Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-19 / 116. szám, péntek

Mihail Gorbacsov pekingi nemzetközi sajtóértekezlete (CSTK) - Lapunk tegnapi számában már beszámoltunk Mihail Gorbacsov szerdai pekingi nemzetközi sajtóértekezletéről. Röviden ismertettük a szovjet vezető nyilatkozatát, most visszatérünk az újságírók kérdéseire adott válaszaira. eú • Találkozott ön a diákokkal? Mit gondol követeléseikről? - Láttam a diákokat, s néhányukkal kapcsolatba is kerültem. Levelet kaptam tőlük. A kínai televíziónak adott nyilatkozatomban köszönetet mondtam kínai barátainknak, akik a látogatás előtt és ezekben a napokban is sok levelet intéztek hozzánk és a küldöttséghez. Szívélyes köszönetet mondtam a diákoknak nagyon forró hangú levelükért. Őszintén üdvözlik a látogatást, amely a két nagy nép és állam viszonyában új szakaszt nyit. Forrón üdvözlik azt, amit a szovjet nép tesz az átalakítás során, a demokratizálás és a nyilvános tájékoztatás keretében. Tisztelem álláspontjukat. • Csaó Ce-janggal megtartott találkozójával felújultak a két párt közti kapcsolatok. Melyek lesznek az együttmúködés fő irányai? - Egyetértettünk abban, hogy érdekünk a pártjaink közti együttmúködés kibontakoztatása. Ez abból ered, hogy a kínai és a szovjet nép történelmi jelentőségű forradalmi folyamatokat teljesít a reformok, az átalakítás útján és sokban azonosak az előttük álló bonyolult feladatok. Természetesen érdekünk, hogy a mi átalakításunk és a kínai reformok kisebb veszteségekkel és ráfordításokkal, kisebb fájdalmakkal és nehézségekkel érjék el céljukat, s bizonyos mértékig éppen ezt biztosítja a tapasztalatok cseréje. Nagy lehetőségek nyílnak ezen a téren társadalomtudósaink előtt. Megállapodtunk abban, hogy ennek kell lennie az elsőrendű feladatnak. Szükségesnek tartjuk, hogy ne csak a legfelsőbb szinten valósuljanak meg a pártközi kapcsolatok, de terjedjenek ki az egyes területekre és pártszervezetekre is, melyekben a reformfolyamatok lejátszódnak, a Szovjetunióban mind Kínában. • Az SZKP és a Kinai KP közti kapcsolatokat - összehasonlítva a más kommunista pártokkal fenntartott kapcsolatokkal - új típusú kapcsolatoknak lehet nevezni? - Találkozóm a Kinai KP KB fótitkárával lehetővé teszi, hogy elmondjam: átfogó együttműködésről lesz szó, amely magában foglalja mindazokat a problémákat, amelyekről ma más kommunista pártokkal is tárgyalunk. Ez az együttmúködés az egyenlőség, a nézetek, a tapasztalatok kölcsönös tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás elvein fog alapulni. Magában foglalja azt, amiért megszenvedtünk, amit jól megértettünk és elsajátítottunk. • Mondhatnánk, ön itt a szovjet nép képviselője volt, amely már nagyon, óhajtotta a kapcsolatok normalizálását Kinával. Ezzel összefüggésben ön mit mondana a szovjet embereknek? - A szovjet embereknek azt szeretném elmondani, hogy ugyanezt láttam és éreztem Kínában is. Itt is mély gyökereket eresztett a szovjet-kínai barátság, örömmel tölthet el minket, hogy nálunk ugyanez a helyzet. És még valami. Ma a televízióban megelégedéssel mondtam a kínai népnek: boldog voltam, amikor láttam a kínai fiatalok élénk és őszinte érdeklődését az iránt, ami a Szovjetunióban történik. Sót, az is elhangzott, s ezt vállalom, hogy már korábban normalizálni kellett volna a kapcsolatokat és új szintre emelni. Ezért azt akarom mondani a szovjet embereknek: Kínában sok jó barátunk van, milliók. • Találkozóján a kinai vezetőkkel ön említést tett arról, hogy a két ország sokat tanulhat egymástól. Ha most végigtekint Pekingen, emberek százezreit látja, akik ilyen jelszavakat visznek: „El Tenggel, el Livel!" Ebből milyen tanulságokat vonhat le a Szovjetunió számára? - Értem a kérdését. Ebben az esetben magamat is és önt is a kinai nép iránti tiszteletre szólítom fel. Nem akarom a bíró szerepét eljátszani és értékelni azt, ami ma itt történik. Ezt a kínaiaknak és pártjuknak kell megtenniük. Tudom, hogy politikai párbeszéd folyik ezekkel az eseményekkel összefüggésben, s ezt üdvözölnünk kell. Azt kívánom, hogy ilyen módon sikerüljön megfelelő megoldást elérni. • ön Teng Hsziao-pinggel tárgyalt a kambodzsai kérdésről. Elmondaná, melyek voltak az alapvető különbségek hozzáállásukban e problémákhoz? - Nem gondolom, hogy a mostani tárgyalásokon kellett volna politikailag megoldani a kambodzsai problémát. Komolyan megvitattuk, nagy felelősségtudattal, sokoldalúan és Figyelembe véve minden realitást. Azt hiszem, sokban azonosan értékeljük a helyzetet, sőt távlatait is. Mindenekelőtt tudatosítjuk, hogy ezt a problémát csak politikai úton lehet megoldani. Más hozzáállás veszélyes és veszélyes irányba terelheti az eseményeket. Másodszor pedig új nézet alakult ki azzal összefüggésben, hogy Vietnam bejelentette, szeptemberig kivonja minden katonáját. Egyetértünk abban, hogy az új szakaszban, ebben az új helyzetben kedvezően fog alakulni a politikai folyamat Kambodzsa, a térség valamennyi országa és a világközösség érdekében, ha ebben a folyamatban valamennyi fél részt vesz. Láthatják, álláspontjaink nagymértékben megegyeznek. Mi és a kínai vezetők is úgy véljük, hogy jelentós szerepet játszhat a nemzetközi ellenőrzés is. Ma a fő feladat az új helyzet szülte lehetőségek megvalósítása. A leghelyesebb válasz természetesen abban rejlik, hogy ezt a problémát végérvényesen maguknak a folyamat résztvevőinek Kambodzsában kell megoldaniuk. Nekem úgy tűnik, a Szovjetunió és Kína erejéhez mérten mindent meg fog tenni. Nem oldhatják meg azonban a kérdést a kambodzsaiak helyett. Ez véleményem szerint érthető is. • Teng Hsziao-ping azt mondta, az ön vlagyivosztoki beszéde adta az ösztönzést ahhoz, hogy országaik közeledjenek egymáshoz. Az ön véleménye szerint milyen szerepet játszhat a szovjet-kínai kapcsolatok normalizálása az összázsiai folyamat jövőjében, amelyről a kínai parlamentben beszélt? - Köszönöm önnek ezt a szép kérdést. Tudja, miért szép? A világnak éppen azt a részét érinti, amelyben jelentős mértékben eldől civilizációnk sorsa. Hogy milyen irányba fog haladni a világ, az attól függ, hogyan alakul itt a helyzet. Ezzel összefüggésben üdvözölni kell bármely ország vagy országcsoport minden pozitív irányú lépését, minden olyan lépést, mely hozzájárul a helyzet javításához, a feszültség csökkentéséhez, lefékezi és megakadályozza a lázas fegyverkezést. Itt még csak most születik az összázsiai, csendes-óceáni folyamat. Ha ebben a felelős időszakban normalizálódnak két nagy békeszerető ország kapcsolatai, ez jelentősen hozzájárul a folyamatok egészségesebbé válásához a világnak ebben a részében. • A Szovjetunió és Kína kapcsolatainak deideologizálása csak távlat vagy bizonyos mértékig már realitás? - Azt hiszem, ez realitás és távlat is. Ha a szovjet-kínai kapcsolatokról kell beszélnünk, ez tágabb fogalom, amely fel fogja ölelni a pártközi viszonyt is, ahol a tárgyalások témájául vitathatatlanul az elmélet és az ideológia kérdései fognak szolgálni. Annál is inkább, hogy ez minket és a kínaiakat is nagyon éidekli, s ez számunkra nemcsak érdeklődés kérdése, hanem sorsunk is. Abban, ami az országaink közti viszonyt érinti, szigorúan tartani fogjuk magunkat megállapodásainkhoz és a békés együttélés elveihez. • A Szovjetunió és Kina tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Beszéltek erről a kinai vezetőkkel és tervezik az állandó együttmúködés valamilyen formáit? - Úgy mondanám, hogy ezt a problémát más szinten vitattuk meg. Erről a kérdésről ilyen vonatkozásban tárgyaltunk: A lelenlegi helyzet az államok közti több kölcsönös együttműködést követel, az érdekek egyensúlyának fokozottabb tiszteletben tartását igényli. Ma a folyamatok intemaoonalizálásáról van szó és ebben az összefüggésben újszerűen kell tekinteni az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepére is Egyetértettünk abban, hogy növekedni fog az ENSZ szerepe. A Szovjetunió és Kína ezt tudatosítja, és úgy hiszem, ez azt jelenti, hogy megfelelő módon fogunk eljárni. • Milyen hatással lehet a világhelyzet alakulására a szovjet-kínai kapcsolatok normalizálása? - Úgy vélem, pozitív hatással, kizárólag pozitiv hatással. • Dnök abban állapodtak meg, hogy a határ közeléből mindkét oldalon teljesen kivonják a csapatokat? Milyen értelme van csapatokat fenntartani a határokon, ha normálisak a kapcsolatok? - Módomban áll átfogóan válaszolni az ön kérdésére. A tárgyalásokon szó volt erről a problémáról. A Szovjetunió a határainkon kialakult helyzet radikális megváltoztatása mellett szállt síkra, egészen a demilitarizálásig, határaink teljes demilitarizálásáig. Hogy ez a folyamat konkrét jellegű legyen, szükségesnek tartottuk egy megfelelő tárgyalási mechanizmus létrehozását. • A parlamentben ön javasolta a Szovjetunió és Kina tudósainak együttmúködéséL Mérlegelni lehet egy kínai űrhajós utazását a Mir űrállomásra? - Erről a kérdésről konkrétan nem tárgyaltunk, de én nem látok itt semmiféle akadályokat. Ha megkérnének, üdvözölnénk azt. Egyelőre azonban nem hangzott el ilyen kérdés. • Tárgyaltak a kínai vezetőkkel Kina egységének kérdéséről? Tervezi a Szovjetunió a kereskedelem bóvitését az ázsiai országokkal? Milyen az ön véleménye a Szovjetunió és Tajvan közti kereskedelemről? - Érintettük ezt a témát. A szovjet fél megerősítette elvi álláspontját. Tajvant Kína oszthatatlan részének tartjuk. Ami az ázsiai térséggel való kereskedelem fejlesztését illeti, nemcsak hogy elkötelezett hívei vagyunk, de már sokat is tettünk azért, hogy ebben az irányban pozitív folyamatok játszódjanak le. Az utóbbi időben nagyon derűlátóan tekintünk az ázsiai országokkal való kereskedelmi és gazdasági kapcsolataink jövőjére. Ez nem fog jelenteni semmilyen robbanást, az itt kialakult gazdasági kapcsolatok megbontását. Úgy vélem, hogy ez természetes folyamat lesz. Úgy látjuk, szükség van itt a mi árucikkeinkre és nekünk is jól jönnek az itteni országok termékei. • Önnek az egyik kérdésre adott válasza nem teljesen kieiégító, ezért ismét fel szeretném tenni. Pekingben jelenleg mintegy 2 milliónyian vesznek részt a tüntetéseken és ön szintén kitért a szocialista megújhodásra, amely fájdalmasan valósul meg. Vajon mit gondol ön, hogy itt vagy a Szovjetunióban leszünk-e még tanúi hasonló fájdalmas eseményeknek? -A kérdés második részére felelek, mivel az elsőre már kimerítő választ adtam. Első ízben igazolódik be, hogy a szocialista országokban zajló folyamatok mélyrehatóak. Nem kozmetikázásról van szó, hanem a szocialista országok társadalmi életének minden területére kiterjedő, szerteágazó változásokról. Egyesek ugyan ezt a szocializmus válságának tekintik, nekem azonban az a meggyőződésem, hogy a világszocializmus fejlődésében rendkívül jelentős fordulat tanúi vagyunk. Az egyes országokban ez a folyamat eltérő intenzitással valósul meg, amely az egyes államok sajátosságaitól függ, más- és más a folyamat üteme és eltérő a változások mélysége is. Ezeknek a folyamatoknak a célja az, hogy feltárják a szocialista rendszer potenciáljában rejlő lehetőségeket. Mivel gyökeres változásokról van szó, ezek nem mehetnek végbe könnyen és egyszerűen. Időnként fájdalmasak. Olyan folyamatok ezek azonban, amelyekre szükségünk van, s amelyek végsősoron elvezetnek bennünket a fejlődés új fokára. Mindenképpen elindultunk a mélyreható forradalmi változások útján, s határozottan ezen az úton haladunk tovább. Aki úgy gondolja, hogy ez az út a történelem szemétdombjára juttat bennünket, személyes meggyőződésem szerint ismét mélységesen csalódni fog. • Hogyan reagálna ön akkor, ha hasonló eseményekre kerülne sor Moszkvában is, vagy netán úgy gondolja ön, hogy efféle események ott nem következhetnek be? - Az a véleményem, végre felhagytunk azzal a gyakorlattal, hogy egységes modell és hozzáállás szerint próbáljunk kezelni minden |elenséget és én ezt nagy eredménynek tartom, önök viszont azt akarják, hogy most a kínai népnek adjak arra vonatkozó tanácsokat, miként járjon el ebben a konkrét helyzetben. Tehát ismét valamiféle közös modell kialakítására, egyfajta dogmák kidolgozására és alkalmazására próbálnak önök késztetni Ez elfogadható abban az esetben, ha mondjuk egy megadott minta szerint cipókét gyártanak, viszont ha politikai folyamatról van szó, akkor az adott konkrét helyzetet elemezni kell, továbbá szükséges a politikai szempontból felelős és megfontolt értékelés, s a politikailag megfontolt megoldásnak tekintetbe keli vennie minden momentumot. Ha hasonló probléma merülne fel a Szovjetunióban, akkor konkrétan megítélnénk és politikai eszközökkel oldanánk meg oly módon, hogy a demokrácia, a nyilvános tájékoztatás alapján keresnénk a kiutat az általunk szentnek tartott legfőbb értékek megőrzése mellett. • Kínában a gazdasági reform gyorsabban halad mint a politikai, viszont a Szovjetunióban ennek épp az ellenkezője tapasztalható, ön kínai látogatása során milyen következtetéseket vont le az itteni reform üteméből és megvalósításának módjából? - Úgy vélem, önnek nincs igaza, amikor úgy találja, hogy a Szovjetunióban a politikai reform előbbre tart mint a gazdasági. Éppen a gazdasági ügyek voltak azok, amelyekkel nekünk otthon foglalkoznunk kellett. A felgyülemlett időszerű problémák miatt döntöttünk így a kezdet kezdetén. Amikor azonban a halaszthatatlan problémákkal kezdtünk foglalkozni, rájöttünk arra, hogy ezeknek a gyökerei jóval mélyebbek. Kiderült, hogy a reformot nem hajthatjuk végre sikeresen, ha nem szüntetjük meg az adminisztratívdirektív irányítási rendszert, ami nem történhet meg a politikai reform végrehajtása nélkül. Bizonyos, hogy a politikai reform idején a politikai folyamatok felgyorsulnak. Nem mondanám azonban azt, hogy nem is maradnak le. A mi gyengéink, veszteségeink és nehézségeirik akkor keletkeznek és érezhetőek egyre erőteljesebben, amikor lemaradunk a folyamatok, az új jelenségek értelmezésében és a helyes megoldások keresésében. • A szovjet-kínai határon lévő katonai egységek jelenléte a kétoldalú kapcsolatok kulcsfontosságú kérdése. A Szovjetunió már bejelentette, hogy Mongóliában tartózkodó katonáinak 75 százalékát kivonja. Vajon ugyanezt teszi-e a fennmaradó 25 százalékkal, s ha igen, mikor? - A kínai vezetőkkel megtartott tárgyalásainkon leszögeztük, hogy erről a kérdésről tovább tárgyalunk mongol barátainkkal és keressük a megoldást. • A Szovjetunió hajlandó-e arra, hogy visszaadja Japánnak a Kuriliszigetcsoporthoz tartozó egy vagy két szigetet, s ezzel elősegítse a békeszerződés aláírását Japánnal? - A japán féllel a párbeszéd folytatódik. Kialakítottunk egy szovjet-japán mechanizmust, amely a békeszerződéssel összefüggő problémákkal foglalkozik, s ez a mechanizmus működik, miközben ezen a területen érdekes fejtegetések merülnek fel. Mindez végsősoron hozzájárul a szovjet-japán kapcsolatok javításához és élénkítéséhez. • Kína a Szovjetunióhoz hasonlóan atomhatalom. Vajon a nukleáris leszerelésről megtartott eszmecseréken felvetődött-e az a lehetőség, hogy Kina egy bizonyos szakaszban csatlakozik ehhez a folyamathoz? - Erről a kérdésről hosszasan tárgyaltunk Teng Hsziao-ping elvtárssal. A kérdést azonosan ítéljük meg: a nukleáris leszerelés, valamint a hadászati atompotenciál 50 százalékos csökkentéséről szóló szovjet-amerikai tárgyalások folytatása elengedhetetlen feltétele annak, hogy a leszerelési folyamat kellő dinamikát kapjon. A kérdés konkrét vonatkozásait és részleteit azonban nem vitattuk meg. • A világnak harminc évet kellett várnia arra, hogy szovjet vezető Kínába látogasson. Vajon mikor lesz újabb hasonló találkozó? -Szilárd meggyőződésem, hogy erre jóval kevesebbet kell majd várni. Most, hogy normalizálódtak a kétoldalú kapcsolatok, a párbeszéd aktívabb lesz. Ez anynyit jelent, hogy szükség szerint tartjuk meg a legfelsőbb szintű találkozókat. • On már ötödik éve áll a szovjet párt éién. Ha visszatekint: mit nem tett úgy, ahogy kellett volna, milyen hibákat követett el és mi az ön előtt álló jelenlegi legnagyobb probléma? - Sokmindenre majd otthon adok választ. Röviden azonban megpróbálok önnek most itt feleletet adni. Meggyőződésem, hogy helyes úton haladunk, s ez nemcsak az én véleményem. A legutóbbi választások is ezt az értékelést támasztották alá Ezek tulajdonképpen népszavazásnak tekinthetők az átalakításról és az átalakítás politikájáról. A reform valamennyi réteg létérdekeit érinti. S ha ehhez hozzászámítjuk a piacon tapasztalható feszültségeket, az élelmiszerkérdést, a megoldatlan lakásproblémát és más kérdéseket, el kell mondanom, hogy a választások társadalmunk gondolkodásmódjának valós keresztmetszetét adták. És ez tette lehetővé számunkra annak megítélését, hogy népünk hogyan viszonyul az átalakításhoz. Sorsát, országunk, továbbá a család és a dolgozókollektiva sorsát egybekapcsolja az átalakítással. A nép azonban azt szeretné, ha az átalakítás hatékonyabb lenne, több eredménnyel járna és javitana a nép életkörülményein. Nekünk egyat kell értenünk azzal a véleménnyel, amelyet a nép a választásokon kifejezésre juttatott. • Mi a lényege a szovjet gazdaság sokoldalú demokratizálásának? Vajon a nyilvános tájékoztatás vonatkozik-e a párt és állami tisztségviselők tevékenységére is és a fejlődő jogi intézményrendszemek mi a szerepe a politikai reform folyamatában? - Három referátumban sem tudnék mindenre kimerítő választ adni. Az első kérdésre azt felelném, hogy az átalakítás nem lehet sikeres a gazdasági szféra demokratizálása nélkül. Éppen ezért szükséges, hogy a demokratizálás felölelje a gazdasági területet is, elsősorban a tagköztársaságok álláspontjának tiszteletben tartása alapján áttértünk a köztársasági és a regionális önelszámolásra. A nyilvános tájékoztatással összefüggésben azt mondanám, hogy az egypártrendszerben olyan szükségünk van a demokráciára és a nyilvános tájékoztatásra, mini a levegőre, annak érdekében, hogy fel tudjuk tárni és egyeztetni tudjuk a különböző érdekeket. S vajon hol vannak a demokrácia és a nyilvános tájékoztatás korlátai? Azt mondjuk, hogy a szocializmusért vívott harcban felmerülő érdekeink diktálta korlátok ezek. örömmel fogadunk mindent, ami ebbe az irányba mutat, viszont nemet mondunk mindarra, ami ellentétes választásunkkal és árt neki. Másszóval: amilyen korlátlanok a szocialista rendszer nyújtotta lehetőségek, éppen olyan határtalanok e rendszeren belül a demokrácia és a nyilvános tájékoztatás lehetőségei. S az utolsó kérdésre röviden azt felelhetném, hogy egyértelműen a szocialista jogállam megteremtésének útján haladunk. • A demokratizálási folyamatban milyen szerep jut a tömegtájékoztató eszközöknek és a propagandának? Az irodalom és a tömegtájékoztatás területén hogyan jut érvényre a párt vezető szerepe? - A demokratizálás és a nyilvános tájékoztatás folyamata azt eredményezte, hogy új szempontból ítéljük meg a tömegtájékoztató eszközök társadalmi szerepét. Ezek a nyilvános tájékoztatás és a demokrácia legerősebb eszközei. Nagyra értékeljük azt, amivel a tömegtájékoztató eszközök hozzájárultak az átalakítás folyamatához. Méltatjuk sajtónk nyitottságát és az érvényesülő bíráló szellemet, de ugyanakkor méltatjuk azt a felelősséget is, amely a cikkekre és sajtónk munkájára jellemző, jóllehet, olykor meglepetésekben és szenzációkban is van részünk. Úgy vélem, hogy a sajtót nálunk a nép ellenőrzi. A sajtótörvényt az új legfelsőbb törvényhozó szervek vitatják majd meg. Sajtónkra egyre inkább a nagyobb kulturáltság ós hozzáértés a jellemző. Ez lényegében szintén élő szervezet, amelynek megvannak a maga sikerei és az árnyoldalai is. Normális dolognak tartom azt, hogy a politikusok, a gazdasági vezetők és a sajtó képviselői a társadalmi sikerek mellett beszámoljanak a salát munkaterületükön felmerülő problémákról is. • Vajon változott-e az ön Kínáról alkotott képe a most lezajlott tárgyalások és találkozók után? Ml hatott önre újszerűen vagy esetleg a meglepetés erejével? - Ez a kérdés valószínűleg abban gyökerezik, hogy az ön találkozása Kínával szintén változtatott eredeti elképzelésein. Beismerem, én is szintén igy vagyok ezzel Ezek a találkozók engem gazdagítottak, most már jobb elképzelésem van napjaink Kínájáról és jövóbeni terveiről. A leginkább annak örülök, hogy megőriztük a szovjet-kínai barátság hagyományait, amelyek nemcsak az idősebb nemzedékek, hanem a fiatalság körében is mély gyökereket eresztettek. Ezt nagy örömmel tapasztalhattam most is. 19.