Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1989-04-28 / 100. szám, péntek

Az átalakítás össznépi mozgalommá vált Londonban az első harmad után A csehszlovák nagykövet értékelése az információs fórumról (ŐSTK) - A bécsi utótalálkozón született döntés nyomán összehívott londoni információs fórumon a vita három bizottságban folytatódott. Tegnap több felszólalás hangzott el a rádió, a televízió munkájával és a filmekkel foglalkozó bizottságban. Szót kért Eugene Pell, a Szabad Európa rádió igazgatója is, aki az Egyesült Államok hivatalos küldött­ségének a tagja. Reagált a korábbi ülésen tett csehszlovák felhívásra, miszerint szüntessék meg ezt a rá­dióállomást. Az igazgató azt állította, hogy a rádióadó nem része a kor­mányzati tájékoztatási szolgálatnak és teljesen függetlenül működik. Állításaira Duéan Spáöil, a cseh­JORDÁNIA Választások lesznek (ŐSTK) - Husszein jordán király szerdán este kijelentette, a közeljö­vőben választásokat tartanak, és ígéretet tett a gazdaság javítását szolgáló intézkedésekre, valamint a múlt heti zavargások okainak fel­számolására. A megmozdulásokat azok a drasztikus áremelések idézték elő, amelyeket a Nemzetközi Valuta Alap nyomására hajtottak végre. A király televíziós nyilatkozatában megígérte, rendezni fogják a gazda­sági problémákat. Jordániában álta­lános választásokat 1967 júniusa óta nem tarttottak. Izrael akkor száll­ta meg Ciszjordániát. Husszein uralkodó Zaid bin Sa- kirt, a királyi hivatal eddigi vezetőjét, személyes biztonsági tanácsadóját nevezte ki új kormányfőnek. Elődje, Zaid Rifai a múlt heti zavargások miatt hétfőn az egész kormánnyal együtt lemondott. szlovák küldöttség vezetője vála­szolt, aki cáfolta azt, hogy a Szabad Európa független és valóban szabad adó lenne. Feltette a kérdést: ki hatalmazza fel a rádióadót arra, hogy más országokban nagygyűlé­seket hívjon össze, amelyek nem engedélyezettek, tehát illegálisak. „Olyan rádióadó e^, amely más or­szágok rendszere ellen uszít. Nem más, mint a hidegháború csökevé- nye“ - szögezte le Dusán Spácil. A csehszlovák küldöttség vezető­je gazdagnak és sokfélének minősí­tette a londoni fórumon zajló vita első harmadát. Úgy vélte, hogy a fel­szólalók túnyomó többsége őszintén érdekelt a tájékoztatási politika álta­lános javításában és tisztában van azzal, hogy az e téren mutatkozó jobb eredményekhez nemcsak egyeseknek kell hozzájárulniuk, ha­nem mindenkinek. Polémiákra is sor került, azonban a konstruktív hozzá­állás dominál - állapította meg Du­éan Spáőil. Az Arab Államok Ligája Libanonról tárgyal (ŐSTK) - Az Arab Államok Ligájának tanácsa tegnapra virradó éjszaka Tunisz­ban megkezdte rendkívüli ülését, ame­lyen a résztvevők a Libanonban kialakult helyzettel foglalkoznak. A tanácskozáson áttekintik azt a javaslatot, amely a szem­benálló feleket a tűzszünet azonnali meg­kötésére szólítja fel. A testület javasolja továbbá, hogy 200-300 fős arab katonai ellenőrző csoportot küldjenek az or­szágba. Sedli Klibi, az Arab Államok Ligájának főtitkára megnyitó beszédében rámuta­tott, előbb a vérontást kell megszüntetni, s csak azután foglalkozhatnak a válság mély politikai okainak felszámolásával. Felszólította a nemzetközi közösséget, szorgalmazza az ENSZ-határozat betar­tását, amely feladatul adja Izraelnek, hogy feltételek nélkül vonja ki csapatait Dél-Libanonból. A nézetkülönbségek ellenére a libano­ni polgári kormány és a keresztény kato­nai kabinet megállapodott abban, hogy az ülésen Libanon tuniszi nagykövete képvi­seli mindkét felet. Panama kérésére ma összeül a BT Argentin-Paraguayi csúcs (ŐSTK) - Panama kérésére ma összeül az ENSZ Biztonsági Taná­csa - közölték tegnapra virradóra New Yorkban. Panama azzal vádol­ja az Egyesült Államokat, hogy des­tabilizáló politikát folytat ellene, ve­szélyezteti politikai függetlenségét és területi egységét. Raul Alfonsín argentin elnök szerdán látogatást tett Paraguay- ban. Carlos Andrés Rodriguez megbízott államfővel egyezményt írt alá a két ország közötti gazdasági együttműködésről. Megállapodtak a konfliktusok politikai rendezésé­Az első negyedév eredményeit értékelte a szovjet kormány (ŐSTK) - A szovjet kormány szer­dai ülésén értékelte az első ne­gyedév társadalmi-gazdasági fej­lesztésének eredményeit és hala­déktalan intézkedéseket hozott a nem élelmiszeripari jellegű fo­gyasztási cikkek termelésének nö­velése érdekében. Az ülésen rámutattak arra, ha a régi mutatók szerint értékelnék az eredményeket, akkor ezeket kielé­gítőknek minősíthetnék. Az eredmé­nyek azonban arról tanúskodnak, hogy számos árufajtából nem sike­rült kielégíteni a fokozódó lakossági keresletet és olyan árufajtákból is hiány mutatkozik, amelyek egy évvel ezelőtt még kaphatók voltak. Az ülésen részletesen elemezték mindennek az okait és feladatul ad­ták az illetékes szerveknek, hogy haladéktalanul vonják le a szüksé­ges következtetéseket abból az éles kritikából, amellyel Mihail Gorba­csov illette a felelős szerveket az SZKP KB áprilisi plenáris ülésén. nek alapelveiben és hangsúlyozták, tovább kell mélyíteni a latin-amerikai országok politikai és gazdasági in­tegrációját. Augusto Pinochet, a chilei kato­nai rezsim vezetője lemondásra szólította fel a kormányt, hogy meg­alakíthassák az új kabinetet. A sajtó- ügynökségek megállapították: a kor­mány tagjai között ellentétek voltak amiatt, hogy tárgyaljanak-e az ellen­zék követeléseiről vagy sem. Az el­lenzék növekvő nyomása és a belső nézetkülönbségek miatt Pinochet egy hónapon belül immár másodíz­ben hajtott végre változtatásokat a kormányban. Dániel Ortega nicaraguai államfő szerdán Madridban folytatott meg­beszéléseket Felipe González spa­nyol kormányfővel és találkozott Já­nos Károly királlyal. Vendéglátóit tájékoztatta az országában kialakult bonyolult gazdasági helyzetről. Egy­ben felhívta a figyelmet arra is, hogy George Bush elnök kormánya újabb 50 millió dolláros segélyt ha­gyott jóvá a nicaraguai kontráknak. Ortega ezért kéréssel fordult az EGK tagállamaihoz, hogy hagyják jóvá a 250 millió dolláros segélyt a nicaraguai gazdaság fellendíté­sére. (Folytatás a 3. oldalról) a párt szerepét az átalakítás folyamatai­ban. Gondolok a párt minden egyes láncsszemére, kezdve az alapszerveze­tekkel, egészen a központi bizottságig. A választások eredményei nyomán kibon­takozott vita számos aggasztó dolgot ve­tett fel. A szigorúan vett realizmus alap­ján, időben és helyesen kell mindig érté­kelnünk a folyamatok alakulását, a töme­gek hangulatát, hogy ugyancsak időben fogadhassuk el a helyes döntéseket, s módosítsuk politikánkat. Nem értek egyet azzal a szélsőséges véleménnyel, miszerint a párt, úgymond, veszít pozícióiból, hogy amolyan vitaklub­bá alakult stb. Sokan arra utalnak, hogy a központ gyenge, határozatlan. Azt hi­szem, hogy néhány elvtárs, amikor éles kanyarban találja magát, elveszíti bizton­ságérzetét és lemond pozícióiról. Ez azonban nem helyes. A választások lehetővé tették, hogy világosabban lássuk a társadalmunkban lejátszódó folyamatok kölcsönös hatásait. Mi a legfontosabb? Az, hogy gyorsan mélyül a demokratizálás. Nemcsak a poli­tikai intézmények tevékenységében, ha­nem a társadalom életének összes többi területén is. Gondolok itt a gazdaságra éppúgy, mint a szellemi és a gazdasági szférára. « Külön szeretném hangsúlyozni, hogy a nép öntudatának gyors növekedése ugyancsak fontos tényező. Ma nyilván megállapíthatjuk, hogy a tömegek aktívan politizálnak, milliók kapcsolódnak be a társadalom tevékenységébe, s gyakran olyan emberekről van szó, akik eddig távol álltak a politikától és nem mutattak iránta semmi érdeklődést. És még valami. Míg az első szakasz­ban a demokratizálás folyamatát a párt kezdeményező lépései és gyakorlati te­vékenysége határozta meg, tehát ez vala­hogy fentről jött, most ezt a folyamatot döntő mértékben az alulról jövő mozgás jellemzi. A társadalmi tudat politikusabbá válá­sa megváltoztatja az országban kialakult politikai helyzetet. A társadalom életében egyre lényegesebb tényezőt jelentenek a tömegek sokszínű tapasztalatai. Mindez számunkra szokatlan, de főleg azok szá­mára, akik húsz-harminc éve dolgoznak a pártban, a társadalmi szervezetekben. A társadalomban az elmúlt évtizedek alatt felhalmozódott kérdések nyílt kimon­dása ma tény, méghozzá igen fontos tény. Az emberek kezdeményezésének köszönhetően számos olyan társadalmi alakulat jött létre, amelyek közvetítésével felszínre kerül a különböző szociális cso­portok hangulata, érdekeik. Az, ami törté­nik, más és más fogadtatásra talál a la­kosság különböző rétegeinél. Ezt mi lát­juk, s a jelenlegi helyzetet jellemző alap­vető tényezőnek tartjuk. Egyenesen meg kell mondanunk, hogy pártszervezeteink, kádereink sok esetben nem voltak felké­szülve a demokratizálási folyamatok ala­kulásában beállt ilyen fordulatra. Bizonyos mértékben ellentmondásos helyzet van kialakulóban - a párt ösztö­nözte a demokratizálási folyamatot és sokat tett azért, hogy a jelszavak valóság­gá változzanak. Most azonban, amikor az egész társadalom mozgásba lendült, ami­kor a demokratizálás elmélyült, amikor új problémák merülnek fel, amelyek megol­dást igényelnek, tehát most mind gyak­rabban ütközünk a régi gondolkodásmód­ba, olyan törekvésekbe, hogy a régi mód­szereket alkalmazzák és fékezzék a fo­lyamatokat. Sokan esnek pánikba és majdhogy­nem azt állítják, a demokratikus folyama­tok ilyen alakulása veszélyezteti nálunk a szocializmust. Elvtársak, nem szabadna fékeznünk az emberek kezdeményező­készségét! Feladatunk lényege éppen az, hogy a párt álljon a társadalmi aktivitás élén, ő adja meg a hangnemet, s erősítse az alkotó elemeket a szocialista társada­lom forradalmi megújítása, az átalakítás sikere érdekében. Határozottan el kell vetnünk a régi hozzáállásokhoz való visszatérést célzó kísérleteket, a pártbizottságok munkájá­nak ún. kabinetformáit. Talán sohasem volt olyan nagy gyakorlati jelentősége Lenin ama tézisének, miszerint a kommu­nistáknak minden oldaláról ismerniük kell az életet, minden pillanatban fel kell mér­niük, hogyan gondolkodnak az emberek, tudniuk kell, mire törekszenek, milyen igényeik vannak és meg kell szerezniük az emberek bizalmát. A párt és a dolgozók párbeszéde nem az SZKP gyengeségét jelenti, nem is arról tanúskodik, hogy a párt vitaklubbá alakul. Mozgósítanunk kell az embereket, meg kell győznünk őket arról, hogy kapcsolód­janak be társadalmunk átalakításába. Nem ragaszkodhatunk a régi sémákhoz, amelyek gyakran álltak szemben az en­gedélyezzük - ne engedélyezzük dilem- ' mával. Ez már mind a múlté. Az erő és a bátorság abban a képes­ségben rejlik, hogy vezetni tudjuk az em­bereket, meg tudjuk őket győzni a logika erejével, egyesíteni és konszolidálni tud­juk őket. Próbálják meg ezt megtenni párbeszéd nélkül! Ezt a következtetést vonjuk le a vá­lasztások eredményeiből. Ugyanez a kö­vetkeztetés vonható le az április 9-i tbiliszi eseményekből is. A politikai bizottság el­rendelte az ott történtek alapos elemzé­sét. De már ma világos, hogy politikai módszerekkel és a törvény erejével min­dent meg kell tennünk azért, nehogy megismétlődhessenek az ilyen esemé­nyek. A párt és a tömegek közötti termé­szetes kapcsolatok elmélyítésében és bő­vítésében látjuk az átalakítás sikerének a garanciáját. Ez egyben a legmegbízhatóbb véde­lem az átalakításnak a konzervatív vagy balos, nyílt vagy burkolt ellenzőivel szem­ben. Mindkettőt határozottan el kell vet­ni. A pártbizottságokhoz érkező bíráló megjegyzések ezzel kapcsolatban telje­sen jogosak. Mint minden forradalomnak, az átala­kításnak is tudnia kell védekezni, s eköz­ben a meggyőzés erejét éppúgy ki kell használnia, mint a törvény erejét. Ebben az értelemben a jogállam egyre megbíz­hatóbb garanciákat teremt a demokratizá­lás folyamatai számára az egyik oldalon, s a demokratikus változások védelme számára a másik oldalon. Tudatosítanunk kell, hogy minél több szabadságjogot biztosít a társadalom az állampolgárai számára, annál tökélete­sebbnek kell lennie a törvénynek és a jog­rendnek, annál szigorúbban kell betartani a törvényt. Az átalakítás érdekében sem­milyen esetben sem szabad megengedni, hogy az emberek kezdeményezése ön­kénnyé változzon, hogy a társadalom egyik részének szabadságjogai mások jogait sértsék. Annál kevésbé megenged­hető, hogy a társadalmi folyamatok de­mokratizálását alkotmányos rendünk el­len használják ki. A társadalmat ma különösen aggasztó problémák közé tartozik a bűnözés. Az emberek felháborodva figyelik, hogy nö­vekszik az erőszakos cselekmények, a lo­pások, a korrupciós esetek stb. száma. Különösen aggasztó a helyzet a Kauká­zuson túli, a balti köztársaságokban, Üz­begisztánban, Türkméniában, a Volga mentén, a Murmanszki és a Rosztovi kerületben. Ugyancsak romlott a közrend Moszkvában és Leningrádban. Kezdettől fogva látnunk kellett, hogy a demokrácia kiszélesítése, az élet humanizálása a bű­nöző elemekkel szembeni kérlelhetetlen harccal párhuzamosan folyik. És nálunk a pártszervek, a tanácsok és a dolgozó­kollektívák nem fordítottak kellő figyelmet ezekre a problémákra. Nem álltak felada­tuk magaslatán a jogvédelmi szervek sem. Elvtársak, az átalakítás folytatódik, de a párt munkáját értékelve nem ringathat­juk magunkat abban; hogy minden a leg­nagyobb rendben van. Az egészséges kritika nemcsak a dolgozókollektívákban és a pártszervezetekben elengedhetet­len, hanem a legfelsőbb párt- és állami vezetés szintjén is. Mi, a politikai bizott­ság tagjai, a KB titkárai, a kormány tagjai teljes felelősséggel tartozunk azért a poli­tikai irányvonalért, amely a társadalmi rendszer megújításához vezet. A pártirá­nyítás ereje abban van, hogy kollektív. Ugyanakkor az irányító láncszemek min­den egyes tagja személyesen is felelős a rábízott szakaszért, főleg azért, hogy teljesüljenek a politikai bizottság és a kor­mány határozatai. A párt - történelmével és hagyományaival, bonyolult soknemze­tiségű szerkezetével, a szocialista érté­kek iránti hűségével - természetes vezető politikai erő, az egyetlen olyan reális erő, amely képes a forradalmi változások alapján biztosítani a társadalmi stabilitást, a különböző társadalmi erők érdekeinek összehangolását, s képes harcolni a naci­onalizmus és a sovinizmus veszélyes megnyilvánulásai ellen, a szovjet szocia­lista állam belső egységéért. Mihail Gorbacsov beszéde végén is­mét azzal a nyilatkozattal foglalkozott, amelyben a központi bizottság több tagja és póttagja, valamint a központi revíziós bizottság számos tagja felmentését kérte tisztsége alól. Az SZKP KB főtitkára egye­bek között rámutatott, hogy ez a nyilatko­zat nagyfokú felelősségtudatról és er­kölcsről tanúskodik. Kitért arra is, hogy az aktív tevékenységgel felhagyó elvtársak­kal szemben gondoskodást és figyelmet kell tanúsítani, meg kell becsülni, amit a pártért és a népért tettek. És ez azt feltételezi, hogy az emberek életének eb­ben a nem könnyű időszakában is támo­gatást kapnak tőlünk. Tapasztalataikat nagyra értékeljük, ezek a mai és a jövő nemzedékek rendkívül értékes közös va­gyonát képezik - mondotta végezetül Mi­hail Gorbacsov. események margójára? Tokióban bekövetkezett az, amire már a múlt héten azt mondták, hogy csak napok kérdése: a kormányfő közölte, hogy megválik a hatalmon lévő Liberális Demokrata Párt elnöki tisztségétől, s ezzel automatikusan a miniszterelnökségtől is. Sorsát lényegében saját maga pecsételte meg. Múlt pénteki nyilat­kozatában elismerte, hogy a Recruit cég 20 millió jepnel járult hozzá 1987-ben választási kampányának fedezéséhez. A kormányfő a felső­ház költségvetési bizottsága előtt megerősítette, az említett cég egyenként 30 ezer jenért 700 belé­pőjegyet vásárolt arra a fogadásra, amelyet a Liberális Demokrata Párt politikai adományok gyűjtése céljá­ból rendezett. önmagában ez még nem lenne főbenjáró vétség, hiszen Japánban megszokott dolog az adományozás. Ez az összeg viszont már megha­ladta a törvény által engedélyezett politikai adomány maximális mérté­két. A másik bökkenőt az okozta, hogy a bőkezűen adakozó cég jóté­teményeiért elvárta a megválasztott kormányfőtől, hogy funkcióját ki- — használva „kibokszoljon“ számára néhány busás hasznot hozó üzletet. Takesita Noboruban nem is csalat­koztak, mert ő tényleg mindent meg­tett azért, hogy beváltsa a közbenjá­rásához fűzött reményeket. De nem­csak ő, hanem pártjának többi tiszt­ségviselője is nagyon készségesnek bizonyult. Az üzelmekre úgy derült fény, hogy tavaly a japán gazdasági és politikai körökben sokaknak feltűnt a 28 tagvállalatot tömörítő Recruit Cosmos szédületes gyorsasággal felfelé ívelő karrierje. Itt jegyezzük meg, hogy a cég eredetileg informá­cióközvetítéssel foglalkozott, ké­sőbb pedig már az ingatlanvásárlás­tól kezdve a hitelnyújtáson át sok egyéb jellegű tevékenységgel is. Egy rutinszerű pénzügyi ellenőrzés mutatta ki azt, hogy a cég túlkölteke­zett és 14,1 milliárd dollárnyi adós­ságot halmozott fel. Ezért számláit azonnal befagyasztották, a tíz lég­Csúszós pénzügyek nagyobb bank csődeljárást kezde­ményezett ellene, igazgatóját pedig letartóztatták. Mindez tavaly nyáron történt, és alig több mint fél év kellett ahhoz, hogy a szálak elvezessenek egé­szen a japán kormánykörökig. A múlt hónapban már le is tartóztat­tak egy miniszterhelyettest, három kormánytag már megbukott, további tizenhárom magas beosztású párt­ós kormánytisztviselő pedig börtön­ben ül. Az események ettől kezdve gyor­san peregtek: az ellenzék bojkottálta az éppen megkezdődött költségve­tési vitát és követelte, hogy szemé­lyesen Takesita válaszoljon a bot­ránnyal kapcsolatos képviselői inter­pellációkra. A miniszterelnöknek nem volt más választása, így megje­lent a költségvetési bizottság ülésén és három órán át egyenes tévé­adásban válaszolt a záporozó kér­désekre. A kormányfő igyekezett kitérő vá­laszokat adni és arra hivatkozott, hogy Japánban az adományozás­nak hagyománya van. Ez a manőve­rezése csak tovább bőszítette az ellenzéket. Sőt, saját pártján belül is heves vita támadt a különböző frak­ciók között. A 30-40 év körüli képvi­selők 41 tagú csoportja haladéktalan politikai reformokat kezdett sürgetni a szigetországban. A hatalmat, ter­mészetesen, ők sem szeretnék megosztani a szocialistákkal, a kommunistákkal, s azt kívánják, hogy a harmincnégy éve kormányzó párt megőrizze eddigi pozícióját. Ezért követelték erélyesen azt, hogy a párt azonnal szabaduljon meg kor­rupt politikusaitól és a tiszta lappal indulok próbálják visszaszerezni a választók megrendült bizalmát. Erre valóban nagy szükség van, hiszen egy minapi felmérés szerint a megkérdezettek mindössze 3,9 százaléka támogatja Takesita kor­mányfőt, holott két éve ez az arány még 59 százalék volt. Most már tehát nem egyes LDP-politikusok jö­vőjéről, hanem elsősorban a párt tekintélyéről van szó. Alig tizenöt év telt el azóta, hogy egy hasonló bot­rány szintén kormányfői bukáshoz vezetett: akkor Tanaka Kakuei mon­dott le a Lockheed-botrányban ját­szott szerepe miatt. A Liberális Demokrata Pártnak mindenképpen gyorsan össze kelle­ne magát szednie és ehhez nincs túl sok ideje, hiszen júliusban választá­sok lesznek és a felsőház képviselő­inek fele kicserélődik. Erre csak ak­kor van esélye, ha a kormányfői székbe makulátlan erkölcsi és politi­kai profilú politikus kerül. Márpedig ez nem lesz könnyű feladat, hiszen japán sajtójelentések szerint a párt soraiban nagyítóval kell keresni az olyanokat, akiknek semmi köze sem volt a botrányhoz, s ez főleg az idősebbekre vonatkozik. A lehetsé­ges utódokként emlegetett szemé­lyek közül a legfiatalabb politikus 72, a legidősebb pedig 84 éves. A ná- luknál jóval fiatalabbak, vagyis a re­formista szárny képviselői - megfi­gyelők szerint - a mostani utódlás­nál még nem jutnak szóhoz. P. VONYIK ERZSÉBET ÚJ SZÚ 4 1989. IV. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents