Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-13 / 87. szám, csütörtök
Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája PAVEL KOY$ elvtárs, az SZLKP KB tagja, az SZSZK kulturális minisztere Mi, akiknek az a megtisztelő feladat jutott, hogy a párt propagandistái, agitátorai és „kultúrmunká- sai“ lehetünk, az átalakítás optikáján át látjuk és tudatosítjuk a hibákat, a felületességet, a formalizmust, melyek elburjánoztak és tovább élnek. Szívesen mondogatjuk, hogy harcolunk az új emberért. Pedig olykor kevésbé zajosan kellene harcolni, annál több jó szóval kellene fordulni az emberekhez. Rászoktunk a .monológokra, elszoktunk a párbeszédtől. Els^tötar^anéz«k^nbségék*kitejtéSétől és Máktól. Jwfr'»!yan!»üres v/ít&kra -gondolok, me-;f* lyeknek se vége, se ’’hossza,' hanem olyanokra, melyek megtermékenyítik a gondolatot, arra késztetnek bennünket, hogy vágjunk a problémák közepébe, módosítsuk nézeteinket, találjunk új, merészebb megoldásokat. A pártban eltöltött sok esztendőből mindenféle vitákra, beszélgetésekre és gyűlésekre emlékszem. Gyakran késő éjszakáig tartottak, az érzelmeket is felkorbácsolták, az igazság féligazsággal keveredett, de senki sem félt megmondani, amit akart. Türelmesen folyt a vita mindenkivel. Nem voltak előírva a beszámolók tézisei, ám a vita igaz volt, meggyőző, helyenként humoros, sőt még drámai fordulatot is vett, és ami a legfontosabb, emberi és tárgyszerű volt. Vitázni, párbeszédet folytatni, érthetően, finomabb szavakkal vagy keményen beszélgetni az emberekkel, de beszélgetni - ezt még tanulnunk kell. És itt támogatjuk Jakeá elvtársat, aki a CSKP KB legutóbbi ülésén a következőket mondotta: „A társadalomellenes tevékenységgel szemben vívott harcban nem támaszkodhatunk csak az államhatalmi szervekre és a törvényekre. Döntőnek kell lennie a politikai befolyásnak. Meg kell nyerni minden becsületes embert, azokat is, akik tévednek, ingadoznak, akik számos kérdésben nem látnak világosan, miként járulhatnának hozzá konstruktívan az átalakításhoz. Az ehhez vezető főút az, hogy a kommunisták szüntelenül és rugalmasan dolgozzanak a mukásosztály soraiban, a földművesek között, az értelmiségiek körében, valamennyi társadalmi rétegben. Nagy figyelmet kell szentelni, főként az ifjúságnak..." * Mennyi mulasztás és adósság terheli e tekintetben számlánkat. Vannak még gyűléseink, pártgyűléseink is, amelyeken látszólag nagy horderejű dolgokról folyik a vita, de a helyi égető gondok nem kerülnek be a beszámolókba, különösen nem kapnak hangot a vitában. A járási tisztségviselők még mindig gyakran értékelnek sikeresnek olyan gyűléseket, melyek konfliktusok nélkül zajlottak le. De volt-e valaha is forradalom konfliktusok nélkül? Az ilyen forradalom nem forradalom, hanem ünnepi mulatság. Annak ellenére, hogy a központi bizottság különösen úgy két három éve a nyíltság, a tárgyszerűség, az igazságosság szellemét, valamint a kritikai szellemet áramoltatja sorainkba, „lent" csupán elvétve érzékelhetők ennek az új szellemnek a megnyilvánulásai. A művelődéspolitika része a párt politikájának, még akkor is, ha némely elvtárs szívesebben kacérkodik a függetlenségnek valamiféle gondolatával. Ha a helyzet bonyolult és feszült, akkor a művészetben és a kultúrában ez legalább kétszeresen érvényes. Ez a terület sajátosságaiból adódik. Az irodalomnak, a művészetnek, a kultúrának, ha természetes módon akar fejlődni, térre van szüksége, mondjuk meg egyenesen, szabadságra, a gondolat szárnyalására. Az érzelmek szárnyalására. Ezt igazolta a CSKP KB 13. ülése is. Ehelyütt szívesen idézném Lenin A párt szervezete és a pártos irodalom című ismert munkájából. (1905): „Mindenki szabadon írhat és mondhat, amit akar, a legcsekélyebb korlátozás nélkül. De minden szabad egyesülésnek (többek között a pártnak) megvan a szabadsága arra is, hogy kizárja azokat a tagokat, akik a párt cégérét pártellenes nézetek hirdetésére használják fel. Legyen teljes szólás- és sajtószabadság. De legyen teljes egyesülési szabadság is. A szólásszabadság nevében meg kell adnom neked a teljes jogot arra, hogy kiálts, hazudj és írj, amit akarsz. Neked ellenben az egyesülési szabadság nevében meg kell adnod nekem azt a jogot, hogy egyesüljek emberekkel, akik ilyen vagy amolyan szellemben beszélnek, vagy különváljak tőlük. A párt önkéntes egyesülés, amely elkerülhetetlenül széthullana, előbb eszmeileg, s azután gyakorlatilag is, ha nem tisztítaná meg sorait olyan tagoktól, akik pártellenes nézeteket hirdetnek. Hogy mi pártos és mi pártellenes, ezt a pártprogram, a párt taktikai határozatai és szervezeti szabályzata (...) határozzák meg.“ Lenin gondolatait egyszerű okból idéztem. Némely kommunista művészek, kihas^nálva.az alkotói szabai^^oí?JBlíelejtJk..«hogy «ilyen pártfreíJáptek - önkénresm, A párt, téíínészetesen,'éló szwvézet. A nézetek egységéhez a nézetek cseréjévé! jut el. De az agységhez/Nem a felbomláshoz, az aktivitás megszűnéséhez. A párt - és ez nem valamiféle sztálinizmus maradványa - szervezett, fegyelmezett és egységes élcsapata a munkásosztálynak. A művészek általában érzékeny emberek, néha túl érzékenyek, akiknek határtalan a fantáziájuk (a legtehetségesebbeknek); művelt és különös emberek ők, akiknek rendkívül fejlett érzékük van a jóra, az igazságra. És persze - a szépségre. Azért élünk, hogy a kommunista igazság a legemberibb legyen, tehát a legszebb is. A művészek azonban olykor naivak is politikai téren, az osztályszempontú tisztánlátásban. Az ellenség szívesen manipulál velük, becsalják őket hamis politikai játékokba, melyeknek semmi közük a nyílt politikához. A művészek éppen ezért ingatag, spekuláló, ideológiailag labilis emberek is. Annál nagyobb tehát a kommunista művészek, az alkotószövetségek vezetőinek, pártunk és államunk művelődéspolitikája irányítóinak a felelőssége. Ha igaz, hogy a pártmunkában új, az eddiginél alkotóbb és aktívabb módon kell gondolkoznunk, akkor ez a kultúrára ugyanúgy érvényes. Egyetlen tehetség sem lehet magára hagyott. Mindenki számára meg kell nyitni a hozzánk vezető utat. Emberi szóval, kritikával, de főként a szocialista átalakítás és a szocialista demokrácia világos eszmei koncepciójának révén. Az átalakítás parancsa, hogy mindent csinálhatunk, csak egyet nem: feladni a mérkőzést. A politikai harc bonyolultabb, ellentmondásosabb, igényesebb. Kompromisszumokkal, új taktikákkal, új módszerekkel is jár. De egy pillanatra sem vonulhatunk vissza. Nem állhatom meg, hogy ne idézzem a nagy kommunistát és humanistát, Laco Novomeskyt, aki 1968 tavaszán a szlovák írók aktívaértekezletén a rá jellemző világos alapállással lépett föl. Lángolt a demokratikus újjászületésért, így beszélt a cenzúra ellen, valamint az akkori idők új gondolatainak érvényesüléséért. Egyúttal figyelmeztetett. A mai szóhasználattal élve úgy mondanánk, hogy a január utáni áramlatokban meglátta azt is, ami nem volt tiszta. Az újjászületés látszatbajnokaival folytatott vitában a következőket mondta: „Egyszóval, a szlovák írók folyóirata a nem kommunista állampolgár szájával kérdi Máriák elvtárs révén, miként lehet az, hogy a demokrácia és a demokratizálás folyamatában miért nem nyírta már ki magát a párt, amint azt megtették tagjai, Jankó Breát’ansky vagy a ruzynéi orvos, dr. Sommer. Mit keres még itt, miért van még itt?“ Néhány perccel ezután kifejtette azt a gondolatot, amelyet később sokszor idéztek. Úgy látom, nem árt, ha ma is felidézzük szavait: „Bizonyára senki nem mond ellent, hogy nálunk a »nem kommunista állampolgárok« csoportjai is erősen gondolkodtak ilyen összefüggésekben - és nemcsak gondolkodtak; ami lakatot tett szájukra, megkötötte a kezüket, az éppen a kommunista párt volt, amelyre most szabadon, állítólag demokratikus módon tüzet nyithatnak. Értsenek meg jól! A kommunista párt nevéhez és uralmához - sőt önkényes uralmához - szégyenteljes tettek is fűződnek. Ott akarok lenni a szocializmus megreformálására és megújítására tett minden aktusnál. De nem akarok ott lenni a likvidálásánál, még akkor sem, ha ez a hétköznapi szertartás a demokratizálás maszkjában menne végbe.“ Mit lehet ehhez hozzátenni? Már csupán annyit, hogy a szocializmust ma is szükséges átépíteni, demokratizálni, jobbá tenni, de soha nem, még részleteiben sem, likvidálni. Sehol, a kultúrában sem. Ha ezt megengednénk, elárulnánk a pártot, mely fájdalmakkal teli, küzdelmes, mégis dicsó utat tett meg. A pártszervek és szervezetek tanácskozásai, az átalakítás során szerzett tapasztalatok nálunk, a Szovjetunióban és más szocialista országokban egyértelműen megerősítik azt a nézetet, hogy az átalakítást nemcsak a gazdasági szférában elkerülhetetlen végrehajtani, hanem az egész társadalomban és természetesen a párt munkájában is. Fokozatosan észlelhetők a változások a munkamódszerekben, a munkastílusban, magukban az SZLKP pártalapszervezeteiben is. A taggyűlések tanácskozásainak tartalmában egyre inkább érvényesül a munkafeladatokkal kapcsolatos tárgyilagos hangnem, amely azonban nem helyettesíti a gazdasági vezetés munkáját, de növeli a politikai irányítás hatékonyságát, érvényesíti a párt vezető szerepét és ellenőrzési jogát. Növekszik a taggyűlések előkészítésének kollektív jellege, amely a vitában való szélesebb körű részvételben, a nagyobb nyíltságban, a hiányosságokra való rámutatásban, illetve azok megoldására való igyekezetben is megmutatkozik. Részben nőtt a párt alapszervezeteinek önállósága, amelyek már nem várnak a felsőbb utasításokra, hanem munkahelyeiken önmaguk igyekeznek megoldani a pártmunkában felmerülő problémákat. Pozitív részt vállal ebben a mi bratislavai III. városkerületünkben a komplex gazdasági kísérlet ' megvalósítása is. Ennek ellenére sok olyan tisztségviselővel, pártbizottsággal és egész szervezettel találkozhatunk, amelynek problémái vannak a politikai vezetés következetes érvényesítésével, abban a szellemben, ahogy ez a kommunista pártnak a szocialista társadalomban betöltött szerepéből kitűnik. Ez a megállapítás a lakóhelyi szervezetekre is érvényes, az állami szervekhez és a tömegszervezetekhez fűződő viszonyukban. Az új hozzáállás és az elért eredmények sem tudják azonban eltakarni azt a tényt, hogy sok helyen a párt befolyása elégtelen, alacsony a kommunisták aktivitása és nem értek el a kívánt haladást a tagság összetételének javításában. A következetes politikai hozzáállás helyett gyakran csak a már begyakorolt sztereotípiák, megszokott szervezési formák érvényesülnek, amelyek a pártba való felvételnél például csak a számszerű növekedésre irányulnak. Hiányzik az aktivitás, a nevelés kérdéseihez való koncepciózus hozzáállás, nem sikerül mindig a CSKP KB határozatainak megvalósítását összekötni a kulcsfontosságú feladatokkal, amelyeket a párt a társadalmi élet konkrét területein old meg. Még mindig nem- értük el azt, hogy minden kommunista megértse az új feladatokat, magáévá tegye őket, azonosuljon velük és ezeknek szellemében cselekedjen is. Néha engednek azokból a követelményekből, amelyek a jelenlegi feladatok igényességéből erednek. A kommunisták egy része azután elveszti érdeklődését a pártélet és a párt- munka iránt. Caak a legalapvetőbb feladataikat 'jí&jd^lk és naegjéterrik -á Ipasszivitás.;,En^k^tt' .^•'¡Rbve&eeetlen, etanórző tevéken^égben'lártom. 2 Ahelyett, jTogy'félelósSögre vonnák a párt tagjait, ••inkább elfutnak a próblémák elől. Ez azután aláássa a párt vezető szerepének érvényesítését. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben nagyobb figyelmet szentelünk a párton belüli demokrácia fejlesztésének, a kritikának és önkritikának, az egyes területeken elért eredmények igényesebb értékelésének. Az is megmutatkozik, hogy szükség van a kommunistákkal való egyéni, személyes kapcsolat tartására, annak érdekében, hogy céltudatosan növeljük öntudatukat, részvételüket a párt politikájának megvalósításában, javítsuk a határozatok lebontásával kapcsolatos munkát, növeljük a pártszervek és szervezetek tanácskozásainak hatásfokát. Ehhez arra is szükség van, hogy az SZLKP minden alapszervezetében valóban konkrét feladatokat kapjanak a tagok, hogy beszámoltassák őket munkájukról, s természetesen hogy a feladatok teljesítésében tapasztalható felelőtlen hozzáállásból levonják a megfelelő következtetéseket. Többször kellene vitázni, beszélgetni a párt sorainak további aktivizálásáról. Ez azt jelenti, hogy a párt minden tagjának és póttagjának lehetőséget kell adni arra, hogy teljes mértékben bekapcsolódjon a párt munkájába, politikai céljainak alakításába, megvalósításába és ellenőrzésébe. A vita, a nyílt eszmecsere az, ami a fejlődést előbbre viszi. Az ilyen hozzáállás szükségességét jelenleg az átalakítás feladatainak végrehajtásában egyre inkább tudatosítjuk, hogy szilárduljon a párt egysége, autoritása a társadalomban, hogy erőteljesebben haladjunk előre az átalakításban, ahhoz nemcsak a gyűléseken, a szónoki asztal mögül kell párbeszédet folytatni. A kor megköveteli, hogy minden kommunista következetesen teljesítse feladatait, tehát hogy a párt politikájának propagátora, agitátora legyen, járjon élen annak megvalósításá- ,, bán a munkahelyén,-lakóhelyén és családjában. , & közelgő évzáró taggyűlése)^; és az,$zeket megetö- fC zűat>e£zá!ge.té5ek reáj^feiíeteMet '-. nek az^jénynek a'-kielógítésére. Csak tőtwfik‘,függ,, mennyire -födjük ezt kihasználni a párt sorainak aktivizálásához, az átalakításban való efórehaladá- ■ sunk intenzifikálásához. Állami vállalatunkban, a bratislavai Palmában, a gazdasági feladatok teljesítésére összpontosítjuk erőfeszítéseinket. Mit érnek ugyanis a kijelentések, ha nem lesznek alátámasztva tettekkel. így reagáltunk a CSKP KB Elnökségének a februári győzelem 41. évfordulójára közzétett felhívására. Annak köszönhetően, hogy a problémáinkat igényesen és konkrétan elemezzük, sikerül megtalálnunk a helyes utat és a jó eredmények a termelésben már megjelentek. De lehetnének még jobbak nálunk és az egész társadalomban is, ha sikerülne megoldani a bérpolitikában felmerült problémákat. Sokéves ellentétek mutatkoznak a bérezésre fordítható eszközök elosztásában. Ha megfizetjük a rossz minőségű, felesleges munkát, az a jó dolgozóban gyakran haragot és passzivitást ébreszt. A fölöslegesen nagy létszámú adminisztratív munkaerő oka is a magasabb fizetésben, a felelősség nélküli vagy kis felelősséggel járó munkában, az itt nem létező több műszakos, illetve a szombati és vasárnapi beosztásban keresendő. Ha azt akarjuk, hogy megvalósuljon az átalakítás, ezeket a hiányosságokat meg kell oldanunk. LUBOMÍR KUBASCÍK elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Banská Bystrica-i Számítástechnikai Üzemek igazgató-helyettese A gazdasági mechanizmus átalakításának értékelt időszaka az átalakítás kezdeti fázisát jelenti, amelyben mind a gazdasági mind az ideológiai területen még túlsúlyban vannak a munka régebbi módszerei. A járási pártbizottság rendszeres negyed- évenkénti értékelése a párt gazdaságpolitikájának megvalósításáról megerősítette azt, hogy a párt alapszerveinek aktivitása hozzájárul a dolgozókollektívák mozgósításához., Következetes pártellenőrzéssel és a pártszervezetek politikai irányításával megnövekedett a terv teljesítésére és a minőségi mutatók javítására irányuló igyekezet. Ezen erőfeszítések ellenére azonban a járás gazdasági fejlődése nincs összhangban a kongresszusi feladatokkal. Azonkívül, hogy nem biztosított a 8. ötéves tervben meghatározott dinamizmus, nem teljesültek a termelés intenzifikálására kidolgozott programok sem, és nem nőtt az értékesítés hatásfoka. Kevés esetben kerülnek az előtérbe a hatékonyságnak a termelés műszaki színvonalának, fejlettségének, versenyképességének a kérdései. Ezek a problémák az üzemek önállóságának korlátozásából és az önelszámolás elve elmélyítésének elhanyagolásából erednek. Az elfogadott intézkedések alacsony hatékonysága fóleg a raktárkészletekkel való gazdálkodásban mutatkozik meg. Ezeknek mértéke gyakorlatilag állandóan nagyobb a tervezett értéknél. Ugyanakkor a CSKP KB 7. ülésén meghatározott feladatok teljesítésének elmaradása a termelő- eszközök kihasználásának, a tervezett paraméterek be nem tartásának, az új termelési kapacitások át nem adásának is a következményei, ahogy ez megmutatkozik a Biotika, a Számítástechnikai Üzemek és a Strojsmalt esetében is. A pártbizottságok és pártszervezetek munkáját elemezve ezekkel a feladatokkal kapcsolatban ex- tenzív hozzáállást is tapasztalhatunk és azt az igyekezetet, hogy formálisan megindokolják a feladatok teljesítésének elmaradását. A vezető gazdasági dolgozók hozzáállása a párt gazdaságpolitikájából eredő feladatok teljesítéséhez azt jelzi, hogy egyelőre nem értették meg teljesen és nem tették magukévá a határozatokból eredő igényes feladatokat. Járásunk vállalatainak és üzemeinek egyharriia- da nehézségekkel küszködött 1988-ban a 8. ötéves tervből adódó feladatok teljesítésénél, amely nehézségeket a terv tárgyi és anyagi hiányosságai is okozták. A tervező és irányító mechanizmus hiányosságai áttevődnek a pártszervezetek talajára és hatással vannak a dolgozókollektívák szociális és politikai állásfoglalására. Ilyen a helyzet főleg a Slo- venská Lupőa-i Biotikában, ahol a felsőbb szintű ellenőrzések egész sora mutatott rá arra, hogy a felsőbb gazdasági szervek által alkalmazott tervezési módszer nem reális. Már harmadik éve az elért eredmények tolerálása az egyetlen megoldás. A dolgozókollektívák, a párttagok, a vezető dolgozók egész évben az indulás módszerével kidolgozott mutatók ellen hadakoznak, és ez negatívan hat az egész gyár termelési és politikai helyzetére. így van ez a Piesoki Gépgyárban az új termelőkapacitások beindításánál, vagy a Számítástechnikai Üzemekben a devizaeszközök biztosítása körül és más vállalatokban is, mint például a pohorelái Strojsmalt- ban, a Závadkai Sigmában és Banská Bystricában a Cementgyárban és a Stavoindustriában. A tagsági gyűléseken is hozzászoktunk ahhoz - és mindeddig nem változott a helyzet -, hogy a vehető dolgozók beszámolói főleg számadatokat tartalmaznak, anélkül, hogy értékelnék a tervteljesítésben a kommunisták és a többi dolgozó részvételét. Az ülések határozatai azután nem beszélnek a hiányosságok okairól, vagy a megoldás módjairól, nem tartalmazzák a pártcsoportok nézeteit, és az elfogadott határozat nem konkrét. így zajlott le a CSKP KB 10. ülése határozatainak lebontása is a párt alapszervezeteiben. Ez abból is fakad, hogy az alapszervezetek utasításokra, mintákra várnak, hogyan is dolgozzanak ezekkel a határozatokkal saját körülményeik között. Amíg ilyen utasítást nem kapnak a tartalom konkretizálásával nem foglalkoznak. Az SZLKP Járási Bizottsága kérte az alapszervezeteket, változtassanak hozzáállásukon a CSKP KB 12. és 13. ülései határozatainak lebontásakor. Az alapszervezet önálló cselekvéséhez azonban szükséges, hogy ezeket a dokumentumokat először megismerje. Jelenleg különösen fontos, hogy előtérbe kerül az összüzemi pártbizottságok és az alapszervezetek pártbizottságainak kádermunkája. Vannak olyan szervezeteink, amelyek ezeknek a kérdéseknek figyelmet szentelnek, nagy részük viszont a másik oldalon nem ítélte meg igényesen a komplex értékeléseket, nem értékelte kellőképpen a káderek képességeit, felkészültségüket, amelyre a kongresz- szusi határozatok teljesítése során a kollektíva vezetéséhez szükségük van. Sok esetben társadalmunkban védelmi mechanizmusként lép fel a középszerűség érvényesítése. A párt sok tisztségviselője, az alapszervezetek pártbizottságai sokszor nem foglalnak állást, hallgatnak és a hiányosságokat, amelyeket meg kellene oldani, objektív okokká változtatják át. Ilyen hozzáállással találkozunk a komplex lakásépítésben, a lakosság ellátásában, a vállalatok, üzemek és efsz-ek gazdasági terveinek teljesítésében. Az állami vállalatok kialakításával kapcsolatos egyéni javaslatok megvitatásának folyamatában, a mi járásunkban is sokszor megszegték az átalakítás demokratikus elveit. Például a Őverma Vasmű, a Piesoki Gépgyár, a Breznói Hídelemgyár, a Számítástechnikai Üzemek, a Strojsmalt és más vállalatok esetében megakadályozták azt, hogy a kollektívák egyéni javaslatokat adjanak, amelyek az önállóság növelésére vonatkoznak, növelték feladataikat, és más formában is nyomást gyakoroltak rájuk. Ennek következtében néhány dolgozókollektíva még mindig bizalmatlan az SZLKP Járási Bizottsága által képviselt irányvonallal szemben, és támogatja a őverma Vasmű és a Hídelemgyár állami vállalattá való átalakulását, annak ellenére, hogy ezeknek felsőbb irányító szervei új javaslatokkal éltek, mégpedig az asszociációs társulás szervezési formájával. Az 1989-es évre előterjesztett végrehajtói terv szerint a járás gazdaságában nem biztosított minden mennyiségi es minőségi mutató szükséges ütemű növekedése. A termelési gazdasági egységek, a vállalatok és az ágazatok tervelőkészítése erre az évre ismét nem mutatta a gazdasági reform erőteljes jegyeit. A nagykereskedelmi árak átalakítása sok tervet megváltoztat, váratlan meglepetéseket okoz az irányítási szférában. Azt gondoljuk, hogy az ilyen meglepődés nem jogos és nem felel meg annak a követelménynek, amelyet az irányítás színvonalának emelése támaszt. , i ÚJ SZÚ 4 1989. IV. 13. GUSTÁV OTAJOVIÓ elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Palma Bratislava villamos karbantartórészlegének mestere
