Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-08 / 83. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Április 1-től 7-ig Szombat: Megkezdődött Namíbia függetlenné válásának folyamata, sajnos a namíbiai bábrezsim rendőrsége és a SWAPO gerillái közötti súlyos összecsapásokkal kísérve Vasárnap: A kubai fővárosba érkezett Mihail Gorbacsov • Tuniszban Jasszer Arafatot egyhangúlag a palesztin állam elnökévé választották Hétfő: Pekingben hivatalosan közölték: Mihail Gorbacsov május 15-én utazik Kínába • Grósz Károly magyar pártfötitkár rövid látogatást tett Kárpátalján Kedd: Tíznapos látogatásra az USA-ba érkezett Samir izraeli kormányfő • Brüsszelben ünnepi ülést tartott a NATO Tanácsa a tömb megalakulásának 40. évfordulója alkalmából Szerda: Mihail Gorbacsov Londonba érkezett • Varsóban aláírták a kerekasztal-tárgyalásokon kidolgozott megállapodásokat • A kabuli kormány a növekvő pakisztáni beavatkozás miatt a BT összehívását kérte Csütörtök: Miloé Jakeá, pártunk főtitkára kőrútjának első állomására, Hanoiba érkezett • Hazánkba látogatott a brazil külügyminiszter Péntek: Befejeződött a CSKP és a nyugatnémet SPD kétnapos szemináriuma A szovjet-kubai csúcstalálkozó egyik pillanata (CSTK-felvétel) Április első hete a világpolitika nagyhete volt. A fő figyelem Mihail Gorbacsov külföldi tárgyalásait kísérte, nagy várakozás előzte meg - s egyes nyugati körökben különböző spekulációk is születtek- a kubai látogatást. A tegnap véget ért londoni megbeszélései pedig nem csupán a kétoldalú kapcsolatok, hanem az egész kelet-nyugati viszony szempontjából is kiemelkedő jelentőségűek. Ez utóbbi témakörről egyébként rengeteg szó esett a héten a brüsszeli NATO-központ- ban és más nyugati fővárosokban is az észak-atlanti tömb megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. Ha ezeket a nyilatkozatokat, beszédeket tömören akarnánk jellemezni, elsősorban azt kellene elmondani, hogy a megváltozott nemzetközi légkör ellenére sem voltak mentesek az elfogultságtól. Heti összefoglalónkban most két olyan eseményre kívánjuk felhívni a figyelmet, amelyekkel az egyéb nagy horderejű külföldi és hazai események miatt lapunkban nem tudtunk a súlyuknak megfelelő terjedelemben foglalkozni. Varsó Lezárult egy szakasz Senki sem vesztes, a győztes Lengyel- ország -mondotta Czeslaw Kiszczak belügyminiszter a kerekasztal-tárgyalások szerdai záró plénumülésén, miután aláírták a kéthónapos megbeszéléssorozat eredményeként kidolgozott megállapodást. Csak hosszas viták után és kompromisszumok árán született meg az eredmény, ezt az érzékeltette a legjobban, hogy még kedden sem volt biztos, összehívják-e szerdára a többször is elhalasztott záróülést. A hét elején szinte nyilatkozatháború tört ki a bérek indexálása körül. E kérdésben a kormánykoalíció előzőleg már megállapodott a Szolidaritással, viszont az ágazati szakszervezeti szövetség (OPZZ) és vezetője, Alfréd Miodo- wicz - aki egyébként a LEMP KB Politikai Bizottságának is a tagja - elvetette ezt a tervet. Az indexálás azt jelenti, hogy a béreket - jelen esetben 80 százalékban- automatikusan hozzáigazítják az árak emelkedéséhez. Az OPZZ szerint ez a módszer nemhogy enyhítené a feszültséget, inkább a helyzet súlyosbodását idézné elő. Szerdán aztán a fő politikai erők vezetői közölték, hogy a megegyezés érdekében hajlandók aláírni a megállapodást. Ami a politikai reformokat illeti, a legfontosabb elemek közé tartozik, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt lényegében lemond parlamenti abszolút többségéről. Az átmenetinek tartott új választási törvénytervezet értelmében a magukat ellenzékinek és függetlennek nevező csoportok is állíthatnak képviselőjelölteket. A parlamentet kétkamarássá alakítják át, létrehozva a szenátust, s szó van a köz- társasági elnöki tisztség bevezetéséről is. A Szolidaritás vezetője, Lech Walesa beszédében utalt arra, a mandátumok olyan elosztását a politikai erők között, ahogyan az a most nyáron esedékes parlamenti választásokon fog történni, csupán egyszeri megoldásnak tekinti. A jövőben szerinte már teljesen szabadon kell lebonyolítani a választásokat, a „politikai erők szabad versengése“ alapján. Walesa természetesen azt tartotta a legfontosabb eredménynek, hogy újból legalizálják a Szolidaritást, megalakulhat a Paraszt Szolidaritás és a Független Diákszövetség. Kidolgozták a kerekasztalnál a szak- szervezeti pluralizmus modelljét is, a kormány szerint ennek konstruktívnak, nem destruktívnak kell lennie. Miodowicz pedig azt mondotta, a szakszervezeteknek együtt kell működniük, s szolidaritásbeli partnereikkel megállapodtak az üzemeken belüli együttműködésről, de a területi és országos szintű együttműködés egyelőre "nyitott kérdésnek számít. Kiszczak belügyminiszter azt emelte ki, a kormány és az ellenzék a kerekasztalnál megteremtette a politikai kultúra új modelljét, egyetértve abban, hogy fokozatosan kell végrehajtani a változásokat, s így eljutni a szocialista parlamenti demokráciához. A túlzott gyorsaság az ország destabilizálódásához vezethetne, veszélyeztetné az állam biztonságát, a társadalmi nyugalmat. Nem könnyű összehangolni az erősödő szociális követeléseket, és azt, hogy hatékonyabb legyen a gazdaság. Lengyelország súlyos gazdasági gondjaival és azzal összefüggésben, hogy törleszteni kell a hatalmas külföldi adósságokat is, Kiszczak értékelte a Szolidaritás és más ellenzéki erők kötelezettségvállalását, hogy a kormánnyal közösen törekednek majd a normalizálásra, a külfölddel való gazdasági együttműködés bővítésére. Lezárult tehát Lengyelországban egy szakasz, s egy új kezdődik, amely nem ígérkezik könnyűnek. A gazdasági és társadalmi gondok csak akkor oldhatók meg, ha a különböző politikai erők önmérsékletet és nagyfokú felelősséget tanúsítanak. Hiszen a kerekasztal első hónapját végigkísérték a sztrájkok, bérkövetelések, utcai zavargások és politikai provokációk is. Márpedig a bajokból csak akkor lehet kilábalni, ha az üzemekben elsősorban arra fognak törekedni, hogy zavartalan legyen a termelés. Hanoi Teljes csapatkivonás Szintén címoldalas hírnek számított a héten az a bejelentés, hogy Vietnam ez év szeptemberéig kivonja valamennyi, még Kambodzsában állomásozó csapatát. Erről a vietnami, kambodzsai és a laoszi kormány közös nyilatkozatot tett közzé. Az újdonságot nem az időpont jelenti, hanem az, hogy most nem kötik feltételhez. Még az idén februárban megtartott második dzsakartai koktélparti után is azt hangsúlyozta a vietnami vezetés, csak akkor lehet szó a szeptemberi időpontról, ha lesz politikai rendezés, ellenkező esetben csak 1990-ben fejezik be a csapatkivonást. A politikai rendezés mikéntjét illetően pedig nagyok voltak a nézeteltérések a Szihanuk vezette ellenzéki hármaskoalíció és a phnompenhi vezetés között. A viták akkor két kulcsszó köré csoportosultak: hatalom és hadsereg. Most a nyilatkozat emlékeztet a délkelet-ázsiai országok, valamint a négy kambodzsai fél részvételével lebonyolított két dzsakartai találkozó eredményeire, a tanácskozásokon alapvető megállapodások születtek a kabodzsai helyzet nemzetközi aspektusainak megoldásáról. Rögzítik, hogy szoros kapcsolat van a teljes vietnami kivonulás, valamint a népirtó Pol Pot-rezsim visszatérésének megakadályozása, a kambodzsai feleknek nyújtott katonai segítség leállítása és a polgárháború megakadályozása között. Kimondták továbbá a hatékony nemzetközi ellenőrző mechanizmus létrehozásának, s egy olyan nemzetközi konferencia összehívásának szükségességét, amely egyrészt Kambodzsa semlegességét és el nem kötelezettségét, másrészt a megállapodások teljesítését garantálná. További figyelemre méltó ajánlást is tartalmaz a dokumentum. Javasolja, hogy a Kambodzsára vonatkozó 1954-es genfi egyezményt ellenőrző nemzetközi bizottság újítsa fel munkáját, kiegészítve a Dzsakartában elnöklő indonéz külügyminiszterrel és az ENSZ-főtitkár külön- megbízottjával. Az említett nemzetközi bizottságban India, Kanada és Lengyel- ország vett részt, már mindhárom kormányt tájékoztatták erről az elképzelésről. Ha a külföldi katonai segítséget a vietnami kivonulás ellenére sem szüntetnék meg, Kambodzsát lényegében polgárháborús veszély fenyegetné. Ezért tartalmazza a nyilatkozat a kitételt: ez esetben a phnompenhi kormánynak joga lenne külföldi segítséget kérnie (ami összhangban lenne az ENSZ Alapokmányával és az el nem kötelezettek mozgalmának alapelveivel is). Nguyen Co Thachvietna- mi külügyminisztertől megkérdezték az újságírók, hogy ismét Vietnam nyújtaná-e ezt a segítséget. A válasz: „Pol Poték visszatérésének megakadályozása az egész nemzetközi közösség ügye, mi csak akkor mennénk vissza Kambodzsába, ha a hívást mindenki más visszautasítaná. “. Szélesebb nemzetközi vetületekben is kedvező hatása lehet a szerdai javaslat- csomagnak. Elősegítheti Vietnam és Kína, illetve Vietnam és az USA kapcsolatainak normalizálását. Mihail Gorbacsov május 15-én utazik Kínába, s mint tudjuk, a kambodzsai kérdést Peking mindig a szovjet-kínai viszony normalizálását gátló akadálynak tekintette. E javaslat megvalósításával ez a probléma is megoldódna. A három indokínai főváros tehát ismét a figyelem előterébe került. Az új kezdeményezésen túlmenően azért is, mert Milos Jakesnak, a CSKP KB főtitkárának a vezetésével csehszlovák küldöttség tesz körutat mindhárom országban. A tárgyalásokon a kétoldalú kapcsolatok mellett szó van és szó lesz a nemzetközi helyzetről is, s mi, külpolitikánk alapelveivel összhangban, mindig is támogattuk a délkelet-ázsiai béke és biztonság megteremtését célzó indokínai kezdeményezéseket. Ezt Prágában a Külügyminisztérium szóvivője csütörtökön külön nyilatkozatban erősítette meg. MALINÁK ISTVÁN KIS ______ NYELVŐR Ad dig... Meddig? Gyakori pongyolasága a diáknyelvnek az időbeli és a logikai összefüggések fölcserélése. A közmondás magyarsága tiszta és világos: ,,Addig üsd a vasat, amíg tüzes.“ A diák nyelvi kifejezéskészsége azonban gyakorta messzire téved ettől a tisztaságtól. Egy felelőtől például a következőket hallottam nemrégiben: „Míg Vörösmarty a hagyományos módon írja meg honfoglalás kori eposzát, a Zalán futását, addig Arany már a modern regényre jellemző elemeket alkalmaz a Buda halálában.“ A szándék természetesen a két eposzírói módszer különbségének érzékeltetése volt, a hibátlan megvalósításhoz azonban a míg-addig szópár helyett a pedig vagy az azonban kötőszóra lett volna szükség. Ilyenformán: „Vörösmarty hagyományos módon írja meg honfoglalás kori eposzát, Arany pedig már a regényre jellemző elemeket alkalmaz.“ Ha ugyanis hiszünk - márpedig miért ne hinnénk? - a közmondás nyelvi hibátlanságában, akkor azt is kell hinnünk, hogy az addig-amíg nem különbséget vagy ellentétet, tehát nem logikai kapcsolatot, hanem egészen mást fejez ki: időbeli összefüggést. Még pontosabban szólva: különböző események vagy cselekvések időbeli egybeesését. Éppen ezért a feleletből idézett mondatot csak jóindulatú elnézéssel lehet úgy elfogadni, ahogyan a diák gondolta, fogalmazása ugyanis azt sugalmazza, mintha a két költő azonos időben irt volna eltérő módon, amiről nyilvánvalóan szó sem lehet, hiszen a két említett eposz megírása között jó fél évszázad telt el. Hasonló okból kifogásolhatók az itt következő és a hozzájuk hasonló példák is: „Amígaz euklideszi geometria... addig Bolyai.. „Amíg a városállamokban... addig az egyesített Itáliában..„Amíg az ősember1... addig a ma embere.. A pusztán különbségekre célzó, tehát henyén, pongyolán használt amíg-addig gyakran átadja helyét a még fülsértőbb ugyanakkor-nak. Mi tűrés-tagadás, az imént idézett hanyag mondat így js elhangozhatott volna: „Vörösmarty hagyományos eposzt ír, ugyanakkor Arany már a regény eszközeit is alkalmazza.“ A tanár ilyenkor sietve figyelmezteti a diákot: „Nem ugyanakkor, hanem jóval később.“ A tanári elmarasztalás azonban nem lehet eléggé hatékony addig, amíg a kifogásolt nyelvi hanyagság a felnőttek beszédében, sőt az újságírásban is elszomorítóan gyakori, a hivatali nyevről nem is szólva. Különösen a fejlődésünkről, eredményeinkről szóló híradásokban gyakoriak az efféle fordulatok: „Míg a termelés öt évvel ezelőtt tízmillió korona volt, ma már a tizenöt milliót is meghaladja.“ Aligha kisebbítené az eredményt, ha a megfogalmazásból elmaradna a míg, a ma és a már között pedig elfoglalná méltó helyét az azonban, valóban szembeötlővé téve a korábbi és a mostani adat különbségét. Bár az egyidejűségből természetesen alakulhat ki a szembeállító viszony, s ez igazolhatja a germanizmusnak bélyegzett míg-addíg használatát, ha - mint a fenti példákban is - kiáltó az időbeli különbség, kerüljük e páros kötőszó zavaró használatát. Befejezésül tehát hadd fogalmazzam meg a figyelmeztetést, ilyenformán: míg mi felnőttek pongyolán írunk és beszélünk, addig az ifjúság nyelvi kifejezőkészsége sem fejlődhet úgy, ahogyan kívánatos. ~ G. TÍMÁR GYÖRGY „Látványra“ is csúnyák a „sok hiányosságok“ Egyik lapunk motorosoknak szóló rovatában - porlasztót ábrázoló kép alatt - olvastam a következő mondatot: „Látványra a megszokott karburátorhoz hasonlít az Opel Corsa... befecskendező berendezése." A látványra határozó- ragos főnév volt benne az a szó, amely elgondolkodtatott: vajon hogy került ide, ebbe a mondatba? Azt bizonyára olvasóink is észrevették már, hogy jelentésénél fogva nem illik a szövegbe. Mert mit is jelent a látvány? Azt, amit egységes képként egy alkalommal látunk, esetleg ritkábban a mutatványt, látványosságot. Ha jelzővel együtt használjuk, akkor gyakoriak ezek a kifejezések: érdekes látvány, lebilincselő látvány, szánalmas látvány, borzalmas látvány stb. Ennyiből is megállapíthatjuk, hogy a látvány szó nincs a helyén a vizsgált képaláírásban. A magyar nyelvben ugyanis nem ezt az elemet használjuk, ha azt akarjuk kifejezni, hogy milyennek látszik valami, hanem a látszat főnevet -ra határozóraggal ellátva. A látszatra szóalak fejezi ki azt, hogy valaminek a látható, de az igazi valójával nem egyező megjelenéséről van szó. A képaláírást tehát így fogalmazhatták volna meg helyesen: Látszatra a megszokott karburátorhoz hasonlít az Opel Corsa ... befecskendező berendezése. Esetleg: Külsejére nézve... De hogyan is került a látszatra helyére a látványra szóalak? Aki ismeri a szlovák szóhasználatot, már talán az okot is tudja. A szlovákban a pohl’ad szó egyaránt jelöli a tekintetet, a rápillantást, rátekintést (valamire) és a látványt. A Na pohl’ad bolo to pekné mondatban a ,rápillantás‘, ,rátekíntés‘ jelentésben fordul elő, tehát a látszatra szóalak a megfelelője: Látszatra szép volt az. De például a krásny pohl’ad kifejezésben a látvány szóval fordítjuk le: gyönyörű látvány. Bizonyára a pohl’ad-nak ez a többarcúsága zavarta meg a képaláírás szerkesztőiét vagy talán fordítóját. Sajnos, olykor nem gondolunk arra, hogy két nyelv kifejezései között nemcsak szerkezeti hasonlóságok, hanem eltérések is vannak, s egy-egy kifejezés lefordításakor - sőt néha még egy-egy magyar kifejezés megszerkesztésekor is - a szlovák szószerkezet jelenik meg toliunk nyomán magyar mezben. Nagyon meglepődtem a közelmúltban, amikor egyik központi lapunkban azt olvastam, hogy a szóban forgó szálloda építése közben „az ellenőrző" napokon sok hiányosságokra bukkannak". Meglepődtem, mert már az alapiskolában megtanítják a gyerekeket arra a nyelvi szabályra, hogy a magyar mennyiségjelzős szerkezetekben a számnevek után - akár határozott, akár határozatlan számnévről van szó - egyes számban áll a főnév mint jelzett szó: tehát nem így mondjuk: három házak, kevés emberek, hanem három ház, kevés ember. Hogy került hát a sok hiányosságok kifejezés a szerző mondatába? Nem hiszem, hogy sajtóhibaként. Előfordul a sok utári a többes szám a falusias nyelvhasználatban is, de nem valószínű, hogy a tősgyökeres városi szerző faluról hozta volna a sok hiányosságok kifejezést. Egyébként a hiányosság főnév nemigen tartozott a falusi emberek szókészletébe - inkább a hiba meg a baj volt sok, esetleg a hiány -, hacsak az utóbbi időben nem tetszett meg nekik a tömegtájékoztatásnak ez a gyakran használt szava. Én inkább arra gyanakszom, hogy a szlovákul is jól beszélő és író szerző ez esetben a vel'a nedostatkov kifejezést írta le „magyarul", vagyis a riportalany szlovák szavait kapásból - és rosszul - magyarra fordítva. E kifejezésben ugyanis a szlovák mondatszerkesztési szabályoknak megfelelően a ,sok‘ jelentésű veía után tqbbes genitívuszban áll a .hiányosság' jelentésű nedostatok főnév. Az ok tehát valószínűsíthető; egy kérdésem mégis volna: hogyhogy senki sem vette észre ezt a durva hibát a szekesztőségben, például a kézirat ellenőrzésekor? JAKAB ISTVÁN ÚJSZÚ i 4 1989. IV. 8.
