Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)
1989-05-18 / 115. szám, csütörtök
Kettős kötődés, kölcsönös internacionalizmus Beszélgetés Dupka Györggyel, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség titkárával Lapunkban már beszámoltunk a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség februári alakuló gyűléséről és ismertettük az Ukrán SZSZK Kárpáton túli területén tevékenykedő nemzetiségi egyesület Alapszabályzatát is. Dupka Györgyöt, a szövetség titkárát - aki ezt a tisztséget társadalmi munkában végzi, egyébként az ungvári Kárpáti Kiadó munkatársa - a további részletekről és terveikről kérdeztem. • Mi is nagy érdeklődéssel olvassuk a Kárpátaljáról érkező kedvező híreket a nemzetiségi kulturális szövetség megalakulásáról, az anyanyelvi oktatási hálózat bővítéséről, a kárpátaljai magyar irodalom ígéretes fejlődéséről, a beregszászi - jelenleg még amatőr - Népszínház társulatának tevékenységéről, melyek a nemzetiségi azonosságtudat meglétének fontos jegyei. Kérem, néhány mondatban jellemezze a Kárpáton túli terület magyar szellemi életét.- Ez bizony a lehetetlenséggel határos feladat. Ezért csupán annyit említek meg, hogy a kárpátaljai magyarságot is hátrányosan, sőt olykor kimondottan tragikusan érintették a személyi kultusz és a pangás évei. A sztálini deportálások e vidékről is nagyon sok áldozatot szedtek, a hetvenes években az erkölcsi értékek deformálása okozott nehezen helyrehoztató károkat, mert súlyos zavarok keletkeztek egyének és közösségek értékrendjében, identitásában. Az iskolákban erősen háttérbe szorult a magyar, de az ukrán tanítási nyelv is. Ezekről az évekről, évtizedekről sajnos, még nem születtek elemző és szintetizáló, tehát tudományos igényű munkák, ezért egyelőre emlékeinkre, személyes véleményünkre vagyunk utalva. Azt viszont mindenképpen látni kell, hogy a hetvenes évek második fele, s főleg a mostani évtized kezdete nem kizárólag a társadalmi stagnálás és az erkölcsi romlás időszaka volt, hanem az erőgyűjtésé, a szellemi építkezésé is, amelynek fontos forrása a szovjet irodalom, a film, a dráma volt. Ekkor, elsősorban a televízió jóvoltából nagy mértékben növekedtek a világbatekintés lehetőségei is. Fontos tényezőnek tartom azt is, hogy az ungvári könyvesbolt kínálata immár évtizedek óta nem rosz- szabb, mondjuk a nyíregyháziénál, s így a könyv és a televízió révén erős szálak fűztek bennünket nemzeti kultúránkhoz is. • A Szovjetunióban végbemenő kedvező társadalmi folyamatok, a nemzetiségi politikában is érzékelhető változások egyik jelképének is tekinthető a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség létrejötte. Szeretnénk a megalakulás előzményeiről megtudni lényeges tényeket.- A már említett szellemi építkezés fontos fórumai voltak a magyar közművelődési körök. A területi székvárosban a József Attila Alkotó- közösség, a Drávái Gizella Művelődési Kör, Beregszászon az Illyés Gyula Művelődési Kör, Gáton a Kovács Vilmos Művelődési Kör, Té- csón a Hollósy Simon Művelődési Kör, Nagyszőlősön pedig a Bartók Béla Művelődési Kör tevékenykedett. Mindez fontos alapozómunkát jelentett, de egy idő múlva mind erősebben jelentkezett az igény, hogy tevékenységüket kulturális csúcsszerv fogja össze. Az eszmecserék során nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak anyanyelvi, hanem egy szélesebb programot felvállaló kulturális szövetség megalakulására van szükség. Az Alapszabályzat megfogalmazása előtt sokan, sokfelé néztünk szét. Tanulmányoztuk több szovjetunióbeli kulturális egyesülés és úgynevezett nem formális szervezet statútumait, figyelmesen elolvastuk a Csemadok, továbbá a. luzsicai szorbok kulturális egyesületének, a Domowinának a. dokumentumait, értékes tapasztalatokat gyűjtöttünk Magyarországon és a jugoszláviai magyarok körében is. így körvonalazódott ki az Alapszabályzatunk, amely figyelembe veszi a külföldi tapasztalatokat, de egyértelműen a hazai, tehát a mi igényeinket tartja meghatározónak. • Melyek a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Alapszabályzatának leglényegesebb elvei?- A szövetség célja az Ukrán SZSZK Kárpáton túli területén élő magyar nemzetiség kultúrájának, nemzeti hagyományainak, anyanyelvének megőrzése és ápolása, anyanyelvi művelődésének elősegítése, valamint az e célokkal kapcsolatos érdekek védelme. A dokumentum egyértelműen határozza meg a kettős kötődés, valamint a kétoldalú, kölcsönös internacionalizmus elvét, amelynek alapja a nemzeti azonosságtudat megőrzése, elmélyítése és megbecsülése. Szövetségünk Tóth József felvétele természetszerűen önálló jogi személy és önellátó. Anyagi támogatást az államtól nem kap. • Miért?- Őszintén szólva, mi elsősorban a politikai támogatást tartjuk fontosnak. Az előkészítő munkák során felmerült az állami támogatás lehetősége is. Ezt akkor kaptuk volna meg, ha valamilyen laza szervezeti formában az ungvári területi Barátságházhoz tartozunk. Mi viszont mindenképpen önálló jogi személyként, az önigazgatás elveit érvényesítve kívántunk dolgozni, s úgy látjuk, hogy az állami támogatásnak kétségkívül sok az előnye, ám a hátránya is. Többek között nehézkessé teheti, elbürokratizálhatja a munkát. Ezért mi más utat választottunk, önellátásra rendezkedünk be. Pénzforrásunk elsősorban a tagsági díj, amely évi 6 rubel, a nyugdíjasoknak 1,20 rubel. Számolunk pártoló tagok, például intézmények, szövetkezetek, üzemek anyagi támogatásával, különböző kulturális rendezvények, kiadványok bevételével, s önálló jogi személyként vállalkozhatunk is. Már meg is alakultak különböző szövetkezetek. Akad köztük például cipójavító kisszövetkezet, jogsegélyszolgáltatás, kávéházat működtető szövetkezet is. Csaknem naponta növekszik a legkülönbözőbb vállalkozások száma. A szövetség tisztségviselői társadalmi munkában végzik feladataikat, tehát kizárólag meggyőződésből, lelkesedésből. Ez sem kis hajtóerő. Valószínűnek látszik azonban, hogy miután szövetségünk vertikálisan is kiépül, tehát mindenhol megalakulnak a helyi és a regionális szervezetek, szükségünk lesz néhány, főállásban, vagyis tiszteletdíjért dolgozó személyre. Ezt, persze, jól át kell gondolnunk, hiszen minden kopeket meg kell fognunk, pénzünket csak hasznos dolgokra költhetjük. • Milyen a szövetség szervezeti felépítése?- Lényegében hasonló, mint a Csemadoké Létrejöttek, s még e napokban is alakulnak a községi és városi alapszervezetek, két járásban - a beregszásziban és az ungváriban - létrejött a regionális szervezet is. Rendszeresen végzi munkáját a szövetség Választmánya és elnöksége. Szövetségünk elnöke Fodó Sándor, az ungvári Állami Egyetem ismert oktatója. A lakosság nemzetiségi arányszámát tekintve mintegy 100 alapszervezet megalakulását tartjuk reálisnak. A május elejei választmányi ülésen elhatároztuk, hogy pályázatot hirdetünk a szövetség jelvényének megalkotására. Foglalkoztunk a szövetség égisze alatt működő munkacsoportokkal is, amelyeket mi kiemelkedően fontosnak tartunk. Megalakult már az anyanyelvi, a hagyományőrző-történelmi, művelődési, oktatási, gazdasági, jogi-érdekvédelmi és a szociológiai munka- csoport. Ezekben a legjobb szakembereink dolgoznak, s Alapszabályzatunknak megfelelően a magyar nemzetiség életével, művelődésével, érvényesülésével összefüggő fontos javaslatokat és beadványokat készítenek. A nemzetiségi oktatás bővítésével, a kétnyelvűség megtartásával kapcsolatos javaslataink közül az illetékes szervek többet már valóra is váltottak. Munkacsoport ösztönzi például a vállalkozásokat, a szövetkezetek munkáját. A hagyományőrző-történelmi munkacsoport fontos részt vállal a magyar nép nemzeti ünnepeinek, kulturális és történelmi évfordulóinak méltatásában. • Mi jellemzi a szövetség jelenlegi munkáját?- A lelkesedés és a tettre- készség. Mérhetetlen szellemi és fizikai energiákat szabadít fel az a tudat, hogy a peresztrojka, a gor- bacsovi új szemléletmód e tájon is érezteti jótékony hatását. Mi nem csupán támogatói, hanem cselekvő részesei kívánunk lenni e nagyszabású átalakítási folyamatnak. Persze, semmi sem megy egyszerűen. A visszahúzó erők, a rossz beidegződések itt lappanganak bennünk és körülöttünk. Mi is lépten-nyomon beléjük botlunk. Ungváron például megalakult a magyar nyelvű óvoda, ám a harminckét gyerek közül jelenleg még csupán tíz magyar anyanyelvű. Lehet, hogy a városunkban élő magyar ajkú szülök közül nem mindenki tud arról, hogy magyar óvoda nyílt, de könnyen elképzelhető az is, hogy sokakban még a közelmúlt közönyössége munkál. Akadnak olyan tisztségviselők is, akik például vonakodnak kitenni a kétnyelvű táblákat, feliratokat. A megváltozott helyzetet jelzi viszont az, hogy az egyik helyi funkcionárius éppen a magatartása miatt kapott pártbüntetést, ugyanis nem teljesítette a felsőbb pártszerv határozatát, s igyekezett megakadályozni a kétnyelvű utcatáblák kihelyezését. Egyszóval nem csupán lelkesedés hanem szüntelen harc is jellemzi a munkánkat, de ez egy bizonyos határig akár természetesnek is mondható. Erőnket megsokszorozza az a tény, hogy az illetékes pártszervek támogatnak bennünket. • Milyen a kapcsolatuk a hazai és külföldi kulturális szövetségekkel?- Már megalakulásunk előtt eredményes együttműködés alakult ki a Tarasz Sevcsenko Ukrán Anyanyelvi Társasággal, ők sokat segítettek abban, hogy szövetségünk a mai formában és viszonylag gyorsan jött létre. Baráti kapcsolatainkat talán legjobban az jellemzi, hogy alakuló gyűlésünkön Pavlo Csucska professzor, a társaság területi ügyvezető elnöke magyarul szólalt fel. Ezekben a hetekben több szovjetunióbeli kulturális és társadalmi szervezettel építjük ki a kapcsolatainkat. Keressük az együttműködés lehetőségeit külföldi egyesülésekkel, szövetségekkel is. Nagyon bízom abban, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Csemadok között is mielőbb szoros együttműködés alakul ki, amely erősíti a két nemzetiség azonosságtudatát, egyszersmind a két testvéri ország barátságát. r SZILVÁSSY JÓZSEF A dalmű szövegkönyvét írta: Egressy Béni A Borsod megyei Galambos-család 175 esztendővel ezelőtt született Benjámin nevű fia, a későbbi Egressy Béni, valóban a család „benjáminja“ volt: hat esztendővel volt fiatalabb bátyjánál, a legendás Egressy Gábornál, aki példaképe lett, s akit a rajongásig szeretett és csodált. És akit, iskolái befejezése után, hanyatt-homlok követett a színi pályára. Lelkes és szerény „második“ személyként, mert amikor az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház 1840-ben a nemzet színháza - Nemzeti Színház - lett, bátyja már - teljes joggal és érdemmel - a nemzet bálványozott művésze, a magyar színművészet egyik legragyogóbb vezéralakja volt. Egressy Béni megmaradt „karda- los“-nak, eljátszotta a ráosztott kisebb szerepeket, s ha a szükség úgy hozta, „beugrott“ énekes színésznek, népszínműben, operában, mindenben. Ez semmiképpen sem volt egyedülálló jelenség a magyar színművészet hőskorában: korabeli színlapok tanúsítják, hogy olykor Erkel is „beugrott“ egy-egy „segédszínészi“ szerepet eljátszani; a kor leghíresebb jellemszínészei „dalművekben“ léptek fel, az énekesszínészek gyakorta - és szívesen - vállaltak prózai szerepeket. Hiszen ők voltak „a nemzet napszámosai“. Mert ebben a színházban, ezen a színpadon mindenkinek mindent tudnia, csinálnia kellett: ez a színpad még nem rendelkezett mindenre felkészült kellékekkel és bonyolult gépezetekkel, erről a színpadról Arany János Bolond Istókja még így vall: Majd vas-lemezt ráz és dörögve-morgó Zajjal rendíti, mint Zeusz az eget, Míg gyantaporral a színlap-kihordó Kulissza-mécsvillámot ereget. „Vas-lemezt“, ahogyan Kerényi Ferenc A régi magyar színpadon (Magvető, 1981) című művében olyan szívet melengetően idézi egy korabeli előadás „súgókönyvéből": „Licopodium (a villámláshoz) - két rosta és borsó essőt representálni; Dörgő réz vagy nagydob (mennydörgés) - zsindelyek szélzúgást csinálni“. Mindenhez érteni kellett, mindent vállalni kellett. Egressy Béni vállalta. És közben tucatszámra írja a színműveket, tucatszámra fordítja operák szövegkönyvét, dalbetéteket ír (az 1847-ben színpadra vitt Sevillai borbély-ban, Rosina énekleckéinek ürügyén, Petőfi-dalokat énekel), egyre több, egyre nevesebb „dalmű“ címlapján szerepel a szövegkönyv írójaként a neve. Szerényen, de máig érő emlékeztetéssel. Mert a „dalmű“ szövegírói - közöttük számos olyan név, mint Shakespeare, Goethe, Schiller, Victor Hugó, Dumas, Beaumarchais, Murger, Prosper Mérimée, Hofmannstahl, Puskin, Petőfi, Arany János, Jókai, Krúdy Gyula neve - mindig és érthetően a szerény második helyen állnak a színlapon (s valljuk be: tudatunkban is), de Erkel Hunyadi Lászlója sohasem született volna meg Egressy Béni nélkül, s erről maga Erkel Ferenc vall a leghitelesebben: „Egy ízben a Kigyó utcában Egressy Bénivel találkoztam, aki egy irattekercset tartott a kezében. Hunyadi László szövege volt, amelynek megzenésítésével Bartai András akkori igazgatót akarta megkínálni, de nem találta honn. Amint átfutottam rajta és egy pár jelenetébe belepillantottam, azonnal zsebrevágtam, s minden tiltakozása dacára sem adtam többé vissza neki. írjál neki mást - mondám - majd írok én erre zenét..." (Balassa Imre-Gál György: Operakalauz, Zeneműkiadó, 1958.) Egressy Gábor és Egressy Béni: egymáshoz méltó testvérpár volt - kegyeletsértő méltatlanság lenne, ha Béni neve nem következne nyomban bátyjáé után. Már csak azért is, mert Egressy Gábor vitte színpadra Katona József betiltott Bánk bánját, Egressy Béni készítette el Erkel Ferenc számára a Bánk bán operaszövegkönyvét. És már csak azért is, mert Katona József híres tanulmányában - Mi az oka, hogy Magyar Országban a játékszíni költő mesterség lábra nem tud kapni? - az emlékezetes első számú akadály, a bárgyú, császári cenzúra mellett, a második számú akadályt Katona a hasonlóképpen oktalan „nemzeti dicsekedés“-ben látja: egy olyan jelenségben, amely a késő utókor számára is mélységesen elgondolkodtató, s amely ellen, pontosan a „nemes nemzeti muzsika“ egyik legnagyobb úttörője, Egressy Béni küzdött, amikor a kortárs kritikusok egyöntetű értékelése szerint ,,jó és politikus szövegkönyveket készített". Jó és politikus szövegkönyveket. Mindössze harminckilenc évet élt. De gyönyörű része volt abban, hogy a tartalmatlan nemzeti lángolásokat tartalmas nemzeti eszme, a nemzetté válni akarás eszméje váltsa fel. Egressy Gábor a szabadságharc kitörésekor honvédtiszt, majd szegedi kormánybiztos lett. Feleségének írt levelében így vall: „ Vendégszerepet fogok játszani a véres drámában, melyet a magyar nemzet e pillanatban ád a világnak s az utókornak. Kevés napok előtt Brutu- sokat, Mátyásokat s Coriolánokat játszám, most a komoly valóság színpadán talán pisszegés nélkül fogom eljátszani néma szerepemet. Egressy Béni követte bátyját a szabadságharc lobogója alá, és megírta a Klapka-indulót, megzenésítette Vörösmarty Szózatát. RÁCZ OLIVÉR MA ESTE: Ébredj, Kata! - a Thália Színpadon Legutóbb az Új Színpad dramaturgiája nyúlt a műhöz, melyben megvan minden feltétel ahhoz, hogy a színház felfrissítse vele a repertoárját. Milán Grgic Ébredj, Kata! című komédiája minden tekintetben eleget tesz a mai vígjátékra éhes közönség kívánságának. Tévedés ne essék: nem kiszolgálója a középszerű közönségigénynek, hanem a mindennapi élet fonák helyzeteinek felnagyított, már-már az abszurdig tágított megfogalmazását adja, miközben könnyed stílusa, humora magával ragadó. Gondolhatnánk, a könnyed csevegés nem tartalmaz mélyebb mondanivalót. Pedig igen: napjaink egyik kérdése a család belső harmóniája, az egymás mellett élő generációk sajátos gondjai, melyek megszülik a maguk színpadra kívánkozó drámáit, avagy vígjátékait, az író személyes nézőpontja, célja, alapállása szerint. Ha egyáltalán lehet összehasonlítani, rokonítani színpadi müveket, akkor az Ébredj, Kata! című darabban fellelhető helyzetkomikumok alapján azt mondhatjuk, hogy a darab csiki-csuki játékosságával nagyon közel áll a nemrég színpadunkon is bemutatott Leszállás Párizsban című vígjátékához. Tartalmában azonban közelebb áll mindennapi gondjainkhoz, s a gegparádé mellett megtalálható a darab igazi mondanivalója: az erkölcsi normák lazulása nem jelenti, nem jelentheti a szabadosságot, a családnak - mint a társadalom legkisebb tartópillérének - a szétesését. Rencz Antalnak ez lesz a harmadik rendezése a kassai (Koáice) Tháliában. A népies jellegű Sándor, József, Benedek frenetikus sikere után Schiller Ármány és szerelemje a szakma figyelmét is felkeltette. A mai Milán Grgiő-bemutató alapján új oldaláról ismerjük meg Rencz Antalt. A melodrámai indítástól eljut az abszurdig, szinte borotvaélen táncolva a groteszk és a vulgáris fogalmazás között. Az előadás szereplői Kövesdi Szabó Mari, Bartollás Katalin. Dudás Péter. Pólós Árpád, Fabó Tibor, László Géza és Monori Balázs, magyarországi vendégművész. GYÜRE LAJOS ÚJ SZÚ 6 1989. V. 18
