Új Szó, 1989. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1989-05-18 / 115. szám, csütörtök

A Közép-szlovákiai Ércbányák dúbrav- kai (Liptovsky Miku­lás-■/' járás) üzeme bányászainak ez év­ben 515 tonna anti- mont kell kitermel­niük az acélművek számára és export­ra. Az év elejétől si­keresen teljesítik ki­tűzött feladataikat sőt, 4 százalékkal túlteljesítik. A nyere­ség az első ne­gyedévben 100 ezer koronával volt több a tervezettnél. Je­lenleg a dúbravkai üzem a legjelentő­sebb antimonbányák közé tartozik Cseh­szlovákiában, jók a feltételek ahhoz, hogy szerkezetvál­tással az egész nép­gazdaság igényeit kielégítik majd. E célt szolgálják egyes intézkedések is: az új kitermelési módszerek alkalmazása, a kitermelés hatékonyabbá tétele. Felvételünkön Jaroslav Blasko mérnök (balra), az igazgató termelési-műszaki helyettese beszélget Milán Janicinával és Miloé Kubíkkal. (Vladimír Gabőo felvétele - CSTK) Nem a tagság gyarapítása, az eredmény a fontos A Honvédelmi Szövetség több mint három és fél évtizedes múltra tekint vissza. Ezzel szemben a szlovák főváros V. városkerületi szerve­zete mindössze három éve alakult. Ez alatt az idő alatt új alapszerveze­tek jöttek létre, rendeződött a tagállomány. Hogy milyen eredményeket értek el és mik a terveik, afelől érdeklődtünk Karol Vargánál, a városke­rületi szervezet elnökénél.- Hogyan sikerült az indulás, mi­lyen a tagállományuk?- A városkerülethez tartozó há­rom településen, Jarovcéban, Ru- sovcében és Őunovóban, valamint a kerület területén lévő üzemekben már voltak alapszervezetek, ezekkel nem volt különösebb gondunk. Há­rom alapszervezetet az alapiskolák­ban, egyet a gimnáziumban, illetve a szakmunkásképző intézetben ala­pítottunk. A nehezebb az utcai alap­szervezetek létrehozása volt, ezek­ből jelenleg kilenc van. Hogy milyen problémák adódnak ezen a területen azt jól mutatja, hogy a közelmúltban két utcai szervezetet voltunk kényte­lenek passzivitás miatt feloszlatni, mert más kiutat nem láttunk. Jelen­leg a huszonnégy alapszervezetben 2600 tag tevékenykedik, közülük 823-an tizennyolc éven aluliak. Itt említeném meg, hogy nem törek­szünk az alapszervezetek és a tag­létszám mindenáron való növelésé­re. Célunk, olyan szervezetek létre­jötte, amelyek nem a föntről kapott útmutatást, irányítást várják, hanem maguk is kezdeményezőek. öröm számunkra, igen sok alapszervezet ismeri fel, hogy a fiatalok körében végzett munkára kell a fő súlyt he­lyezniük. A városkerületben nem kell tagnak lenni ahhoz, hogy a fiatalok bármilyen tevékenységünkbe be­kapcsolódjanak. Két iskolában a kö­zelmúltban létesítettünk lőteret, a harmadikban hamarosan átadják.- Milyen tevékenységet fejtenek ki az alapszervezetek?- A repülős és az ejtőernyős sporton kívül a tevékenység vala­mennyi ágazatával foglalkozunk. Csaknem minden alapszervezetben van lövészklub vagy szakkör. A ja- rovceiek olyan lőteret építettek a Z akcióban, amely alkalmas ki­sebb nemzetközi versenyek lebo­nyolítására is. A sokolovói és a duk- lai emlékversenyen, valamint a hon­védelmi többtusa versenyeken nem értük el a kívánt eredményeket. A városkerületi nemzeti bizottság oktatási szakosztályával a múlt év­ben megállapodtunk, hogy a jövő­ben az iskolákban az említett verse­nyeket mi szervezzük és ettől lénye­ges színvonalbeli javulást és na­gyobb részvételt várunk. A honvé­delmi vízisporttal a Bratislavai Építő­ipari Vállalat alapszervezete foglal­kozik, amelynek hatvan tagja van, s a Jakubovskij utcai alapiskolában ifjúsági csoportot hozott létre. Míg három évvel ezelőtt kinológiával csupán a rusovceiek foglalkoztak, ma már a lakótelepen is van egy alapszervezetük, kétszáz taggal, amely szívesen soraiba fogadja azokat a fiatalokat is, akiknek nincs törzskönyvezett kutyájuk. Gyakorlópályát építenek, valamint kutyamenhelyet, amely ugyancsak hiányzott a kerületünkben, de azt hiszem az egész városban is. Jó eredményeket érnek el a modellező­ink, főleg az Allende utcai alapszer­vezet tagjai, akik nem egy hazai és nemzetközi versenyen bizonyítottak már.- Nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is érdeklődnek a motoros sport iránt. Mi a helyzet ezen a téren?- Motoros sporttal tizenhárom alapszervezetben foglalkoznak. A nehézipari vállalatnak országos, sőt nemzetközi viszonylatban is elis­mert versenyzője van. A Matador gyárban működő alapszervezetünk versenyzői szlovákiai viszonylatban is az eredményesek közé tartoznak. A 12-14 éves fiatalok számára kis teljesítményű motorral ellátott ver­senygépet állítottak össze, de saj­nos, nem találnak rá gyártót, pedig másutt is hasznát vehetnék. Nekik a maguk készítette két gép nagy szolgálatot tesz az utánpótlás neve­lésében. A rokkantak autósklubja az egész városra kiterjedő tevékenysé­get fejt ki. A veteránkar klub a régi autók karbantartásával, bemutatá­sával foglalkozik, tevékenységükbe a fiatalokat is igyekeznek bevonni. A nehézgépipari gyárnak és a Mata­dor alapszervezetének önsegélyes autójavító műhelye is van, amelyben két-két szakembert alkalmaznak. A motor tesztelésétől a javításig mindent elvállalnak.- Milyen az érdeklődés az elekt­ronika iránt?- Egyre nagyobb, s úgy érzem, a jövőben sem lesz ez másképp. Az elektronika, a számítógép vonzza a fiatalokat. Az Allende utcában mű­ködő Sarp klub számítástechnikai tanfolyamokat szervez. A Matador­ban az Atari klub hasonló tevékeny­séget fejt ki. A nehézgépipari vállalat alapszervezetében az audiovizuális tevékenység terén érnek el jó ered­ményeket. A 15. szlovákiai fesztivá­lon az első helyet szerezték meg. Városkerületünkben az iskolákat nem számítva, kilenc alapszervezet­ben, illetve klubban 639-en foglal­koznak ezekkel a tevékenységekkel.- Úgy hírlik, hogy egy új alapszer­vezet létrehozását tervezik. Milyen célt követnek ezzel?- Azt valljuk, másoktól tanulni so­hasem szégyen. Nemrég alakult meg a Zrkadlovy Háj-i lakótelepen egy alapszervezet, amely a tábori életre, a természetjárásra készíti fel a fiatalokat. Brnóban hasonló alap­szervezet már tizenöt éve működik és az I. városkerületben is kipróbál­ták az ez irányú tevékenységet. Az alapszervezetek által rendezett ver­senyek fokozzák a fiatalok fizikai erőnlétét. Aki helyt akar állni, annak tudnia kell kerékpározni, úszni, első segélyt nyújtani, ismernie kell a to­pográfiát, tudnia kell tüzet rakni, főz­ni stb. Mintegy 50 tagja van a nem­rég megalakult terepkerékpáros sporttal foglalkozó Elán alapszerve­zetünknek, csak az a baj, hogy egyelőre nincs megfelelő pályánk, pedig sürget az idő, a fiatalok türel­metlenek.- Az elmondottakat mivel egészí­tené ki?- Nem feledkezünk meg a sorkö­telesek tényleges katonai szolgálat­ra, a lakosok polgári védelemre való felkészítéséről sem. Tevékenysé­günkben nagy változást hoz majd, hogy 1990-ben, ha az építők betart­ják adott szavukat, elkészül a szö­vetség székháza és az autósiskola, így jobbak lesznek a feltételeink. Addig is minden tőlünk telhetőt meg­teszünk, hogy elmélyítsük együtt­működésünket a Nemzeti Front töb­bi szervezetével. Célunk, hogy elkö­telezett munkával, vonzó tevékeny­séggel érjük el a taglétszám növelé­sét. Továbbra sem feledkezünk meg a fiatalokról, azokról sem, akik nem tagjai a szövetségnek. Az alapszer­vezeteket igyekszünk önállóságra ösztönözni, támogatunk minden ésszerű kezdeményezést. Az irányí­tásban, munkánkban az új módsze­reket keressük. NÉMETH JÁNOS c KOMMENTÁLJUK §■ Meggondolják, mire áldoznak Január elsejétől a mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexum vállalatai és intézményei már az új gazdasági mechanizmus feltételei között gazdálkodnak. Minden jel arra utal, hogy az új, járatlan úton elég nehéz előre haladni. A vállalatok egy részénél- főleg azoknál, amelyeknél eddig is megvoltak a nagy nyereség­képzés feltételei - igyekeznek kihasználni a nagyobb önállóság adta előnyöket, mások viszont hiányolják a segítő kezet. így néz ki tehát a helyzet az új év első negyede után. Pozitív vonás, hogy az élen járó mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalatok vezetői már távlatokban gondolkozva alakítják ki a még jövedelmezőbb gazdálkodás feltételeit. Ha számukra az kedvező, akkor mérsékelik a szolgáltatási és más vállalatoktól való függőségüket. Meg akarnak szabadulni olyan kényszertár­sulásoktól, amelyekre csak ráfizettek. Például nem adják a borja­kat központi neveldékbe, amelyekből drágán vásárolhatják visz- sza a vemhes üszőket. A sertés és szarvasmarha hizlalására szakosodott közös vállalatokból szintén sokan szeretnének ki­lépni. A kemény feltételekre kemény lépésekkel válaszolnak a mező­gazdasági vállalatok vállakozó szellemű vezetői. Százszor is megfontolják, hová teszik, mire költik a koronát. Ez a takarékos- sági szemlélet máris megmutatkozik a gyakorlatban. A szövetke­zetek és állami gazdaságok például kevesebb gépet küldenek a gépjavító vállalatok üzemeibe. Egyrészt azért, mert jól felsze­relt műhelyeikben maguk is üzemképessé tudják tenni a gépe­ket, másrészt azért, mert elvesztették bizalmukat a túl sok reklamáció miatt. Száz meg száz példát hozhatnánk fel annak bizonyítására, hogy a nem olcsó javítás után rövid idő múlva- többnyire a csúcsmunkák idején - ismét meghibásodtak a gépek. Az új feltételek között a mezőgazdasági vállalatok vezetői azt is alaposan megfontolják, hogy igénybe vegyék-e az agrokémiai vállalatok szolgáltatásait. Ezeknek a neve az utóbbi időben kissé megkopott, a szolgáltatásaik túl drágák. Nem csoda, hogy azok a mezőgazdasági vállalatok, amelyeknek saját laboratóriumuk és növényvédelmi munkacsoportjuk van, kevesebb munkát igé­nyelnek az agrokémiai központoktól. Ugyanis kiszámították, hogy saját erővel ugyanezeket a munkákat olcsóbban elvégez­hetik. Hasonló a helyzet az állatorvosi felügyelet szolgáltatásaival kapcsolatban. A mezőgazdasági vállalatok egy része inkább képzett állatorvost alkalmaz, ami olcsóbbnak túnik. Például a Nová Vés nad ¿itavou-i Siker Egységes Földműves-szövetke­zet vezetői úgy döntöttek, hogy az állategészségügyi tennivaló­kat saját fizetett szakembereikkel végeztetik el. Ez a törekvésük is azt szolgálja, hogy megállhassanak a saját lábukon, s tekinté­lyes nyereséget érjenek el. Hasonló próbálkozásokkal más vállalatoknál is találkozunk. Új mozzanatokra figyelhetünk fel tehát már az új feltételek szerinti gazdálkodás kezdetén. Úgy néz ki, hogy a drága és rossz munkát végző szolgáltatási és más vállalatok becsukhatják kapuikat. Ezek vezetőinek rá kell ébredniük, hogy a fejlődés jelenlegi fokán már nem érvényesülhetnek az elavult irányítási módszerek, és egyetlen mezőgazdasági vállalatot sem lehet olyan szolgáltatás igénybevételére kényszeríteni, amely túl drága és nem megfelelő színvonalú. A termelés gazdaságosabbá tételére való törekvés azt igényli, hogy a korona oda kerüljön, ahol a vállalatnak és a népgazda­ságnak egyaránt a legtöbb hasznot hozza. Ha ezt sikerül elérni, akkor lényegesen kevesebb lesz a fölösleges kiadás és javulhat­nak a temelés és az életszínvonal fellendítésének feltételei. BALLA JÓZSEF TARTALÉKOK A TUDOMÁNYBAN Milán Vosek docenssel, a Szlovák Tu­dományos Akadémia Zvoleni Erdővédel­mi ökológiai Intézetének igazgatójával az intézet munkájáról és a kutatások útján szerzett ismeretek gyakorlati felhasználá­sáról beszélgettünk. • Mit jelent önöknek a szociális és a gazdasági fejlesztés meggyorsítása? Reméljük, hogy áthidaljuk azokat az akadályokat, amelyek eddig munkánk ke­rékkötői voltak. Igaz viszont, hogy ez olyan technológiai eljárások bevezetését követeli meg, amelyek segítségével azu­tán a tudományos kutatások során szer­zett ismereteket következetesebben ér­vényesíthetjük a termelésben. Tudomá­nyos elveken alapuló, progresszív terme­lési eljárásokat kell követnünk. Csak ez teszi lehetővé népgazdaságunk termelő- képességének jelentős növelését. • Ezzel kapcsolatban milyen konkrét feladatok hárulnak az intézet munkatár­saira? Elsősorban behatóan kell foglalkoz­nunk a termelés ökológiai kérdéseivel, a környezet alakításával és védelmével. A környezetszennyeződés már világprob­lémává vált. Rendkívül rossz a helyzet ezen a téren az erdőgazdaságokban. Aá- tól egészen az Óriáshegység, a Magas- Tátra és a Keleti-Kárpátok erdő borította területéig. Mély meggyőződésem, hogy az átalakítás keretében végbemenő szo­ciális és gazdasági fejlesztés - amely az ökológiai problémákat is figyelembe veszi - lehetővé teszi a veszély elhárítását, örülök, hogy a szociális és gazdasági fejlesztés meggyorsítása jó feltételeket teremt a kezdeményezéshez. • Mi hátráltatja intézetükben a tudo­mányos-műszaki fejlesztés meggyorsí­tását? Intézetünket 1987. június elsején hoz­tuk létre. Munkánkat kezdettől fogva haté­konyan támogatják a járás és a Közép­szlovákiai kerület állami és pártszervei. Sikereink eléréséhez viszont szükségünk lenne arra, hogy állandóan gyarapítsuk műszaki alapunkat. Nem rendelkezünk megfelelő laboratóriumi berendezésekkel és műszerekkel. Ezért a régi kutatási módszereket kell alkalmaznunk, s ennek következtében tudományos munkatársa­ink nem dolgoznak elég hatékonyan. Ezen a téren jelentősen elmaradunk a fej­lett országok hasonló intézetei mögött. • Meg tudna említeni néhány konkrét adatot? Természetesen. A Svédországban le­vő Uppsalai Egyetem 30 munkatársa ha­sonlóan az erdők pusztulásának okait kutatja. Hasonló kollektíváról van szó mint a miénk. Ók kiváló minőségű számítás- technikai berendezésekkel és négy sok­szorosító géppel rendelkeznek. Nekünk gondot okoz a kellő mennyiségű informá­ció beszerzése, például 'a tudományos folyóiratok behozatala az utóbbi tíz évben 80 százalékkal csökkent. • Vannak azonban más lehetőségek a külföldi információk beszerzésére... Igazat adok önnek. Szükségünk van arra, hogy a kutatók személyes kapcsola­tokat létesítsenek. A kiküldött munkatár­saink új ismeretekre tehetnek szert, s személyesen tájékozódhatnak, mégpe­dig a gyakorlatban, a meglévő problémá­ról. Ezt a hasznos együttműködést és párbeszédet nem helyettesítheti a külföld­ről származó irodalom tanulmányozása. Ám ezen a téren is nehézségekkel küsz­ködünk. Elsősorban az adminisztratív akadályokra, a munkalátogatások meg­szervezésével kapcsolatos hosszadal­mas ügyintézésre gondolok. Sajnos ez a külföldi partner által fedezett tanul- mányutaknál is előfordul. • Nos, ezek a tények nem tanúskod­nak a tudomány rugalmas és körültekintő irányításáról. Térjünk vissza azonban az erdőkhöz: miért olyan gyors a pusztulás, és miért folyik lassan az erdők felújítása? A pusztulást - mint ismeretes - egye­bek között a szennyező anyagok okoz­zák. Köztudott, hogy a toxikus anyagok Csehország erdeinek egy részében már kárt tettek. Sajnos Szlovákiában sem megnyugtató a helyzet, sőt, Kelet-Szlová­kiában a savas eső vegyi összetétele a háztartásokban használt ecetével ve­tekszik. Közép-Szlovákiában, ahol a terü­let csaknem felét borítja erdő, eddig a fák egyharmada van veszélyben. • Hogyan védekezhetünk a savas eső ellen? Ezen a téren csak a tudomány segít­het, elsősorban a mérgező anyagokat hatékonyan kiszűrő berendezések kifej­lesztésével. Nem eshetünk zavarba akkor sem, ha valakire, aki szennyezi a környe­zetet, bírságot kell kiszabnunk. Felelőt­lenségéért mindenkinek meg kell fizetnie. Az erdők felújításakor is új eljárást kell követnünk. Megengedhetetlen, hogy ná­lunk az erdőborította területek 15-20 szá­zalékán nőnek csak fiatal facsemeték. Az NDK-beli erdőgazdasági dolgozókat nem az erdősített terület nagysága, hanem a fiatal, életképes fák száma szerint fize­tik. Ezért a helyzet ott kedvezőbb - az országban a kiültetett facsemeték 90 szá­zaléka megfogan. • Mi lenne a megoldás? Az emberek gondolkodásának, az irá­nyítómunkának és a termelésnek a mély­reható átalakításában látom a megoldást. A munkához való viszonyt kell megváltoz­tatni, növelni a felelősséget. Csak így javulhat a természetvédelem, a tudomá­nyos ismeretek céltudatos gyakorlati al­kalmazása. Gondolom, nem mondtam újat. Ezeket a követelményeket a CSKP XVII. kongresszusának határozatai is tar­talmazzák. • Miben látja az okokat? Abban, hogy gyakran magunk sem érdeklődünk a tőkés, sót a szocialista államokkal való együttműködés iránt sem. A régi munkamódszereknek „köszönhe­tően" nem élünk az adott lehetőségekkel, s ezt - néha kárunkra - kihasználják más országokban. Bízom abban, hogy az áta­lakítás ezen a téren is gyökeres fordulatot eredményez. BÁTORI JÁNOS ÚJS] 4 1989. V.

Next

/
Thumbnails
Contents