Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-10 / 84. szám, hétfő

Teniszparadicsom a falu szélén Gomba (Hubice) a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás kisköz­ségei közé tartozik, mindössze 600 lakosa van. Hasonló nagyságú falvakban azt mondogatják: nincsenek meg a feltételek a pezsgő sportélethez, mert kevés az ember. Gombén bebizonyították, az akarat és a sportszeretet néha csodákra is képes. A szó legszorosabb értelmében erről beszéltek 1984-ben, amikor rövid idő alatt a falu végén két teniszpályát építettek Azóta ez megduplázódott... Srdwfkerofi spertegye. •"-•tbőf a válogatottba Minden 1980-ban kezdődött. Ek­kor a 45 éves Igenyes Vilmos és a 12 esztendős Bittera Attila a szomszédos Nagymagyarra (Zlaté Klasy) kezdett teniszezni járni. Any- nyira megtetszett nekik ez a sportág, hogy elhatározták, teniszpályát épí­tenek Gombán. Több támogatójuk is akadt, ám olyanok is voltak, akik tréfának vették az egészet, nem hit­tek a merész terv megvalósítá­sában.- A falu szélén, a fenyvesek kö­zött rendbehoztunk egy elhagyatott, dimbes-dombos területet. Nagy fel­hajtást nem csináltunk a teniszpálya építéséből, mert egyesek már az indulásnál megmosolyogtak és a fe­jükhöz kaptak. Szabad időnk nagy részét itt töltöttük, s fél éven belül elkészült a pálya. Mindent saját erő­ből csináltunk. Az, hogy elképzelé­seink valóra váltak, a helyi állami gazdaság sportszerető elnökének, Jozef Bohumelnek is köszönhető, aki védőszárnyai alá vette a huszon­négy tagú szakosztályt - kezdte a beszélgetést Igenyes Vilmos. Gombán tömegsport jellege van a tenisznek, bárki bármikor játszhat a nagy pályán. Nemcsak helybeliek járnak a stadionba, hanem a kör­nyékbeli községekből, de még Brati- slavából is.- Pénzzel mi nem dolgozunk, ná­lunk tagdíj sincs, versenyeinken in­gyenes a részvétel, máshol 10-20 koronát kell fizetni. Számunkra az a legnagyobb öröm, ha tavasszal és nyáron gyermekzsivajtól hangosak teniszpályáink. Bratislavából többen itt töltik a hétvégét. Rendszeres ven­dégeink el is nevezték teniszparadi­csomnak a négypályás stadio­nunkat. Két bajnokságban is szerepelnek a gombaiak, a járásiban és a brati- slavaiban. Az utóbbiba örömmel be­• A bíráló észrevételektől sem men­tes tevékenységi beszámolót hallgatva egy aránylag jól működő, akciókban, ren­dezvényekben bővelkedő sporlegyesület képe rajzolódott ki előttem. Vagy té­vednék?- Ha abból indulok ki, hogy öltözővel, fedett lelátóval, szépen körülkerített sportpályával rendelkezünk, akkor büsz­kének kellene lennünk az elmúlt néhány év alatt kialakított anyagi bázisunkra. Ha pedig abból, hogy a 93 tagot számláló és négy szakosztállyal rendelkező szerveze­tünk a „Példás sportegyesület'1 megtisz­telő cím viselője, akkor talán némi elége­dettséget is érezhetünk. Ha viszont abból indulok ki, hogy sok tehetséges labdarú­gónk és asztaliteniszezőnk van, akik az esetek többségében tudásuk alatti telje­sítményt nyújtanak, akkor van okorti és okunk a bosszankodásra. 0 Ajánlom, vessünk rövid pillantást a tavalyi tevékenységre. Mit érdemes ki­emelni akár pozitív, akár negatív előjellel?- Fontosnak tartom elmondani, hogy sportegyesületünk az elmúlt évek során hasznos együttműködést alakított ki a he­lyi óvodával és az 1-3. osztályos iskolá­val. A közös télapóünnepély, a sox szinű gyermeknapi műsor nagy élmény a gye­rekeknek. A tagok társadalmi munkájára .sem lehet különösebb panasz. A sportpá­lya karbantartásánál, a röplabdapálya építésénél, a kultúrház építésénél, a me­zőgazdasági csúcsmunkák során közel 1500 órát dolgoztunk. Tavaly baráti kap­csolatot vettünk fel a Liptovsky Mikulás-i járásban található Uherská Ves-i sport­egyesülettel. Kölcsönösen részt vettünk egymás rendezvényein. © Ezek valóban szép és dicséretes dolgok...- Igen ám, csakhogy ezek nem látvá­nyos, széles tömegeket vonzó és mozga­tó akciók. Mint általában, nálunk is a lab­darúgás iránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés. Ám játékosaink a járási baj­nokság III. osztályában, ahonnét már nem lehet lejjebb kerülni, kevés örömteli per­fogadták őket, ugyanis a fővárosban mindig zsúfoltak a pályák, így több mérkőzést náluk rendeznek.- Egy igazolt versenyzőnk sincs, kizárólag kedvtelésből csináljuk az egészet. Szeretjük a teniszt, a spor­tot. Nem az eredmény a fontos, hanem a mozgás. A szabadidősport Igenyes Vilmos (Gágyor Aliz felvétele) népszerűsítését tűztük ki célul. Rendszeresen lebonyolítjuk az álla­mi gazdaság dolgozóinak háziver­senyét, valamint - a nagymagyari- akkal közösen - egy nagyszabású ifjúsági viadalt. A járási bajnokság mind a négy osztályában indítottunk csapatot. Igen népszerű az Aratási Kupáért évente sorrátkerülő hagyo­mányos versenyünk, melyre a járás minden pontjáról érkeznek ten'n szozők. Négy év alatt igen népszerű lett a tenisz ebben a csallóközi kisköz­ségben. Jelenleg 12 fiatal gyakorol rendszeresen, télen hetente kétszer ceket szereznek a közönségnek. Csapa­tunk évek óta az „alsóházban“ tanyázik. Pedig jó képességű játékosaink vannak, akik, ha rendszeresen edzenének, jobb eredményeket is elérnének. Egyfajta kö­zömbösséggel találkozni náluk. Hiányzik a jó csapatszellem, az egymás iránti tisz­telet és megbecsülés. És ami szintén sajnálatos tény, hogy nem értékelik kellő­képpen a kialakított jó feltételeket. Hason­ló jelenségekkel találkozni diákcsapa­tunknál is. Ok a járási bajnokság II. osztá­lyának déli csoportjában szerepelnek. © Az asztalitenisz- és a szabadidő­sport-szakosztály eredményeiről ezzel szemben sok jót hallottunk.- Buris Károly és társai évek óta és eredményesen szerepelnek az asztalite­niszezők járási bajnokságában. A májusi ünnepségek tiszteletére lassan hagyomá­nyosnak tekinthető a Nagykürtös és Inám közötti stafétafutás. Tavaly négy falu sportegyesülete, köztük Uhorská Vés is képviseltette magát a versenyen. Ugyan­a nagymagyari tornateremben. Job­ban vonzza a gyerekeket a tenisz, mint a foci, s erre büszkék is a szak­osztályban.- Eddig mindenki saját maga vá­sárolta az ütőt és a labdákat, ám az új évben az állami gazdaság besegí­tett. Hiába rendelünk labdákat, he­lyettük csupán ígéretet kapunk. Egy­szerűen nincs, s ha itt-ott elcsípjük, akkor számlára nem adnak. Labda nélkül pedig nem lehet teniszezni, mi pedig naponta szeretnénk, annál is inkább, hiszen itt a tavasz - bú­csúzott Igenyes Vilmos, aki 53 éves koráig a gombai labdarúgócsapat kapusa volt, majd aztán kezdett teni­szezni. Felkerestük Jozef Bohumeit, a Gombai Állami Gazdaság igazga­tóját, s arra kértük, nyilatkozzon a sokak által emlegetett „teniszcso­dáról“:- Mindent Igenyes Vilmosnak kö­szönhetünk, nem a mi érdemünk, hogy a faluban népszerű lett a te­nisz. Ez a mindene, mi csak támo­gattuk őt, nem lett volna szép magá­ra hagyni. Természetesen örülünk, hogy valóra vált, hiszen sportsikere­ink községünk jó hírnevét is öregbí­tik. Nem igaz az, hogy a tenisz miatt esett vissza a gombai foci. Nem tudjuk megtartani fiatal labdarúgóin­kat, hiába hívjuk őket. A tenisszel merőben más a helyzet: senkit sem kell nógatni, maguktól jönnek a gye­rekek. Az a fontos, hogy sportolnak, mozognak. Ez nem jelenti azt, ne fáradoznánk a futball magasabb szintre emelésén. Kevés pénzből, rövid idő alatt négy teniszpályát építettek Gom­bán. Le a kalappal a vállalkozó szel­lemű, tenni akaró sportemberek előtt. További tervük az, hogy a kö­zeljövőben létrehoznak egy aszfalt borítású lábteniszpályát. Hihetetlen, de így igaz: mindez egy valamivel több mint félezer lélekszámú falu­ban. A teniszpálya kapuja bárki előtt nyitva áll. Ilyen hozzáállással kelle­ne kezelni mindenhol - városon is - a tömegsportot. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ csak a szabadidősport-szakosztály érde­me, hogy alkalmi női futballcsapat is mű­ködik. Az elmúlt évben is részt vettek kupamérkőzésen, a csapatból hárman a járási válogatottban is szerepeltek. Őszintén el kell mondanom, hogy a turisz­tikai szakosztályunkhoz fűzött reménye­ink ez idáig nem váltak be. Munkáját némileg az is nehezíti, hogy faluhelyen igazából nincs nagy igény a turisztika iránt. © Önkéntelenül adódik a kérdés: ho­gyan tovább?- Ha teljesen elkészülünk a röplabda- pálya építésével, szeretnénk ezt a sportá­gat is meghonosítani. Az alapozó szak­osztályunkra vár a szülők és a gyerme­kek spartakiád-gyakorlatainak megszer­vezése, előkészítése. Szeretnénk, ha fel­nőtt labdarúgóink végre már megembe­relnék magukat. Meggyőződésem, hogy ez a diákcsapatra is jó hatással lenne. BODZSÁR GYULA Valamikor ritkaság számba ment, ha valaki vidéki létére bekerült a vá­logatottba. Ma pedig egyre több he­lyen bontogatják szárnyaikat a te­hetségek és követelnek maguknak helyet az élvonalban. Egy olyan szövetkezetbe látogat­tunk el, ahol szeretnék változato­sabbá tenni a sportéletet, és a lab­darúgás mellett eddig kevésbé nép­szerű sportágak alapját lerakni. Három évvel ezelőtt Szabó Ist­ván autócross-versenyző egyesüle­tet váltott és Rimaszécsen (Rim. Sec) folytatta a versenyzést. A kez­deti időszak célkitűzései közé tarto­zott; tapasztalatokat szerezni a válo­gatott keretben és megkapaszkodni ott, valamint egy olyan versenyautót elkészíteni, mely műszaki színvona­lon egyenrangú a többiekével. A sokéves türelmes munka az elmúlt évben meghozta gyümölcsét, s ta­valy sikert sikerre halmozott. Megkértem őt, beszéljen eredmé­nyeiről.- Kezdjük talán azzal, hogy tavaly ketté vált az országos és az európai autocross-bajnokság: 1600 köbcenti alatti és feletti osztályra. Én Lada motorral az 1600 kcrri alatti kategóri­ában versenyzek. Megnyertem a Barátság Kupát, ami a szocialista országok közös bajnoksága, és itt ezekben az országokban gyártott motorokkal versenyeznek. A nem hivatalos Európa-bajnokságon, a Duna Kupán negyedik lettem,, mégpedig úgy, hogy az utolsó ver­seny előtt a második helyen álltam. A Banská Bystrica melletti Molcán azonban motorhiba miatt fel kellett adnom a versenyt. Az első az oszt­rák Kaudella, a második a csehszlo­vák Bartásek lett. Szlovákiai autocross-versenyző ilyen jó eredményt még nem ért el. Az itt felsorolt eredményekért de­cemberben megkapta a sportmeste­ri címet. Tavaly 15 versenyzőnek engedélyezték a nemzetközi verse­nyeken való indulást, Szlovákiából négynek, köztük Szabó Istvánnak is. © Hány versenyen vettél részt ta­valy és hány kilométert tettél meg utazásaid során?- Huszonhat hazai és külföldi ver­senyen rajtoltam és mintegy 50 000 kilométert hajtottam az országúton. Legmesszebbre Rigába és Brémá­ba jutottam el. Tavaly átalakítottunk egy autóbuszt utazásaink céljára, ezzel kissé kényelmesebbé tettük vándorlásainkat, mert 26 verseny 26, lakhelyünktől távol töltött hétvé­gét jelent. © Milyen változások történtek az autocross-sportban ?- Az idén már FISA Kupa néven zajlik az 1600-as motorok Európa- bajnoksága, a központ Prágában van. Az országos bajnokság 35Ö0 kcm-es kategória futamain a kisebb űrtartalmú motorokkal már nem kell kötelezően részt venni, így ezzel a versennyel szűkült az amúgyis teli tett program. , • Kik a segítőid a szerelési mun­káknál és ki az anyagi támogatója versenyzésednek?- Ferenc Kálmán, Kusza Tibor és édesapám segítkeznek a javítások­nál. Ferenc Kálmán munkahelyet is változtatott, mivel az előző munka­helyén nem nézték jó szemmel a versenyek miatti távollétét. Apám tavaly nyugdíjba ment, így most már szinte minden idejét ennek a sport­nak szentelheti. Az egyedüli anyagi támogatóm a rimaszécsi (Rim. Sec) szövetkezet, én ezt jó eredmények elérésével igyekszem viszonozni - folytatja Szabó István. • Milyen rendezvényeken in­dulsz az idén, s ezek közül melyek lesznek Szlovákiában?- Részt veszek a Barátság verse­nyen, az európai és a hazai bajnok­ság minden futamán. Ezek közül Fil’akovské Klacanyn csehszlovák bajnoki futamot, Molcán pedig Euró- pa-bajnoki futamot rendeznek. • Mivel töltőd szabad idődet?- Ez nagyon kevés van. Valami­kor szerettem síelni, de most már nem nagyon jut rá idő. Jelenleg átépítjük a kocsit, egy tartalék motort és sebességváltót is elkészítünk, s ezért nem jutottam el a harrachovi összpontosításra. • Ha valaki autóversenyző sze­retne lenni, mit tanácsolsz, hogyan fogjon hozzá?- Ajánlom, szerezzen tapasztala­tokat valamelyik versenyző mellett, mert a versenyautó nem sorozatban gyártott alkatrészekből áll, a leg­többjét otthon bütykölik össze. Saját erőből anyagilag sem bírná, mivel drágák az alkatrészek, s ezért támo­gatóról kell gondoskodni. A szövetkez,etnek van még egy autócross-versenyzője, Halászi László, aki már Szlovákia bajnoksá­gán versenyez. Ő rimaszécsi lakos és Szabó István sikeres szereplése után vágott bele ebbe a sportág­ba. LIPTÁK LAJOS Manapság szinte általános érvényű, hogy a községekben csupán a labdarúgásnak hódol­nak a fiatalok. Ez talán érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy falun nincsenek meg a feltételek a többi sportág űzéséhez. így volt ez tavaly őszig Szímőn (Zemné) is. Már hosszabb ideje felfigyel­tem rá, hogy esténként a volt iskola épületének ablakai ki vannak világítva. A minap kíváncsiságtól hajtva benyitottam volt iskolám ajtaján és kaucsuklabda pattogása ütötte meg a fülem. Amint beléptem az egyik terembe, láttam, a játékosok szinte magukról megfeled­kezve pingpongoztak. Amint azt Ludas Józseftől, a helyi egyesület asztalitenisz-szakoszályának vezetőjétől meg­tudtam, éppen a járási bajnokság tavaszi forduló­jának találkozóját játszották a kamocsai (Komo- ca) csapattal. A játék szünetében felkértem Ludas Józsefet és Bombicz Bélát, a szakosztály két legaktívabb tagját, tájékoztassanak tevékenységükről. • Tudtommal eddig Szímőn nem volt nagy hagyománya ennek a sportágnak - teszem fel a kérdést.- Ez nem teljesen így van - válaszolnak szinte egymás szavába vágva - hiszen ezelőtt 20-25 évvel nagy közkedveltségnek örvendett ez a sportág. Csak időközben úgy alakultak a dol­gok, hogy nem volt olyan helyiség, ahol rendsze­resen megtarthattuk volna az edzéseket. Akkor ugyanis jó hírneve volt a szímői csapatnak. Tavaly tavasz óta, hála az efsz és a hnb vezető­ségének, megkaptuk a volt iskola két tantermét és ismét rendszeresen edzhetünk. Az eredmény már az őszi fordulókban megmutatkozott, ugyan­is a járási bajnokság, II. osztályának élvonalába tartozunk. Szakosztályunkban 10 igazolt játékost tartunk nyilván és emellett vagy 25 fiatal jár ide rendszeresen és ennek nagyon örülünk. Tevé­kenységünk iránt egyre nagyobb az érdeklődés és ennek köszönhetően ismét megtarthattuk a fa­lubajnokságot mind a felnőtt, mind az ifjúsági kategóriában. • Tehát jó célt szolgál ez az épület. És milyen elképzelésetek van a jövőt illetően?- Tekintettel arra, hogy az épülethez elég tekintélyes udvar is tartozik, itt szeretnénk kiala­kítani egy tenisz- és egy röplabdapályát, hogy minél több fiatal hódolhasson a sportnak, ezzel is elősegítve az egészséges életmódot, a mozgást. Az udvar teljes átalakításához azonban további hathatós segítségre lenne szükségünk mind az efsz, mind a hnb részéről, s reméljük a támogatás nem marad el. Itt szeretnénk megemlíteni azok­nak a nevét, akik legtöbbet tettek az épület, illetve az udvar helyrehozásánál: Takács Tibor, Kosík József, Adamovics Péter, Nagy László, Bombicz Csaba és Tibor, s természetesen mi is, hiszen minden szabad időnket itt töltjük. Szeretnénk azt is elérni, hogy a közeljövőben minél több iskolás sportoljon, annál is inkább, mivel az iskola nem rendelkezik tornateremmel. A múlt hagyományai­hoz híven továbbra is eredményesen akarunk dolgozni és ezzel megőrizni jó hírnevünket. NAGY ANDRÁS Általános jelenség, hogy a kis falvak többségében a szűkös anyagi forrásokra hivatkozva indokolják a sportélet pangását. Bár nehezen hiszem el, hogy ez tisztán anyagi okokra vezethető vissza. Mert az apró falvakban is szép számmal találhatók jó anyagi háttérrel rendelkező sportegyesületek és tevékeny­ségük még sincs arányban az adott lehetőségekkel. Ennek egyik elkeserítő példájával találkoztam Inám- ban (Dőlinka), a nagykürtösi járásnak ebben az alig 600 lelket számláló községében. Nagy Lászlóval, a helyi sportegyesület lelkes, ám szókimondó elnö­kével - aki egyben a falusi pártszervezet elnöke is - a februárban megtartott évzáró taggyűlés után beszélgettem a falu sportéletéről. ' Miért nem élnek a lehetőségekkel? Szabó István a levegőben is uralja a versenyautót (Jirí Andrysek felvetele) A pingpong is sport...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents