Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-14 / 88. szám, péntek
Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája (Folytatás a 5. oldalról) szükséges, hogy jobb minőségű anyagot szállítsanak nekünk, és emelkedjen a termelés technológiai színvonala. Saját termelésünkből, értékesítő szervezetünk közvetítésével is, teljes mértékben ki akarjuk elégíteni a népgazdasági szükségletet ebből a fontos gépipari gyártmányválasztékból. A nemzeti bizottságok a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak teljesítése során több jó eredményt értek el. A Skalicai Városi Nemzeti Bizottság képviselőjeként és tanácstagjaként meggyőződhettem róla, hogy az államigazgatás közelebb került a lakossághoz. A Nemzeti Front választási programjából következő feladatok jobb teljesítésével szüntelenül javulnak állampolgáraink kulturált életének előfeltételei. Látnunk kell viszont azt is, hogy az alapfokú nemzeti bizottságok továbbra is küszködnek az igényes adminisztrálással, az előírásoknak, a statisztikai kimutatásoknak nagy számával. Még mindig sok a bürokrácia, a formalizmus és az objektivízmus, főleg a felettes szervekben, a járási és a kerületi nemzeti bizottságokban és feljebb is. Az alapfokú nemzeti bizottságok jogkörének bővítése során a felettes szervek utasítással többféle munkát és tevékenységet átruháztak rájuk, de munkaerők és béreszközök nélkül. Ezek a fogyatékosságok elkedvetlenítik a nemzeti bizottságok tisztségviselőit és apparátusuk munkatársait. Továbbra is problémák vannak a komplex lakásépítésben, egyéb beruházásoknál, beleértve a járulékos beruházásokat is, a lakossági szolgáltatások minőségében és árszintjükben. Lakosaink bírálatukat az alapfokú nemzeti bizottságoknak címezik, s tőlük várják a problémák rendezését. A tisztségviselők pedig az ilyen fogyatékosságok megszüntetésénél gyakran tehetetlenek, ami nem növeli a nemzeti bizottságnak, az államhatalom és az államigazgatás szervének tekintélyét. JÁN URBAN elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Prievidza! Járási Nemzeti Bizottság elnöke A prievidzai járás partbizottsága már a múlt év végén nagy figyelmet szentelt az SZLKP évzáró taggyűlései és konferenciái tartalmi előkészítésének. Az összes területen megteremtették az alkotóerő mozgósításához, a tartalékok kihasználásához, a készletek csökkentéséhez és az árutermelés rentabilitásának növeléséhez .szükséges feltételeket. Az 1989-es feladatok kitűzésekor a múlt év eredményeiből indultunk ki. Az ipari termelés területén a bruttó termelésben a tervet több mint 100 millió koronával, az árutermelési feladatokat pedig több mint 106 millió koronával teljesítettük túl, emellett sikerült eleget tenni a magasabb minőségi követelményeknek is. Járási pártszervezetünk figyelemmel kíséri az építőipari szervezetek feladatainak teljesítését. Az intézkedések ellenére azonban nem sikerült teljes mértékben teljesíteni a kitűzött feladatokat. A legnagyobb építőipari vállalat, a Priemstav másfél százalékkal maradt el a terv mögött, ami 241 -gyei kevesebb lakás átadását jelentette. Ha mérlegeljük az idei lehetőségeket, megállapíthatjuk, hogy az egyik alapvető problémát az építkezési kapacitások elégtelensége okozza. A szocialista mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban viszont jó eredményeket értünk el a múlt évben. A nemzeti bizottságok tevékenysége is figyelemreméltó. Teljesítik a járási konferenciákon kitűzött feladatokat és a Nemzeti Fronton belül vállalt kötelezettségeiket is. Névre szólóan értékeltük a Z akcióban elért eredményeket, de a szolgáltatóvállalatok feladatainak teljesítését is. A Prievidzai járásnak a fűtőanyag bebiztosítása és az elektromos energia előállítása terén elfoglalt különleges helye a foglalkoztatottságban is tükröződik, mivel ezen ágazatok az ipari dolgozók 45 százalékát foglalkoztatják. A kitermelő-kapacitások bővítésének a párt- és állami szervek által 1980-ban elfogadott programja utolsó fázisába került. Folyamatosan teljesítik a bányák térségébe eső beépített területek fokozatos kiürítésével kapcsolatos feladatokat, melyek csaknem 3 milliárd korona befektetést igényelnek. A kitelepítés ezer családot érint. Ezeket a problémákat csak nagy erőfeszítések árán, a CSKP KB és az SZSZK kormányának legfelsőbb vezetői segítségével tudtuk megoldani. A helyzet bonyolultsága elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az utóbbi hónapokban különféle forrásokból stagnálásról, a kitermelés csökkentéséről és egyes bányák felszámolásáról szóló információk kaptak szárnyra. Ez 16 ezer dolgozó egzisztenciáját érintené. Szerencsére, a szövetségi fűtőanyag- és energiaipari miniszter a közelmúltban bizonyos kérdésekre megnyugtató választ adott. Tudatában vagyunk azoknak a szerkezeti változásoknak, amelyeket maga az élet kényszerít ki, szeretnénk nyíltan megmondani az embereknek az igazságot, és biztosítani a programok teljesítését és az egész járás jövendő fejlődését. Ez nem egyszerű kérdés. A kitermelés csökkentése törvényszerűen tükröződik az energiaipari ágazatokban, az építőanyag-termelésben, de az építőipari kapacitások alakulásában is. Kötelességünknek tartjuk, hogy reális politikai és gazdasági programmal lépjünk fel az évzáró taggyűléseken és a járási pártkonferenciák küldöttei előtt. A programokat a központ segítségével úgy dolgozzuk ki, hogy kötődjön az infrastruktúrához. A nemzeti bizottságok által fenntartott gazdasági szervezetek által nyújtott szolgáltatások terén mennyiségi növekedés következett be, bővült a választék és a szolgáltatóhálózatok. A minőség tekintetében még tapasztalhatók hiányosságok. Sokan - főleg az ipari szövetkezeteknél - nem értették meg elképzeléseinket és nem voltak tekintettel a szükségleteinkre. A legnagyobb gondot az anyagellátás, a szállítói-megrendelői kapcsolatok okozzák. A Prievidzai járás eredményei számbavételekor a legtöbb ágazat fejlődését pozitívan értékelhetjük. Az első negyedévi eredmények a munkatermelékenység és a saját teljesítmény évközi dinamikájának alakulása terén is a tervezett feladatok túlteljesítését jelzi. Másfelől elégedetlenek vagyunk az inten- zifikáló tényezők érvényesítésével, a termelés növekedésének, az építkezési kapacitások fejlődésének elmaradása miatt is. A járási pártbizottság ezekben az időben az alapszervezetek közreműködésével céltudatosan mozgósítja az összes kommunistát a becsületes munkára. Meg kell találnunk a megfelelő utat a rendhez és fegyelemhez - ez az egyetlen lehetősége annak, hogy teljesítsük pártunk XVII. kongresszusának határozatait. NAGY KÁZMÉR elvtárs, az SZLKP KB tagja, az SZSZK kereskedelmi és idegenforgalmi minisztere A lakosság jövedelmének kétharmadát a kiskereskedelmi forgalomban költi el. Ez a tény aláhúzza annak jelentőségét, hogy az emberek szükségleteit ezen az úton kell kielégíteni. A 8. ötéves tervidőszak első két évében a lakosság kiskereskedelmi vásárlásai a tervezettnél 930 millió koronával voltak alacsonyabbak, tavaly 2,1 milliárd koronával meghaladták a tervet, s ez 1987~hez viszonyítva csaknem 6 százalékos növekedést jelent. A lakosság pénzjövedelmei megfelelő teret biztosítanak az életszínvonal emeléséhez és javításához. Mivel a piaci áruszállítás már harmadik éve elmarad a kereslettől, évente növekszik a vásárlásra szánt, de nem elköltött jövedelem, főleg a készpénz részaránya. Az elmúlt évben ez az arány elérte a 33 százalékot. Mint rugalmas vásárlóerő, más szóval: a nem kielégített fogyasztói kereslet, közvetlenül hat a piac stabilitására. Csaknem 5 milliárd koronával maradt el a tervezettől a hazai piacra szánt szállítások terjedelme 1986-1987-ben, és 1988-ban 1,3 milliárd koronával lépték túl a szállításokat. Azonban ez sem hozott gyökeres fordulatot, amely megteremtette volna a szükséges feltételeket a lakosság vásárlóerejének kielégítéséhez. Mindez azért is van így, mert a túlteljesítés összetétele nem volt teljesen összhangban-a fogyasztók érdekeivel. Egyrészt az ipari minisztériumok 829 millió, a mezőgazdasági minisztériumok 594, a Fejlesztési Építőipari Minisztérium pedig 118 millió korona értékű áruval szállítottak többet a piacra terven felül, másrészt pedig a hiánycikkek legjelentősebb szállítója, a Szövetségi Kohó-, Gép és Elektrotechnikai Minisztérium 1,3 milliárd korona értékben nem teljesítette szállítási feladatait. A kiskereskedelmi forgalom tervének 2,1 milliárd koronával való túllépése és a nagyobb szállítások ellenére sem javult a kereskedelem ellátottsága. 1989. január elsején a készletek 813 koronával voltak alacsonyabbak, mint az ötéves tervidőszak , elején, vagyis 4,3 milliárd koronával elmaradnak a tervezett készletektől. A javulás felé vezető úton az első lépést a szövetségi kormány 1989. március 23-án jóváhagyott intézkedései jelentik. Azt célozzák, hogy 10-11 milliárd koronával növekedjenek a piacra szánt szállítások, s ebből legalább 6 milliárd koronával a fő hazai szállítók termékeiből. A kormány ugyancsak célul tűzte ki a fogyasztási cikkek importjának növelését. így pl. ebben az évben 1,3 milliárd koronával növekszik a kínai import. Az elkövetkező években 500 millió devizakoronát szabadítunk fel a fogyasztási cikkeket gyártó gépek vásárlására, továbbá 100 millió devizakoronát nyersanyag és egyéb fogyasztási cikkek gyártásához szükséges anyagok importjára. Intézkedéseket tettünk a közszükségleti cikkek kivitelének korlátozására, a nem piaci kereskedelem megszigorítására és arra, hogy emelt nagykereskedelmi árak formájában növekedjen a gyártók gazdasági érdekeltsége egyes fogyasztási cikkek hazai piacra történő szállítása iránt, főleg gyermekruházati cikkeket illetően. Döntés született arról is, hogy külföldi csehszlovák aktívumokból devizaeszközöket szabadítanak fel közszükségleti cikkek importjára, hogy ne növekedjen az eladósodottság mértéke. Tudatosítjuk, hogy a hazai piac stabilizálása megköveteli a kereskedelmi szervezetek aktivitásának lényeges növelését. Ezt a célt elsősorban a tárca és a gazdasági feltételek szerkezeti rendszerének átalakításával akarjuk elérni. Negyvenhat állami vállalatot és három kereskedelmi szervezetet alapítottunk. Ezek megteremtik a feltételeket a termelővállalatokkal való együttműködéshez és ahhoz, hogy az illetékes területi szervek betölthessék koordinációs és felügyelő szerepüket. Az újonnan megalapított állami vállalatok vezetőinek kiválasztásakor a kerületi pártszervekkel közösen járunk el. Célunk az volt, hogy olyan embereket állítsunk a vállalatok élére, akik megállták helyüket a kereskedelemben, van érzékük a szocialista vállalkozáshoz, és kellő energiával rendelkeznek ahhoz, hogy az új viszonyok között oldják meg a problémákat. El kell mondani, hogy bár a választások nem voltak problémamentesek, egészében véve pozitívak az önkormányzati szervek és vállalati igazgatók megválasztásakor szerzett tapasztalataink. A vállalatok élére rendszerint fiatalabb, műveltebb és jól felkészült vezetők kerültek. Tudatosítjuk, hogy a választásokkal a kiválasztás folyamata nem ér véget. A vezetőknek elszántaknak, találékonyaknak, vállalkozóaknak kell lenniük a bonyolultabb gazdasági feltételek és az igényesebb szállítói-megrendelői kapcsolatok között is. Jobban ki kell használniuk a lehetőséget a hazai piacra irányuló áruszállításhoz, például a hiánycikkeket szállító gyártók gazdasági ösztönzésével, és azzal, hogy hozzájárulnak nyersanyagok, gépek és berendezések vásárlásához a közszükségleti cikkek gyártásának növelése céljából. A gazdasági mechanizmus átalakításával összefüggésben növekszik az ár, mint gazdasági szabályozó kihasználásának lehetősége. Ha ezen az úton akarunk tovább haladni, intézkedéseket kell foganatosítanunk. Konkrétan:- a kiskereskedelmiár-képzés egyszerűsítésével rugalmasabbá tenni az árképzést, hogy felgyorsuljon az áruszállítás a kiskereskedelmi hálózatba,- fokozatosan bővíteni a szállító és a megrendelő közötti szerződéses árak érvényesülését, főleg azokban az esetekben, amikor a szerződéses árak hozzájárulhatnak a hazai piac kiegyensúlyozottságának megteremtéséhez. Különösen fontos, hogy a szerződéses árak kategóriájában az új termékek árképzésére hathasson a belkereskedelem, a kínálat gazdagítása céljából importált új termékek, de főleg a kiskereskedelmi árak idényjellegű változásai és a szerződéses árak változásai esetén, elsősorban a zöldség és a gyümölcs tekintetében. A tudományos-műszaki fejlődés elősegítéséhez az átmenetileg magasabb költségek fedezésére nagymértékben hozzájárulna az új, jó minőségű termékek előnyös árfekvése a termelés kezdeti szakaszában. A hazai piac stabilitásának megteremtésében egyre nagyobb szerepet játszik a fogyasztási cikkek importja. Az elmúlt évben az import 740 millió devizakoronával növekedett, ami csaknem 16 százalékkal több a korábbi évinél. Az importban jelentős szerepet játszik a szerződéses kereskedelem és árucsere. Értéke meghaladta a 815 millió devizakoronát és elsősorban hagyományos kereskedelmi partnereink, a Szovjetunió, Magyarország, Jugoszlávia termékeivel, de osztrák, svájci és NSZK-beli áruval is gazdagítja a piacot. Ezt a formát tovább akarjuk fejleszteni. Ehhez nagymértékben hozzájárulhatnak az Impex, Dovotex, és Slovfrukt állami vállalatok. Tevékenységük teljes kibontakoztatása azonban attól függ, hogy az árképzés egyszerűsítésével mikor folytathatnak külkereskedelmi tevékenységet, mikor válnak önállókká az arról való döntés- hozatalban, hogy a belkereskedelmi alapokat külföldi árucserére használják fel. A szovjet-csehszlovák árucsere megszervezése során az év eleje óta az együttműködés új formáját alkalmazzuk: a közvetlen cserét, amely sokkal rugalmasabb a korábbinál, lehetővé teszi a partnerek szorosabb kapcsolatait, és végeredményben egyszerűsíti az üzleti munkát. E tevékenységünkben a nyitrai (Nitra) és aszaratovi áruházak közötti együttműködés tapasztalatait akarjuk felhasználni, s ilyen cserét elsősorban az ukrajnai partnereinkkel, de más szovjet partnerekkel is szeretnénk megvalósítani. Az együttműködés előnyös lehetőségei mutatkoznak a kishatárforgalom terén. Ezt Szlovákia és Ukrajna egész területére szeretnénk kiterjeszteni. A Jugoszláviával folytatott kereskedelemben a hangsúlyt főleg a Horvátországgal folytatott kereskedelmi kapcsolatok bővítésére helyezzük, összhangban a két köztársaság kormányfőjének a múlt év novemberi tanácskozásával. Ennek értelmében az árucsere-forgalmat az áruházakra is kiterjesztjük. ZOLTÁN PRÉKOP elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Kassai (Kosice) Szlovák Magnezitművek igazgatója 1988. július 1-től a Szlovák Magnezitművek állami vállalattá vált. Az elsők között döntöttünk úgy, hogy bejelentjük ilyen irányú igényünket. Bányavállalat a miénk, de nyereségesek vagyunk, magas az exportarányunk (több mint 53 százalék), és az export hatásfoka nagyon jó. Az állami vállalattá válással az volt a célunk, hogy dolgozóink munkájának eredménye ne kerüljön felsőbb szinten újraelosztásra, hanem a magnezitipar fejlesztésére használjuk fel, s ezzel együtt gazdaságunk további erősítésére és természetesen dolgozókollektívánk hasznára. Vállalatunk nyolc egységből áll, amelyek közül egyik egy szép új szakmunkásképző intézet. Most alapítjuk meg a vállalati kutató részleget, és saját építőrészlegünket. Ez utóbbit azért, hogy az új elgondolásokat minél előbb realizálni tudjuk. Üzemrészlegeink egyébként két terület öt járásában találhatók. Az elmúlt évben sikeresen megoldottuk minden feladatunkat, amelyek az állami vállalattá válásra való felkészülésből is fakadtak, és sikeres volt az 1988-as év gazdasági, tervének teljesítése is. Ugyanígy jó eredményekről számolhatok be az idei év első negyede után is.. Engedjék meg, hogy megosszam önökkel az állami vállalat létrejöttével és tevékenységével kapcsolatos tapasztalataimat. Mindjárt az állami vállalat megalapítása után elsőrendűen szükséges végrehajtani a helyes káderkiválasztást, és kiválasztani a vállalat pártbizottsága tagjelöltjeit. Ehhez szükség van a pártszervek segítségére is, és már az első fázisban fontos meghatározni az újjáalakuló pártbizottság nómenklatúráját és elnökét. Az alapos megvitatás, kiválasztás és jóváhagyás után elő kell készíteni a titkos választásokat. Nálunk bevált, hogy a pártbizottságba az üzemi pártszervezet elnökeit javasoltuk és választottuk meg titkos szavazással. így megmarad a vezetés kontinuitása a pártmunka ellenőrzése során, az alapszervezetektől, az üzemi bizottságokon át egészen az állami vállalat pártbizottságáig és fordítva. Ugyanilyen módon lehet eljárni a vállalat szak- szervezeti bizottságának, SZISZ-bizottságának megválasztásánál, s ezzel jó feltételeket teremtünk a további jelentős szakaszhoz, vagyis az önigazgatási szervek és a vállalat igazgatójának megválasztásához. Ebben az időszakban jó, ha nagy figyelmet szentelnek a folyamatnak, nemcsak a vállalat dolgozói, hanem a vállalat alapítója és a felsőbb szintű pártszervek is. Csak ezután foghatunk hozzá a kiválasztáshoz a következetes káderfelkészítéshez, a képviselők megválasztásához, a megegyezett kulcs szerint. Elkerülhetetlen, hogy minden szervezeti egységet igazságosan képviseljenek a dolgozókollektíva tanácsában. A jelölteket az egyes üzemekben is titkos szavazással kell megválasztani. Külön figyelmet érdemel a tanács elnöki és alelnöki tisztségére pályázó jelöltek kiválasztása. A választások ezen szakasza nagyon fontos és nagymértékben attól függ, hogy az egész dolgozókollektíva milyen eredményes munkát végez'a jövőben. Csak olyanokat szabad jelölni, akik szívükön viselik saját vállalatuk és az egész szocializmus fejlődését. Csak ilyenek lesznek képesek dönteni és munkahelyükön felelősségteljesen dolgozni, csak ők tudnak segíteni és jó tanácsokat adni a nehéz Időszakban felmerülő problémák megoldásánál. Az igazgatói tisztség betöltésére is rendkívüli figyelemmel kell kiválasztani a jelölteket. Nagyobb körből kell válogatni, és a választásra nem több mint két jelöltet kell előkészíteni. Előre és egyértelműen meg kell határozni a munkabeosztását annak a jelöltnek, akit nem választanak majd meg. Az egész igazgatóválasztást alaposan értékelni kell, hogy ennek során ne bukjanak meg a jó és igényes emberek. Hiszen igényesség, határozottság és fegyelem nélkül nehéz biztosítani a feladatok teljesítését. A technológiai folyamatokban nincs demokrácia, előrelépést csak a fegyelem és a rend jelenthet. Olyan átmeneti időszakban élünk, amikor a régi mellett érvényben van már valami új is. Hogy az átalakítást meggyorsíthassuk, és főleg hogy minél előbb eredményessé tegyük, szükség van arra, hogy a kiindulási alap ígért elrendezését a gazdasági szerkezetben minél előbb megvalósíthassuk. Ebben még nagy különbségek mutatkoznak, s néha az összehasonlíthatatlan dolgokat akarjuk egymással összevetni. Ezt a problémát még sokféleképpen megoldhatjuk, de a legegyszerűbb az lenne, ha átmenetileg differenciálnánk a nyereségből és bizonyos részben bérből származó elvonásokat, s ugyanígy járhatnánk el az exportból származó devizanormatívumok és a leírások esetében is. Tanácsolom, az önelszámolás elvének és a brigádrendszerű munkaszervezésnek minél előbbi érvényesítését minden munkahelyen, a lehető legtökéletesebb formában. Minden kollektíva számára pontosítani kell azt, miből mit kell gyártania, meg kell határozni a munka minőségét és mennyiségét és az adott feladatokhoz meg kell mondani a jutalom nagyságát is. Fékező erőként mutatkozik a szállítói-megrendelői kapcsolatok rendszere. Az egyes szállítók nem akarnak gazdasági szerződést kötni, hogy azok nem teljesítése esetén ne kelljen kötbért fizetniük. Olyan igyekezet is van, hogy megszüntessék a kevésbé nyereséges vagy veszteséges termékek gyártását, amely ugyanakkor egy más megrendelőnél hiányzik. Átmeneti időszakban vagyunk, kevés az anyag, az áru, ezért a piaci mechanizmus még nem működhet, az árképzés sem lehet rugalmas. Ezzel ugyanis néhány dolog gyártása megszűnik, ami valahonnan hiányzik majd, és megindul a láncreakció. Hogy ezt megelőzhessük, úgy vélem, néhány hiánycikket még központilag kell elosztani. A fejlesztési programokról való döntéseknél nagyobb jogkört kell biztosítani az állami vállalatoknál és sokkal rugalmasabban kell jóváhagyni a társadalmi jelentőségű fejlesztéseket. A jelenlegi időszakban még nagyon hosszadalmas, és merev például a környezetvédelmi beruházások jóváhagyása. Az ökológiai problémákat meg kell oldani, ezért elkerülhetetlen, hogy az egész jóváhagyási folyamatot meggyorsítsuk, de természetesen csak reális időben és reális anyagi eszközökkel. Ilyen például a kassai magnezitipar esete is, ahol már készülnek az üzem leállításának dokumentumai. Annak ellenére, hogy az utóbbi években nagyon sokat tettünk a szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentéséért. Sajnos, ahelyett, hogy meggyorsítanánk a Bo- ciar-i építkezést és ezen a területen segítséget kapnánk, a leállításról beszélnek. Jó úton haladunk, de nagyon kemény feltételek között. Az embereknek a jó és rossz dolgokról való informálása a figyelem középpontjába kellene kerülnie. Ebben az időszakban szükséges minden rosz- szat bírálni, de ne feledjük el kiemelni azt is, ami jó, mert ez a tömegkommunikációs eszközökből sok esetben hiányzik. Kollektíváink leginkább azt fájlalják, hogy az újságokba féligazságok, sőt valótlanságok is bekerülnek. Hiszek abban, hogy az nem szándékosság, hanem csak a rosszul informáltság eredménye. DJ SZÓ 6 1989. í
