Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-25 / 121. szám, csütörtök

vető újdonságot a gazdálkodásban. Csökkentették azoknak a művele­teknek a számát, amelyekhez igény­be kellett venni a súlyos gépeket, hogy azok ne tömörítsék a talajt. A cseppfolyós műtrágyák alkalma­zása lehetővé tette, hogy a vegysze­rekkel egyszerre juttassák a talajba, sőt repülőgépeket is alkalmaznak. Ettől függetlenül ebben az esz­tendőben gondok jelentkeznek a gazdálkodásban, mivel a tavalyi 8,1 millió korona tiszta nyereséggel szemben az idei évre 4,5 millió koro­nát terveztek. így aztán csökkenteni kell a karbantartási, javítási kiadáso­kat, a műtrágya-felhasználást és természetesen a betakarítási vesz­teségeket is, holott ennek objektív nehézségei vannak. Például a Ko- losz kombájn gyári veszteségi nor­mája 2,5 százalék volt, ennek elle­nére nekik 1,5 százalékot kellett ki­mutatni. Az is baj, ha korán jön a tavasz, mint az idén, mert a nitrogéntartalmú műtrágyákat akkor kapták meg, ami­kor már majdnem mindent elvetet­tek. A szállító azzal védekezett, hogy a tavasz három hetet „sie­tett“... Igaz, a vegyszernek is csak a felét kapták meg idejében. A felsoroltak ellenére ,az elnök bizakodó:- A járás többi szövetkezetéhez viszonyítva eredményeinkkel az át­lag fölött vagyunk, az állattenyész­tésben már három-riégy év óta mi­énk az első hely, sőt az állattenyész­Mindent újra kezdtek Ancsin Mátyás elnök tési ágazat egyedül nálunk nyeresé­ges. Ennek ellenére a jelen legfőbb feladata úgy szól, hogy talpon kell maradnunk. Gondolkodnunk kell, hogy miként. Tavaly például veszte­séges volt a paprika fólia alatti ter­mesztése, így aztán felhagytunk ve­le, az embereket átirányítottuk a gyümölcsösbe. Mi vagyunk a járás legjobb almatermelői, 35-40 tonnás hektárhozammal. A szigorú gazdál­kodási és takarékossági intézkedé­sek mellett népszerűtlen „szabály­zókat“ is bevezettünk. Például mun­kánkat havonta értékeljük, s ha az egyes részlegvezetők túllépik a ki­adásokat, akkor nem kapnak prémi­umot.. . S, hogy milyen lesz az elkö­vetkező negyven év? Nem lesz könnyű, de talán nem lesz olyan nehéz, mint az első negyven. MÉSZÁROS JÁNOS Az egyszerűen, de ízlésesen berende­zett irodában a hivalkodó pompának a legkisebb jelét sem fedezi fel az ember. Az összhangot és a kellemes benyomást a gondozott cserepes virágok és a vázák­ban pompázó virágcsokrok még fo­kozzák.-Nálam ezt bizonyára szigorúbban értékelik, mint férfi kollégáimnál - nyug­tázza félig tréfásan az elismerést Gdovin Erzsébet, az üdvarnoki (Dvorníky na Ost­rove) Efsz elnöke. Hellyel kínál a megbe­szélésekre érkező vendégek asztalánál, s árván hagyva az elnöki széket, leül velem szemben.- Kezdjük egy kávéval - javasolja köz­vetlen hangon, s az egyetértést egyetér­téssel viszonozza. Kérésemre visszafor­gatja öt évvel az élet kerekét, hogy ott kezdhesse a történetet, amikor 1984 őszén felkérték, vállalja el az elnöki tiszt­séget.-Tudtam, nehéz feladatra vállalko­zom, hiszen a szövetkezet legjobb ered­ményei is gyengébbek voltak, mint a járá­si átlag. Mégsem haboztam. Pedig a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetségének járási titkáraként sem volt egyhangú, ér­dektelen a munkám. A termelés azonban teljesen más. Legalábbis számomra. A főiskola elvégzése után öt éven át a növénytermesztésben dolgoztam, egy rendkívül emberséges és szakmailag ki­váló agronómus mellett. Az akkori évek élményei erős emlékeket hagytak ben­nem. Ez döntött, meg az is, hogy lányom már tizennégy, fiam pedig kilencéves volt, s egy elnök édesanya elfoglaltsága mel­lett is létezni tudtak.- Elnök lett, és e tisztségben járási, kerületi értekezleteken öt év után is egye­dül képviseli a gyengébb nemet...- Véleményem szerint ez csak kezdet­ben hatott különlegességként. A kollégák időközben elfogadtak egyenrangú part­nernak. Eredményeink meggyőzték őket. Annál inkább, mivel ezek valóban felfi- gyeltetőek. A kilencszáz hektáron gazdál­kodó szövetkezet növénytermesztésével az utolsó helyről a járási középmezőny fölé került, az állettenyésztő ágazat ered­ményei alapján pedig egyértelműen az élenjárók közé tartozik. Egy hektár mező- gazdasági földterületre számítva 640 ki­logramm húst adnak el, tavaly az éves fejési átlag 5007 liter volt, és kocánként húsz malacot választottak el. Azt megelőzően, hogy Gdovin Erzsé­bet átvette a szövetkezet irányítását az átlagos évi összteljesítmény öt éven ke­resztül 22 millió korona volt. Elnökségé­nek első évében ez az összeg tíz, tavalyig pedig további hatmillióval növekedett. Az egy dolgozóra eső munkateljesítmény ér­téke elérte a 220 ezer koronát, ami az 1984-es teljesítménynél nyolcvanezerrel több. A földműves-szövetkezetek jubileumi évében e néhány adat sugallja a gondola­tot, hogy az üdvarnoki szövetkezet öt évvel ezelőtt lényegében újjáalakult. így egyfajta értelmezésben Gdovin Erzsébet is alapító, azokhoz hasonlóan, akik a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás egy ma­gasabb szintjét alapozták meg. Fokozato­san korszerűsítették a technológiai folya­matokat, a legújabb tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazásával ka­matoztatták az új növényfajtákban rejlő biológiai képességeket és az egyre na­gyobb termelékenységű állattípusok adta lehetőségeket. Közben állandóan tanul­tak, elsajátították a szervezés és az irá­A Nyitrai (Nitra) Állatte­nyésztési Kutatóinté­zet mellett működő Kö­zös Csehszlovák -Szovjet Biotechnoló­giai Laboratórium munkatársai a KGST- országok tudományos­műszaki haladását 2000-ig előirányzó komplex program bio­technológiai kutatá­sokra vonatkozó téma­körének keretében fő­leg az embrióátültetés tökéletesítésével, az emésztési folyamatok hatékonyságának nö­velésével, valamint a nemesítő munkában alkalmazott genetikai módszerek kifejleszté­sével foglalkoznak. A felvételen Borisz Szviridov és Arkagyij Burkov szovjet kutatók a bendőtartalom mik­roorganizmusait vizs­gálják. (ŐSTK-felvétel) nyitás újszerű formáit, s nem feledték, hogy az új, magasabb szintű vezetésre is a régi elvek érvényesek: a közösségen belül kell maradni, s hogy egyedül az eredményekkel megalapozott tekintély az igazi.- Az elnöki tisztség olyan munkakör, amelyben az ember sosem tehet eleget. Én a szokásosnál hosszabbra nyúló mun­kanap után is úgy érzem, még többet kellett volna elvégezni. Az új napot így mindig egy felfokozott elhatározással kezdem, hogy vélt tartozásaimat is pótol­hassam. Szerencsére ebben nem vagyok egyedül, öt évvel ezelőtt öt, hozzám ha­sonlóan gondolkodó új vezető jött a szö­vetkezetbe. És megmaradtak a dolgos tagok, akik mellénk álltak, elképzelésein­ket támogatják, s terveink valóra váltását hatékonyan segítik. Tény viszont, hogy mindig tudták, mit akarunk. Bizalmukat erősítette az állandó és közvetlen eszme­csere s párbeszéd. De ez is kevés lett volna, ha elmaradnak az eredmények. Ha a tagok nem kapták volna meg a több és fegyelmezettebb munka anyagi ellenér­tékét. A szavakban semmi mesterkéltség, semmi pózolás. Egyszerű, de annál logi- kusabb okfejtések - erősödik bennem a felismerés, s bár még egy órája sincs, hogy bemutatkoztunk egymásnak, mégis olyan közvetlenséggel beszélgetünk, mintha régi ismerősökként találkoztunk volna. Bizonyára így, ilyen közveltenül és meggyőzően beszél akkor is, amikor a te­lepeket vagy a határt járja, hogy felkérje a helyzetet, összegezze a tennivalókat, megismerje az emberek nézeteit, s tudo­mást szerezzen gondjaikról.- Körutaim rendszeresek, bár őszintén bevallom, szívesebben a határt járom. Gimnazista koromban traktoros akartam lenni. Ebben bizonyára benne volt a ter­mészet iránti vonzalom, ami végül a me­zőgazdasági főiskola agronómusi szaká­ra vezetett. A főiskolát 1966-ban fejezte be, s tett­vágyakkal kezdte a munkát. Ezek azóta sem gyengültek, jelenleg is tervek, elkép­zelések sokasága foglalkoztatja.-Az idén a tavalyi tiszta nyereség felével számolunk. Az egységes földmű- ves-szövetkezetek megalakulásának ju­bileumi évében új korszakot kezdtünk. Nagyobb elvonások és minőségi követel­mények mellett kell feltornázni magunkat a korábbi hatékonysági szintre - mondja határozottan, és sorolja is nyomban, mi mindent terveznek, mit és milyen mérték­ben javítanak eddigi munkájukban. Bízik benne, hogy a szolgáltató és a felvásárló vállalatokban is hasonlóan gondolkodnak. Mert amíg a szerződésekben lekötött épí­tőanyagot sem képesek idejében leszállí­tani, míg az igényelt pótalkatrészeknek alig negyven százalékát kapják meg, vagy a tej minőségi elemzésének ered­ményét csak hét nap után küldik ki, addig nehéz lesz. Talán még nehezebb mint az induláskor, negyven évvel ezelőtt. Miközben ezeket mondja, arcvonásai szigorúvá válnak, de szeméből a bizako­dás sugárzik. A remény - amit szavaival is megerősít -, hogy az elkövetkező idő­szak is sikeres lesz, amilyen az előző öt év volt. A jelenleginél kevesebb gonddal és problémával, s így, - mondja már ismét mosolyogva a hajamat ezek után sem tarkítják majd ősz hajszálak. Sajátos gondolkodásmódját jellemzi, ahogy az igényesebb elvárásokat nyug­tázza:- Az új feladatok a fásultság hatékony ellenszerei, alkalmat adnak a bizonyítás­ra. Remélem a tagság támogatásával továbbra is sikerül bizonyítanunk. EGRI FERENC „...folytassák sikeresen elődeik munkáját!“ A termőföld örök, csak megművelésé­nek feltételei és módszerei változnak, no meg a szántóvetők cserélődnek. Ez az élet rendje mindenütt, a Sajó mentén is. Gömör folyója például ma is ugyanúgy hömpölyög át a kies vidéken, mint régen. Külsőre, a szántóterületeken sem venni észre semmi újat az egykori mezsgyék eltűnésén kívül, s a növénytermesztés­nek, valamint az állattenyésztésnek sem csökkent a rangja. A termelők viszont bán tudunk majd boldogulni, gazdaságo­sabban fogunk termelni. S lényegében úgy is lett, sőt még nem remélt újdonságokban és könnyítésekben is részesültünk. Amikor még ökrökkel és lovakkal műveltük a földet, nemigen hit­tünk abban, hogy egykor gépen ülve jár­juk majd a határt. Vitathatatlan, hogy a mostanihoz képest igen kezdetleges volt a negyven évvel ezelőtti műszaki bázis, s ez a termelési eredményeken is f i 1, '1I wjj 1 Takács Zoltán (balról) és Takács Barnabás sokat tettek a közösben, s a közösért fokozatosan cserélődnek. Ma már nem ugyanazok, akik öt-tíz évvel ezelőtt, vagy mondjuk negyven éve. Négy évtized. Ennyi idő telt el a pa­rasztság életformáját nagyban megvál­toztató szövetkezetesítés kezdetétől, s négy évtizednyi közös munkára, közös sorsra tekintenek ma vissza néhány Sajó menti település lakói is. Igaz, a mai világ akkori formálói, alakítgatói közül nincse­nek már sokan. Sőt, egyre kevesebben' vannak. Néhányan még a hosszúszói (Dlhá Vés) Aranykalász Efsz-ben is akadnak. A nagy idők nagy eseményeinek helyi „sorkatonái“ közül hárommal - az Ardón (Ardovo) élő 76 esztendős Szabari Sán­dorral, valamint két lekenyei (Bohunovo) nyugdíjassal, a 77 éves Takács Barna­bással és a nyolcvanegyedik évét taposó Takács Zoltánnal - beszélgettünk. Hogy miről? Sok mindenről, de elsősorban a szövetkezet múltját és jelenét, az egy­kori elképzeléseket és a valóságot hason­lítottuk össze. Szabari Sándor:-Ardón már 1949-ben megalakult a szövetkezet. Az első lépések nehezek voltak, rengeteget tanakodtunk. Egy kicsit ódzkodtunk a közöstől, de reményked­tünk is. Ezen a fennsíkon körülménye­sebb a termelés, nehezebben művelhető a föld, mint a síkságon, s a szántóterület sem nagy. Nos, talán ezzel is magyaráz­ható, hogy többségünk különösebb ellen­kezés nélkül vállalta a közös gazdálko­dást. Jövőnkről akkoriban nem volt pon­tos elképzelésünk. Csupán abban re­ménykedtünk, hogy egymást segítve job­meglátszott. Persze, azt a korszakot sem lehetett átugorni. Vagy itt van a jutalmazás. Polák Lajos­sal, Jánosdeák Istvánnal és a többi veze­tővel néha rengeteget törtük a fejünket azon, honnan teremtsük elő a dolgozók bérét, honnan szerezzünk pénzt. Tudniil­lik, akadtak szűk esztendők is. Általában valamelyik ipari üzemtől kértünk előleget, s azt osztottuk szét. Ma a szövetkezeti dolgozók mindig megkapják a fizetésüket. Hiába, más világ ez! S ha még szilárdabb lenne a munkafegyelem, ha mindenütt és mindenki úgy törődne a közös vagyonnal, mint mi annak idején, akkor még előbbre lennénk... Ha újból kezdhetném az éle­tet? Maradnék! A lányomat sem igyekez­tem lebeszélni arról, hogy a mezőgazda­ságot válassza. A fiam mozdonyvezető. A mezőgazdaság és az ipar nálunk így fog kezet, így segíti egymást. Takács Barnabás:- Volt egy kis gazdaságom, földem és néhány jószágom, azokkal álltam be a szövetkezetbe. Nem mondhatom, hogy lelkendezve, hiszen mint minden újtól, ettől is tartott az ember. Ma mégis azt vallom, hogy így volt ez rendjén. Többek között azért is, mert a gyermekeim iskolá­ba járhattak. Ha annak idején nem alakul meg a szövetkezet, nemigen jutott volna idejük a tanulásra... Meg könnyen lehet, hogy a magángazdálkodás már engem is elvitt volna, mert ugye, közösen csak könnyebben ment minden munka. Nem mondom, eleinte kevés fizetést kaptunk, de szerettem annyira a földet, hogy nem hagytam ott az iparért. Ha kevés is volt a pénz, a fizetés, azért megéltünk, ugyanis kaptunk terményt, s abból lehetett nevelni jószágot, barom­fit. Meg aztán az emberek sem voltak olyan igényesek, mint napjainkban. Tud­tuk, csak annyi jár mindenből, amennyit megtermelünk. Jó, most több terem, de az is igaz, hogy teremhetne még több is. Ha például ésszerűbben hasznosítanák a gépeket és a földet. Takács Zoltán:- Közös gazdálkodás... De nehezen barátkozott meg vele a nép, mennyi időbe és idegeskedésbe telt, amíg rendeződtek körülötte a dolgok, igazolta létjogosultsá­gát és előnyeit. Ma pedig már ott tartunk, hogy semmi pénzért nem cserélne senki a régiért. Hogy lehet rajta javítani, lehet tökéletesíteni, az szintén igaz. De hát mi ideális a világon? Voltam elnök, könyvelő is, s ma is teszek-veszek, ha igénylik segítségemet, tehát tudom, hogy nem könnyű a társadalmi és a helyi érdekek, valamint a lehetőségek összehangolása. Emlékszem, előfordult, hogy gyenge volt a termés, s a járásiak azt kérték tőlünk, a tagságnak az ígértnél kevesebbet osz- szunk. Erre azt mondtam nekik, aki meg­termelte, elsősorban annak van rá joga, különben oda lesz a földművesek igyeke­zete... Később beismerték, hogy nekünk volt igazunk. Ugyanígy évekkel ezelőtt az sem tetszett, hogy a szövetkezetünkben termesztett káposztából a tagok csak a boltban vásárolhattak, de helyben nem. A mi kicsi, mindössze 780 hektáros szövetkezetünk sohasem állt rosszul. Még akkor sem, amikor Csoltóval (Colto- vo) „összeházasodtunk". Évekkel ezelőtt egyesítettek minket Ardóval, Borzovával (Silická Brezová), Kecsővel (Kecovo), va­lamint Hosszúszóval, azaz a fennsíkon Szabari Sándor ma is kaszál, ka­rámot javít... a szövetkezetben gazdálkodó szövetkezetekkel, s azóta a nagy közös nem tud nyereséges lenni. Igaz, sok a beruházás, nagy ütemben folyik a korszerűsítés, de akkor is lehetne gazdaságosabban termelni. Én bízok az igyekvő, szakképzett fiatalokban. Kívá­nom, folytassák sikeresen elődeik mun­káját GAZDAG JÓZSEF A felvételeket Gazdag József (2), Kádek Gábor (1) és Mészáros Já­nos (2) készítették.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents