Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-06 / 81. szám, csütörtök
A CSKP Központi Bizottsága 13. ülésének vitája ÍJ SZÚ 5 39. IV. 6. (Folytatás a 4. oldalról) sítették, s eközben a tervezett anyagi ráfordításoknak csak a 99 százalékát vették igénybe. A vállalatok teljesítették a Szakszervezetek Központi Tanácsának felhívását is. Mindez a februári győzelem 40., valamint a köztársaság megalakulásának 70. évfordulójára tett kötelezettségvállalási mozgalom kibontakoztatásának eredménye. Különös figyelmet szentelünk a minőség javításának és a termékinnováció fejlesztésének. Például az 1988-as esztendőben, valamint az ezt megelőző két évben bevezetett termékek részaránya a teljes termelésben a klatovyi Kozák vállalat esetében 95 százaié^az Okula Nyrsko állami vállalat esetében pedig 37 százalékot tesz ki. Az elért eredmények mellett a járási pártbizottság üléseinek, valamint a taggyűlések tanácskozásainak vitáiból akárcsak a gazdálkodás egészévi elemzéseiből a központi szervek iránti bírálatok is napvilágot láttak, s azokat gyorsított ütemben meg kell oldanunk gazdaságunk nagyobb teljesítőképessége elérésének érdekében. Itt elsősorban a tervelőkészítési folyamatok minőségének javításáról van szó, miközben nem engedhetjük meg, hogy a tervek ellentmondásai csaknem az év közepéig, s különösen nem, hogy szinte az egész év folyamán vita tárgyát képezzék. Az eddiginél sokkal rugalmasabban kell cselekednünk a szállítók monopolhelyzetének megszüntetése során. Gyorsított ütemben kell' cselekednünk annak érdekében, hogy az idevágó törvények végső formájukban ölthessenek alakot, s ezek alapján az irányítás végső, demokratikus formája - a választott szervek révén - összhangba kerüljön a dolgozók és a vállalatok, illetve a szövetkezetek anyagi függőségének lehetőségeivel. Megmutatkozott az is, hogy meg kell változtatni a nyersanyagok, illetve egyéb komponensek külföldről történő beszerzésére irányuló devizaeszközök odaítélésének eddigi rendszerét, tekintettel az eddigi hat, illetve nyolc hetes megrendelési határidőkre és a külkereskedelmi vállalatokat érdekeltté kell tenni a termelővállalatok gazdasági eredményeiben, mégpedig a kivitel és a behozatal tekintetében egyaránt. Újból felül kell bírálni a CSSZSZK kormányának azokat azintézkedéseit.amelyekanyugati határmenti övezetek fejlesztésére vonatkoznak. Mindenképpen le kell állítanunk a járás területéről kifelé irányuló építőipari kapacitásokat, illetve korlátozni kell kell azokat, és a lakossági ellátás olyan alapjainak megteremtésére kell törekedni, ami elejét veszi a határvidék, illetve a kerület belső területeinek járásai közötti újraelosztásnak. A Klatovyi járásban olyan határozatokat hoztunk, amelyek a valóságnak megfelelően megkönnyítik a CSKP KB 12. ülése határozatainak megvalósítását, beleértve az átalakítás folyamatának meggyorsítását is. Dolgozókollektíváink azt várják, hogy a gyorsítás megmutatkozik azoknak a szerveknek és intézményeknek a konkrét tetteiben is, amelyek kijelölik a vállalkozás mezsgyéit. Most pedig tanácskozásunkat azokkal az ismeretekkel és hozzászólásokkal szeretnénk támogatni, amelyekre aközben tettünk szert, amíg a szakmunkásképzők fejlesztésének gondjait vitattuk meg. Ezeket a tapasztalatokat a járás területén lévő hét szakmunkásképzőben szereztük, ahol 2360 szakmunkástanuló szerzi meg szakmai ismereteit. E viták során nagyra értékeltük a párt és az állami szervek munkáját, a fejlesztést célzó tevékenység során, azt az anyagi gondoskodást, ami az egész nevelési folyamat során megnyilvánul. A szakmunkásképző képviselői e viták során sokéves tapasztalataikból indultak ki. összehasonlították a múltat a jelennel. Kiemelték azokat a pozitívumokat amelyekre az elmúlt évek során szert tettünk, de azokat a javaslatokat is, amelyekre mindenképpen szükség van a fiatal generáció felkészítésének elkövetkező folyamatában. A nevelési-oktatási munka célja a középfokú szakmunkásképzőkben, elsősorban a fiatalok alapos felkészítése a munkásfoglalkozásokra, a végzős szakmunkástanulók beilleszkedésének elősegítése. Azután, hogy ebbe a folyamatba az alapiskolák nyolcadik osztályának tanulóit vontuk be, lényegesen csökkent a nevelési folyamatok színvonala, tekintve, hogy ezek a gyerekek mind fizikailag, mind szellemileg kevésbé fejlettek, mint korábban. Véleményem szerint az lenne az előnyösebb megoldás, ha az alapiskolákban történő képzés idejét meghosszabbítanánk, a gyerekek 15 éves életkoráig. Ezzel elérjük azt, hogy egy évvel idősebb gyerekek kerülnének a szakmai oktatás folyamatába és ezzel javulnának a pályaválasztás felelősségteljesebb lehetőségei, akárcsak a szakmai képzés formái. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a munkásfoglalkozásra történő felkészítés időszakát a jelenlegi negyven hónapról három évre kellene csökkenteni. Arról is szó esett, hogy valamennyi szakmunkás- képző egységes irányításának kérdését is meg kellene oldani, mégpedig a kerületi nemzeti bizottság iskolaügyi osztálya révén, mert a jelenlegi időszakban több szakmunkásképzőben a nevelési dolgozók és a szakoktatók gyakran három, öt, sőt néha még több munkáltatónak is alá vannak rendelve. A javasolt egységes irányítási rendszerben pedig csökkenteni kellene az ellenőrző szervek számát - egyetlenre. Egységesíteni kell az oktatási terveket és a szakirodalmat oly módon, hogy elérjük az oktatás egységes rendszerét, hogy abban érvényesülhessenek az egyes ágazatok érdekei, miközben a szakmai képzés tervét lényegesen módosítani kellene a többi tantárgy rovására. Mindenképpen ki kell küszöbölni a fölösleges adminisztrációt és a szakmunkásképzők igazgatói, pedagógusai számára meg kell teremteni az igazi nevelési tevékenység feltételeit, s nem szabad őket munkaidő alatti iskolánkívüli tevékenységgel terhelni. A szakmunkásképzők pedagóguskollektíváiba szakmai és pedagógiai szakképzettséggel rendelkező nevelőket teljes szakképzettségű szakoktatókat is a jövőben felvenni. Javaslom továbbá, hogy vegyék figyelembe a tanulók lakhelyét, azt, hogy milyen területről származnak, s azt is, hogy a határvidéki anyagi hozzájárulást akkor fizessék ki a tanulóknak, amikor befejezik szakmai tanulmányaikat, vagy pedig amikor aláírják e területeken a munkaszerződést. Ezzel csökkenthető lenne lényegesen az olyan esetek száma, amikor a tanulók nem fejezik be szakmai tanulmányaikat. A tanulók szakmai képzése színvonalának javításához, valamint az iskolai szolgáltatások javításához és azok mozgósításához - a Koménium szervezet monopóliuma mindez - lényegesen hozzájárulnak ezek az intézkedések, miközben kiküszöbölhetők lennének az elavult tankönyvekkel kapcsolatos problémák, amelyek mind a szakmai képzést, mind az általános műveltséget szolgáló tantárgyak tanítását kísérik. Az említett tapasztalatokból és javaslatokból azt a következtetést vontuk le, hogy a szakmunkásképzés folyamata tökéletesítésének első szakaszában a realitások alapján nem a pénzeszközök növelésére lenne szükség, hanem az eddig alkalmazott rendszert kell megváltoztatni. VLADIMÍR MYNÁR elvtárs, a CSKP KB póttagja, az Ostravai Bányászati Főiskola rektora A műszaki főiskolák dolgozói már több éve figyelmeztetnek arra a tényre, hogy a főiskolák anyagi és káderellátásában jelentős lemaradás következett be az ágazati munkahelyekhez és a Csehszlovák Tudományos Akadémia munkahelyeihez viszonyítva. A főiskolákon számos tehetséges tudományos dolgozó van alkalmazva, de a tudományosműszaki haladás jelenlegi szintjén a legkiválóbb tudósok sem képesek rátermettségükkel pótolni a pontos mérésekhez szükséges műszereket, amelyekből a főiskolákon hiány mutatkozik. A felsőoktatási intézmények gyakran kezdeményeznek új technológiai megoldásokat, de a hiányos műszerellátottság miatt nem tudják elősegíteni ezek bevezetését. A műszerek beszerzésével kapcsolatos nehézségek miatt a főiskolák műszaki ellátottsága messze elmarad az ipari szervezeteké mögött, ami az oktatás színvonalára is kihat. A főiskolák vagyoni állománya koronaértékben kifejezve elég nagynak tűnhet, de ez azért van így, mert a berendezéseket eredeti beszerzési árukon tartják nyilván, leírások nélkül. A tanszékeink így gyakran drága múzeumokra hasonlítanak, többnyire az ötvenes évekből vagy még korábbi időkből származó berendezésekkel. Nálunk, az Ostravai Bányászati Főiskolán az utóbbi húsz év alatt egyetlen műszert sem vásároltunk a kapitalista országokból, habár ott az ilyen jellegű csúcstechnika beszerezhető. Ugyanakkor 1969 óta világméretekben a műszerek és berendezések három nemzedéke cserélődött ki. Ilyen helyzetben azon sem lehet csodálkozni, hogy a műszaki főiskolák nem váltak az ipari termelési gyakorlat keresett partnereivé, hiszen csak elméleti segítséget nyújthatnak, s nem végezhetnek csúcsszínvonalú kísérleti kutatásokat. A műszaki ellátottság színvonalában azonban különbségek is vannak. A mi főiskolánkon például 30 millió korona értékben minden kart elláttunk számítástechnikai berendezé- , sekkel, s ezzel elég jó alapot teremtettünk az ilyen irányú szakoktatáshoz. Ha egy fiatal saját maga választja ki a szakmáját, egész életében jó munkaeredményeket érhet el, s a társadalom hasznos tagjává válik. Ha viszont valakit a szülők kényszerítenek presztízskérdésből valamilyen pályára, amely iránt az illető nem érez vonzalmat, az ilyen ember az élete folyamán az adott szakterületen az átlagos színvonalat sem közelíti meg. Nehezen tudja visszatéríteni'a társadalomnak a nevelésére fordított eszközöket, s belsőleg sem lehet elégedett a munkájával. Ha valakinél hiányzik a mélyen gyökerező felelősségérzet a feladat sikeres megoldásáért» annak bizonyára a politikai érettsége sem kielégítő. Azoknál viszont, akik felelősségérzettel viszonyulnak a munkához, rendszerint nem kerül sor a munkafegyelem megsértésére, a munkafeladatok teljesítésének elhanyagolására. A negatív tulajdonságok rendszerint azoknál fordulnak elő, akik legfiatalabb korukban nem részesültek megfelelő családi nevelésben, s akik ezektől a hajlamoktól nem szabadultak meg iskolai tanulmányaik során. A fiataloknál mindig figyelembe kell venni, hogy milyen környezetben élnek, kikkel vannak kapcsolatban, illetve kiket tartanak példaképnek. Segítséget kell nyújtani számukra ahhoz, hogy életükhöz új példaképeket, új célokat és távlatokat találjanak. Gyakran emlegetjük, hogy ifjúságunk általában véve jó. Véleményem szerint azonban ez a megállapítás önmagában nem old meg semmit, csupán elodázza a fokozatosan felhalmozódó problémák megoldását. A főiskolákon tanuló fiatalok között is vannak különbségek a munkához való viszonyulás, a nézetek és a hozzáállás szempontjából, vannak rendkívül tehetségesek, s vannak gyenge előmenetelűek is. Tapasztalataink szerint egyre több a nehezebben oktatható, nehezebben nevelhető fiatal száma. Olykor még vandalizmussal is találkozunk, amire a nevelői munkában világos választ kell adnunk. A fiatalokkal nyíltan kell beszélni, lehetővé kell tenni számukra, hogy kifejtsék a nézeteiket, amelyek a mi nézeteinktől eltérők is lehetnek. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, mert okvetlenül szükséges, hogy a fiatalok saját maguk alkossanak véleményt. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy a kommunista eszmék ereje s annak a súlya, amit létrehoztunk, a fiatalokkal folytatott elvszerű beszélgetések keretében elősegíti kommunista állásfoglalásuk s pártunk programjához való pozitív viszonyulásuk kialakítását. A mi főiskolánkon a kohászat, a bánya- és energiaipar számára készítünk fel szakembereket. Ezért a népgazdaság említett ágazataival közvetlen kapcsolatban vagyunk. A szerkezeti változtatásokra vonatkozó döntések nemcsak a termelésre lesznek kihatással, hanem az életszínvonalat, a szociális fejlődést is befolyásolni fogják. Politikai és gazdasági szempontból egyaránt tarthatatlan az a gyakorlat, hogy „tudományos érvekre" hivatkozva egyrészt az energiaigényes ágazatok, a szénkitermelés és az acélgyártás beszűkítésének szükségességét hangsúlyozzuk, másrészt pedig a tervmutatók csúcsteljesítményeket irányoznak elő ezekben az ágazatokban. Azt akarjuk, hogy a nálunk tanuló fiatalok is világosan lássák a szerkezeti változások szükségességét, de céljainkat úgy kell megfogalmazni a fiatalok előtt, hogy saját perspektívájukat is megtalálják bennük. A központi szervek továbbra is keresik azokat a lehetőségeket, amelyekkel a főiskolák indokolt szükségleteit kielégíthetik. Gyakran felteszem azonban magamban azt a kérdést, hogy jól gazdálkodunk-e a társadalmi forrásokkal. Meg kellene vizsgálni, hogy a támogatások valóban betöltik-e szociális és nevelési szerepüket. Egy példát említek az iskolai étkeztetéssel kapcsolatban. Egy ebéd 2,60 koronába kerül, ugyanannyiba, mint 1953-ban. Ez a körülmény gyakran az élelmiszerekkel való pazarláshoz vezet. Az ételeket a diákok gyakran ki sem veszik, ezeket jobbik esetben gazdasági állatok etetésére használják fel. Hasonló a helyzet az elszállásolás költségeit és a tankönyvek árát illetően. Ezeket az árakat nevelési szempontból is jobban összhangba kellene hozni a ráfordítási költségekkel, s a szociális szempontokat inkább az ösztöndíjak rendszerében kellene érvényesíteni. A főiskolások jó felfogóképességű, felnőtt emberek, akik érzékenyen reagálnak a külső feltételekre. Ha ezek nem elég szigorúak, alkalmazkodnak hozzájuk, ha viszont kemények, akkor megedződnek. A főiskolai törvény módosításával ■kapcsolatos viták folyamán részjetesen foglalkoztunk a főiskolai élet demokratizálásának a kérdéseivel. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy főiskolánk 45 tanszék- vezetője közül egyetlen egy sem találta elfogadhatónak, hogy az új törvényes normák szerint a tudományos tanácsnak ne legyen tudományos jellege. Szerintünk ezt a javasolt alapelvet a törvény módosítása során felül kellene vizsgálni, mert a megfontolatlan törvényes rendelkezés korlátozhatná a főiskolákat alapvető feladataik teljesítésében. Amennyiben a tudományos tanácsnak titkos szavazással kell döntenie a tudományos fokozatok megítélésének a kérdéseiben, úgy okvetlenül meg kell akadályozni, hogy tevékenységében szakszerűtlen hozzáállások érvényesüljenek. A főiskolák és a karok tudományos tanácsait úgy kell kialakítani, hogy egyaránt megfeleljenek a tudományos és a politikai illetékesség követelményeinek, valamint a szocialista önigazgatás alapelveinek. JÁN LUKÁélK elvtárs, a CSKP KB póttagja, a Trencíni Szerszámgépgyár munkása A Trencíni Szerszámgépgyár konszernvállalat pártszervezete arra törekszik, hogy mind a 645 tagja és tagjelöltje egyre aktívabb legyen. Jelentős lépést tettünk előre az alapszervezetek bizottságai tagjaival folytatott beszélgetéseken. Az üzemi bizottság elemzi a beszélgetések eredményeit, hogy a javaslatokat és ötleteket felhasználja a jövő feladatainak megoldásában. Közülük néhány kiindulási alap lesz az alapszervezet tagjaival és tagjelöltjeivel folytatott beszélgetésekhez és az évzáró taggyűlések előkészítéséhez. Bár az esetek döntő többségében a beszélgetésen az alapszervezet munkája minőségének javításával kapcsolatos kérdések megoldására összpontosították a figyelmet, szó esett arról is, hogy a vállalat szakmunkásképző intézetében hogyan készítik fel a munkásifjúságot. Főleg a 9-es alapszervezetben - ahová a gépipari szakmunkásképző intézet tartozik - megállapították, hogy a fiatalok fejlődése érdekében a múltban számos intézkedést foganatosítottak és valósítottak meg, változó sikerrel. A tízéves tankötelezettség bevezetése a kor követelménye, amelyet az iparilag fejlett országok többsége igy old meg. Növeltük az iskolai intézmények anyagi ellátottságát, hogy a fiatalok nagyobb mértékben vehessenek részt a tudományos-műszaki fejlődésben és eredményeinek gyakorlati alkalmazásában. A sporttevékenységről való gondoskodás kibővítésével kedvezőbb feltételeket teremtettünk erőnlétük fokozásához. Látnunk kell azonban, hogy továbbra is hiányosságok vannak a nevelésben és gyakran a szakmai felkészítésben. Szerszámgépeket gyártó vállalatunknál munkásként dolgozom. Évekkel ezelőtt a mi szakmunkás- képzőnkben tanultam ki. Ez az intézmény több mint 700 diákot nevel. így hát saját szememmel látom, hogyan változnak a feltételek, amely között a fiatalok leendő szakmájukra készülnek. Többmilliós ráfordítással felújítottuk a szakmunkásképző intézet épületét. Elektronikus berendezések, számítógépek és audiovizuális technika segíti az oktatást. Ebben az évben elkészülnek a tanműhelyek is. Ilyen körülmények között készülhetnek fel szakmájukra a fémmegmunkálók, az elektroműszerészek, a géplakatosok és négyéves tanulmányi szakon az igényesebb szakmák tanulói. Velünk sem voltak azonnal elégedettek a műhelyekben a mesterek. Elsősorban a kézügyesség elsajátításáról volt szó. Az iskolából kikerülő fiatal azonban ma sokkal több problémával találja magát szemben új munkahelyén. A tízéves tankötelezettség megerősítette az elméleti oktatást, de a sokoldalúság érdekében bővítette az előírt gyakorlati felkészítést is, amelyet a ma érvényes tantervek szerint lehetetlen a meghatározott időben teljes egészében megvalósítani. A munkába lépéskor olyan kézügyességre van szükség, amely a kollektíva átlagos teljesítménye legalább 80 százalékának felel meg. A tantervek még mindig csak formálisan határozzák meg a gyakorlati felkészítés menetét, tekintet nélkül a konkrét munkahelyen való alkalmazására. A szűkebb szakosítás elégtelen volta a fiatal számára megnehezíti a szakmában tett első lépéseket. Ezért gyakran szakmáján kívül keres kárpótlást. A szakmunkástanulókat többségükben a helyi ipar fejlettsége, vagy a társadalmi érdekek szerint készítjük fel. Ezért a tankötelezettség letelte után a gyakorlati felkészítésnek jobban figyelembe kellene vennie az adott gazdálkodó szervezet feltételeit, így azonban megnő az egész életen át tartó művelődés jelentősége. Alapját az általános műveltség magasabb színvonala és ezzel együtt az átképzéshez szükséges nagyobb feltételek alkotják. A leendő szakmunkás szakmai felkészítése során szakmai profilját illetően különféle nézetekkel találkozunk, főleg azért, mert a termelési-gazdasági egységek intézményeit módszertanilag a kerületi nemzeti bizottságok irányítják, ugyanakkor az önelszámolási szférában biztosítják a munkaerő-után- pótlást. Elbeszélgettem nevelőinkkel, akik megállapították, hogy a fiatalok döntő többsége helyes úton jár. Felhozták azokat az eredményeket, amelyeket a tanulók a különböző ifjúsági versenyeken elérnek. Kedvezően nyilatkoztak arról, hogy az ifjúság el akarja sajátítani az új, haladó munkamódszereket, s alkotóan viszonyul az új ismeretekhez. Diákjaink például a pedagógusokkal közösen kezdeményezően vesznek részt a kis iskolai robotok termelési programjában. Évente 100 darabot gyártanak. A nevelési folyamatot azonban negatív erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező egyének megzavarják. A hibát főleg abban látom, hogy nem követeljük meg a szükséges tudásanyagot és fegyelmet. A szabadidőben végzett nevelést sokszor csupán olyan aktív egyénekre bízzák, akik erre hajlandók. Pedig ezt képzett, hivatásos pedagógusoknak kellene végezniük. Vissza kellene térnünk a szakmunkás-bizo- nyítványhoz, amelyen helye lenne a szakmai felkészítést végző mester aláírásának is. Azt várjuk, hogy lehetővé válik az egyes iskolatípusok differenciált megközelítése, esetleg a tantárgyak összevonása a szakmai felkészítés javára. Segítene a tankönyvek tartalmának megváltoztatása, a tananyag rendszerezése és a gyakorlat szükségleteihez igazodó megújítása. Még mindig jegyzeteket használnak, ami nem könnyíti meg sem a tanulók, sem pedig a pedagógusok munkáját. VLADIMÍR KUNOVJÁNEK elvtárs, a CSKP KB tagja, a CSKP Marxizmus-Leninizmus Intézetének igazgatója Iskolarendszerünk elemzésekor annak gazdag hagyományaiból kell kiindulnunk. Nemcsak Jan Amos Komensky nevét említhetjük, hiszen ezeket a hagyományokat többen alakították ki, köztük ma már javarészt ismeretlen cseh és szlovák tanítók a nemzeti újjászületés idején, később pedig, a megszállás idején, a hazafias szellemű tanítók. E haladó hagyományok részét képezi az egységes iskoláért mint humánus és demokratikus gyermekintézményért folytatott harc is. A párt ezért büszkén vallja magáénak ezeknek a tanítóknak az eszméit, olyanokét mint Július Volek Choráz, Peter Jilemnicky vagy Ján Nálepka. Mindezeket a hagyományokat természetesen eszmei kiindulópontként fogjuk fel, önmagukban azonban nem elegendőek. Ellenkezőleg, ha csupán ezekből merítenénk, további fejlődésünket inkább fékeznék. Oktatási rendszerünk elmaradása veszélyessé válna főként azért, mert jövőbeli fejlődésünk mindenekelőtt népünk kulturális és intellektuális szintjétől függ majd, beleszámítva természetesen a munka tág értelemben vett magas kulturáltságát is. A propaganda- és tömegkommunikációs eszközök a központi bizottság mai ülése előtt nagy teret szenteltek az oktatási-nevelési rendszerrel kapcsolatos széles körű eszmecserének. A vitából kitűnt az a nézet, hogy az iskolarendszer, mint bármely, a külső hatásoktól hosszabb időre elzárkózott, az új körülményekre nem reagáló rendszer, merevvé válhat. Azt is tudjuk, hogy az ülést megelőző sajtóvitában helyet kaptak a legkülönbözőbb, gyakran egy(Folytatás a 6. oldalon)
