Új Szó, 1989. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1989-04-20 / 93. szám, csütörtök
Segített az eligazodásban Kellő érdeklődésre talált az olvasói ankét A múlt hét végén befejeztük a Rudé právo, a Pravda, a Zemédélské noviny és a Rol’nícke noviny szerkesztőségével közösen szervezett ankétot, melyben Jaromír Algayer szövetségi mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszolt az olvasóknak az új gazdasági mechanizmus alapelveinek gyakorlati érvényesítésével kapcsolatos kérdéseire. A szerkesztőségekhez érkezett, kis híján háromszáz kérdés arról tanúskodik, hogy az olvasók figyelemmel kísérik mindennapjaink történéseit és behatóan érdeklődnek a - közvetlenül vagy közvetve - valamennyiünket érintő változások, feladatok és gondok iránt. Az ankét keretében feltett kérdésekre adott válaszok közül - a szombati ötödik, s egyben befejező részt is beleértve - összesen 44-et választottunk ki közlésre, a többit a közreműködő szerkesztőségek belátásuk szerint használhatják fel. Tekintettel arra, hogy a közösen nem publikált válaszok között néhány, a dél-szlovákiai olvasókat közelebbről érintő témakör szerepel, úgy határoztunk, hogy a legfontosabb válaszok rövid összefoglalásával teszünk pontot az ankét végére. Nem titok, hogy a bevezetett ötven százalékos kötelező bértömegadó elsősorban a még^ mindig munkaigényes termelési ágazatokat, illetve azokat a mezőgazdasági vállalatokat érinti különösen érzékenyen, amelyek sok zöldségfélét, gyümölcsöt, szőlőt stb. termelnek. A vállalati vezetők reagálását és a piac ellátottságát látva, az olvasók közül többen aggódva kérdezik: ez a teher nem riasztja-e el méginkább a termelőket a vállalkozástól? Például az érsekújvári (Nővé Zámky) Pavol Deutsch mérnök, illetve a surányi (Surany) Stefan Fuélejk mérnök kandidátus úgy fogalmazta meg a kérdést, hogy a tárca milyen konkrét intézkedésekkel és gazdasági szabályzókkal igyekszik optimális feltételeket teremteni mindenekelőtt a zöldség- és gyümölcstermesztés színvonalának megtartásához és tervszerű továbbfejlesztéséhez. A szövetségi minisztérium álláspontját tükröző válaszból egyértelműen kitűnik, hogy a tárca nem becsüli le az önellátás növelésének és a táplálkozás ésszerűbbé tételének fontosságát, a zöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztésének szükségszerűségét. A bértömegadó kétségtelenül növeli a termelési költségeket, de ezt a vállalatoknak a fel- vásárlási árakhoz fizetett pótlékokkal megtérítik. Az átlagos feltételek között - és ugyancsak átlagos költségekkel - termelő vállalatok esetében a 20-50 százalékos árpótlék többszörösen fedezi a termelési költségek növekményét, tehát egyúttal a vállalati érdekeltség ösztönzőiéként is hat. Annál is inkább, mivel az árpótlékot nem csupán a közvetlenül értékesített, de a konyhakész állapotban, esetleg kész élelmiszer-ipari termék formájában piacra adott termésért Is folyósítják a termelőknek. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a tárca támogatja a termelőknek a termés helyben! feldolgozására és jövedelmezőbb értékesítésére - s mindezzel egyúttal a választék bővítésére - irányuló törekvéseit. Egy korábbi - már közzétett - válaszból az is nyilvánvalóvá vált, hogy a teljes önellátottság elérésének egyik feltételét a szövetségi mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter is a kertbarátok és a szerződéses háztáji árutermelést folytatók tevékenységének segítésében látja. Nagy kár, hogy az évente ismétlődő értékesítési gondok, illetve a helyi vezetők részéről néhol még ma is megnyilvánuló ellenszenv gátat vet a társadalmi igényt kifejező központi akarat érvényesülésének. Az olvasók közül néhányan - például Gmeyer Miklós mérnök, a vág- farkasdi (Vlöany) Haladás Efsz üzemgazdásza - az iránt tudakozódott, hogy milyen sors vár azokra a mezőgazdasági vállalatokra, amelyek eddig intenzifikációs programok alapján gazdálkodtak. Konkrétan: érvényben maradnak-e a programok az új feltételek között? Nos, miként azt a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvényben is megfogalmazták, azok a szövetkezetek, amelyek az új feltételek között képtelenek az önfinanszírozásra - tehát nem tudnak a szükségleteiknek megfelelő nyereségre szert tenni -, kötelezően a gazdálkodás különleges rendszere szerint fognak tevékenykedni. Persze nem törvényszerű, hogy valamennyi olyan vállalatot besorolnak a gazdálkodás különleges rendszerébe, amely eddig intenzifikációs program alapján dolgozott. E tekintetben az a mérvadó, hogy az új feltételek között képes legyen a vállalat az önfinanszírozásra. Ugyanakkor a különleges rendszerbe sorolt vállalatoknak újra kell értékelniük, és az új feltételekhez kell igazítaniuk a korábbi intenzifikációs programokat. Mégpedig úgy, hogy legkésőbb öt év leforgása alatt kellőképpen megerősödhessenek és az állami költségvetésből folyósított támogatás nélkül megálljának a saját lábukon. Ilyen vagy olyan formában többen megfogalmazták a mezőgazdaság és az élelmiszeripar üzemanyaggondjait. Például a rozsnyói (Rozna- va) Ondrej Kartík azzal érvelt, hogy a szűkülő gázolaj-felhasználási keretek sok esetben határt szabnak a vállalati kezdeményezésnek. Lehet, hogy ez valóban így van, de a problémát tágabb összefüggésekben - és nem kizárólag a keretek szempontjából - kell megvizsgálni. Tudatosítani kell például, hogy a fogyasztást, melyből a mezőgazdasági vállalatok hozzávetőlegesen 30 százalékkal részesednek, gyakorlatilag teljes egészében behozatallal kell fedeznünk. Ez már önmagában megmagyarázza, miért igyekszik a központ minden eszközzel elviselhető keretek közé szorítani a fel- használást, nem hagyományos energiaforrások felkutatására, igénytelenebb technológia bevezetésére stb. ösztönözni-kényszeríteni a gyakorlatot. A miniszter válaszában utalt arra, hogy az adminisztratív korlátozás nem hozta meg a várt eredményt, amiben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy a legújabb gépek és berendezések energiaigényességét nem sikerült alapvetően csökkenteni. A tárca abban bízik, hogy a költségcsökkentésre serkentő, új feltételek talán rákényszerítik a vállalatokat, hogy maguk kezdeményezzék a takarékoskodást. A miniszter válaszából azt is megtudtuk, hogy a tárca - többféle változatban - javaslatot készít az Állami Tervbizottság számára, melyben a gázolajfogyasztásra vonatkozó keretek megszüntetésével is számolnak. Csaknem egy tucat kérdést tettek fel az olvasók az erőtakarmányokkal való gazdálkodással összefüggésben. Közülük Buday Istvánt, a gesz- tetei (Hostice) Cél Efsz elnökét legfőképpen az érdekelte, fennmarad-e továbbra is a központi takarmányalap, amelyből igényeiknek megfelelően vásárolhatnának szemeseket a gabonatermesztéshez mostohább feltételek között gazdálkodó vállalatok? ' Miként ez az ankét is igazolta, a növénytermesztés és az állattenyésztés összhangjának, s következésképpen a párt mezőgazdasági politikája teljesítésének a gabona- önellátottság a legérzékenyebb pontja. Eddig jobbára csak a társadalmi felelősségérzet ösztönözte a vállalatokat a szükséglet és a források közötti összhang megteremtésére, így nem csoda, hogy sok helyütt eleve az újrafelosztásra „alapoztak“. Az évi szükségletnek hozzávetőlegesen az egynegyedét a központi alapból fedezték. Az erőtakarmányokkal való gazdálkodás új rendszerének legfőbb célja, hogy felszámolja a vállalatok által létrehozott készletek újrafelosztását, s mindenekelőtt gazdasági szabályozókkal ösztönözze a termelőket a belü- zemi szükségletnek megfelelő készlet kialakítására, illetve az állattenyésztésnek a lehetőségekhez igazodó továbbfejlesztésére. A vállalati önellátást ezentúl elsősorban a saját forrásokra kell alapozni, a központosított készletek kizárólag kiegészítő forrásként jöhetnek számításba. A miniszter ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott válaszában, hogy az ország önellátását a vállalati önellátás megteremtésével kell megalapozni, s ezt megfelelő gazdasági szabályzókban, valamint abban is igyekeznek kifejezésre juttatni, hogy a kötelező értékesítési feladatokat a termelők tényleges szükségleteinek figyelembe vételével határozzák meg. A központi takarmányalap 1988. december 31-dikével megszűnt, feladatát részben a központosított takarmányforrás vette át, melynek kialakításához tonnánkénti 700 korona felárral átvett gabonát is felhasználhatnak. Következésképpen a forrás egy részét szintén felárral (680 korona tonnánként) fogják a rászorulóknak továbbadni, persze már keverék formájában. A témához kapcsolódva Frantiéek Sedlák mérnök, a Kasejovicei Efsz állattenyésztési ágazatának vezetője az iránt érdeklődött, lesznek-e a jövőben is abrakfogyasztási normák? Kérdésére a miniszter egyebek között azzal felelt, hogy tulajdonképpen ez a normarendszer lesz az üzemi szükséglet kiszámításának alapja, majd a tömegtakarmányoknak az abraktakarékosságot segítő szerepét hangsúlyozta. Mint mondotta, főleg a tejtermelésben kell növelni a tömegtakarmányoknak a termelékenységre gyakorolt hatását. így igaz, elvégre nem érhetjük be azzal, hogy a 3500 literes tejtermelési átlagot elérő gazdaságok nagyobb hányadában mindössze 5-6 liter tejet termelnek tömegtakarmányokból, viszont a termékegységenkénti abrakfogyasztás 28-30 deka, vagy még annál is több. A miniszter világosan kimondta, a fogyasztási normarendszer nem arra való, hogy tetszés szerinti módosítgatásával álcázzák a takarmánytermesztésben és a tartósításban, esetleg a munka- szervezésben vétett hibákat. Mindebből következik, hogy az állattenyésztési ágazat fejlődésének elsősorban a szemesek termesztésében elért eredmények, a vállalati önellátás mértéke szab majd határt. A 9. ötéves tervidőszak tervjavaslata a húsfogyasztás személyenkénti átlagának 95 kg-ra való növelésével számol. Ha ezt teljesíteni akarjuk, 12,5 millió tonnára kell növelnünk az évi gabonatermés mennyiségét, vagyis 1995-ben csaknem 1 millió tonnával többet kellene termelnünk, mint amennyit a 8. ötéves tervidőszak végére, 1990-re tervbe vettünk. Ez mindennél világosabban kifejezi, hogy a mezőgazdaságban a továbbiakban is a gabonaprogram teljesítése marad a fő feladat. Egyébként válaszában a miniszter Ígéretet tett, hogy egy év tapasztalatainak birtokában újraértékelik, s ha szükséges, módosítják a gabonával és az erőtakarmányokkal való gazdálkodásnak az alapelveit. KÁDEK GÁBOR c KOMMENTÁLJUK > Az óvatosság nem gyávaság A virágzó fák, a zöldülő erdők tanúskodnak arról, hogy végérvényesen itt a tavasz. Az utak is megtelnek gépjárművekkel, hiszen ebben az időszakban azok az autók is előkerülnek, amelyek télen a garázsban vesztegeltek. A nyilvántartás szerint közútjainkon ma két és félszer annyi autó közlekedik, mint 1970- ben. A figyelmes és a fegyelmezett vezetés tehát elsődleges követelmény. A biztonságos közlekedés az autóvezetőktől, a gyalogosoktól egyaránt megkívánja, hogy szigorúan megtartsák a közlekedési szabályokat. Példák egész sora bizonyítja, hogy ez nem mindig van így. Többek között az a tény, hogy az előző évhez viszonyítva tavaly hét százalékkal - összesen 29 560-at jegyeztek fel - növekedett a karambolok száma. A szerencsétlenségek következtében négyszázharminchat ember vesztette életét, tizenkettővel több, mint egy évvel korábban. Aki tűzzel dolgozik, az könnyen megégetheti magát - szoktuk mondani. Kétségtelen, hogy aki autóba ül, annak is számolnia kell a veszéllyel. Ugyanis Szlovákia országútjain a szóban forgó időszakban naponta nyolcvanegy szerencsétlenséget jegyeztek fel. Egy ember az életét vesztette. Ez pedig igen sok. Nem lehet és nem szabad elfogadni azt az érvet, hogy az autók, a hajtási jogosítvánnyal rendelkezők száma is évről évre növekszik, tehát nincs semmi baj. Más országok példája bizonyítja, hogy ez az érvelés nem állja meg a helyét. Vagyis az autók számának növekedésével nem kell, hogy arányosan lépést tartson a balesetek száma is. El kell fogadni a szakemberek véleményét, akik azt állítják, hogy fegyelmezetlenek vagyunk, gyakran megsértjük a közlekedési szabályokat, helytelenül vezetünk, gyorsan hajtunk, nem alkalmazzuk az előnyszabályt. A gyalogosok pedig felelőtlenül ott is az úttestre lépnek, főleg az idősebbek és a gyerekek, ahol nem volna szabad. Figyelmeztető tény, hogy a gyalogosok és a kerékpárosok okozta baleseteknek csaknem a felét a gyerekek idézték elő. Ezt mind a szülőknek, mind a pedagógusoknak figyelembe kell venniük. A közúti balesetek nyolcvanhat százalékát a gépjárművezetők okozták, s ebbe beletartoznak az amatőr gépjárművezetők is, sőt nagy részük van abban, hogy növekedett a balesetek száma. Többek között azzal, hogy ittasan ültek a volán mögé. Ezek közül 2250-en idéztek elő karambolt, amely következtében hatvankét ember életét vesztette. Több mint hétezer gépjárművezetőtől vonták meg a hajtási jogosítványt azért, mert elszíneződött az alkoholszonda, illetve vérükben magas alkoholszintet állapítottak meg. Minden bizonnyal az ittasan vezetők száma az említettektől léhyegesen nagyobb volt, de csupán ennyire derült fény. A közbiztonsági szervek azt Ígérik, hogy az idei évben megszigorítják az ellenőrzéseket, hogy elejét vegyék á bajnak. Napjainkban sok szó esik az új gondolkodásmódról, a gazdaság átalakításáról. Számos üzem vált állami vállalattá, amelyek a terv teljesítését elsődleges feladatnak tekintik. A közúti ellenőrzések során szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az említett cél megvalósítása érdekében olyan állami tulajdonban levő autók is részt vesznek a közúti forgalomban, amelyeknek műszaki állapota nem felel meg a követelményeknek. Igaz, hogy a műszaki hibákból keletkezett karambolok csupán egy százalékot tesznek ki, de sokat mond az a tény, hogy a gépjármüvek rossz műszaki állapota miatt több mint nyolcvanezer esetben vonták be az üzemeltetési engedély igazolólapját. Tény, hogy mindenütt gondot okoz a pótalkatrészellátás, kevés a gumiabroncs, a halogénégő stb. Csakhogy a biztonságos közúti közlekedés és a törvény is megköveteli, hogy csakis jó műszaki állapotban levő gépjárművek vegyenek részt a közúti forgalomban. Figyelmesebb vezetéssel, a közlekedési szabályok megtartásával elejét vehetjük a bajnak, és csakis így érhetjük el, hogy az idén már számottevően ne növekedjen a karambolok száma. Az óvatosság nem gyávaság. Vigyázzunk egymásra. NÉMETH JÁNOS A neheze még hátra van Vidám, mindig segítőkész fiúnak ismerik, mindenkor kész segíteni ,a gyengébb tanulókon. A SZISZ- alapszervezet elnöke. A ¿ilinai Katonai Szakközépiskolában a legjobb növendékek közé tartozik.- Már az alapiskola 6. osztályában elhatároztam, hogy hivatásos katona leszek. A hadtápirányzatot csak később választottam. Amikor vonatra ültem, a szüleim a telkemre kötötték: a pályaválasztást rád hagytuk, rajtad a sor, hogy bebizonyítsd, jól választottál - emlékszik vissza Zdenék Hrstka. - Igyekeztem ehhez tartani magam. Számára is nehezek voltak az első napok, hetek, hónapok. A szülői háztól elkerülve magának kellett szembenéznie a problémáival. Igaz, a pedagógusok, a parancsnokok segítettek amiben tudtak, rászoktatták a rendszeres tanulásra, megszerettették vele a természetjárást. Mindent megtettek azért, hogy társaival együtt jól érezzék magukat a katonai környezetben. Ha a szükség megkívánta, a szüleiket is helyettesítették.- Köztünk is voltak gyengébb tanulók, olyanok, akik nehezen barátkoztak meg a fegyelemmel, illeszkedtek be a közösségbe. Ma, amikor harmadikosok vagyunk, azt mondhatom, mindez már a múlté. A mi osztályunk, illetve a szakaszunk a legjobbak egyike az iskolában, a Példás szakasz címet is elnyertük. Az átlagos előmenetel a múlt év végén 1,8 volt és az idei első félév végén sem volt ennél rosszabb. Igyekeztünk a gyengébb tanulóknak segíteni. Neveket említ. Matematikában Zdenék Besperák, az évfolyam támasza, szlovák nyelvben pedig Ladislav Gábor. Arról azonban hallgat, hogy tavaly a tanév vége előtt az egyik osztálytársa a fő tantárgyból, az áruismeretből négyesre állt és ő vette pártfogásába. Együtt tanultak, a vizsgáig közösen izgultak. Nagy volt az örömük, amikor társa kettest kapott. Az egész szakasz tudott erről az eseményről, ezért amikor arról volt szó, hogy ki legyen a SZISZ-alapszervezet elnöke, egyöntetűen rá szavaztak.-Jó a közösségi szellem, nagy a tenniakarás. Az iskolában szerzett tapasztalatok alapján elhatároztuk, hogy védnökséget vállalunk az elsősök fölött, segítjük őket a nehézségek leküzdésében, a beilleszkedésben. A néphadsereg napja alkalmából vetélkedőt rendeztünk számukra, s azóta is több eseményen közösen veszünk részt. Ebben érdeme van Milán Mucka alhadnagynak, a szakasz parancsnokának is. Csak néhány évvel idősebb nálunk, megért bennünket, sokat tesz értünk. Zdenék Hrstka megszerette a tájat, a várost. Ahogy múlnak az évek, egyre kevesebb ideje jut a kimenőre, a természetjárásra. A tavaszon szolgálati és orosz nyelvből érettségiznek. Jövőre már csak a szaktantárgyakra kell összpontosítaniuk figyelmüket. A második félévben tudják le a katonai pótszolgálatukat is. A záróvizsga után tiszthelyettesi rangot kapnak. Persze erre még több mint egy év múlva kerül sor, de azért már most tervezgetik, hogyan is lesz majd akkor.- Hogy mi lesz a további sorsom, nem tudom, lehet, hogy továbbtanulok, de az is lehet, hogy valamelyik ■ csapattestnél kezdem meg szolgálatomat. Az iskolában, az alakulatoknál eltöltött idő, a gyakorlati munka sokat adott. Mindig szívesen gondolok vissza erre az iskolára, az itt eltöltött évekre, arra, hogy cseh, szlovák és magyar nemzetiségű fiatalok jó megértésben tanultunk, szórakoztunk, készültünk a magunk választotta pályára.-Az iskolában a kulturális és a szakköri tevékenységre is lehetőség van. A legnagyobb érdeklődés az elektronika iránt mutatkozik, mindent megteszünk, hogy kielégítsük a fiatalok igényeit - viszi tovább a szót étefan Chlebec főhadnagy, a SZISZ iskolai szervezetének elnöke. - Növendékeink nem egy ifjúsági alkotóversenyen bizonyították, hogy megállják a helyüket. Zdenék Hrstka növendék mosolyog a szavak hallatán. Azt mondja, ő csak azt csinálja, ami a kötelessége. Dicséretére válik, hogy ilyen szerény. Arról, hogy a helyes úton jár, a Fegyverbarátságért és a SZISZ-ben végzett példás és aktív munkáért kapott kitüntetése tanúskodik. Mint hadtáptiszthelyettes, bármelyik csapattesthez kerül is majd, nem hoz szégyent az iskolára, a néphadsereg egyenruhájára. Azt is tudja, hogy a cél felé vezető úton a neheze még hátra van. -né ÚJ SZÚ 4 9 1989. IV. 2C
