Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-15 / 89. szám, szombat
C-KIS V NYELVŐR Egy hét a nagyvilágban Feltűnően magas fordulatszámra kapcsolt ezekben a napokban, hetekben a csehszlovák diplomácia: magas rangú politikusok jártak nálunk (például az uruguayi és a brazil külügyminiszter, a jugoszláv államfő), Milos Jakes Indokínában és Szíriában tett látogatást, Pavel Hrivnák, a szövetségi kormány első alelnöke az NSZK-ban járt... Ebből is látni, hogy a csehszlovák külpolitika aktívan építi kapcsolatait a világgal, a különböző térségekben fekvő országokkal. Foglalkozzunk ezúttal részletesebben a csehszlovákbrazil és a csehszlovák-jugoszláv viszonnyal. A brazil kapcsolat Roberto de Abreu Sodré brazil külügyminiszter az elmúlt hét végén volt a vendégünk, s látogatása az országaink közötti kapcsolatok folyamatosságát volt hivatott bizonyítani és biztosítani. Máig is emlékezetes Lubomír étrougal csaknem egy évvel ezelőtti, tavaly májusi brazíliai útja, amely új elemekkel gazdagította politikai, gazdasági együttműködésünket. Bár ez volt kapcsolataink hét évtizedes történetében az első csehszlovák kormányfői látogatás Brazíliában, minden bizonynyal rendszeressé tette a magas szintű személyes érintkezést is a két ország politikusai között (ezt igazolja Abreu Sodré prágai útja is). Persze a múlt sem volt eseménytelen: együttműködésünk hagyományai a század elejére nyúlnak visz- sza. Csehszlovákia például Brazíliában építette föl első latin-amerikai cukorgyárát (következtek a szeszgyárak, majd a textil- és bőrfeldolgozó gépek, golyóscsapágyak, vegyipari termékek, erőművi berendezések szállítása oda, illetve a vas- és mangánérc, a dohány és a kávé importja onnan). Természetesen nem szabad megfeledkezni Jusceli- no Kubitschekről, akinek az ereiben cseh vér is folyt (ez a brazil elnök építtette fel az ötvenes években a dzsungel közepén Brasiliát, a hipermodern új fővárost). És ha már a neves személyiségeknél tartunk, hadd említsük meg még, hogy Jorge Amado lánya a világhírű író száműzetése idején Csehszlovákiában született. Nos, ez a múlt, amelynek tisztelete és ápolása nélkül alighanem jóval szegényebb lenne kapcsolataink jelene és| jövője. Márpedig ami a jövőt illeti, a tervek valóban nagyszabásúak, ugyanakkor nagyon is a lehetőségek talaján állnak. Abreu Sodré külügyminiszter prágai látogatása alkalmával ellenőrizték, illetve tovább konkretizálták azt a kormányközi megállapodást, amelyet Lubomír Őtrougal már említett brazíliai útja során írt alá Jósé Sarney elnökkel. Ez a dokumentum feltételezi, hogy az árucsere 2000-ig az ötszörösére növekszik, s értéke eléri az egymilliárd dollárt. Ezenkívül hazánk részt vesz a brazil energiaipari beruházásokban, a városi tömeg- közlekedés fejlesztésében, öntözési rendszerek megépítésében stb. Úgy tűnik tehát, Brazíliában jó hírneve van a csehszlovák iparnak, termékei állni tudják a versenyt a rendkívül éles konkurenciában. Lényeges körülmény, hogy Brazília szükségletei megfelelnek a csehszlovák ipar szerkezetének: a latinamerikai ország az említetteken kívül energiaipari berendezéseket, textilgépeket, cementgyárakat igényel. Mi pedig élénken érdeklődünk a számítástechnikai, informatikai cikkek, no és a nyersanyagok iránt. Egyszóval jól kiegészítjük egymást, és minden remény megvan arra, hogy a csehszlovák-brazil gazdasági együttműködés az évezred végéig valóban korszerű, dinamikus lesz. Egyébként még ebben a hónapban összeül a kétoldalú bizottság Prágában, s az árucsere terén mutatkozó kölcsönös igényeket veszi számba. Brazília köztudottan a világ legnagyobb adós országai közé tartozik, s itt felvetődhet a kérdés, vajon nincs-e ennek negatív hatása a kétoldalú kapcsolatokra. Leszögezhető: a bizalom e téren teljes, ugyanis a brazil fél eddig mindig fizetett a csehszlovák szállításokért. Brazília nem a klasszikus értelemben vett fejlődő ország: fontos nyersanyagokkal rendelkezik, s ipara (pl. elektrotechnika, gépkocsigyártás, cipőipar) dinamikusan fejlődik. Belgrádi vendégek A csehszlovák-jugoszláv együttműködés konkrét eredményeivel szinte naponta találkozhatunk, akár a bratislavai Fórum Szálló, akár hűtőszekrények, mosógépek, fagyasztóládák formájában. Jelenleg évente 300 ezer csehszlovákiai turista győződhet meg a jugoszlávok vendégszeretetéről, irántunk érzett rokon- szenvéről. Mindez persze fontos, de csak egy része kapcsolatainknak, amelyek valóban szerteágazóak a gazdaság, a kultúra, a politika területén és rendszeresek a legfelsőbb vezetők szintjén is. Raif Dizdarevicset megelőzően 1984-ben Mika Spiljak személyében járt nálunk jugoszláv államfő, közben 1987-ben Gustáv Husák köztársasági elnök, s 1988-ban Lubomír Étrougal szövetségi kormányfő tett látogatást Belgrádban. A párbeszéd tehát folyamatos, zavaroktól mentes. Ennek jelentősége pedig most különösen nagy, hiszen mindkét országban - igaz, más-más történelmi háttérrel, különböző módszerekkel és formákban - lényegében rokon törekvésekről beszélhetünk: a társadalmi rendszer tökéletesítéséről, hatékonyságának fokozásáról, a benne rejlő potenciál teljes kiaknázásáról. Es amint Dizdarevics a prágai díszvacsorán mondotta: ,,Mások vágyainak és törekvéseinek a tiszteletben tartása és megértése gazdagítja a többiek tapasztalatait.“ A kölcsönös viszonyt mindig szilárdította, hogy az egyenlőség, a be nem avatkozás, a szocialista fejlődés különböző útjainak, valamint az eltérő nemzetközi pozícióknak a tiszteletben tartása alkotta az alappillért. Jugoszlávia történelmének rendkívül súlyos időszakát éli át. Mi itt, Csehszlovákiában aggódva figyeljük például a koszovói eseményeket, s azért drukkolunk, hogy a nemzetiségi feszültségek ne éleződjenek tovább, hogy a reformok - amelyeket a jugoszláv vezető szervek a gazdaság, a politikai rendszer és a JKSZ működésének átalakítása, tökéletesítése, demokratizálása céljából hirdettek meg - sikeresek legyenek. És őszintén örülünk annak, hogy a gazdasági reformtörekvések már meghozták az első eredményeket (Jugoszlávia tavaly 23 milliárd dollár devizabevételt könyvelhetett el, a devizatartalékok 1,5 milliárd dollárral nőttek). A ,,megsemmisítő infláció" (Dizdarevics fogalmazott így) azonban olyan probléma, amelynek megoldása - más gondokkal együtt - még várat magára. Mindenesetre a jugoszláviai reformok és a nálunk végbemenő változások új lehetőségeket teremtenek a még szélesebb gazdasági együttműködéshez országaink között, amelyek eddig is megbízható és fontos partnerei voltak egymásnak. Csehszlovákia a szocialista országok közül vezető szerepet játszik Jugoszlávia külgazdasági kapcsolataiban. A kereteket ehhez a jelenlegi időszakban az a 2000-ig szóló hosz- szú távú gazdasági és tudományosműszaki együttműködési program adja, amelyet Gustáv Husák tavalyelőtti belgrádi látogatása alkalmával írtak alá. Most megszületett e dokumentum megvalósításának operatív programja is. A hangsúly kétségtelenül a kooperációra és a szakosításra helyeződik. A zágrábi Rade Koncsar gyárral fenntartott ilyen irányú kapcsolatok ismertek, de talán kevésbé köztudott, hogy az AVIA a szintén zágrábi LAZ-zal minibuszokat, mentőautókat, postai és repülőtéri gépkocsikat gyárt közösen. Bizonyára sokakat érdekel az a jugoszláv elképzelés, miszerint közös beruházásokkal 5-7 éven belül olyan kapacitásokat építenének fel a tengerparton, amelyek évente 2-3 millió csehszlovákiai turista befogadására lennének képesek. Kezdeményezések, javaslatok, ötletek tehát vannak mindkét részről, a szándékban - és a lehetőségekben - nincs hiány. Ezt megerősítette Raif Dizdarevics e héten lezajlott csehszlovákiai látogatása is. PAPUCSEK GERGELY Mikor vagyunk magunknál? Az egyébként jó magyar kifejezések is lehetnek idegen elemek nyelvünkben, ha nem a megszokott jelentéstartalom kapcsolódik hozzájuk. Például a magamnál vagyok, magánál van szókapcsolatok is, ha nem azt jelentik, hogy tudatánál van a szóban forgó személy. „Hol keresselek?“ - kérdezi valaki a másiktól, akit a munkahelyén akar meglátogatni. ,.Magamnál vagyok“ - feleli az, ami szerinte azt jelenti: a saját dolgozószobájában található meg. „Nem láttátok Juliskát?“ - keresik a munkahelyi mindenest a kolléganői. A válasz gyakran ez: „Most éppen magánál van." Vannak, akik - sajnos - már megszokták ezeket a magyarnak vélt kifejezéseket, mert a szlovákban a som u seba, je u seba igen gyakran használt szókapcsolatok az említett beszédhelyzetekben. Ezek kerülnek hát fordítás útján a - szerencsére csak szóbeli - közlésekbe. Sokan talán nem is érzik szokatlannak ezt, sőt még magyarosnak is gondolják. Úgy vélik, hogy csak a személyes névmás használata volna itt szokatlan, vagyis ha ezt mondanák: nálam vagyok, nála van. A magam, magad stb. visszaható névmással szoktuk a mondatbeli cselekvést is visszavonatkoztatni a cselekvő alanyra. A ruhát magára veszi az ember, csak nyelvjárásban találkozunk a rám veszem, rád veszed, rá veszi kifejezésekkel. S azt a barnát is csak a népdalban ölelhetjük hozzánk („öleld hozzád azt a barnát!“), a köznyelvben csak magunkhoz ölelhetjük. Miért volna hát a magamnál vagyok helytelen, hiszen, ha megkérdik hol találnak, igazán nem mondhatom: nálam vagyok? Sem ezt, sem azt nem mondhatom. Igaz, hogy a magam, magad stb. visszaható névmással vonatkoztatjuk vissza a cselekvést az alanyra, de itt nem erről, sőt nem is cselekvésről van szó. A van ige és alakjai úgynevezett létigék, amelyekkel azonban megfelelő szerkezettagok segítségével állapotban létet, valahol tartózkodást is kifejezhetünk: zárva van, a szobában van, nálam van („nálam tartózkodik“ vagy „valamit magammal hoztam“). A visszaható névmással csak átvitt értelmű állapotot jelölő kifejezést alkothatunk: a magánál van azt jelenti, hogy eszméletén van, tudatánál van. Nem lehet tehát a je u seba kifejezést szó szerint lefordítani; valakinek a hollétét nem névmás, hanem névszó segítségével alkotott határozóval fejezzük ki: a szobájában van, az irodájában van stb. Hasonlóképpen idegennek érezhetünk egy-egy kifogástalan, gyakran használt határozóragos főnevet is, ha nem a megszokott szerepében fordul elő, vagyis nem a hozzá illő szavakkal alkot szószerkezetet. Ilyenkor tulajdonképpen nem maga a ragos szó az idegen elem, hanem a felhasználási módja, illetve a vele létrehozott szerkezet, alkalmi szókapcsolat. Hallgatom rádiónk magyar nyelvű adását; riportok, beszélgetések hangzanak el. A riporterek már kínosan vigyáznak, nehogy nyelvhelyességi hiba forduljon elő kérdéseikben, de a riportalanyok nyelvi megnyilatkozásait nem javíthatják. S bizony a nyilatkozók nyelvhasználatán sok helyen „átüt“ a szlovákos szerkesztésmód. „Éves tervünk teljesítésében október végéhez még lemaradás mutatkozik“ - mondja egy vállalat igazgatója, és sok hallgató már bizonyára természetesnek is érzi itt az október végéhez időmeghatározást, mert a szlovákban is a k vagy ku elöljárós főnevet használ ennek kifejezésére (ku koncu októbra). Ott ugyanis időhatárt is jelöl ez az elöljáró, tehát nem kifogásolható itt /a használata. A Krátky slovník slovenského jazyka című kézikönyvben, vagyis a szlovák nyelv kisebb terjedelmű értelmező szótárában ezt a példát találhatjuk erre a szerepére vonatkozólag: splinit’ plán k vyrociu SNP. Tehát a szlovák dolgozó a szlovák nemzeti felkelés évfordulójához teljesíti a tervet. Nyilván ahhoz vállalja a kötelezettségeket is; ezzel magyarázható egy járási lapunkban ez a magyar cím: Az alapszervezetek vállalásai a szlovák nemzeti felkelés évfordulójához. Ez utóbbi példában már inkább cél-, mintsem időhatározói szerepe van a -hoz ragos szónak, de a szlovák k, ku elöljárós főnév is gyakran fordul elő ebben a funkcióban. Csakhogy a magyarban - noha szintén használunk -hoz, -hez, -höz ragos szavakat célhatározóként - nem valamihez, valamilyen esemény évfordulójához vállalunk kötelezettséget, hanem valamire, esetleg valaminek a tiszteletére. Tehát a cím így lett volna helyes: Az alapszervezetek vállalásai a szlovák nemzeti felkelés évfordulójára. És a tervet sem az évfordulóhoz, hanem az évfordulóra teljesítjük. Visszatérve az eredeti példánkhoz, nyugodtan kijelenthetjük, hogy éves tervünk teljesítésében sem október végéhez mutatkozik a lemaradás, hanem október végéig vagy október végén. Az -ig úgynevezett határrag a magyarban, nemcsak hely-, hanem időhatárt is kifejezhet. Ez esetben az éves terv tízhavi teljesítésének a végső időhatárát jelöljük vele. Ha pedig október végén mutatkozik a tervteljesítésben a lemaradás - vagyis az -n ragot használjuk -, akkor csak egy időpontot fejeztünk ki. Azt az időpontot, amelyben ellenőriztük az éves terv teljesítését. JAKAB ISTVÁN HELYREIGAZÍTÁS A lapunk 1989. március 25-i számában megjelent egyik nyelvhelyességi írás címe - kötőjel nélkül - így helyes: Eljutnak e sorok „a hibák elkövetői felé“? A cikk utolsó sorában a rangos alakok helyett ragos alakoknak kell lenniük. A sajtóhibákért elnézést kérünk olvasóinktól. ÚJ SZÚ 4 1989. IV. 1! A norvég partoktól mintegy 500 kilométerre április 7-én elsüllyedt szovjet atom-tengeralattjáró legénységének 27 tagja megmenekült (képünkön négy tengerész, akik több mint egy órát töltöttek a 2-3 fokos vízben) (Telefoto - CSTK) Dúdor István: Veröfényes nap (tus, 1985) (Farkas Vera fotoreprodukciója) Április 8-tól 14-ig Szombat: a Norvég-tengeren elsüllyedt szovjet atomtengeralattjáró nem okozott semmiféle nukleáris veszélyt - közölték Moszkvában Vasárnap: Tbilisziben véres összetűzésekre, tömegdemonstrációkra került sor, emiatt Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter elhalasztotta berlini és bonni látogatását Hétfő: Miloé Jakeá indokínai látogatását befejezve Szíriában kezdett tárgyalásokat Kedd: Mihail Gorbacsov Moszkvában megbeszélést folytatott Hans-Jochen Vogellal, a nyugatnémet SPD elnökével Szerda: Berlinben befejeződött a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának kétnapos ülése • Az MSZMP KB ülésén újjáalakították a politikai bizottságot Csütörtök: Jelentősen átalakították a bonni szövetségi kormányt, az FDP által vezetett tárcák élén azonban nem történt változás Péntek: Belgrádban összeült a JKSZ Központi Bizottsága, napirendjén a párton belüli reform kérdései szerepelnek
