Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-10 / 84. szám, hétfő

EGY NYITOTT ÉLETMŰ Alekszandr Blinkov festőművész és gyűjtő A leningrádi festőművész, Alekszandr Blinkov hetvenhét éves. A tekintélyes kort megért férfi - már sok éve nyugdíjas - ki­tűnő szellemi frissességnek ör­vend. Óriási életművet hagyott hátra. De rosszul fogalmaztunk: ez az életmű nem zárult le a nyug­díjazással. Alekszandr Blinkov sokoldalú személyiség. Nemcsak hivatásos művész, hanem nagyszerű sport­ember, vadász, horgász és gyűjtő is volt. A 30-as években vált ismertté, mint csataképfestő. Blinkovot már akkor vonzotta a háborús tematika. A háború borzalmait ő maga is meg­ismerte az 1939-es szovjet-finn há­borúban és az 1941 -45 közötti nagy honvédő háborúban. -Erről szólnak munkái. A késő őszt és a telet a művész Leningrádban tölti. Kétszobás lakás­ban él feleségével. Ugyanabban a házban van a műterme. Az év többi részét Blinkov a Leningrádtól kétórai utazásra levő, festői Karéliai földszoros vidékén tölti. Itt, a tótól nem messze áll a nyaralója. Blinkov köztiszteletben álló személy az itteni vadászok és halászok körében. Több évtizede szenvedélyes híve a horgászásnak, műcsalikat, pergő- csalis horgászfelszereléseket és or­sókat gyűjt. Blinkov megmutatta kin­cseit. Körülbelül ezer különböző for­májú, anyagú, színű mücsali díszíti galamblövő-válogatottjának. 45 éves koromig rendszeresen lőttem, há­romszáz töltényt naponta - felelte Blinkov. Hát ettől olyan éles a szeme, biztos a keze az idős művésznek, s ezért érdeklődik annyira az orosz fegyverek, a háborús témájú művé­szeti alkotások iránt. Azok a festményei, amelyek a szovjet katonák és partizánok hős­tetteit ábrázolják, az ország minden vidékén megtalálhatók. Legjobb ké­pei a háború idején születtek. Lesál­lás, A partizán esküje, Elvtársaim, A robbantok. Alekszandr Blinkov maga is volt partizán 1942-43-ban a Leningrád, Pszkov és Novgorod környéki erdőkben. Ma ezek a képek „A sarlósok szép példáját hirdeti“ Az idős festőművész (középen) leningrádi otthonában ni, hanem a természet szépsége miatt. Érdekes megfigyelni az állatok viselkedését. Én már sajnálom meg­ölni az állatokat, nem értem azokat a vadászokat, akik mindenáron zsákmányt akarnak. Persze, némely állat vadászata időnként szükséges. Erdeinkben túl sok a vaddisznó - ez veszélyes lehet.- Jó lövő ön? - kérdeztem Alek­szandr Blinkovot.- Már hogyne lennék jó lövő, hi­szen agyaggalamb-lövészetben elértem a mesteri fokozatot, és húsz éve tagja vagyok Leningrád agyag­a Leningrádi Állami Történeti Mú­zeumban, a Haditengerészeti Mú­zeumban és a Háborús Veteránok Leningrádi Bizottsága épületében láthatók. Blinkov a mai napig sokat dolgo­zik. A csataképek mellett szívesen fest tájképeket. Az utóbbi harminc évben Blinkov festészetet tanított a Leningrádi Ve­ra Muhina Képzőművészeti Főisko­lán. Növendékei nyáron hozzá jár­nak vadászni, horgászni, és mesél­nek az új művészeti irányzatokról. JELENA DRUZSINYINA üemzeti azonosságtudat és internacionalizmus A KÁRPÁTALJAI MAGYAR KULTURÁLIS SZÖVETSÉG ALAPSZABÁLYZATÁRÓL Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy Ungváron megalakult a Kár­pátaljai Magyar Kulturális Szövet­ség, amelyet táviratban köszöntött a Csemadok Központi Bizottsága is. Most a Kárpáti Igaz Szó tudósítása alapján számolhatunk be olvasóink­nak az alakuló gyűlésről. A szerkesztőségi beszámoló be­vezetőjéből megtudjuk, hogy többen már tavaly nyáron javasolták: he­lyénvaló lenne, ha az Ukrán SZSZK Kárpátontúli területén sorra alakuló magyar közművelődési körök mun­káját kulturális csúcsszerv fogná össze. Az ott élő magyar nemzetisé­gű irók és közéleti személyiségek beadványban is megerősítették ké­résüket, s habár a válasz nem volt elutasító, mégis egy ideig úgy tűnt, hogy elsősorban anyagiak hiányá­ban, rövid időn belül nem születik pozitív döntés. Az év végén azután az események fölgyorsultak. Meg­alakult a Tarasz Sevcsenko Ukrán Anyanyelvi Társaság ungvári helyi szervezete, amelynek vezetősége teljes mértékben támogatta egy - művelődéspolitikai és kulturális céljaiban hasonló - magyar társa­ság mielőbbi megalapításának gon­dolatát. Az előkészítés során nyil­vánvalóvá vált, hogy nem csupán anyanyelvi, hanem szélesebb prog­ramot fölvállaló kulturális szövetség megalapítására van szükség. A forró hangulatú alakuló gyűlé­sen szinte mindegyik felszólaló hangsúlyozta, hogy a szövetség megalakulása és tevékenysége ga­ranciát jelenthet majd a Kárpátontúli területen élő magyarság nemzeti hagyományainak, kultúrájának és anyányelvének fennmaradására és megőrzésére. Sári József viski nyug­díjas arról beszélt, hogy a soknem­zetiségű terület boldogulásának, jö­vőjének alappillére a helyesen értel­mezett internacionalizmus. Rámuta­tott arra is, hogy a szülők elsősorban azzal bizonyítják internacionalizmu­sukat, hogy magyarságukat meg­tartva, azonosságtudatukat erősítve tudnak teljes értékű, más nemzetek és nemzetiségek nyelvét, szellemi kultúráját is tisztelő embereket ne­velni. Molnár Gábor, a területi pártbi­zottság munkatársa kijelentette, hogy alapjában véve nem lát eltérést a párt és a szövetség céljai között, ezért maga is tagja kíván lenni a szervezetnek. Balla László azokat a szülőket bírálta, akik nem gondos­kodnak gyermekük megfelelő anya­nyelvi neveléséről. Hatalmas taps köszöntötte Pavlo Csucska professzornak, a Tarasz Sevcsenko Anyanyelvi Társaság te­rületi szervezete ügyvezető elnöké­nek magyarul elmondott felszólalá­sát, akj kifejtette: az ukrajnai magyar kulturális szövetség mindenben szá­míthat a Sevcsenko-társaság támo­gatására, hiszen - hangsúlyozta - céljaink közösek. Felszólalását így folytatta: - Egyik fél sem nézheti tétlenül az együttélésünket zavaró jelenségeket. Azt például, hogy míg az idősebb emberek körében a többnyelvűség meglehetősen el­terjedt, a fiatalok nagy része már nem mutat érdeklődést a velük együtt élő nemzetiségek nyelve iránt. Ezt az elidegenedési folyama­tot mielőbb meg kell állítani. Az alakuló gyűlésen megválasz­tották a szövetség 47 tagú választ­mányát, amelynek legfontosabb ten­nivalói közé tartozik a szervezet hi­vatalos bejegyeztetése, valamint az alapszervezetek létrehozása. Az alakuló közgyűlés jóváhagyta a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szö­vetség alapszabályzatát is, amelyet a Kárpáti Igaz Szó március 4-i szá­ma teljes terjedelemben közöl. Az alapszabályzat bevezető ré­sze megállapítja, hogy a Szövetség célja az Ukrán SZSZK Kárpátontúli területén élő magyar nemzetiség kultúrájának, nemzeti hagyományai­nak, anyanyelvének megőrzése és ápolása, anyanyelvi művelődésének és oktatásának elősegítése, vala­mint az e célokkal kapcsolatos érde­kek védelme. A Szövetség a lenini nemzetiségi politika elvei alapján, a Szovjetunió és az Ukrán SZSZK Alkotmányának és törvényeinek tiszteletben tartásával fejti ki tevé­kenységét. A területen élő magyar kisebbség a kölcsönös kapcsolatok kialakítására és fejlesztésére törek­szik a magyarság tij^bi részével. A Szövetség vallja: az internaciona­lizmusnak minden nemzetiség és nép esetében kétoldalúnak, kölcsö­nösnek kell lennie, elő kell segítenie a nemzeti azonosságtudat megőr­zését és elmélyítését. A Szövetség egyenlő jogok alapján együttműkö­dik a Tarasz Sevcsenko Ukrán Anyanyelvi Társaság területi szerve­zetével, a Baráti Társaságok Szö­vetségének területi tagozatával és más nemzetiségek társadalmi és kulturális szervezeteivel. A Szövetség feladatai című rész­ben olvashatjuk, hogy figyelemmel kíséri a nemzetiségi kultúra fejlesz­tésére, az anyanyelvi oktatásra vo­natkozó alkotmányos jogok érvé­nyesítését, véleményezik azt, javas­latokat dolgoz ki állami, párt- és más társadalmi szervezetek számára, te­vékenyen részt vesz a feladatok megvalósításában. A Szövetség szorgalmazza a magyar nyelv egyenrangúsítását más nyelvekkel a hivatalos ügyintézésben, a közna­pi érintkezésben, s az ehhez kap­csolódó személyi feltételek biztosí­tását. A Szövetség szorgalmazza to­vábbá, hogy azokban a helységek­ben és kollektívákban, amelyekben a magyarság részaránya számotte­vő, a vezető állás betöltésének egyik feltétele legyen a magyar nyelv tu­dása. A további feladatok között az anyanyelvi oktatás és a két-, illetve többnyelvűség elveinek következe­tes valóra váltása szerepel. Szorgal­mazza azt is, hogy a nem magyar szakos magyar nemzetiségű egye­temisták részesüljenek szakirányuk­nak megfelelő magyar szaknyelvi képzésben. A Szövetség elhatárolja magát a nacionalizmus és sovinizmus min­den megnyilvánulásától, s az ilyen nézetek terjesztőit kizárja soraiból. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség székhelye Ungvár. A 47 tagú Választmány soraiból kerül ki a 7 tagú Elnökség. A dokumentum rögzíti azt is, hogy a Szövetséget csak a Közgyűlés oszlathatja fel.-y-f. Látogatás a debreceni Körülbelül egy évtizede, amikor a hazai sajtó a Sarló-mozgalom in­dulásának, tevékenységének fél év­százados múltját méltatta, pár soros tudósítás jelezte: a mozgalom emlék­anyagából a debreceni Irodalmi Múzeum is kiállítást rendezett. A lárigmadár városa és a Sarló?- ötlött fel bennem a kérdés és vele együtt az elhatározás: utánajárok, felderítem a város, a múzeum és a sarlósok mozgalmának kapcsola­tát. Furcsának tetszett ugyanis, hogy az ifjú nemzedék, amely annak idején a budapesti köldökzsinórtól elszakítva, más egyetemekre ment tudást, ismeretanyagot szerezni, ép­pen Debrecenben kapott otthont emlékei megőrzésére. Még a jelképek találkozása is el­gondolkoztatott. Sarló és lángma­dár. Az utóbbi II. Eridre óta dísze a város címerének. Regék és mon­dák madara, mely koronként lángra lobbantatja magát a nap sugáraival és megújulva támad fel a tűzből. Akárcsak a város, mely ugyan sok­szor elenyészett, de cívis és paraszti lakosainak erejéből mindig újjá is született. És a sarló, a paraszti szer­szám, a munkaeszköz, melyet a hozzáértő mindig haszonnal vehet kézbe... Debrecenben járva, igyekeztem is minél előbb eljutni az Irodalmi Múzeumba. Úgy képzeltem, miként a képtár, vagy a kőtár, az is egyik részlege a messze földön nevezetes Déri Múzeumnak. Csakhát a való­ság más: tekintettel az épület nagy­arányú felújítására, az egyre na­gyobb irodalmi gyűjteményre, a részleget önállósították, és kihe­lyezték a vénkerti Borsos-házba. Nem is olyan régen még szőlős- és gyümölcsöskertekkel gazdagon betelepített, gyéren lakott, külvárosi település volt a Vénkert, ahová Bor­sos József, a város neves, egykori főépítésze saját tervezésű lakóhá­zat, úgymond: villát építtetett. Most többemeletes házak gyűrűjében áll ez a ház és múzeumként szolgál, melynek az a feladata, hogy bemu­tassa az irodalom és Debrecen kap­csolatait, a város nagy költőinek és íróinak munkásságát. Kilián István muzeológus indítványozására itt ka­pott helyet a Sarló mozgalom emlék­anyaga is, mely az épület helyisé­geinek több mint egyharmadát tölti be. Irodalmi Múzeumban gazdagabb gyűjtemény kerül majd az érdeklődők elé.- Ami pedig az első, a mozgalom kezdetére emlékeztető kiállításunkat illeti - mondta dr. Boross Zoltán -, az emlékkönyvi bejegyzések tanú­sága szerint több mint tízezer láto­gató nézte meg. Az összegyűjtött anyagot témák szerint rendezték és névjegyzéket is szerkesztettek, amelyben 5682-eri szerepelnek. Mindenki, aki akkori­ban, vagy később kapcsolatba került a Sarló-mozgalommal.- Kétévenként szoktuk ellenőrizni - tájékoztatott Nagy Imre -, és kie­gészíteni. Olyankor persze, újabb értesüléseink alapján, a nevekhez írott feljegyzéseket is pontosítjuk. Bizonyára hálásak lesznek érte a nyomunkat követő történészek és kutatók. Beszélgetés közben a Sarló és Debrecen többszálú kapcsolatának az alakulása is szóba került. Tény, hogy a debreceni gyűjtemény feldol­gozásában nagy érdeme van dr. Boross Zoltánnak, az egykori sarlós­nak, aki a második világháború után Debrecenben telepedett le, mert az édesapja a hajdúsági Földes köz­ségből került Szlovákiába, de a Sar­ló és Debrecen kapcsolata már ko­rábban, előbb, a Sarló-mozgalom úgynevezett fénykorában, a harmin­cas évek elején kialakult.- Annak idején - magyarázta dr. Boross Zoltán -, itt tanult Debrecen­ben, a kereskedelmi középiskolában Vas László, az ostravai Magyar Nap későbbi szerkesztője. Ő már diákko­rában megalapozta ezt a kapcsola­tot. Innen hordta Szlovákiába a népi írók műveit, és onnan a Sarlóval foglalkozó irodalmat. Ez az egyik szál...- A másik - vette át a szót Nagy Imre -,. a halk szavúnak mondott debreceni költő, Gulyás Pál, a népi írók lapjának, a Válasznak a szer­kesztője. A Sarló nálunk található gyűjteményének jelentős hányada valójában irodalmi hagyatékának egy része. Nem kétséges, költésze­tében azért lett Debrecen az „ellen- Budapest“, mert a nép létéről azt vallotta, amit a sarlósok. Velük együtt hirdette a népek szükségsze­rű sorsközösségét is, például a Kas­sa kapui előtt cimű versében: „Csak úgy magyar, hogyha a végtelen / vi­lág szelleme fut át rajta, másként Ők gondozzák a gyűjteményt: Nagy Imre és dr. Boross Zoltán (A szerző felvétele) Az önállósított debreceni Irodalmi Múzeumnak 12 dolgozója van, kö­zülük ötnek a minősítése: kutató. A Sarló-mozgalom emlékanyagával ketten foglalkoznak: Nagy Imre tör­ténész és nyugdíjasként dr. Boross Zoltán jogász, aki maga is sarlós volt annak idején. Legelőször a gyűj­teményről, majd az első kiállításról beszélgettünk:- Természetes, hogy a gyűjtemé­nyünk sokféle, és elég gazdagnak is mondható - közölte a történész -, helyesebb azonban, ha csak a Sarló itt őrzött emlékanyagaként kerül szóba. Mert remélhető, és én bízom is benne, hogy egy szép napon, máshol és később talán, de sokkal / üres váz“... Érdemes lenne a munkásságát tanulmányba feldol­gozni, követendő példának felmutat­ni azt a szellemi erőt, amit annak idején a debreceni költészet és a Sarló-mozgalom kölcsönhatása teremtett. Beszélgetésünk után, amikor bú­csúzásra készülve rácsodálkoztam, hogy a hátsó falat a lángmadaras városcímer két oldalán Lőrincz Gyu­la egy-egy festménye díszíti, ezzel a másokhoz is szóló üzenettel kö­szöntek el tőlem: „Aki eljön hoz­zánk, legalább meglátja: itt minden a sarlósok ma is érvényes, cselekvő humanizmusának szép példáját hir­deti.“ HAJDÚ ANDRÁS új szú 4 1989. IV. 10 műtermét, mint egy mesebeli nyak­lánc.- Minden hal másképp viselkedik, más-más bánásmódot igényel- magyarázza Alekszandr Blinkov.- Tavainkban egyre kevesebb az élőlény, de azért az. igazi horgász foghat sügért, csukát, kárászt, ónos jászt, dévérkeszeget. Minden mű­csali és horgászbot, amit itt lát, ki­próbált darab, nem pusztán kiállítási tárgy. Mindet használták. Sokat kö­zülük én magam készítettem. Az utóbbi időben már nem a zsákmány miatt szeretek vadász-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents