Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-13 / 87. szám, csütörtök

Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája JÁN PLESNEK elvtárs, az SZLKP KB póttagja, a Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet igazgatója Gazdaságunk átalakításának a folyamata a tudo­mány és a kutatás területét is érinti. Elsősorban azt kéressük, hogy miként növelhetnénk a kutatási eredmények gyakorlati hasznosságát. Eközben gyakran megfeledkezünk a tudomány megismerő szerepének a fontosságáról, ami a gyakorlati hasz­nosság alapvető feltétele. •„ >, . ;.<# ; ¡jehíSÍÖségém ^ott miiö^erK^rnrfafvnps íuöo- _ 4 ^ányog-laitatáei ^ölfíoqt^urtj^áyial.'íá^« mézó-,, gaz4aá^^'0fr-^t«íaiszerípar '»etóteíén -aiegfejlet- tebbkapitalista országokban,,ahól jelentős haladást fértek el a tudományos kutatás eredményeinek hasz­nosításában. Úgy tapasztaltam, hogy a háború óta sehol sem változtatták meg a kutatás szervezési és irányítási rendszerét, az állami költségvetésből származó pénzügyi ellátást, s a tudományos dolgo­zók anyagi érdekeltségét sem alapozták arra, hogy kutatási eredményeikből milyen gyakorlati haszon származik. Ennek ellenére ezeken a munkahelye­ken aktív tudományos-kutatási munka folyik, s a fi­gyelem egyaránt irányul az elméleti és az alkalma­zott kutatásra. Világviszonylatban már időszerűtlenné vált az alap- és az alkalmazott kutatás intézményes meg- Rülönböztetése. A főiskolai és az akadémiai munka­helyek, valamint a tudományos egyesülések mun­kahelyei egyaránt foglalkoznak alapkutatással, al­kalmazott kutatással és fejlesztéssel, s hasonló a helyzet az ágazati kutatási munkahelyeken is, ahol az adott problémának, kutatási feladatnak megfele­lően végeznek alap- vagy alkalmazott kutatást. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi ellátás szempontjából nem tesznek különbséget az alap- és az alkalmazott kutatás között. Ugyanakkor helyesnek tartom, hogy a tudományos akadémia munkahelyei, s a főiskolák ugyancsak jól ellátott kiemelt munkahelyei nagyobb mértékben és kifejezőbben az alapkutatás célfel­adataival foglalkozzanak. Komoly kérdés a kutatás és a gyakorlat össze­kapcsolása, valamint az ésszerű munkamegosztás. Alkalmam volt tapasztalni például azt is, hogy a fej­lett kapitalista országok ágazati kutatási munkahe­lyei, amelyeket nálunk gyakran példaként emleget­nek a tudományos-műszaki haladás hatékony gya­korlati alkalmazása szempontjából, sokkal kevésbé vannak kapcsolatban a gyakorlattal, mint a mi kuta­tóintézeteink, illetve ezek tudományos dolgozói, ke­vés időt fordítanak arra, esetleg nem is törődnek azzal, hogy az egyébként kötelezően közzétett kuta­tási eredményeik miként hasznosulnak a gyakorlat­ban, a figyelmüket inkább a céltudatos és igényes, perspektív elméleti kutatásra összpontosítják. A kutatásban a megrendelések kimondottan is­meretekre vonatkoznak, nem pedig érvényesítésből származó gazdasági haszonra, amit a mi tervezési gyakorlatunk döntő szempontnak tart. A kutatásban szerzett ismereteket az irányítási szféra, a szolgál­tató szervezet, vagy maga a termelés vezeti be és hasznosítja. Levonhatjuk tehát azt az általános következtetést, hogy ott jobban érvényesül a mun­kamegosztás és a szakosítás, mint nálunk, s a kuta­tóintézetek, a kollektívák és az egyes kutatók saját programjaikra összpontosíthatják a figyelmet. Nem az a célom, hogy mechanikus utánzásra, a kész minták átvételére tegyek javaslatot, hanem arra utalok, hogy az intenzív alkotó munkát és a kutatási eredmények alkalmazását nemcsak a tu- dományos-kutatási alapban érvényesülő szervezési és önelszámolási mechanizmusok ösztönzik. A társadalom átalakítására, mint minden társa­dalmi folyamatra végső soron gazdasági jelenségek hatnak, de mint ismeretes, itt nem valamiféle egyirá­nyú hatásról van szó. E jelenség kétoldalú okozati összefüggéseit a marxizmus nem gazdasági diktá­tummal oldja meg, hanem forradalmi-^zociáiis-politi- kai-.programrpal, ^ynetijelerilegyéfiyegét és rríód- ■{ 7 -szere^a éjgt rriir^n^^-,/ ,, ievéfcen^g^tála^ annak .méfly „ démokratizálásá'határozzawieg.'E probléma elten-' kező értelmű kezelése nagy kárt okozhatna a tudo­mánynak, a tudományos-műszaki haladásnak, s ez­zel az egész társadalomnak is. A tudományos-kutatási tevékenység hatékony átalakítása ezért nem indulhat ki az intézmények felépítésének, irányításának és pénzügyi ellátásá­nak átszervezéséből, hanem magát a rendszert kell forradalmi módon átalakítani, alapvető funkcióinak felújítása útján, a fékező mechanizmusok felszámo­lásával, s a rendszer hatékony önszabályozó képes­ségének kialakításával. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a tudomány területén a demokratizálás elvei főleg a következő formákban érvényesülhetnek: az alkotó, nyílt vita fejlesztésével, a különböző nézetek nyilvános szembeállításához szükséges feltételek kialakításá­val, valamint azzal, hogy ezeket a nézeteket a meg­oldások optimalizálását elősegítő eszközöknek te­kintjük. Ezzel szorosan összefügg a nyilvános szak­bírálat fejlesztése, az egyes intézmények, funkcio­nális szervek és személyek monopolisztíkus véle­ményalkotásának felszámolása, továbbá a követke­zetes és célszerű decéhtralizálás, az egészséges szocialista versenyszellem új formáinak kibonta­koztatása, valamint a tudományos intézmények és dolgozókollektíváik önigazgatása, amely nagyfokú bizalomra, az alkotó kockázatvállalás elviselhető szintjére, valamint az elért eredmények igényesebb értékelésére épül. Általában véve újszerűen kell értelmezni az irányítási szféra és az alkotó munka­helyek közti kiegyensúlyozott viszonyok kialakulását is, amelyek keretében az önszabályozó mechaniz­musok is érvényre jutnak. Ezt azért is hangúlyozom, mert nem sok jót várok a tudomány és a kutatás egyoldalú ökonomizálásá- ra gyakorolt nyomástól, az önálló elszámolás alapel­veinek bevezetésétől, s az önfinanszírozás növekvő követelményeitől. Ez a mechanizmus, amelynek nagyobb gazdasági aktivitáshoz kell vezetnie a ter­melés szakaszán, számos negatív hatást gyakorol­hat az alkotó tevékenységre. Amennyiben a mezőgazdaság területén a tudo- mányos-kutatási alapnak az a feladata, hogy forrá­sokat képezzen a döntő fontosságú innovációkhoz, úgy véleményem szerint elsősorban elméleti szín­vonalát kell alapvető mértékben emelnie, el kell mélyítenie magát a kutatást és annak módszereit. Ez felel meg a szocialista mezőgazdasági termelés fejlesztésével szemben támasztott követelmények­nek, a szakképzettség fokozódó színvonalának, valamint a termelési folyamatokban a biologizálás és a korszerű műszaki fejlesztés által bekövetkező változásoknak. A biológiai forradalom törvényszerű­en kihat a mezőgazdaság biológiai termelési folya­mataira is, ezért tudományos-kutatási alapunknak a szocialista társadalom fejlődése érdekében aktí­van részt kell vennie ezekben a folyamatokban. DUDÁS KÁLMÁN elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottságának vezető titkára Járásunkban a politikai-szervező munkát arra irányítjuk, hogy a CSKP XVII. kongresszusán hozott határozatok teljesítésében elmélyítsük a pártnak a gazdasági és társadalmi életre gyakorolt hatását. A kommunista gazdasági dolgozókkal végzett rend­szeres munka pozitív eredményeket hozott. Ezt az is bizonyítja, hogy teljesítettük a járás gazdasági és szociális fejlesztésének 1988-ra, valamint az idei első negyedévre előirányzott feladatait. Teljesítettük az ipari termelés tervét, az építőipar feladatait, s különösen kedvező helyzet alakult ki a nemzeti bizottságok gazdálkodásában. A mezőgazdasági dolgozók teljesítik a szemesek termelésében elő­irányzott feladatokat. Az ötéves tervidőszak első három éve alatt csaknem 70 ezer tonnával teljesítet­ték túl a tervet. A tejtermelés szakaszán azonban nem tettünk eleget a társadalmi megrendelésnek. A fogyatékosságok elemzése alapján konkrét intéz­kedéseket hoztunk. Ezek eredményeként az idei év első három hónapjában már teljesítettük a tervet. Elégedetlenek vagyunk a cukorrépa-termelésben elért eredményekkel is, ahol a szubjektív okok mellett különböző objektív körülmények is hatnak. A kommunisták és a többi dolgozó igyekezetét az idei évi terv komplex teljesítésére irányítjuk. A me­zőgazdasági termelésben első lépésként a termelé­si és pénzügyi terveket úgy dolgoztuk ki, hogy figyelembe vettük az új gazdasági szagályozóknak a szervezetek gazdálkodására gyakorolt hatását. Az elmúlt évhez viszonyítva a bruttó mezőgazdasági termelés értéke 2,27 százalékkal növekszik. Ennek ellenére a vállalatok kevesebb saját forrással ren­delkeznek a termelés további fejlesztéséhez. Az új gazdasági szabályozás következtében a felhasznál­ható nyereségből az 1989-es évi tervekben csak 53 millió korona jutott a fejlesztési alapokba, ami az eddigi forrásoknak 39 százalékát képezi. A pártszervezetek és a mezőgazdasági vállala­tok vezetőségei tudatában vannak a termelési költ­ségek magas színvonalának. Ezért keresik a terme­lés hatékonyságának növelésére felhasználható tar­talékokat, amelyek a tudományos-műszaki fejlesz­tés következetesebb érvényesítésében, a munka­termelékenység növelésében, valamint a munka- és a technológiai fegyelem javításában rejlenek. Az elfogadott intézkedések ellenére a jelenlegi helyzetben nincs lehetőségünk arra, hogy megtart­suk a termelés fejlesztésének és intenzifikálásának eddigi ütemét. Problémáink elsősorban az anyagi­műszaki ellátás területén vannak (növényvédelmi vegyszerek, üzemanyagok, mezőgazdasági gépek), az élőmunka megtakarítására irányuló műszaki fej­lesztés korlátokba ütközik. A központi szervektől konkrét intézkedéseket várunk az említett problé­mák megoldása irányában. A termelési alapanya­gok ára, amelyek a termelési költségek 60-70 százalékát képezik, főleg a behozott vegyszerek esetében évről évre növekszik. Más járásokhoz viszonyítva minket a termelési-gazdasági csopor­tokba való besorolásból eredő elvonások is jobban terhelnek. Ezek a körülmények alapvető mértékben csökkentik a mezőgazdasági vállalatok felhasznál­ható nyereségét. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának felül kellene vizs­gálnia a besorolás gazdasági kihatásait, s olyan megoldásról kellene gondoskodnia, hogy a vállala­tok ne veszítsék el gazdasági stabilitásukat. A környezetvédelem úgyszintén a jelentős kong­resszusi feladatok közé tartozik. Főleg a felszíni és a föld alatti vizek védelmére helyezzük a súlyt. Az 1980-tól 1988-ig terjedő időszakban mintegy 330 millió korona értékben építettünk ökológiai védelmet is szolgáló létesítményeket, központi trágyatelepe­ket, silótelepeket, műtrágya- és üzemanyagraklá­széről meg kell gyorsítani a vízviszonyok kutatási eredményeiből eredő feladatok végrehajtását. A CSKP KB 12. ülése után azonnal elkezdtük azoknak a feladatoknak a teljesítését, amelyek a párt XVIII. kongresszusa előtt a pártalapszerveze- tek évzáró gyűléseinek, a plenáris gyűléseknek és a pártkonferenciáknak az előkészítésével kapcsola­tosak. Igyekezetünk arra irányul, hogy növeljük a kommunisták aktivitását az átalakítás és a demok- ^ ratizálás céljainak, valamint a 8..ötéves tervidőszak .rkészüésé^arl5tík:,€rt6tefjük azalapszervezeti elnö:.,.* ’ kök munkáját, s erre kapcsolódva a járási pártbizott-. ság aktivistáinak részvételével beszélgetést folyta­tunk ;a pártbizottsági tagokkal, s beszélni fogunk a párt minden tagjával. Fokozott figyelmet fordítunk a fiatal nemzedék, főleg a munkásifjúság nevelésére. Ezen a területen növelni kell a befolyásunkat, hatékonyabb munka­formákat és módszereket kell keresnünk. Nyílt esz­mecsere keretében kell megismerni a fiatalok érde­keit és nézeteit, s meg kell oldani jogos követelmé­nyeiket. MÁRIA VASILOVÁ elvtársnő, az SZLKP KB tagja, orvos, a humennéi Járási Egészségügyi Intézet munkatársa Köztársaságunk legkeletibb csücskének lakos­sága a gazdaság és politika terén történő össztársa­dalmi események hatása alatt él és dolgozik. A Humennéi járásban két jelentős vállalat van, a sninai Vihorlat és a humennéi Chemlon vállalatok. Az 1988-as esztendő július 1-től a Vihorlat állami vállalat lett. A humennéi Chemlonban erre a fontos lépésre ez év június 1 -én kerül sor, s éppen ezért felhasználhatja a másik „szomszédvár“ jó tapaszta­latait, és okulhat a hibáiból. Ezeknek a vállalatoknak vezetősége, pártszervezetei és dolgozói azt vallják, hogy ezáltal megnő a vállalat felelőssége a további fejlődés biztosítása terén. A komplex kísérlet feltéte­lei között a tervfeladatok értékelése minőségileg új szintre került. A mennyiségi mutatók figyelembevé­telétől az értékelésben markánsan olyan értékren­det sikerült kidolgozni, amely az újratermelési folya­mat minőségi kérdéseit jellemzi. A Vihorlat vállalatban tudatosítják, hogy a komp­lex kísérletből következő gazdasági eszközök meg­drágítják az újratermelési folyamatot, mégpedig azáltal, hogy bevezették a vállalati tulajdonból fize­tendő 2 százalékos elvonásokat, s azáltal is, hogy a szociális biztosítás hozzájárulási szintje az eddigi 20 százalékról 40 százalékra nőtt. Az 1988-as év során a Vihorlat vállalatban teljesítették és túlteljesí­tették a terv nyolc döntő fontosságú mutatóját, valamint teljesítettek minden olyan mutatót, amelye­ket az egyes alapok képzésének kritériumaiként állapítottak meg. Több mint 12 millió koronával túllépték az állami költségvetésbe irányuló elvoná­sok tervét. Azonban nagyon sok problémával talál­koztak menetközben és keresik azok megoldását. Rendkívül komoly helyzet alakult ki a vállalat fizetés­képtelensége körül, elsősorban a vele szemben fennálló nagymértékű kötelezettségek miatt. Tarta­lékok vannak a minőség területén, akárcsak a gaz­dasági szerződések teljesítésében is. Az idei év első hónapjaiban teljesítik tervfeladataikat, miközben lé­nyeges mértékben javult az árutermelés kiegyensú­lyozottsága, ami törvényszerűen hozzájárul a válla­lat fizetési mérlegének javításához. A Vihorlat vállalatban új komoly probléma kelet­kezett. Tekintettel arra, hogy csökkent a speciális technikai berendezések iránti igény, ami negatívum­ként jelentkezik a vállalati gazdálkodás területén. Ezeket a kérdéseket a megrendelővel a Dubnica nad Váhom-i általános gépgyárral vitatják meg je­lenleg és ennek alapján keresik meg annak lehető­ségeit, hogy ezeket a negatív követelményeket miként csökkentsék a minimumra és miként emeljék a civil berendezések gyártásának programját, a tel-* jes termelés részarányából. További gondokat okoz az is, hogy csökken a Szovjetunióba irányuló kivitel különösen a 9. tervidőszak során. Mindkét említett kérdést a szövetségi kormány felügyelete alatt az érintett vállalatok között meg kell oldani. A termelési program kérdéseit azonban - a tervezett termeléski­esést is beleértve - az érintett vállalatoknak kell megoldaniuk. A víhorlati állami vállalat a felszabadu­ló kapacitások kiaknázását elsősorban azoknak a termékeknek a termelésében óhajtja hasznosítani, amelyek gyártása területén mind ez idáig nem tudja teljesíteni a megrendelők igényeit, és ezen kívül mielőbb a közétkeztetés céljaira szolgáló berende­zések gyártására akar rátérni. Ezen az új területen már meg is kezdték bizonyos új termékek gyártását. A további termékskálát úgy akarják megválogatni, hogy a bratislavai élelmiszeripari gépgyárral együtt belátható időn belül lényegesen növelhessék azok­nak a berendezéseknek a szállítását, amelyek az üzemi étkeztetési berendezések korszerűsítésére, bővítésére, esetleg újabbak létesítésére nyújtanak lehetőséget. A humennéi Chemlon vállalat annak mérlegelése során, hogy kérjék-e önállósulásukat, számos meg­lévő, alapvető tényt figyelembe véve alapos elem­zés után arra a következtetésre jutott, hogy reális lehetősége van az új gazdasági szabályok szerin* tevékenységre. A kérvényezés óta eltelt egyéves időszak során számos megbeszélést tartottak a ter­melési-gazdasági egység és az ágazatvezetés szintjén. Kidolgozták azokat a kiegészítő elemzése­ket, amelyek mindig a reális meglévő helyzetből indultak ki, az alaphelyzet szépítése nélkül így hűen tükrözik a helyzetet, amelyben a vállalat jelenleg létezik. A vállalat illetékesei az utóbbi időszakban a korábbinál sokkal intenzívebb tevékenységet fej­tenek ki, az utóbbi három hónap során felelősségtel­jesen és több variáns kidolgozásával értékelték az idei tervfeladatok biztosításának felkészültségi szintjét. Azt akarják, hogy a nyolc év után újra időszerűvé vált részleges vállalati korszerűsítésre, rövidített határidőn belül kerüljön sor. A vállalat szociális programjával rendkívül fontos helyet foglal el a nőkről való gondoskodás. A Chem­lonban dolgozók 47,8 százaléka nő és ezzel a tény­nyel számos probléma jár együtt. Gyermekgyógyá­szati munkánk során akárcsak a párttaggyűléseken gyakran van lehetőségünk találkozni a vállalatban dolgozó nőkkel. Amikor arra terelődik a szó, hogy mit várnak az állami vállalattól, nem ritka a követke­ző felelet: „Jó munkáért nagyobb fizetést és egyre jobb munkafeltételeket." Ez a vállalat azok közé tartozik, ahol a nők igényeit nagyon komolyan ve­szik. Az utóbbi évek során számottevően csökkent a nők éjszakai műszakokba történő beosztása, akárcsak a szombati és vasárnapi munkájuk. Állan­dó jelleggel őrködnek a zajártalmak csökkentése fölött, pihenősarkokat létesítenek és lényegesen javítják az üzemi étkeztetés minőségét. A dolgozók egészségéről való gondoskodásnak az új gazdasági szabályok feltételei között egyre nagyobb figyelmet kell szentelni. Az állami vállala­toknak az eddiginél sokkal inkább törődniük kell dolgozóik egészségi állapotának magasabb szinten tartásával, mert az esetlegesen magas munkakép­telenség számottevően eshet latba a vállalati gaz­dálkodásban. Ezzel a kérdéssel pedig összefügg a vállalatok és az egészségügyi szervezetek együtt­működése. Olyan feltételeket kell biztosítani, hogy az üzemorvosok és az egészségügyi nővérek mun­kája gazdaságilag és társadalmilag is megfelelően legyen értékelve. A munkaképtelenség százalék- arányát nem tekinthetjük csak egy olyan számnak, amely bennünket egészségügyieket a járás, a kerü­let, vagy akár Szlovákia viszonylatában ilyen-olyan helyre juttat ezen a „ranglétrán“, hanem e szám mögött a valós munka- és életfeltételeket, az üzem­orvos, illetve körzeti orvos valós, hozzáértő munká­ját kell látni. Mindazok, akik az egészségügyben dolgoznak, tudják, hogy az egészségügyi nővér az orvos egyen­értékű munkatársa, igaz mindkettőnek megvan a saját kötelessége és felelősségüknek más-más a foka. Az üzemi körzeti rendelők esetében azonban olyan jelenséget tapasztalhatunk, hogy az orvosok, a vállalattól kapnak bérkiegészítést, míg a velük dolgozó egészségügyi nővérek ezt nem kapják meg. Ez a kérdés már többször is fölmerült a különböző szintű tanácskozásokon, azonban mind ez idáig nem oldódott meg. Abban a pártszervezetben, amelyben dolgozom, de az egész járásban is nagy figyelmet szentelünk az évzáró párttaggyűlések előkészítésének, ezt a tevékenységet összekapcsoljuk a kommunisták és a pártonkívülíek mozgósításának kérdéseivel. Erre a célra használjuk fel azokat a beszélgetéseket is, amelyeken értékeljük valamennyi kommunista eddi­gi munkáját. A viták során gyakran hangzanak el bíráló megjegyzések az eddig meg nem valósított határozatokkal kapcsolatban. Arról is szó esik, hogy nem engedhető meg az olyan helyzet, amikor a szo­cialista vállalkozás arra irányulna, hogy a lehető legkönnyebb úton jussanak a vállalatok a nyereség­hez, mégpedig elsősorban az ún. innovált termékek révén, amelyek a valóságban legfeljebb magasabb áruk miatt nevezhetők innováltnak. Sok bírálat hangzik el az anyagellátással kapcsolatban. Mint két gyermek anyja, azokkal a nőkkel értek egyet, akik a szabad idejüket sokkal hasznosabban is el tudnák tölteni, mint azzal, hogy a hiánycikknek számító gyerekcipőt keressék az üzletekben. Erről a gondról már nagyon sok szó esett, a megoldás azonban aránytalanul hosszadalmas. rakat. Ebben az irányban további haladást akarunk elérni. Az új gazdasági feltételek között azonban a beruházási források szempontjából ez igényesebb feladat lesz. Azt azonban nem engedjük meg, hogy a termelési költségek csökkentése a környezetvé­delmi szabványok megsértéséhez vezessen. A nemzeti bizottságok az ötéves tervidőszak első három éve alatt 160 millió koronát fordítottak ökoló­giai beruházásokra. A 8. ötéves tervidőszakban három, a,9. ötéves tervidőszakban pedig öt szenny- víztis^í^pítését ifejezzük be. >;■ l '■ •áttett .íféfcpfekét.^pftiirik. E%#feégfiS'^6C(ölŰáS, mé^azdaságij&ülétetfe^alifnk éh/ele, s'számos Jértékesriíiásö£rtagostfTyersanyag megy így veszen­dőbe ... A megoldást egy osztályozó és szemétége­tő telep építésében látjuk. A Gabéíkovo-Nagymarosi Vízlépcső építése és üzemeltetése specifikus követelményeket támaszt a környezetvédelemmel szemben. A február 17-én megrendezett ellenőrzési napon megállapítottuk, hogy a foganatosított intézkedések fokozatosan megvalósulnak, de figyelembe véve a vízmű építé­sének jelenlegi ütemét, az SZSZK Erdőgazdasági, Vízgazdálkodási és Faipari Minisztériumának a ré-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents