Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-08 / 83. szám, szombat
ÍJ sző 5 989. IV. 8. Mit várhatunk az építőipartól? Ösztönözni a vállalkozói hozzáállást A szokásos mindennapi kiképzés folyt látogatásunk idejében a liptói tüzérségi alakulatnál. Végéhez közeledett a tüzérek felkészítése és hogy az alakulat tagjai mindent megtettek munkájuk eredményességéért, arról az is tanúskodik, hogy a keleti katonai körzet keretében beneveztek a legjobb alakulat címéért folyó szocialista versenybe. A harci és a politikai felkészítésben a múltban is sok sikert értek el. így például a legutóbbi kiképzési év végén megkapták a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának vándorzászlaját. Ma már mindannyiunk előtt ismert tény, hogy az ország gazdasági mechanizmusának átalakítása változásokat igényel magában a gazdaság irányításában is. Mégpedig úgy, hogy az eddigi vertikális irányban érvényesített utasításos módszereket gazdasági szabályzókon alapuló irányítási mód váltsa fel. Az is nyilvánvaló, hogy egyelőre a csupán piaci mechanizmusra támaszkodó horizontális partnerkapcsolatok sem jelenthetnek igazán járható utat. Mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy a hatékony gazdálkodáshoz szükségeltetik mind a központi tervezés, mind a rugalmas piaci mechanizmus. Az építőipari vállalatok vezetői egyelőre persze az új mechanizmus feltételeire való felkészülésre összpontosítanak, de alighanem rövidesen meg kell teremteniük a piaci viszonyokat is. A kérdés persze az, hogy az új gazdasági körülmények közepette milyen teret adnak a piacnak, amely - mint azt tudjuk - csak bizonyos feltételek között működőképes. Először is fel kell hagyni a mutatókra épülő gazdálkodással. A'fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon választhassák meg szállítópartnerüket, tehát teret kell adni a konkurenciának, s végül, de nem utolsósorban el kell érni, hogy a kínálat egyensúlyban legyen, vagy kismértékben meghaladja a keresletet. A feltételekről Az ország gazdasági életében oly fontos szerepet betöltő építőipar egyelőre nem rendelkezik az említett feltételek egyikével sem. A kivitelező szféra ugyanis az állami terv alapján számtalan mutató teljesítésére orientált, miközben a megrendelők érdekei szinte elvesznek a központi tervező szervek által társadalminak nevezett érdekek összessége között. A megrendelők az őket szolgálni hivatott vállalatok tervének teljesítését alig befolyásolhatják, hiszen az építők anyagi érdekeltsége nem a beruházóval szembeni, gazdasági szerződésben is leszögezett kötelezettségek, hanem az illetékes központi szerv által meghatározott mutatók teljesítésére kötődik. Az említett feltételek közül talán az első teremthető meg a legköny- nyebben, hiszen az állami vállalatról és a készülő népgazdasági tervezésről szóló törvények szerint a megrendelőkkel kötendő gazdasági szerződéseknek kell szolgálniuk a vállalati tervek kiindulópontjául. Az építőipari piac kialakulásához viszont sokkal nehezebb lesz megteremteni a szükséges konkurenciát. Főleg azért, mert a megrendelőkkel szemben a legtöbb kivitelező vállalat monopolhelyzetben van. Erre utal az a tény is, hogy Csehszlovákiában a több mint 14 ezer megkezdett, vagy ha úgy tetszik, befejezetlen építkezést viszonylag kevés, mindössze 227 építőipari vállalat végzi. Azaz egy vállalatra 63 építkezés jut, ami háromszor-négyszer több, mint az építőipari piaccal rendelkező országokban. Főleg a kis építőipari vállalatokból van nálunk kevés. Tavaly júliusban a statisztikusok nem kevesebb, mint 7670 olyan megkezdett építkezést tartottak nyilván, amelyek költségvetési ára kisebb volt 5 millió koronánál. Ezek az átlag 1,9 millió koronás építkezések az összes beruházás 53,3 százalékát tették ki. Az ilyen nagyságú építkezések megvalósítására leginkább a 350 dolgozónál kevesebbet foglalkoztató építőipari vállalatok lennének megfelelőek, amilyenből csak 23 van az országban. Mindez azzal jár, hogy a nagy vállalatok kénytelenek megvalósítani kis beruházásokat is, s ezzel felaprózódik kapacitásuk, illetve a számukra előnyösebb beruházásokra összpontosítanak. Másrészt, a beruházóknak nem áll módjukban válogatni a kivitelezők között. Több kisvállalatot Azt, hogy a népgazdaság számára előnyösebb lenne, ha a nagy , építőipari vállalatokon kívül több kisebb is működne az országban, nem csupán a konkurencia hiánya, a vele járó gondok jelzik. Ha összehasonlítjuk más fejlett, jói működő építőipari piaccal rendelkező országok és Csehszlovákia építőipari vállalatainak számát, valamint dolgozóinak arányát, ugyancsak megállapíthatjuk, hogy nálunk ezen a téren is változásra van szükség. Ausztriában és az NSZK-ban például 2432, illetve 545 ötvennél kevesebb dolgozót foglalkoztató kis építőipari cég működik. Számuk dolgozóik számával fordított arányban csökken. Tehát az 50-100 dolgozónak munkát adó cégek száma Ausztriában 370, az NSZK-ban 164..., az ezer, vagy annál több dolgozót számláló cégek száma már csak kilenc, illetve hetvenhárom. A szocialista országokban általában fordított a helyzet, de a vállalatok nagyságát tekintve még a valódi építőipari piaccal sem rendelkező Magyarországgal és az NDK-val való összehasonlítás is jelentős különbségekre utal. Míg az NDK 417 építőipari vállalatában 490 ezer ember, a 257 magyarországiban pedig 220 ezer ember dolgozik, addig a 227 csehszlovákiaiban 530 ezer. A hazai építőipari vállalatokban tehát átlag kétszer annyi a dolgozó, mint az említett országokéiban. Sőt Magyarországon 1987-ben - bizonyára ugyancsak az építőipari piac megteremtése érdekében - már 827 olyan építőipari kisszövetkezet működött, amelyekben átlag 59 ember dolgozott. A kapitalista országok építőipari - vállalatait természetesen nem lenne helyes ilyen egyszerűen összehasonlítani a hazaiakkal. Az előbbi felsorolás sem valamiféle javaslat vállalataink felosztására. Az új gazdasági mechanizmus feltételei között azonban az állami vállalatok alapítóinak, tehát az illetékes állami szerveknek élniük kellene az állami vállalatról és a termelőszövetkezetekről szóló törvények adta lehetőségekkel, hogy a szükséges építőipari piac megteremtéséhez megfelelően alakítsák a kivitelezők szervezeti struktúráját is. Az ár is meghatározó Az építőipar komoly feladata lesz a kereslet és a kínálat egyensúlyának megteremtése. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy tulajdonképpen a tervgazdálkodás bevezetése óta semmilyen gazdasági irányítási módszerrel sem sikerült gátat vetni a befejezetlen építkezések szaporodásának. Csehszlovákiában az elmúlt ötéves tervidőszakban a megkezdett építkezések - költségvetési árukat tekintve - mintegy 40 milliárd koronával, a jelenlegi tervidőszak első két évében pedig további 20 milliárd koronával növekedtek. Ezért a szakemberek szerint építőiparunk jelenA Nyitra-ivánkai (Nitra-lvanka) Virágzás Efsz a nyitrai Bioveta állami vállalattal együttműködésben hatásos gyógykészítményt gyárt a szarvasmarháknál gyakori emésztési zavarok megelőzésére. A Bentopro- gen készítménynek főleg most, a téliről a nyári takarmányozásra való áttérés időszakában vehetik hasznát a termelők. Ezen a télen ismét szűkös volt a takarmánykészlet, sok helyütt már csak kevésbé értékes takarmányfélékkel rendelkeznek, így számos mezőgazdasági vállalatnál ezekben a napokban térnek át a friss zöldeleséggel való etetésre. Ez - főleg ha nem tartják meg a folyamatosság elvét - hasmenésben, a termelékenység csökkenésében, az elhullás növekedésében és az újszülött borjak életképességének csökkenésében megnyilvánuló emésztési zavarok tömeges előfordulását okozhatja. Az említett problémák a Bento- progen következetes adagolásával megelőzhetők. Az ellenőrző kísérlelegi kapacitása mellett legfeljebb négy-öt év múlva lesz képes kínálatát egyensúlyba hozni a munkája iránt megnyilvánuló kereslettel. Azt is csak abban az esetben, ha a népgazdaság minden szintjén következetesen megtartják a CSSZSZK kormányának a beruházások radikális csökkentésére vonatkozó határozatát, s ha az új gazdasági mechanizmus feltételei között valóban csak a saját anyagi eszközeikből valósíthatják meg beruházásaikat a vállalatok. A kereslet és a kínálat egyensúlyát persze az építőipari kapacitások növelésével is meg lehetne teremteni. Ám ha azokat összehasonlítjuk más országok építőipari kapacitásával, akkor kitűnik, hogy a miénk már így is túlméretezett. A fejlett kapitalista országok többségében, ahol egyensúlyban van az építőipari kereslet és kínálat, a dolgozók 2,2-3 százalékát foglalkoztatja az építőipar, míg nálunk közel 4 százalékát. Az építőiparban tehát nem kapacitásnöveléssel kell megteremteni a piaci egyensúlyt. A kutatások szerint sokkal inkább az árképzés szorul korszerűsítésre. Egy-egy beruházás költségvetési árát nálunk ugyanis jelenleg az építkezéseken végzett munkák árának összege adja, különböző bonyolult ármódosító rendszer segítségével. Csakhogy az így kiszámított végösszeg valójában nem a késztermék, az építőipari mű értéke. Pedig a beruházó nem bizonyos építőipari munkákat rendel a kivitelezőnél, hanem egy olyan építményt, amelynek valós értékét komplex egésze adja. Ezért lenne igazságosabb mindkét fél számára a megegyezéses ár, amely a kivitelezőt a termelési költségek csökkentésére és jobb minőségű munkára ösztönözné. S ha a nyereségeibe is kalkulálná az árba, azt tulajdonképpen a megrendelő határozná meg azzal, hogy beleegyezne, vagy sem az árba. Leegyszerűsítve: az építőipari piac vissza kellene hogy adja az árnak azt a természetes tulajdonságát, hogy az áru, tehát ez esetben az építőipari késztermékek (házak, hidak, utak, közművek) értékét szabja meg. A piaci mechanizmus fokozatos ■ érvényesítése tehát majdan hatékonyan hozzájárulhat az állami vállalatoktól elvárt „vállalkozó“ hozzáállásuk kialakításához, és egyúttal lehetővé teszi azt is, hogy a megrendelők előnybe helyezzék a valóban őket szolgáló kivitelezőt. Ezáltal nemcsak a jól dolgozó munkakollektívák, hanem a megrendelők, az egész társadalom is jól járna. BARANYAI LAJOS tek során bizonyítást nyert, hogy az új gyógykészítmény minden tekintetben kedvezően hatott a szarvas- marhák egészségi állapotára, s ezzel együtt a termelékenység alakulására. Az egy évig megfigyelés alatt tartott 15 700 tehénnél - egy kilogrammos Bentoprogen-fogyasztás mellett - 0,66 literrel nőtt az átlagos napi tejtermelés, csökkent az elhullás és nőtt a borjak súlygyarapodása. Az új gyógykészítmény ada^ golását 1-2 nappal a zöldetetésre való áttérés előtt kell megkezdeni. Megelőző adagként a teheneknél 50, a növendékállatoknál 10-30 grammot kell belőle a napi abrakmennyiséghez keverni. Ahol a megelőzéssel megkéstek, a hasmené- ses állatok gyógyítására a megelőző adag kétszeresének-ötszörösének megfelelő mennyiségben kell használniuk a Bioveta állami vállalatnál beszerezhető Bentoprogen készítményt. JOZEF LUKÁŐ mérnök \ A legjobbak közé tartozik az a rakétavető egység, amelynek parancsnoka Milán Uákovic fiatal párttag. Az egységben a rakétavetők parancsnokain kívül más szakembereket is képeznek. Amint Milán Uskovic elmondta, most kezdték meg a felkészülés második szakaszát. Több problémával kellett megküzdeni. így például a hallgatóknak még sok gondot okozott a gyakorlótéren végzett munka. Ez megnyilvánult a taktikában, abban, hogy nehezen tájékozódtak a terepen és a rakétavető kezelésével kapcsolatos munkák elvégzése is sokkal bonyolultabb, mint a tantermekben. A hallgatókat parancsnokokká képzik ki, de ennek ellenére ismerniük kell a kezelő személyzet minden tagjának kötelességeit. Ahhoz, hogy jól felkészüljenek, volt mit tenniük a fiataloknak. Éppen a lőelemek kiszámításával, a paranGyakorlat a rakétavető egységnél csők kiosztásával és más, a tüzelést előkészítő folyamatok begyakorlásával foglalkoztak. A hallgatók egymást váltották a tábla mellett és miután megismerték a legfontosabb adatokat, lázasan számolni kezdtek. Az idő nagyon fontos tényező számukra. A többi hallgató aktívan bekapcsolódott a foglalkozásba, figyelmesen ellenőrizték a táblánál számoló társukat. Ján Sitaröik szakaszvezető az egyik pádtól a másikhoz lépett. Ellenőrizte a számításokat, helyenként tanácsot adott, segítséget nyújtott. Amint Miroslav Smieéka alhadnagy elmondta róla, nem is tudja elképzelni, hogy szakasza nélküle is sikeresen helytállna. Ján Sitaröik is ezt az altiszti iskolát végezte el. Tanulmányai eredményes befejezése után az alakulatnál maradt, mint a gyakorlatozó rakétavető szakasz parancsnoka. Parancsnokai jól választottak személyében, hiszen megkapta már a Példás katona jelvényt és amint megtudtuk, az első minősítési osztályt is megszerezte. Aktívan dolgozik a SZISZ alapszervezetének bizottságában. Ma már mosolyogva emlékezik az alakulatban töltött első hónapokra. A breznói Hídelémgyárban tanult szakmát és amikor megérkezett a tényleges katonai szolgálatra, úgy gondolta, nehezen tud megbirkózni azokkal a feladatokkal, amelyekkel megbízták. A rakétavetők és mindaz, ami velük összefügg, a szakemberek számára is bonyolult feladatot jelentenek, hát még az olyan laikus számára, mint amilyen ő volt. Időben azonban a legjobbak közé került, és ma is így minősítik őt a szakaszparancsnok altisztek között. Arra a kérdésre, hogy hogyan válik valaki igazi tüzérré, így válaszolt:- A legtöbb tapasztalatot a taktikai gyakorlatokon és az éleslövészeteken gyűjtöttem. Itt lehetősé- ’ gém nyílt, hogy az összes elméleti és gyakorlati ismeretemet kihasználjam. Ügyelek arra, hogy beosztottjaim is mindent megtanuljanak. Még a legapróbb részletekkel is megismerkedjenek. A gyakorlótéren már nem lehet bepótolni azt, amit előzőleg nem tanultunk meg. A kezelőszemélyzetnek könnyű csalódást okozni, de visszaszerezni a bizalmát már nagyon nehéz. A tanteremből az alakulat gyakorlóterére mentünk, ahol a fagyos szél bizony próbára tette a várakozó katonákat. Frantiéek Polakoviő és Radko Veigert, Róbert Pavliöek szakaszparancsnok felügyeletével végzett számításokat, nem zavarta őket a hideg sem. Mindketten gimnáziumban érettségiztek, azt bizonyították, hogy matematikából és fizikából semmit sem felejtettek el. Rövid időn belül a gyakorlótéren a parancsnok kihirdette a rakétavetők lőelemeit. Néhány lépéssel távolabb Ludovít Fnukal és Radislav Uherák a célpontot ellenőrizték. Minden rendben volt. A rakétavetők személyzete türelmetlenül várta, hogy végre szóhoz jussanak, Jirí Kúra, az egyik rakétavető parancsnoka már összegezte a kapott parancsokat és továbbította azokat katonáinak. Radim lile irányzó jól végezte a munkáját. Pontosan a megjelölt irányban állította be a lő- eiemeket. Jelentette a parancsnoknak, hogy a rakétavető készen áll. Bohuslav Sokol szakaszvezető ellenőrzése után a tanulók egymást váltották az egyes beosztásokban. Hogy mi volt a mai foglalkozás fő célja? Milán Uskovic főhadnagy ezt mondta: - Figyelmünket főleg arra irányítottuk, hogy a szakaszparancsnokok hogyan vesznek részt a foglalkozás irányításában, az anyagi-műszaki feltételek megteremtésében. Arra ügyelünk, hogy a hallgatók bővítsék elméleti ismereteiket és mint jövőbeli rakétavető parancsnokok gyakorlati tapasztalatokat gyűjtsenek. El akarjuk érni, hogy parancsszavaik világosak, rövidek, közérthetőek legyenek. Határozottan kell fellépniük, meg kell szokniuk a parancsosztást. Úgy látjuk, hogy elérjük a kitűzött célokat. A fiúk mindent megtesznek azért, hogy a lehető legjobban ellássák feladataikat és még elég idejük van arra, hogy kiküszöböljék a felmerülő esetleges hibákat. Néha, a túl hosz- szú gondolkodás miatt, értékes időt vesztenek. A tanfolyam végén még egy ilyen gyakorlaton vesznek részt, amelyet az éleslövészet követ. Úgy mint minden alakulatban, itt is vannak kiváló tanulók. Közéjük tartozik Peter Fiala, Miroslav Bariak, Andrej Greco, akik szívesen segítenek lemaradó társaiknak. A rakétavetők parancsnokainak jól kell ismerniük jogaikat és kötelességeiket, olyan légkört kell teremteniük, hogy a kezelőszemélyzet valamennyi tagja megbízzon egymásban. Eddig valamennyien jól felkészülve távoztak ebből az iskolából a harci alakulatokba. Hogy ez így lesz most is, arról saját magunk is meggyőződtünk. DUŐAN OVÁDEK Új gyógykészítmény a szarvasmarhák részére (Archív-felvétel) Jól felkészültek
