Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-04 / 104. szám, csütörtök

* o P A képeslapon a Szávitri és tervezett útvonala FÉLÚTON TÚL A SZÁVITRI Üdvözlet szerkesztőségünknek és lapunk olvasóinak Tavaly írtunk már a Szávitri vitor­lás Afrika partjai körüli útjának előz­ményeiről és az indulás előtti sajtó- tájékoztatóról is. Azóta a kis hajó legénysége 1988. november 26-án a jugoszláviai Rijekából elindult és - kisebb viszontagságok után - fe­délzetén nyolc tagú bátor legénysé­gével, köztük a boldogfai Tóth Lász­lóval, a „nagy kaland“ szellemi aty­jával és fő kivitelezőjével, több ezer kilométeres útjának felét már meg is tette. Erről tanúskodik a tanzániai Dar es Salaamban ez év április 18-án postázott, s a napokban szer­kesztőségünk címére megérkezett üdvözlő lap is. Szövege a követke­ző: ,,A Szávitri vitorlás legénysége szívélyes üdvözletét küldi az Új Szó szerkesztőségének és minden ked­ves olvasójának Tanzániából“. Olvasóink nevében is köszönjük az üdvözlő sorokat, jó egészséget kívánunk önként vállalt nagy és szép feladatuk sikeres megvalósításához messzi távolba szakadt és onnan is haza gondoló honfitársainknak. (g- ¡.) Felépül a malom? Ezerkilencszázhuszonhatban leégett. Egy év alatt felépítették és azóta kiváló minőségű lisztet őröltek benne. Egészen 1989. február 21-ig. Tizenkét óra 15 perc­kor robbanás zaja rázta meg a áuranyi malom ötemeletes épületét, majd tűznyel- vek csaptak a magasba. Az épületből pánikszerűen menekülő nők és férfiak nem is látták, hogy roggyant meg és omlott össze a malom kéménye. Rohan­tak, menekültek a tűz elől. A robbanás áldozatokat követelt. Nyolc halottról és két súlyos sérültről szóltak a jelentések.-Két hónappal a szerencsétlenség után még mindig szakértők bevonásával vizsgálják a robbanás és a tűz okát- tájé­koztat Ján Tamaskovic mérnök, a áuranyi Cukor- és Malomipari Konszernvállaiat gazdasági igazgatóhelyettese. - A sze­rencsétlenségben az volt a szerencse, hogy a tavaszi szünidő miatt a malom nem üzemelt teljes kapacitással, ezért aznap kevesebben dolgoztak. Szeren­csénk volt abban is, hogy nem fújt a szél, s így a tűz nem terjedt el... Az ideseregiö tűzoltóegységek nemcsak a malmot oltot­ták, hanem védték a két kisebb liszt-, illetve a nagy búzasilót. Az épület a tűz martalékává vált, a lángok vagy harminc méter magasba csaptak. Porig égett 116 dolgozó munkahelye.- Több mint huszonnégy órán keresz­tül folytak a mentési munkálatok, a gyá­riak segítségére siettek mindazok, akik úgy gondolták, hasznossá tehetik magu­kat. A helyi Kovosrot, az Érsekújvári (Nő­vé Zámky) Gép- és Traktorállomás és az Autóközlekedési Vállalat, a nyitrai (Nitra) Talajjavító Vállalat és a Trencianské Bo- huslavice-i vállalat nehézgépekkel ér­keztek, és szinte pihenés nélkül dolgoztak a cukorgyár autószállítási részlegének dolgozói is. Közben meg kellett állapítani, ki hol tartózkodott a robbanás pillanatá­ban. És mert tudtak már áldozatokról is, meg kellett azonnal szervezni a hozzátar­tozók értesítését csak úgy, mint a szüksé­ges segélyek folyósítását. Bizottságok alakultak a vállalaton belül és a nemzeti bizottságokon. Másnap a nyolc halott hozzátartozói­nak a vállalat kártérítést fizetett, összesen 222 469 korona értékben. Segélyt nyúj­tottak a helyi nemzeti bizottságok szociá­lis osztályai is. A cukorgyár dolgozói már­ciusi fizetésük egy százalékát ajánlották fel a hátramaradottak megsegítésére, de a járás több üzeme, vállalata jelenleg is gyűjtést szervez a gyerekeknek.- Két kollégánk súlyosan megsérült, azok számára 24 alkalmazottunk adott vért A kolléganőnk már hazaérkezett a kórházból, munkatársunk állapota is egyre javul - folytatta az igazgatóhelyet­tes. - A vállalat vezetősége tudatosította, a dolgozóinknak mihamarabb munkát kell Ki a szerencsétlen? Zsúfolt autóbusz. Az ülőhe­lyek foglaltak, az idősek bosszús megjegyzéseket tesznek a tisz­teletlen fiatalokra, akik nem ad­ják át helyüket. A busz csuklós részében állva figyelmes leszek egy roppant jóképű férfira. Ül és olvas. Haja őszes, arca napbar­nított, remekbe szabott öltöny­ben, halványkék ingben úgy fest, mintha a divatlapból került volna a buszra tévedésből. - Hány éves lehet? - tűnődöm, s arra gondolok, biztosan több, mint amennyinek látszik. A férfi elmélyült arckifejezés­sel lapozza a könyvet, nem érzé­kéli az egyre nagyobb tumultust, elvégre ő ül. Hirtelen egy váran­dós fiatalasszony helyet keresve magának a tömegben, épp a jó­képű férfi felett áll meg. Előreha­ladott állapota láttán nem ugrik fel senki, s neki nem marad más hátra, minthogy egyensúlyozzon. Gömbölyödő hasával igyekszik nem hozzáérni az ülő férfi vállá­hoz. ám ez nem mindig sikerül. Úgy látom, a férfi észreveszi a fiatalasszonyt, s arcán mintha mosoly futna végig. Na most, most áll fel, s adja át gálánsán a helyét, példát mutatva a busz­ban ülőknek - így tűnődöm. Tévedek. Továbblapoz a könyvben, s zavartalanul ol­vas. A busz kanyarog, s a váran­dós fiatalasszony meg, bár­mennyire is kellemetlen neki, egyre gyakrabban dől a férfinak. A férfi hirtelen felnéz, végig­méri az iruló-piruló fiatalasz- szonyt, s fogai közt sziszegi: - Nem tud vigyázni, maga sze­rencsétlen?! Ránézek a férfira, aki ebben a pillanatban már egyáltalán nem jóképű sőt. - erf ­biztosítani. Az első napokban egy ember­ként bekapcsolódtak a romeltakarításba, de tudták, egyszer annak is vége szakad. Voltak, akik a szervezett munkaerőtobor­zás keretében mondtak búcsút a vállalat­nak, és voltak, akik lakóhelyükön találtak állást. Hat nyugdíjasunk önként mondott le a munkalehetőségről, mondván, a csa­ládosoknak kell helyet biztosítani, össze­sen huszonnégy emberről volt szó. A töb­bieket itt a vállalaton belül képesítésük­nek megfelelően tudjuk elhelyezni. Meg­értették a kialakult helyzetet. A szakem­berek a cukorgyári berendezések karban­tartását végzik, s a nők most a cukrot csomagolják liszt helyett. áuranyban nincs egy ember, aki ne bánkódna a malom elvesztése felett. Mert amióta nincs malom, nincs kiváló minősé­gű liszt sem. - Nagyképűség nélkül je­lenthetem ki - folytatta beszélgetőtársam -, búzalisztünk minősége országosan el­sőrangú volt. A közel 70 éves Michal Skulec főmolnárunkat azonnal hívták más malmokba, ám ö elutasított mindenkit, mondván, fog ő még az új malomban lisztet őrölni.-A többiek is ennyire bizakodók? - kérdeztem. Még mielőtt válaszolt volna, maga elé mutatott. - Helyben vagyunk. Döbbenten lecövekeltem a koromtól megfeketedett lisztsilónál. Ha nem tud­nám, hogy mi történt, el sem hinném, hogy itt valaha malom állt.- Ezek a főépület alapjai, itt a kémény helye. A gépi berendezés maradványai­ból ócskavas lett. Még őriznünk kell, hisz a baleset okait vizsgáló szakemberek­nek szükségük lehet rá. A több tíz méter magaságú búzasiló vakolata a vizsugarak hatására lepatto­gott - Ezt védtük minden erőnkből, mert ha robbant volna, azt hiszem, ma én sem állhatnék itt... Azt kérdezte, a többiek bizakodóak-e? - ismételte meg kérdése­met. - Határozott igennel felelhetek. Va­lamennyien bízunk abban, hogy malmunk felépül, s a molnármesterség, melynek a városban hagyományai vannak, nem szűnik meg. Elmenőben veszem csak észre, a vál­lalat területén zöldelő fák, bokrok sem tudják eltakarni előlem a „lerongyolódott“ épületek málló házfalait, kitört üvegű ab­lakait. Szóvá is teszem:-Felújítási munkálatok előtt állunk. Nagyon öreg itt minden. Anyagi eszközök híján ez idáig nem tehettünk semmit Bízunk abban, hogy a tatarozások mellett belevághatunk az új malom építésébe is. Mert nélküle elképzelni sem tudjuk éle­tünket. PÉTERFISZONYA KOMMENTÁLJUK Maguk alatt a fát A mezőgazdasági üzemek vezetőivel folytatott beszélgetések során a gazdálkodás eddiginél szigorúbb feltételei és az új elvonási rendszer szinte törvényszerűen szóba kerülnek. A gya­korlati szakemberek adatokkal érzékeltetik, hogy az előző évhez viszonyítva azonos nyereség eléréséhez mennyivel kell többet, de főleg jobb minőségben és hatékonyabban dolgozni, termelni. Mindez nem panaszkodás, hanem a gyakorlatnak az elmélethez való igazodása. Ugyanis aligha akad egyseges földműves-szö­vetkezet, vagy állami gazdaság, ahol az egyes ágazatok ne próbálkoznának valami újszerűvel, az eddiginél hatékonyabb módszerrel. Hosszúra nyúlna tapasztalataink felsorolása, hogy hol és milyen változtatásokat eszközöltek a növénytermesztésben, milyen megfontolásból és milyen új növényfélékkel vagy techno­lógiákkal próbálkoznak. A hatékonyság növelésére törekedve az állattenyésztésben is számos új módszert vezetnek be, elsősor­ban az állattartás technológiájában. Bár helyenként különböző mértékben és következetességgel, de valamilyen formában szinte kivétel nélkül elmélyítik az anyagi érdekeltséget. Olyan munkadíjazási rendszert alkalmaznak, amely az egyént jó minő­ségű munka végzésére ösztönzi és egyben arra készteti, hogy a kollektíván belül társainak a munkájára is odafigyeljen. Mindez, és a hatékonyság fokozását célzó további gyakorlati példák a jelenlegi szemléletmódot jellemzik. Az érvényesüléshez megfelelő termelési szerkezetre, jó termelékenységű állatállo­mányra, ütőképes gépparkra és a gépek ésszerű kihasználására, a műtrágyák és növényvédő szerek hatékony felhasználására, valamint a munka mennyiségével és minőségével összhangban álló bérezésre van szükség, vallják a szakemberek, s ezzel csak egyetérteni lehet. Egy további, nagyon lényeges ténnyel kiegé­szítve. Nevezetesen azzal, hogy a termelés legfontosabb ténye­zője az ember, a végső eredmény az ö munkájának a függvénye. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy az ösztönzés lehetőségei az érdekközpontú bérezéssel nem merülnek ki. A munkakörül­mények, a szociális és kulturális ellátottság, a különféle juttatá­sok, egyszóval az emberről való komplex gondoskodás - fontos­ságát és jelentőségét tekintve - a termelés hatékonyságát fokozó, gazdasági jellegű ösztönzőkkel egyenrangú. Nem véletlenül hangsúlyozzuk mindezt. Az elmúlt hetekben, hónapokban, amikor az új gazdasági mechanizmus alapelveiröl és az új feltételek közepette való érvényesülésről, s ilyen összefüggésekben az időszerű feladatokról beszélgettünk, a garamkálnai (Kálna nad Hronom) Augusztus 29 Efsz-ben tapasztaltakhoz hasonló szemléletmód következetes érvényesí­tésével másutt csak elvétve találkoztunk. E szövetkezetben, amikor számba vették a nehezebb gazdálkodási feltételekhez való alkalmazkodás lehetőségeit és feltételeit, a munkakörülmé­nyek, valamint a szociális és kulturális ellátottság javítását az elsődleges feladatok közé sorolták. Nemcsak papíron, írásban, de a gyakorlatban is. Itt a szövetkezet tagjai olyan gondoskodásban, támogatásban és juttatásban részesülnek, mint a népgazdaság egyéb ágazatai­ban dolgozók. Többek között a gazdaság azonos elvek alapján fizet az állami ünnepeken végzett munkáért, a nyugdíjasok ingyen kapják természetbeni járadékukat, a szövetkezeti tagok gyermekei tizenötéves korukig évente pionírtáborban (egy ízben nemzetközi táborban) üdülhetnek, az építkezők a házra, beren­dezésre kamatmentes kölcsönt kapnak és csökkentett díjért vehetik igénybe a szállítóeszközöket. Mindezt a már meglévő egészségügyi, szociális és kulturális gondoskodáson túl. Miért az emberről való fokozott gondoskodás, a szolgáltatások bővítése, amikor a szövetkezet nyereségének minden koronáját másként valószínűleg többszörösen kamatoztathatná? Igen, van rá példa, hogy néhány mezőgazdasági vállalatnál épp a gondos­kodásra és a juttatásokra fordított keretek szűkítésével ellensú­lyozzák a bevételcsökkenést. A garamkálnai filozófia lényege egyszerű, igazában aligha kételkedhet bárki is. Olyan munkafel­tételekre és támogatási formákra van szükség, hogy a dolgozót a munkájával szemben támasztott nagyobb igények, és az esetleges mulasztásait követő anyagi elmarasztalások ellenére érdek fűzze a szövetkezethez. Arra kell törekedni, hogy a nagyobb követelmények és a szükség szerint alkalmazott megvonások ne új munkahely keresésére, hanem az elvégzett munka minőségének javítására ösztönözzék az embereket. Ahol másként gondolkodnak, ott a saját érdekeik ellen cselek­szenek, úgy is mondhatnánk, „maguk alatt vágják a fát“. EGRI FERENC Szlovákia legnagyobb burgonyatermelője, a Liptovsky Mikulás-i Állami Gazdaság már befejezte a burgonya ültetését. Nyújtott műszakokban naponta 80-90 hektáron készültek el ezzel a munkával, és ebben az évben 18 ezer tonnát szeretnének betakarítani. Felvételünkön Jozef Stetka (balra) és Vladimír Moravcík látható, az utolsó táblák egyikén még az ültetőburgonya előkészítésénél. (Vladimír Gabéo felvétele - ŐSTK) ÚJ SZÚ 4 1989. V. 4. ^ M . Wo.a^ H.k. ---­■£ aüi T 9-\ lfc^yss'c-í- " i VJ VJ Ó ^ L IrTlT f Sz. í í. 5 g'cjMBví ti hlhPSN . **.r , ' ■: •’ CO>^V^£Uo í> </ y* l- .* t ■' i aiítiio s> <; r ? a III

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents