Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-13 / 87. szám, csütörtök

Nem csak akarat kérdése A BRIGÁDFORMA KÖLCSÖNÖS SZERZŐDÉS ÉS KÖTELEZETTSÉG Egymásra rakott kisebb-nagyobb faforgácslemezek megszám Iái hatat­lan garmadáját kerülgetjük, amíg el­jutunk a fűrészgéphez. Hárman szorgoskodnak körülötte, szinte pil­lanatnyi szünetet sem tartva a mun­kában. Ketten a nagyobb lemezeket adogatják a vágóasztalra, Fi ló György pedig alig győzi elrakni a már leszabott részeket.-Teljesítménybérben dolgozunk, így munka közben nem mélázhat el az ember. Ha leállnánk, hiányozna a havi elszámoláskor. A részleg kol­lektív prémiumot kap, és azt az egyéni teljesítmények szerint oszt­juk el. Mi, hárman, közös számlára dolgozunk. Többet, mint azelőtt, de jobban is keresünk, és a prémiumot mindig megkapjuk. így lényegében elégedettek vagyunk. Kertész Mária vagy tizenöt méter­rel távolabb dolgozik, a furnérleme­zeket ragasztó gépen. A munka nem nehéz, de állandó jelenlétet igényel. Társával előbb ráhelyezik a furnérle­mezt a faforgácslemez beenyvezett felületére, majd a présgépen közel másfélszáz fokon összenyomatják a két anyagot. Beszélgetésünk köz­ben is folyamatosan végzik munká­jukat, hiszen rájuk is vonatkozik mindaz, ami a fűrészgépen dolgo­zókra.- Amióta a prémium nem az üzem, hanem a részleg tervének a teljesítéséhez kötött, az esetleges kevesebb pénzért csak magunkat okolhatjuk. Szerencsére, a kollektí­va jó, a munkából mindenki maximá­lisan kiveszi a részét, így számítása­inkban nem csalódunk. Ha anyaghi­ány miatt kiesés van, azt hosszabbí­tott műszakokkal pótoljuk, sőt ese­tenként még szombaton is dolgo­zunk. Egyéni érdemek szerint- Még huszonnégyen mondtak volna hasonlót - mondja Dobro- vodszky Albert, miután a munka zaja elől behúzódunk az egyik irodába. - Azért huszonnégyen, mert maga­mat is beleszámítva itt, az előkészítő részlegen huszonheten dolgozunk. Egy éve vezettük be a brigádrend­szerű munkaszervezést és bére­zést, s azóta az emberek egymás­hoz és a munkához való viszonya alapjaiban megváltozott..- Kezdjük talán a munkához való viszonnyal.- Kertész Mária már említette, hogy a részleg akkor is megkapja a prémiumot, ha az üzem nem telje­síti a tervét. Ez persze fordítva is érvényes. Hiába eredményes az üzem, ha normáinkat nem teljesít­jük, elvész a prémium, vagyis, ha mi, huszonheten összefogunk és igyek­szünk, akkor mások mulasztásai miatt nem kerülhetünk hátrányba, (gy érthető, hogy részlegünkön a mes­ternek nem kell arra figyelnie, nincs-e valaki, aki kevésbé igyek­szik, vagy hanyag munkát végez. Mindannyian tudjuk, hogy ez vissza­ütne, s ezért senkit sem nógatunk, hanem egyszerűen elküldjük az il­letőt.- Vagyis egymást figyelik és ellenőrzik. Nem vezet ez nézetelté­réshez, veszekedésekhez?- Nem, sőt éppen fordítva, az elmúlt év alatt összetartóbbá vált a kollektíva. Az akadozó anyagellá­tás, az elhasználódott gépek gyakori meghibásodása és a javításokat késleltető hiányzó pótalkatrészek a bútorgyártók életét mindenhol megkeserítik. A miénket kétszere­sen, hiszen nálunk kezdődik a gyár­tás és az anyaghiány azonnali kie­sést jelent. Most is ilyennel bajló­dunk. Az anyagot késve kaptuk, ezért azonnal átálltunk a tizenkétó- rás, kétműszakos termelésre. Há­rom-négy nap alatt behozzuk a le­maradást, és újra nyolcórás lesz a műszak. Korábban ilyen esetben a mester kibeszélhette a lelkét, amíg akadtak vállalkozók.- Most viszont mindez a brigádta­nács elnökének a gondja...- Valóban az én feladatom, de nem okoz gondot. Közösen megbe­széljük a problémát, ki tudja vállalni a többletmunkát, ki nem, mert példá­ul beteg a felesége, a férje, vagy a gyereke, esetleg egyéb gondjai vannak. A lényeg, hogy aki teheti, különösebb rábeszélés nélkül is „beszáll“. Egyrészt, mert így kíván­ja a kollektíva érdeke, másrészt pe­dig azért, mert a részleg prémiumát igazságosan, nyíltan és az egyéni érdemek szerint osztjuk el. Igaz­ságtalanul senki sem kerül hátrány­ba, de előnybe se. Közel kétszázan várakoznak A Nyugat-szlovákiai Bútorgyár galántai (Galanta) 03-as üzemében az előkészítő részleg mellett még további hat részleg összesen há­romszáz dolgozója alkalmazza a bri­gádformát. Az úttörők 1985-ben a kárpitosok voltak. Csandal Lajos, a szakszervezet üzemi bizottságá­nak elnöke akkor még a részlegen dolgozott, mint mester.- Sok vita előzte meg az új mun­kaszervezési és bérezési forma be­vezetését. Természetesen ellenzői is akadtak, de a többség elfogadta. Néhány hónap múltán, amikor a na­gyobb kereset és a rendszeres havi prémium is bizonyította az előnyét, már senki sem tiltakozott. Sőt, ép­pen fordítva, más kollektívák is kér­ték, hogy részlegükön szintén ve­zessék be a brigádformát. Ennek ellenére az új csak lassan terjedt. 1987-ben három, majd ta­valy újabb három kollektíva tért át a brigádrendszerű munkaszerve­zésre és bérezésre. Jelenleg még közel kétszázan vannak, akik bár egyetértenek alapelveivel, mégsem alkalmazzák. A miértre Milán Dobos, a munkagazdálkodási részleg veze­tője ad egyértelmű választ.-A brigádrendszerű munkaszer­vezés és bérezés a termelés felelős irányítóit sok hagyományos gondtól mentesíti. Megszűnnek a lógások, javul a munkaidő kihasználása, a kollektívában megerősödik a mun­kafegyelem.- Mi sem egyszerűbb. Mindenütt be kell vezetni a brigádformát...- Be kellene, de ez nemcsak aka­rat kérdése. A brigádforma kétoldalú szerződés. A kollektíva kötelezi ma­gát, hogy havi normáit teljesíti, mi­közben a termelés önköltségeit sem lépi túl. A gazdasági vezetők pedig vállalják, hogy a mennyiségi és a mi­nőségi normák teljesítéséhez bizto­sítják a feltételeket, és kifizetik a prémiumokat. Akkor is, ha a rész­leg dolgozói a tervmutatókat rajtuk kívül álló okok miatt nem teljesítik. Ez az oka, amiért egyes részlege­ken a brigádformát nem merjük be­vezetni. Ott, ahol a munkát és a ter­melést feltételező anyagszállítások a hagyományosnál is rosszabbak. Ameddig például megtörténhet, hogy egy szállítónk első negyedévi kötelezettségét csak március utolsó harmadában teljesíti, a brigádforma csak remény marad. Ilyen feltételek között a dolgozókkal kötött szerző­dés betartása ugyanis eleve irreális dolog. Ahhoz, hogy a brigádforma teljes egészében zöld utat kaphas­son és érvényesülhessenek gazda­sági előnyei, először a szállítói -megrendelői kapcsolatokban kell rendet teremteni. Ez viszont már túlnő a mi hatáskörünkön... Remények Jolana Orlická üzemgazdásznál az újságíró nem szívesen látott ven­dég. Neki ugyanis szigorúan a szá­mokkal alátámasztott tényéknél kell maradnia, s ezek bizony a javulás ellenére sem a leghízelgőbbek.- Tavaly termelési tervünket telje­sítettük. A hazai és a külföldi meg­rendelőknek is leszállítottuk a meg­határozott bútormennyiséget. Elé­gedettek mégsem vagyunk, mivel a minőségi mutatók rosszabbak vol­tak a tervezettnél. Túlléptük az anyagi költségeket, és így a terve­zett tiszta nyereséget sem értük el.- És az idén?- Erre csak december végén fe­lelhetek. Annak ellenére, hogy ré­szünkről a kezdeményezés maxi­mális. Július elsejével állami vállalat leszünk, s az önfinanszírozás min­dennél kényszerítőbb körülmény.- Miben bíznak, és miben re­ménykednek?- Bízunk a saját erőnkben és ta­lálékonyságunkban. A negyedév alatt a tavalyi 3,6 millió koronás ráfordítást hatszázezer koronával csökkentettük. Jobb munkaszerve­zéssel, a munkafegyelem javításá­val és a hulladékanyagok hasznosí­tásával - hőfejlesztésre. További tartalékot jelent, hogy egyre na­gyobb arányban vesszük igénybe az olcsóbb, konténeres vasúti szállí­tást, és az ésszerűbb, hatékonyabb termelést, a felhasznált munka csökkentését célzó innovációba kezdtünk.- És miben reménykednek?-Abban, hogy a vezérigazgató­ság megszűnésével mégiscsak kö­zelebb kerül az üzemhez a termelés alakulásában közvetlenül érdekelt vállalati vezetés. Mert mi volt eddig? A vezérigazgatósághoz tartozó szál­lítótól a faforgácslemezek lekötött mennyiségét ugyan megkaptuk, csak éppen nem folyamatosan. A ki­esett termelésért, vagyis a megké­sett szállításokért a kereskedelem minket büntetett. Mi azonban a szál­lítót, a testvérüzemünket már nem. A veszteségeket csak növelte, hogy a saját költségünkön is szállítottuk az anyagot, csakhogy dolgozni tud­junk. Az önálló állami vállalatok megalakulásával ezek a viszonyok remélhetőleg javulni fognak. Hiszen előfordulhat, hogy a gyártó keve­sebb gondot okozó, megbízhatóbb szállítót keres. £GR| FERENC Védelmet az erdőknek Halaszthatatlan környezetvédelmi feladatok Ilyenkor, tavasz idején a fakitermelésen kívül szót ejtünk az erdő többi létfontosságú funkciójáról, mindenekelőtt víz- és talajgazdálko­dási, egészségügyi, klimatikai és kulturális szerepéről is. Közép- Szlovákiában, ahol az összterületnek több mint a felét erdőségek borítják, újabban előtérbe kerülnek az egyes funkciók betöltésében keletkező problémák és zavarok. Ami a fakitermelést illeti, a koráb­bi évtizedek sokszor felelőtlen gaz­dálkodását követően szerencsére immár csökkenő irányzatokról be­szélhetünk. A két legnagyobb erdő- gazdasági vállalat, a Banská Bystri- ca-i és a zilinai több mint 908 ezer hektárnyi erdőterület gazdája. A fennhatóságuk alá tartozó üze­mekben az évi fakitermelés jelenleg még meghaladja az 5 millió 160 ezer köbmétert, ám a kilencvenes évek elejére mintegy 4 millió 850 ezer köbméterre csökken. Ami a kitermelt famennyiség pót­lását illeti, erről tervszerűen gondos­kodnak a gazdaságok. A két állami vállalat dolgozói az utóbbi években közel 60 ezer hektáron 275 millió facsemetét ültettek ki. A telepítés olykor gondokkal jár, hiszen a felmé­rések tanúsága szerint a facseme­téknek csupán alig kétharmada cse­peredik árnyékot adó, terebélyes fá­vá, s több mint egyharmada elpusz­tul a szárazság, az erdei kártevők és a vadak pusztítása következtében. Nem nevezhető ideálisnak a telepí­tés módja, a kiültetett fiatal fák keze­lése, ápolása sem. Mindenekelőtt a vegyszeres védekezésben mara­dunk el a fejlett országok mögött. A munka dandárját még kézi erővel végzik. Akik a kemény munkát végzik, többnyire idénymunkások, szerződ­tetett nyugdíjasok, főként asszo­nyok. Az erdőművelés és a fakiter­melés terén sem könnyítettünk iga­zán a dolgozók munkáján. A félree­ső gazdaságokba például csak a leg­utóbbi időben jut el egy-egy gép az erdők tisztán tartására. A kitermelés és a szállítás is csupán a kedvező adottságú gazdaságokban gépesí­tett. A hegyvidéki erdőgazdaságok­ban - márpedig ezekből nem kevés van Közép- és Észak-Szlovákiában - még most is a nehéz fizikai munka dominál és szerephez jutnak a lo­vak is. A munkáltatóknak adósságaik vannak dolgozóikkal szemben a szociális gondoskodásban is. Sok helyütt megoldatlan a munkába já­rás, hiányoznak a kulturált tisztálko­dási és pihenési lehetőségek, s bi­zony még a közétkeztetés sem min­denütt természetes. A szakemberek véleménye szerint javítani kellene Közép-Szlovákia erdőinek termőké­pességén is. Közel ötvenezer hektá­ron már elöregedett, megritkult az erdő, termése már nem felel meg a fafeldolgozóipar igényeinek. A minőség alakulásában kétség­Egy hét a hegyekben A szociális program tükrözi a vállalat eredményességét Bizony nagy érvágást jelent egy téli üdülés a családi költségvetésben. Ezért nem csoda, hogy egyre nő az érdeklődés a vállalati üdülések iránt. Sajnos, nem minden vállalatnak van saját üdülője. Az istebnéi Árvái ötvözetgyár kiváló gazda­sági eredményei közismertek. Nem cso­da, ha a vállalat szociális programja is tükrözi sikereit. Példa erre az alig két éve átadott új, korszerű vállalati üdülő.- Nem így nézett ki valaha az üdülőnk. Csupán egy kis, harmincágyas épület állt a vállalat közel 2700 dolgozójának ren­delkezésére. Eleinte még éttermünk sem volt, azt ettek az üdülők, amit a kis kony­hában maguk készítettek. Nem volt az rendes pihenés. A vállalat vezetősége elhatározta és már 1968-ban - a dolgo­zók nagy örömére - felépítette a konyhát és az éttermet, sőt megnyitotta az üdülő saját büféjét is. Az üdülő közvetlen köze­lében hat sífelvonó épült. A Malá Lucivná térségében kiválóak a téli sportolási lehe­tőségek s ez egyre jobban vonzotta a dol­gozókat. így a vállalat vezetősége előtt új feladat állt, az üdülő bővítése. Ez is meg­történt, 1986-ban adták át a 65 ágyas, négyemeletes új Hutnik üdülőt - vezetett végig az épületen Ján Uchál üdülővezető. A fürdőszobás lakószobák kényelmesek, de a vendégeknek tágas klubok, tévéter­mek, sőt asztalitenisz-terem is rendelke­zésére áll. - A többgyerekes családokra gondolva, négy kétszintes „lakosztályt“ is létesítettünk - közölte kísérőm. - Láthat­nám? - kérdeztem, és bekopogtunk. A négygyerekes Petro család képvisele­tében a 13 éves Karol mutatta be átmene­ti lakhelyüket, nagy sóhajtások közepette.- Ha otthon is így lakhatnánk! Csuda mód tetszik a szobából az emeletre vezető lépcső! Igaz, tegnap legurultam róla. Az ijedtségen kívül nem lett bajom, de apu ma délelőttre szobafogságra ítélt. Csak délután mehetek ki, ezért vagyok itthon- közölte kisfiús őszinteséggel.-Az első emeleten nincsenek lakó­szobák, - figyelmeztet Ján Uchál. - Az üdülőt továbbképző központnak használ­juk, ezért szükség volt néhány tanterem berendezésére is. Az üdülőhöz új, korszerű konyha, valamint hangulatos étterem is tartozik. Igaz, egyelőre még használaton kívül vannak. A miértemre is magyarázatot kaptam. - 1991-re beütemeztük a régi épület korszerűsítését, átépítését. Az ott üdülő harminc személy részére is össz­komfortossá kívánjuk tenni a lakószobá­kat, ami nem kis feladat. De ezt meg kell tennünk, hiszen nem volna igazságos a kétfajta komfortfokozat. A vállalati üdü­lő része a nyári pionírtábor, amelyet télen is - hiszen villanyfűtése van - sokan igénybe vesznek. Most áprilisban lebont­juk, s helyére 16 millió korona ráfordítás­sal új épül, szaunával, fedett uszodával. Persze nem azonnal, hanem olyan ütem­ben, ahogy ezt majd a vállalat pénzügyi helyzete engedi. Beszélgetés közben szóba került az üdülő kihasználtsága is. - A dolgozók legszívesebben a karácsonyi ünnepektől rezdve késő tavaszig üdülnek itt. Részük­ről nyáron kisebb az érdeklődés, ami nem is csoda, hiszen itt nincs fürdési lehető­ség. De az üdülő természetesen nem állhat üresen. Számos hazai és külföldi vállalattal tartunk fenn baráti kapcsolatot így megszerveztük a dolgozók csereüdül­tetését. A magyar, lengyel, szovjet, ju­goszláv és NDK-beli partnereink nyaranta szívesen csodálják a Nagy-Fátra szépsé­geit, vállalatunk dolgozói pedig örömmel pihennek külföldön. Évente 450-en eljut­nak határainkon túlra, 400-an pedig bél­és Kelet-Szlovákiában, illetve Cseh­országban üdülhetnek. A jövőben, hogyne okozzon gondot az üdülő költségeinek fedezése, még jobban törekednünk kell a teljes kapacitás kihasználására. Az üresjárat ráfizetéses, s ezt nem enged­hetjük meg magunknak. ' Késő délután az istebnéi gyár dolgozói a síeléstől fáradtan térnek vissza az üdü­lőbe, ahol terített asztalok várták őket.- Megoldottuk, hogy azok, akik délben nem akarják abbahagyni a sportolást, délután jussanak meleg ételhez. Ezt a kezdeményezést mindenki örtömmel fogadta - mondta Ján Uchál. A vendégek jóízűen ették meg az ízletes falatokat, majd a szülők beszélgetni kezdtek, a gye­rekek pedig örömmel vették birtokukba a játéktermeket. Volt aki a színes tévé műsorát nézte, volt aki szobájában pi­hent.- Hogy mit jelent számukra egy ilyen vállalati üdülés? A pihenésen, no meg azon kívül, hogy a család végre együtt van, nem kis könnyebbség az sem, hogy naponta személyenként az ittlétért csu­pán 28 koronát fizetünk. És ez az, amit talán nem is becsülünk meg eléggé,- mondta a többiek nevében is Petro anyuka, majd a fiához fordult és figyel­meztette, nehogy valami baja essen a lépcsőkön, mert a büntetés nem marad el. . PÉTERFISZONYA telenül közrejátszanak a külső körül­mények is, mindenekelőtt a környe­zeti ártalmak, betegségek. A Zvoleni Erdészeti Kutatóintézet szakem­berei megállapították, hogy az öko­lógiai körülmények változása, rom­lása miatt csökken az erdei növény­világnak, mindenekelőtt pedig a lomblevelű fáknak az ellenállóké­pessége. Ha a jelenlegi állapotokon nem tudunk sürgősen változtatni - márpedig olyan a helyzet, hogy a közeljövőben erre vajmi kevés esélyünk van - az ezredfordulóra az erdők negyven százaléka szenved majd különböző betegségektől, ami természetesen kihat a termőképes­ségre is. Közép-Szlovákiában az erdőbe­tegségek megelőzésére mindenek­előtt a meszezést alkalmazzák, mely sajnos - éppen a gépesítés alacsony foka miatt - egyelőre csak az összterület kisebb részére terjed­het ki. A vegyszeres védekezést a világ számos országában már eredményesen alkalmazzák, ha­zánkban azonban csak a legutóbbi években fejlesztették ki a hatásos védőszereket, s olykor alkalmazá­suk is gonddal jár. Az erdők betegségeit mindeneke­lőtt az ipari üzemek által kibocsátott szennyezőanyagok és az úgyneve­zett savas esők idézik elő. A kerület­ben mintegy hatvanezer hektárnyi terület esik a szennyezőforrások ha­tósugarába. Legsúlyosabb a helyzet a ziari völgykatlanban, a Felső-Nyít- ra vidékén, Dél-Árvában, Banská Bystrica és Zvolen környékén, vala­mint a Rima felső folyásánál. A biológiai egyensúly helyreállítá­sa érdekében a 2iar nad Hronom-i, a Prievidzai és a Rimaszombati (Ri­mavská Sobota) járásban rehabilitá­ciós csomagtervet hagytak jóvá. A középtávú program értelmében az ezredfordulóig felszámolják a szennyező forrásokat, s újratelepí­tik a kipusztult erdőrészeket. A ziari völgykatlanban mindenek­előtt az alumíniumgyártás techno­lógiáján kell változtatni, korszerűbb, a környezetet kevésbé szennyező gyártási módszereket alkalmazni. Az elmúlt években megkezdődött, s jó ütemben folyik a 2iar nad Hro- nom-i Szlovák Nemzeti Felkelés Alumíniumgyár rekonstrukciója. Az új, ún. Söderberg gyártási technoló­giára való áttérés után a számítások szerint mintegy ötszörösével csök­ken majd a légtérbe kerülő szennye­ző anyagok mennyisége. A dél-árvai iparvidéken máris je­lentős eredményeket értek el a kör­nyezet, s ezen belül az erdők védel­mében az istebnéi ötvözetgyár re­konstrukciójával, a korszerű szűrő- berendezések felszerelésével. Az elkövetkező években mindenekelőtt a sirokái kohó üzemeltetésében kell javulást elérni környezetvédelmi szempontból. Megnyugtató megol­dást kell találni a veszélyes hulladé­kok tárolására is. A Felső-Nyitra vidék iparilag leg­fejlettebb területeire 1985-ös adatok szerint évente nem kevesebb, mint 42 ezer tonna korom és egyéb égés­termék hullott. A legnagyobb szeny- nyezőként nyilvántartott novákyi W. Pieck Vegyi Üzemben már jelentős környezetvédelmi beruházások foly­nak. Hasonló ökológiai beruházások kezdődtek a Rima mentén, minde­nekelőtt Hnúst’a és Hacava térségé­ben, ahol többek között ötszáz hek­tárnyi erdőterület felújításáról kell gondoskodni. Szlovákia hatalmas zöld tüdejét azonban nemcsak az ipari és a me­zőgazdasági termelés káros mellék­hatásai veszélyeztetik, hanem a közlekedés is. Az erdők civilizáci­ós ártalmai közé sorolják a turizmust is. Sajnos, erdőinket sokszor maguk a pihenést és felüdülést kereső em­berek is veszélyeztetik. A korábbi évtizedek féktelen üdülőépítési hó­bortjának ma már szerencsére sike­rült gátat vetni, az erdeinkbe látoga­tó százezrek és milliók felügyelete azonban nem várható el sem az erdőgazdaságok dolgozóitól, sem az önkéntes erdőőröktől, akik az erdők minden egyes látogatójától joggal várják el a fegyelmet és közös kincseink védelmét. HACSI ATTILA DJ SZŐ 6 1989. IV. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents