Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-14 / 88. szám, péntek
Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája FRANTISEK MlSEJE elvtárs, az SZLKP KB tagja, az SZSZK pénz-, ár- és bérügyi minisztere Az intenzifikálás, a szerkezetváltás és a teljesítmény növelése országos probléma. Erről nem első ízben esik szó pártfórumon és a kormányszervekben is. A teljesítmény és a hatékonyság növeléséről, a veszteségesség megszüntetésének szükségéről 1986-ban az SZLKP kongresszusán is beszéltünk. A kongresszus ösztönzésére néhány tárca és vállalat több intézkedést foganatosított. A vállalatokat a hatékonyság növelésére orientálták az állami terv és az állami költségvetés feladatai, valamint a gazdaságirányítás egyéb szabályozói is. Ennek ellenére az SZSZK-ban nem vagyunk elégedettek az erőforrások jelenlegi szintjével. Ennek oka főleg az, hogy irányításunkat általában és meghatározó módon nem jellemzi a hatékonyság növelésére gyakorolt nyomás, egyszóval ez nem vált rendszeressé és programszerűvé. Ugyanakkor látnunk kell azt, hogy az SZSZK-ban dinamikusan emelkedett a gazdálkodás színvonala. Erről tanúskodik például az áttörés abban, hogy a szlovákiai vállalati szféra az SZSZK állami költségvetéséhez való hozzájárulásában az utóbbi négy esztendőben az 1984. évi 2,7 milliárd korona hiánytól 1988-ban eljutott a 4,1 milliárd korona többlethez, miközben az említett két esztendőben az általános veszteség 1,6 milliárd koronáról 450 millió koronára csökkent. Ennek ellenére gazdaságunk az országos költségvetési erőforrások gyarapításához továbbra is csak valamivel több mint 10 százalékos hányaddal, vagyis kis mértékben járul hozzá. A két nemzeti kormány, valamint a CSKP KB, illetve az SZLKP KB Elnöksége nemrég megtárgyalta azt az elemzést, hogy az SZSZK-ban, illetve CSSZK-ban hogyan használják ki a termelési potenciált, valamint a társadalmi és a személyes fogyasztásra szánt eszközöket. Ez az elemzés nyíltan rámutatott a fentebb jelzett problémára. Az következik belőle, hogy Szlovákia gazdaságának hozzájárulása egyelőre még nem felel meg teljes mértékben a szlovákiai gazdaságban eszközölt beruházásoknak, s ezzel összefüggésben az SZSZK nemtermelési szférájában az erőforrásokat is kisebb mértékben hasznosítják. Ez az elemzés, amely tulajdonképpen föderációnk létrejötte óta az első alaposabb összehasonlítása a két nemzeti köztársaságnak, arra késztet bennünket, hogy intenzívebben foglalkozzunk a hatékonyság kérdéseivel. Véleményünk szerint az elemzés legfontosabb tanulsága az, hogy jóval következetesebben kell érvényesítenünk Szlovákiában a gazdaság és a társadalom fejlesztése programjának céljait. Az elmúlt esztendő eredményei arra utalnak, hogy az erőforrások gyarapítását továbbra is a könnyebb utat követve, többnyire extenzíven kívánják elérni. Nem valósítottuk meg a költségek alakulásával kapcsolatban jóváhagyott elképzeléseinket, s továbbra is problémát okoz a termelési folyamattal összefüggő igények mértéktelensége. Nagy a termelés anyag-, beruházás- és bérigényessége, s nagyok a készletek is. Az erőforrások gyarapításában és felhasználásában tehát továbbra is extenzív módon járunk el, mégpedig nagy méretekben, hiszen 40-50 vállalatnak alacsony fokú az újratermelési képessége. Meg kell mondanunk, hogy a központban, de vállalati szinten is, minden döntésünknek a társadalmi szükségletek kielégítésével összefüggésben programszerűen a fő célt kell szolgálnia: saját erőforrásaink gyarapítását, és csak ezen az alapon nagyobb mérvű felhasználásukat. Ennek a célnak kell alárendelni elsősorban a szerkezetváltást és a termelési programok megváltoztatását is. Ezeknek a változásoknak ugyanakkor igazodniuk kell elsősorban a társadalom, főleg a hazai és a külföldi piac szükségleteihez, vagyis ahhoz, hogy a gyártmányokat ne csak egyszerűen eladhassuk, hanem elsősorban előnyös feltételek mellett. Az önelszámolási szféra szervezési struktúrájának átalakítása fontos része a gazdasági mechanizmus átalakításának. Indítéka nem lehet más érdek, csak a társadalmi szükségletek lehető legjobb kielégítése, az intenzifikálás, valamint a hatékonyság növelése. Véleményem szerint a szervezési struktúra eddigi változásai nem minden esetben felelnek meg teljes mértékben ennek a követelménynek. Továbbra is törekednek a termelői monopolhelyzet megőrzésére, az irányításban az adminisztratív döntéshozatalra, a központosításra és a szervezési egységek között a pénzeszközök újrafelosztására. Esetenként, nyilván a nagyobb kényelem kedvéért, a veszteséges vállalatot egybeolvasztották a nyereségessel, csakhogy az új vállalat legalább kis mértékben nyereséges legyen. Nem veszik számításba, hogy össztársadalmi szempontból ezzel az eljárással mit sem érünk el, sőt, ez rontja a jól gazdálkodó vállalatok helyzetét, mivel eredményeik mögött meglapulnak a rosszul gazdálkodó vállalatok. A gazdaságban az új gondolkodás az eddigivel szöges ellentétben áll. Példaként említem meg a konszolidációs programokat. Eddig fő céljuk a terv problémáinak „végső megoldása“ vagyis a tervfeladatok csökkentésének elérése volt. Az új körülmények között azonban nem bizonyul majd elegendőnek a „terv konszolidálása“, hanem konszolidálni, vagyis jelentősen javítani kell a tényleges eredményeket. Csak az ilyen konszolidációnak köszönhetően lesz a vállalat létjogosult. így kell gondolkodniuk a tárcáknak és a vállalatoknak is. Másképp kell tekinteni az árak szférájára is. Előfordul, hogy a vállalatok és a tárcák panaszkodnak az áraknak és az új gazdasági szabályzóknak kedvezőtlen következményeire. Pedig az ár a maga nemében a hatékonyság mércéje. Amennyiben az árszínt nem bizonyul elegendőnek a megfelelő financiális források megteremtéséhez, akkor ez azt jelenti, hogy nem tudunk hatékonyan termelni. Ugyanez mondható el például arról is, hogy 50 százalékra emelkedett a bérelvonásí szint. Az ilyen megemelt költségek ugyanis néni sújtanak mindenkit, hanem csak azokat, akik nem igazodnak ehhez a szabályozó eszközhöz. Mi tudjuk a legjobban, hogy hol szorítanak bennünket a problémák. Alacsony fokú a hatékonyság az építőiparban és a mezőgazdasági-élelmezési komplexumban. Az egész kereskedelmi tárca tulajdonképpen már az új feltételeknek megfelelően dolgozik. De hol vannak a vállalkozói elemek? Hol van az áru és a színvonalas kínálat? Extenzítás uralkodik a beruházások területén, ahol továbbra is szívesebben építünk tágas csarnokokat a gépek és a technológiai berendezés korszerűsítése helyett. Ebben az esztendőben 700 millió korona összegben nem adunk fedezetet a Szlovákiában tervezett beruházásokra. Ezt azért tesszük, hogy a tárcákat és a vállalatokat rákényszerítsük minden javasolt beruházás mérlegelésére. Döntő fontosságúaknak kell tekintenünk az olyan tárgyszerű, rendszeres intézkedéseket, amelyeknek célja programszerűen növelni egész gazdaságunk és egyes ágazatai teljesítőképességét és hatékonyságát. A termelési potenciál felhasználásának és hatékonyságának említett elemzése jelezte a megoldás fő útját-módját is. Tüzetesen azonban nem elemzi annak okait, hogy az SZSZK önálló elszámolási szférájában rosszabb a gazdasági helyzet. Ez ennek az elemzésnek nem is volt a célja. Az SZSZK gazdasága kisebb mérvű hatékonyságát előidéző konkrét fogyatékosságok kiküszöbölése érdekében részletes elemzést kellene kidolgozni, s ennek alapján még a 9. ötéves tervidőszak előtt programszerű lépéseket kellene tenni a helyzet javítására. Ennek az elemzésnek és programnak nemcsak az egész gazdasággal és az egyes ágazatokkal kellene foglalkoznia, hanem főleg a kisebb hatékonyságért konkrétan felelős tényezőkkel. Pártolom ezért az ilyen elemzésnek, s a hatékonyság növelése konkrét és reális, vagyis túlnyomórészt új programjainak kidolgozását, amint arra már 1986-ban kötelezett bennünket az SZLKP kongresszusa. E programok megvalósításának eredményeit felhasználnánk a termelés hatékonyságának növelésére. Több erőforrást fordíthatnánk a korszerűsítő és a rekonstrukciós akciókra a termelés, illetve a terciér szféra azon ágazataiban, amelyek haladó jellegűek és a piac szempontjából kívánatosak. Ez vonatkozik például a fogyasztási és az élelmiszeripar néhány szakágazatára, a szolgáltatásokra, a turisztikára stb. A gazdasági mechanizmussal összefüggő intézkedéseket illetően szeretnénk csökkenteni a szövetségi költségvetés közvetítésével a pénzeszközök újrafelosztásának mértékét, mégpedig úgy, hogy a nemzeti köztársaságok gyarapítanák saját jövedelmi bázisukat, s a Szlovákia területén létrehozott erőforrások nagyobb hányada képezné az SZSZK állami költségvetésének jövedelmét. STEFAN BARTÁK elvtárs, az SZLKP KB tagja, Bratislavának, az SZSZK fővárosának főpolgármestere ÓJSZÓ !V. 14. Napjainkban a sajtóban, a rádióban, a televízióban és a lakossági gyűléseken is sok szó esik Bratislava problémáiról. Ebben egyrészt tükröződik a párt- és az állami szervek politikai aktivitása, az átalakítás és a demokratizálás, másrészt pedig azok az objektív problémák és folyamatok, amelyek Bratislavában fővárosi szerepkörében felgyülemlettek, és ma is léteznek. Az SZSZK fővárosában a CSKP XVIII. kongresszusának és az SZLKP kongresszusának előkészületeit egybekapcsoljuk egy további erőteljes ösztönzéssel. A város 1991 -ben megemlékezik fennállásának két évezredéről és a nagy városi kiváltságok odaítélésének 700. évfordulójáról. Tartozásunkat nagyobb méretekben kívánjuk kiegyenlíteni a város anyagi és szellemi örökségének gyarapításával. Ez főleg a történelmi városmagra vonatkozik. Bratislava párt- és állami szérvei, együttműködésben a Nemzeti Fronttal és a lakosokkal ezt a fontos időszakot ki akarják használni arra, hogy kialakítsák és elmélyítsék a lakosok városuk iránti öntudatosabb és aktívabb magatartását. Törekvésünk további célja elmélyíteni Szlovákia többi kerületi népességének a főváros iránti viszonyát is. Ezekben a napokban az SZSZK kormányának tanácskozására jelentést készítettünk elő városunk fő feladatai teljesítéséről. Ebben nemcsak felsoroljuk Bratislava nem csekély szükségleteit, amelyeknek kielégítésével példásabb fővárossá válna, hanem ezzel egyidejűleg a bírálat és az önbírálat szellemében feltérképezzük a feladatok teljesítését, illetve nem teljesítését a 8. ötéves tervidőszak első három évében. Beruházási viszonylatban úgy érezzük, hogy a legnagyobb fogyatékosságok a komplex lakásépítésben vannak, amely az utóbbi időben még kevésbé komplex lett. Az Építőipari Minisztérium vállalatai 1986-tól 1988-ig a városnak nem adtak át csaknem 2000 lakást, nem is beszélve arról, hogy az elmúlt év végén általuk átadott számos lakás különböző okokból mindmáig lakhatatlan. Lemaradt a közlekedési beruházásoknak, a villamos- és a trolibusz-vonalaknak, a konverterállomásoknak és az egyéb közlekedési berendezéseknek építése is. Ez a beruházóknak - köztük a nemzeti bizottságnak -, valamint a kivitelezőknek, például a humennéi Chemkostavnak, a Vasútépítő Műveknek stb. számlájára írható. Becsüljük az SZLKP KB támogatását, valamint a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának konkrét segítségét. Azt a döntést, hogy ez idén és a jövő esztendőben bővíteni fogják az autóbuszparkot, ami majd minden bizonynyal, főleg a csúcsközlekedés idején, tökéletesíteni fogja a tömegközlekedést. Értékeljük egyben a szövetségi kormány döntését a gyorsvasút első szakaszának megépítéséről Petrzalkából a Martanovic utcáig, és szeretnénk elérni azt, hogy ezt az igényes művet 1997-ben átadjuk rendeltetésének. Nagyok a tartozásaink a városi és a városkörnyéki úthálózattal kapcsolatban. Bratislava élete fejlesztésének egyes vonatkozásairól ma és a jövőben mind gyakrabban fejtik ki véleményüket a szakemberek és a laikus nyilvánosság, a lakosok, a Nemzeti Front társadalmi szervezetei, a tömegtájékoztató eszközök. Nem vagyunk azonban eléggé felkészültek az ilyen kétoldalú kulturált és tárgyilagos párbeszédre, a nézetek sokszínűségére, amelyek városunk fejlesztésének részés alapvető fontosságú kérdéseire vonatkoznak. Véleményem szerint azonban a párt szerveiben és az állami szervekben a kommunistáknak feltétlenül szem előtt kell tartaniuk gyakorlati politikájukban a közvéleményt. Az Arccal a tömegek felé gottwaldi jelszó nem jelentheti a bölcsesség monopóliumát, mert visszacsatolása is van, amely arra kötelez bennünket, hogy merítsünk a nép bölcsességéből, tartsuk tiszteletben a demokrácia fejlesztésére vonatkozó nézeteit. A nemzeti bizottságokban dolgozó kommunisták is őszintén törekednek a lakosokkal való párbeszédre, amely megkívánja főleg a mind jobb tájékozottságot, az alapvető problémák nyilvános megtárgyalását, a polgártársaik nézetei iránti toleranciát, de a fegyelmet és a határozottságot is a jóváhagyott szándékok megvalósításában. Jelenleg ebben a szellemben bonyolult vitákat folytatunk, szem előtt tartva a város belső negyedei fejlesztésének jóváhagyott orientációját, s megfontoltan intenzifikálva a fejlesztési munkálatokat. Nyitottnak tekintjük a Bratislava gazdasági, szociális és területi fejlesztésének 2000-ig és 2010-ig szóló fő irányai elnevezésű dokumentumot. Döntéseinkben és a város életének naponkénti irányításában arra törekszünk, hogy hasznosítsuk a lakosok tapasztalatait és észrevételeit. Jelenleg a bratislavaiak közvéleménye igencsak kritikus a város környezeti viszonyait, főleg a levegőnek, a tisztaságnak és a közrendnek ki nem elégítő helyzetét illetően. Ezért közös feladatunk erélyesebben teljesíteni a 8. ötéves terv feladatait, amelyeknek célja elsősorban a nemkívánatos termelés felszámolása, ökológiai építkezések kivitelezése és a hulladék megsemmisítése. Az illetékes minisztériumok munkatársai, valamint a Georgi Dimitrov Vegyi Művek, a Slovnaft, a Kábelgyár, a Szénlerakatok n. v. és a további üzemek vezető dolgozói ismerik az ezzel kapcsolatos feladatokat. Nyilván hivatkozni kell azonban pártos felelősségükre, hogy ezeket a problémákat is határozottabban megoldják, Kidolgoztuk a tiszta környezet létrehozásának példás komplex tervét, amely mindenkinek pontosan megszabja a kötelességeit. Csak az szükséges, hogy ezt a tervet példásan teljesítsék az iletékes szervezetek, az ingatlankezelő vállalatok, s a városunk területén működő üzemek és gazdálkodó szervezetek. Ebben a vonatkozásban továbbra is szigorúan szankcionálni fogjuk a közömbösséget, s ezzel is nevelni fogunk a megfelelő beidegződésekre. Bratislava komplex fejlesztése kell hogy az eddiginél jóval nagyobb mértékben szívügyévé váljon az egyes tárcák, központi hivatalok, az állami vállalatok, a szövetkezetek kommunistáinak, s ez természetesen elsőrendű gondja legyen a város politikai és állami szerveinek. Feltételezzük, hogy Bratislava fejlesztésével kapcsolatban fontos megállapítások hangzanak el Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusán, valamint a CSKP XVIII. kongresz- szusán is, egyebek között a Bratislavai Gépkocsigyár végső termelési programját, az ipari termelés átrétegezését illetően. Jelenleg olyan intézkedéseket dolgoztunk ki, amelyeknek megvalósításával a nemzeti bizottságok következetesebben irányíthatják, egyeztethetik és ellenőrizhetik a városfejlesztést, hangsúlyt helyezve a környezet védelmére és alakítására. Bővíteni kívánjuk a városkerületi nemzeti bizottságok jogkörét azáltal is, hogy gyarapítani fogjuk munkatársaik számát, a bratislavai nemzeti bizottság munkatársainak átirányításával. Irányító tevékenységünk tökéletesítése érdekében elmélyítjük demokratikus jellegét, hogy jobban szolgálja a lakosokat. ANNA ÁBELOVIÖOVÁ elvtársnő, az SZLKP KB tagja, a skalicai Gördülőcsapágy-gyár esztergályosa A Gördülócsapágy-gyár konszernvállalat dolgozókollektívájára tavaly az a fontos feladat hárult, hogy 1988. július 1-jétől hozza létre az állami vállalatot. Ennek során nem változott a konszern szervezési felépítése. Minden alapvető fontosságú dokumentu* mot, az alapítólevelet, az újratermelési folyamat egyes területei irányításának alapelveit, valamint a végrehajtási előírásokat is a konszern szervezési egységei képviselőinek részvételével dolgozták ki. Kedvező hatást gyakorolt a dolgozókollektíva küldöttjei ülésének és tanácsának az a döntése is, hogy ne válasszák az egyes belső szervezési egységek igazgatóit és önigazgatási szerveiket sem. < Ennek köszönhetően is, miután a dolgozókollektívák figyelme a tervek teljesítésére összpontosult, eleget tettek az 1988-as esztendő döntő fontosságú feladatainak. Az állami vállalat szerveinek létesítése és működése összhangban áll az állami vállalatról szóló törvénnyel és a központi szervek irányelveivel. Az elmúlt napokban az állami vállalatban megalakult a Szocialista Ifjúsági Szövetség szerve is. Minden kulcsfontosságú problémát a létrehozott szervek és az állami vállalat igazgatója szoros együttműködésben oldanak meg. A döntő fontosságú anyagokat előre megkonzultálják a tanáccsal. Bevált az a gyakorlat, hogy a belső szervezési egységek tanácstagjait meghívják a konszernvállalat tervfeladatainak s a 9. ötéves terv koncepciójának megtárgyalására, illetve kidolgozására. Belső szervezési egységeink lényegében a CSSZSZK egész területén, mégpedig tíz járásban működnek és gazdasági szempontból viszonylag erősek. Ezért a konszern vezetősége fejlesztésük minden döntő fontosságú kérdését megtanácskozza a területi pártszervekkel. Ennek ellenére bizonyos problémák kedvezőtlenül hatnak, főleg a következő időszak szándékainak megfogalmazására. Jelenleg nagyon intenzíven dolgozunk a 9. ötéves terv tervezetén, és ismerjük a nagykereskedelmi, valamint a felvásárlási árak komplex átépítésének eredményeit. Noha tiszteletben tartjuk a gazdasági mechanizmus átalakításának alapvető szándékát, az ilyen jellegű munkánál problémák adódnak. Még nem tisztáztuk azokat a kérdéseket, amelyek a jövőben lényesen kihatnak további fejlődésünk színvonalára és feltételeire, [gy például nem tudjuk, hogy végső hatállyal milyen lesz a nyereségelvonás szintje, hogyan és milyen mértékben fogják szabályozni a béreszközöket, miképp valósul meg a termelési-műszaki bázis kiegyenlítődése stb. E kiegyenlítődésnek véleményünk szerint számba kellene vennie nemcsak az állóeszközök amorti- záltságát, hanem a hitelekből következő eladósodottságot és a forgóalapokkal való ellátottságot is. A Szövetségi Pénzügyminisztérium a készletek 1989. január 1-jéhez kötődő átértékelése során olyan eljárást választott, amely kedvezőtlen az olyan állami vállalatok számára, amelyeknek részét képezik az értékesítő szervezetek jellegét viselő belső szervezési egységek. Számunkra ez az adminisztratív döntés egyet jelentene azzal, hogy forgóalapunk további 113 millió koronával csökkenne. Ez az eljárás ellentétben áll az állami vállalatról szóló törvény 6. §-ának 2. bekezdésével is, amely megállapítja, hogy csak a törvényben megszabott esetekben lehet csökkenteni a vállalat vagyonát. A kérdések további köre, hogy a nagykereskedelmi és a felvásárlási árak 1989. január 1-jén hatályba lépett komplex átépítése több kockázattal jár, amely ellentmond annak a szándéknak, hogy minden szervezet számára azonos kiindulási feltételeket biztosítsanak. Főleg arról van szó, hogy az árképzési alapba nern számították bele a nem ipari jellegű tevékenység termelési alapjait, s a megválasztott ártípus hátrányos helyzetbe hozza azokat a vállalatokat, amelyekben intenzívebben hasznosítják a munkaerőt és az állóalapokat. Ezáltal a vállalatok egy része, főleg a gazdasági mechanizmus átalakítása kezdetén, amikor például az árak még nem teljesítik kriteriális szerepüket, olyan helyzetbe került, hogy képtelenek az önfinanszírozásra, noha kielégítik a népgazdaság döntő fontosságú szükségleteit. Ezért gyorsabb ütemben kell véglegesen kidolgozni az állami megrende'ések és az állami fejlesztési programok alapelveit, hogy ezeket már 1990-től alkalmazhassák, s ezáltal is megszüntessék az aránytalanságokat a gazdasági mechanizmus átalakításának kezdeti szakaszában. Helyénvaló lenne az állami vállalatoknak a lehető legnagyobb mértékben lehetővé tenni a vállalkozást, s ehhez az előfeltételek megteremtését. Konszernünk továbbfejlesztésének egyik kulcskérdése termelési-műszaki bázisunk gyors megújítása, főleg nem szocialista importtal. Helyes lenne az állami vállalatoknak lehetővé tenni, hogy egyaránt felhasználhassák pénzeszközeiket a beruházásokra és a műszaki fejlesztésre, illetve az állóeszközök javítására és karbantartására. Ösztönző hatást gyakorolna továbbá az, ha a vállalatok terven felüli export esetébén előnyös devizális feltételek mellett korszerű technikát és technológiát vásárolhatnának terme- lési-műszaki bázisuk megújítására. Konszernvállalatunk továbbfejlesztése kérdéseinek megfogalmazásánál számolunk a központ részvételével és segítségével. Ez főleg a továbbfejlesztés koncepcióinak megvalósítására vonatkozik, összefüggésben a nemzetközi munkamegosztással, elsősorban a szocialista gazdasági integrációval. valamint a csehszlovák népgazdaság szerkezetváltásával. Az 1989-es esztendő feladatait teljesíteni akarjuk és teljesíteni is kell, noha a központtal együtt meg kell oldanunk a különleges termeléssel összefüggő néhány nyílt problémát. A gördülőcsapágyak meghatározó fontosságú termelőiként lépéseket teszünk gyártmányaink színvonalának, minőségének és megbízhatóságának javítására. Ehhez azonban az (Folytatás a 6. oldalon)
