Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-19 / 116. szám, péntek

A Kassai (Koéice) Keletszlovákiai Erdőgazdaság állami vállalat és a zvoleni Erdőgazdasági Kutatóintézet egy nemesítési program keretében nemrég a Szepesség közepén, az ipari emissziós zónában két tesztelő területet hozott létre. Az Ide közösen kiültetett dugványok légszenynyeződést jól tűrő lucfenyőkről származnak, s a cél életképességük vizsgálata és továbbszaporításuk. Felvételünkön Gabriel Pello Danuta Falatovávat és Marglta Koneőnával a kiültetendő dugványokat vizsgálják. (Svatopluk Písecky felvétele - CSTK) Jobb minőség - nagyobb bevétel Az új gazdasági mechanizmus szellemében életbe léptetett gazdasági szabályzók elsőként a mezőgazdaságban és az élelmiszer-ipari vállalatoknál az év eleje óta érvényesülnek. Bizonyára közrejátszott ebben az is, hogy a mezőgazdaság már hosszabb ideje bár nem kis áldozatok árán, de általában teljesítette a feladatait. Ennek eredményeként állapíthatták meg, hogy az alapvető mezőgazdasági termékekből lényegében elértük az önellátás szintjét. Am a jó kiindulási alapot komolyan befolyásolják azok a problémák, melyek a népgazdaság többi ágazatában is meglévő, szállítóimegrendelői kapcsolatok hiányosságaiból adódnak. Részben ezeknek a hiányosságoknak a számlájára irható, hogy a mezőgazdasági • vállalatok többségében óvatosak voltak az új gazdasági szabályzók várható hatásának megítélésében, s az idei tervfeladatok meghatározásakor jelentós tartalékkal terveztek. E szemlélet következményeként is magyarázható az a helyzet, hogy néhány mezőgazdasági vállalatnál a lehetségesnél eleve jóval nagyobb veszteséget terveztek, számítva a minisztérium által beígért segítségre. így még a jól működő gazdaságokban is a felére csökkent a nyereség várható szintje. Az életbe lépett árintézkedések várható gyakorlati hatásáról a minap Frenyák Alajos mérnökkel, a galántai (Galanta) Május 9 Efsz üzemgazdászával beszélgettünk. - Az új gazdasági szabályzók gyakorlati tapasztalatairól talán még korai volna beszélni, hiszen a mezőgazdasági termelés jellegéből adódóan az árintézkedések konkrét hatása csak később, a termékek eladása után lesz érzékelhető. Mégis milyen alapvető irányba mutatnak ezek az intézkedések? - A felvásárlási árak változása egyértelműen a minőségi követelmények növekedését érzékelteti. Az új áraknál jelentős különbségek vannak a kiváló és a gyengébb minőségű, tehát például az élelmiszer-ipari célokra felhasználható, vagy csak takarmánynak való termékek felvásárlási ára között. Ez arra készteti a termelőket, hogy a lehető legjobb minőségben termeljenek. Ám van a dolognak egy, a gyakorlatban ezidáig alkalmazott másfajta megítélése is, ez pedig a felvásárlási rendszer működésében rejlő ellentmondás. Mert mi van akkor, ha a termelök megtermelik a kiváló minőségű terméket, de a felvásárló ebből csak annyit fog felvásárolni az első és második osztályban, amennyire szerződést kötött? Ezért sok a siránkozás és panaszkodás a vezetők körében, hisz az árváltozások hatását még nem lehet pontosan felmérni. Ráadásul a minőség megállapítása nem mindig a termelők érdekeit szolgálja. Megtörtént, hogy például az egyazon parcelláról származó répa cukortartalmát két különböző cukorgyárban csaknem egy százaléknyi eltéréssel állapították meg. Remélhetőleg az árak változása a felvásárlás objektívizálására is hatással lesz. - Az árintézkedések miként mutatkoznak meg a szövetkezet pénzügyi tervében? Miként hat a gyakorlatban a szabályzórendszer? - Emelkedést mutatnak, de az egyes tételek eltérő mértékben változnak. Tervezett bevételeink a tavalyihoz képest 26,7 millió koronával emelkedtek, de ezzel egyidejűleg a költségeink is több mint 23 millió koronával nőnek. Viszont a teljesítmények értéke csak 19 milliós növekedést mutat; itt jelentős érvágást jelentett, hogy a földadó csaknem megkétszereződött. Bár tudjuk, hogy országos viszonylatban rendkívül magas a mezőgazdasági termelés költségszintje, mégis mindent megteszünk azért, hogy ezt a lehető legoptimálisabb szinten állandósítsuk. Remélhetőleg ezzel is sikerül növelni a tervezett 4 millió korona nyereséget, melyből az összes alapot fel kell töltenünk. - Az új gazdasági mechanizmus egyik célja, hogy az iparban és a mezőgazdaságban egy szinten állandósítsa a béreket. Az 50 százalékos bértömbadó jelentős érvágás a szövetkezetek költségvetésében. - Eddig csupán 22,5 százalék szociális biztosítást fizettünk, viszont az új bértömegadó valójában több mint 80 százalékos elvonást jelent. Konkrétan 1 millió kifizetett munkadíj után 225 ezer korona szociális biztosítást fizetünk. Az így kapott 1 millió 225 ezer koronából számítják ki az 50 százalék adót, ami több mint 600 ezer korona. Mindent egybevetve a munkadíjra kifizetett 1 millió korona valójában 1,8 millió korona munkaköltséget jelent. Bár állítólag az árintézkedések ellensúlyozzák az elvonásokat, mi például az állattenyésztésben mégis ráfizetéssel számolunk. - Az utóbbi években vészesen csökkent a cukorrépa termőterülete. A mezőgazdasági minisztérium jelentős kedvezményekkel próbál gátat vetni a további csökkenésnek, önök miként reagáltak a szabályzórendszer meghirdetésére? - A tavalyi 260 hektár helyett 300 hektáron vetettünk cukorrépát. Ennek fejében a tárca 50 százalékos hozzájárulást nyújt a speciális gépek és gépsorok vásárlásához, biztosítja a vegyszereket, s amennyiben sikerül túlteljesítenünk az utóbbi 3 év termésátlagát, akkor még 150 korona árpótlékot is kapunk a cukorrépa tonnájáért. Hogy ez ne csak lehetőség, de valóság legyen, létrehozunk egy komplex racionalizációs brigádot, melynek tagjait a beígért felvásárlási árpótlék meghatározott hányadával igyekszünk anyagilag ösztönözni. Természetesen kikötések is vannak, hisz a minisztérium korlátozó intézkedéseket is kilátásba helyezett azokkal szemben, akik nem érik el az előző 5 év termésátlagát. Az elmondottak arról tanúskodnak, hogy az új szabályzók hosszútávon a ráfizetéses termelés visszafogására vagy megszüntetésére késztetik a termelőket. Vagyis, az új gazdasági feltételek között csak azoknak az ágazatoknak és vállalkozásoknak van jövőjük, amelyek hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés hatékonyságának és gazdaságosságának növeléséhez. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ KOMMENTÁLJUK I-n Az orvosválasztás előnyei Tulajdonképpen milyen változásokkal, következményekkel számolhatnánk egészségügyünkben, ha mindenki saját tapasztalatai alapján eldönthetné, személy szerint melyik orvoshoz tartozzon s ezzel kapcsolatos nézete minden különösebb huzavona nélkül meg is valósulhatna? Erre a kérdésre ad, jóllehet csak előzetes és sok vonatkozásban hézagos, kérdőjeleket is felvető választ az az érdekes kísérlet, amelyre 1987. május 1-tól 1988. augusztus végéig került sor a csehországi Tábor és Chrudim járási kórházának rendelőintézetében, illetve a Prága IV. kerületi kórház rendelőintézetében. A kísérletbe egyébként hatvankét orvost és hatvanhat egészségügyi középkádert vontak be, akik közül szakterületek szerint negyven-ötvennégyezer lakos választhatott. A választhatóság lehetősége kiterjedt a körzeti, a fogorvosokra és a nőgyógyászokra. A kísérlet eredményeit azóta már kiértékelték. Nyilván szélesebb körű érdeklődésre tarthatnak számot s ezért érdemes óket ismertetni. Új általános körzeti orvost választhatott magának csaknem ötvenezer személy s ezzel a lehetőséggel közülük 1214 élt. Kereken ötvennégyezer lakos közül a fogorvos személyi cseréje mellett 2708 döntött, míg negyvenezer nó közül 669 tette fel a tétjét arra, hogy új nőgyógyászhoz szegődjön. Viszonylag a legtöbben tehát a fogorvosukkal voltak elégedetlenek, aminek természetesen több oka - objektív és szubjektív - lehet. Az összképhez tartozik az is, hogy az új megoldás iránt a legcsekélyebb érdeklődés a fővárosban mutatkozott, ahol például a kísérletben részt vevő nőknek csak az elenyésző hányada látott fantáziát az új megoldásban. Ismerve az egészségügyi ellátás minőségével kapcsolatos eléggé gyakori lakossági észrevételeket, panaszokat, általában kevésnek tűnik azoknak a száma, akik valamilyen oknál fogva elégedetlenek a kezelőorvosukkal. Ez viszont aligha magyarázható azzal, hogy a kísérlet hatósugarán belüli lakosok esetleg nem voltak megfelelőképpen tájékoztatva az orvosválasztás lehetőségeiről. Tény ugyanis az, hogy a párhuzamosan megszervezett lakossági ankétban a megkérdezettek kilencven százaléka, tehát túlnyomó többsége úgy nyilatkozott, hogy erről a lehetőségről tudott. Hogy miért nem használták ki, illetve csak csekély hányadukban - erre a kérdésre csak az egész kísérleti anyag tüzetes elemzése, az okok gondos feltárása alapján lehet és kell az illetékeseknek választ adniuk. Ez annál is inkább szükséges, mivel a már említett ankét bizonyos ellentmondást is feltár. Ennek lényege, hogy a megkérdezettek teljes négyötöde úgy nyilatkozott, miszerint elégedett eddigi orvosi ellátásával, ugyanakkor viszont csupán tizenöt százalékuk vallja meggyőződéssel, hogy feleleges megadni az orvosválasztás lehetőségét. Az orvosválasztás lehetőségével élőktől azt firtatták, hogy tulajdonképpen miért is pártolnák az új megoldást. A válaszokból egyértelműen kitűnt, többségük közvetlenül kötődött egyegy orvoshoz, akit alkalma nyílt megismerni, akire bizalommal tekint. Elsősorban azért, mert szaktekintélynek tartja, de nemkülönben közvetlenségéért, emberi magatartásáért, a páciens iránti gondos, figyelmes viszonyáért is. S többségük, nagyjából a háromnegyedük, ebben a várakozásban nem is csalódott, amint azt bizonyították az ankét válaszai. A felmérés egyik alapvető fontosságú megállapítása az volt, hogy a stabilizáltabb, hosszabb távú orvos-páciens kapcsolat kedvezően hat az egészségügyi ellátásra vonatkozó lakossági véleményekre. Magyarán: a kölcsönös ismeret nemcsak a jobb gyógykezelés egyik sarkalatos fontosságú tényezője, hanem egyben a nagyobb elégedettségnek is előfeltétele. Márpedig ez az elégedettség kifejezésre jut abban is, hogy a bizalmat élvező orvosokat többen választják s ennek megfelelően a keresetük is - egyelőre csak a kísérlet keretében - előnyösen alakult a javukra. Most már csupán az a kérdés, hogy az illetékes egészségügyi szervek kívánják-e s milyen mértékben szélesebb körben gyakorlatilag alkalmazni ennek a kísérletnek pozitív eredményeit. GÁLY IVÁN ORVOSI TANÁCSADÓ A A kankó, másnéven tripper nagyon elterjedt nemi betegség. A nemi és vizeletkiválasztó szervek olyan fertőző betegsége ez, amelynek legjellemzőbb tünete a nyálkahártya gennyes gyulladása. A kórokozó egy Neisseria gonorrhoea nevű mikroorganizmus, amely a legtöbb esetben nemi úton terjed, mégpedig úgy, hogy közösüléskor a beteg nemi szervének nyálkahártyájáról közvetlenül átkerül a partner nemi szervének nyálkahártyájára. A szokásoktól eltérő nemi érintkezéskor a fertőzés bekerülhet a végbélbe vagy a szájüregbe is. Kísérletekkel bebizonyították, hogy a kankó kórokozója életben maradt 24 óra után is a nemi szervek váladékával szennyezett fehérneműn, de nedves környezetben bizonyos tárgyakon is. Ebból következik, hogy ha ritkán is, de történhet fertőzés fehérnemű, törülköző kölcsönzésekor, sót közös WC használatakor is. A beteg a kankós húgycsőgyulladást átviheti a szemkötőhártyára, végbélbe és a bőrbe is. A vérkeringésbe bekerült Neisseriák izületi, szívizom, ínszalaghüvely és szivárványhártya gyulladásokat válthatnak ki. A kankót kiváltó Neisseriáknak több fajtájuk ismeretes, melyek fertözöképessége különböző. Ezért a kankó előfordulhat mint enyhe húgyúti gyulladás, de kankó súlyos szövődményekkel járó általános szepszis („vérmérgezés" formájában is. A férfi és női nemi szervek anatómiai különbözőségének következtében a kankó az egyes nemeknél bizonyos mértékig eltérő tünetekkel jár. A lappangási idő - a fertőződéstől az első tünetek megjelenéséig - megegyezik, kb. 3-7 nap. A férfiaknál ezután a húgycsőben fokozatosan erősödő, égető, csípős fájdalom, olykor szúrás és viszketés lép fel, amely vizeletürítéskor fokozódik. Ezután a húgycső kiszájadzásánál először nyálkás, később gennyes, (zöldessárga) váladék ürül ki, amely a különösen heveny esetekben kis mennyiségű vért is tartalmaz. Ha a beteg idejekorán orvoshoz fordul, a megfelelő gyógyítás következtében a húgycső váladéka fokozatosan kitisztul, üvegessé válik, majd teljesen abbamarad. Amennyiben azonban a kankó gyógyítás nélkül marad, a fertőzés továbbterjedhet felfelé a vizeletkiválasztó-rendszerbe vagy belső nemi szervekbe. Kiválthatja tehát a húgyhólyag genynyes gyulladását, amely már általános tünetekkel (láz) jár. Átterjedhet továbbá a húgyvezetékbe majd a vesekehelybe s innen a veseszövetbe is. Ha a kankó a nemi szervekben terjed tovább, akkor az dülmirigygyulladással (láz, fájdalmas székletűrítés, vizeletűrítési zavarok stb.), onáóhólyag-, ondóvezeték- és mellékheregyulladással járhat. A mellékhere tojásnagyságúra nagyobbodik meg, erős fájdalom kíséretében, amely a comb belső felére sugárzik. Az idült kankós mellékheregyulladáskor fokozatosan elzáródnak az ivarsejteket tartalmazó apró ondóvezetékek, aminek következtében meddőség alakul ki. Az idült kankós húgycsögyulladáskor a beteg csupán enyhe húgycsőviszketést érez, a váladékürítés minimá'lis s csak reggel egy-egy gennyes csepp formájában jelentkezik. A női kankó is égető húgycsőfájdalommal és gennyes húgycsőfolyással kezdődik, amely azonban rövid időn belül gyógyul, s a betegség mindjárt a kezdetben a nemi szerveket támadja meg. A külső nemi szerveken a gyulladás jelei mutatkoznak. A gennyes váladék foltokban, esetleg egyöntetű nagyobb felületeken jelentkezik, melyek a kórokozó tömegeit tartalmazzák. Esetenként a nyálkahártya fekélyesedése is megfigyelhető. A hüvely fertőződése ritka, ellenben a méhnyak a közösüléskor azonnal fertőződik. A kankó továbbterjedése a nóknél általában a belső nemi szervek irányában történik: méhnyálkahártya-, petevezeték-, petefészek-gyulladások. A petevezeték gyulladása nagyon sok esetben meddőséget okoz. Az idült kankó esetén a kórokozó évekig életben maradhat a nyálkahártya redőiben, ami gyakori

1 kiújulással valamint állandó fertőzési veszéllyel jár. A prostituáltak gyakran bacilushordozók, akiknél a kórokozók nem váltanak ki tüneteket, de a nemi partnert megfertőzik. A kankó megfelelő antibiotikumokkal ma már biztonságosan gyógyítható. Amennyiben a beteg idejekorán orvoshoz fordul, a szövődmények kialakulásának veszélye nagyon kicsi. Az orvosi kezelés mellett azonban lényeges betartani a következő tilalmakat is: - tilos nemi életet élni; - tilos közös ágyban aludni más személyekkel; - tilos az uszodák, fürdők, szaunák látogatása; - tilos megerőltető munkát végezni; - tilos az alkohol és fűszeres ételek fogyasztása, valamint a dohányzás. Ezenkívül nem ajánlatosak a különböző nemi izgalmak (izgató olvasmány, film stb.) és lényeges betartani a külső nemi szervek napi higiéniáját is. Kankó elleni védőoltás egyelőre nincs, és a betegség lezajlása után sem keletkezik a szervezetben életreszóló immunitás. A betegség terjedésének megakadályozásában egyedül a fertőzést terjesztő egyének felkutatásával és gyógyításával, valamint széles körű egészségügyi felvilágosítással érhető el eredDr.RÁCZ GÁBOR