Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-28 / 100. szám, péntek
Az átalakítás össznépi mozgalommá vált Londonban az első harmad után A csehszlovák nagykövet értékelése az információs fórumról (ŐSTK) - A bécsi utótalálkozón született döntés nyomán összehívott londoni információs fórumon a vita három bizottságban folytatódott. Tegnap több felszólalás hangzott el a rádió, a televízió munkájával és a filmekkel foglalkozó bizottságban. Szót kért Eugene Pell, a Szabad Európa rádió igazgatója is, aki az Egyesült Államok hivatalos küldöttségének a tagja. Reagált a korábbi ülésen tett csehszlovák felhívásra, miszerint szüntessék meg ezt a rádióállomást. Az igazgató azt állította, hogy a rádióadó nem része a kormányzati tájékoztatási szolgálatnak és teljesen függetlenül működik. Állításaira Duéan Spáöil, a csehJORDÁNIA Választások lesznek (ŐSTK) - Husszein jordán király szerdán este kijelentette, a közeljövőben választásokat tartanak, és ígéretet tett a gazdaság javítását szolgáló intézkedésekre, valamint a múlt heti zavargások okainak felszámolására. A megmozdulásokat azok a drasztikus áremelések idézték elő, amelyeket a Nemzetközi Valuta Alap nyomására hajtottak végre. A király televíziós nyilatkozatában megígérte, rendezni fogják a gazdasági problémákat. Jordániában általános választásokat 1967 júniusa óta nem tarttottak. Izrael akkor szállta meg Ciszjordániát. Husszein uralkodó Zaid bin Sa- kirt, a királyi hivatal eddigi vezetőjét, személyes biztonsági tanácsadóját nevezte ki új kormányfőnek. Elődje, Zaid Rifai a múlt heti zavargások miatt hétfőn az egész kormánnyal együtt lemondott. szlovák küldöttség vezetője válaszolt, aki cáfolta azt, hogy a Szabad Európa független és valóban szabad adó lenne. Feltette a kérdést: ki hatalmazza fel a rádióadót arra, hogy más országokban nagygyűléseket hívjon össze, amelyek nem engedélyezettek, tehát illegálisak. „Olyan rádióadó e^, amely más országok rendszere ellen uszít. Nem más, mint a hidegháború csökevé- nye“ - szögezte le Dusán Spácil. A csehszlovák küldöttség vezetője gazdagnak és sokfélének minősítette a londoni fórumon zajló vita első harmadát. Úgy vélte, hogy a felszólalók túnyomó többsége őszintén érdekelt a tájékoztatási politika általános javításában és tisztában van azzal, hogy az e téren mutatkozó jobb eredményekhez nemcsak egyeseknek kell hozzájárulniuk, hanem mindenkinek. Polémiákra is sor került, azonban a konstruktív hozzáállás dominál - állapította meg Duéan Spáőil. Az Arab Államok Ligája Libanonról tárgyal (ŐSTK) - Az Arab Államok Ligájának tanácsa tegnapra virradó éjszaka Tuniszban megkezdte rendkívüli ülését, amelyen a résztvevők a Libanonban kialakult helyzettel foglalkoznak. A tanácskozáson áttekintik azt a javaslatot, amely a szembenálló feleket a tűzszünet azonnali megkötésére szólítja fel. A testület javasolja továbbá, hogy 200-300 fős arab katonai ellenőrző csoportot küldjenek az országba. Sedli Klibi, az Arab Államok Ligájának főtitkára megnyitó beszédében rámutatott, előbb a vérontást kell megszüntetni, s csak azután foglalkozhatnak a válság mély politikai okainak felszámolásával. Felszólította a nemzetközi közösséget, szorgalmazza az ENSZ-határozat betartását, amely feladatul adja Izraelnek, hogy feltételek nélkül vonja ki csapatait Dél-Libanonból. A nézetkülönbségek ellenére a libanoni polgári kormány és a keresztény katonai kabinet megállapodott abban, hogy az ülésen Libanon tuniszi nagykövete képviseli mindkét felet. Panama kérésére ma összeül a BT Argentin-Paraguayi csúcs (ŐSTK) - Panama kérésére ma összeül az ENSZ Biztonsági Tanácsa - közölték tegnapra virradóra New Yorkban. Panama azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy destabilizáló politikát folytat ellene, veszélyezteti politikai függetlenségét és területi egységét. Raul Alfonsín argentin elnök szerdán látogatást tett Paraguay- ban. Carlos Andrés Rodriguez megbízott államfővel egyezményt írt alá a két ország közötti gazdasági együttműködésről. Megállapodtak a konfliktusok politikai rendezéséAz első negyedév eredményeit értékelte a szovjet kormány (ŐSTK) - A szovjet kormány szerdai ülésén értékelte az első negyedév társadalmi-gazdasági fejlesztésének eredményeit és haladéktalan intézkedéseket hozott a nem élelmiszeripari jellegű fogyasztási cikkek termelésének növelése érdekében. Az ülésen rámutattak arra, ha a régi mutatók szerint értékelnék az eredményeket, akkor ezeket kielégítőknek minősíthetnék. Az eredmények azonban arról tanúskodnak, hogy számos árufajtából nem sikerült kielégíteni a fokozódó lakossági keresletet és olyan árufajtákból is hiány mutatkozik, amelyek egy évvel ezelőtt még kaphatók voltak. Az ülésen részletesen elemezték mindennek az okait és feladatul adták az illetékes szerveknek, hogy haladéktalanul vonják le a szükséges következtetéseket abból az éles kritikából, amellyel Mihail Gorbacsov illette a felelős szerveket az SZKP KB áprilisi plenáris ülésén. nek alapelveiben és hangsúlyozták, tovább kell mélyíteni a latin-amerikai országok politikai és gazdasági integrációját. Augusto Pinochet, a chilei katonai rezsim vezetője lemondásra szólította fel a kormányt, hogy megalakíthassák az új kabinetet. A sajtó- ügynökségek megállapították: a kormány tagjai között ellentétek voltak amiatt, hogy tárgyaljanak-e az ellenzék követeléseiről vagy sem. Az ellenzék növekvő nyomása és a belső nézetkülönbségek miatt Pinochet egy hónapon belül immár másodízben hajtott végre változtatásokat a kormányban. Dániel Ortega nicaraguai államfő szerdán Madridban folytatott megbeszéléseket Felipe González spanyol kormányfővel és találkozott János Károly királlyal. Vendéglátóit tájékoztatta az országában kialakult bonyolult gazdasági helyzetről. Egyben felhívta a figyelmet arra is, hogy George Bush elnök kormánya újabb 50 millió dolláros segélyt hagyott jóvá a nicaraguai kontráknak. Ortega ezért kéréssel fordult az EGK tagállamaihoz, hogy hagyják jóvá a 250 millió dolláros segélyt a nicaraguai gazdaság fellendítésére. (Folytatás a 3. oldalról) a párt szerepét az átalakítás folyamataiban. Gondolok a párt minden egyes láncsszemére, kezdve az alapszervezetekkel, egészen a központi bizottságig. A választások eredményei nyomán kibontakozott vita számos aggasztó dolgot vetett fel. A szigorúan vett realizmus alapján, időben és helyesen kell mindig értékelnünk a folyamatok alakulását, a tömegek hangulatát, hogy ugyancsak időben fogadhassuk el a helyes döntéseket, s módosítsuk politikánkat. Nem értek egyet azzal a szélsőséges véleménnyel, miszerint a párt, úgymond, veszít pozícióiból, hogy amolyan vitaklubbá alakult stb. Sokan arra utalnak, hogy a központ gyenge, határozatlan. Azt hiszem, hogy néhány elvtárs, amikor éles kanyarban találja magát, elveszíti biztonságérzetét és lemond pozícióiról. Ez azonban nem helyes. A választások lehetővé tették, hogy világosabban lássuk a társadalmunkban lejátszódó folyamatok kölcsönös hatásait. Mi a legfontosabb? Az, hogy gyorsan mélyül a demokratizálás. Nemcsak a politikai intézmények tevékenységében, hanem a társadalom életének összes többi területén is. Gondolok itt a gazdaságra éppúgy, mint a szellemi és a gazdasági szférára. « Külön szeretném hangsúlyozni, hogy a nép öntudatának gyors növekedése ugyancsak fontos tényező. Ma nyilván megállapíthatjuk, hogy a tömegek aktívan politizálnak, milliók kapcsolódnak be a társadalom tevékenységébe, s gyakran olyan emberekről van szó, akik eddig távol álltak a politikától és nem mutattak iránta semmi érdeklődést. És még valami. Míg az első szakaszban a demokratizálás folyamatát a párt kezdeményező lépései és gyakorlati tevékenysége határozta meg, tehát ez valahogy fentről jött, most ezt a folyamatot döntő mértékben az alulról jövő mozgás jellemzi. A társadalmi tudat politikusabbá válása megváltoztatja az országban kialakult politikai helyzetet. A társadalom életében egyre lényegesebb tényezőt jelentenek a tömegek sokszínű tapasztalatai. Mindez számunkra szokatlan, de főleg azok számára, akik húsz-harminc éve dolgoznak a pártban, a társadalmi szervezetekben. A társadalomban az elmúlt évtizedek alatt felhalmozódott kérdések nyílt kimondása ma tény, méghozzá igen fontos tény. Az emberek kezdeményezésének köszönhetően számos olyan társadalmi alakulat jött létre, amelyek közvetítésével felszínre kerül a különböző szociális csoportok hangulata, érdekeik. Az, ami történik, más és más fogadtatásra talál a lakosság különböző rétegeinél. Ezt mi látjuk, s a jelenlegi helyzetet jellemző alapvető tényezőnek tartjuk. Egyenesen meg kell mondanunk, hogy pártszervezeteink, kádereink sok esetben nem voltak felkészülve a demokratizálási folyamatok alakulásában beállt ilyen fordulatra. Bizonyos mértékben ellentmondásos helyzet van kialakulóban - a párt ösztönözte a demokratizálási folyamatot és sokat tett azért, hogy a jelszavak valósággá változzanak. Most azonban, amikor az egész társadalom mozgásba lendült, amikor a demokratizálás elmélyült, amikor új problémák merülnek fel, amelyek megoldást igényelnek, tehát most mind gyakrabban ütközünk a régi gondolkodásmódba, olyan törekvésekbe, hogy a régi módszereket alkalmazzák és fékezzék a folyamatokat. Sokan esnek pánikba és majdhogynem azt állítják, a demokratikus folyamatok ilyen alakulása veszélyezteti nálunk a szocializmust. Elvtársak, nem szabadna fékeznünk az emberek kezdeményezőkészségét! Feladatunk lényege éppen az, hogy a párt álljon a társadalmi aktivitás élén, ő adja meg a hangnemet, s erősítse az alkotó elemeket a szocialista társadalom forradalmi megújítása, az átalakítás sikere érdekében. Határozottan el kell vetnünk a régi hozzáállásokhoz való visszatérést célzó kísérleteket, a pártbizottságok munkájának ún. kabinetformáit. Talán sohasem volt olyan nagy gyakorlati jelentősége Lenin ama tézisének, miszerint a kommunistáknak minden oldaláról ismerniük kell az életet, minden pillanatban fel kell mérniük, hogyan gondolkodnak az emberek, tudniuk kell, mire törekszenek, milyen igényeik vannak és meg kell szerezniük az emberek bizalmát. A párt és a dolgozók párbeszéde nem az SZKP gyengeségét jelenti, nem is arról tanúskodik, hogy a párt vitaklubbá alakul. Mozgósítanunk kell az embereket, meg kell győznünk őket arról, hogy kapcsolódjanak be társadalmunk átalakításába. Nem ragaszkodhatunk a régi sémákhoz, amelyek gyakran álltak szemben az engedélyezzük - ne engedélyezzük dilem- ' mával. Ez már mind a múlté. Az erő és a bátorság abban a képességben rejlik, hogy vezetni tudjuk az embereket, meg tudjuk őket győzni a logika erejével, egyesíteni és konszolidálni tudjuk őket. Próbálják meg ezt megtenni párbeszéd nélkül! Ezt a következtetést vonjuk le a választások eredményeiből. Ugyanez a következtetés vonható le az április 9-i tbiliszi eseményekből is. A politikai bizottság elrendelte az ott történtek alapos elemzését. De már ma világos, hogy politikai módszerekkel és a törvény erejével mindent meg kell tennünk azért, nehogy megismétlődhessenek az ilyen események. A párt és a tömegek közötti természetes kapcsolatok elmélyítésében és bővítésében látjuk az átalakítás sikerének a garanciáját. Ez egyben a legmegbízhatóbb védelem az átalakításnak a konzervatív vagy balos, nyílt vagy burkolt ellenzőivel szemben. Mindkettőt határozottan el kell vetni. A pártbizottságokhoz érkező bíráló megjegyzések ezzel kapcsolatban teljesen jogosak. Mint minden forradalomnak, az átalakításnak is tudnia kell védekezni, s eközben a meggyőzés erejét éppúgy ki kell használnia, mint a törvény erejét. Ebben az értelemben a jogállam egyre megbízhatóbb garanciákat teremt a demokratizálás folyamatai számára az egyik oldalon, s a demokratikus változások védelme számára a másik oldalon. Tudatosítanunk kell, hogy minél több szabadságjogot biztosít a társadalom az állampolgárai számára, annál tökéletesebbnek kell lennie a törvénynek és a jogrendnek, annál szigorúbban kell betartani a törvényt. Az átalakítás érdekében semmilyen esetben sem szabad megengedni, hogy az emberek kezdeményezése önkénnyé változzon, hogy a társadalom egyik részének szabadságjogai mások jogait sértsék. Annál kevésbé megengedhető, hogy a társadalmi folyamatok demokratizálását alkotmányos rendünk ellen használják ki. A társadalmat ma különösen aggasztó problémák közé tartozik a bűnözés. Az emberek felháborodva figyelik, hogy növekszik az erőszakos cselekmények, a lopások, a korrupciós esetek stb. száma. Különösen aggasztó a helyzet a Kaukázuson túli, a balti köztársaságokban, Üzbegisztánban, Türkméniában, a Volga mentén, a Murmanszki és a Rosztovi kerületben. Ugyancsak romlott a közrend Moszkvában és Leningrádban. Kezdettől fogva látnunk kellett, hogy a demokrácia kiszélesítése, az élet humanizálása a bűnöző elemekkel szembeni kérlelhetetlen harccal párhuzamosan folyik. És nálunk a pártszervek, a tanácsok és a dolgozókollektívák nem fordítottak kellő figyelmet ezekre a problémákra. Nem álltak feladatuk magaslatán a jogvédelmi szervek sem. Elvtársak, az átalakítás folytatódik, de a párt munkáját értékelve nem ringathatjuk magunkat abban; hogy minden a legnagyobb rendben van. Az egészséges kritika nemcsak a dolgozókollektívákban és a pártszervezetekben elengedhetetlen, hanem a legfelsőbb párt- és állami vezetés szintjén is. Mi, a politikai bizottság tagjai, a KB titkárai, a kormány tagjai teljes felelősséggel tartozunk azért a politikai irányvonalért, amely a társadalmi rendszer megújításához vezet. A pártirányítás ereje abban van, hogy kollektív. Ugyanakkor az irányító láncszemek minden egyes tagja személyesen is felelős a rábízott szakaszért, főleg azért, hogy teljesüljenek a politikai bizottság és a kormány határozatai. A párt - történelmével és hagyományaival, bonyolult soknemzetiségű szerkezetével, a szocialista értékek iránti hűségével - természetes vezető politikai erő, az egyetlen olyan reális erő, amely képes a forradalmi változások alapján biztosítani a társadalmi stabilitást, a különböző társadalmi erők érdekeinek összehangolását, s képes harcolni a nacionalizmus és a sovinizmus veszélyes megnyilvánulásai ellen, a szovjet szocialista állam belső egységéért. Mihail Gorbacsov beszéde végén ismét azzal a nyilatkozattal foglalkozott, amelyben a központi bizottság több tagja és póttagja, valamint a központi revíziós bizottság számos tagja felmentését kérte tisztsége alól. Az SZKP KB főtitkára egyebek között rámutatott, hogy ez a nyilatkozat nagyfokú felelősségtudatról és erkölcsről tanúskodik. Kitért arra is, hogy az aktív tevékenységgel felhagyó elvtársakkal szemben gondoskodást és figyelmet kell tanúsítani, meg kell becsülni, amit a pártért és a népért tettek. És ez azt feltételezi, hogy az emberek életének ebben a nem könnyű időszakában is támogatást kapnak tőlünk. Tapasztalataikat nagyra értékeljük, ezek a mai és a jövő nemzedékek rendkívül értékes közös vagyonát képezik - mondotta végezetül Mihail Gorbacsov. események margójára? Tokióban bekövetkezett az, amire már a múlt héten azt mondták, hogy csak napok kérdése: a kormányfő közölte, hogy megválik a hatalmon lévő Liberális Demokrata Párt elnöki tisztségétől, s ezzel automatikusan a miniszterelnökségtől is. Sorsát lényegében saját maga pecsételte meg. Múlt pénteki nyilatkozatában elismerte, hogy a Recruit cég 20 millió jepnel járult hozzá 1987-ben választási kampányának fedezéséhez. A kormányfő a felsőház költségvetési bizottsága előtt megerősítette, az említett cég egyenként 30 ezer jenért 700 belépőjegyet vásárolt arra a fogadásra, amelyet a Liberális Demokrata Párt politikai adományok gyűjtése céljából rendezett. önmagában ez még nem lenne főbenjáró vétség, hiszen Japánban megszokott dolog az adományozás. Ez az összeg viszont már meghaladta a törvény által engedélyezett politikai adomány maximális mértékét. A másik bökkenőt az okozta, hogy a bőkezűen adakozó cég jótéteményeiért elvárta a megválasztott kormányfőtől, hogy funkcióját ki- — használva „kibokszoljon“ számára néhány busás hasznot hozó üzletet. Takesita Noboruban nem is csalatkoztak, mert ő tényleg mindent megtett azért, hogy beváltsa a közbenjárásához fűzött reményeket. De nemcsak ő, hanem pártjának többi tisztségviselője is nagyon készségesnek bizonyult. Az üzelmekre úgy derült fény, hogy tavaly a japán gazdasági és politikai körökben sokaknak feltűnt a 28 tagvállalatot tömörítő Recruit Cosmos szédületes gyorsasággal felfelé ívelő karrierje. Itt jegyezzük meg, hogy a cég eredetileg információközvetítéssel foglalkozott, később pedig már az ingatlanvásárlástól kezdve a hitelnyújtáson át sok egyéb jellegű tevékenységgel is. Egy rutinszerű pénzügyi ellenőrzés mutatta ki azt, hogy a cég túlköltekezett és 14,1 milliárd dollárnyi adósságot halmozott fel. Ezért számláit azonnal befagyasztották, a tíz légCsúszós pénzügyek nagyobb bank csődeljárást kezdeményezett ellene, igazgatóját pedig letartóztatták. Mindez tavaly nyáron történt, és alig több mint fél év kellett ahhoz, hogy a szálak elvezessenek egészen a japán kormánykörökig. A múlt hónapban már le is tartóztattak egy miniszterhelyettest, három kormánytag már megbukott, további tizenhárom magas beosztású pártós kormánytisztviselő pedig börtönben ül. Az események ettől kezdve gyorsan peregtek: az ellenzék bojkottálta az éppen megkezdődött költségvetési vitát és követelte, hogy személyesen Takesita válaszoljon a botránnyal kapcsolatos képviselői interpellációkra. A miniszterelnöknek nem volt más választása, így megjelent a költségvetési bizottság ülésén és három órán át egyenes tévéadásban válaszolt a záporozó kérdésekre. A kormányfő igyekezett kitérő válaszokat adni és arra hivatkozott, hogy Japánban az adományozásnak hagyománya van. Ez a manőverezése csak tovább bőszítette az ellenzéket. Sőt, saját pártján belül is heves vita támadt a különböző frakciók között. A 30-40 év körüli képviselők 41 tagú csoportja haladéktalan politikai reformokat kezdett sürgetni a szigetországban. A hatalmat, természetesen, ők sem szeretnék megosztani a szocialistákkal, a kommunistákkal, s azt kívánják, hogy a harmincnégy éve kormányzó párt megőrizze eddigi pozícióját. Ezért követelték erélyesen azt, hogy a párt azonnal szabaduljon meg korrupt politikusaitól és a tiszta lappal indulok próbálják visszaszerezni a választók megrendült bizalmát. Erre valóban nagy szükség van, hiszen egy minapi felmérés szerint a megkérdezettek mindössze 3,9 százaléka támogatja Takesita kormányfőt, holott két éve ez az arány még 59 százalék volt. Most már tehát nem egyes LDP-politikusok jövőjéről, hanem elsősorban a párt tekintélyéről van szó. Alig tizenöt év telt el azóta, hogy egy hasonló botrány szintén kormányfői bukáshoz vezetett: akkor Tanaka Kakuei mondott le a Lockheed-botrányban játszott szerepe miatt. A Liberális Demokrata Pártnak mindenképpen gyorsan össze kellene magát szednie és ehhez nincs túl sok ideje, hiszen júliusban választások lesznek és a felsőház képviselőinek fele kicserélődik. Erre csak akkor van esélye, ha a kormányfői székbe makulátlan erkölcsi és politikai profilú politikus kerül. Márpedig ez nem lesz könnyű feladat, hiszen japán sajtójelentések szerint a párt soraiban nagyítóval kell keresni az olyanokat, akiknek semmi köze sem volt a botrányhoz, s ez főleg az idősebbekre vonatkozik. A lehetséges utódokként emlegetett személyek közül a legfiatalabb politikus 72, a legidősebb pedig 84 éves. A ná- luknál jóval fiatalabbak, vagyis a reformista szárny képviselői - megfigyelők szerint - a mostani utódlásnál még nem jutnak szóhoz. P. VONYIK ERZSÉBET ÚJ SZÚ 4 1989. IV. 28.
