Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1989-05-23 / 119. szám, kedd
Nagymaroson - Nagymarosról összeszokott kettős. Nyikó Mihály és Szabó János (A szerzó felvétele) Sokoldalúan segítik a termelőket ösztönző és visszatartó tényezők a cukorrépa termesztésében A nagymarosi művelődési ház nagytermét az utolsó helyig megtöltötték az érdeklődők, sokan az előcsarnokban elhelyezett tévéképernyő előtt szorongnak, mások az utcán hallgatják a hangszórón keresztül a teremben folyó vitát. Bent a teremben az a nagygyűlés folyik, amelyet a Hazafias Népfront helyi bizottsága szervezett. A művelődési ház igazgatója Kismartoni Ferenc ennek kezdete előtt elmagyarázza miért is hívták össze ezt a nagygyűlést:- Lehetőséget kell adnunk azoknak is, akiket közvetlenül érint az építkezés, hogy elmondják véleményüket ezzel kapcsolatban - vagyis a lakosságnak, mert eddig őket senki sem kérdezte meg, róluk döntőitek nélkülük. Legalább ötszázan lehetnek, idősebbek és fiatalok. Vitán felül áll, hogy nagyon is érdekeltek a közvetlen közelükben épülő vízlépcső körüli vitában, hiszen mindez jövőjüket, életfeltételeiket meghatározza. „Felépítjük?“ - szól a plakáton feltüntetett kérdés. „Valamennyi érdeklődőhöz“. Ez a kérdőjel egyúttal jellemzi is a fennálló helyzetet: a magyar kormány május 13-án úgy döntött, hogy két hónapra felfüggeszti az építőipari munkálatokat, amelyeket túlnyomórészt az építkezés generálkivitelezője, az osztrák Donaukraftwerke cég végez, és ezalatt alaposan mérlegelni kell azokat a kérdéseket, amelyek összefüggenek azzal a szándékkal, hogy felépítsék-e a dunai vízlépcső- rendszer nagymarosi erőművét? Ezután a parlamentnek kellene dönteni, esetleg népszavazást rendeznek. A teremben feszültség tükröződik, mert Nagymaros esete eddig példa nélkül álló, olyan precedens, amely érvényben lévő nemzetközi szerződés felmondására irányuló törekvésekben nyilvánul meg, és éppen ezért a világsajtó figyelmét is felkeltette. Mindenki előtt ismertek a csehszlovák és az osztrák álláspontok. Vajon nyom-e a latban a végső döntésnél azok álláspontja, akiket közvetlenül érint; a helyi lakosoké? Véleményük lényegét igyekszem csak följegyezni, hiszen a négyórás viharos találkozó minden mozzanatát lehetetlen lenne egy tudósításba sűríteni. A fórumot Nie- dermüller Ferenc, a helyi tanács elnöke nyitja meg. Nyílt, kulturált véleménycserét kér, a politikai kultúra elveinek figyelembe vételével. A demokrácia szempontjára hívja fel a figyelmet, hiszen az építkezés ellenzői a tömegkommunikációs eszközökben széles körű publicitást kapnak, míg a támogatóknak minimális lehetőségük nyílik. „Az ember szinte fél megmondani véleményét“,- mondja és megkérdőjelezi, hogy a vízlépcső ellenzői a nemzet érdekeit fejezik ki, amint azt lépten-nyo- mon hangoztatják. Végül ecseteli, hogy mit jelentene az építkezés megállítása a nagyközség számára- befejezetlen felvonulási terület maradna, nem valósulnának meg az ígéretes fejlesztési akciók, az elvesztett munkalehetőségekről nem is beszélve. Kinek használ? Ezt a címet adta felszólalásának Szöllős Nagy András, a Hidrológiai Közlöny című szakfolyóirat főszerkesztője a Vásárhelyi Társaság tagja, aki hozzászólását diapozitívok vetítésével illusztrálta, A társaság támogatja a dunai vízlépcsőrendszer megépítését. A fő- szerkesztő felvázolja a dunai vízi- erőművek gondolatának történetét (az első terv 1900-ból, az első javaslat 1935-ből származik), egyúttal elutasítja azt az állítást, hogy „sztálini fix ideá“-ról lenne szó. Mintegy 1200 elemzés és műszaki méréssorozat eredményeit és ismereteit említi meg, amelyek az építést megelőzték. Majd folyamatosan meggyőző tényekkel cáfolja meg az ellenzők állításait. Többek között idézi Páska Csabának, a Duna-kör tagjának egyik állítását, ó az építkezés egyik legfőbb ellenzője: „A vízgazdálkodási ágazat rákos daganat a nemzet testén.“ A teremben „szégyen!“ kiáltások hallhatók. Kinek használ tehát a vízlépcső? - teszi fel a kérdést végezetül Szöllős Nagy András - a nemzetnek, az országnak. Nagy tapsot kap. Dr. Szabó Ferenc nemzetközi jogi szakértő beszél ezután. A nagymarosi vízlépcső esetleges elhagyásának jogi következményeit részletezi. Megemlíti a nemzetközi szerződésekről szóló bécsi egyezményt, amelyhez Magyarország 1988-ban csatlakozott, és azt a következtetést vonja le, hogy az építkezés felmondásának nincsenek meg a jogi alapjai, az egyoldalú felmondás lehetősége nem áll fenn. Az osztrák kivitelezővel szemben az osztrák általános polgári törvénykönyv megfelelő vonatkozásai lépnének érvénybe, amely szerint a megrendelő (tehát a magyar beruházó) köteles lenne a teljes megrendelés értékét (5,65 milliárd schilling) megtéríteni. A megrendelésből azokat a tételeket vonnák le, amelyeket a kivitelező bizonyíthatóan megtakaríthatna. Ezt a magyar félnek kellene bebizonyítania. „Pacta sum servanda- a szerződéseket teljesíteni kell“- fejezi be hozzászólását a jelenlevők egyetértő tapsa közepette. Ezt követően az Üzenet c. rövid videofilmét vetítik. Magyarországon most először. Azoknak a címére szól, akik azt az illúziót terjesztik, hogy az építkezés esetleges leállításával kapcsolatos pénzügyi kötelezettségeket Magyarország helyett megtérítik a magyar származású amerikaiak. A filmben többek között megszólal Dömötör Tibor püspök, az Amerikai Magyarok Szövetségének elnöke és mások. Borúlátóan. „A nagymarosi beruházás politikai spekuláció zsákmányává vált“,- kezdi hozzászólását Tóth István, a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti XII. városkerülete ötödik alapszervezetének tagja. A háttérben munkáló erőkről beszélt, akik a társadalom megosztására törekednek és arra, hogy eltereljék a nyilvánosság figyelmét az ország valós problémáiról. A hozzászóló felsorolja a jóváhagyott, majd később visszavont kormányrendeleteket, azzal a javaslattal, hogy vizsgálják felül a május tizenharmadiki döntést, és fejezzék be az építkezést. Felolvassa pártalapszerveze- tének a közvéleményhez intézett felhívását: „Nem létezik önálló nagymarosi vízlépcső, csakis egységes oszthatatlan Gabőíkovo-Nagymaro- si Vízlépcsőrendszer. Ez pedig közös csehszlovák-magyar tulajdon. Hogyan állíthatnánk le a nagymarosi építkezést, amikor a sokkal nagyobb részt képezőt Csehszlovákia már megépítette. A szavahihetőség ilyen mértékű megsértését az építkezés ellenzői egyéni érdekekből kívánják...“ Grécs Irén, nagymarosi nyugdíjas felteszi a kérdést: miből térítjük meg ¡az osztrákoknak a kéthónapos állásidő 50 millió schillinges költségeit? A teremből dühös válasz hallik: elvégre az adóinkból! A hozzászólók egész sor további szemszögből az építkezés befejezése mellett foglalnak állást. Például azért is, hogy ez az építmény egyúttal híd lesz a Duna két partja között, egyetlen Budapest és Komárom közötti szakaszon. Szót kap a csehszlovák fél egyik képviselője, Jozef Oblozinsky, a Vízgazdálkodási Építkezések Vállalat beruházási igazgatóhelyettese. Megmagyarázza a csehszlovák álláspontot, miszerint a vízlépcső- rendszert feltétlenül be kell fejezni és ami a szennyvíztisztító állomásokat érinti, már kidolgozták az idevágó intézkedéseket, amelyeket a magyar fél mindez idáig nem írt alá. Balogh László országgyűlési képviselő kifejti, hogy ennek a kérdésnek a bonyolultsága megfontoltságot és felelősséget kíván. Támogatja a vízlépcsőrendszer építésének befejezését azzal a megjegyzéssel, hogy a végső döntést nem politikai megfontolásokból kell megtenni, ahogy arra a múltban sor került, hanem az ésszerű számítások alapján. A felszólalók között szót kap Páska Csaba, a vízlépcső egyik ellenzője. A terem elcsendesedik. Vajon konkrét válaszokat ad-e a vitában felmerült gondokra és kérdésekre? Ehelyett azonban hangzatos óhajjal lép elő: az álláspontok „letisztításának“ visszakövetelésével. A fórumot indulatkeltés céljával összehívott rendezvénynek bélyegzi és azt javasolja, hogy a vita korlátozódjék a jelenlevő szakemberek és az ő véleménycseréjére. „Mindenkinek válaszolok mindenre“ - jelenti ki és még az előre meghatározott négyperces vitaidő lejárta előtt befejezi. Úgy tűnik, hogy a Duna-kör a nagymarosi lakosság előtt teljes mértékben megbukott. A gyűlés után megkérdeztem Páska Csabát, hogy meg voltak-e a tényekkel alátámasztott ellenérvei, s ha igen, miért nem mondta el azokat? „Megvannak“ - mondja és különböző iratokat, statisztikai adatokat, publikációkat mutat, amelyek állítólag azt bizonyítják, hogy a vízlépcsőrendszer túlságosan drága elektromos áramot szblgáltatna, és az építkezés többi haszna sem biztosítaná soha a beruházott pénzeszközök megtérülését. „És mindezt miért nem vették figyelembe, még az építkezés előtt?“ - kérdem. „Diktatúra volt!“ - feleli. És most, hogy már nincs, az építkezés ellenzőinek vannak-e megfelelő tudományos vagy műszaki dokumentumai ellenérveik alátámasztására? - teszem fel az újabb kérdést. „Nekünk nincs erre tízezer emberünk, mint a vízgazdálkodási ágazatnak.“ Másnap lapozom a központi sajtót. A Népszabadságon kívül sehol egy sor sem jelent meg a nagymarosi nagygyűlésről. A rádió egy hírt közöl, miszerint egy budapesti országgyűlési képviselőt visszahívnak és az okok között szerepel, hogy támogatja az építkezést. Rövidesen kenyértörésre kerül sor. VOJTECH VESELY, a Rudé právo és a Pravda budapesti tudósítója A botanikusok vagy 380 ezer növényfajt tartanak nyilván, s ezek közül eddig kb. ezernek ismerjük gyógyító hatását. Különféle teakeverékeket, gyógyszereket készítenek belőlük. A Banská Bystrica-i Őverma utcai gyógynövénybolt megközelítőleg 50 féle gyógynövényt kínál. Húszféle teakeverék, tizenhétféle csomagolt szárított gyógynövény és csaknem ugyanannyiféle teakivonat kapható itt receptre, de anélkül is. Egyre többen fogyasztják ezeket. Ebben a gyógyszertárban naponta több mint 100 páciens fordul meg. Sok az édesanya köztük, gyerekeknek ugyanis nem ajánlatos hosz- szabb ideig szintetikus gyógyszereket adni. A felnőttek is szívesen nyúlnak a növényi eredetű gyógyszerek után. Például a Banská Bystrica-i kórház egyik egészség- ügyi nővérének gyomorfekélyén nem segítettek a szintetikus gyógyszerek, viszont az említett gyógyszertár speciális teakeveréke meggyógyította. Ezt dr. Jela Vatrálová, a gyógyszertár vezetője is megerősíti: Igen, a páciens, miután néhány héten keresztül fogyasztotta teakeverékünket, teljesen megszabadult gyomor- bántalmaitól. örülünk annak, hogy egyre több ember jön vissza megköszönni a jó készítményt, amely segíHatalmas, közel százhektáros cukorrépatábla a tallósi (Tomááikovo) határban. A messzeségbe futó sorokra talán fel sem figyelne az ember, ha valaki jókora lépésekkel nem mérné széltében-hosz- szában a területet. Megáll itt-ott, néhány lépéssel távolabb, s mindannyiszor gondosan szemügyre veszi a növényzetet. Lehajol, vizsgálja a leveleket, majd kihúz a földből egy-két egyedet, hogy a gyökérzetet is megnézze.- A növények állapota jó, az egyed- szám megfelelő, az egyedek pedig egyenletesen fejlettek, aminek a vegyszeres növényvédelem szempontjából van jelentősége - sorolja a legfontosabb észrevételeit Dudás Tibor, a sládkoviőo- vói Major István Cukorgyár répaosztályának agronómusa, majd elmondja, hogy 36 - közel kétezer hektár összterületű - cukorrépatábla felelős felügyelője.-Az első sarabolásig vagy hétszer végigjártam az egész területet. Tapasztalataimat az üzemek agronómusaival és a répaosztályon dolgozó munkatársaimmal is megbeszéltem. A termelőkkel állandó a kapcsolatunk. A felmerülő problémák megoldásában közvetlenül segítünk, és vigyázunk, hogy a jelentkező betegségeket már a kezdet kezdetén észrevegyük. ó a tulajdonos szövetkezet, a hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag Efsz agronómusa után indul, én pedig még néhány Síót váltok a répát saraboló Nyikó Mihály traktorossal és Szabó Jánossal, a gép kezelőjével.-Reggel ötkor kezdtük a munkát, a váltás délben érkezik. Már évek óta együtt sarabolunk. összeszoktunk, tudjuk mire, hogyan kell és lehet vigyázni.-Hacsak billen a traktor, kollégám azonnal lelassít. A fizetést teljesítmény után kapjuk, de a területet átnézik, s ha valahol a gyom helyett a répát vágnánk ki, annak fizetésünk tíz százaléka látná a kárát. Komplex brigádok alakultak A tapasztalatokat a répaosztály vezetőjével, Pethó Mihállyal vitatjuk meg. Nem véletlenül. A Trnavai Cukoripari Állami Vállalat hét üzeme közül csupán három, köztük a sládkoviőovói tudta a termelőkkel megkötni a szerződéseket a tervezett területre. tett bajain. Aztán a gyógyszerésznő elárulta, hogy jó lenne, ha többet kapnának a Szovjetunióból importált rendkívüli hatású balzsamból, amelyet egy, az acanthopanaxok családjába tartozó ázsiai növényből nyernek, és üdítő hatással van az egész szervezetre. A zsensengyökér-kivo- natot tartalmazó ampullák szintén gyorsan fogynak. Hiszen ki ne szeretne egészségesebb, fiatalabb lenni? Igaz, némely növénynek nemkívánatos mellékhatása is van. Feltételezik, hogy a martilapu huzamos fogyasztása pl. rákos megbetegedéseket is okozhat. Erre dr. Karol Mika Banská Bytrica-i orvos figyelmeztetett bennünket, a gyógynövények nagy szakértője, aki különféle gyógynövényrecepteket készít, és rendszeresen együttműködik a gyógyszertárral. Mika doktor gyógynövénykutatással is foglalkozik. Az év elején jelent meg egy több mint 400 oldalas könyve Fitoterápia címmel, amelyben a növényi drogok egyes betegségekre való gyógyha- tásáról ír, de figyelmeztet nemkívánatos mellékhatásaikra is. Dr. Mika könyve tulajdonképpen tankönyv, mert ahogy a szerző mondja: még nem minden orvos hisz kellőképpen a gyógynövények áldásos hatásában... BÁTORI JÁNOS-Körzetünk huszonhárom termelője 5048 hektáron vetett cukorrépát. Ez a tavalyi területnél 250 hektárral nagyobb, és megközelítően akkora, mint amikor a növényt az üzemek az előírt területen termesztették. A különbség csupán annyi, hogy az akkori sablonszerű elosztás helyett most van olyan üzem, amelyik szántójának négy százalékán termeszt cukorrépát, de van olyan is, amelyik tíz-ti- zenegy százalékán. Aszerint, hogy kinek milyen a tapasztalata, mekkora a bizalma és a hozzáértése. Ugyanis az új szabályozók szerint a cukorrépa gazdaságos növény, de csak ott, ahol hektáronként legalább 38-40 tonnát tudnak megtermeszteni. A gyár körzetében a termelők tapasztalatai különbözőek. Megközelítően felefele arányban jók. Ott pozitívak, ahol az előző években is képesek voltak a cukorrépát nyereséggel termeszteni. A cukorgyár segítségükkel a kevésbé hozzáértők bizalmát igyekszik megnyerni.- Az élenjáró mezőgazdasági üzemek szakembereit komplex racionalizáciős brigádba tömörítettük. Azokban az üzemekben, ahol a cukorrépát eddig ráfizetéssel termesztették, szintén komplex brigádok alakultak. Ezek tagjai végzik a cukorrépa termesztésével kapcsolatos valamennyi munkát, és a hozamokban anyagilag is érdekeltek. A komplex brigádok egymás között is versenyben állnak, és a legjobb közösségek tagjai még különju- talomban is részesülnek. Munkájukat az élenjáró üzemek szakemberei közvetlenül segítik. A bizalom megerősítéséért A cukorgyár elsősorban a termelők bizalmát igyekszik megerősíteni. Ügyelnek például, hogy az átvevésnél ne legyenek nézeteltérések, és ha akadnak, az eltérő véleményeket a termelőkkel azonnal egyeztetik.- Meghívjuk az üzem képviselőjét, hogy jelen legyen a mintavételnél, és az elemzéseket közösen végezzük el. Az elmúlt két évben a gyár az üzemeknek négy korszerű vetőgépet és két kiszántót vett. Az a termelő, aki lemond a répaszelet bizonyos részéről, ellenértékeként gépet kap cserébe, ami a termesztés hatékonyabbá tételében szintén sokat jelent.-Akik az idén kötöttek szerződést a gyárral, eddig milyen pozitív tapasztalatokat szereztek?-A korábbiaknál nagyobb arányban, megközelítően kilencven százalékban az igényelt fajtát vethették el. Még azon az ötszáz hektárnyi területen is, amelyen az április végi jégeső tönkretette a kikelt növényzetet, s ezért újra kellett vetni.- És negatív tapasztalatok7- Sajnos, ilyen is akadt. A körzeti raktárakba későn érkezett meg a vetés előtt használatos vegyszer. Az illetékeseknek a jövőben erre is jobban oda kell figyelniük. A két-három héttel korábbra kerülő vetés a késésre nem lehet magyarázat. A kelés után szükséges vegyszerek már kaphatók, de a réginél valamivel drágábban. Ezt az egyik helyen jobban, a másikon kevésbé érzik meg.- Mitől függően?- ösztönzésünkre a termesztés-tech- nológiában is szemléletváltásra kerül sor. A vetésterület mintegy negyven százalékán még egyelik a répát, de vannak üzemek, ahol e munkát júniusban kapálással helyettesítik. Ennek előnye háromszoros. Egyrészt vegyszert takarítanak meg, másrészt elkerülik az adagolt hatóanyag bebizonyítottan fejlődést visszatartó hatását, s elejét veszik egy lényeges veszteségnek. Ugyanis konkrét tapasztalataink bizonyítják, hogy helyenként a nem következetes ellenőrzés, vagyis a felelőtlen munka miatt az egyelés során a szükséges egyedeknek csak a fele marad meg. A többi a sietve dolgozók áldozatául esik. Vagyis azt a répát is kivágják, amit meg kellene hagyni. EGRI FERENC Természetes gyógymód
