Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-20 / 117. szám, szombat

Az önigazgatás szerepéről új szú 5 189. V. 20. A Rudé právo, Pravda, Új Szó, Práce és Práca olvasóinak kérdéseire a szövetségi kormány elnöksége hivatalának és a Szakszervezetek Központi Tanácsának munkatársai válaszolnak Május 4-én közöltük a „távin­terjú“ első részét a szocialista önigazgatás elveiről és szerepé­ről. Az olvasóktól beérkezett kérdésekre dr. JOSEF BARÁK, dr. MOJMÍR BARTOSÍK, dr. FRANTI- SEK FALDYNA kandidátus, VLASTIMIL CHMELA és JAROS­LAV WIESNER kandidátus, a CSSZSZK kormányelnöksége hivatalának munkatársai, vala­mint JAN MOTL, a Szakszerveze­tek Központi Tanácsának munka­társa válaszolt. • Az önigazgatási szervekre, kiváltképp a dolgozókollektívák tanácsára aránylag igényes dön­tések várnak. Felkészültek lesz­nek-e erre a tanács tagjai? STANISLAV DRBOHLAV, Hradec Králové- A tanács a szocialista önigaz­gatás kollektív végrehajtó szerve. A vállalat gazdasági és szociális tevékenységét érintő elvi kérdések­kel foglalkozik. Hatásköréről tanús­kodik, hogy például az igazgató ja­vaslatára hagyja jóvá a vállalat gaz­dasági és‘szociális fejlesztésének éves végrehajtási tervét, a közgyű­lésnek terjeszti elő az önigazgatás belső szervezeti felépítésének ja­vaslatát, elfogadja a vállalat vállala­ton belüli irányításának és szerveze­ti felépítésének alapelveit, javaslatot tesz az igazgató visszahívására. A tanács tehát nem avatkozik be az operatív irányításba, nem foglalko­zik a termelési folyamat irányításá­nak részletes kérdéseivel. Elsősor­ban olyan szempontból dönt elvi kérdésekben, hogy miként érvénye­sülnek a társadalmi szükségletek a vállalat dolgozókollektívájának ér­dekeivel összehangolva. Néhány igényesebb kérdés meg­ítélésében a tanácsnak szakvéle­mény kialakítására is szüksége lesz. Ezért kívánatos, hogy a tanácsban megfelelő arányban szakemberek is legyenek. A tanács úgyis megtár­gyalhatja az egyes elvi anyagokat, hogy előre kijelölt tagjai véleménye­ző állásfoglalást dolgoznak ki. Sem­mi sem akadályozza a tanácsot ab­ban, hogy szakvéleményezésre más vállalatok, kutató intézetek és főis­kolák munkatársait is felkérje. • Lehetővé teszi-e a törvény, hogy a dolgozókollektívák kül­döttgyűlése jóváhagyja a főosz­tályvezetők, osztályvezetők, mű­helyvezetők, mesterek megvá­lasztásának lehetőségét? Vagy ez a lehetőség kizárt? EMIL KRÍ2, Brno -Az állami vállalatról szóló tör­vény 35. paragrafusa 2. bekezdése értelmében a közgyűlés dönthet ar­ról, hogy a vállalat belső szervezeti egységeinek vezetőit a közgyűlés válassza meg és hívja vissza. Azzal is számol, hogy az illetékes belső vállalati egység dolgozókollektívájá­nak küldöttgyűlése titkos szavazás­sal döntsön erről. Ilyen hatásköre van az állami vállalat küldöttgyűlé­sének is, mivel a közgyűléssel azo­nos hatáskörű szervről van szó. Az állami vállalatról szóló törvényből nem lehet arra következtetni, hogy a közgyűlés magasabb rangú, tehát felettes szerve lehet a küldöttgyűlés­nek. A küldöttgyűlés intézményét a törvény puszta gyakorlati megfon­tolásból vezette be, mivel az állami vállalatok nagysága és területi szét- forgácsoltsága több esetben nem teszi lehetővé a dolgozókollektívák közgyűlésének megalapítását. Fel­hívjuk a figyelmet arra, hogy a 35. paragrafus lehetővé teszi annak el­döntését, hogy az állami vállalat bel­ső szervezeti egységeinek vezetőit a kollektíva válassza meg. A belső szervezeti egység meghatározása a szervezeti rend tárgykörébe tarto­zik, vagy más belső szervezeti elő­írás foglalkozik ezzel (5. paragrafus 2. bekezdés). Ez a meghatározás tehát a törvény 35. paragrafusával összefüggésben lényegesen befo­lyásolja a belső szervezeti egységek vezetői beosztásai betöltésének módját. Ezeket a beosztásokat a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés döntése értelmében megüresedé- sük esetén választás útján tölthetik be. • Miért nem választható az igazgató a szövetkezeti vállalatok esetében? PETR KVAŐEK, Prága- Ilyen egyértelmű rendelkezés a törvényben nincs, emellett hang­súlyozni kell, hogy ide vonatkozik a 94/1988-as számú, a lakás-, a fo­gyasztási- és az ipari szövetkeze­tekről szóló törvény. A szóban forgó törvény 65. pa­ragrafusának 3. bekezdése szerint a vállalat (jelen esetben szövetkeze­ti vállalat) irányitó szerveiről és a szocialista önigazgatásról az álla­mi vállalatról szóló törvény 25-35. paragrafusainak rendelkezései is ér­vényesíthetők. E rendelkezések alkalmazása és azok megfelelő érvényesítése a szövetkezeti szervek és szerveze­tek dolga, elsősorban a szövetkezeti szövetségeké és a Szövetkezetek Központi Tanácsáé, összhangban a szövetkezeti demokrácia és ön­igazgatás elveivel; ez azt jelenti, hogy a szövetkezeti vállalat igazga­tóválasztásának módjáról a szövet­kezeti szervezetek döntenek, ame­lyek az említett törvény első parag­rafusának értelmében a szövetkeze­tek, a szövetkezeti szervezetek, a Szövetkezetek Központi Tanácsa és a szövetkezeti vállalatok. • Az állami vállalatról szóló törvény az önigazgatási szervek tevékenységét csak nagy vonal­ban határozza meg. Belátható időn belül kiadnak-e valamilyen módszertani utasításokat, ame­lyekkel szabályoznák tevékenysé­güket? Például a választások, a vitarend esetében, valamint a gazdasági vezetés és a társadal­mi szervezetek kapcsolatrendsze­rében stb. MICHAL ŐUPKA, Plzen- Az állami vállalatról szóló tör­vény 29. paragrafusában, de má­sokban is egyértelműen meghatá­rozták a közgyűlés és a tanács ha­táskörét, mint a szocialista önigaz­gatás szerveiét. Közelebbi részkér­désekben ezek a szervek döntenek a választási és a vitarend megállapí­tása során. Az állami vállalatról szóló törvény nem számol további végrehajtási előírások kiadásával ezen a terüle* ten, és nem is feltételezhető, hogy valamiféle módszertani utasításokat adnának ki ezzel kapcsolatban. Mindez összhangban van az ön- igazgatási szervek önállóságának és felelősségének új értelmezésé­vel, az önálló hozzáállás szükséges­ségével valamennyi hatáskörbe tar­tozó kérdés megoldása során, még­pedig a vállalat konkrét feltételeinek értelmében. Ez nem azt jelenti, hogy például az illetékes állami vállalat alapítója nem adhatna ki az általa létesített vállalatok és azok szocia­lista önigazgatási szervei számára valamilyen módszertani segédanya­got azok tevékenységének meg­könnyítésére. Elvben azonban érvé­nyes az, hogy a vállalatokat és az önigazgatási szerveket nem fogják „felülről, kézenfogva vezetni“. Ugyancsak helyénvaló, megje­gyezni, hogy a gazdasági vezetés és a társadalmi szervezetek (például a szakszervezet) kapcsolata nem tartozik az állami vállalatról szóló törvény „hatáskörébe“, hanem azt egyéb törvények és rendelkezések szabályozzák. (Például a 4. szak- szervezeti kongresszus határo­zatai). • A szakszervezet üzemi bi­zottságának vagy a pártszerve­zetnek az elnöke beválasztható-e a dolgozókollektíva tanácsába? ŐTEFAN MAPKO, Martin- Abból a tényből, hogy a tanács a dolgozókollektíva szocialista ön- igazgatási szerve, egyértelműen kö­vetkezik, hogy annak tagja csakis az lehet, aki tagja az érintett dolgozó­kollektívának. A törvény - a 31. paragrafus 3. bekezdésében - egyetlen korlátozást tartalmaz, mégpedig azt, hogy a tanács tagja nem lehet az igazgató és helyettese. A dolgozókollektíva minden további tagja a tanácsnak is tagja lehet. Ebből tehát egyértelműen követke­zik, hogy a szakszervezet üzemi bizottsága elnöki funkcióját vagy pe­dig a pártszervezet elnökének tiszt­ségét betöltő dolgozó vállalatában beválasztható a dolgozókollektíva tanácsába is. • Kiknek van választójoguk? Csak azoknak, akik tartós munka- viszonyban vannak, vagy azok­nak is, akik munkaszerződése meghatározott időre szól - példá­ul a nyugdíjasok? BOHUMIL MAJZLAN, Bratislava- Az igazgatót és a szocialista önigazgatás szerveit az állami válla­latról szóló törvény értelmében a dolgozókollektíva tagjai választják. Hogy ki a vállalat dolgozókollektívá­jának tagja, arról egyértelműen ren­delkezik a törvény 2. paragrafusá­nak 3. bekezdése. A vállalat dolgo­zókollektíváját azok a dolgozók ké­pezik, akik két alapvető feltételnek tesznek eleget, mégpedig: a válla­lattal munkaviszonyban állnak - ki­véve a nem fő munkaidőben, egyéb­ként szerződés alapján végzett munkát -, és a vállalatnál dolgoz­nak. Ez azt jelenti, hogy az egyéb munkajogi kapcsolat alapján létesí­tett munkaviszony, például a mun­kaköri kötelezettségen kívüli szerző­déses feladatokat végzők, vagy a mellékállásban dolgozók nem ren­delkeznek választójoggal a szocia­lista önigazgatás szervei tevékeny­ségének keretén belül. Ugyanígy nincs választójoguk azoknak a dol­gozóknak, akik ugyan munkavi­szonyban vannak, de különböző okok miatt a vállalaton belül nem végeznek munkát, például a szülési szabadságon levő nők, vagy a tény­leges katonai szolgálatukat töltők. Az említett kivételeken túl minden dolgozó a dolgozókollektíva tagjá­nak számít, tekintet nélkül munkavi­szonya időtartamára, és függetlenül attól, hogy továbbdolgozó nyugdí­jasról van-e szó. Ebből közvetlenül következik az a tény is, hogy azok a dolgozók, akiknek a munkaszerző­dése meghatározott időre szól, és a továbbdolgozó nyugdíjasok vá­lasztójoggal bírnak, és jogosultak az önigazgatási szervek és az igazgató megválasztásában teljes szavazati jogú dolgozóként részt venni. • Tételezzük fel, hogy az igaz­gatóválasztás során nem szüle­tett eredmény, azaz egyik jelölt sem kapta meg a szükséges sza­vazattöbbséget. Milyen idő eltel­tével kell megrendezni a követke­ző választásokat és azokat ér­demben ki szervezi: a tanács, vagy az eiőkészítőbízottság? PETER DROBNY, Bratislava KOVÁCS JÁNOS, Komárom (Komárno)- Ha az első közgyűlésen (kül­döttgyűlés) eredménytelen volt az igazgatóválasztási aktus, új válasz­tásokat kell kiírni, amelyeket már a tanács készítene elő, ha az első közgyűlésen (küldöttgyűlés) azt a résztvevők megválasztották. A ta­nácsnak a törvény 30. paragrafusa értelmében joga van az igazgatói tisztség betöltésére a vállalat alapí­tónak jelölteket javasolnia. Az új igazgatóválasztást nem lehet első választásként kezelni, mivel arra már sor került. Mivelhogy a tanács joga a gyűlés összehívása és ta­nácskozásának előkészítése, szin­tén az ő feladata az igazgatóválasz­tás előkészítése és irányítása, még­pedig a közgyűlés (küldöttgyűlés) által jóváhagyott igazgatóválasztási jogrend szerint. A törvény nem ren­delkezik arról, hogy milyen határidőn belül kell a választásokat megismé­telni. Mivel a vállalati igazgatóvá­lasztás sikertelensége azt is jelent­heti, hogy lebecsülték annak előké­szítését és a választásokat megelő­ző időszakban a dolgozók felkészí­tését. Ilyen helyzetben rendkívüli je­lentősége van annak, hogy az új választásokat gondosan és felelős­ségteljesen készítsék elő, s ebben fontos szerep hárul a vállalatalapító­ra éppúgy, mint a tanácsra, a párt­ós szakszervezetre, valamint a vál­lalat ifjúsági szervezetére. Ami a ha­táridőt illeti, a megismételt választá­sokat a törvény 27. paragrafusa ér­telmében megszabott kilencven na­pos határidőn belül kell lebonyolíta­ni. Ha ez az időszak eredménytele­nül telne el, annak semmilyen jogi következményei nincsenek. Elméle­tileg lehetséges, hogy az első köz­gyűlésen (küldöttgyűlés) nem vá­lasztják meg a tanácsot sem. Ebben az esetben az új választásokat ismét az elökészítöbizottság szervezné • Milyen feltételek között lehet igazgató az a jelölt, aki nem párt­tag? EVÍEN ŐERNY, Ostrava- A jelöltek között nemcsak kom­munisták vannak, hanem más politi­kai pártok tagjai és pártonkívülíek is. Az állami vállalatról szóló törvényből egyenesen következik, hogy az igazgatói tisztség betöltésére jelölt dolgozókat a vállalatalapító választja ki, azok közül a jelentkezők közül, akiknek politikai, szakmai és erkölcsi feltételei arra érdemesítik őket - rendszerint előre kiírt pályázat alapján. A kommunista párt vezető szerepe eközben abban nyilvánul meg, hogy az illetékes pártszerv, amelynek nómenklatúrájában a funkció szerepel, elbírálja, hogy a javasolt jelöltek miként felelnek meg a káderpolitikai elvárásoknak, és rendelkeznek-e a dolgozók kö­zött megfelelő tekintéllyel. Senki és semmi által nincs előre meghatároz­va, hogy az igazgatói tisztség betöl­tésére pályázóknak kommunisták­nak kell lenniük. Eddig inkább az számít hiányosságnak, hogy a jelöl­teket nem előre meghatározott pá­lyázat útján választják ki, és éppen ezért a választások során gyakran csak az egyes jelöltekről kialakult vélemény dönt - még akkor is, ha ez a vélemény csak a választók előtti fellépésre és az egyes jelöltek prog­ramnyilatkozataira szorítkozik. A jelöltek kiválasztásakor senki nem szabja meg alkalmassági rang­sorukat. Valamennyi jelöltet egyen­értékűként javasolnak, így közülük bármelyik - abban az esetben, ha megválasztják - betöltheti az igazga­tói tisztséget. Egyetlen jelöltet sem lehet a dolgozókra ráerőszakolni A vállalatigazgatót a dolgozókollek­tíva közgyűlése (küldöttgyűlés) vá­lasztja meg. A titkos szavazás és a javasolt jelöltek elutasításának le­hetősége garantálja, hogy azt vá­lasztják meg, aki valóban bírja az egész dolgozókollektíva bizalmát. • Az állami vállalatról szóló törvény értelmében a dolgozókol­lektíva tanácsa nagy hatáskörrel rendelkező vállalkozó szerv. Véle­ményem szerint a törvényben hiányzik az ennek megfelelő, az elfogadott döntésekkel járó fele­lősség kimunkálása, akárcsak a tanács egyes tagjainak anyagi érdekeltsége a vállalat gazdasági és szociális fejlesztésében. A jö­vőben ezt a kérdést miként oldják meg? ZORA FAJTOVÁ, Brno- A dolgozókollektíva tanácsa a szocialista önigazgatás szerve, azaz a vállalat dolgozókollektívájá­nak szerve. Tehát nem „profi“ vagy szakmai szerv, mint a vállalat veze­tése, elsősorban az igazgató. A törvény 30. paragrafusának 1. bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tanács társfelelősséget vállal a vállalat gazdasági és szociális te­vékenységéért. Ez a kollektív fele­lősség a tanács esetében nem jelent jogi felelősséget, hanem erkölcsit és politikait. A tanács a közgyűlésnek és a dolgozókollektívának felelős te­vékenységéért, tehát annak tartozik elszámolással. Nem tartozik azon­ban jogi felelősséggel (különösen nem munkajogi felelősséggel), mint a vállalat igazgatója, akinek egysze­mélyi felelőssége van. A törvény 31. paragrafusának 4. bekezdése szerint a tanácstagi tisztség önkéntes. Ez azt is jelenti, hogy nem fizetett funkció. Ez azon­ban nem zárja ki, hogy a tanács tagjai tisztségük betöltéséért nem lehetnének jutalmazhatók a megfele­lő vállalati alapból (például egyszeri prémium formájában). • A szocialista önigazgatás szerveinek az állami vállalatban joguk van-e részt vállalni az ellen­őrzésből, ha már részük van az irányításban? LADISLAV FRANKO, Bardejov- Abból az elvből kiindulva, hogy az ellenőrzés oszthatatlan része az irányításnak, következik az állami vállalatról szóló törvény 30. paragra­fusának az a rendelkezése, misze­rint a dolgozókollektíva tanácsának hatáskörébe tartozik a közgyűlés határozatai teljesítésének ellenőrzé­se, és erről jelentést készít a köz­gyűlésnek. A dolgok jellegéből kö­vetkezik az is, hogy a tanács vitán felül jogosult ellenőrizni saját határo­zatainak teljesítését is, amelyek a dolgozókollektíva tanácsának ha­táskörébe tartozó dolgokat érintik a vállalatról szóló törvény említett 30. paragrafusa értelmében. A ta­nács ellenőrző tevékenységének súlypontját mindenekelőtt az éves tervek és azok változásainak problé­maköre jelenti, hiszen azokat a ta­nács hagyja jóvá, és éppen ez képe­zi hatáskörének legjelentősebb ré­szét a gazdálkodás területén. Ha­sonlóan nagyon jelentős a jogköre a vállalaton belüli irányítás és a vál­lalat belső szervezeti elveinek prob­lémakörét illetően, ahol a tanács ellenőrizheti, hogy a vállalat igazga­tója miként hajtotta végre határoza­tait a szóban forgó kérdésekben. A szerkesztőségek képviseleté­ben a kérdéseket Václav Marék és Vlastimil Bradác, a Rudé právo, Jozef Krsko a Pravda, Mészáros János az Üj Szó, Pavel Parma a Práce és Mária Pavolková a Prá­ca szerkesztői tolmácsolták. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll

Next

/
Thumbnails
Contents