Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-08 / 83. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Április 1-től 7-ig Szombat: Megkezdődött Namíbia függetlenné válásának folya­mata, sajnos a namíbiai bábrezsim rendőrsége és a SWAPO gerillái közötti súlyos összecsapásokkal kísérve Vasárnap: A kubai fővárosba érkezett Mihail Gorbacsov • Tu­niszban Jasszer Arafatot egyhangúlag a palesztin állam elnökévé választották Hétfő: Pekingben hivatalosan közölték: Mihail Gorbacsov május 15-én utazik Kínába • Grósz Károly magyar pártfötitkár rövid látogatást tett Kárpátalján Kedd: Tíznapos látogatásra az USA-ba érkezett Samir izraeli kormányfő • Brüsszelben ünnepi ülést tartott a NATO Tanácsa a tömb megalakulásának 40. évfordulója al­kalmából Szerda: Mihail Gorbacsov Londonba érkezett • Varsóban alá­írták a kerekasztal-tárgyalásokon kidolgozott megálla­podásokat • A kabuli kormány a növekvő pakisztáni beavatkozás miatt a BT összehívását kérte Csütörtök: Miloé Jakeá, pártunk főtitkára kőrútjának első állomá­sára, Hanoiba érkezett • Hazánkba látogatott a brazil külügyminiszter Péntek: Befejeződött a CSKP és a nyugatnémet SPD kétnapos szemináriuma A szovjet-kubai csúcstalálkozó egyik pillanata (CSTK-felvétel) Április első hete a világpolitika nagy­hete volt. A fő figyelem Mihail Gorbacsov külföldi tárgyalásait kísérte, nagy várako­zás előzte meg - s egyes nyugati körök­ben különböző spekulációk is születtek- a kubai látogatást. A tegnap véget ért londoni megbeszélései pedig nem csu­pán a kétoldalú kapcsolatok, hanem az egész kelet-nyugati viszony szempontjá­ból is kiemelkedő jelentőségűek. Ez utób­bi témakörről egyébként rengeteg szó esett a héten a brüsszeli NATO-központ- ban és más nyugati fővárosokban is az észak-atlanti tömb megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. Ha ezeket a nyi­latkozatokat, beszédeket tömören akar­nánk jellemezni, elsősorban azt kellene elmondani, hogy a megváltozott nemzet­közi légkör ellenére sem voltak mentesek az elfogultságtól. Heti összefoglalónkban most két olyan eseményre kívánjuk felhívni a figyelmet, amelyekkel az egyéb nagy horderejű kül­földi és hazai események miatt lapunkban nem tudtunk a súlyuknak megfelelő terje­delemben foglalkozni. Varsó Lezárult egy szakasz Senki sem vesztes, a győztes Lengyel- ország -mondotta Czeslaw Kiszczak bel­ügyminiszter a kerekasztal-tárgyalások szerdai záró plénumülésén, miután aláír­ták a kéthónapos megbeszéléssorozat eredményeként kidolgozott megállapo­dást. Csak hosszas viták után és kompro­misszumok árán született meg az ered­mény, ezt az érzékeltette a legjobban, hogy még kedden sem volt biztos, össze­hívják-e szerdára a többször is elhalasz­tott záróülést. A hét elején szinte nyilatko­zatháború tört ki a bérek indexálása körül. E kérdésben a kormánykoalíció előzőleg már megállapodott a Szolidaritással, vi­szont az ágazati szakszervezeti szövet­ség (OPZZ) és vezetője, Alfréd Miodo- wicz - aki egyébként a LEMP KB Politikai Bizottságának is a tagja - elvetette ezt a tervet. Az indexálás azt jelenti, hogy a béreket - jelen esetben 80 százalékban- automatikusan hozzáigazítják az árak emelkedéséhez. Az OPZZ szerint ez a módszer nemhogy enyhítené a feszült­séget, inkább a helyzet súlyosbodását idézné elő. Szerdán aztán a fő politikai erők veze­tői közölték, hogy a megegyezés érdeké­ben hajlandók aláírni a megállapodást. Ami a politikai reformokat illeti, a legfonto­sabb elemek közé tartozik, hogy a Len­gyel Egyesült Munkáspárt lényegében le­mond parlamenti abszolút többségéről. Az átmenetinek tartott új választási tör­vénytervezet értelmében a magukat el­lenzékinek és függetlennek nevező cso­portok is állíthatnak képviselőjelölteket. A parlamentet kétkamarássá alakítják át, létrehozva a szenátust, s szó van a köz- társasági elnöki tisztség bevezetéséről is. A Szolidaritás vezetője, Lech Walesa be­szédében utalt arra, a mandátumok olyan elosztását a politikai erők között, ahogyan az a most nyáron esedékes parlamenti választásokon fog történni, csupán egy­szeri megoldásnak tekinti. A jövőben sze­rinte már teljesen szabadon kell lebonyo­lítani a választásokat, a „politikai erők szabad versengése“ alapján. Walesa ter­mészetesen azt tartotta a legfontosabb eredménynek, hogy újból legalizálják a Szolidaritást, megalakulhat a Paraszt Szolidaritás és a Független Diákszö­vetség. Kidolgozták a kerekasztalnál a szak- szervezeti pluralizmus modelljét is, a kor­mány szerint ennek konstruktívnak, nem destruktívnak kell lennie. Miodowicz pe­dig azt mondotta, a szakszervezeteknek együtt kell működniük, s szolidaritásbeli partnereikkel megállapodtak az üzeme­ken belüli együttműködésről, de a területi és országos szintű együttműködés egye­lőre "nyitott kérdésnek számít. Kiszczak belügyminiszter azt emelte ki, a kormány és az ellenzék a kerekasz­talnál megteremtette a politikai kultúra új modelljét, egyetértve abban, hogy foko­zatosan kell végrehajtani a változásokat, s így eljutni a szocialista parlamenti de­mokráciához. A túlzott gyorsaság az or­szág destabilizálódásához vezethetne, veszélyeztetné az állam biztonságát, a társadalmi nyugalmat. Nem könnyű összehangolni az erősö­dő szociális követeléseket, és azt, hogy hatékonyabb legyen a gazdaság. Len­gyelország súlyos gazdasági gondjaival és azzal összefüggésben, hogy törleszte­ni kell a hatalmas külföldi adósságokat is, Kiszczak értékelte a Szolidaritás és más ellenzéki erők kötelezettségvállalását, hogy a kormánnyal közösen törekednek majd a normalizálásra, a külfölddel való gazdasági együttműködés bővítésére. Lezárult tehát Lengyelországban egy szakasz, s egy új kezdődik, amely nem ígérkezik könnyűnek. A gazdasági és tár­sadalmi gondok csak akkor oldhatók meg, ha a különböző politikai erők önmérsékle­tet és nagyfokú felelősséget tanúsítanak. Hiszen a kerekasztal első hónapját végig­kísérték a sztrájkok, bérkövetelések, utcai zavargások és politikai provokációk is. Márpedig a bajokból csak akkor lehet kilábalni, ha az üzemekben elsősorban arra fognak törekedni, hogy zavartalan legyen a termelés. Hanoi Teljes csapatkivonás Szintén címoldalas hírnek számított a héten az a bejelentés, hogy Vietnam ez év szeptemberéig kivonja valamennyi, még Kambodzsában állomásozó csapa­tát. Erről a vietnami, kambodzsai és a lao­szi kormány közös nyilatkozatot tett köz­zé. Az újdonságot nem az időpont jelenti, hanem az, hogy most nem kötik feltétel­hez. Még az idén februárban megtartott második dzsakartai koktélparti után is azt hangsúlyozta a vietnami vezetés, csak akkor lehet szó a szeptemberi időpontról, ha lesz politikai rendezés, ellenkező eset­ben csak 1990-ben fejezik be a csapatki­vonást. A politikai rendezés mikéntjét ille­tően pedig nagyok voltak a nézeteltéré­sek a Szihanuk vezette ellenzéki hármas­koalíció és a phnompenhi vezetés között. A viták akkor két kulcsszó köré csoporto­sultak: hatalom és hadsereg. Most a nyilatkozat emlékeztet a délke­let-ázsiai országok, valamint a négy kam­bodzsai fél részvételével lebonyolított két dzsakartai találkozó eredményeire, a ta­nácskozásokon alapvető megállapodá­sok születtek a kabodzsai helyzet nem­zetközi aspektusainak megoldásáról. Rögzítik, hogy szoros kapcsolat van a tel­jes vietnami kivonulás, valamint a népirtó Pol Pot-rezsim visszatérésének megaka­dályozása, a kambodzsai feleknek nyúj­tott katonai segítség leállítása és a pol­gárháború megakadályozása között. Ki­mondták továbbá a hatékony nemzetközi ellenőrző mechanizmus létrehozásának, s egy olyan nemzetközi konferencia összehívásának szükségességét, amely egyrészt Kambodzsa semlegességét és el nem kötelezettségét, másrészt a meg­állapodások teljesítését garantálná. További figyelemre méltó ajánlást is tartalmaz a dokumentum. Javasolja, hogy a Kambodzsára vonatkozó 1954-es genfi egyezményt ellenőrző nemzetközi bizott­ság újítsa fel munkáját, kiegészítve a Dzsakartában elnöklő indonéz külügy­miniszterrel és az ENSZ-főtitkár külön- megbízottjával. Az említett nemzetközi bizottságban India, Kanada és Lengyel- ország vett részt, már mindhárom kor­mányt tájékoztatták erről az elképze­lésről. Ha a külföldi katonai segítséget a viet­nami kivonulás ellenére sem szüntetnék meg, Kambodzsát lényegében polgárhá­borús veszély fenyegetné. Ezért tartal­mazza a nyilatkozat a kitételt: ez esetben a phnompenhi kormánynak joga lenne külföldi segítséget kérnie (ami összhang­ban lenne az ENSZ Alapokmányával és az el nem kötelezettek mozgalmának alapelveivel is). Nguyen Co Thachvietna- mi külügyminisztertől megkérdezték az újságírók, hogy ismét Vietnam nyújtaná-e ezt a segítséget. A válasz: „Pol Poték visszatérésének megakadályozása az egész nemzetközi közösség ügye, mi csak akkor mennénk vissza Kambodzsá­ba, ha a hívást mindenki más visszautasí­taná. “. Szélesebb nemzetközi vetületekben is kedvező hatása lehet a szerdai javaslat- csomagnak. Elősegítheti Vietnam és Kí­na, illetve Vietnam és az USA kapcsolata­inak normalizálását. Mihail Gorbacsov május 15-én utazik Kínába, s mint tudjuk, a kambodzsai kérdést Peking mindig a szovjet-kínai viszony normalizálását gátló akadálynak tekintette. E javaslat megvalósításával ez a probléma is meg­oldódna. A három indokínai főváros tehát ismét a figyelem előterébe került. Az új kezde­ményezésen túlmenően azért is, mert Milos Jakesnak, a CSKP KB főtitkárának a vezetésével csehszlovák küldöttség tesz körutat mindhárom országban. A tár­gyalásokon a kétoldalú kapcsolatok mel­lett szó van és szó lesz a nemzetközi helyzetről is, s mi, külpolitikánk alapelvei­vel összhangban, mindig is támogattuk a délkelet-ázsiai béke és biztonság meg­teremtését célzó indokínai kezdeménye­zéseket. Ezt Prágában a Külügyminiszté­rium szóvivője csütörtökön külön nyilatko­zatban erősítette meg. MALINÁK ISTVÁN KIS ______ NYELVŐR Ad dig... Meddig? Gyakori pongyolasága a diáknyelvnek az időbeli és a logikai összefüggések fölcserélése. A közmondás magyarsága tiszta és világos: ,,Addig üsd a vasat, amíg tüzes.“ A diák nyelvi kifejezéskészsége azonban gyakorta messzire téved ettől a tisztaságtól. Egy felelőtől például a következőket hallottam nemrégiben: „Míg Vörösmarty a hagyományos módon írja meg honfoglalás kori epo­szát, a Zalán futását, addig Arany már a modern regényre jellemző elemeket alkalmaz a Buda halálában.“ A szándék természetesen a két eposzírói módszer különbségének érzékeltetése volt, a hibátlan megvalósításhoz azonban a míg-addig szópár helyett a pedig vagy az azonban kötőszóra lett volna szükség. Ilyenformán: „Vörösmarty hagyományos módon írja meg honfoglalás kori eposzát, Arany pedig már a regényre jellemző elemeket alkalmaz.“ Ha ugyanis hiszünk - márpedig miért ne hinnénk? - a közmondás nyelvi hibátlanságában, akkor azt is kell hinnünk, hogy az addig-amíg nem különbséget vagy ellentétet, tehát nem logikai kapcsolatot, hanem egészen mást fejez ki: időbeli összefüggést. Még pontosab­ban szólva: különböző események vagy cselekvések időbeli egybe­esését. Éppen ezért a feleletből idézett mondatot csak jóindulatú elnézés­sel lehet úgy elfogadni, ahogyan a diák gondolta, fogalmazása ugyanis azt sugalmazza, mintha a két költő azonos időben irt volna eltérő módon, amiről nyilvánvalóan szó sem lehet, hiszen a két említett eposz megírása között jó fél évszázad telt el. Hasonló okból kifogásolhatók az itt következő és a hozzájuk hasonló példák is: „Amígaz euklideszi geometria... addig Bolyai.. „Amíg a városállamokban... addig az egyesített Itáliában..„Amíg az ősember1... addig a ma embere.. A pusztán különbségekre célzó, tehát henyén, pongyolán használt amíg-addig gyakran átadja helyét a még fülsértőbb ugyanakkor-nak. Mi tűrés-tagadás, az imént idézett hanyag mondat így js elhangozha­tott volna: „Vörösmarty hagyományos eposzt ír, ugyanakkor Arany már a regény eszközeit is alkalmazza.“ A tanár ilyenkor sietve figyelmezteti a diákot: „Nem ugyanakkor, hanem jóval később.“ A tanári elmarasztalás azonban nem lehet eléggé hatékony addig, amíg a kifogásolt nyelvi hanyagság a felnőttek beszédében, sőt az újságírásban is elszomorítóan gyakori, a hivatali nyevről nem is szólva. Különösen a fejlődésünkről, eredményeinkről szóló híradásokban gyakoriak az efféle fordulatok: „Míg a termelés öt évvel ezelőtt tízmillió korona volt, ma már a tizenöt milliót is meghaladja.“ Aligha kisebbítené az eredményt, ha a megfogalmazásból elmaradna a míg, a ma és a már között pedig elfoglalná méltó helyét az azonban, valóban szembeötlővé téve a korábbi és a mostani adat különbségét. Bár az egyidejűségből természetesen alakulhat ki a szembeállító viszony, s ez igazolhatja a germanizmusnak bélyegzett míg-addíg használatát, ha - mint a fenti példákban is - kiáltó az időbeli különbség, kerüljük e páros kötőszó zavaró használatát. Befejezésül tehát hadd fogalmazzam meg a figyelmeztetést, ilyenformán: míg mi felnőttek pongyolán írunk és beszélünk, addig az ifjúság nyelvi kifejezőkészsége sem fejlődhet úgy, ahogyan kívána­tos. ~ G. TÍMÁR GYÖRGY „Látványra“ is csúnyák a „sok hiányosságok“ Egyik lapunk motorosoknak szóló rovatában - porlasztót ábrázoló kép alatt - olvastam a következő mondatot: „Látványra a megszokott karburátorhoz hasonlít az Opel Corsa... befecskendező berendezése." A látványra határozó- ragos főnév volt benne az a szó, amely elgondolkodtatott: vajon hogy került ide, ebbe a mondatba? Azt bizonyára olvasóink is észrevették már, hogy jelenté­sénél fogva nem illik a szövegbe. Mert mit is jelent a látvány? Azt, amit egységes képként egy alkalommal látunk, esetleg ritkábban a mutatványt, látványosságot. Ha jelzővel együtt használjuk, akkor gyakoriak ezek a kifejezé­sek: érdekes látvány, lebilincselő látvány, szánalmas látvány, borzalmas látvány stb. Ennyiből is megállapíthatjuk, hogy a látvány szó nincs a helyén a vizsgált képaláírásban. A magyar nyelvben ugyanis nem ezt az elemet használjuk, ha azt akarjuk kifejezni, hogy milyennek látszik valami, hanem a látszat főnevet -ra határozóraggal ellátva. A látszatra szóalak fejezi ki azt, hogy valaminek a látható, de az igazi valójával nem egyező megjelenéséről van szó. A képaláírást tehát így fogalmazhatták volna meg helyesen: Látszatra a megszokott karburátorhoz hasonlít az Opel Corsa ... befecskendező beren­dezése. Esetleg: Külsejére nézve... De hogyan is került a látszatra helyére a látványra szóalak? Aki ismeri a szlovák szóhasználatot, már talán az okot is tudja. A szlovákban a pohl’ad szó egyaránt jelöli a tekintetet, a rápillantást, rátekintést (valamire) és a látványt. A Na pohl’ad bolo to pekné mondatban a ,rápillantás‘, ,rátekíntés‘ jelentésben fordul elő, tehát a látszatra szóalak a megfelelője: Látszatra szép volt az. De például a krásny pohl’ad kifejezésben a látvány szóval fordítjuk le: gyönyörű látvány. Bizonyára a pohl’ad-nak ez a többarcúsága zavarta meg a képaláírás szerkesztőiét vagy talán fordítóját. Sajnos, olykor nem gondolunk arra, hogy két nyelv kifejezései között nemcsak szerkezeti hasonlóságok, hanem eltérések is vannak, s egy-egy kifejezés lefordításakor - sőt néha még egy-egy magyar kifejezés megszer­kesztésekor is - a szlovák szószerkezet jelenik meg toliunk nyomán magyar mezben. Nagyon meglepődtem a közelmúltban, amikor egyik központi lapunk­ban azt olvastam, hogy a szóban forgó szálloda építése közben „az ellenőrző" napokon sok hiányosságokra bukkannak". Meglepődtem, mert már az alapis­kolában megtanítják a gyerekeket arra a nyelvi szabályra, hogy a magyar mennyiségjelzős szerkezetekben a számnevek után - akár határozott, akár határozatlan számnévről van szó - egyes számban áll a főnév mint jelzett szó: tehát nem így mondjuk: három házak, kevés emberek, hanem három ház, kevés ember. Hogy került hát a sok hiányosságok kifejezés a szerző monda­tába? Nem hiszem, hogy sajtóhibaként. Előfordul a sok utári a többes szám a falusias nyelvhasználatban is, de nem valószínű, hogy a tősgyökeres városi szerző faluról hozta volna a sok hiányosságok kifejezést. Egyébként a hiányos­ság főnév nemigen tartozott a falusi emberek szókészletébe - inkább a hiba meg a baj volt sok, esetleg a hiány -, hacsak az utóbbi időben nem tetszett meg nekik a tömegtájékoztatásnak ez a gyakran használt szava. Én inkább arra gyanakszom, hogy a szlovákul is jól beszélő és író szerző ez esetben a vel'a nedostatkov kifejezést írta le „magyarul", vagyis a riportalany szlovák szavait kapásból - és rosszul - magyarra fordítva. E kifejezésben ugyanis a szlovák mondatszerkesztési szabályoknak megfelelően a ,sok‘ jelentésű veía után tqbbes genitívuszban áll a .hiányosság' jelentésű nedostatok főnév. Az ok tehát valószínűsíthető; egy kérdésem mégis volna: hogyhogy senki sem vette észre ezt a durva hibát a szekesztőségben, például a kézirat ellenőrzésekor? JAKAB ISTVÁN ÚJSZÚ i 4 1989. IV. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents