Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1989-05-04 / 104. szám, csütörtök
Az önigazgatás szerepéről A Rudé právo, Pravda, Új Szó, Práce és Práca olvasóinak kérdéseire a szövetségi kormány elnöksége hivatalának és a Szakszervezetek Központi Tanácsának dolgozói válaszolnak Nemrégiben felhívással fordultunk olvasóinkhoz, hogy küldjék be kérdéseiket az önigazgatás elveivel kapcsolatosan a Rudé právo, a Pravda, az Új Szó, a Práce és a Práca szerkesztőségébe. Válaszadásra a szövetségi kormány elnöksége hivatalának és a Szakszervezetek Központi Tanácsának dolgozóit kértük fel. A „távinterjú“ első részét ma közöljük. ÚJ SZÚ 1989. V. 4. • Egyáltalán szükséges-e a vállalati önigazgatás? Eddig is megvoltunk nélküle. _ Iván Srek, Prága- Alapvetően megváltozik gazdaságunk irányítási rendszere. Olyan irányításra térünk át, amely során a vállalati kollektívák döntéshozatalát és viselkedését elsősorban közvetlenül, közgazdasági eszközökkel befolyásoljuk majd. Olyan gazdálkodási szabályokat akarunk bevezetni, amelyek alkalmazásakor a vállalatoknak megéri vállalkozni, és így jobban kielégíthetik a társadalmi szükségleteket. A vállalat kezdeményező, aktív hozzáállásából, a sikeres vállalkozásból valamennyi dolgozónak ki kell vennie a részét. Az eddigi gyakorlatból viszont az következik, hogy az embereknek a vállalati tevékenységhez való ilyen viszonyulásához nem elég csak a megszabott feladatok teljesítésének jutalmazása. A mai helyzetnek minőségileg úgy kell megváltoznia, hogy a dolgozók a munkaidő alatt valódi gazdaként viselkedjenek, hogy jóval inkább dolgozókollektívájuk érdekeinek hatása alatt éljenek. Ilyen viszonyt csak azzal lehet kialakítani, ha a dolgozók vállalatukkal szemben lényegében tulajdonosként léphetnek fel (bár tudatosítjuk, hogy az amit a vállalat rendelkezésére bocsátanak társadalmi tulajdonban van). Ezért a dolgozókollektívák hatáskörébe tartozik, az érvényes társadalmi szabályok keretében dönteni arról, milyen nehézségi fokozatú feladatokat vállalnak magukra, hogyan osztják szét a létrehozott gazdasági eredményt, kit választanak igazgatónak. A dolgozókollektíva ilyen működésének eszköze éppen a szocialista önigazgatás. Nincs szó tehát semmi fölöslegesről. Az önigazgatás az újszerű irányítási mód ésszerű eleme, s elősegíti, hogy az ember termeléshez és munkához fűződő viszonya valódi gazdai viszonnyá változzon. • Dönthet-e arról a pártbizottság, hogy párttag legyen a tanács elnöke? ivan Broz, Brno- A dolgozókollektívák tanácsát a közgyűlés (vagy küldöttgyűlés) választja meg, ugyanígy visszahívhatja a tanácstagokat és meghatározza tagjainak számát. Tanácselnököt és alelnököt titkos szavazással választ soraiból. A népgazdaság tervszerű irányításának kérdéseivel foglalkozó kormánybizottság kiadta a dolgozókollektívák szocialista önigazgatási szervei első választásának lebonyolítására vonatkozó módszertani ajánlását. Ebben benne van, hogy a tagokra és a póttagokra vonatkozó valamennyi káderjavaslatot megtárgyalja az illetékes pártszerv, és az elfogadott határozatokkal összhangban érvényesítik ezt a szakszervezetben és a társadalmi szervezetekben, valamint a gazdasági vezetésben tevékenykedő kommunisták. A pártszervezetek elsősorban azzal befolyásolják a kommunisták részvételét a tanácsban (beleértve az elnöki beosztást is), hogy olyan párttagokat javasolnak ebbe a szervbe, akiknek dolgozókollektívájukban természetes tekintélyük van, haladó véleménnyel és javaslatokkal állnak elő, s a dolgozókollektíva és az egész társadalom érdekeinek érvényesítésére törekednek, egyszóval: élvezik a vállalat dolgozóinak bizalmát. • Tevékenykedhetnek önigazgatási szervek a vállalaton belüli szervezeti egységekben, vagyis az üzemekben, üzemrészlegeken? Vlastimil Minarík- Az állami vállalaton belüli szervezeti egységek (üzemek, üzemrészlegek, műhelyek stb.) dolgozókollektívája közgyűlésének, esetleg küldöttgyűlésének összehívását Az állami vállalatról szóló törvény 28. paragrafusa teszi lehetővé. Ehhez a vállalati dolgozókollektíva közgyűlésének döntésére és ennek az igazgatóval való megtárgyalására van szükség. A vállalaton belüli szervezeti egységek közgyűlése szükség szerint választ dolgozókollektívák tanácsát. A belső szervezeti egységek önigazgatása jelentős tényezőjévé válhat a vállalat kisebb kollektíváinak a kezdeményezés és a vállalaton belüli önelszámolás irányításában betöltött szerepvállalásában. Ezért létrehozását olyan munkahelyeken kellene mérlegelni, ahol adottak hozzá a feltételek, főként pedig az állami vállalat távolabb eső szervezeti egységeiben. • Hány olyan kollektívának kellene lennie a vállalatnál, amely a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás elvei szerint dolgozik? Milyen álláspontra helyezkedjen ezzel kapcsolatosan a dolgozókollektívák tanácsa? jQSef ValáSekj Pardubicei Fémipari Vállalat- Az eddigi brigádkollektívákkal szerzett tapasztalataink arra mutatnak, hogy e kollektív munkaforma fejlesztéséhez rendszerszerűbben kell viszonyulnunk. Mindenekelőtt a vállalaton belüli szervezeti egységeket (üzemek, üzemrészlegek) egységes kisebb dolgozókollektívákba kell osztani, és feltételeket kell teremteni önelszámoláson alapuló gazdálkodásukra. S közben ezekben a kollektívákban a lehető legegyszerűbb gazdálkodási elveket kell választani, kihasználva az anyag- és energiafogyasztási, valamint a munkafelhasználási normákat stb. A vállalat vállalaton belüli irányításának és belső szervezeti felépítésének alapelveit az igazgató javaslatára a dolgozókollektíva tanácsa hagyja jóvá. Sem a felettes szervek, sem a társadalmi szervezetek direktív módon nem avatkozhatnak be a vállalat szervezeti felépítésének és ily módon a kis önelszámoló alakulatoknak a kialakításába. összehasonlíthatják viszont a vállalatok közti helyzetet, figyelmeztethetik a vállalatokat arra, hogy másokhoz képest lemaradnak a brigádkollektívák létrehozásában, s arra is felhívhatják a figyelmet, hogy a brigádrendszerű munkaforma lassú elterjedése a vállalatok tevékenységében az elégtelen gazdasági eredmények egyik okozója. Az önelszámoláson alapuló kisebb kollektívákban a brigádrendszerű munkaforma bevezetése, a kollektíván belüli és a kollektívák közti verseny fejlesztése, a megfelelő munkaszervezési és jutalmazási formák alkalmazása elsősorban a vállalat gazdasági vezetése és a szakszervezet üzemi bizottsága megegyezésének és közös eljárásának kérdése. A brigádrendszerű munkaforma alkalmazásánál ugyancsak nem jöhet számításba a direktív utasítgatás. • Hogyan zajlik a szocialista önigazgatásban tevékenykedők képzése, ki szervezi, milyen problémákkal foglalkozik, ki biztosítja a szakképzett oktatókat? , . w ,, . Jaroslav Vanióek, Prága 10. városkerülete- A szocialista önigazgatásban tevékenykedők felkészítését a káderek politikai és szakmai előkészítése programjával összhangban a politikai nevelés házai, a CSKP kerületi politikai iskolái, az SZKT központi és a szakszervezeti tanács iskolái, s az egyes ágazati továbbképző központok végzik. Ezek az intézmények biztosítják az előadókat is. Az önigazgatási szervek elnökeinek és tagjainak politikai és szakmai felkészítésében a fő módszertani központ szerepét a szövetségi kormány Irányítási Intézete, az SZSZK kormányának Irányítási Intézete, és a CSKP KB Politikai Főiskolája tölti be. A funkcionáriusok képzése eddig nagyobbrészt az önigazgatási szervek jogainak és kötelességeinek ismertetésére, az önigazgatás vállalaton belüli új irányítási rendszerben betöltött szerepének, valamint az új irányítási elvek és az új gazdasági mechanizmus megmagyarázására irányul. Azon dolgozókollektívák tanácsai, amelyek szükségesnek tartják az önigazgatásban tevékenykedők átképzését, közvetlen tárgyalások útján egyezhetnek meg az említett intézmények képviselőivel. A szocialista önigazgatással kapcsolatos szakirodalom egyelőre eléggé hiányos. A közeljövőben számíthatunk a Svoboda és a Práce Könyvkiadók kiadásában megjelenő publikációkra. 0 Helyes-e, hogy az igazgatót választják? Mert neki elsősorban szakembernek, menedzsernek kellene lennie, és ezen kívül nem csak a dolgozók érdekében kell tevékenykednie. Pavel Drábek, Prága IV. városkerülete-A vállalat élén az igazgató áll, és egyetlen vezetőként irányítja tevékenységét, ezért és a vállalat eredményességéért felel az alapítónak és a dolgozókollektívának. Mivel a dolgozókollektíva olyan hatáskörrel rendelkezik, hogy (az igazgató javaslatára) olyan döntő horderejű célkitűzéseket hagyjon jóvá, mint a vállalat gazdasági és szociális fejlesztésének terve és az elért gazdasági eredmény elosztása, kell hogy legyen döntési joga arról is, ki irányítsa a vállalatot, hogy alkalmas legyen a terv megvalósítására és a lehető legnagyobb hatékonysággal vállalkozzon. A megfelelő igazgató kiválasztása azonban nem korlátozódik csak a választásra. Az igazgató megválasztására tett javaslatot az alapító terjeszti a közgyűlés elé, azután hogy a tanácsban megtárgyalták. A jelölteket az alapító választja ki azok közül, akiknél adottak az ehhez szükséges feltételek, s ez pályázat alapján történik. Tehát az a fontos, hogy a vállalati igazgatónak olyan embereket válasszanak, akik szakmailag, politikailag és erkölcsileg is helyt tudnak állni ebben a beosztásban. És csak ilyen jelöltek közül lehet választás útján kiválasztani azt, akit a dolgozók többsége is támogat. • Dönthet-e a küldöttgyűlés arról, hogy az lesz az igazgató, aki megkapja a jelenlevő küldöttek szavazatainak többségét? Imrich Krajner, Trnava- Nemcsak hogy a küldöttgyűlés, de még a közgyűlés sem dönthet arról, hogy az igazgatót a jelenlévő küldöttek szavazatainak többségével választják meg. Az állami vállalatról szóló törvény abból indul ki, hogy a szocialista önigazgatási szervekben a többség döntése az illetékes szerv (közgyűlés, küldött- gyűlés, tanács) tagjai többségének állásfoglalásában nyilvánul meg. Ez az elv teljes mértékben érvényes az igazgatóválasztáskor, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy igazgatónak csak azt a küldöttet választhatják meg, aki megkapta a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés tagjai szavazatainak többségét. Az állami vállalatról szóló törvény a többségi szavazási elv és a titkos szavazás mellett számos kérdésben változtatásokat tesz lehetővé a dolgozókollektívák és az önigazgatási szervek számára. Ezek az igazgatóválasztás konkrét vállalati feltételeivel függnek össze, s érintik a választási szabályzatot és további dokumentumokat, amelyekkel a törvény is számol. Feltétlenül szükséges azonban odafigyelni arra, hogy ezek a dokumentumok tartalmilag is összhangban legyenek a törvénynyel, és úgy fogadják el őket, ahogy azt Az állami vállalatról szóló törvény megköveteli (29. paragrafus harmadik bekezdés és 32. paragrafus). • Két jelölt közül egyik sem szerzi meg a szükséges szavazati többséget. Helyes-e ugyanezekkel a jelöltekkel megismételni a választást? B. Nekut, Kardaéova Recice-A vállalati ,igazgatóválasztás törvényes előírása Az állami vállalatról szóló törvény IV. részében több lehetőséget ad a dolgozókollektíváknak a választási szabályzatban a választás lebonyolításának konkrét feltételekhez és szükségletekhez való igazítására. A törvény csupán néhány alapfeltétel betartását követeli meg, vonatkozik ez a szavazás titkosságára, s arra, hogy a jelölt megválasztásának feltétele az, hogy megkapja a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés valamennyi tagja többségének szavazatát. A választás egyéb részleteit a dolgozókollektívák a választási szabályzatban rögzítik. Ebből az következik, hogy a törvény nem tiltja megismételni ugyanazokkal a jelöltekkel a választást abban az esetben, ha egyiket sem választották meg. A jelöltek kiválasztása ugyanis teljes mértékben az alapító hatáskörébe tartozik. A választás lényegéből azonban egyértelműen kitűnik, hogy nem alkalmas azoknak a jelölteknek a javasolása, akiket egyszer már nem választottak meg, mert a dolgozókollektíva a szavazás során már kinyilvánította akaratát. Helyesnek tartjuk, hogy a következő választási fordulóban egy vagy két olyan jelölttel csökkentsék az igazgatói posztra pályázók számát, akik a legkevesebb szavazatot kapták. A második fordulóban két vagy több jelöltet állíthatnak, esetles új javaslatokkal egészíthetik ki a jelölőlistát. A választásoknak ugyanazokkal a sikertelen jelöltekkel való megismétlése oda vezetne, hogy a dolgozókollektívában az a vélemény alakulna ki: rájuk akarják kényszeríteni a jelölteket és nem veszik kellő mértékben figyelembe akaratukat. • A 35. paragrafus szerint az állami vállalat megválasztott igazgatója a tanácsban történt megtárgyalás után kinevezi helyetteseit. Hogyan történik az igazgatóhelyettesek visz- szahívása, ha a korábbi munkaviszonyukból adódóan meghatározatlan időre érvényes munkaszerződésük van az adott beosztásban? Köteles-e a szervezet az állami vállalat alapítása után felújítani vezető dolgozóival a munkaszerződéseket? Josef Chuaík, ¿Ilina-A törvény (35. paragrafus 1. bekezdés) szerint az állami vállalat igazgatóhelyettesi funkcióját kinevezés útján lehet betölteni. A helyettes munkaviszonya tehát nem munka- szerződésen alapszik, hanem a kinevezéstől függ. Ha az igazgató eddigi helyettesét nevezi ki, csak abban történik változás, hogy a munkaviszony jogi indoka már nem a munkaszerződés, hanem a kinevezés (bár a munkaviszony tartalma nem változik). Erről szó szerint a II. cikkely 3. pontja rendelkezik, amely módosítja és kiegészíti a Munka Törvénykönyvét. Eszerint 1989. január 1 -jétől azok a vezető dolgozók, akiket a szervezet vezetője nevez ki (27. paragrafus 4. bekezdés), és akik az addig érvényes előírások szerint munkaszerződés alapján ugyanezt a beosztást töltötték be, szintén vezető dolgozónak minősülnek. Ebből az következik, hogy a helyettesre is érvényes a Munka Törvénykönyv 67. paragrafusa. Ez azt jelenti, hogy ha a helyettes kinevezése idején munkaviszonyban áll a vállalattal, a beosztásából való visszahívása után nem szakad meg munkaviszonya. A vállalat megtárgyalja vele további munkabeosztásának lehetőségeit, és ha nem egyeznek meg másképp, beleegyezése nélkül is képzettségének megfelelő munkakörbe osztják be. A funkcióba való kinevezést és visszahívást előre meg kell tárgyalni az illetékes nómenklatúrát vezető pártszervvel és szakszervezeti szervvel (rendszerint a szakszervezet üzemi bizottságával). Az állami vállalat megalapítása után a vállalat nem újítja fel a munkaszerződéseket sem a vezetőkkel, sem többi dolgozójával. Az addigi munkaviszony a megkötött munkaszerződések alapján tovább folytatódik, mivel az állami vállalat az előző szervezet jogi utóda. • Nem vezet-e az önigazgatási szervek tevékenysége helytelen csoportérdekek érvényesítéséhez? Vladimír Dlouhy, Prága- Az önigazgatási szervek is szabályos keretek között tevékenykednek, úgy ahogy azt az állami vállalatról szóló törvény megszabja. Tehát csak a társadalmi szabályok figyelembe vételével dönthetnek, s ezek pedig közvetlenül, de főként közvetve (gazdasági normatívumok, közvetlen feladatok, nyereségelosztási szabályok stb.) befolyásolják a vállalat tevékenységét. A vállalat irányítási rendszere, az egész gazdasági mechanizmus arra irányul, hogy elvben azonosak legyenek a vállalati és társadalmi érdekek. Ha a vállalat jobban ki akarja elégíteni a dolgozókollektíva szociális fejlesztésének szükségleteit, nagyobb mértékben kell kielégítenie a társadalmi szükségleteket. Ha például emelni kívánja a béreket, növelnie kell a termelés volumenét és javítania minőségét, növelnie kell a hatékonyságot és a munkatermelékenységet. Ha ebben a helyzetben az önigazgatási szerv csoportérdekeket akar érvényesíteni, akarva-akaratla- nul figyelembe kell vennie a társadalmi érdeket is. Az önigazgatási szervek valamennyi döntése minden bizonnyal részleteiben nem lesz befolyásolva a társadalom és a gazdasági mechanizmus közvetlen és közvetett hatásától. Az igazgató feladata - ugyanis ő terjeszti javaslatait az önigazgatási szerv elé -, hogy figyelmeztessen azokra a társadalmi szempontokra, amelyeket a döntés- hozatalban figyelembe kell venniük. Az önigazgatási szerveknek számolniuk kell Az állami vállalatról szóló törvény azon rendelkezésével is, amely szerint a vállalat saját érdekeit nem helyezheti a társadalmi érdekek fölé, főként pedig gazdasági helyzetéből adódóan nem élhet vissza más szubjektumokkal szemben, és egyéb módon sem tárgyalhat a társadalom érdekeivel ellentétben. Az egységes központnak többek között ilyen szempontból is figyelnie és ellenőriznie kell a szervezetek tevékenységét, és időben intézkedéseket kell hoznia a gazdaság fejlődésének szabályozására. xxx A szerkesztőségek képviseletében a kérdéseket Václav Marék és Vlastimil Bradáő, a Rudé právo, Jozef Kráko, a Pravda, Mészáros János, az Új Szó, Pavel Parma, a Práce és Mária Pavolková, a Práca szerkesztői közvetítették. A génsebészeti technológiai program progresszív biotechnológiákkal foglalkozik. Ebben az ágazatban jelentős sikereket értek el a Csehszlovák Tudományos Akadémia Molekuláris Genetikai intézetének tudósai. Felvételünkön Vladimír Körinek a nukleoti- dok sorrendjének megállapítására szolgáló készüléket készíti elő (Jan Vrabec - CTK)
