Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-08 / 83. szám, szombat
A szovjet - brit párbeszéd hozzájárul a nemzetközi megértés megszilárdításához MIHAIL GORBACSOV BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) bacsovnak a párton és a munkás- mozgalmon belüli helyzetről. Megelégedéssel szóltak a szovjet-brit kapcsolatok bővüléséről és értékelték a szovjet kormány bel- és külpolitikáját. Hangsúlyozták, hogy a brit lakosság nagy része támogatja a Szovjetunió és a szocialista országok leszerelési lépéseit. Ezután Mihail Gorbacsov és Margaret Thatcher a londoni városházán találkozott a brit politika és közélet képviselőivel. Ebből az alkalomból mindkét vezető beszédet mondott. A városháza híres Guild Hall nevű termében mondott beszédet tartotta a brit sajtó a szovjet államférfi látogatása csúcspontjának. A hivatalos látogatás utolsó programját a hírügynökségek történelmi pillanatnak nevezték az eddigi szovjet-brit kapcsolatokban: Mihail Gorbacsov és felesége találkozott II. Erzsébettel, Nagy-Britannia és Észak-írország Egyesült Királyság uralkodójával. A királynő nyári rezidenciáján, a Windsor-Palotában férjével, az edinburgi herceggel fogadta a vendégeket. Az ő kíséretében lépett el a szovjet államférfi a tiszteletére felsorakozott díszegység előtt, s meg- . hallgatta az egység parancsnokának orosz nyelvű jelentését. A szovjet himnusz elhangzása és a rezidencia megtekintése után II. Erzsébet ebédet adott Mihail Gorbacsov tiszteletére. Elutazása előtt Mihail Gorbacsov bejelentette, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének nevében szovjetunióbelí látogatásra hívta meg II. Erzsébet királynőt. A látogatás időpontját egyelőre nem rögzítették. James Baker Moszkvába utazik (ÖSTK) - Moszkvában tegnap hivatalosan közölték, hogy James Baker amerikai külügyminiszter a korábbi megállapodásokkal összhangban május 10-én érkezik kétnapos hivatalos látogatásra Moszkvába. Befejeződött a CSKP és az SPD szemináriuma (CSTK) - Az NSZK-beli Selbben tegnap befejeződött a CSKP és a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt (SPD) szemináriuma. Josef Mevald, a CSKP KB Titkárságának tagja, a csehországi pártmunkával foglalkozó bizottság titkára, csehszlovák küldöttségvezető hangsúlyozta: ,,az alapvető kérdésekben azonosak a nézeteink, illetve álláspontjaink közelítenek egymáshoz“. Heidemarie Wieczorek-Zeul, az SPD szűkebb elnökségének tagja a szemínárumot az európai politika keretében példamutató akciónak nevezte. A péntek délelőtti vitában a résztvevők az egységes európai belpiac létrehozásával összefüggő kérdéseken kívül foglalkoztak a környezetvédelemmel és a leszereléssel kapcsolatos kérdésekkel is. Összeült a szejm (CSTK) - Varsóban tegnap meg- keződött a lengyel szejm ülése, melyen részt vesz Wojciech Jaruzelski és Mieczislaw Rakowski legfelsőbb párt- és állami vezetők. Az ülés napirendjén szerepelnek az alkotmány módosításával, a parlament második kamarája és az elnöki hivatal létrehozásával kapcsolatos kérdések. A törvényjavaslatok az új választási előírások alapján történő idei parlamenti választások előkészítésének meggyorsítását célozzák, s lehetőséget adnak a „Szolidaritás“ „Paraszt Szolidaritás“, valamint a „Független Diákszövetség" legalizálására. A lengyel napilapok tegnap hozták nyilvánosságra a kerekasztal- tárgyalásokon elfogadott dokumentumokat. E dokumentumok tartalmazzák a párt- és állami szervek, valamint a társadalmi erők tevékenységének irányvonalát. Ezekben ' rögzítették a nézet- és érdekkülönbségeket, a vitás követeléseket. A Buckíngham Palota szóvivője közölte, a királynő a meghívást köszönettel elfogadta. Programja már néhány évre előre meghatározott, de reményét fejezte ki, hogy a látogatásra megfelelő időben sor kerül. Mihail Gorbacsov és Alekszandr Jakovlev csütörtökön a londoni szovjet nagykövetség épületében találkozott a brit ellenzéki Munkáspárt vezetőivel. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatokat, s szó volt arról, hogy Mihail Gorbacsov mostani látogatása milyen jelentőséggel bír egyrészt a kétoldalú viszony, másrészt az egész nemzetközi politika szempontjából. Neil Kinnock munkáspárti elnök kifejtette, miként tekint pártja a Szovjetunióban folyó átalakításra. A labouristák üdvözlik mind az átalakítást, mind a vele összefüggő békepolitikát. Természetesen a leszerelési kérdések is napirendre kerültek, s ennek során hangsúlyozták, hogy mindkét fél elutasítja az atomfegyverek korszerűsítését, s azt a biztonságpolitikát, amely a nukleáris fegyverek megőrzésén alapul. Megállapították, a két párt közötti dialógus a partneri viszonyhoz vezet mind a nemzetközi politikai kérdésekben, mind pedig a nemzetközi munkásmozgalommal kapcsolatos ügyekben. Gorbacsov és Kinnock síkraszállt azért, hogy a kommunisták és a szocialisták közösen ünnepeljék meg a II. Internacionálé megalakításának 100. évfordulóját. Ezt követően Alekszandr Jakovlev a brit törvényhozás épületében találkozott a parlament vezetőivel. George Younger hadügyminiszter díszvacsorát adott Alekszandr Jakovlev tiszteletére, s ezen részt vett Valentyin Falin, az SZKP KB nemzetközi osztályának vezetője, Szer- gej Ahromejev marsall, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tanácsadója, valamint több szovjet és brit politikai és katonai vezető. Alekszandr Jakovlev Dávid Owennel, a Szociáldemokrata Párt vezetőjével is találkozott. Csütörtökön a két külügyminiszter is megbeszéléseket tartott. Eduard Sevardnadze és Geoffrey Howe a nemzetközi helyzet és a kétoldalú viszony konkrét problémáit tekintette át. Megvitatták, hogy a nemzetközi konfliktusok megoldásában hogyan bővíthetik a szovjet-brit együttműködést, beleértve az ENSZ-belí együttműködést is. Külön figyelmet szenteltek az Afrika déli részén kialakult helyzetnek. A szovjet fél felvetette az afganisztáni helyzetet, hangsúlyozva, hogy minden félnek tiszteletben kell tartania a genfi megállapodást. Megállapították, a közel-keleti rendezés több kérdésében álláspontjaik közeliek. A felek megvitatták a nukleáris leszereléssel, a vegyi fegyverek betiltásával és felszámolásával, a hagyományos eszközök csökkentésével, a katonai bizalomerősítést célzó intézkedésekkel összefüggő konkrét kérdéseket is. Megelégedéssel nyugtázták, hogy kulturális téren fejlődik a két ország együttműködése. A kétoldalú kapcsolatok intellektuális, szellemi atmoszférájának gazdagítása érdekében a miniszterek elrendelték, hogy meg kell gyorsítani a hosszú távra szóló megállapodás kidolgozását. Ez a dokumentum kimondaná, hogy mindkét fővárosban létre kell hozni a kulturális központokat. A brit miniszterelnök úgy üdvözölte Mihail Gorbacsovot, mint aki nemcsak egy nagy ország vezető képviselője, hanem olyan személyiség is, aki rendelkezik a szükséges tulajdonságokkal országa jövőjének megváltoztatásához és mély hatást gyakorol az egész világra. Margaret Thatcher emlékeztetett arra, a britek nagy figyelemmel kísérik a Szovjetunióban zajló változásokat és szívből, sikereket kívánt a szovjet embereknek, mivel „minden lépés a nagyobb demokrácia, az emberi jogok és az önök országában a szabad választás felé közelebb hoz minket“. Állást foglalt amellett, hogy a globális problémákat ne erővel, hanem tárgyalások útján igyekezzenek az országok megoldani. Szorgalmazta, hogy (Folytatás az 1. oldalról) A politikusok mai nemzedékének rendkívül felelősségteljes választás, sorsfordító döntések súlyát kell hordoznia. És senkinek sincs erkölcsi joga ahhoz, hogy ez alól kivonja magát. Mi a Szovjetunióban ezt önmagunkon kezdtük. Négy évvel ezelőtt, 1985 áprilisában nagyon nehéz kérdéseket tettünk fel magunknak. Arra törekedtünk, hogy becsületes válaszokat adjunk rájuk. Kísérletet tettünk arra, hogy értékeljük saját tapasztalatainkat, történelmünket, a környező világot és helyzetünket ebben a világban. Mihail Gorbacsov a továbbiakban arról beszélt, hogy megkezdték a megcsontosodott dogmák felszámolását, ennek eredménye lett az átalakítás és az új gondolkodásmód, s az ezekből kiinduló bel- és külpolitika. A szovjet átalakításról több száz könyvet, több ezer cikket, tanulmányt írtak. S ma sem csökken ez az érdeklődés. Az átalakítást komolyan gondoljuk, hosszú távra szól, senki sem fordíthat minket vissza. A közelmúltbani választások, amelyek olyan demokratikus légkörben zajlottak, amilyenre történelmünk során még nem volt példa, megmutatták: a szovjet emberek nem akarnak letérni a négy évvel ezelőtt választott útról. A választások során az SZKP elnyerte a nép támogatását. A nehézségekről kijelentette, hogy azokat az átmeneti időszak ellentmondásai természetes kísérőjelenségének tekintik. De egyetlen probléma sem bizonyítja azt, hogy az átalakítás koncepciója lenne a hibás. Csupán azt húzzák alá, milyen nagy változásokon kell keresztülmenni akkor, amikor még élnek a régi jelenségek, s nem is lehet őket egyszerre felszámolni, az újak pedig még nem működnek teljes mértékben. A társadalmi élet demokratizálását célzó választás végleges. Meggyőződésünk, hogy megteremti és már mégteremtette a személyiség teljes önmegvalósításához, a gondolkodás szabadságához szükséges feltételeket, s csak ez teszi lehetővé a szocializmus értékeinek kihasználását. Azon értékekről van szó, amelyek kezdettől a szocializmus sajátjai: szociális biztonság, igazságosság, humánus termelési és emberi kapcsolatok. Meggyőződésünk: jól működő, egészséges és dinamikus gazdaságot csupán a demokratizáláson keresztül lehet kiépíteni. A radikális gazdasági reform, amely összeköti a tervszerű irányítást a piaccal, elvezet bennünket az új gazdasági mechanizmushoz, lehetővé teszi a szocialista tulajdon sokrétű formáinak összehangolását a gazdasági tevékenységgel, teret nyit a kezdeményezés, a termelők vállalkozókészsége előtt. Kidolgoztuk az új mezőgazdasági politikát is. Ennek célja az adminisztra- tív-utasításos rendszer felszámolása, s hogy a különböző bérleti formákon keresztül a földműves valódi gazdálkodó legyen, ő rendelkezzen a földdel, a termelőeszközökkel és munkájának gyümölcseivel is. A négy év alatt sok minden változott, de tudjuk, hogy még nehéz próbákat kell kiállnunk. Olyan nyílt, demokratikus és szabad társadalmat kívánunk építeni, amely tanult a múltból, amely a törvényekre, az állampolgárok felelősségére és tájékozottságára, kezdeményezésükre, a szocialista tulajdonra támaszkodik. A szónok a továbbiakban megelégedéssel nyugtázta, hogy az átalakítás kedvező szerepet játszik a nemzetközi életben. A szovjet társadalom demokratizálásával párhuzamosan érvényesülnek a nemzetközi ügyekben is a nyíltság demokratikus normái. Országunkban a szocialista jogállam kiépítésének irányvonala megegyezik azzal a tendenciával, amely erősíteni kívánja a jog szerepét az államközi kapcsolatokban. Gazdasági reformunk feltételezi a Szovjetunió aktívabb •bekapcsolódását a világgazdaságba, s ez hozzájárulhat az igazi világpiac és az új a Szovjetunió és Nagy-Britannia közös akciókat kezdeményezzen a jelenlegi globális problémák megoldásához. * Utalva a Szovjetunió belső életében zajló változásokra, szorgalmazta a kölcsönös kereskedelem bővítését. Értékelte azokat a lépéseket is, melyek az utóbbi időben történtek, A brit kormányfő beszédében emlékeztetett Mihail Gorbacsov szavaira a közös európai házról és hozzáfűzte: „Szeretnénk magunkat biztonságosan érezni ebben a házban. Nyugat-Európa kétségei már kisebbek, de még hosszú utat kell megtenni, hogy teljesen eltűnjenek. Az utóbbi időben óriási és lényeges változások történtek, s már kezdünk haladni e cél felé.“ világgazdasági rend létrehozásához. Az utóbbi években reális lehetőség nyílt arra, hogy lezárjuk a háború utáni történelem utolsó lapjait és egy új békés korszakba lépjünk. Az erőre hagyatkozni veszélyes magatartás, amely zsákutcába vezet. A mai valóság bizonyítja a konfrontáció filozófiájának tarthatatlanságát. A Nyugat és a Kelet számára is túl sokba kerültek a hidegháborús évek. A totális konfrontáció folytatódása mindannyiunkat katasztrófába sodorhat. A jelen időszakban ez a világpolitika objektív logikája, s mi ennek törvényszerűségei alapján alakítjuk új politikai gondokodásmódunkat. Ennek alapjait és következtetéseit általános formában próbáltuk kifejteni New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán. Most csak megkívánom említeni: ott megfogalmaztuk a szovjet külpolitika elvi, hosszú távú irányvonalát, s ugyanakkor a konkrét akciók tervezetét is. Mindenkit párbeszédre és együttműködésre szólítunk a túlélés és a haladás érdekében. A fegyverzetellenőrzési problémákról szólva Mihail Gorbacsov leszögezte: nem érhető el a valódi leszerelés, ha ugyanakkor nem változtatjuk meg teljes mértékben á világban uralkodó politikai légkört. Nem tudjuk megvédeni környezetünket, ha nem látunk hozzá a leszereléshez, s nem szabadítjuk fel az ökológiai problémák megoldásához szükséges eszközöket. Nem lesz egészségesebb a világ- helyzet, ha nem következik be változás Észak és Dél kapcsolatában, nem szüntetjük meg az éhezést, nem küzdjük le a kábítószerfogyasztást, az AIDS-et, a terrorizmust, az egyének és egész népek jogainak megsértését, amig el nem ismerjük: mindez mindnyájunkat érint. Az 1989-1990-es években a Szovjetunió 500 ezer fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát, ez 12 százaléknak felel meg. A katonai költségvetést több mint 14 százalékkal, a fegyvergyártást pedig 20 százalékkal csökkentjük. Már megkezdtük ennek a programnak a teljesítését. Ez alkalomból szeretném közölni önökkel: nemrégiben úgy döntöttünk, hogy az idén leállítjuk a katonai célokat szolgáló dúsított urán gyártását. 1987- ben kivontunk a termelésből egy ipari reaktort, amely a fegyvergyártáshoz szükséges plutónium feldolgozására szolgál. A jövő évben még két ilyen reaktort állítunk le, s nem helyezünk újabb kapacitásokat üzembe. Jelentős lépés ez a katonai célú hasadóanyagok gyártásának teljes felszámolása felé. A nemzetközi politika demilítarizálásának egyik nagy problémája a vegyi fegyverek felszámolása. Értékeljük Nagy-Britannia magatartását, amely ezeket egyoldalúan megsemmisítette, s kezdeményezése nyomán ez a kérdés egy nemzetközi konferencia tárgya lett. A szónok méltatta az e téren kibontakozott kétoldalú együttműködést, majd kijelentette: Fontos döntéseket hoztunk a katonai termelés átállításáról polgári célokra. A védelmi ipar üzemeinek és tervezőirodáinak jelentős részét s az ezekkel kapcsolatos tudományos munkát átirányítottuk a könnyű- és élelmiszeriparba, a mezőgazdasági gépek, berendezések és egyéb termékek gyártására. A katonai szállító-repülőgépek jelentős része a népgazdaságot fogja szolgálni. Több lépést tettünk, hogy nyitottabbá tegyük katonai tevékenységünket. Hamarosan közzé tesszük katonai költségvetésünk adatait. Gondot okoz, hogy a rubel nem konvertibilis, s ezért nem lehet objektív módon összehasonlítani a miénket a Nyugat katonai kiadásaival. Fegyveres erőink létszámáról már most elmondhatom a következőket: ez év január 1-én a személyi állomány 4 258 000 fő volt, ebből a szárazföldi erőknél 1 596 000, a haditengerészetnél pedig 437 300. A többit a rakétaerők, a légvédelmi csapatok, a légierő, továbbá az operatív irányítás, a hadtáp és a műszaki alakulatok teszik ki. Egyoldalú leszerelési lépéseink eredményeképp 1990 végén a személyi állomány 3 760 000 fő lesz. összehasonlításul: az USA fegyveres erőinek nagysága, beleértve a Nemzeti Gárdát (nálunk hasonló alakulatok tartoznak a fegyveres erőkhöz) meghaladja a 3 millió főt. Az amerikai haditengerészet személyi állománya kétszeresen meghaladja a Szovjetunióét. Már közzé tettük adatainkat a Varsói Szerződés és a NATO európai erőiről. Ezek hozzávetőleges egyensúlyt mutatnak. Ha a Varsói Szerződés és a NATO fegyveres erőit mint egészet vetjük össze, tekintetbe véve a stratégiai atomerőket, akkor a Varsói Szerződés adatai a következők: 5 300 000 katona, 10 500 repülőgép, 4200 harci helikopter, 80 ezer harckocsi és 160 nagy felszíni hajó. A harckocsik kivételével a NATO minden mutatóban fölényt élvez a Varsói Szerződéssel szemben. Tömören szólva, a „szovjet katonai veszély“ miatti aggodalmak indokolatlanok. A katonai konfrontáció csökkentéséhez, a hadikiadások terheinek lefaragásához vezető legfontosabb út: azoknak kell tárgyalniuk és keresniük a kompromisz- szumokat, akik a leginkább részt vettek a sok évig tartó lázas fegyverkezésben. Ilyen értelemben a bécsi utótalálkozó záródokumentuma és az európai leszerelési fórum megnyitása olyan esemény, amilyenre a nukleáris évszázadban még nem volt példa. A Szovjetunió nagyon messzire hajlandó elmenni Európa demilitarizá- lásában, s általában az egész európai folyamatban. Készek vagyunk konstruktív tárgyalásokat folytatni a bécsi záródokumentum minden kérdéséről, s ennek érdekében együttműködni Nagy-Britanniá- val. Ismeretes, a leszerelés terén ellen- zünk minden indokolatlan előfeltételt. Az egyik kérdésben való megállapodást nem tesszük függővé más kérdés megoldásától, ez inkább a tárgyalási procedúra szervezési problémája. De évszázadunkban minden mindennel összefügg. S természetesen az sem lehet kétséges, ha például a NATO „korszerűsítené“ taktikai atomfegyvereit, az szükségszerűen megmutatkozik a bécsi tárgyalások menetében, a bizalmi intézkedések terén, s az egész európai helyzetben. Ez sok mindent értéktelenné tenne abból, amit a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról folytatott tárgyalásokon már elértünk. Helyénvalónak tartom megemlíteni, hogy e szerződés megkötéséhez Nagy-Britannia hozzájárult. Határozottan ellenezzük az atomfegyverek korszerűsítésének minden tervét. Mi ilyesmivel nem foglalkozunk, s nem is akarunk mindaddig, amíg rá nem kényszerítenek bennünket. Remélem, hogy a józan ész fog győzni. Meggyőződésünk, itt az ideje, hogy megkezdődjenek a tárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és a NATO haditengerészeti erőinek csökkentéséről. Az USA-val való kapcsolataink programjában továbbra is első helyen szerepel a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentése. Bármikor hajlandók vagyunk az erről folytatott tárgyalások felújítására. Ami a „feltartóztatás“ doktrínáját illeti, úgy vélem, itt az ideje annak, hogy ne az atomfegyverek seg itségével való feltartóztatásáról beszéljünk, hanem az atomfegyvereknek, mint olyanoknak a feltartóztatásáról. Ez olyan kötelezettségvállalást jelent, hogy nem fogják őket gyártani, tökéletesíteni, rendszeresen megsemmisítik a készleteket egészen a teljes felszámolásig és betiltásig. Hisszük, hogy az atomfegyverek nélküli világ reálisan elérhető. Az ehhez vezető út természetesen nemcsak a nagyobb nyíltságon és megbízható ellenőrzésen keresztül vezet, hanem a bizalom szilárdításán, ez pedig a jelenlegi nemzetközi élet sok összetevőjétől függ. Ezt segíthetik elő jelentős mértékben a szovjet-brit kapcsolatok. Mihail Gorbacsov emlékeztetett arra, hogy mindkét ország a Biztonsági Tanács állandó tagja, s a konstruktív együttműködés esetén az erőfeszítések nemcsak egyszerűen növekednek, hanem jelentős nemzetközi tényezőként meghatványozódnak. Jelentős áttörést hozhatnak az európai folyamatban a humanitárius problémákról és emberi jogokról megrendezésre kerülő konferenciák. Az első ilyen akció a néhány hét múlva Londonban kezdődő információs fórum lesz, a záróesemény pedig az 1991-es moszkvai konferencia. A regionális konfliktusok megközelítésében is vannak közös érintkezési pontok a Szovjetunió és Nagy-Britannia között. Amellett vagyunk, hogy országaink párbeszéde hozzájáruljon a világ gazdasági problémáinak megoldásához. Csak közös igyekezettel, a teljes egyenjogúság feltételei között lehet megelőzni a világgazdaság katasztrofális megrázkódtatásait, s ezek bekövetkezhetnek, ha halogatjuk a radikális és igazságos megoldások keresését, vagy ha csak félmegoldások születnek. A környezetvédelemben a Szovjetunió a létező megállapodásokkal és nemzetközi programokkal összhangban fog eljárni, s hamarosan csatlakozik azokhoz is, amelyekben eddig nem vett részt. Véleményem szerint e téren is nagy tartalékok vannak a szovjet-brit kapcsolatok gazdagításához. Befejezésül Mihail Gorbacsov kijelentette: Nagyra értékeljük Margaret Thatcher asszonynak, brit kormányfőnek az erőfeszítéseit és következetességét. A politikában természetesen nem minden olyan egyszerű. Továbbra is vannak lényeges különbségek,, nézeteltérések. Lehet, hogy azoknak a megállapodásoknak a teljesítésében is lesznek, amelyeket tegnap kötöttünk a Downing Streeten. De véleményem szerint helyes irányvonalat tűztünk ki, nagyobb lesz a bizalom. Margaret Thatcher beszéde ÚJ SZÚ 2 1989. IV. 8
