Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-28 / 100. szám, péntek
ÚJ szú 3 1989. IV. 28. Az átalakítás össznépi mozgalommá vált Mihail Gorbacsov zárszava az SZKP Központi Bizottságának keddi ülésén (ŐSTK) - A TASZSZ szovjet hírügynökség szerdán a késő esti órákban tette közzé Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának zárszavát, amely az SZKP Központi Bizottsága keddi plenáris ülésén hangzott el. A beszédet az alábbiakban ismertetjük. Társadalmunk nagyon felelősségteljes politikai időszakot él át, amely felelős politikai elemzést és politikai értékelést igényel. Pontos elemzést és pontos értékelést. Ebben látom vitánk jelentőségét is ezen a plénumon - mondotta bevezetőben Mihail Gorbacsov. A vélemények különbözősége, sőt ellentétes volta ellenére úgy vélem, ez a vita a legszigorúbb mércék szerint is megérdemli, hogy rendkívül jelentősnek és fontosnak tartsuk a központi bizottság tevékenysége és a párt munkája szempontjából, az átalakításnak ebben a nagyon felelősségteljes szakaszában. Most valóban történelmi mértékű feladatokat teljesítünk, ám az emberek a mában élnek, és mindenekelőtt reális életfeltételeik gyors javításának lehetősége érdekli őket. Vagyis ellentmondásos helyzetben vagyunk. Ezért a politikában nagyon fontos a problémák lényegének megértése és a realitásoknak leginkább megfelelő megoldások megtalálása. Ez az SZKP politikai tevékenységének értelme. A pártot ez arra kötelezi, hogy még intenzívebben fejlessze elméleti, politikai, ideológiai és szervezőmunkáját. Azokkal szimpatizálok, akik nem esnek pánikba, és megpróbálják megérteni a jelenlegi események bonyolult dialektikájának mélységeit, azokkal, akik igyekeznek gazdagítani az átalakítás politikáját, a párt' stratégiai irányvonalát és kidolgozni az e stratégiának megfelelő taktikát. Szimpatizálok azokkal, akik igyekeznek teljesíteni a szocializmus megújításával járó feladatokat. I. Ebből a szempontból az elmélkedéshez számos ösztönzést adnak a közelmúltban megrendezett választások, amelyek lényegében népszavazássá váltak az átalakítás mellett. A választások egyértelmű „igennel“ válaszoltak az átalakításra. Kitűnt, hogy az állampolgárok döntő többsége az ország jövőjét nem az átalakítás, az élet javítása és szocialista alapokon való megújítása keretein kívül képzeli el. Ez a választások és az elmúlt évek szorgalmas munkájának fő politikai eredménye. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell, hogy a választások nagyon bonyolult feltételek között valósultak meg. Még távolról sincs megoldva az élelmiszer-probléma, égető a lakás- helyzet, az üzletekből hiányoznak a fogyasztási cikkek, egyre növekszik a hiánycikkek listája és az ország nehéz pénzügyi helyzetben van. Sürgetően merültek fel a sok- nemzetiségű szovjet föderáció tökéletesítésének elhanyagolt kérdései. Mindez tény. Annál jelentősebb, hogy ebben a bonyolult helyzetben, amikor azt jósolták nekünk, az emberek nem mennek el a választásokra, s akik elmennek, ellene fognak szavazni, a szovjet nép egyértelműen az átalakítás mellett foglalt állást. Még előttünk áll a választások eredményeinek sokoldalú elemzése és értékelése. A vitát erről még folytatni fogjuk, erre szükség van. Ugyanakkor már ma határozottan kijelenthetjük, hogy a demokrácia fejlesztésében új, rendkívül fontos lépést tettünk meg. Kijelenthetjük, hogy az átalakítás valóban össznépi mozgalommá vált. A választási kampány és a választási eredmények figyelmes elemzéséből az is kitűnik, hogy az állampolgárok nemcsak az átalakítás mellett foglaltak állást, hanem további elmélyítése, nagyobb határozottsága és az olyan gyorsabb változások mellett is, amelyek javulást hoznának az élet minden területén. Véleményem szerint a központi szervek tevékenységében kell keresni annak okait, hogy az átalakítás számos területen nem hoz eredményeket. Erre többen kitértek a vitában, és ez azt jelenti, a központi szervekben több kérdést át kell gondolni, hogy e szervek tevékenysége megfeleljen a jelenlegi feladatok mértékének. Hangsúlyozni kell itt egy másik dolgot is: a központnak természetesen nagy a felelőssége, s ezt nem is lehet csökkenteni. A KB plenáris ülése vitájának jelentősége azonban abban rejlik, hogy több felszólalásban érezni lehetett a helyi és köztársasági pártszervek szerepének megértését, ami a sürgető feladatok teljesítését illeti. A képnek teljesnek kell lennie és az elemzésnek sokoldalúnak. Anélkül, hogy csökkenteném a központ felelősségét, fel akarom hívni a figyelmet a következőkre: az átalakítás keretében zajló folyamatokat úgy irányítjuk, hogy nagyobb önállóságot kapjanak mind a köztársaságok, mind a helyi szervek s a gazdasági szervezetek. Ezt az új helyzetet sokan már kihasználják, nagy munkába fogtak, a gyakorlatban oldják meg az évek óta felgyülemlett problémákat. Sok kerületben, városban és járásban már látható a reális előrelépés. Ugyanakkor nálunk nincs még minden rendben. A dolgozók jól tudatosítják, hogy a kulcsfontosságú problémák megoldásához időre van szükség. Az emberek ezt megértik, de nem akarnak beletörődni a hiányosságokba. Hiszen sok kérdés megoldásához nincs is szükség különleges központi döntésekre, sem a gazdasági és politikai rendszer átalakítására, nem igényelnek beruházásokat sem. Számos bírálat azzal függ össze, hogy az emberek a különböző szervezetekben még mindig érzékelik a régi légkört. Szükségesnek tartom elmondani, hogy egyesek a demokráciát és a nyilvános tájékoztatást szinte természeti csapásnak érzik. Ezek az emberek az átalakítás negatív vonásait látják abban, hogy a nép aktív lett, nem akar hallgatni és követelésekkel áll elő. Én ezt, elvtársak, az átalakítás sikerének tartom. Hasonló véleményen van a politikai bizottság is. Igen, a szovjet állampolgárok az átalakításra szavaztak, de akkor nem az átalakításra mint absztrakt eszmére gondoltak, hanem olyan hatékony folyamatra, amelynek konkrét tartalma van és kézzelfogható eredményei. Egyértelműen a szocializmus mellett foglaltak állást, de megújult és humánus formájában, az olyan szocializmus mellett, amely valóban az emberek érdekeit szolgálja. Igen, a szovjet állampolgárok tömegesen szavaztak a kommunistákra, akik számukra megtestesítik az átalakításnak azt a pártját, amely az új feltételek között a társadalom politikai élcsapataként már bizonyít. A szovjet állampolgárok választásukkal megerősítették, hogy a pártot tartják az egyedüli reális és megbízható politikai erőnek, amely képes biztosítani a társadalom megújulását és egyben konszolidálását. Ami most az országban történik, az arra kötelez bennünket, hogy a mai plenáris ülésen figyelmet szenteljünk a párt és káderei gyakorlati tevékenységének. II. Mindenekelőtt ki kell jelenteni, hogy az elmúlt időszak minden bonyodalma ellenére sikerült szociális irányzatot adni gazdaságunknak. Tudjuk azonban, hogy ezek egyelőre csak az első változások és ezen a téren még sokat kell tenni. A legfontosabb mutatókban megszűnt a gazdaságnövekedés üteme csökkenésének tendenciája. Pozitív változások figyelhetők meg a népgazdaság fejlődésében az intenzifikálás alapján. Folyik a szerkezeti átépítés, bár nem egészen úgy, ahogyan terveztük. Minden bonyodalom ellenére folytatódik a gazdasági reform. Szilárdul a vállalatok, egyesülések, kolhozok és szovhozok gazdasági helyzete. Folytatódik a gazdaságirányítási rendszer kiterjedt átalakítása. Meghatároztuk a külgazdasági kapcsolatok új elveit. A mostani feltételek között különösen-fontos, hogy változik az emberek viszonya a munkához. Ez nemcsak a gazdasági vezetőkről mondható el, hanem a dolgozókollektívákról is. Nagyon fontos, hogy az átalakítás keretében már az ember is változik. Nem vagyunk megelégedve azzal, amit a gazdaságban elértünk, főleg a végeredménnyel nem. Tudjuk, hogy a gazdaság jelenlegi helyzetével a dolgozók serrT elégedettek. Erre meg is van az okuk. Egy ilyen helyzetben könnyen előfordulhat a lemondás a választott irányvonalról. Túl veszélyes lenne azonban visszakozni a körülmények nyomása alatt. Elég bátraknak kell lennünk és képeseknek arra, hogy a bonyolult feltételek között is következetesen megvalósítsuk irányvonalunkat. Nagyon fontos, hogy nap mint nap meggyőzzük a dolgozókat az ilyen hozzáállás szükségességéről, hogy megértsék: a mélyreható változások létfontosságúak számunkra és jelentős eredményeket fognak szülni. Ez azonban nem jelenti - szögezte le Mihail Gorbacsov hogy figyelmen kívül hagyhatjuk a társadalomban meglévő és megoldást igénylő elsőrendű problémákat. Konkrétan a mezőgazdasági szektor kiemelt fejlesztéséről van szó az élelmiszer-probléma megoldása érdekében, továbbá a lakásépítés fejlesztéséről, a fogyasztási cikkek gyártásának növeléséről és a szolgáltatások bővítéséről. Ezeken a területeken vannak változások, ezekről beszéltünk, az adatokat rendszeresen közzé tesszük. Nyugtalanító azonban, hogy ezekből a változásokból az emberek keveset éreznek, a hazai piacon a helyzet nemhogy javult volna, hanem sok esetben még kiélezettebbé vált, s mint mondottam, a deficit növekszik. Látnunk kell, hogy ezzel összefüggésben a társadalomban terjed az elégedetlenség. Az emberek érzékenyen reagálnak a hiányra, a sorbanállásra, amely rabolja idejüket és - mondjuk ki egyenesen - megalázó. Az emberek úgy fogadják ezt a helyzetet, hogy nincs összhang a szavak és a tettek, az ígéretek és a reális változások között. Elismerjük ennek az elégedetlenségnek a jogosságát, és meg kell kérdeznünk önmagunktól: hogyan fordulhatott elő, hogy a népgazdasági mutatók javulása, a munkatermelékenység, a források növekedése ugyan nem olyan mértékű, mint ahogyan szeretnénk, de mégiscsak megnyilvánul, ugyanakkor nem vezet a piaci helyzet javulásához. Ellenkezőleg, a piacon egyre nagyobb a felfordulás. Ezt meg kell magyaráznunk az embereknek és nekünk is ki kell ismernünk magunkat ebben a helyzetben, hogy irányítani tudjuk a politikai és gyakorlati tevékenységet. Mi történt? Természetesen voltak dolgok, amelyeket nem lehetett előrelátni - Csernobil, az olajár csökkenése és sok minden más. De ezzel nehéz megmagyarázni mindazt, ami a gazdaságban, főleg a fogyasztási cikkek piacán történt. Mit ér akkor tervgazdaságunk, ha az előre nem látható körülmények felboríthatják egyensúlyát?! Alaposan és önkritikusan kell értékelnünk a központi bizottság, a kormány és a központi irányító szervek, valamint a köztársasági és helyi szervek tevékenységét. Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy jelentős késedelemmel kezdtünk foglalkozni az ország pénzügyi helyzetének elemzésével és értékelésével. Sok döntést anélkül hoztunk meg, hogy kellő mértékben figyelembe vettük volna a reális pénzügyi helyzetet és a gazdaság lehetőségeit, még ha ezt a társadalom időszerű szociális problémái diktálják is. Azt mondhatjuk talán, hogy helytelen volt a lakásépítés ütemének gyorsítása vagy az egészségügyi intézkedések, amelyekre soron kívül 6 milliárd rubelt fordítottunk? Vagy itt van az oktatás, ahol meg kellett oldani az anyagi bázis problémáit és az alkalmazottak fizetését. Növeltük a diákok ösztöndíját és egyes kategóriák nyugdíját. Mindez halaszthatatlan volt, ugyanakkor fontos lett volna szigorúan meghatározni az említett intézkedések finanszírozásának forrásait és csökkenteni a más célú kiadásokat. Ez nem történt meg teljes mértékben. Tovább növekedtek a katonai kiadások, a befejezetlen építkezések száma, az irányításra, egyes gigantikus építkezésekre fordított összegek stb. Jogunk van feltenni a kérdést: Hol voltak a központi gazdasági intézmények, a központi bizottság ezek élén álló tagjaik? Ma elszámolást kell tőlük követelnünk. Hiszen jelentős mértékig mindez azért következhetett be, hogy időben és sürgetően nem vetették fel az ország pénzügyi helyzetének, a sokéves egyensúlyhiánynak, a költségvetési hiánynak és az államadósság tényleges növekedésének a kérdését. Mindez ahhoz vezetett, hogy komolyan megsértettek egy nagyon fontos gazdasági elvet - a munkatermelékenység gyorsabb növekedésének elvét a bérek növekedésével összehasonlítva. Emellett a negatív tendenciák nem mérséklődnek, hanem egyelőre tovább erősödnek. Tavaly a bérek 7 százalékkal, a munkatermelékenység viszont 5,1 százalékkal növekedett, az idei év első negyedévében ez az arány már 9,4 százalék a 4,5 százalékkal szemben. Vagyis a bérek több mint kétszer olyan gyorsan növekednek, mint a munka hatékonysága. A munkatermelékenység növekedése lényegében nem rossz, de semmibe vész, ha a bér nagysága független a végeredménytől. A politikai bizottság foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, a kormány kidolgozta a halaszthatatlan intézkedéseket a pénzügyi helyzet javítására és már hozzá is látott megvalósításukhoz. Úgy vélem, erről nyíltan kell beszélni a dolgozókkal is. Szükségesnek tartottuk, hogy elkészítsük a központi bizottság levelének javaslatát, amelyben az embereket tájékoztatnánk a valódi helyzetről. Elő kell készíteni és meg kell valósítani az áttérést a nagykereskedelemre, tökéletesítenünk kell a gazdasági eszközöket, az adópolitikát, a hitelrendszert. Ez a dológ egyik oldala, célja a rendteremtés a pénzügyek terén. A másik, nem kevésbé fontos dolog az élelmiszerek és a fogyasztási cikkek gyártásának növelése. Meggyőződésem, ha következetesen megvalósítjuk a márciusi KB-ülésen kidolgozott mezőgazdasági politikát, ha szabad kezet adunk az embereknek, ha jogot adunk nekik a gazdálkodásra, átalakítjuk a tulajdonviszonyokat, akkor valódi haladást érünk el. Vidéken a szociális kérdések terén már lényeges haladást értünk el, a gazdasági feszültségek ellenére mégiscsak szilárdul az anyagi-műszaki bázis. Tehát a haladás számottevő. A márciusi határozatok megvalósításával rövid időn belül fordulatot érhetünk el az élelmiszer- ellátásban. Szeretnék ismét visszatérni ahhoz, amiről a központi bizottság plenáris ülésén beszéltem. A pártszervek, tanácsok, vezető káderek munkájának színvonala a mezőgazda- sági szektorban különböző. Ezért a mezőgazdasági termelésben és az élelmiszerellátásban az eredmények is különbözőek. Korábban ezt az eltérő természeti feltételekkel magyarázták, ma ez döntő mértékben a helyi vezetők munkájának színvonalától, kezdeményezésétől és felelősségétől függ. Vannak már példák arra is, hogy a nehéz feltételek között születtek jelentős eredmények. Minden kerületnek és minden járásnak természetesen megvannak a maga sajátosságai, s ezek sajátos hozzáállásokat diktálnak. Ez világos. Konkrét tervekre van szükség, amelyeket a nép részvételével dolgoznának ki, szükség van a kollektívák, a pártszervek és a gazdasági káderek kiterjedt munkájára. Más lehetőség nincs. Talán egyesek arra számítottak, hogy vannak valamiféle csodatevő intézkedések, de ilyenek nincsenek. Határozottan hozzá kell látni falun a gazdasági viszonyok gyökeres átalakításához. Alapvetően javítani kell a fogyasztási cikkekkel való ellátást és a szolgáltatásokat. Most nem akarok erről vitába bocsátkozni. Egy valami azonban világos: a helyzet jelentős mértékben attól függ, hogy nincs szükséges bázisunk megfelelő mennyiségű és fajtájú saját árucikk gyártásához. Ezt a bázist akarjuk létrehozni a könnyű- és az élelmiszeripar rekonstrukciója és korszerűsítése segítségével. Jelentősen bővíteni akarjuk a tartós fogyasztási cikkek gyártását a nehéziparban, főleg a védelmi ágazatokban. Ezeket a programokat keményen és következetesen kell megvalósítanunk. A piaci helyzet normalizálása olyan feladat, amelyet nem lehet megoldani a köztársaságok, területek, a legnagyobb ipari központok lehető legszélesebb körű és legkonkrétabb részvétele nélkül. Főleg a jelenlegi feltételek között, amikor egyre nagyobb jogokat biztosítunk a köztársaságoknak, a régióknak, a vállalatoknak és a dolgozókollektíváknak. Természetesnek tűnik, hogy a jogok bővítése mindig a felelősség növekedésével jár. Mi azonban sok esetben ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk, egyszóval az élősködés nálunk mély gyökeret eresztett. Egyszer s mindenkorra szigorúan kell magunkat tartanunk a XXVII. pártkongresszus és a 19. országos párt- konferencia határozataihoz. Minden egyes köztársaság, kerület vagy járás a saját lakossága előtt felel az életkörülmények minőségéért, az élelmiszerellátásért, az egészség- ügyi szolgáltatásokért, az oktatásügyért stb. Miért beszélek ismét látszólag természetes kérdésekről? A kormány jelenleg a jövő évre vonatkozóan az árutermelés fokozását célzó intézkedéseken dolgozik. Pozitív változások tapasztalhatók néhány szövetségi minisztérium és a hozzájuk tartozó vállalatok, továbbá egyes tagköztársaságok magatartását illetően. Ugyanakkor azt is tapasztalhatjuk, hogy egyes köztársaságok vezetői nem keresik a piac feltöltésének tartalékait. Ugyanezek a köztársaságok szüntelenül és rendszeresen követelnek pénzt a bérek kifizetésére. Ez furcsa hozzáállás, nem tanúskodik felelősségérzetről. Az árutermelés növelésének és a piac normalizálásának a problémája azonban megköveteli a termelőkollektívák konkrét tetteit is. Itt a pártszervezetekre nagy munka vár. A dolgozókollektívák számára biztosított széles jogkörök nem minden esetben kapcsolódnak össze annak megértésével, hogy ők maguk képesek biztosítani életszínvonalukat a munkatermelékenység fokozásával és a termelés hatékonyabbá tételével. Szembe kell nézni az igazsággal: sokan elfelejtettek dolgozni. Megszokták, hogy gyakran csak azért kapnak fizetést, hogy elmennek a munkahelyükre. Ezzel a társadalom nem békélhet meg. Nálunk egyelőre még hallani az egyenlősdire felszólító jelszavakat, s választási kampánya során ezt. több jelölt is kihasználta. A gazdaság és a pénzügyi helyzet javítása határozott harcot követel a gazdaságtalansággal szemben. A dolgozók a gazdaságtalan termelést úgy fogják fel, mint az átalakítás aláaknázását, s véleményem szerint ez a nézet helyes. Vajon meddig fogunk még beszélni a befejezetlen beruházásokról, amelyek milliárdokat emésztenek fel? Meddig fogjuk ostorozni a beruházási politika nagy hibáit? Évtizedek óta beszélünk a mezőgazdaságban, a közlekedésben tapasztalható hatalmas veszteségekről, arról, hogy az iparban nem hatékony az állóalapok kihasználása. És végül, meddig fogjuk még tűrni a természeti források barbár módon történő kihasználását, ami hatalmas károkat okoz a gazdaságnak és a környezetnek egyaránt. A gazdaságtalanság következményeképp kialakult és elterjedt az élősködő elemek egész rendszere. Ez a rendszer hinti maga körül a korrupciót, a gazdasági és más bűncselekmények, a társadalomellenes, erkölcs magvait. Ez a rendszer, sok esetben nem sikertelenül, védelmezi állásait. Az emberek látják ezeket a felháborító eseteket, s követelik, hogy a bűnösöket szigorúan vonják felelősségre. Úgy gondolom, ez a véleménye az egész politikai bizottságnak is. Tehát nem békélhe- tünk meg tovább a gazdaságtalansággal, ugyanis ez kompromittálja az átalakítást, hatalmas gazdasági és erkölcsi károkat okoz. III. A központi bizottság számára rendkívül fontos, hogy pontosan meghatározzuk (Folytatás a 4. oldalon)
