Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-25 / 121. szám, csütörtök

A múltból merítve építjük a holnapot Történelmi fontosságú napokra emlékezünk. Negyven évvel ezelőtt, 1949. május 25-29-én tanácskozott a CSKP IX. kongresszusa, amely az egész népgazdaság, így a mezőgazdaság további fejlődésének szempontjából is meghatározó je­lentőségű volt: kidolgozta a mezőgazdaság szo­cialista átalakításának programját. A szocialista nagyüzemi termelés eredményei önmagukért beszélnek. Nemcsak a mezőgazda­sági munka, de a falusi élet is alapjaiban megvál­tozott. összeállításunkban a jelentős fejlődés néhány példájával és mozzanatával a szocialista gazdál­kodási formában és az emberi helytállásban rejlő potenciális lehetőségeket szeretnénk érzékeltet­ni. A szocialista mezőgazdaság továbbfejleszté­sének az elkövetkező időszakban is ezek lesznek a meghatározói, amikor a jelenleginél is maga­sabb termelési színvonalat és nagyobb értékeket már az új gazdasági mechanizmus alapelveivel összhangban kell elérni, megteremteni. A szövetkezet első könyvelője Verőfényes időben kertjében dol­gozgat. Amint mondja, ez a tevé­kenység élteti. Vigyázva figyeli a nö­vények fejlődését, hozzáértően gon­dozza őket, hogy nagyobb termést adjanak. Évről évre többet akar, ép­pen úgy, mint évtizedeken át a szö­vetkezetben. Mert Mitata Béla, a csúzi (Dubník) Vörös Zászló Efsz nyugdíjazott tagja a felszabadulás után ugyancsak kivette részét a me­zőgazdaság átalakításából. Pihenés közben takaros családi házában idézgeti a múltat, vázolja az alakulás körülményeit és azt, ho­gyan lett üzemgazdász. Mert ennek is története van. Mint ácsmester, nagyon jól keresett, és nem gondolt arra, hogy később a mezőgazda­ságban fog dolgozni. Egyszer a szö­vetkezet vezetőinek kérésére segí­tett a számvetésben. Miután nagyon pontos munkát végzett, az értékelők így vélekedtek:- Úgy látszik, belőled jó könyvelő lenne. Mi termelni tudunk, de nincs olyan tagunk, aki pontosan nyilván­tartaná, miből mennyi a bevétel, és mire fordítjuk a pénzünket. Üzem­gazdászra lenne szükségünk. Sok rábeszélés után 1950. márci­us elsején elvállalta a könyvelői munkát.- Bizony, kevés pénz jött a ház­hoz - emlékezik -, de nem hátrál­hattam meg. Mit mondtak volna a fa­lubeliek? Ha kellett, inkább megtol­dottam a napot. Az esti, sokszor az éjszakai órákban is dolgoztam, ami­kor a tagok nem zavartak ügyes­bajos dolgaikkal. A nehéz időszakokra többször is visszatér.- A nagy hajrá rendszerint a fize­tés előtti időszakban kezdődött. A tagok türelmetlenül várták azt a kevés pénzt, ami az akkori bevé­telből jutott. Legalább ezt kellett ide­jében a kezükbe adni. Valóságos élő krónikás ez a vete­rán szövetkezeti tag. Elmondja, hogy az első taggyűlésen 25 tag 1949 szeptemberében választotta meg a vezetőséget. A közösbe 357 kisgazda társult.- Jól indultunk - emlékezik vissza -, ezt bizonyítja, hogy az első évek- • ben a szomszéd falvakból hozzánk jártak tapasztalatokat szerezni és gabonát vásárolni. Kissé irigykedtek is ránk, mert a nehézségek ellenére is egyre jobban boldogultunk. Amíg az ácsból igazi üzemgaz­dász lett, elég hosszú idő telt el. Hangyaszorgalommal sajátította el a könyvelés fortélyait. A megalaku­lástól számítva a harmadik évben már elkészítették az évi gazdálkodá­si mérleget.-Akkoriban az Érsekúj­vári (Nővé Zámky) járásban az üzemgazdászok közül a legjobb munkát végezte. Egy időre mégis munkahelyet vál­toztatott. Akkor amikor a szövetke­zet már jól gazdálkodott. Ugyanis a helyi nemzeti bizottság titkárává választották. Sajnálta régi munkahe­lyét, és a lehetőségekhez képest mindig támogatta a szövetkezetet. Az ő érdeme is, hogy példás együtt­működés alakult ki a helyi nemzeti bizottság és az egységes földmű­ves-szövetkezet között. Ez az együ­vé tartozás, a feladatokért érzett közös felelősség meglátszik a falu arculatán is. Olyan korszerű üzlet- hálózata van, hogy még messze vidékről is ide járnak vásárolni! Igye­keznek, hogy a lakosok jól érezzék magukat ebben a községben. Az új munkahelyén is bizonyított. Nem is sejtette, hogy újabb megbí­zatás vár rá. Amikor a mezőgazda­ságban nagyobb termelési egysége­ket hoztak létre, az egyesített szö­vetkezetben a pártalapszervezet el­nöki tisztségét töltötte be.- Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy ez az időszak még a szövetke­zet alakulásakor vállalt munkánál is többet igényelt az embertől.- Magyaráztuk és megértettük, hogy a megnövekedett családban a nagyobb teljesítmény lényeges feltétele az egység. Kissé fáradtan beszél az utóbbi években végzett politikai-társadalmi tevékenységéről. Sok-sok problé­mát kellett megoldaniuk, de erőfe­szítéseik nem voltak hiábavalók. A csúzi szövetkezet országos mére­tekben is a legjobbak közé tartozik.- Jól esett hallani az évzáró számvetésen, hogy több mint 12 millió koronás nyereséget mutattak ki utódaim, a könyvelők. Azt is hal­lottam, hogy a szemes kukorica hek­tárhozama több mint 7 tonna, a cu­korrépáé pedig 48 tonna volt. Sorol­hatnám még tovább azokat az ada­tokat, amelyek a termelés magas szintjét bizonyítják. A hetvenedik életéve felé közele­dő veterán szövetkezeti tag az abla­kon keresztül kertjét szemléigeti. Új­ra munkához készülődik. Egy ideig sétálgat a szőlőtőkék között, majd feleségével együtt tesz-vesz. Mert azt tartja, hogy minden napnak hasznos munkával kell eltelnie. BALLA JÓZSEF Barák János (jobbról) Farkas Miklóssal, osztályvezetőjével a szövetkezet személyzeti A mikor immár csaknem negy­ven éve megalakult Érsekúj­vár (Nővé Zámky) két szövetkezete, aligha álmodtak az alapítók búzá­ból hat tonna körüli átlaghektárho- zamról, vagy arról, hogy árpából sem takarítanak be ennél sokkal kevesebbet. Aligha gondoltak arra, hogy egyszer eljön még az idő, ami­kor 6 ezernél több sertésük és 2800 szarvasmarhájuk lesz s egy tehéntől 4500 liter tejnél többet fejnek majd évente. Igaz, ezek az adatok az idei zárszámadás beszámolójából valók, s amikor a történet kezdődött, azaz a szövetkezetalapítás, akkor még csak 1951-et írtak. A belépőket pe­dig sokkal inkább foglalkoztatta, va­jon milyen lépés az, amit éppen megtesznek, amelyről legtöbbjük­nek legfeljebb annyi elképzelése le­hetett - ha jellemezni akarta volna -, hogy e lépés - lépés az ismeretlen­be... S hogy azt örömest tették volna meg, ma sem állítható, mégha az idő megszépíti is az emlékeket. Igaz, az akkori vagy az azt megelő­ző állapotokat ma már aligha kíván­ná vissza valaki, hacsak nem a fia­talságával együtt. S persze a mai tapasztalataival... Az akkori legidőszerűbb feladat az volt, hogy mielőbb talpraálljanak. Ez pedig nehezen ment a kezdeti időszakban - ahogy azt Barák Já­nostól megtudtam, akinek jelenlegi státusa „újdonsült nyugdíjas“. Ott volt a szövetkezet alapításánál, s később elnöke is volt a közös gazdaságnak. Most, hogy néhány hónapja nyugdíjas, még keresi a he­lyét, s talán ezért is, láthatóan szíve­sen emlékezik:-A szövetkezetalapítást 1951 - ben vagy három hetes agitáció előz­te meg, s mindjárt két közös is alakult. Az egyikbe a Magyarország­ról ide települtek léptek, a másikba meg a tősgyökeres helybeliek. Ősz­szel már közösen vetettünk a foga­vetkezet el mértté válta restek, meri első egyesi tartottam he köszöntem ; nyit mondta bért ismerel embert. Ehh A rövid bizonyult. íg velem el az ségemet, m két szövetkt nők váltotta minc évben a dolgok is s az volt a le legalább is ; tudtuk fizeti tagnak azt a közösbe I« már nem voi pen kerestü metlen emi egyik, még ; söprésekre, időre nyúlik szüntettük í dzagként a? majd helye hettek... Lenne mii tig, de hát m akkoriban, hogy úrnak legalább anr nak is, mer Talpon mara tainkkal, mivel a gépállomás csak a mélyszántást végezte el úgy- ahogy. Az első években a szubven­cióból tengődtünk, hónapokig egyál­talán nem fizettünk. Sokan itthagy­tak bennünket. Csak az maradt, aki föld nélkül nem tudta elképzelni az életét. Mi legfeljebb csak gabonát adtunk. Az emberek a háztájiból él­tek, a családi pótlék, a szabadság ismeretlen fogalmak voltak. Pedig a 3-4 gyerek családonként nem volt ritkaság. Nyolc év elteltével az egyik szö­vetkezet már szétesőben volt, így megszületett a döntés, hogy egyesí­teni kell a kettőt. Féltünk, hogy a 4800 hektárt nem tudjuk megmű­velni. Nem lesz ki dolgozzon, hiszen munkaegységenként 6-8 koronát állapítottunk meg, a felét kifizettük, a másik felét soha... Leadtunk egy majort 1100 hektár­nyi földterülettel az állami gazdaság­nak az ott lévő állatokkal együtt, s abból talpraálltunk. Akkorra csak az emberek java maradt meg - vol­tunk vagy ötszázan. Mivel apám ko­rai halála után egyedül gazdálkod­tam, s állítólag nem is rosszul, így 33 évesen én lettem az egyesített szö­nyáron vala zon, mint a ez ma mái adódik is go kezetbe gyí gyalogmunk tudtak elszf én is máské bamenetele» nek szinte tudom, hogv ca, miért sír megígérték hogy kikéri1 úgy adódik. Amikor Földműves- ban Ancsin iránt érdé hogy a jövő bi négy-öt f pokra. Ami zetváltást h: tették a sze letét s nö'- Korábban 1 kukoricát, d mosodás rr gyón igényi toztattak. IV hányadán l volt a szalrr ezért sok r itteni szára. Most ezer h 300 hektárc rendszerbe^ kukoricát. í* tárt trágyá; amit ugyai a művelethf dezés. A föld rrk zott változt; A z alkalmi látogatók bizonyára nehezen találják meg a város széli csalitosban rejtőző intézményt, amely az évtizedek folya­mán szeszélyesi kutatóintézetként ment át a köztudatba. Ma itt található a Hurbanovói Zöldségtermesztési Kutató és Nemesítő Inté­zet, melynek patinás igazgatósági épületét terebélyes fák takarják el a külvilágtól, mint­egy védőövezetet képezve a civilizáció kör­nyezeti hatásaival szemben. A múlt emlékeit, őrző csendes oázisban azonban élénk munka folyik, hiszen a SEMEX állami vállalathoz tartozó intézmény innen irányítja és szervezi a zöldségfélék és más speciális növények nemesítésével foglalkozó szlovákiai kutatóál­lomások munkáját. Az intézet igazgatója Vladimír Strelecmér­nök, kandidátus, aki emellett a Szlovák Kert­barátok Szövetségének elnöki tisztségét is betölti. Ez a társadalmi tisztség mostanában elég sok munkával jár, hiszen a több mint kétszázezer tagot számláló szövetség az idén már 5. kongresszusára készül, s az igazgatót bízták meg a kongresszus szerve­zési bizottságának vezetésével. így aztán nem csoda, hogy nehezen lehet vele kapcso­latot teremteni. A hurbanovói kutatók figyel­mét egyébként egy rövidesen sorra kerülő esemény is leköti, június közepén háromna­pos értekezletet rendeznek Nyitrán (Nitra) az összpontosított szlovákiai zöldségtermeszté­si kutatás két évtizedének eredményeiről és a további fejlesztés feladatairól. Az elmúlt évtizedekre jellemző átszervezé­sek a hurbanovói kutatók és növénynemesí- tők munkáját sem kerülték el, sőt itt nagyon is megmutatkozott, hogy az idő múlásával nem­csak az emberek, hanem körülményeik, az őket foglalkoztató munkahelyek is sokat vál­toznak. Az átszervezésekkel járó irányváltoz-. tatásokról Tóth Tibor mérnökkel, kandidátus­sal, az intézet igazgatóhelyettesével beszél­XX A feladat megtisztelő, de... Egy kutatóintézet útkeresése és révbejutása gettünk el a napokban, felidézve a jelenlegi helyzethez vezető, s egyúttal a további fejlő­dés feltételeire is kiható utat. A hurbanovói növénytermesztési kutatást az ötvenes évek küszöbén az az elgondolás alapozta meg, hogy hazánk legmelegebb ég­hajlatú vidékén intézményesen kellene gon­doskodni egyes külföldön termesztett növé­nyek honosításáról, s hazai termesztésük bevezetéséről. Ebben egyaránt szerepet ját­szottak a nemzetközi helyzet feszültségeiből eredő önellátási törekvések, valamint az a lel­kesedés is, amely a kibontakozó új gazdasági és társadalmi berendezkedés ígéretes lehe­tőségeiből indult ki. Az idősebb korosztály tagjai emlékeznek még rá, mily sok szó esett annak idején a rizs, a szója, a citromfélék, a földi mogyoró, a kenaf és más egzotikus növények hazai termesztésének megalapo­zásáról. E feladat gyakorlati alátámasztása az 1951-ben létesített hurbanovói kutatóinté­zet dolgozóira hárult. Ehhez a feladathoz alakultak ki azok a műszaki feltételek is, amelyek az intézet tevékenységi körülménye­it mindmáig meghatározzák. Az említett növények közül talán csak a szójatermesztés kutatása bizonyult időtálló témának. A kutatók egy ideig a kender és a len termesztésével is foglalkoztak, s csak a hatvanas évek végén alakult ki az a máig ható koncepció, melynek értelmében a kuta­tási munka a melegkedvelő gyümölcs- és zöldségfélék termesztésére irányult. Igaz ugyan, hogy a talán túlságosan is következe­tes szakosítás a melegkedvelő gyümölcsfé­lék, elsősorban az őszibarack, a kajszi és a mandula kutatását időközben máshová, a Piest’any melletti Veselébe helyezte át, mégis úgy tűnik, mintha a hurbanovói intézet­hez vezető utat szegélyező kajszifák megma­radt példányai azt igyekeznének bizonyítani, hogy itt érzik igazán jól magukat. Egyébként a szójakutatás is elköltözött innen, ez is a Piesfanyi Növénytermesztési Kutatóinté­zetben talált új otthonra. A hetvenes évek elejére tehát a hurbano­vói kutatók úgymond testre szabott feladatot kaptak, elsősorban a zöldséghajtatás intenzív módszereinek a fejlesztésével foglalkozhat­tak, beleértve a fajtaválaszték állandó tökéle­tesítését és bővítését, a növényházi techno­lógiai eljárások kidolgozását, valamint a ve­tésforgók optimalizálását. Ezen a területen széles körű együttműködés bontakozhatott ki a zöldségtermesztésben élenjáró dél-szlová­kiai mezőgazdasági nagyüzemekkel, elsősor­ban a Kvetoslavovi Állami Gazdasággal, a Hurbanovói, az Alsópéteri (Dolny Peter), az Udvardi (Dvory nad Zitavou), a Hetényi (Chotín), a Tardoskeddi (Tvrdosovce), a Ko- lárovói és a Naszvadi (Nesvady) Egységes földműves-szövetkezettel, valamint a tranzit gázvezeték hulladékhőjét hasznosítózöldség­termesztő szervezetekkel. A feladatok köre állandóan bővült, hiszen az intézethez tartozó öt kutatóállomás tevé­kenysége a zöldségtermesztés egész terüle­tét felöleli, sőt még a gyógynövények nemesí­tésére és kutatására is kiterjed, s új kutatási munkahelyek létesültek Szlovákia északabb­ra fekvő körzeteiben a zöldségtermesztés helyi feltételeinek hatékonyabb kihasználása, a káposztafélékből és a gyökérzöldségekből való területi önellátás biztosítása céljából. Ez a széles körű tevékenység szoros együttmű­ködést követel meg az Olomouci Zöldségter­mesztési Kutatóintézettel is, ami főleg a ne­mesítés! programok közös kidolgozására, a fölösleges duplicitások elkerülésére irányul. Az országos feladatok megfelelő koordinálá­sa érdekében a két kutatóintézet tudományos tanácsának tagjai kölcsönösen részt vesznek a tudományos tanácsok értekezletein. A hatékony, nemzetközi színvonalhoz iga­zodó kutatási munka ma már elképzelhetet­len a külföldi intézetekhez fűződő közvetlen kapcsolatok fejlesztése nélkül. Az intézet ezért nagy súlyt helyez az ilyen kapcsolatok fejlesztésére, elsősorban a moldáviai Tirasz- poli Zöldségtermesztési Kutatóintézettel, a Moszkva melletti Mitiscsiben működő kuta­tóintézettel, a Kecskeméti Zöldségtermeszté­si Kutatóintézettel, valamint annak budatété- nyi állomásával, a lengyelországi Skiernewi- cei Zöldségtermesztési Kutatóintézettel, to­vábbá más partneri intézményekkel. E z a sokoldalú tevékenység és együtt­működés azonban egyúttal azt is je­lenti, hogy a hurbanovói kutatóintézet ebben az új küldetésében, - a zöldségtermesztés tudományos-kutatási alapjainak az egész SZSZK területét felölelő fejlesztésében - ré­gen kinőtte már örökbe kapott ódon épületei­nek a kereteit, saját magának is fel kell zárkóznia az elvárásokhoz, meg kell terem­tenie a korszerű kutatási és nemesítési mun­ka mai igényekhez igazodó anyagi-műszaki, szociális és egyéb feltételeit. Felmerül azon­ban a kérdés, hogy tevékenységük sajátos feltételei között építhetnek-e egyáltalán az önfinanszírozás ajánlott koncepciójára, to­vábbá az is, hogy saját felettes szervük, s az illetékes állami szervek részéről milyen támo­gatásban részesülhetnek kibontakozási gondjaik megoldásában. MAKRAI MIKLÓS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents