Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-28 / 100. szám, péntek
V ÚJ SZÚ 5 1989. IV. 28. Mi ad(ott) okot az aggodalomra? EGY ÜZEM FEJLESZTÉSÉNEK ÜGYÉBEN Az utóbbi időben a városi, járási és kerületi pártbizottságon keresztül a legfelsőbb pártszervekig, a miniszterig eljutó ügy lett a királyhelmeci (Král’. Chlmec) Szlovák Elektrotechnikai Üzemek fejlesztésének gondja. Vajon miért kavart ekkora hullámokat e nem egészen 500 dolgozót foglalkoztató üzem fejlesztésének igénye? A válasz egyszerű. A Töketerebesi (Trebiáov) járásban a munkaerő Tizenegy évvel ezelőtt a bratislavai Kablo kábeldob-gyártókat keresett. A járási szervek éltek a felkínált lehetőséggel. így jött létre a jelenlegi elektrotechnikai üzem elődje, a száz embert foglalkoztató Kablo üzem, mely acélkábeldobokat gyártott az anyaüzem részére. Azonban a termelési programot hosszú távon nem biztosították, így öt évvel később, 1983-ban az Erősáramú Elektrotechnikai Művek vezérigazgatósága, amelyhez egyébként a bratislavai Kablo is tartozik, a Krompachyi Szlovák Elektrotechnikai Üzemekhez csatolta a királyhelmeci üzemrészleget, s átszervezte elektrotechnikai berendezések gyártására. A számításokba azonban hiba csúszott. A vállalat nem tudta az üzemrészlegnek a termeléshez szükséges feltételeket biztosítani. Újabb szerkezetváltásra volt szükség. Termelési programjukban jelenleg egyoldalú erősáramú kapcsoló- rendszerek és műszerek szerepelnek (magasfeszültségű vezetékek szétkapcsolására, transzformátorok kiiktatására stb.). De a programhoz tartozik az alacsonyfeszültségű kapcsolórendszerek elemeinek gyártása is. Kompletizálása a krompachyi vállalatban történik. A másik program az elektromos égetőkemencék gyártása, melyeket az üveggyártásnál használnak. A tervek szerint már az idén bevezetik a számítógépes vezérlést s a közeljövőben megkezdik az acél hőkezeléséhez szükséges gépsorok teljes gyártását is. Ma még csak egyes elemei készülnek az üzemben. Ez csupán az üzemfejlesztés első szakasza. A közelmúltban mégis úgy tűnt, hogy befagyasztják a fejlesztést, mert kilátástalan helyzet alakult ki. Az itt gyártott termékek (amelyekhez foglalkoztatását még nem sikerült teljes mértékben megoldani, ezért az újabb munkahelyek létrehozása, illetve a meglévők stabilizálása és fejlesztése kulcskérdés. Főleg a járásnak ezen a területén, a Bodrogközben és a szomszédos Ung-vidéken, ahol nem kevés azoknak a száma, akik helyben, lakhelyük közelében keresnek munkát. a mosógépek motorjainak álló részei is tartoznak) még nem biztosítják az üzem jövőjét, sőt az itt dolgozókét és az üzem szakmunkásképző intézetéből évente kikerülő 70 tanuló jövőjét sem. Március 13-án végre a prágai anyavállalat és a krompachyi üzem képviselői Királyhelmecen találkoztak, s - úgy tűnik, döntöttek - az üzem további sorsa felől. A közös tanácskozást követően Szedték János, a királyhelmeci részleg vezetője elmondta, hogy kooperációs megállapodás született az anyavállalat, a krompachyi üzem és üzemrészlegük között a fejlesztést és az ezzel járó beruházást illetően, ami hosszú távú programot ígér. A bizonytalan időszakot tehát felváltotta a bizakodás. Szó volt az üzem termelési programjának pontosításáról, további termelési programok kidolgozásáról, az üzemfejlesztéshez szükséges beruházások biztosításáról. A termelőrészlegek építésének megkezdését 1991- 1992-re tűzték ki. A szociális helyiségek és berendezések építését még az idén megkezdik. Tárgyalásuk másik fontos részét képezte az a megállapodás, miszerint az elektromos kemencék és a hozzá tartozó valamennyi berendezés gyártását a jövőben ez az üzem veszi át. Ez azonban külön szerelőrészleget igényel, amelynek építésére 1992 és 1995 között kerül sor, mintegy 70 miliő korona ráfordítással. Ennek megvalósítása nemcsak a szakmunkásképzőből kikerültek részére biztosítana munkalehetőséget, de további négy-ötszáz embert tudnának alkalmazni, s az itt dolgozók száma elérné a 900-1000 főt, az évi termelés pedig a 90-100 millió korona értéket. Mindehhez azonban még a vállalati tanács jóváhagyására van szükség. Ne ugorjunk azonban előre, még csak az első lépéseknél tart az üzemfejlesztésre irányuló kezdeményezés. Megszületett ugyan a megállapodás, amely, támpontot jelent a továbblépéshez. Az üzem azonban az alapanyagokat és félkész termékeket az anya-, illetve a krompachyi üzemhez továbbítja, vagy befejezésre más vállalathoz küldi, így tulajdonképpen csupán egy gyártási folyamat láncszemét alkotja és ezáltal létezése egyik vagy másik vállalattól függ. Ezért az itt dolgozók arra törekednek, hogy megálljának majd a saját lábukon. Vállalják a terhet, a bővítéssel, a fejlesztéssel járó nehézségeket. Úgy tartják: teher alatt nő a pálma. És ők nőni akarnak, egy új, eddig kevésbé ismert technikát bevinni a Bodrogközbe. Gyárrá fejlődni, amely majd jelentős mértékben hozzájárulhat az itt élők foglakoztatásának megoldásához is. Ez utóbbit tartja szem előtt a járási pártbizottság is. Ezért nem véletlen, hogy az április 20-i elnökségi ülésén a napirendi pontok egyikének a királyhelmeci üzem fejlesztése is szerepel. Végül is a szüntelen levelezés, a sok sürgetés némileg előbbre mozdította a dolgok alakulását. Vagyis bizakodóvá tette abizonyta- lanokat. Mindenesetre közállapotaink árnyékos oldalán, a sokat kárhoztatott kivárásra, a felesleges és oktalan késedelmekre, az enyhén szólva kifogásolható munkamódszerekre szolgálhat példával ez az eset. Főleg napjainkban, amikor jövőnket illetően az ilyen jellegű fejlesztés, fejlődés a legfontosabb kérdéssé vált. KATÓCS GYULA A pionírszervezet 40. évfordulójára „Csak így teljes az életem!“ Az idő könyörtelen, egydimenziós végtelen valóság. Az ember szinte el sem akarja hinni, hogy mióta a megszeppent kisfiúk és kislányok nyakába első ízben kötötték a vörös nyakkendőt, immár negyven év telt el. A kerek évforduló alkalom arra is, hogy az ember számba vegye, mit csinált jói, mit rosszul az idők folyamán és azt is átgondolhatja, hogyan tovább.- Most, amikor a pionírszervezet jubileumát ünnepli, meghatódottan, és mély tisztelettel emlékezünk azokra az időkre, mikor született - így fogalmaz Bódi Gizella, aki idestova 35 éve dolgozik a losonci {Luéenec) járási pionírházban, ebből huszonöt éve igazgatójaként. - Hogyan is kezdtünk dolgozni? Lelkesen, vasakarattal, a szebb jövőbe vetett hittel. Az 1948/49-es tanévet írtuk. Tizenhárom éves voltam és a Losonci (LuŐenec) Középfokú Leányiskola második osztályába jártam, mikor tudomást szereztem a pionírszervezet alakulásáról. Legközelebbi osztálytársnőimmel engedélyt kértünk és kaptunk az osztályfőnöknőnktől, hogy részt vehessünk a városban készülő ifjúsági összejövetelen. Az ünnepi eskütétel napja a pionírszervezet egyéves évfordulójára esett. A vnb épületében 24 várakozó szájából hangzott el az ünnepi eskü. Ezen a bensőséges ünnepélyen nekem kötötték a nyakamba elsőnek a vörös nyakkendőt. Aztán rögtön május elseje következett. Ezt Banská Bystricán éltem át, ahol az ünnepi menet élén manifesztáltunk. Büszkén lépkedtünk néhánynapos pionírként, mintha az egész világ a miénk lett voina. Létszámban gyorsan gyarapodtunk - 1951-ben már 160 tagunk volt, s én lettem a csapattanács elnöke. A tenniakarás vágyával, óriási lelkesedéssel vetettük magunkat a munkába. Büszkék voltunk a pionírkendőre, de egyben a felelősség súlyát is éreztük. Munka pedig volt bőven: gyűjtési versenyek, ajándék- könyvekből megnyitottuk a pionírkönyvtárakat, több üzembe ellátogattunk a kultúra egy-egy kis „virágcsokrával“. Szavaltunk, táncoltunk, daloltunk, vagy éppen színházat játszottunk. Sok szép élményben volt részünk. A társadalmi élet vérkeringésébe is igyekeztünk bekapcsolódni. Minden ünnepélyes összejövetelen, tömegmegmozduláson ott voltunk. így találkozhattam Jilemnicky, Lajőiakés Minác elvtársakkal is, akik ellátogattak városunkba. Az iskola elvégzése után már gimnazistaként tevékenykedtem egykori iskolámban rajvezető -és a CSISZ iskolai szervezetének titkáraként. A CSISZ városi szervezetének is vezetőségi tagja voltam. Végül is pedagógiai középiskolában érettségiztem, de annyira megkedveltem a pionírokat, hogy csak ezt a munkát akartam tovább végezni. A városunkban éppen megalakult járási pionírházba kerültem. Tizennyolc éves voltam, és akkor is azt •éreztem, amit most: csak így teljes az életem. A pionírvezető olyan, mint egy felfedező - mindig keresi, kutatja az új nevelési formákat a szocialista jelen ezerarcú valóságát, melyet a pedagógus szemével, de egy gyerek szemszögéből és adaptálódási képességének figyelembevételével igyekszik megközelíteni. A járási pionírház minden részlegén dolgoztam. Voltam szakkörvezető, módszertani előadó, majd igazgató, több bizottságnak tagja, és vezetője, a járási pionírstáb megala- kítója és éveken keresztül vezetője, a pionírszervezet központi szerveinek funkcionáriusa, több szervnek és szervezetnek tisztségviselője. A Topol'canyi Járási Közszolgáltató Vállalat épületén lévő napkollektorok évi 6-8 ezer kilowattóra áramot takarítanak meg. A hőszabályozós berendezés nemcsak közvetlenül a napenergiát, hanem a levegő hőenergiáját is hasznosítja. Használata ökológiai szempontból is előnyös. Felvételünkön Jaroslav Toman karbantartó a topol’őanyi szolgáltatóház tetején a napkollektorokat ellenőrzi. (Petr Őimonóík - ŐSTK) önmagukért teszik Hrobohovo közel 2000 lelket számláló község a Csallóközben. Közismert Kukorica csárdájáról, Vámbéry Ármin Klubjáról, a közelmúltban felépült új egészségügyi központjáról, rendezett, tiszta utcáiról, parkjairól és nem utolsósorban tevékeny, dolgos lakosairól, hiszen a falu szinte valamennyi létesítményét ők építették társadalmi munkában. Nemcsak a Nemzeti Front 15 tömegszervezetének tagjai, hanem szinte minden lakos bekapcsolódik a választási program teljesítésébe. A helyi nemzeti bizottságon több elismerő oklevél bizonyítja az elért sikereket. Bódi Gizella munkásságát több oklevél, elismerés, kitüntetés nyugtázza. Joggal, mert nem a rutinmunkának, hanem a további tartalmi kibontakozásnak a híve. Erre kötelezte magát negyven évvel ezelőtt s ehhez igazodik ma is. Lejegyezte: POLGÁRI LÁSZLÓ (a szerző felvétele) Sátor Zoltánt, a helyi nemzeti bizottság titkárát először a Nemzeti Front választási programjának teljesítéséről és a falufejlesztésről kérdeztem.-A jelenlegi választási időszak kezdete óta a vállalt munka nagyobb részét már elvégeztük. Átadtuk rendeltetésének az egészségügyi központot a gyógyszerkiadóval és a presszót is. Középületeink egy részébe bevezettük a gázfűtést, valamint bővítettük a vezetékes ivóvíz- hálózatot. Elkészült a község főutcája, ezenkívül nyitottunk egy új utcát is, ahol az idén már 25 házhelyet adtunk ki és további 25 telek kimérését tervezzük. Reméljük, így hozzájárulunk ahhoz, hogy a fiatalok ne hagyják el szülőfalujukat, hiszen most már helyben is építkezhetnek - sorolta Sátor Zoltán. - A lakossági szolgáltatások köre is bővült és nem feledkeztünk meg a minőség javításáról sem. Az elmúlt három évben kétszereződött a hnb kisüzemeinek és dolgozóinak száma. Egyebek között vállalunk festést, villanyszerelést, asztalosmunkát, talajmegművelést, teherszállítást, vannak fodrászaink, díszkertészetünk pedig nagyon sok helyről kap megrendeléseket. A hulladékelszállítást is mi végezzük^ Már épül az új műhelyközpont, ahol az említett munkacsoportok jobb körülmények között dolgozhatnak majd, sőt, a tervek szerint autófestó- és lakatosműhelyt is nyitunk. A falu kulturális élete is mozgalmas. Felnőtt irodalmi színpadjuk, a Hangyácska bábcsoport, a diákénekkar, a Csipcsirip szánjátszó csoport járási, kerületi, sőt országos viszonylatban is kitűnő eredményekkel dicsekedhet. Kulturális csoportjaik a legtöbb segítséget természetesen a Csemadok alapszervezetétől és az alapiskola pedagógusaitól kapják. A Vámbéry Ármin Klub tevékenysége szintén említésre méltó. Különböző érdekes műsorokat szervez. Nemcsak hazai, hanem külföldi előadókat is meghívnak egy-egy estére, s a közönség szép számmal látogatja a rendezvényeket.-A falu lakossága szívesen bekapcsolódik a Z akcióba. Mivel úgy éreztük - kommentálja a titkár a tényt -, hogy községünk színvonala nem éri el az alsó-csallóközi átlagot, nekiláttunk fejlesztésének. A munkába igyekeztünk minél több lakost bevonni, s ezért növeltük a polgári bizottságok tagjainak számát is. Nagyon fontos volt - és jeienleg is az - a Z akció megszervezése. Mi a tervezett társadalmi munka előtt egy-két hónappal az embereket értesítjük szándékunkról, majd szétküldjük a meghívókat. Bátran állíthatom, a társadalmi munkát szinte mindenki szívvel-lélekkel és jó hangulatban vállalja. Elsősorban a példamutatás hat ösztönzően. Az, hogy a falu vezetőségének valamennyi tagja együtt dolgozik a többiekkel. Továbbá az, hogy a lakosok tudatosítják, amit csinálnak, falujukért, önmagukért teszik. Az akciókat úgy szervezzük meg, hogy ha több a jelentkező, mint amennyire számítottunk, akkor tudjunk „pótmunkát“ is biztosítani. Pénzben kifejezve egy lakos - lakosaink száma 1970 - évente átlag 783 korona értékű munkát végez. A helyi nemzeti bizottság a közelmúltban kapta meg a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága elismerő oklevelét, a lányok és asszonyok „Társadalmunkért, családunkért, önmagunkért“ mozgalomban elért jó eredményeiért. Ilka Vilma, a nőszövetség alapszervezetének titkára, aki egyben a hnb dolgozója is, veszi át a szót:- Alapszervezetünk 255 taggal nálunk a Nemzeti Front egyik legnépesebb tömegszervezete. A politikai nevelő munkában és a kultúra területén tudunk a legtöbbet tenni, de részt vállalunk egyéb társadalmi munkából is. Az építkezéseknél mi végezzük az utolsó simításokat, a takarítást. Ezen kívül gondozzuk a község parkjait, zöldterületeit. Noha a háziasszonyoknak szombatonként otthon van a legtöbb dolguk, szép számban ott vannak ezeken az akciókon is. Hogy a környezetszépítéshez is hozzájáruljunk, versenyt hirdettünk a legszebb udvarért és virágoskertért. Sokat foglalkozunk a gyermeknevelés kérdéseivel és a nyugdíjasokkal. Kerek évfordulók alkalmával felköszöntjük a falu idős lakosait, segítünk a nyugdíjastalálkozók megszervezésénél és meglátogatjuk a környék szociális otthonait. Figyelemmel kísérjük a gyermeküket egyedül nevelő édesanyák és a hátrányos helyzetű családok sorsát és támogatjuk az iskolai tanrend felülvizsgálásának javaslatát, mert úgy gondoljuk, gyermekeink valóban túlterheltek. Az ifjúság nevelése a legfontosabb feladatunk, ezért gyakran szervezünk nevelési problémákkal foglalkozó előadásokat az édesanyáknak. Tények bizonyítják tehát, Hrobono- vóban tudatosították: sokkal jobb egy olyan faluban élni, ahol van egészségügyi központ, művelődési klub, presszó, üzlet és ahol a környezet is ápolt. Terveik sem akármilyenek. Szeretnének egy üzletközpontot és nyugdíjasotthont létesíteni és tervezik a gázfűtés bevezetését az egész faluban. Mindehhez nem kell más, csak jó szervezés, akarat, a munka szeretete és nem utolsósorban példamutatás. PÓDA ERZSÉBET
