Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-01 / 77. szám, szombat
ÍJSZÚ 3 1989. IV. 1. A csehszlovákiai oktatásügy feladatai a társadalom átalakításának feltételei között (Folytatás az 1. oldalról) értékes anyagot jelent számunkra, amely- lyel felelősségteljesen kell foglalkoznunk. Semminek sem szabad elsikkadnia és azokra a nézetekre, amelyeket nem tartunk helyesnek, s amelyekben a szubjektív elfogultság vagy a követelések irreális volta tükröződik, megfelelő formában kellene reagálniuk a tájékoztató eszközöknek. Következetesen és megfontoltan Nyíltan meg kell mondani, hogy a jelenlegi társadalmi folyamatok bonyolultsága, a csehszlovákiai nevelési-oktatási rendszer fejlesztését érintő számos fontos kérdés értelmezésében megmutatkozó ellentmondások, valamint ennek a rendszernek a nyitottsága nem teszi lehetővé, hogy a mai ülésen egyértelmű választ adjunk az iskola előtt álló és gyakran felhevült viták tárgyát képező valamennyi problémára. Számos problémáról csak a későbbiekben, az illetékes szerveknek az érdeklődő közvélemény bevonásával megvalósuló tanácskozásain lehet majd dönteni. Megoldásukhoz azonban felesleges huzavona nélkül, következetesen, ugyanakkor megfontoltan kellene hozzálátni, összhangban a reális lehetőségekkel, s mindazok részvételével, akiket ezek a problémák valamilyen módon érintenek. Ha általában érvényes a nyíltság elve, akkor főleg az oktatásügy területén kellene ehhez tartanunk magunkat a legszigorúbban. A legkisebb okunk sincs arra, hogy siessünk, nehogy elsietett kabinetdöntéseket hozzunk, ahogy az nemegyszer megtörtént. A megfontolt hozzáállás megfelel a széles és a szakmai közvélemény álláspontjának, amely arra helyezi a hangsúlyt, hogy az oktatásügy területén szükséges változások elsősorban az iskola munkájának javításához, a tanítás és a nevelés tartalmának és módszereinek valódi korszerűsítéséhez, e folyamat szocialista jellegének megszilárdításához vezessenek. Azt kell eredményezniük, hogy iskoláinkat olyan fiatalok hagyják el, akik jól felkészültek hivatásukra és azokra a próbákra, amelyekkel életük során szembetalálják magukat. Elsősorban az iskolától függ, hogy a fiatal nemzedék hogyan lesz képes megőrizni és továbbfejleszteni mindazt, amit népünk eddigi története, mindenekelőtt a szocializmusért vívott küzdelem során megvalósítottunk. További fontos dolog, mennyire azonosul ez a nemzedék a szocializmus eszményeivel és értékeivel, s képes lesz-e a saját eszközeivel hozzájárulni szocialista hazánk további fejlesztéséhez. Az ifjúságra ezért szüntelenül figyelmet kell fordítanunk. Az a tény, hogy pártunk központi bizottsága épp most foglalkozik az oktatásüggyel, s a lehető leg- tárgyilagosabban kívánja megvitatni az oktatásügy helyzetét és időszerű feladatait, közvetlenül összefügg az átalakítás kibontakoztatásával. A dolgozók műveltségének és öntudatának fokozódása, kulturális szintjének növelése ennek a valóban forradalmi folyamatnak az elválaszthatatlan része, s ez megköveteli az emberi tényezők aktivizálását, mégpedig azért, hogy a társadalom anyagi és szellemi potenciálja tovább fejlődjön és teljes mértékben érvényesüljön. Az országunkban folyó átalakítás megvalósítása során nem elegendőek az eddigi tapasztalatok. Ez a folyamat a nevelési-oktatási rendszert is új helyzet elé állítja. További fejlődése megköveteli, hogy érvényesítsük azokat az elveket, amelyekre a szocialista iskola épül, s ugyanakkor új hozzáállásokra van szükség, új, s amint az megmutatkozott, szokatlanul nehéz feladatokat kell kitűznünk. Miben rejlik ez az újszerűség? Mi határozza meg? Az első helyen a tudományos-műszaki forradalommal összefüggő változások határozzák meg. Korunk jellemző vonása, hogy az emberi civilizáció további fejlődése az új ipari ágazatok térnyerésétől függ. Ezek az ágazatok a korszerű tudományokon alapulnak, amelyek lehetővé teszik a műszaki haladás olyan mértékű felgyorsítását, amelyről az emberiség a múltban nem is álmodhatott, s amely egyrészt megsokszorozza a társadalom termelőképes erőit, másrészt pedig alapvetően megváltoztatja az emberek életének feltételeit és formáit. Az átalakítás egyik alapvető célja azoknak az akadályoknak a felszámolása, amelyek nem teszik lehetővé, hogy országunk alkalmazkodjon ehhez az új helyzethez, bekapcsolódjon a progresszív áramlatokba, s így biztosítsa szocialista társadalmunk dinamikus fejlődését és távlatait. Nem csupán a huszonegyedik századba történő „technológiai ugrásról" van szó. Olyan változások tanúi lehetünk, amelyek a társadalom életének minden területét mélyrehatóan érintik, a társadalmi munkamegosztást éppúgy, mint magának a munkának a jellegét, amely egyre inkább intellektualizálódik. Amint azt a tudományosan megindokolt prognózisok mutatják, az emberrel szemben támasztott teljesen új követelményekkel nemcsak a munkafolyamatban, hanem ugyanúgy a szabadidő során is számolni kell. A jövőben sok minden attól függ majd, hogyan lesz az ember erre szellemileg felkészülve, meghatározó lesz általános műveltsége, kulturáltsága, világnézete és állampolgári érettsége. Illúziókat nem kergethetünk. A jövő nem lesz mentes a konfliktusoktól, a kockázattól és a veszélyektől, a társadalmi haladás és a béke, az új politikai gondolkodáson alapuló államközi kapcsolatok nem érvényesülnek automatikusan, hanem olyan emberek közreműködésével, akik készen állnak az új küzdelmekre. A nevelési-oktatási rendszernek nemcsak a feltételezett fejlődésnek kell magát alárendelnie, hanem azt a fejlődést aktívan és pozitív irányban kell ösztönöznie. Bátran kimondhatjuk, hogy a múltban sosem álltunk szemben a feladatok ilyen komoly és bonyolult komplexumával, mint most. Amikor biztosítani kívánjuk az emberek felkészítésének megfelelő minőségét, már nem csupán a társadalom időszerű szükségleteinek kielégítéséről van szó, hanem arról is, hogy a jelen korunk által támasztott igényekkel szemben előnyhöz jussunk. Számolni kell azzal, hogy az ismeretek, a szokások stb. elöregedésének folyamata gyorsulni fog. Az iskola által nyert előnyre feltétlenül szükségünk lesz. Ugyanakkor az iskolának gondosan meg kell majd őriznie a műveltség alapjául szolgáló ismereteket, s képesnek kell lennie arra, hogy ezeket átadja az új nemzedékeknek. Ugyanakkor már ma komoly problémák merülnek fel, amelyek forrása az ismeretek mennyiségének példátlan növekedése, illetve az, hogy ezeket az ismereket csak korlátozott mértékben vagyunk képesek tükröztetni a nevelésioktatási munkában. A műszaki és természettudományi ismeretekkel szembeni igények is fokozódnak, ugyanakkor tá- gabb teret kell biztosítani az ember-humán műveltsége és kulturális növekedése előtt. Nyílt és rugalmas nevelési rendszert Az iskolával szemben megnyilvánuló elégedetlenség bizonyítja, .milyen nehéz megoldani ezt a helyzetet. Ha azt akarjuk, hogy a jövőben ne keletkezzenek még bonyolultabb és komolyabb problémák, akkor a lehető legrövidebb időn belül valóban újszerűen kell foglalkozni az emberek felkészítésével. El kell érni, hogy az ember szolid alapműveltséget szerezzen, ugyanakkor képes legyen arra, hogy alkotó módon és naprakészen sajátítsa el a modern tudomány, a technika és technológia ismereteit, szellemileg fejlődjön, a kultúra és a művészet értékeivel gazdagodjon, s olyan felelősségteljes állampolgári magatartást tanúsítson, amely a behatárolt szocialista értékrendszerre támaszkodik. A tanulás, a művelődés és a szakmai felkészülés egyre nagyobb mértékben fog összefonódni a produktív munkával, az ember egész élete során folytatódni fog. Ebben látjuk annak módját, hogyan küzdjük le a fiatalok szakmai érdeklődésével, a hivatás kiválasztásával és a munkafolyamatba való bevonásával összefüggő nehézségeket. A lényeg az; meg kell teremtenünk annak lehetőségét, hogy a dolgozók alkalmazkodhassanak a változó . gyakorlati körülményekhez, s hogy ezáltal, egyebek között, megkönnyítsük a jövőben esetleg felmerülő szociális problémák megoldását. Ha az emberek felkészítése során alkalmazkodni kívánunk a társadalmi fejlődés dinamikájához, akkor a nevelési-oktatási rendszer nyílt, rugalmas, a társadalmi gyakorlattal szorosan összefonódó rendszerként kell fejlesztenünk. Sürgetően szükség van arra is, hogy kiépítsük az pgész életre szóló oktatás célszerű és jól Működő rendszerét. Erre egyrészt a munkafolyamat hatékonyságának fokozása érdekében, másrészt pedig azzal összefüggésben is szükség van, hogy enyhítsük az új munkahelyekre való átlépés problémáit, s ezzel erősítsük a dolgozók szociális biztonságát. Ugyancsak figyelembe kell venni, hogy a folyamatos művelődés egyre nagyobb mértékben lesz az ember belső szükséglete, életének elengedhetetlen része. Amikor arról beszélünk, hogy az iskolának előnyt kell szereznie, ez azt feltételezi, hogy időben megismerjük a dolgozók műveltségi és szakmai összetételének várható alakulását és szükségleteit, vonatkoztatva ezt a mi társadalmunkra, s figyelembe véve a nemzetközi munkamegosztást is. A műveltségi szint dinamikusabb növeléséhez, főleg minőségének javításához létre kell hozni az anyagi és a személyi feltételeket. Alaptalan az az aggodalom miszerint, főleg a főiskolákon, túl sok a jól képzett káder. Az oktatásügy területén ma megkezdett változások tíz, húsz, vagy harminc év múlva hozzák meg az eredményt. Nem szabad, hogy megtévesszen bennünket a jelenlegi helyzet, amelyre a jól képzett munkaerő megbeÖSTK-felvétel csülésének a hiánya jellemző. Az exten- zív fejlődés következménye ez, amit le kell küzdeni. A következő évtizedek során szükségszerűen kialakulnak és fejlődni fognak az új technológiák és szakmák, lényegesén megváltozik az ember pozíciója a termelésben. A hagyományos szakmákban a munka tartalma változni fog, emellett az informatika, a biotechnológia és más tudományos-műszaki irányok fejlődésével összefüggő innovációs gócok körül olyan új szakmák jönnek létre, amelyek magas szintű szellemi munkát követelnek meg. Fejlődésnek indul a szolgáltatások szférája is, különösen az a része, amely az emberek szociális, egészségügyi és kulturális szükségleteinek kielégítését érinti. Az előrejelzések azt mutatják, hogy a dolgozók új, magasabb szakmai szintű struktúrájának kiépítése során domináns szerepe lesz a közép- és felsőfokú iskoláknak. Foglalkozni kell azokkal a javaslatokkal is, amelyek a közép- és felsőfokú oktatás nem hagyományos formáinak a kialakítására vonatkoznak. Ugyanakkor tudatosítani kell, hogy a fejlett országokban érvényesülő progresszív tendenciákat figyelembe véve nálunk még nem felel meg annak tervezése, milyen mennyiségű jól képzett káderre lesz szükség. A változás itt nem halogatható, s már a kilencedik ötéves tervidőszakban tükröződnie kellene. A CSKP XVII. kongresszusán feladatul tűztük ki, hogy 2000-ig a főiskolai és teljes középiskolai végzettséggel rendelkező dolgozók számát 50 százalékkal növeljük. Ennek a tervnek a megvalósításával azonban sehogyan sem sietünk. Inkább azt lehetne mondani, hogy ha úgy járunk el, mint eddig, aligha teljesítjük ezt a feladatot. Ha következetesen megvalósul a gazdaság átállítása, az extenzív fejlesztésről az intenzív fejlődésre való áttérés, akkor meggyőződésünk szerint létrejönnek az objektív feltételek e cél eléréséhez. A szocialista építés folyamán az oktatásügy területén eddig elért eredmények szolid alapokat teremtenek ahhoz, hogy megoldjuk azokat a feladatokat, amelyeket a fejlődés állít a nevelési-oktatási rendszerünk elé. Ha előre akarunk lépni, kritikusan kell értékelnünk az iskola munkáját, ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül az 1948 februárja óta megtett úton elért sikereket. Ezek nemzeteink és nemzetiségeink műveltségi, kulturális szintjének példátlan növekedésében mutatkoznak meg. A párt oktatási politikájának megvalósítása során létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy az egész lakosság megszerezze a szolid középfokú műveltséget. A főiskolák hálózatának rohamos növekedése a főiskolai végzettségű dolgozók számának lényeges fokozását eredményezte. A mi társadalmunk valósítja meg Jan Amos Komensky, a nagy pedagógus gondolatait. Komensky születésének 400. évfordulójáról az egész haladó nemzetközi közvéleménnyel közösen 1992-ben emlékezünk meg. Állandóan érvényes, hogy az iskola az emberiség műhelye, olyan hely, ahol felszínre jönnek minden egyes ember értékei, ahol megteremtik a feltételeket a harmonikus, fizikai és szellemi fejlődéséhez, ahol beléoltják a munkaszeretetei, a hazaszeretetei, a legnemesebb emberi eszményeket. A szocialista iskola ebből indul ki, ez az alapvető célja. Létrejötte és fejlődése Csehszlovákia Kommunista Pártjának legnagyobb sikerei közé tartozik, s olyan személyiségek erőfeszítéseihez kapcsolódik, mint amilyen Klement Gottwald és Zdenék Nejedly volt. Annak ellenére, hogy a gyakorlatban nem egyszer eltorzultak azok az elvek, amelyekből a mi iskolánk indult ki (gondolunk főleg az egészséges iskola gondolatának meg nem értésére vagy elferdítésére), tehát ennek ellenére nagy vívmánynak tekintjük azt a tényt, hogy a nevelési-oktatási rendszer nálunk minden egyén számára lehetővé teszi képességeinek és tehetségének teljes mértékű kibontakoztatását. Egyik fontos előnye, hogy az iskolák munkájának világnézeti alapja az emberről és a társadalomról, fejlődésének törvény- szerűségeiről szóló modem tudomány, a marxizmus-leninizmus lett. A mi iskolánk ezzel szervesen kapcsolja össze a csehszlovák nép gazdag kulturális örökségét. Szorosan összefonódik népünk életével és munkájával. A társadalmi tevékenység minden területén érvényesülő szakképzett káderek felkészítésével az oktatásügy jelentős mértékben vett részt a szocialista társadalom építésében, a szocialista ipar és mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra megteremtésében. Nélküle nehezen tudnánk elképzelni a társadalmunkban megvalósult szocialista változásokat. Hiányosságok, ellentmondások Nem célunk, hogy oktatásügyünk múltjához térjünk vissza, s értékeljük az eddigi reformokat. Szólnunk kell azonban arról az 1976-ban elfogadott tervről, amely a csehszlovákiai nevelési-oktatási rendszer további fejlesztését foglalta magában. Ennek alapján fontos változások mentek végbe, amelyek jelenleg, bizonyos módosítások mellett, a befejezésükhöz közelednek. Ezeknek a változásoknak szükségességét a CSKP KB 1973 júliusi ülése megindokolta, s lényegük az volt, hogy az ifjú nemzedék felkészítése során reagáljunk a tudományos-műszaki haladás növekvő követelményeire, korszerűsítsük a tanítás tartalmát, a nevelé- si-oktatási munka formáit és módszereit. Bevezettük a kötelező tízéves középfokú műveltséget. Az említett terv célja volt az is, hogy a fiatalok munkásszakmára történő felkészítése egyenjogúvá váljon a többi középiskolával. A csehszlovákiai nevelési-oktatási rendszer elemzéséről folytatott vita megerősítette, hogy a terv megvalósítása nem felelt meg teljes mértékben az eredeti elképzeléseknek, s hogy a közvélemény és a pedagógusok véleménye egyaránt ellentmondásos. Nyíltan meg kell mondani, hogy a terv kezdettől fogva komoly akadályokba ütközött. Ezek amiatt keletkeztek, hogy a gyakorlatban nem sikerült úgy megvalósítani a jó elképzeléseket, ahogy azt feltételeztük. Ezt mindenekelőtt a gazdaság extenzív fejlesztése akadályozta, az a körülmény, hogy a társadalom fejlődése nem úgy haladt előre, ahogy azt a terv feltételezte. Nem voltak megfelelők az iskolák anyagi és személyi feltételei sem, további akadályokat jelentett az utasításos-adminisztratív irányítás, a mennyiségi szempontok érvényesítése, s az a tendencia, hogy megelégedjünk az átlagos eredményekkel. Keveset tettünk azért is, hogy a terv céljait az iskolákban helyesen értelmez-' zék és fogadják el a pedagógusok, hogy velük azonosuljon a közvélemény, főleg a szülők. Nem titok, hogy a terv megvalósításának folyamán sok bíráló megjegyzés hangzott el, s hiba volt, hogy az oktatási minisztériumok és az iskolaigazgatóságok ezekre nem reagáltak megfelelőképpen. És nem csupán a terv céljainak meg nem értéséről volt szó. Amint azt az élet megmutatta, kezdettől fogva komoly problémák eredtek magából a dokumentumból is. Nem minden volt benne végiggondolva. A legnagyobb nehézségeket a diákoknak az alapiskolákból a középiskolákba való átképzése okozta. Rendkívül sok és egészében véve jogos kritika éri a fiatalok felkészítését a munkás szakmákra. A terv célkitűzéseivel ellentétben gyengült az iskola nevelő funkciója, a tanár-diák viszonyban nem megfelelően érvényesült a személyes hozzáállás. De ez sem volt véletlen, ezt a deformációt az iskola nevelési és oktatási tevékenysége egységének a megbontása okozta, az a helytelen felfogás, miszerint ez a két összetevő mechanikusan összetartozik. És a diákok túlterheltsége folytán a pedagógusok nevelő tevékenysége háttérbe szorult. A komoly hiányosságok közé tartozik az iskola munkájának a megzavarása olyan különböző tevékenységekkel, amelyek az iskola kötelességeivel egyáltalán nem hozhatók összefüggésbe. Ahhoz, hogy az iskola teljesíthesse küldetését, munkáját, kizárólag saját feladatainak megvalósítására, a tanulók és a diákok olyan felkészítésére kell összpontosítani, amely biztosítja műveltségük, szakképzettségük és nevelésük magas színvonalát. Az iskola munkájában megfelelően kell értékelni az időtényezőt, ugyanis ez a nevelési-oktatási rendszer hatékony működésének az alapfeltétele. Úgyszintén biztosítani kell az iskolák egyes fokai közötti folyamatos átmenetet. Egyértelműen támogatni kell a viták során felmerült követelményt, miszerint az iskolának jobban fel kell készítenie a tanulókat és a diákokat az életre. Társadalmunk átalakítása és demokratizálása, további sokoldalú fejlődése megköveteli, hogy az iskola lényegesen korszerűsítse a tanulók és a diákok oktatását és nevelését, s a társadalmi fejlődés új szükségleteivel összhangban a lehető legnagyobb felelősséggel készítse fel a fiatalokat a soron következő feladataikra. Meg kell tehát szüntetni azt a gyakorlatot, miszerint az iskola az információk és az ismeretek felhalmozására összpontosít, az iskolának hatnia kell a gyermek és a fiatal ember személyiségjegyeinek a fejlődésére. Mindenekelőtt azt a képességet kell ösztönöznie, hogy a tanulók és a diákok el tudják sajátítani az ismereteket, logikusan tudjanak gondolkodni és fejleszteni tudják saját képességeiket. Fokozni kell a pedagóguskollektívák munkájának hatékonyságát, javítani kell tevékenységük formáit és módszereit, úgy, ahogy azt jelen korunk megköveteli, s ahogy azt a pedagógia tudománya fogalmazza meg. Szervesen egyesítenie kell tehát az oktatási és nevelő tevékenységet, meg kell szabadítani az enciklopé- diaszerű műveltség elavult, ám széles körében érvényesülő koncepciójától, s a világról és az emberről szóló ismereteket össze kell hangolni az alkotó- készség fejlesztésével, ami lehetővé teszi az új helyzetekhez való alkalmazkodást. Ehhez gyökeresen meg kell változtatni azt a gyakorlatot, ahogy a minisztériumok és a nemzeti bizottságok irányítják az iskolákat. Az iskolák vezetését és a pedagóguskollektívákat meg kell szabadítani • a bürokratikus és illetéktelen beavatkozásoktól, széles körben kell érvényesíteni a demokratikus formákat és az önigazgatást, létre kell hozni a feltételeket a pedagógusok, a tanulók és a diákok alkotó- készségének, aktivitásának, önállóságának és felelősségének fokozásához. Közelebb a társadalom szükségleteihez Elvtársak, az elhangzottakból következik, hogy a párt oktatási politikájának megvalósítása során mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy az iskola munkája közelebb kerüljön a társadalom szükségleteihez, hogy az iskola fejlessze a gyermekek és a fiatalok adottságait és tehetségét, s kibontakoztassa képességeit. Mindezt azért, hogy az iskolát elvégző fiatalok érvényesülhessenek az életben és a társadalomnak hasznot hozzanak, s ők maguk elégedettek és boldogok legyenek. A gazdálkodás új feltételei között a szakmailag jól felkészült káderek iránti társadalmi kereslet új kritériumokat érvényesít. Nem elégedhetünk meg az átlagos, felületes, általános ismeretekkel. Már ma arra van szükség, hogy a gyakorlat, az egyes reszortok segítsék elő a különböző iskolák végzőseinek profiljával szemben támasztott követelmények megfogalmazását, hogy az oktatási, ifjúsági és testnevelési minisztériumok a nemzeti bizottságokkal és az iskolákkal együttműködve az új követelményekhez igazítsák a fiatalok felkészítését jövendőbeli hivatásukra. Tekintettel arra, hogy a gazdasági növekedés új minőségét kell elérnünk, s a népgazdaság intenzifikálása alapján jelentős társadalmi változásokat kell végrehajtanunk. Jelenleg ez a feladat rendkívül sürgető, s csak az iskola és valamenyi felelős szerv gyakorlati együttműködésével oldható meg. Továbbra is az egységes, a munkára felkészítő és politechnikai iskola útján kívánunk járni, amelyet minden gyermek elvégez. Le kell azonban küzdeni a leegyszerűsített és helytelen értelmezést, amely ezzel az alapvető jellemzésével (Folytatás a 4. oldalon)
