Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-15 / 89. szám, szombat
Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája ÚJ SZÚ 5 V. 15. VLADIMÍR CIRBES elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Szlovák Tudományos Akadémia alelnöke Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusára az átalakítás időszakában kerül sor, így az átalakítás ösztönző forrásának, e folyamat fontos részének kellene lennie. Gyakran beszélünk és írunk arról, hogy az átalakítás új minőségre, a szocializmus minőségileg magasabb fokára való áttérést is jelent. A mi kötelességünk, hogy pontosan meghatározzuk, mit jelent az új minőség, mi a lényege, milyenek az alapvető jegyei, így válhat ez a program vonzóvá, érthetővé, ösztönzővé és mozgósítóvá a lakosság széles rétegei számára, így találhatják meg benne szükségleteik és érdekeik megvalósulásának lehetőségeit. Nagyobb általánosságban úgy is mondhatjuk, hogy az átalakítás célja a korszerű szocialista társadalom létrehozása, amelynek jellemzője a magas fokú dinamizmus, a tudomány és a technika legújabb ismereteinek ésszerű felhasználására alapozott termelés, a fejlett demokrácia és a humanizmus. A szocialista társadalmi élet ezen alapvető jegyeinek realizálása arra kötelez bennünket, hogy a megvalósításukhoz vezető út keresése közben soha ne felejtsük Marx tanítását, azt, hogy minden dolog mértéke az ember. A kongresszus dokumentumainak kidolgozásában többféle szempontnak kell érvényesülnie, amelyeket nagyon alaposan át kell gondolni és megfogalmazni. Az emberi szempontok összefüggéseiről és arányairól nem szabad megfeledkeznünk semmiféle törekvésünkben sem. A gazdasági struktúrákat, az átalakítás céljait és következményeit, a korszerű technika környezeti hatásait illetően sem. Látnunk kell az emberek érdekeit a szolgáltatások tevékenységében, az egészség- ügyi ellátásban, a kulturális, népművelő intézmények munkájában, az oktatásügyben, az irányítás szerkezetében. Ezekben az összefüggésekben olyan tevékenységekről, olyan szolgáltatásokról van szó, amelyeknek az ember életét kell gazdagabbá tenni. E kérdés másik oldala: a szocialista társadalom fejlesztése, lényegének kiteljesedése, amely törvényszerűen veti fel az egyén szerepének kérdését, a fejlett személyiség jelentőségét a társadalomban. Láthatjuk ezt a termelésben, amikor az emberek kezdeményező készségéről beszélünk, vagy az oktatásügyben a pedagógus feladatáról, hogy az iskola betölthesse nevelő szerepét, vagy a művészek tevékenységében, hatásukban a társadalmi tudatra, vagy esetleg amikor rólunk, a tudósokról van szó, akikből kevés van az irányításban és a termelésben is. Azokat a szerveket is emberek alkotják, konkrét személyiségek, amelyekről csak névtelenül beszélünk. S e szervek munkájának minőségét az ott dolgozó személyiségek minősége, színvonala határozza meg. A párt elsődleges feladata az emberekkel végzett munka. Elvünk súlypontja, hogy a kommunista párt elsősorban a társadalom politikai vezére. De nem lehetne az, ha nem elemezné állandóan következetesen és átfogó módon az emberekkel végzett munkáját, ha nem fejlesztené és korszerűsítené azt. Ennek a munkának azt is tekintetbe kell vennie, hogy az ember nemcsak törekvéseink célja, hanem az átalakítás folyamatának megvalósítója is egyben. A kongresszus dokumentumainak előkészítése során színvonalas elemzést kell végezni a párt eszmei és tömegpolitikai munkájának hatékonyságáról és színvonaláról, a tömegtájékoztatási eszközök hatásáról, amelyeknek munkájában még egész sor gyenge pont található. Az átalakítás szakítást jelent a társadalfni folyamatok irányításának adminisztratív-uta- sításos rendszerével. Sokáig éltünk abban a meggyőződésben, hogy a társadalmi szervezetek valamiféle áttételek szerepét töltik be csupán, ami már magában véve is csökkentette, beszűkítette politikai önállóságukat. Úgy gondoltuk, hogy az egyén ebben a rendszerben alapjában véve csupán egy kis fogaskerék az állam gépezetében, mivel sok társadalmi folyamatra leegyszerűsítő módon tekintettünk. A társadalmi tulajdont tekintettük elsődlegesnek, a szövetkezetit átmenetinek stb. Mindezzel sok negatív mozzanat kialakulását előidéztük, amelyekkel ma találkozunk. A régi beidegződések, gondolkodásmód és pszichológia az átalakítás megvalósításában komoly fékező erőt jelent. Meg kell keresnünk ezeknek a mechanizmusoknak a mozgatóit, ennek a tehetetlenségnek a forrásait, mert a lakosság aktivizálása fontos elméleti és gyakorlati politikai feladatunk. A modern szocialista társadalom koncepciójának a szocialista humanizmus pontosan meghatározott céljaiból, annak alapelveiből kell kiindulnia. Nem valamiféle elvont, megváltó módon értelmezett, absztrakt humanizmusból, hanem a konkrét emberről való konkrét gondoskodásból tehát. Ez azt jelenti, hogy következétesen meg kell fogalmaznunk, hogyan értelmezzük a szabadságot és a jogokat. Fontos dokumentumot írtunk alá Bécsben, amelyben külön fejezet foglalkozik az emberi jogokkal és a szabadsággal, beleértve a lelkiismeret szabadságát, a gyülekezési jogot stb. törvényhozásunkban végre kell hajtani az ennek alapján szükséges törvény- módosításokat. Előtérbe kerül az ember alkotó önmegvalósításának joga. A munkához, a művelődéshez, az egészségügyi ellátáshoz való jog már normává, természetessé vált, nemegyszer negatívan hatóan természetessé, ami az emberek hozzáállását és aktivitását illeti. Az alkotó önmegvalósításhoz való jog a legszélesebb értelemben véve, a munkaterülettel összefüggő és az azon kívüli tevékenységet tekintve is különleges figyelmet érdemel. A szociális fejlődés feltételeit is konkretizálnunk kell. Mit jelent a szociális egyenlőség a további fejlődés folyamán, hogyan változik majd ennek az elvnek a tartalma, a szociális igazságosság tartalma, ennek az elvnek az elméleti és gyakorlati megvalósítása. Mitől függ majd az egész szociális fejlődés, hogy magasabb szinten fogalmazódjanak meg, fejlődjenek az emberi élethez, tevékenységhez szükséges nemesebb követelmények és igények. Már ma találkozhatunk némelyik üzemben azzal a törekvéssel, hogy az önelszámolásra, önfinanszírozásra való átmenet után csökkentik a szociális kiadásokat. Ilyen nyomás más összefüggésekben is keletkezhet. Szociális problémák keletkezhetnek a nem hatékony termelés megszüntetésével, a nemzetközi munkamegosztás által, a gazdaság szerkezeti átalakítása következtében, az új technika bevezetésével stb. Érzékeny emberi viszonylatokat, társadalmi, szociális összefüggéseket kell majd megoldanunk. Ennek a maga jelentőségében kellene helyet kapnia a kongresszuson, s annak dokumentumaiban. IVÁN SCHURMANN elvtárs, az SZLKP KB póttagja, érdemes művész Az utóbbi időben elég gyakran tűnik föl szótárunkban a kulturáltság fogalma. Bizonyára azzal függ ez össze, hogy a kulturáltságot nem értékeljük kellőképpen mindennapi életünkben, holott éppen az alapvető feltétele életszínvonalunk emelkedésének. Az ember, a nép kulturáltságának foka megnyilvánul a mindennemű munkához való viszonyban, az etikai és jogi normák, valamint hagyományok érvényesülésében, a gondolkodásban és az életmódban. Még mindig mennyi erkölcsi és anyagi veszteséget okoz az emberi kapcsolatokban megnyilvánuló kulturálatlanság, abban, ahogy az emberekkel és a dolgokkal bánunk, továbbá az egyénnek, mint állampolgárnak, mint termelőnek és fogyasztónak a kulturálatlansága. Jan Fojtík elvtárs a CSKP KB legutóbbi ülésén a következőket mondta: „A jövőben sok múlik majd azon, milyen lesz az ember szellemi felkészültsége, általános műveltségének, kulturáltságának szintje, világnézete és állampolgári érettségének szintje." Kulturáltság - a szocializmusnak e semmivel sem helyettesíthető értékét minden módon fejleszteni kell, hiszen az nemcsak a termelési szférára hat, hanem társadalmunk jelenére és jövőjére is. Mondok egy példát. Gyakran - és bizonyos mértékben okkal - bírálják a termékek formáját, képzőművészeti-esztétikai szempontból. Nem titok, hogy nemegyszer vásárolunk olyan árut, amelynek sem a minősége, sem a külseje nem felel meg követelményeinknek, igényeinknek. Ez azt jelenti, hogy a termelés még mindig nem becsüli kellőképpen a formatervezés jelentőségét, annak ellenére, hogy a világban növekszik e tekintetben az igény, valamint a fogyasztói érdeklődés. Amikor erről a kérdéskörről mint napjaink politikai követelményéről esett szó a CSKP XVII. kongresszusán és több tanácskozáson, az volt a cél, hogy reális feltételeket teremtsünk gazdasági életünkben e szakmai tevékenység fejlesztéséhez és szélesebb körű érvényesítéséhez. Keressük tehát az utat, miként tudnánk tartós kapcsolatot kialakítani a termelés, valamint azok között, akik a formatervezést tanulták iskoláinkban, a termékek használati értéke és a fogyasztók, a belső piac szükségletei és a kivitel biztosítása között. Merthogy a formatervezésnek kereskedelmi szempontból is rendkívül nagy a jelentősége. Kiviteli szempontból olyan előnyös cikket jelent, amelyben teljes mértékben ki kellene fejeződnie a munka értékének, tehát annak is, ami számokban gyakran nem mutatható ki - a művészi tartalomnak. A gyakorlat igazolta, hogy például az ismert sebészeti műszerek és más termékek nemcsak a munkásoknak és tervezőknek köszönhetően jutottak ki a világba, hanem a formatervezők munkájának eredményeképpen is, akik esztétikai és funkcionális szempontból alakították e termékeket. Ezt a területet nem lehet megítélni függetlenül a társadalom erőfeszítéseitől. A komplex gazdasági és társadalmi átalakítás, valamint a társadalmi-gazdasági fejlődés részeként kell értelmezni. Mindnyájan tudjuk, milyen jelentős szerepe van a városok és lakótelepek architektúrájának formálásában. Hat a lakó- és munkahelyi környezetre, hozzájárul a szocialista életmód alakulásához. A CSKP XVIII. és az SZLKP kongresszusának előkészületei során megfelelő figyelmet kell fordítani erre a kérdéskörre, társadalmi jelentőségére. Meg vagyok győződve, hogy a kongresszusok megfelelő határozatokat fogadnak el, majd lehetővé válik, hogy találkozókat rendezzenek ezekről a kérdésekről, a központi szervek és az illetékes tárcák szintjén. Ez nemcsak hasznos lenne, hanem elkerülhetetlenül szükséges is a formatervezés lényeges fejlesztésének érdekében. A tudományos-műszaki fejlődés nemcsak nagyobb eredményeket, magasabb szintű termelékenységet hoz a gazdasági életben, hanem egyúttal új problémákat is felvet, olyanokat, melyek minőségükben térnek el fejlődésünk korábbi időszakának problémáitól. Ezért az eddigieknél több függ attól, mennyire felkészült az ember a cselekvésre, tud-e alkotó módon reagálni az új kérdésekre, képes-e leküzdeni a nehézségeket. Szakember-e csupán, vagy olyan művelt személyiség, aki gondoskodik róla, hogy a tudomány és a technika vívmányait ne lehessen felhasználni az ember ellen. Életünk szépítésének, az esztétikai nevelés társadalmi programjának kézzel fogható formát kell öltenie. Őszintén kívánjuk mindnyájan, hogy ez a program minél előbb átfogó értelmezést kapjon, és érvényesüljön a gyakorlatban. Természetesen, nem várható el, hogy az emberek kulturáltságának szintje automatikusan emelkedik majd. Ez - képletesen szólva - olyan beruházás, amely hosszú távon térül meg, jó befektetés a jövőbe. Ha a program, melyről beszélek, hatékony lesz, akkor az hamarosan megnyilvánul majd az emberek magatartásában és tetteiben, a műveltség, a kulturáltság szintjének emelkedésében, végső soron a gondolkodásban, a társadalmi muqka értékesebb eredményeiben. Megnyilvánul abban is, hogy a csodálatos emberi energiát nem fogjuk elfecsérelni a munka és a szabadidő rossz szervezésével, hanem éppen ellenkezőleg. ALBERT FÁBIÁN elvtárs, az SZLKP KB póttagja, a Spisská Nová Ves-i járási pártbizottság vezető titkára Tudatában vagyunk annak, hogy a pártmunka stílusának és módszereinek megváltoztatásában elengedhetetlen a gyorsabb és határozottabb előrelépés, különösen a már megérett problémák megoldásában, nagyobb eréllyel és felelősséggel kell hozzálátnunk az önállóság kibontakoztatásához, s - a helyi feltételek figyelembevételével - a pártpolitika alkotó alkalmazásához. Annak ellenére, hogy pozitívan értékeljük az általános politikai helyzetet, valamint a Kelet-szlová- kiai kerület gazdasági feladatainak teljesítését, látnunk kell azt is, hogy a járási pártbizottságok és az alapszervezetek munkájában különbözőek a megközelítések, valamint munkaformák és -módszerek. Mindmáig tapasztalhatjuk, hogy nagyon sok problémára, nehézségre és panaszra nem mindig úgy reagálunk, ahogy arra szükség volna. Az égető kérdések megoldása túl hosszú ideig tart. Meggyőződhetünk erről például a közlekedési, az elszállásolási, az étkeztetési, valamint az oktatási hiányosságokkal kapcsolatban a Kassai (Kosice) Műszaki Főiskolán, s akkor is, amikor a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság ülésére készülve a Vychodoslovenské noviny hasábjain nyilvános vitát indítottunk a nemzeti bizottságok munkájának során mutatkozó problémákról. Az itt szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy meg kell ismerni az emberek szükségleteit és érdeklődését, valamint nézeteiket, mérlegelni kell őket, és tekintetbe kell venni a politikai és irányítómunkában. Az elszámoltatás módszere, amelyet a járások túlnyomó részében egyre inkább és átgondoltabban valósítunk meg, politikai haszonnal jár. Ez az értékelés és az ellenőrzés folyamán tanúsított nagyobb igényességben mutatkozik meg. Az elszámoltatás módszerét azért is szorgalmazzuk, mert még mindig találkozunk bizonyos kényelmességgel, igénytelenséggel, és az elért eredmények fölötti megelégedettséggel. Megmutatkozik ez például a mezőgazdaságban, a tudományos-műszaki fejlesztésben stb. Sajnos, gyakran találkozunk a taggyűléseken a gazdasági vezetők egy részének általánosságokban mozgó, kevés névre szóló megállapítást tartalmazó hozzászólásaival, amelyekből hiányzik a szükséges kritika és önkritika. Ez bennünket is arra ösztönöz, hogy az elszámoltatást ne csak terjesszük, hanem minőségileg is javítsuk. A jelenlegi helyzet arra kényszerít bennünket, hogy a tapasztalatokat az eddiginél fokozottabb mértékben általánosítsuk, keressük a munka új formáit és módszereit. Célunk a pártszervek és a pártapparátus munkájának minőségi javítása. Ezért nagyobb elkötelezettségre szólítottuk fel a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság kommunistáit és párttagjelöltjeit. Több ötletet, javaslatot és ajánlást várunk tőlük, de azt is, hogy az alapvető elvi kérdések megoldásában igényesebbek legyenek. A járási és üzemi pártbizottságoktól, valamint az alapszervezetektől megköveteljük, hogy az eddiginél következetesebben érvényesítsék az elszámoltatás módszerét, és ennek alapján megtegyék a szükséges intézkedéseket, s felelősségre vonják azokat, akik nem teljesítik feladataikat. Sokkal nagyobb eréllyel és igényességgel értékeljük ezeknek a bizottságoknak a munkáját, a titkárokét és a pártapparátus dolgozóiét is. Az élet arra tanít bennünket, hogy a gondok megoldásához körültekintően lássunk hozzá, de egyúttal bátran és félelem nélkül: a hiányosságokat semmilyen esetben sem fedezheti a névtelenség. A nyíltság, a névre szóló konkrét bírálat napjaink olyan követelményei, amelyek hatékonyan segítik a hiányosságok kiküszöbölését. A pártmunka átalakítása és új stílusának - amelyet politikai módszerekre alapozunk - érvényesítése még mindig gyenge pontja egyes pártalapszerve- zetek munkájának. Nem mindenütt folytatnak eléggé közvetlen párbeszédet, s elemzik a dolgozók és a pártpolitika viszonyát, helyenként figyelmen kívül hagyják, hogy a dolgozókollektívákban milyen a párttagok, illetve a gazdasági vezetők tekintélye, a határozatok nem minden esetben érintik a problémák lényegét és így nem is teremtik meg a megfelelő feltételeket a sikeres megoldáshoz. Éppen ezért továbbra is az alapszervezeteknek tulajdonítok a kommunisták aktivizálásában kulcsszerepet. A közelgő évzáró taggyűlések és pártkonferenciák előtt a párttagokkal és tagjelöltekkel folytatott beszélgetések során a jobb munka, az akcióképesség, az aktivitás és kezdeményezés követelményét igyekszünk kiemelni. A mi feladatunk, hogy megszüntessük a kényelmességet, a felületességet, a felelőtlenséget és a felemásságot. Jó minőségű tagsági bázis nélkül nem oldhatjuk meg jól az átalakítás feladatait. Éppen ezért a tagság minőségi javulásának rendkívüli figyelmet szentelünk. A CSKP tagjelöltjeinek kiválasztásakor, felkészítésekor, nevelésük és felvételük során a kerületben olyan problémákkal találkozunk, amelyek a többi kerületi pártszervezet életében is megfigyelhetők. Ennek ellenére a CSKP XVII. kongresszusa óta kerületünkben 12 049 személyt választottunk ki, készítettünk és vettünk fel a tagjelöltek közé. Több mint 64 százalék volt a munkások részaránya. Mindezt azért érhettük el, mert a problémák fölött nem hunyunk szemet, hanem felelősségtudattal elemezzük őket, és a járási bizottságot, valamint az alapszervezeteket arra ösztönözzük, hogy a nemkívánatos jelenségek kiküszöbölésére konkrét intézkedéseket tegyenek, mert azok kedvezőtlenül befolyásolják a párttagság iránti érdeklődést. A kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság titkársága idén márciusban megállapította, hogy az új munkamódszerek és munkaformák alkalmazásával a pártapparátus munkája fokozatosan javul. Ugyanez mondható el az apparátus dolgozóinak elméleti és gyakorlati felkészítéséről, megtartjuk az osztályösszetételre vonatkozó szabályt, és lassan megoldódnak a káderkérdések. A pártapparátus munkájával szembeni igények növekedése azonban továbbra is megköveteli, hogy a kádertartalékokkal folytatott munka rendszerét és a kiválasztást tovább javítsuk. A politikai szervezőmunka további javítása és hatékonyságának növelése céljából a kerület több járási pártbizottsága hozzálátott az irányítómunka eddigi formáinak és módszereinek átértékeléséhez. Járásunkon kívül - amelyet az SZLKP KB Titkársága arra a célra választott ki, hogy a pártapparátus munkájának új tartalmát és szerkezeti felépítését kikísérletezzük - megtörtént ez a Preáovi, a Kassa városi, Svidníki, Stará Lubovna-i, Rozsnyói (Rozna- va), Bardejovi és más járásokban is. Azáltal, hogy a pártalapszervezeteket felosztottuk valamennyi politikai munkatárs között, az egy főre eső alapszervezetek száma csökkent. Tevékenységünkkel így közelebb kerültünk.az alapszervezetekhez, és anélkül, hogy meghatároztuk volna azt az időt, amelyet a járási pártbizottság munkatársainak az aláp^zer- vezeteknek kell szentelniük, a helyzet lényegesen javult. A múlttal összehasonlítva legalább 50 százalékkal nőtt a pártbizottságok ülésein, valamint a taggyűléseken részt vevők részaránya, s ezen kívül a koncepciók, munkatervek és elemzések elkészítéséhez nyújtott személyes segítség is közvetlenebb. Olyan járásban dolgozofh, ahol fejlett az ipar, mégpedig elsősorban a helyi nyersanyagoknak köszönhetően - elsősorban a bányászat és kohászat. Az utóbbi időben bizonyos riadalmat okozott a Csehszlovák Tudományos Akadémia Prognosztikai Intézetének a javaslata, amely szerint az említett ágazatokat részben le kellene építeni, vonatkozik ez elsősorban a rézbányászatra. Kérem, hogy ezt a kérdést a kormányszervek komplex módon és objektíven ítéljék meg, hogy idejében megteremthessük a feltételeket a foglalkoztatottság terén felmerülő kérdéseknek a megoldására. A Kelet-szlo- vákiái kerületben a mi járásunkban a legnagyobb az elvándorlás. 1986-ban és 1987-ben egyaránt több mint 8000 személyt érintett, azaz a lakosság mintegy 6 százalékát. Kidolgozás alatt állnak olyan intézkedések, amelyek a cigány lakosság problémáinak megoldására irányulnak. Szeretném megemlíteni, hogy azok a járások, amelyekben nagyobb lélekszámú cigány lakosság van, az állami költségvetés révén is közvetlen segítséget kapnak. Például a pedagógusok béralapjára a költségvetés a mi járásunk részére éppen olyan összeget irányoz elő, mint az olyan járásokban, ahol jóval kevesebb a cigányok száma, s azok a pedagógusok, akik nagyszámú cigány gyereket tanítanak, a többi pedagógus mozgóbéralapjából kapják az ezért járó bérkiegészítést. Hasonló a helyzet a Nemzetbiztonsági Testület tagjainak, a bíróknak és a nemzeti bizottságok dolgozóinak létszámmeghatározását illetően is. Hivatalnokainknak azonban csak egy része teljesíti küldetését, s foglalkozik naponta a cigány lakossággal, mozdítja elő a polgári testületek megalakulását és jó munkáját, vagyis hogy azok maguk is egyre inkább bekapcsolódjanak életük jobbá tételének folyamatába.
