megélhetés elvesztésétől való félelmet leküzdve azonban év­ről évre a tavasz beköszöntésével felülkerekedett az emberibb élet utá­ni vágy, mely sokszor meghátrálásra kényszerítette a földbirtokosokat. A sztrájkoknak is megvan a ma­guk története. Felvetődik viszont a kérdés, hogy ez azonosnak tekint­hető-e lefolyásuk puszta nyomon kí­sérésével, a rekonstruálással, avagy tágabb összefüggésrendszeren be­lül rajzolódik-e ki a történeti kép? A sztrájkok jelentősége ugyanis nemcsak önmagukban rejlik. A szo­ciális helyzet megjavításának ki­kényszerítése a kommunisták felfo­gásában nem volt öncélú. A töme­gek öntudatának elmélyítésére irá­nyult, hogy a bérküzdelmek a tiltako­zás magasabb fokait elérve végül is politikai fellépéssé és harccá terebé­lyesedjenek. Mindezt persze meg­határozóan befolyásolta a tömegek összefogása, a párt szövetségi poli­tikája A harci felkészültség lebecsü­lése avagy túlbecsülése egyaránt nehezítette az elégedetlenség felka­rolását. Ha a szociális követelések eleve politikai színezetet kaptak, so­kan kívül rekedhettek a csatasorba szervezhetők körén. A mindennapi követelések szorgalmazása és a po­litikai elkötelezettség kialakítása kö­zötti bonyolult áttételek figyelembe vétele programszerű látásmódot és taktikai rugalmasságot kívánt. S épp ez mosódott el az ötvenes években készült hazai sztrájktörténeti feldol­gozásokban. A legapróbb részletek­re is kiterjedő vizsgálódás szinte testközelbe hozta a bérharcok szer­vezését. A grafikonokra is kivetített adatok érzékeltetni tudtak számos, a szociális helyzet alakulása és a ra- dikalizálódás közötti összefüggést. Az adott szemlélet és módszertan azonban az osztályharcok leegysze­rűsítő értelmezésére épült. A szoci­ális küzdelmek végül is elszakadtak a mozgalmi-politikai meghatáro­zóktól. K ésőbb, a hatvanas évek elején ígéretes lendületet vett a megizmosodó munkásmozgalom- történeti kutatás, leküzdve a dogma- tizmus tehertételeit. A hangsúly a kommunista mozgalom elvi kérdé­seire helyeződött. Előtérbe került a stratégiai-taktikai irányvétel prob­lémáinak megvilágítása. S ez a ko­rábbi sztrájktörténeti ismereteknek is újabb kapcsolódási felületeket kölcsönzött. Ez idő tájt került sor a húszas évek második felében el­mélyült pártválság okainak mé­lyebbre ásó feltárására és a CSKP V. kongresszusának árnyaltabb ér­telmezésére is. Fény derült arra, hogy a gottwaldi vezetés a jileki politika koncepciótlanságával, hibái­val szembefordulva leegyszerűsítő, balos túlzások szorításába került. Az V. kongresszus úgy eredményezett fordulatot, hogy a gottwaldi pártve­zetés a mindennapi gyakorlattal szembesülve képes volt a valóság­hoz igazodó irányvételt kialakítani E folyamatba ágyazódva sikerült tisztázni az 1929-es hatalmas dél­szlovákiai, több mint 10 ezer mező- gazdasági munkást magával ragadó sztrájk ellentmondásait is. A majd két hétig tartó mezőgazdasági sztrájk volt az első szlovákiai tömeg­akció, amely az V. kongresszus határozatainak szellemében azt az igyekezetei juttatta kifejezésre, hogy az új gottwaldi vezetés hadat üzen a korábban eluralkodott passzivitás­nak. A szervezést megnehezítették és nagyon kedvezőtlenül érintették a párton belüli válság következmé­nyei. Az új vezetéssel szemben álló pártellenzék számos képviselője je­lentős befolyással rendelkezett a mezőgazdasági munkásság kö­zött. A párt ebben a helyzetben a legtapasztaltabb tisztségviselőit: a CSKP tíz parlamenti képviselőjét és szenátorát küldte a sztrájkszer­vezők segítségére. Azokat, akik ki­álltak a gottwaldi vezetés mellett. Közöttük volt Major István és Steiner Gábor is. A hatóságok azonban ki­használták az ellenzék fellépését és rendkívül éles megtorló intézkedé­sekkel akadályozták a szervezést. Kezükre játszott, hogy a sztrájkolok között zavart idéztek elő azok a hi­bák, amelyeket a nagybirtokosokkal folytatott tárgyalások során követtek el. A szerződés-javaslat az 1925-ös megállapodásokkal szemben a bé­rek 20 százalékos emelését irányoz­ta elő olyan helyzetben, amikor a kezdődő agrárválság feltételei kö­zött a nagybirtokosok minden igye­kezetüket latba vetették az össz- szlovákiai szerződés megakadályo­zására. A polgári és reformista szak- szervezetek támogatását elfogadva sikerült olyan szerződést jóváha­gyatniuk, amely nem jelentett anyagi veszteséget számukra. Az üldözések fokozódása és a nagybirtokosok ellenállása a sztrájkolok számára egyre kilátás- talanabbá tette követeléseik teljesí­tésének kikényszerítését. 1929. má­jus 31-én az utolsó két járásban is felvették a munkát. Közben sokan közülük egy-két évtizedes munkavi­szony után elvesztették nemcsak ál­lásukat, hanem lakásukat is. A föld- birtokosok nem egy helyen tenyérnyi bevetett földdarabkájukat is fel- szánttatták. Szigorú értékelésnek vetették alá a sztrájk lefolyását a legfelsőbb párt­szervek is. A pártfunkcionáriusok prágai vitaestéjén Jan Sverma 1929. június 8?án beszámolót tartott. A sztrájk leverésének okait elemez­ve az objektív tényezők figyelembe vétele mellett szokatlanul éles bírá­latban részesítette az új gottwaldi vezetés két tagja, Fried Jenő és Evzen Kiinger magatartásának ult­rabalos megnyilatkozásait. Gúnnyal vegyes felháborodással vette célba, hogy a követeléseket eltúlozva és az aprómunkát lebecsülve, a földmun­kások helyzetét kockára téve szinte A szlovák főváros központjában levő Kijev Szálló vezetői arra töre­kednek, hogy alapvető szolgáltatá­saikon kívül - elszállásolás, az ét­keztetési lehetőségek megteremté­se és a kiegészítő szolgáltatások - bekapcsolódjanak Bratislava kul­turális-társadalmi életébe is, illetve a vendégeiken kívül a lakosság egy­re szélesebb rétegeinek nyújtsanak szórakozási lehetőséget. Tavaly például sikeres rendezvényük volt a diákoknak szervezett bál, de a va­dászoknak rendezett összejövetelük iránt is nagy volt az érdeklődés. Dicséretre méltó, hogy a legkiseb­bekről sem feledkeznek meg: azzal számolnak, majdani vendégeikről idejében kell gondoskodniuk.- Tavaly mintegy ezer gyermek vett részt gyermeknapi rendezvé­nyünkön, reméljük idén még ennél is több apróság jön el szüleivel szállo­dánkba, illetve a környékére - mon­dotta Napoleon Korpiel’ mérnök, a hotel igazgatója. - Gazdag progra­mot állítottunk össze számukra, s az idén a társrendezők száma is gyara­podott. Hogy csak néhányat említ­magától bekövetkező forradalom il­lúziójában ringatták magukat. Zden- ka Holotíková, aki monográfiában dolgozta fel a sztrájk történetét, em­lítést tesz arról, hogy az 50-es évek végén a történészek amikor megis­merkedtek e felszólalással, először gyanakodni kezdtek, vajon nem ha­tósági hamisítás került-e kezükbe. Mert hisz a Fried-csoport ultraba­los vonalának veszélyeit a gottwaldi vezetés csak jóval később kezdte érzékelni, s nem volt zökkenőmen­tes ennek leleplezése sem. Csak akkor kerülhetett erre sor, amikor az egész párt végigjárta a megismerési folyamatnak azt az útját, amelyen eljutott a mindennapi követelésekért vívott harc jelentőségének megérté­séhez. S ezen a téren a gottwaldi vezetés később a nagy mosti sztrájk idején nemzetközi viszonylatban is figyelmet keltő tapasztalatokra tett szert. S ehhez hozzájárultak az 1929-es mezőgazdasági sztrájk ta­nulságai is. P ersze, a történeti propagandá­ban és publicisztikában nem teljesen akadálytalan az 1929-es mezőgazdasági sztrájk összefüggé­sekben láttatása. A köztudatban így az is kevéssé ismert, hogy az a Fried Jenő - akinek mozgalmi pályája Kassáról (Kosice) indult - komoly szellemi felkészültséggel rendelke­zett. Épp ennek köszönhetően vi­szonylag rövid időn belül jómaga is fontos szerepet játszhatott az általa képviselt hibák leküzdésében. Ké­sőbb, a Kommunista Internacionálé munkatársaként nagyformátumú fel­ismerésekkel segítette a franciaor­szági kommunisták körében a nép­front gondolat úttörését. H elyi mozzanatok országos szerepének érzékelése, és az összképen belüli regionális ele­mek kimutatása kitágítja a dél-szlo- vákiai mozgalom dimenzióit. S en­nek a nemzetiségi önismeretet is erősítő tükröződése elválaszthatat­lan a történeti kép szemléletességé­től. A mezőgazdaság szocialista átalakulásával párhuzamosan az ín­séget, megaláztatást idéző egykori földmunkás fogalom is eltűnt a köz­tudatból, a szó is kiveszett a köz- használatból. A múlt azonban nem merülhet feledésbe. A Steiner Gábor és Major István vezette dél-szlová­kiai agrárproletárok korabeli maga­tartása mögött emberi drámák ele­venednek meg. S ezek hitelesítik azt az áldozatvállalást, melyet az emlé­kezetben már kissé elhomályosít a történeti messzeség. KISS JÓZSEF sek: a városi művelődési központ, a Filmklub, a közlekedési vállalat, a Prior áruház, a Zdroj vállalat, az Állami Bábszínház, a veterán autó­sok klubja, az állatkert és számtalan együttes. Ebből a felsorolásból is kitűnik, milyen tarka a program, hi­szen minden résztvevő hozzájárul a nap emlékezetessé tételéhez. A Kijev portáján szimbolikus szál­lodai igazolványt kapnak a gyerekek - ez az ingyenes belépőjegy -, szü­leikkel együtt valamennyi részlegen harmadosztályú áron kínált ételek­ből, üdítőkből választhatnak, melye­ket nagyrészt épp a legkisebbek igényei szerint készítenek a szaká­csok. Divatbemutató és diszkó, bűvé­szek és színészek fellépése, író­olvasó találkozó, rögtönzött állatkerti bemutató és még számtalan vonzó program várja június 4-én 13 órától a Kijev Szállóhoz érkezőket. A ren­dezvényekre csoportok előre is je­lentkezhetnek, megrendelhetik a vendéglátást a hotel valamelyik egységében. D. T. Komolyabban venni az átalakítást Július Medved’, az SZSZK mező- gazdasági és élelmezésügyi minisz­ter-helyettese tömör összefoglalójá­ban az árképzéssel, a bérek alaku­lásával és a nagyobb nyereség elé­résének lehetőségeivel foglalkozott. Figyelmet érdemlő megállapítás, hogy a mezőgazdaságban jelenleg érvényesülő gazdasági szabályzók megegyeznek a népgazdaság más ágazataiban alkalmazott szabály­zókkal. A miniszter-helyettes kije­lentette, menet közben állapíthatjuk majd meg, mit hoz az új szabályzó- rendszer és melyik szakaszokon kell tökéletesebb módszereket alkal­mazni. Minden vonatkozásban nyíl­tan beszélt a tárca belső problémái­ról. Kiemelte, hogy meg kell tartani, s ennek érdekében jobban meg kell fizetni a megfelelő teljesítményt nyújtó munkaerőket. A másik olda­lon harcolni kell a fejlődést fékező jelenségek ellen. Egyes vállalati ve­zetők úgy gondolkodnak, hogy in­kább a még mindig olcsóbb munka­erőt, mint a nagy ráfordítást igénylő korszerűsítést választják. Figyelmen kívül hagyják, hogy a korszerűsítés idővel többszörösen megtérül. Élénk vita bontakozott ki a mező­gazdasági vállalatok termelési-gaz- dasági csoportokba való besorolá­sáról, és ezzel összefüggésben a földadó nagyságáról. Mint kitűnt, a minisztériumban is úgy véleked­nek, hogy az évekkel ezelőtti hely­zetfelmérés eredményei alapján ho­zott döntés nem felel meg a való­ságnak. Nem véletlen, hogy a mi­nisztérium eddig 200 felülvizsgálási kérelmet kapott ezzel kapcsolatban. Ebből nyolcvanat ez év augusztusá­ig kivizsgálnak. Az elemzés költsé­geit a mezőgazdasági vállalatok fi­zetik, de ha a kérésük jogosnak bizonyul, akkor visszakapják a pén­züket. Szóba kerültek a régi fejlesztési programok, a túlkapások, illetve a legmegfelelőbb tervezési módsze­rek kialakításának lehetőségei. Töb­ben feltették a kérdést: rövid vagy hosszútávra volna jobb tervezni? A minisztériumi elképzelések szerint legalább 10-15 évre szóló terveket kellene készíteni minden vállalatnál, hogy a vezetők ezek figyelembevé­telével dönthessenek a beruházá­sokról. Ez első pillantásra helyesnek tűnik, viszont ha figyelembe vesz- szük, hogy világméretben milyen gyorsan változik a termelés szerke­zete, akkor ezzel az elvvel csak részben lehet egyetérteni. Ki tudhat­ja, évek múltán miből mennyi lesz a szükséglet? A tanácskozás részt­vevőinek körében az a nézet alakult ki, hogy a távlati tervek esetén mindig számolni kell esetleges túl­termeléssel, és időszakonként megfelelő változtatásokat kell vég­rehajtani. A minisztérium álláspont­ja, hogy a termelést megfelelő sza­bályzókkal fogják a társadalmi igé­nyekhez igazítani. Aki ennek meg­felelően fog termelni, és természete­sen a minőség javításáról sem fe­ledkezik meg, az tisztes nyereség­gel gazdálkodhat. Ez volna az önállóság? A tanácskozás légkörének nyílt­ságát jellemzi, hogy a résztvevők az aggályaikat sem titkolták el. Például Milán Kovác mérnök egyebek között arról beszélt, hogy eddigi számítá­saik szerint az átalakítás első szaka­szában több millió koronával csök­ken a nyereségük. Természetesen keresik és bíznak benne, hogy, meg is találják a termelés jövedelmezőb­bé tételének lehetőségeit. Ennek el­lenére az a véleménye, a központ­ban alaposan át kellene gondolni az árpolitikát, hogy megfelelő teljesít- mény esetén minden vállalat megta­lálja a számítását. Annak ellenére, hogy szövetkezetük az új feltételek között is megáll a saját lábán, és továbbra is keresik az előbbrelépés lehetőségeit, örömmel vennék, ha a déli körzetekben gazdálkodó me­zőgazdasági vállalatok elsősorban a mezőgazdasági termelésből élhet­nének meg. A melléküzemági ter­melést Kovác mérnök szerint az északi körzetekben kellene fokozot­tan fejleszteni, ahol a mezőgazda- sági vállalatok alaptevékenysége a kis földterület és a zord éghajlati viszonyok miatt nem nyújt elegendő bevételt. Kiemelte, hogy nem elég megkövetelni a vállalati önállóságra való törekvést, ehhez a feltételeket is meg kell teremteni. Például el kell érni, hogy az új elvek és intézkedé­sek érvényesüljenek a gyakorlatban. Nem kis meglepetésre kijelentette: ők a földterület 82 százalékán to­vábbra is kötelező termelést kényte­lenek folytatni, és csak a fennmara­dó 18 százalékon gazdálkodhatnak belátásuk szerint. Napirendre kerültek az állami vál­lalatoknál megtartott választások is. Ezzel kapcsolatban dr. Peter Sli- mák, a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium munkatársa az eltelt 40 év tapaszta­lataira utalva kiemelte, hogy a szö­vetkezetekben már 1949 óta vá­lasztják az elnököket. Tehát itt a de­mokratikus kibontakozásra megvolt a lehetőség. Az állami vállalatoknál az idén választották először az igaz­gatókat, ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy mindenütt úgy végződött a választás, ahogy elképzelték. A jö­vőben nagyobb figyelmet kell fordí­tani a jelöltek kiválasztására, bemu­tatására és a választások előkészí­tésére. Oda kell hatni, hogy lehető­leg egyenlő esélyű jelöltek indulja­nak, s mindketten megfeleljenek a követelményeknek. Szomorú ta­pasztalat, hogy a választók bizonyos fokú elfogultsága miatt több vállalat­nál nem választották meg a politikai és szakmai szempontból egyaránt jól felkészült jelöltet. A pénzügyminisztérium munka­társainak a beruházási programok meghatározásával kapcsolatos fel­szólalásai szintén figyelemre méltó­ak voltak. Mint mondották, nagyon meg kell fontolniuk a vezetőknek, hogy milyen beruházásokkal térül meg leggyorsabban a ráfordítás. Ki kapjon hitelt? Ez volt a második nap egyik legfontosabb kérdése. Az avállalat, amely a kapott pénzt a java­dalmazási lehetőségek javítására, vagy - az előírásokat megkerülve! - egyéb célokra használja fel, vagy az, amelyik garantálja, hogy a köl­csönt idejében és maradék nélkül visszafizeti? Azonos feltételek Az elhangzottakból azt a követ­keztetést vontuk le, hogy az új gaz­dasági mechanizmus bevezetése óta sok olyan probléma vetődött fel, amit előre nem láthattunk. Főleg a vállalati önállóság és a társadalmi igénylések kielégítésével kapcsolat­ban akadnak gondjaink. Továbbá a ki- sebb-nagyobb vállalatoknál hirtelen átmeneti munkaerőfölöslegről be­szélnek, s még mindig nem egyfor­mák a lehetőségek, hisz egyes vál­lalatok túl könnyen, mások csak ne- ' hezen jutnak nyereséghez. Követ­kezetesebben kell érvényesíteni a gyakorlatban azt az alapelvet, hogy a dolgozók jutalma a saját teljesítménytől és a gazdálkodás végeredményétől függjön. Rengeteg a tennivaló a vállalatok közötti együttműködés tökéletesítése terén, mert sok gazdaság mások rovására igyekszik nagy jövedelemhez jutni. Ami a legfontosabb, oda kell figyelni a vállalatok vezetőinek és dolgozó­kollektíváinak a szavára. Vonatkozik ez a vállalatok termelési-gazdasági csoportokba való besorolásával kapcsolatos észrevételekre és más problémákra is. BALLA JÓZSEF Éri — te — mi A Kijev Szálló a gyermekeknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents