Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-22 / 118. szám, hétfő

ÚJ szú 5 989. V. 22. A sport tisztaságáért és becsületéért Beszélgetés Juraj Kniezoval, a CSSZTSZ KB alelnökével Az elmúlt két évtizedben a különböző sportágak­ban sok kiemelkedő eredmény, világcsúcs született, amely kiváltotta a sportközvélemény csodálatát és sokszor felmerült az a kérdés: hol is van az emberi teljesítőképesség határa. Az eredmények rohamos javulásához természetesen hozzájárultak az egyre tökéletesedő edzésmódszerek, a kitűnő feltételek mind a felkészülési időszakban, mind a versenye­ken, valamint a sportfelszerelések minőségének a ja­vulása. Azonban már az 1964-es, tokiói olimpia után - ahol egyébként 35 világcsúcs született - felmerült a gondolat: a kiváló eredmények mögött nemcsak az említett eszközök állnak, hanem helyet kapnak a til­tott szerek is, a dopping. A tokiói olimpiát követő világversenyeken a sportolók további, fantasztikus eredménveket értek el. A naqv világversenyeken a kötelező doppingvizsgálatok bevezetése után, va­lamint az egyre tökéletesedő „leleplező“ módszerek­nek köszönhetően a gyanú sok esetben beigazoló­dott. A szöuli olimpián a pozitív leletek magas száma csak alátámasztotta, hogy az ajzószerek elterjedése komolyan veszélyezteti a sport tisztaságát és hátrá­nyos helyzetbe hozza azokat, akik nem élnek vele. Az egész sportvilág - a Nemzetközi Olimpiai Bizottság­gal az élen - nagy erőfeszítéseket tesz, hogy meg­tisztítsa a sportot a doppingtól. Milyen a jelenlegi helyzet a nemzetközi sportéletben és nálunk, ami a tiltott szereknek a sportban való használata ellen folyó harcot illeti? Milyenek a kilátások, hogy a nem kis erőfeszítést igénylő munka eredményes legyen? Erről beszélgettünk Juraj Kniezoval, a CSSZTSZ KB alelnökével. ¡ÉH Az elmúlt évben részt vett a Doppingellenes küzdelem a sportban mozgalom első világ- konferenciáján Ottawában. Kik voltak ott ezen a jelentős esemé­nyen és milyen jellegű kérdések­ről, feladatokról folytak a tárgya­lások?- A kanadai Ifjúsági és Testneve­lési Minisztérium kezdeményezése eredményeként a sport történetében először valósulhatott meg a doppin­got érintő kérdésekkel kapcsolatos konferencia, amelyen 28 ország 85 küldöttje vett részt. Rajtuk kívül a résztvevők között szerepeltek a je­lentős nemzetközi sportszervezetek - mint pl. a NOB, az Európai Sport­tanács, az Afrikai Legfelsőbb Sport- tanács - képviselői is. Az ottawai világkonferencia több szempontból is jelentős volt. Az országok küldöt­tei először vitathatták meg, milyen helyet foglal el a dopping a sportban. Jelentős eredményként könyvelhető el, hogy a szóban forgó tanácskozá­son hagyták jóvá a doppingellenes küzdelem olimpiai chartáját. Mikor fogadták el az említett chartát és mit tartalmaz?-A dokumentumot 1988 szep­temberében, Szöulban a 94. ülésen fogadta el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Ami pedig a tartalmát ille­ti, három részből áll. Az első a dop­pingnak a sportból történő kiiktatása elveit - pl. a probléma tudomásulvé­telét, a sportolók egészségvédelmét és biztonságát, a sportértékek jelen­tőségét, a sportolók jogait - tartal­mazza. A második rész olyan téma­körökkel foglalkozik, mint pl. hogyan lehet megakadályozni a dopping to­vábbi terjedését, elsősorban azok­ban az országokban, ahol még nem használják, szó esik a sporttársada­lom felelősségéről, a dopping ellen­őrzésének módjáról, a felvilágosító munka, a nevelés jelentőségéről. A harmadik rész a nemzeti dop­pingellenes program modelljét tár-' gyalja. 5 „A sportolók egészségéért, biz- k tonságéért és jólétéért való ag- ^ gódás mind megerősítik azt a kí- ^ vánságot, hogy a sportból le­gyen kizárva a dopping.” fc (Részlet a NOB doppingellenes ^ chartájából) Miért érnek el jobb eredménye­ket azok a sportolók, akik teljesít­ményük javítása érdekében tiltott szereket használnak?- A doppingszerek alkalmazása nagymértékben meggyorsítja a szervezet regenerációját. Ez azt jelenti, hogy a felkészülés idején a sportoló sokkal gyorsabban rege­nerálódik az edzések után, mint az a társa, aki semmi hasonlót nem szed. Ennek következtében a továb­bi edzéshez kipihenten kezd hozzá, tehát hatékonyabb és több edzés­munka elvégzésére alkalmas. Mind­ez a többlet pedig az eredmények javulását vonja maga után. Az ana- bolikus szteroidok bizonyos fajtái elősegítik az izomtömeg gyorsabb ütemű növekedését, ami az izomerő gyarapodásával jár együtt. A ser­kentő anyagok pedig javítják az összpontosító képességet és késlel­tetik a fáradtság megjelenését. E szerek hatása tehát látványos, de csalóka'jelenség. Idővel fokozato­san tönkreteheti a sportoló egész­ségét. A kiugró, sokszor nagyfokú eredményjavulás mögött tehát sok esetben a meg nem engedett eszközök alkalmazása áll. Milyen hatásai vannak ezeknek az anya­goknak a sportoló szervezetére?- A tiltott szereknek két csoportját különböztetjük meg: az anabolikus szteroidokat és a serkentő anyago­kat. Az anabolikus szteroidok mes­terségesen előállított hormonkészít­mények, amelyeket a sportolók egészségében jóvátehetetlen káro­kat okozhatnak. Egyrészt zavarok állhatnak be pl. a vese, a máj, a hor­monrendszer működésében, más­részt pedig rákkeltő hatásúak. Nyo­mot hagynak a sportolók lelkiállapo­tán is, nem ritka jelenség pl. az agresszivitás. Az esetek többségé­ben a különböző betegségek sok­szor csak évekkel később ielentkez­Juraj Kniezo (Ján Súkup felvétele) nek, amikor már késő a betegsége­ket kiváltó okot megszűntetni. A ser­kentő anyagok elsősorban a köz­ponti idegrendszerre fejtik ki hatásu­kat. Bár nem okoznak a szervezet­ben tartós elváltozásokat, veszélyük abban rejlik, hogy a sportoló nem érzékeli a fáradtságot, a szervezet erőtartalékai teljesen kimerülhetnek. Szomorú és nem egyedülálló példa erre a dán kerékpározó, Jensen esete, aki már az 1960-as olimpián az életével fizetett a serkentő anya­gok használatáért. Azokra a sportolókra, akiknek a doppingvizsgálata pozitív ered­ményt mutat, eltiltás vár...- Igen, abban az esetben, ha a sportolónál először találnak bizo­nyítékot arra, hogy anabolikus sze­reket szed, 2 évre eltiltják. Azt hi­szem, az élsportban ez elég hosszú idő ahhoz, hogy egy versenyző ab­bahagyja az aktív pályafutását. Ha a két év letelte után az illető mégis versenyezni kezd és másodszor is fennakad a vizsgálaton, életfogytig­lani eltiltás vár rá. Ami pedig az edzők, az orvosok büntetését illeti, a CSSZTSZ „Doppingellenes harc irányelvei“ c. dokumentuma-arnely- ről még szó lesz - kimondja: ha az említett személyeknek közük van az ügyhöz, szintén eltiltásban részesül­hetnek. ^ „Az igazságosság a sportban ^ a sporttársadalom összes tagjá­^ nak az egyességétöl függ. A dro­^ gok használata szemben áll ^ a sportszabályokkal, csalás, és ^ durván megsérti a fair play, ^ a tisztességes játék és a sport­fc szellem szabályait.” Orülhet-e az a sportoló a győ­zelemnek, eredményei javulásá­nak, aki mindezt nemcsak az edzéseknek köszönheti?- Hogy örülhet-e a doppingoló sportoló pl. egy világbajnoki cím­nek? Bizonyára csodálatos érzés lehet, ha valaki egy adott sportág­ban, versenyszámban a világ leg­jobbja. Ezért ez nagyon egyéni do­log, rengeteg függ a sportoló termé­szetétől és főleg a jellemétől. A sportban a doppinggal kapcsola­tos problémák már nemcsak egész­ségi, hanem etikai jellegűek. Mind­ehhez nagymértékben hozzájárul a sport kommercionalizációja. A mai élsportba ugyanis nagyon sok pénzt fektetnek be, ami természetesen be­folyásolja a világhírű élsportolók kö­rül tevékenykedő emberek munkáját és a sportolók jellemét. A lényeges tehát az, hogy a pénz hatása ne Milyen hatása volt a NOB dop­pingellenes chartájának a nem­zetközi sportéletre?- örvendetes jelenség, hogy el­sőként azok az országok, reagáltak a felhívásra, amelyek a sportnagy­hatalmakhoz tartoznak, tehát a Szovjetunió, az Egyesült Államok és az NDK. Nagyon értékes a szov­jet-amerikai kölcsönös együttműkö­dés, a közös dokumentum aláírása. Ennek alapján az illetékes szakem­berek mindkét részről bármikor be­jelenthetik, hogy 48 órán belül bár­melyik sportolónál elvégezhetik a doppingvizsgálatot. Milyen feladatok megoldását tűzte ki célul a doppingellenes küzdelemben Csehszlovákia?- A CSSZTSZ Egészségügyi Ta­nácsa keretén belül, 1986-ban meg­alapítottuk a Doppingbizottságot, amely a CSSZTSZ és a cseh, vala­mint a szlovák egészségügyi minisz­térium illetékes szakembereiből áll. Kidolgoztuk a „Doppingellenes harc irányelvei“ c. dokumentumot, amely az ezzel kapcsolatos kérdésekkel, feladatokkal foglalkozik, s amely 1987. január 1-jétől lépett érvénybe. Az említett irányelveket nemrég két fontos résszel bővítettük ki. Az első, hogy ne csak a tetten ért sportolót érje büntetés, hanem az összes személyt - az edzőket és az orvoso­kat is -, akiknek valamilyen köze van az ügyhöz. Szeretném azonban megjegyezni, hogy nálunk eddig nagyon kevés sportolót értünk tetten, mégpedig azért is, mert a doppingvizsgálatok­ra a versenyeken kerül sor, amikor az anabolikus szteroidok nyomait már nem lehet kimutatni. Abban az esetben, ha bármelyik sportolónál bebizonyítjuk, hogy teljesítménye ja­vulása érdekében tiltott szert hasz­nált, a nyilvánosságra hozzuk, csak­úgy mint azok nevét, akiknek az esethez közük van. Szó volt a nemzetközi együtt­működésről. Mely országokkal kí­ván kölcsönösen együttműködni Csehszlovákia? '-Terveink között szerepel, hogy elsősorban a szomszédos orszá­gokkal - pl. Ausztriával és az NSZK- val - vennénk fel a kapcsolatot. Véleménye szerint meg lehet egyáltalán tisztítani a sportot az ajzószerektől?- Az a tény, hogy a doppingelle­nes küzdelemben egyre több ország vesz részt, valamint az, hogy mindig több tiltott szert lehet kimutatni, elég nagy reményt nyújt ahhoz, hogy a doppingellenes harc eredményes legyen. Másrészt viszont fennáll a veszély: növekedni fog a tiltott készítmények száma, melyek sze­dését egyelőre még nem tudjuk ki­mutatni. Mindenesetre hosszan tar­tó, sok energiát igénylő munkára van kilátás, hogy a kiemelkedő telje­sítmények ne a kémia, hanem a sportoló tehetségének, akaratának az eredményei legyenek. KUBANNÉ GERI ÉVA iliíK A levegőben... Amerre a sasok repülnek... Az egyszerű ember általában vágyakozással, s némi izgalommal gondol a repülésre. Néhol még ma is elismerően tekintenek arra, aki részese lehetett a csodás élménynek, a repülésnek. Ez az emberiség legősibb vágyai közé tartozik. Ezzel a képességgel csak a legnagyobba­kat, a legszabadabbakat ruházta fel az emberi képzelet. Mikor az ember már úgy érezte, nagyobb úr a természetben, mint a többi élőlény, csalódottan kellett tapasztalnia, hogy a madárvilág szárnyai segítségé­vel könnyedén kivonja magát uralkodása alól. Tulajdonképpen ezért lett a szárny a hatalom, a magasabbrendűség jelképe. Sárkányt eregetni már a 4000 évvel ezelőtti Kínában is szokás volt, sőt néhány korabeli feljegyzés sze­rint i.e. kb. 1500 évvel már repült ember sárkány segítségével. Ko­runk új kedvtelését, sportját, a sár­kányrepülést ismerve, nincs ebben semmi különös, kivéve annak idő­pontját. Sárkányt építeni, azzal re­pülni ugyanis elképzelhetetlen pon­tos aerodinamikai, repüléstaní isme­retek nélkül. Kormos Lászlónak sok fejtörést okozott eme ismeretek hiánya, s csak azok elsajátítása után lehe­tett elkötelezettje a repülősport ■ e szép ágának.- Mindig arra vágytam, hogy a le­vegőben, sasok módjára szállhas­sak, bár kissé összetettnek láttam ezt a különös tudományt. Először a helikopterek kötötték le a figyelme­met. A sárkány ötlete a tévéből szár­mazott, ott pillantottam meg először. Látszólagos egyszerűsége nagyon megragadott. Sikerült összekötte­tésbe kerülnöm a sportág hazai úttö­rőivel, Gabo Vincenttel és Vlado Rusnákkal. Az első vázlatokat a sár­kány szerkezetéről tőlük kaptam. Ezek alapján elkészítettük az első szerkezetet, megközelítőleg egy hét alatt. A berepülés azonban nem ment ilyen könnyen. Egy közeli dombocskán próbálgattam az elru­gaszkodást, de ezek a kísérletek fájdalmasan emlékeztettek arra, hogy a gravitációt nem olyan könnyű leküzdeni - kezdte a beszélgetést Kormos László. A környéken gyorsan híre kelt, mi történik a határban, s a helyszín egyre inkább népünnepélyhez kez­dett hasonlítani. Egyhamar elterjedt a hír: egy kerékkel többel rendelke­zik. Talán a bizonyítás vágya is hajtotta, sárkányával fel kell, hogy szálljon.- Végig azt hittem, tapasztalat­lanságom az oka, amiért a szerken­tyű nem akar repülni. A végén, mikor már minden tagom fájt, s elkesere­detten ültem a dombtetőn, akkor döbbentem rá, lehet, hogy ezzel a sárkánnyal nem is lehet repülni. Végső megoldásként összepakol­tam a szárítóköteíekból, alumínium­csövekből összeeszkábált szerke­zetet, s elvittem Pieét'anyba, mond­janak róla véleményt tapasztaltabb rogallósok. Mikor összeraktam, csak nevettek... Valahogy mégis kie­gyensúlyozták, az egyik vakmerő kolléga ki is próbálta. És repült! Otthon aztán nekem is sikerült vele kétszáz métert repülni, öt méter ma­gasságban. Kormos László egy gyári készíté­sű sárkánnyal tanult meg repülni, amely érthetően sokkal jobb gép volt az övénél. Azt tervezte, hogy átrepül szülőháza fölött, ami később sikerült A is neki.- Teljes erőbedobással készül­tem első versenyemre. Mint tapasz­talatlan sportoló, csupa profi közé kerültem, akkor csak azt tűztem ki célul, ne legyek az utolsók között. Eltökélt szándékom az volt: a rajt után a legjobbakat követem, s így lemásolom technikájukat, ók annyi­ra máshogy repültek, mint én. Ezért az elrugaszkodás után a magam útját jártam, saját repülési stílusom­mal nyertem meg a versenyeket. A kezdeti sikerek után beneveztem az országos bajnokságra, melyet 2i- linán rendeztek meg. Egy kölcsön­kért sárkánnyal diadalmaskodtam. Az is igaz viszont, hogy leszálláskor majdnem buktam. Csak ezt követően kezdett el el­mélettel foglalkozni, rendszeresen látogatta a Honvédelmi Szövetség sárkányrepülő tanfolyamait. Ez so­kat segített a technika javításán. Újra első lett a kerületi, majd a szlo­vákiai bajnokságon, s nem kis meg­lepetésre az ob-n is az élen végzett. Természetesen meghívást kapott a válogatottba, az ausztriai világbaj­nokságon a csapat legjobbjának bi­zonyult.- Kilenc éve aktívan versenyzem, naplómban összesen huszonöt nagyszabású viadal van bejegyez­Kormos László (A szerző felvételei) ve. Egy évvel ezelőtt az Ausztráliá­ban rendezett világbajnokságon a szocialista országok versenyzői közül én értem el a legjobb ered­ményt. Ennek ellenére nem vagyok elégedett, mert jobb műszaki feltéte-- lek esetén többre lettem volna képes. Hazánkban nincsenek nagy ha­gyományai a sárkányrepülésnek, sajnos, eddig nem is talált igazi gazdára, támogatóra sem. A sporto­lók általában saját maguk vásárolják meg a sárkányt. Főleg az anyagi támogatás hiánya gátolja a sportág további fejlődését. Néhány helyen ugyan folyik oktatás, ám ezek a pró­bálkozások kezdetlegesek. Drágák a biztonsági berendezések, s nehe­zen kaphatók.- Több, mint valószínű, abbaha­gyom az aktív versenyzést, mert anyagi helyzetem nem teszi lehető­vé a folytatást. Néhány kollégámmal szeretnénk sportrepülő-szakosztályt létrehozni ¿túróvóban. Ezek azon­ban még csak tervek. A közelmúlt­ban berepülő-pilóta kiképzésen vet­tem részt, és az egyik oktató nem volt éppen jóindulatú. Később egy versenyen találkoztunk, s ó megkér­dezte, milyen technikával repülök. Azt válaszoltam: „Arra szállók, amerre a sasok repülnek!” FILAKOVSZKY ZOLTÁN legyen negatív, hanem pozitív moti­vációt jelentsen a tehetségek fejlő­désében és a sportágak fejleszté­sében. ^ Az egyetlen eszköz, hogyan fc legyen megoldva a probléma, fc amely a drogokkal való vissza­| élést jelenti a sportban, az az, fc hogy mindenkit, akit ez bármi­\ lyen formában érint, rávezes­^ sünk arra: egységesen részt ve­^ gyenek a dopping ellen folytatott, ^ átgondolt, rendszeres és koordi­^ nált munkában. Ez a folyamat ^ meggyorsítható, ha megállapo­^ dás jön létre az alapvető elvek­^ ben, amelyek meghatározzák az ^ összes hozzáállás egyesítését fc ezen a területen!” ^ (Részlet a NOB doppingellenes «5 chartájából)

Next

/
Thumbnails
Contents