Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1989-05-22 / 118. szám, hétfő
ségével lett igazi prózaíróvá, a magyar novellisztika egyik elismert egyéniségévé. Ezt követően teljesedett ki írói pályája, Rónay László szavaival: „húsz esztendő jutott Lengyel Józsefnek, hogy hazatérte után összegezze és betetőzze életművét“. Nos, hogy az elmondottakat megérthessük, további kérdések egész sorát (Lengyel József honnan indult és merre tartott? Honnan és mibe „érkezett“ meg? Mit ér az életmű és lesz-e utóélete?) kell megválaszolnunk. Töretlen hittel Sors és példa (Tanulmányok Lengyel Józsefről) Lengyel József (1896-1975) Kos- suth-díjas író, a magyar szocialista irodalom kiemelkedő egyénisége volt. „Lengyel József írósága az egyik legkülönösebb pálya az újkori magyar irodalom különlegességekben éppen nem szűkölködő történetében“ - írja róla Sükösd Mihály, a Sors és példa című, karcsú tanulmánykötetben, amely a második Lengyel József tudományos emlékülésen elhangzott kilenc előadást fogja össze. Akarva-akaratlanul is felötlik bennünk a kérdés, hogy vajon ki volt ez az író, mit mond számunkra írói pályája, művei miként helyezhetők el a magyar irodalom fejlődésének vonulatában? Sükösd Mihály köteteimmé avatott tanulmányában, „kemény“ és „kérlelhetetlen" tényként állapítja meg, hogy Lengyel József „nem tartozik a népszerű íróink közé. Nem valószínű, hogy valaha is a népszerű íróink közé fog tartozni“. Sükösd a fentiekben nem értékítéletet mond, hanem megállapít és a jövőbe tekint. Annál inkább is igaz ez, mert a Lacz- kó András szerkesztette Sors és példa - amely a Marcali Városi Tanács gondozásában jelent meg -, sokfelől próbálja megvilágítani az író „emberi és művészi lényét“. Azét a Lengyel Józsefét, aki az 1961-es esztendőig (egy verses- és novel- láskötetével, egy mesekönyvével és a Visegrádi utca című regényével) nem tartozott az ismert és elfogadott írók közé. Lengyel József valójában, az Igéző (1961) és az Elévült tartozás (1964) című elbeszélés-gyűj- teményeinek korszerű realizmusával, a történelmi számadás igényesLengyel József Marcaliban született, s a középiskola elvégzése után a budapesti és a bécsi egyetem bölcsészkarán végezte tanulmányait. Első versei 1915-ben a Tettben, majd a Mában - Kassák lapjaiban - jelentek meg. írói pályájának első időszaka a Tanácsköztársaság bukásáig terjedő korszakra esik. 1918- ban, egyik alapítója volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, később a Vörös Újság és az Ifjú Proletár munkatársaként tevékenykedett. A forradalmak leverése után Bécsbe menekült, innen 1927-ben Berlinbe emigrált, majd 1930-ban a Szovjetunióba (Moszkvába) már kommunista íróként érkezett, ahol a Sarló és Kalapács körül szervezkedő magyar irodalmi emigrációban fejtett ki tevékenységet. 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták, s összesen tizennégy évi kényszermunkára ítélték. 1955-ben rehabilitálták, ezután hazaköltözött Budapestre. Lengyel József régi-új otthonában „új- rakezdte munkáját, életét, meg tudta tartani emberi-írói pályájának és világnézetének folytonosságát“ - írja róla egy helyütt Pomogáts Béla. Regényei a Visegrádi utca, Prenn Ferenc hányatott élete, Hídépítők, Bécsi portyák, Újra a kezdet és Szembesítés címmel láttak napvilágot. Elbeszélései pedig: a Kulcs, Igéző, Keresem Kína közepét, Elévült tartozás, Mit bír az ember, Ézsau mondja, Levelek Arisztophanészhez és az Elejétől végéig címmel jelentek meg. összegyűjtött írásait Mérni a mérhetetlent címmel adták ki Budapesten. Itt kell megjegyeznünk, hogy a sztálini önkényuralom munkatáboNyomdatörténetről egy évkönyvben Nem ad, nem is adhat széles betekintést a könyvkultúra szlovákiai történetének egészébe a Kniha ’88 (Könyv ’88) című évkönyv, hiszen a benne közreadott tanulmányok önmagukban is részkérdéseket taglalnak. Mégis több felfigyeltető tanulmányt olvashatunk a ázlovák nyelvű kiadványban. Évkönyv jellegét erősíti, hogy a Matica slovenská - mint könyvtártudományi módszertani központ - műhelyében szerkesztődött kötetben nemcsak tudományos dolgozatokat, hanem nemzetközi kitekintéseket, jubileumi megemlékezéseket, recenziókat is tartalmaz. Mindezek mellett a kinyomtatott anyag gerincét a nyomdászat történetének egyes fejezeteit tárgyaló tudományos dolgozatok adják. Juraj Ecker a XVIII. századtól az I. világháború végéig Pozsonyban működő nyomdákat veszi számba. Dolgozatához a szerző a feldolgozott másodlagos forrásokból merített. Nem véletlen, hogy kerüli az eredeti megközelítést, és elsősorban vázlatos ismertetésre szorítkozik. A fejezet másik tanulmányát olvasva vetődik fel, hogy mintha ebben a kötetben „csak“ egy-egy majdani nagyobb terjedelmű dolgozat vázlatát olvasnánk. Jozef Gíndl és Olga Kuchtová Selmecbánya (Banská Őtiavnica) múltbeli nyomdászatát szemrevételezi a téma jelentőségénél jóval kisebb terjedelemben. Mindenesetre felfigyelte- tőbb és alaposabb áttekintést kínál Jozef Sulaőek összefoglaló munkája a Szlovákiában nyomtatott ukrán könyvekről, Peter Stansky tollából az 1945-ig Zilinában működő nyomdák történetének kutatásához használható források feltárására vonatkozó adatokat olvashatunk. Ezután Jozef Ondrejka a Vágújhelyi (Nővé Mesto nad Váhom) könyvnyomtatás kezdeteit vázlatolja. Az egykori Árva megye nyomdászatának történetét nagyobb városok és falvak szerint tagolva mutatja be Igor Öerőan. Helyileg is közel áll ehhez a témához Róbert Marián Zemene tanulmánya az 1918-ig Trencsénben (Trencín) megjelent regionális periodikumok- ról. Ennek kapcsán mondható el valamennyi tanulmány alapján, hogy a múltban szinte valamennyi városban több nyelven nyomtattak könyveket, ami nemcsak a tulajdonosok rugalmasságát bizonyítja, hanem az ott élő szlovákok, németek és magyarok szellemi békéjét is jelzi. Nem véletlenül hagytam a legvégére Mácza Mihály dolgozatát, amely a komáromi (Komárno) nyomdászat történetét vázolja fel. Az évkönyvet nem olvasók érdeklődésére is számot tarthat, hogy Komáromban először az 1686-ban ott letelepedett Töltési István alapított nyomdát. Egy másik, nemcsak regionális jelentőségű adat, hogy a Komáromi Tudós Társaság 1789 és 1792 között Péczeli József szerkesztésében ott adta ki a Mindenes Gyűjteményt, amely az első magyar tudományos folyóirat volt. Mácza Mihály dolgozatának érdekes elemeit alkotják azok az adatok, amelyeket a város művelődéstörténetében rögzítettek. Megtudhatjuk, hogy irodalmi szalonok, tudós társaságok működtek, amelyeknek illusztris vendégei is voltak az elmúlt századokban. A szerző a nyomdatörténeti és művelődéstörténeti áttekintéssel nem áll meg az I. világháború befejezésénél. Mivel Komárom a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után is többségében magyar nemzetiség által lakott város maradt, érthető, hogy egy nyomdatörténeti dolgozat kitér erre az időszakra is. Majd a felszabadulás utáni évtizedek fejlődését veszi számba. Mácza dolgozatából érdemes kiemelni, hogy itt nyomtatják az Irodalmi Szemlét, a Népművelést, a Szocialista Nevelést, a Tűzoltót és a Szak- szervezeti Közlönyt. D. I. rait megjárt Lengyel Józsefről itt, tájainkon is megfeledkeztünk kissé. Pedig „a szlovenszkói értékirodalmat jelentő“ - Fábry Zoltán szavai- Kassai Naplóban (1918-1929) A krasznojarszki tiszti színház öltözőjében címmel első közlésben (1925. december 25.) jelent meg egy kitűnő elbeszélése Lengyel Józsefnek. E lap 1924. február 2-i számában pedig Tilkovszky Béla foglalkozik Lengyeliel - Kassák mellett - az írók könyvtára című írásában. Jelen kötetünk - a Sors és példa- csokorba szedett tanulmányai fontos szolgálatot tesznek, mert ráirányítják figyelmünket az eleddig méltatlanul mostohán kezelt Lengyel Józsefre és életművére. A könyv Hármas avatás című nyitó írásában Vajda György a Marcaliban létrehozott emlékszobáról, az ott felállított szoborról és a második Lengyel József tudományos irodalmi emlékülésről ír, kiemelve az író irodalom- történeti értékelésének fontosságát. Ezek után József Farkas az író németországi tartózkodását és ott megjelent publikációit elemzi, majd Laczkó András, Lengyel József portréjához rajzol új „vonásokat“. Bodri Ferenc a novellista Lengyelt mutatja fel az olvasónak, Pomogáts Béla pedig arról az íróról írt tanulmányt, akinek „kétszer kellett megküzdenie az életbe, az irodalomba kerülésért“. Rónay László „szabálytalan antropológiájában“ elsősorban a Neve: Bernhard Reisig című Lengyelregény hőseit, „embertípusait“ jellemzi, illetve veszi bonckés alá. Major Ottó arról a naplóíróról értekezik, akinek közel kétezer soros kézirata a közeljövőben - „páratlan becsű történelmi és irodalmi dokumentumként“ - nyomtatásban is megjelenik. Sükösd Mihály címadó tanulmányában emlékeit, élményeit villantja fel, s idézi meg azzal a nemes szándékkal, „hogy ne csak Lengyel József hiányát érzékelhessük, de a jelenlétét is“. Az idézett félmondat, akár a recenzió zárszava is lehetne, de a kötet legutolsó írását, a Lengyel József a névadó című Schmidt József-dolgozatot is meg kell említenünk. A védőborítón Gera Katalin Marcalin álló szobráról készült fénykép látható. Ezt a könyvet az olvasó szíves figyelmébe ajánlom, mert - most, amikor Lengyel József körül is megmozdult valami - egy olyan író arcára, életútjára, írói világára, egyszemélyes dialektikájára és utóéletére vethetünk pillantást, akinek világirodalmi mércével is mérhető az életműve - József Farkas szavaival- „egy ellentmondásos kor emberien tragikus vallomása“. VÖRÖS PÉTER A Biblia rejtélyei V. G. JAN: Batu kán „Egész történelmünkben nem volt borzalmasabb, végzetesebb esemény, amely jobban megrázta volna őseink képzeletvilágát, mint ez a pusztító orkán, amely csaknem egész Oroszhon földje fölött elvihar- zott: százezernyi emberi életet elnyelt, hazánkat tűzfészkekkel, romokkal borította be, és a lakosság maradékát a gyűlölt tatár iga alá hajtotta“ - írja az egykori krónikás Batu kán félelmetes oroszországi hadjáratáról. A Batu kán Jan történelmi regénytrilógiájának második része. Először 1942-ben jelent meg, s a történelmi példák erejével a fasiszta világhódító elleni összefogásra buzdította a Kelet és a Nyugat népeit. Sokan sokféleképpen magyarázzák és olvassák a Bibliát, a majd másfél évezred alatt a különböző egyházak által szentnek tartott írások gyűjteményét. Annak ellenére, hogy stílusa nem tartozik a legköny- nyebben érthetők közé, a régi társadalmakban sokáig szinte egyetlen könyvként szerepelt a családok „könyvtárában“. Gyakran esik meg velünk, hogy egy-egy esemény, jelenség előtt értetlenül állunk. Nem értjük okait, okozatait. Ha éppen van kedvünk és türelmünk, akkor utánajárunk a dolgoknak. Elővesszük a szakkönyveket, megkérdezzük az avatott szakembereket. Tanulunk, sok esetben sikerrei. Az egykor misztikus, titokzatos dolgok kezdenek érthetővé válni. Van azonban olyan eset is, amikor neves, a legmélyebb ismeretekkel rendelkező tudósok agya is csődöt mond egy-egy jelenség előtt. Ilyenkor szokott elhangzani az a talán sablonosnak tűnő, de azért mindent kifejező mondat, hogy „jelenleg még nincsen elég ismeretanyagunk ahhoz, hogy a jelenséget kellő tudományossággal megmagyarázzuk“. Lényegében ezek azok a „nagy“ pillanatok, amikor a másik tábor „tudósai“ lovat kapnak maguk alá. Sorozatban gyártják történeteiket, magyarázataikat UFO-król, civilizációk látogatásairól, hihetetlenül hihető (amíg nem kezd el gondolkozni az ember) eseményekről. Tegyük hozzá, jóval nagyobb sikereket érve el, mint a legaprólékosabb kutatómunkát végző tudósok. Valahogy a bibliai történetekkel is így vagyunk. Évszázadokat éltek át, távoli idők eseményeit sejtetik fel képzeletünk előtt. Jó néhányukon töprenghetünk, tehetünk kísérleteket reális magyarázatuk megtalálására. Végül is magunknak kell eldöntenünk, hogy az eseményeket csodaként emlegetőknek, vagy a bennük természeti jelenségeket, emberi tevékenységet megtalálóknak hiszünk. Farkas Henrik A Biblia rejtélyei című (Madách, 1988, Bratislava) könyvében a bibliai történetek magyarázatához a természettudományokat hívja segítségül. Olykor saját elképzeléseit, olykor mások gondolatait idézve. Felesleges lenne, ha az igen olvasmányosan megírt kötet minden részletére kitérnék. Az olvasó bizonyára élni fog azzal a jogával, hogy annál a résznél üsse fel először a könyvet, amely történetnek a titkát leginkább szeretné megismerni. Az egyiptomi szolgaságból kiszabadult izraeliták, Mózes vezetésével elindulnak az ígéret földje, a Kánaán felé. Mögöttük az engedékenységét közben megbánó egyiptomi fáraó az üldöző sereggel. Egy tengerhez jutnak - a Biblia szerint a Vörös-tengerhez, ahol Mózes csodát tesz. Kinyújtott kezének hatására a tenger kettéválik. Az izraeliták száraz lábbal jutnak a túloldalra, míg a fáraó seregét elnyelik a hullámok. Az itt általam igen lerövidített történet több kérdést vet fel. A könyvből többek között kiderül, hogy az átkelés helyszíne nem a Vörös-tenger volt, s annak végrehajtása visszavezethető földi lehetőségekre. Manapság is gyakran szeretnénk, ha szép nagy sült galambok repkednének körülöttünk. A menekülő izraeliták kevesebbel is beérték volna. A létüket megmentő „égi manna“ és a fürjesoda megmagyarázása közben a szerző az égből ismét a földre szállítja az olvasót. Nem is olyan régen kirobbanó sikerrel vetítették a frigyláda titkáról szóló filmet. Készítői szintén a bibliai történetekből indultak ki, de munkájukat inkább a sikerkeresés, mint sem a tudományosság irányította. A szerző több fejezetet szentel a témának. Különböző lehetséges magyarázatokat fejtegetve. A lehetőségek elemzéséből sok mindent megtudhatunk. De valószínűnek tartom, hogy a megfejtéssel nem mindenki lesz elégedett. Farkas Henrik már előző könyveiben is többször foglalkozott az állatokkal (pl. Vándorló állatvilág, Gondolat, Budapest, 1980). A szinte magától kínálkozó lehetőséget ezúttal sem hagyja ki. Több fejezeten keresztül foglalkozik velük. A széles skálán ott találjuk a sivatag hajóját, a szamarat és a félszamarat, a háziállatokat, a tiszta és tisztátlan állatokat, a titokzatos Leviatánt stb., és a történetekben (az akkori időkben) betöltött szerepüket. Az UFO-hívők példaképe Ezekiel próféta, akit az elsők között említenek. Ezekiel a Kébár folyó partján UFO-t látott (a félreértés elkerülése végett, ezt akkor ő nem így nevezte), sőt találkozott a Földre érkezett idegenekkel. A bibliai történet igen érdekes, de az a magyarázata is. Befejezésképpen érdemes idézni néhány gondolatot belőle: „Ezekiel »látomásai« szinte kivétel nélkül a zsidó nemzeti egység, felemelkedés, valamint az ezzel szorosan összefüggő Jahve-kultusz szolgálatában álltak. És Ezekiel tisztában volt egy örök igazsággal: aki azt akarja, hogy figyeljenek rá, annak érdekesen kell szólni és írni, nagyon érdekesen. “ PUNTIGÁN JÓZSEF ÚJ KÖNYVEK V. G. JAN: A tatárjárás A mongol horda végigvonul Kelet- Európán, nyomában vér, könny, pusztulás... Hiába minden hősiesség, elszántság, egymás után lángol fel a halotti máglyák tüze a földúlt városok és falvak romjai felett. A Kék Horda, a rettegett Batu kán serege már Nyugat-Európát, a napnyugati országokat fenyegeti. Sorra véreznek el a lengyel, a magyar és a német seregek a ravasz taktikával fergetegesen támadó mongol lovasság csapásai alatt. Batu kán eléri az Adriai-tengert, már Triesztet fenyegeti, amikor váratlan fordulat következik, a Kék Horda megtorpan, és visszafordul. E roppant méretű hadjáratot, a mongolok győzelmeinek, majd visszafordulásának okait mondja el a korabeli dokumentumokra épülő regénytrilógia befejező kötete. VERES JÁNOS: Életút férés János Életút Madrid) Veres János kötetének első ciklusa új verseket tartalmaz, a többi válogatás harminc év anyagából, olyan hosszmetszet, amely korántsem teljes, ám a költő műveinek legérettebb, legreprezentatívabb darabjait tartalmazza. A költő számos versen az utóbbi időben a versek lényegét nem érintő, kisebb javításokat eszközölt, s ezeket tekinti véglegesnek, nem a javítás előtti szövegváltozatokat. ÚJ SZÚ 4 1989. V. 22
