Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1989-05-20 / 117. szám, szombat
Automatizált rendszerek bevezetésével korszerűsíti termelését a Prostéjo- vi Ruhaipari Vállalat. A férfiöltönyök varrására és vasalására egyaránt új eljárásokat használnak. A szabás számítógéppel történik. Felvételünkön Jaroslava Pofízková a befejezés előtt álló férfizakókat ellenőrzi. (Vladislav Galgonek felvétele - ÖTK) Gömörben marad a vándorzászló? A személyiségi jogok védelme Társadalmunk fejlődése aktuális szükségleteinek elemzése azt mutatja, hogy a szocializmus építésének alapvető tényezőjévé vált az ember, az ember személyisége. A szocialista társadalom fejlődése közvetlenül az emberi személyiség fejlődésétől függ, minden egyes ember szabad és alkotó tevékenységétől, amely nem csupán legfontosabb céljaink egyike, hanem szocialista társadalmunk legfontosabb erőforrása is. A személyiséget, az ember biológiai és társadalmi „minőségét“ az Alkotmányon kívül számos jogágazat normái védik. így például a munkához való jogot a munkajog; a művelődéshez való jogot az államigazgatási jog; az emberi élet és egészség védelmének súlypontja a büntetőjogban van stb. Kiemelkedő jelentősége van azonban a polgári jognak, s ennek keretében a Polgári Törvénykönyv által szabályozott felelősségnek. A személyiségi jogok polgári jogi védelme a CSSZSZK Alkotmányából indul ki, amely a 19. cikkelyében megállapítja, hogy az állampolgárok személyiségének szabad fejlődése nélkülözhetetlen előfeltétele a társadalom fejlődésének. A Polgári Törvénykönyv 11. paragrafusa nem sorolhatja fel valamennyi személyiségi jogot, mivel az ember veleszületett és társadalmilag jelentős tulajdonságai az élet legkülönfélébb területein érvényesülnek. A személyiségi jogok esetében lényegében az emberi személyiség meghatározó eszmei értékeiről van szó, melyekkel az embert a természet ruházza fel (például az élet, a testi épség, egészség, külső megjelenés, hang stb.) vagy a társadalom (például a szabadság, becsület, emberi méltóság, személyi titok, hírnév stb.) esetleg a társadalom jogi berendezkedése (pl. név, polgári állapot). A polgári jog védi azonban az ember személyiségének egyes anyagi tárgyakon rögzített megnyilvánulásait is, például a képmást, a hangfelvételt, a személyes jellegű irományokat. Vétkességtől független felelősség A személyiségi jogok polgári jogi védelme a büntető- és államigazgatási jogi személyiségvédelemtől nemcsak eszközeiben, hanem abban is különbözik, hogy a jogsértő felelőssége objektív, tehát vétkességétől (bűnösségétől) független. Az, aki beavatkozott más védett személyiségi érdekkörébe, személyiségi jogokat sért, nem mentesülhet a felelősség alól annak bizonyításával, hogy tévedett, jóhiszeműen járt el, hogy az eset körülményeiből kiindulva úgy vélhette, állítása megfelel a valóságnak, esetleg, hogy csak olyan állításokat terjesztett, melyeket mástól hallott stb. Persze, ha a személyiségi jogokba való beavatkozás tények állításával történt meg, a felelősség kizárható a tényállítások valódiságának bizonyításával. Feltétele azonban az is, hogy ezek a tényállítások nem az ember magánéletét érintő körülményekre vonatkoznak, melyek esetében a jog védi az embernek a titokban tartásukhoz fűződő érdekét, még akkor is, ha egyébként megfelelnek a valóságnak. Előfordulhat viszont, hogy valaki a saját magatartásával zár ki bizonyos tényeket a személyes titok védelméből azzal, hogy ezeket saját maga híreszteli, terjeszti, esetleg az olyan helyeken tanúsított magatartásával, melyeken más, idegen személyek jelenléte is feltételezhető. A polgári jogi személyiségvédelem alapvető feltétele az is, hogy a személyiségi jogokba való olyan jogsértő beavatkozásról legyen szó, amely objektíve hátrányt, eszmei kárt okozhat a személyiségnek. Az olyan személyiségi jogokban, mint például a névhez, képmáshoz való jog, vagy a személyes jellegű megnyilvánulások védelmének joga, az eszmei kár már azzal a ténnyel megvalósul, hogy jogtalanul használták fel valakinek a nevét, a képmását vagy a kéziratát. A védelem megadásának nem feltétele az, hogy a jogaiban sértett személy tekintélye csökkenjen környezete szemében. Egészen más a helyzet azonban a becsülethez és az emberi méltósághoz való jog védelmének esetében. Itt a Polgári Törvénykönyv csak azokat a beavatkozásokat szankcionálja, sújtja, amelyek az állampolgár erkölcsi integritását, arculatát érintik és alkalmasak arra, hogy csökkentsék a tekintélyét mások előtt, s ezzel veszélyeztessék társadalmi helyzetét és érvényesülését. A bírálat és a becsületsértés Az egyre inkább elmélyülő demokratizálás körülményei közt fontossá válik megvonni azt a határt, amely elválasztja a bírálathoz való alkotmányos jog gyakorlását a becsülethez való jog jogosulatlan megsértésétől. A bírósági gyakorlatban a becsületvédelemmel kapcsolatban főként az állampolgárok erkölcsi arculatára, tulajdonságaira, gondolkodásmódjára, magatartására, munkaerkölcsére vonatkozó valótlan vagy sértő megállapítások fordulnak elő. Nem tekinthetjük jogtalan bevat- kozásnak, jogsértő cselekménynek a tárgyilagos bírálatot, amely valós tényekből kiindulva logikus következtetéseket von le. A kritika és a jogtalan beavatkozás elhatárolása szempontjából tehát általánosságban a tényállítások valódiságából, a kritika tárgyilagosságából és célzatából (azaz tartalmából, formájából és megjelenése helyéből) kell kiindulni. Az állampolgárok becsületébe való beavatkozások sajátos csoportját képezik azok a tekintélyt csorbító közlések, amelyek az állampolgár korábban elkövetett bűncselekményére, illetve bíróság általi elítélésére vonatkoznak, miközben a közléssel érintett személyt már mentesítették korábbi elítélése következményei alól. A bírósági gyakorlat szerint ilyen esetekben meg kell fontolni, milyen körülmények közt és milyen célból hangzott el a sértő közlés. Ha ez például olyan körülmények közt történt, amikor azt várják el az állampolgároktól, hogy bírálják és értékeljék polgártársaikat közhivataluk gyakorlásával összefüggésben, vagy azzal kapcsolatban, hogy a jövőben közhivatalt kellene gyakoroltok, a beavatkozás rendszerint nem lesz jogsértő. Más a helyzet persze akkor, ha a közlés csak abból a célból történt, hogy az érintett személyt „lejárassák“ környezete előtt. Nem az lesz a perdöntő tehát, hogy az érintettet mentesítették, de a közlés célzata, formája és végül a hely, ahol elhangzott. A személyíségvédelem eszközeit a Polgári Törvénykönyv 13. paragrafusa sorolja fel. A törvény kifejezetten megemlíti a személyiségi jogokba való jogtalan beavatkozások megszüntetésére való kötelezést és a jogsértés következményeinek megszüntetését, illetve a megfelelő elégtételnyújtást. Sajátos személyiségvédelmi eszköz az elégtételadás. Az elégtételnyújtás a bírósági gyakorlat szerint nem pénzbeli teljesítést, de erkölcsi, eszmei jóvátételt jelent. Az elégtételről a bíróság csak a sértett indítványára dönthet. Megfelelőnek tűnik az olyan elégtétel- adás, amely a jogsértő állításnak, közlésnek az alperes általi visszavonásával és bocsánatkéréssel valósul meg, ha ezt az alperes olyan módon teszi meg, ahogy a személyiségi jogokba való jogosulatlan beavatkozást elkövette (például bocsánatkérés a gyűlésen, nyilatkozat a hirdetőtáblán, faliújságon stb.) Gyakrabban is érvényesülhetne A személyiségvédelmi perek nem tartoznak a gyakori bírósági ügyek közé. Viszonylag ritkán találkozunk azzal, hogy az állampolgárok ilyen védelemért folyamodnának. Ez a tény arra a következtetésre csábíthatna, hogy a személyiségi jogok és védelmük szabályozása önmagában véve is a kellő megelőző-nevelő ráhatás eszköze, ami a bírósági gyakorlat álláspontja szerint azzal jár, hogy a sértettek megalapozott jogigényeinek többsége peren kívül rendeződik. A Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek pozitív megelőző- nevelő ráhatása kétségtelenül örvendetes. Nézetünk szerint azonban a valóság szépítését jelentené, ha az ilyen perek alacsony vagy csökkenő számából azt a következtetést vonnánk le, hogy a személyiség bírósági védelme nem érvényesülhetne sokkal nagyobb mértékben is. A mindennapi életből tudjuk, számos olyan eset fordul elő, amikor az emberek nem folyamodnak bírósági védelemért a személyiségi jogaik megsértésekor. Ez nyilvánvalóan azért történik így, mert egyáltalán nem tudnak a Polgári Törvénykönyv személyiségvédelmi rendelkezéseiről, illetve mert nem hisznek abban, hogy a bíróság révén orvoslást érhetnének el. Ezeket a tényeket csak bizonyos mértékig lehet azzal magyarázni, hogy a személyiségi védelem sokáig nem volt törvényesítve (az 1950. évi Polgári Törvénykönyv nem ismerte). Inkább az felel meg az igazságnak, hogy az adminisztra- tív-utasításos irányítás feltételei közt a személyiségi jogok védelme - az új Polgári Törvénykönyv elfogadása után is - többé-kevésbé megmaradt a formális deklarálás szintjén. Az ember eszmei értékeinek védelme a polgári jogban bonyolult és sokoldalú probléma. Új jelenségeket idéz elő ezen a területen a tudományos-műszaki haladás, amely általánosságban növeli az ember védett személyiségi érdekkörébe történő beavatkozások lehetőségét. Példaként lehetne megemlíteni a modern gyógyászati beavatkozásokat (szervek és szövetek transzplantálása, gyógyászati beavatkozások az emberi genetikába és a személyiség szerkezetébe), de az ember adatainak számítógépes feldolgozását is. A jog feladata ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban főleg az, hogy megvédje az állampolgárt az ilyen beavatkozások negatív következményeivel szemben. Or. JÁN CIRÁK Szlovákia dohányipara is megváltozott gazdálkodási körülmények között, állami vállalatként működik az elmúlt év júliusa óta. Az átalakítás az országrész tizenegy feldolgozó üzemének szerkezetében nem hozott különösebb változást, annál igényesebbnek tűnnek a jövő feladatai a termelés hatékonyságát és gazdaságosságát illetően. Híven tükrözi az üzemek ez irányú törekvését a sallangmentes, spontán módon kibontakozott kötelezettségvállalási és versenymozgalom. A vállalati igazgató és a szakszervezeti tanács vörös vándorzászlaja az elmúlt évi termelési és gazdálkodási eredmények alapján immár másodszor került egymás után Gömör- be, a nagymúltú rimaszombati (Rimavská Sobota) dohánygyárba. Nem véletlenül, hiszen akárcsak egy évvel korábban, tavaly is valameny- nyi termelési mutatóját túlteljesítette a gyár 220 főnyi munkaközössége. A vándorzászló átadásának ünnepi aktusán természetesen nemcsak a korszerű dohányfermentáló munkahelyek dolgozóinak jutott ki az elismerésből, hanem a technikusoknak, az agronómiai szolgálat munkatársainak is, akik állandó kapcsolatban voltak a termesztőkkel, ismerték gondjaikat, s a növényápolás és a begyűjtés minden mozzanatát figyelték, jelezve a hiányosságokat is. Szerencsére - hála a termelőüzemekkel kialakított jó partneri viszonynak - ezekből nem sok volt az elmúlt esztendőben. Elégedettek lehettek az üzem vezetői a szállító- munkásokkal, sőt az üzemi konyha személyzetével is, mely azontúl, hogy naponta két alkalommal várta meleg étellel a gyár dolgozóit, a város más üzemeinek, intézményeinek igényeit is kielégítette. A termelési feladatok teljesítését szolgálták a tavalyi kötelezettségvállalások is. A februári győzelem 40. évfordulója tiszteletére kezdeményezett versenymozgalomba az üzem 213 dolgozója kapcsolódott, s 720 ezer koronás vállalásukat végül is több mint húsz százalékkal túlteljesítették. Nagy hagyománya van a gyárban a brigádmozgalomnak is. Jelenleg már tizenkét dolgozókollektíva rendelkezik minősítéssel, 47 dolgozó pedig már aranyjelvénnyel büszkélkedhet. A közvetlen termelési feladatok mellett sokat segítettek a brigádok a vállalati üdülő építésénél, s 2900 munkaórát dolgoztak le a földeken, főként a dohányültetvények ápolásánál és a termés begyűjtésénél. Állandó pezsgés jellemezte az üzem tömegszervezeteit. Vitárius Lajos igazgató elmondotta, hogy az idei feladatok minden korábbinál igényesebbek, hiszen a terv rekordmennyiségű dohány, 830 tonna felvásárlását irányozza elő. A gyár termelői körzete tovább bővül, immár a Tóketerebesi (Trebi- §ov) járásra is kiterjed, ahonnan a Közép-Szlovákiához hasonló jó minőségű alapanyag felvásárlására számítanak. Az idei feladatok teljesítését számos újítási javaslat is elősegítheti a 15 kollektív és 210 egyéni felajánlás mellett. A gyár dolgozói egy emberként fogadták el a Szak- szervezetek Központi Tanácsának felhívását, s az idén az anyagi ráfordítások 361 ezer koronával való csökkentésére kötelezték magukat. A gyár dolgozói egyébként kifejezték azon meggyőződésüket, hogy az immár második alkalommal elnyert vándorzászló tartósan Gömörben marad.-h. aAPRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1989. május 21- én ünnepli 50. születésnapját Terpák László Gömörpanyiton (Gém. Panica). E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak, hosszú, boldog életet kívánnak egészségben szerettei körében: felesége: Ilonka, leánya: Icuka, valamint a rokonok. Ú-1413 ■ 1989. május 20-án ünnepli 70. születésnapját drága édesanyánk, Kollár né Morvái Margit Szímőn (Zemné). Szívből köszöntjük, erőt, egészséget és sok boldog évet kívánunk családja körében: férje: József, fiai, lányai, menyei, vejei, unokái: Dodi, Norbi, Ingrid, Nóri, Peti, Tomi, Beatrice, Pier és Lacika, valamint dédunokái: Krisz- tinka és Claudia. A jókívánságokhoz csatlakoznak testvérei és az egész rokonság. Ú-1513 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük drága szüleinket, Bábics Pált és feleségét, Bábics Izabellát Nyáradon (Topol'ovec), akik május 21 -én, valamint május 30-án ünnepük 50., ill. 47. születésnapjukat. E szép ünnep alkalmából szívből gratulálnak, még további erőt, egészséget és nagyon hosszú, boldog életet kívánnak, lányuk: Iza, fiuk: Pali és menyasszonya. Ú-1556 >;•:*> MEGEMLÉKEZÉS ■ Az idő múlik, de a fájdalom megmarad, mert nagyon hiányzik közülünk a drága férj, szeretett édesapa, após és nagyapa, Tóth Árpád Csicser (Öiéarovce), akit a kegyetlen halál 1988. május 21-én, 51. életévében ragadott ki szeretett családja köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú, első évfordulón. Emlékét örökké szívünkben őrizzük: szerető felesége, gyermekei és rokonai. Ú-1412 ■ Fájó szívvel, könnyes szemmel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága, jó férjre, édesapára, apósra ós nagyapára, Takács Károlyra Lakszakállas (Sokolce), akit a kegyetlen halál 1987. május 20-án, 60 éves korában, váratlanul ragadott ki szeretett családja köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly fájdalmas és szomorú, második évfordulón. Emlékét és szeretetét örökké szívében őrzi: gyászoló felesége, két lánya, két veje, öt unokája, valamint a gyászoló rokonok. Ú-1531 ■ Két évvel ezelőtt, 1987. május 21-én örökre eltávozott a szeretett édesanya és nagymama, Maurerné f Racskó Mária Palást (Pláétovce). ¡1« E szomorú évfordu- lón fájó szívvel, emlékét örökké szívünkben őrizve gondolunk rá: fiai: József és Péter családjukkal, valamint az unokák. Ú-1431 köszönetnyilvánítás ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, szomszédnak, utcabelieknek, volt munkatársaknak, az Agrokomp- lex vállalat igazgatóságának, Fekete József elvtársnak, a PNZZ dolgozóinak és vezetőségének, valamint városunk lakosainak, akik 1989. április 26-án elkísérték utolsó útjára a nagymegyeri (Calovo) temetőbe drága édesapánkat, id. Vígh Imrét, akit a kegyetlen halál oly váratlanul, 70 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok virágot, koszorút, részvétnyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igyekeztek fájdalmunkat. Gyászoló felesége, két lánya, fia, vejei, menyei, unokaveje, unokamenye, hat unokája, három dédunokája. Ú-1542 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, szomszédnak, ismerősnek, a falu lakosainak, a polgári ügyek testületének, az efsz vezetőségének, gyermekeim munkatársainak, akik 1989. április 12-én elkísérték utolsó útjára a patasi (Pastúchy) temetőbe drága édesapánkat, id. Soós Gyulát, akit a kegyetlen halál 91 éves korában ragadott ki körünkből. Köszönjük a sok virágot, koszorút, részvétnyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igyekeztek fájdalmunkat. Gyászoló felesége, lányai, fiai, vejei, menyei, unokavejei, unokamenyei, tizenegy unokája és nyolc dédunokája. Ú-1541 DJSZC 6 1989. V. 2
