Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-29 / 124. szám, hétfő

ÚJ szú 3 Az önigazgatás szerepéről A Rudé právo, Pravda, Új Szó, Práce és Práca olvasóinak kérdéseire a szövetségi kormány elnöksége hivatalának és a Szakszervezetek Központi Tanácsának munkatársai válaszolnak Korábban már háromszor (május 4., 20., 26.) közöltünk válaszokat az olvasóktól beérkezett kérdésekre az önigazga­tás elveiről és szerepéről. Válaszadók ezúttal is dr. Josef Barák, dr. Mojmír Bartosík, dr. Frantisek Faldyna kandi­dátus, Vlastimil Chmela és Jaroslav Wiesner kandidátus, a CSSZSZK kormányelnöksége hivatalának munkatársai, valamint Jan Motl, a Szakszervezetek Központi Tanácsának munkatársa. • Vezető tervezőként dol­gozom a bratislavai Priemstav állami vállalat tervezési főosz­tályán. Munkahelyünkön meg­próbáljuk létrehozni a dolgo­zókollektíva tanácsát. Eddig sikertelenül. Mivel a tervezési főosztály vállalatunkon belül önálló gazdasági egység, nem látom okát annak, hogy az ál­lami vállalatról szóló törvény 28. paragrafusa 2. bekezdése értelmében ne lehessen dol­gozókollektíva tanácsunk. LUDMILA FAZEKAŐOVÁ mérnök, Bratislava- A törvény 28. paragrafusa lehe­tővé teszi, hogy az állami vállalat belső szervezeti egységeiben összehívják a belső szervezeti egy­ségek dolgozókollektíváinak köz­gyűlését, vagy küldöttgyűlését, amely szükség szerint tanácsot is választ. Ennek az eldöntése az álla­mi vállalat dolgozókollektívája köz­gyűlésének, esetleg küldöttgyűlésé­nek hatáskörébe tartozik, mégpedig az igazgatóval történt megbeszélés után, a tanács javaslatára. Ezért az állami vállalat tervezési osztályának tanácsát nem lehet „alulról“ meg­alapítani, ahogy ez a kérdésből kitű­nik, hanem csak a törvényben meg­szabott feltételek figyelembevételé­vel. A tervezési főosztályt elsősor­ban a szervezeti szabályzatnak, esetleg más vállalaton belüli szerve­zeti előírásnak (a törvény 5. parag­rafusa szerint) kell belső szervezeti egységgé minősítenie, hogy a köz­gyűlés a 28. paragrafus szerint dönthessen róla. Ebben a belső szervezeti egységben aztán a taná­csot ennek a belső szervezeti egy­ségnek a közgyűlése választaná meg. Tudatosítani kell azonban, nemcsak arról van szó, hogy a belső szervezeti egységekben is létrehoz­zák a szocialista önigazgatás szer­veit (közgyűlés, küldöttgyűlés, ta­nács), hanem ilyen esetben elsősor­ban arra kell odafigyelni, hogy meg­határozzák ezeknek a szerveknek a hatáskörét, és megoldást nyerjen a viszonyi kérdések egész komple­xuma. Ez utóbbiak közül például az üzem-vállalat viszonylatában a bel­ső szervezeti egység vezetőjével ki­alakított kapcsolatról, vagy a szocia­lista önigazgatási szervek kölcsönös viszonyáról van szó. S közben a közgyűlés hatáskörébe tartozva, a belső szervezeti egységek szocia­lista önigazgatási szervei számára megszabott mozgástér az állami vállalat érintett szocialista önigazga­tási szerveinek hatáskörével beha­tárolt. Ezt nem lehet pusztán analó­giával megoldani (a törvény a 28. paragrafus 3. bekezdésében a ha­táskör hozzámértségéről beszél), mert a hatáskörök - elsősorban gaz­dasági területen - közvetlenül kö­tődhetnek a vállalaton belüli terve­zéshez és önálló elszámoláshoz. Mivel alapvető koncepcióbeli kérdé­sekről van szó, a 28. paragrafus szerint a tanácsnak ezt a javaslatot a közgyűlés elé terjesztés előtt meg kell vitatnia az igazgatóval. Ugyan­ezen paragrafus szerint az eljárás mércéjének annak a haszonnak kell lennie, amelyet az ilyen döntés a vállalat számára hoz. • A vállalat dolgozókollek­tívájának küldöttgyűlését min­den közgyűlésre külön-külön, avagy hosszabb időre vá­laszt ják-e? Dr. JOZEF íaTOFÍK, Snina- A törvény szó szerint nem ad választ arra a kérdésre, hogy mind­egyik küldöttgyűlésre újból válasz- szanak-e küldötteket, avagy a kül­dött intézményét meghatározott vá­lasztási időszakra lehet-e csak értel­mezni. Ennek a kérdésnek az eldön­tése a küldöttgyűlésen a küldöttvá­lasztási szabályzatra marad, s eb­ben a két lehetőség közül az egyik­nek benne kell lennie. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy több ok­nál fogva előnyösebb a küldött intéz­ményének meghatározott választási időszakra való elfogadása. Az ilyen felfogás bizonyos fokú állandóságot jelent a küldöttgyűlés káderösszeté­telében, ami a szerv jó munkájának is előfeltétele, s lehetővé teszi a kül­döttgyűlés szükség szerinti, operatív összehívását. Például az igazgató s a tanács közötti nézeteltérések esetén a törvény 34. paragrafusa értelmében alkalmat ad a küldöttek és azok közti tartósabb kapcsolatok kialakítására, akiket a küldöttek kép­viselnek. Ez adminisztratív és gaz­dasági szempontból is kevésbé igé­nyes. Ha a küldött intézményét a funkció betöltéseként értelmezzük, a választási szabályzatban meg kell határozni a funkciós (választási) idő­szak hosszát is. A 31. paragrafusból következtetve nyilvánvaló, hogy a küldött funkciójának betöltésére szánt időszaknak nem szabadna hosszabbnak lennie a tanács funkci­ós időszakánál, amely legtovább öt évig tarthat. • A törvény szerint az igaz­gatónak kötelessége részt venni az önigazgatási szer­vek tanácskozásain. Joga van-e a tanácsnak csupán né­hány napirendi pont megvita­tására meghívni, vagy köteles­sége-e részvételét az egész ta­nácskozáson engedélyezni? KAREL HELEBRANT, Ústí nad Labem- A tanácsnak nincs joga elkép­zelése szerint csak néhány napiren­di pont megvitatására meghívni az igazgatót, hanem az a kötelessége, hogy a szocialista önigazgatási szervek (közgyűlés, küldöttgyűlés, tanács) valamennyi tanácskozására meghívót küldjön neki. A tanácsnak ezt a kötelességét az önigazgatási szervek illetékes dokumentumainak (a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés, illetve a tanács tárgyalási szabály­zatának) kell rögzítenie. A tanács ettől eltérő eljárása akadályozná az igazgatót a törvény által előírt köte­lességeinek teljesítésében, tehát jogsértő lenné. Egyébként sem in­dokolt, hogy a szocialista önigazga­tási szervek, főként pedig a tanács ülésein korlátozzák az igazgató részvételét, mert az állami vállalatról szóló törvényben a szocialista ön­igazgatás koncepciója az irányítási szubjektumok (az igazgató és a szo­cialista önigazgatási szervek) .part­neri, nem pedig vetélytársi viszonyá­ra épül. Ebben a felfogásban rögzíti a -törvény a vállalat irányitó szervei közti hatásköröket. Tételenként megszabja a szocialista önigazgatá­si szervek számára is, és rendelke­zik arról, hogy minden további irá­nyítási hatáskör a vállalat igazgatója marad. A tanács (akárcsak a köz­gyűlés vagy küldöttgyűlés) szocialis­ta önigazgatási szervként tehát csu­pán a törvényben megszabott ese­tekben léphet fel, máskor nem. A ta­nács esetleg a közgyűlés vagy kül­döttgyűlés tárgyalási szabályzatá­nak tartalmaznia kellene, hogy az igazgató nemcsak a szocialista ön- gazgatási szervek tanácskozásain köteles részt venni, hanem szót is kell kapnia, ha arra igényt tart, ese­tenként még olyan felszólalásához is, amely közvetlenül nem függ össze a napirenddel. És fordítva: szabállyá kellene válnia, hogy a tanácselnök a jobb kölcsönös tájékozottság ér­dekében részt vegyen a vállalatve­zetés tanácskozásain. Ez a kölcsö­nös tájékozottság az első feltétele a vállalatvezetés és a tanács haté­kony együttműködésének. • Mikor javasolhatja a köz­gyűlés az igazgató visszahívá­sát, és milyen indokkal? IMRICH PAŐKO, Trnava- A törvény nem szabja meg en­nek okát, illetve okait. Legáltaláno­sabban véve ilyen ok a kellektíva igazgatóba vetett bizalmának el­vesztése, főként a vállalat hosszú távon elért rossz eredményeinek kö­vetkeztében. De más okok is közre­játszhatnak. Például, ha az igazga­tót jogerősen elítélik tudatosan vagy súlyos nemtörődömséggel elköve­tett törvénysértés miatt, vagy súlyo­san megsérti a szocialista együtt­élés szabályait. Nyilvánvaló, az igazgató visszahívásának intézmé­nye végső megoldásként jön számí­tásba, amikor a hiányosságok fel­számolására eredménytelenül vég­ződik az alapító, a tanács, a párt- és szakszervezet, valamint a felsőbb pártszervek minden lehetőségének kihasználása. A tanács ebben az esetben a dolgozókollektívával szemben rendkívüli felelősséget vál­lal magára, és vitán kívüli, hogy az igazgató visszahívására tett javasla­tot valóban komoly okok miatt lehet beterjeszteni. Nem lehet pillanatnyi emóciók vagy személyi torzsalkodá­sok eredménye, mert az ilyen eljárás végeredményben a kollektíva ellen irányulna. • Az állami vállalatról szóló törvényben az áll, hogy sem az igazgató, sem helyettesei nem lehetnek tanácstagok. Minek minősíthető az az állapot, ami­kor a tanácsban az alacso­nyabb szervezeti egység dol­gozókollektívájának egyedüli képviselője ennek az egység­nek az igazgatója? Vagy ugyanakkor ez az igazgató a dolgozókollektívával szem­ben nem számít az állami vál­lalat igazgatója egyik fő képvi­selőjének? Helyes ez az összevonás, nem futnak össze egy személyben ellenté­tes érdekek? JAROMÍR EHRENBERGER mérnök, Mimon- Lehetetlen annak az üzemigaz­gatónak a szerepét felcserélni, aki az üzem dolgozókollektívájának képviselőjeként a tanács tagja lehet annak az üzemigazgatónak a szere­pével, akit a vállalat igazgatója az állami vállalatról szóló törvény 26. paragrafusa 3. bekezdése értelmé­ben a vállalat igazgatóhelyettesévé jelöl ki. Vagyis olyan dolgozóvá, aki az igazgató távollétében teljes |og- és kötelességi körrel helyettesíti őt. Az ilyen üzemigazgató a törvény 31. paragrafusa 3. bekezdésével össz­hangban nem lehet tagja a tanács­nak. Kérdéses, hogy a belső szerve­zeti egység (például üzem) dolgozó­kollektívájának képviselője a ta­nácsban az egység igazgatója le­gyen-e (a kérdés szerint ráadásul egyedüli képviselője). Vitathatatlan, hogy a tanács összetételének tük­röznie kell az állami vállalat belső szervezeti egységeinek összetételét is. Ugyanakkor viszont elengedhe­tetlen, hogy a tanács valamennyi ülésén és döntéshozatalában első­sorban a vállalati érdekeket vegye figyelembe. Kedvezőtlen lenne az a helyzet, ha a tanács egyes tagjai egyoldalúan csak a „saját“ belső szervezeti egységeik érdekeit képvi­selnék, és a vállalati érdekek fölött elsiklanának. Mindenesetre alapo­san kell mérlegelni, hogy a belső szervezeti egység (például üzem) igazgatója tagja legyen-e a tanács­nak (azzal a feltétellel, hogy a tör­vény 26. paragrafusa 3. bekezdése értelmében nem igazgatóhelyettes), s ezt a vállalat konkrét feltételeiből kiindulva kell mérlegelni. Ha a belső szervezeti egység szintjén létrehoz­zák a tanácsot, a 31. paragrafus 3. bekezdése analógiája szerint ajánlatos, hogy ennek a belső szer­vezeti egységnek az igazgatója és helyettese hasonló viszonyban le­gyen a belső szervezeti egység ta­nácsával. Ebben az esetben a funk­ciók összevonhatatlanságát a válla­laton belül a szocialista önigazgatás megszervezése keretében a köz­gyűlés szabja meg. • Milyen gyakorlati megol­dás kínálkozik azokban az esetekben, amikor az állami vállalat tanácsának és az ala­csonyabb szervezeti egység tanácsának döntése ellentétes lesz? JOSEF PROCHÁZKA, Ostrava • Létezik-e felül- és alul- rendeltségi viszony az állami vállalati dolgozókollektíva ta­nácsa és az üzemi dolgozókol­lektíva tanácsa között? MIROSLAV KARES, Most- Ezeket a kérdéseket a vállala­ton belüli szocialista önigazgatás szervezeti felépítése keretében és a belső szervezeti egységek szocia­lista önigazgatási szervei hatásköré­nek kijelölésével kell megoldani. Eb­ben a közgyűlés dönthet, amely (az állami vállalatról szóló törvény 29. paragrafusa 1. bekezdése sze­rint) a tanács javaslatára jóváhagyja e kérdésköröket, amelyek megoldá­sának javaslata és tárgyszerű meg­ítélésük a tanácsra tartozik."Eköz­ben a törvény 28. paragrafusa 3. bekezdéséből kell kiindulni, figye­lembe véve a 30. és 31. paragrafu­sokat is. Ezek a belső szervezeti egységek szocialista önigazgatási szervei hatáskörének kijelölésére vonatkoznak. A vállalat és üzem viszonylatában a szocialista önigaz­gatási szervek közti kapcsolatot az egyes hatáskörök kijelölésével a belső szervezeti egységek szocia­lista önigazgatási szervei közgyűlé­sének kell megoldania. A közgyűlés aztán vállalaton belül, a szocialista önigazgatás megszervezése kereté­ben olyan eseteket is meghatároz­hat a belső szervezeti egységek szocialista önigazgatási szervei ha­táskörével kapcsolatban, amikor a tanács semmissé nyilvánítja a bel­ső szervezeti egység tanácsának határozatát, vagy leállíthatja a belső szervezeti egység közgyűlése (kül­döttgyűlése) határozatának végrehaj­tását, mégpedig azzal a kötelesség­gel, hogy meghatározott időpontra döntéshozatal céljából az állami vál­lalat közgyűlése (küldöttgyűlése) elé terjesztik. Jogosan állapíthatjuk meg, hogy a szervezési és hatásköri kérdések összetett komplexumáról van szó, amely közvetlenül kötődik a vállalat gazdálkodásához. Persze, csak abban az esetben, ha a gazda­sági kérdések a belső szervezeti egységek önigazgatási szerveinek hatáskörébe kerülnek. Ezért kell ezeknek a kérdéseknek a megoldá­sát fokozott felelősséggel kezelni, az egyes állami vállalatok konkrét felté­telei között a szocialista önigazgatás alkalmazásának tapasztalataiból ki­indulva. • Konszernünkben az üze­mi bizottság által megszabott választási kulcs szerint a kül­döttgyűlés majdani küldöttei­nek 60 százalékát közvetlen képviselettel (14 küldött) szab­ták meg, és csak a hátralévő 40 százalékot választják majd vállalatonként a dolgozók lét­száma szerint. Véleményünk szerint minden dolgozó szava­zatának azonos értékűnek kel­lene lennie, függetlenül attól, hogy milyen nagyságú válla­latnál dolgozik. Nálunk nem így lesz. A legnagyobb vállalat küldöttje 135, a legkisebbé 15 dolgozót képvisel majd. Számoltak ezzel a szocialista önigazgatási szervek válasz­tásához kiadott utasítá­sokban? MILÁN HOLÍK, a prágai Metró közlekedési vállalat dolgozója- A küldöttgyűlés küldöttei vá­lasztási kulcsának megszabása a vállalat dolga, a szocialista önigaz­gatási szervek első kijelölésekor konkrétan a szocialista önigazgatási szervek kijelölésével és a vállalati igazgató első választásával megbí­zott előkészítő bizottság feladata. A dolgozókollektívák küldöttgyűlé­sén a küldöttek választási szabály­zatában figyelembe kell venni az általánosan érvényes egyenlő vá­lasztási jog elvét. Ez azt jelenti, hogy a küldött a dolgozókollektíva azonos számú tagjait képviseli, s szavazata­ik az említett feltétel teljesítésével azonos értékűek a küldött megvá­lasztásakor. Ha a választási sza­bályzat más választási kulcsot jelöl meg (például olyat, mint amilyenről a kérdésben értesültünk), akkor a választási kulcs kijelölése ütközik a törvénnyel, mert a dolgozókollektí­va egyes tagjainak nem azonos ér­tékű szavazatát alkalmazza. A vá­lasztási kulcs meghatározásánál fi­gyelembe kell venni, hogy a küldött- gyűlésnek kor-, szakmai és szociális összetételében a dolgozókollektíva képviselőjének kellene lennie, s ugyanez vonatkozik az állami vál­lalat belső szervezeti egységei dol­gozókollektívájának képviseleti összetételére is. • Csak a törvényben meg­szabott esetekben tárgyalhat­nak és dönthetnek-e a szocia­lista önigazgatás szervei, vagy más kérdéseket is (például a bérekről stb.) megítél­hetnek? JIRÍ NOVÁK, Prága- Az állami vállalatról szóló tör­vény az irányítási hatáskörök igaz­gató és a szocialista önigazgatási szervek (vagyis a dolgozókollektíva közgyűlése vagy küldöttgyűlése és a tanács) közti elosztásából indul ki. Mégpedig úgy, hogy a szocialista önigazgatási szerveknek tételesen megszabott hatásköre van, és a töb­bi kérdésben az irányítás a vállalati igazgató kezében összpontosul. Mert ö az egyedüli vezető, aki irányítja a vállalat tevékenységét, és (a törvény 25. paragrafusa 1 bekez­dése szerint) ezért és az eredmé­nyekért mind az alapitónak, mind a dolgozókollektívának felelősség­gel tartozik. A közgyűlés (küldött­gyűlés) és a tanács hatáskörét összevontan a törvény 29. és 30. paragrafusa tartalmazza, és csak az állami vállalatról szóló törvény hatá­rozza meg. Mivel a hatáskörök téte­les megszabásáról van szó, az öni­gazgatási szervek nem foglalkoz­hatnak olyan kérdésekkel, amelye­ket a törvény nem bíz rájuk. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagy­ni, hogy a törvény az önigazgatási szervekre az alapvető kérdések megítélését bízza, azokat a kérdé­sekét, amelyek az egész dolgozó­kollektívát érintik. Ezek a gazdasági (a terv és módosításainak jóváha­gyása, az évi elszámolás és a fel­használható nyereség elosztási módjának elfogadása), káder (igaz­gatóválasztás és esetleg a vállalat más vezető funkcionáriusainak megválasztása), szervezési (a válla­laton belüli irányítás elveinek és a vállalat belső szervezeti felépíté­sének jóváhagyása) jellegűek, és a szocialista önigazgatás belső kér­déseivel foglalkoznak. Ha például a bérnövekedés kérdésköre a válla­lat éves tervének részét képezi, a ta­nács ebben az összefüggésben fog­lalkozik majd vele, mivel hatásköré­be tartozik a gazdasági és szociális fejlődés éves tervének elfogadása Vagyis a tervvel összefüggésben mérlegeli a bérezési kérdéseket Nincs viszont a tanács és más szo­cialista önigazgatási szerv hatáskö­rében annak eldöntése, hogy példá­ul egy konkrét dolgozó milyen bér­besorolásba kerül. A szocialista ön- igazgatási szerveknek tevékenysé­gük során az állami vállalatról szóló törvényben megszabott hatáskörük­ből kell kiindulniuk. Ha túllépik ha­táskörüket, nem lehet az ilyen eljá­rást a szocialista önigazgatási szer­vek eljárásával azonosítani, vagyis túlkapásról van szó. A szerkesztőségek képviseleté­ben a kérdéseket Václav Marék és Vlastimil Bradác, a Rudé právo, Jozef Krsko, a Pravda, Mészáros János, az Új Szó, Pavel Parma, a Práce és Mária Pavolková, a Prá­ca szerkesztői tolmácsolták.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents